Fabric Mandulás étcsokoládé

A Fabric Műhelytől megszokott módon a fenti név, azért nem teljesen fedi a csokoládé valódi karakterét. A képen látható módon a „hivatalos” megnevezése ez lenne: Mexikói étcsokoládé 66 % füstölt sóval karamellizált mandulával. Én ezt a sokkal többet mondó nevet kurtítottam egyszerűen csak „mandulás étcsokira”, pedig ennél picit többről van szó...

A manufaktúra sorra nyer nemzetközi díjakat csokijaival, lásd például AOC bronz a szintén mexikói kakaóbabtuille-jel ízesített tábláért, Great Taste Award 2 csillag a citromfahéjas tábláért, stb. Így tehát magas a mérce, amit az új ízeivel most már csak überelni lehet!

Amikor először kóstoltam ezt a táblát, akkor már ismertem a teljes fabricos palettát. Gondoltam, egy mandulás csokival azért nehéz lesz igazán nagyot villantani a többi klassz csoki után. Nos, kis túlzással végülis csillogás-villogás lett abból a villanásból!

Új csomagolás, régi forma. Az egyedi csipketábla szépségét a fényes, roppanós, középmély barna színű megjelenés ezúttal is fokozza. Illatában fás, vegetális aromák keverednek a karamell és a mandula édeskés felhangjaival.

Ízében kellően élénk és vibráló. Az a fajta játékosság jellemzi, amit én általában keresek egy csokoládéban. A kakaó pörkölési jegyei mellé a karamell sorakozik fel. A mandula édes és picit vegetális ízeit a füstölt só mégjobban kiemeli. Egy nüansznyi sav és kesernye próbál néha-néha előretolakodni benne, de amint azok soknak bizonyulnának, már felül is kerekedik rajtuk a fenti édes-füstös-mélyen kakaós jelleg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tejcsokis verzióban is elkészült a tábla, de az labdába sem rúgott ezen kombó mellett.) Lehet, hogy nem aratok osztatlan sikert ezzel, de szerintem ez az ízvilág vetekszik a díjnyertes tuille-táblával.

A csokiban számomra az a lenyűgöző, hogy nagyon hosszan marad meg a karamellizált mandula íze. A csoki és a só pont annyira pátyolgatja a mandulát, hogy az a lehető legtovább tudjon érvényesülni a szájban. Hm, nagyon finom...

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
70 g/ 1380 Ft

Szerencsi PaleoBon Étcsokoládé

Szerencsen nagy hagyományai vannak a különböző édességeknek, így a csokoládénak is. E termék készítője a Szerencsi Bonbon Kft. 1996-ban jött létre. Céljai között szerepel a szerencsi cukorgyártás tradícióinak továbbmentése úgy, hogy a hagyományok mellett az újszerű dolgokat is felvegyék palettájukba. Így került hát a paleo csoki Szerencsre.

A paleo lényegét röviden úgy szokás megfogalmazni, hogy egyfajta visszatérést jelent őseink étrendjéhez. A csokoládék kapcsán mindig felmerül bennem egy kérdés, hogy mennyire ősi is ez az étel, de annak kapcsán, ahogy például ez a csokoládé is készült, eritrit, szteviol glikozid felhasználásával, úgy méginkább kezdem elveszíteni a fonalat, hogy mi is lehetett az ősember tápláléka...Természetesen ezzel nem a minőségre utalok, hiszen még meg sem kóstoltam a táblát, inkább azt próbálom megérteni, hogy mit tekinthetünk hivatalosan paleonak? Olvastam már pro és kontravéleményeket is a paleo diéta kapcsán, de ebbe a vitába nem szeretnék most beleszólni. Engem úgyis inkább csokoládé mivoltjában érdekel ez a tábla, mintsem paleojellegében.

A csokoládé csomagolása nagyon tetszetős (nekem legalábbis kifejezetten tetszik). Fiatalos, játékos (különösen a színes karikák révén, amik a „betekintő ablakocska” körül mintegy szuggerálják, hogy „vegyél meg!”). Ötletesek és jópofák a háttérben felsejlő dinók, emberkék barlangrajzos lenyomatai is. Továbbá egy kedvenc csokitábla formám az, ahogy itt az 5 tábla 70%-os étcsokoládé külön-külön van csomagolva, hasonló megjelenéssel, mint a nagy tábla. Nem titkolom, hogy második szándékból pontosan a csomagolás miatt vettem meg (az első a csoki iránti olthatatlan vágyam volt...). Nem mellékesen pedig megjegyezném azt is, hogy egy tiszaújvárosi mindenes, ha úgy tetszik „százforintos”-jellegű boltban bukkantam erre a szép csokira.

Kibontva, feliratozott, 6 kockás kistáblák sora várta, hogy megkóstoljam. Persze nem egyszerre, hanem szépen beosztva majszolgattam el őket. Mély barnás színnel, kifejezetten selymes tapintással és nem túl intenzív, de kellemesen kakaós illattal indított. Eddig jó. Nem annyira olvadékony sem kézben, sem szájban. Tompán roppan. Íze fanyarkás, kicsit talán savas is. Fedettség érződik rajta, mintha a kakaózamatok nem tudnának a felszínre jönni a hozzáadott anyagok miatt (cukor nincs benne, de a fent említett édesítők és aromák igen). Némi zselés szaloncukor jelleg is megjelenik benne, de nem túl hosszan. A kakaó, csak akkor érvényesül igazán, ha sokáig rágcsáljuk. Íze nem marad meg hosszan.

Összességében sem illatában, sem ízében nem találok kivetnivalót, bár nagyon kiemelni valót sem. (Amit még nem írtam, szójalecitin helyett napraforgó lecitinnel készült a tábla, ez azért mindenképp megjegyzendő!) A cukrokra érzékenyek és az „alternatív táplálkozásúak” számára úgy gondolom, hogy egy egész elfogadható tábla ez a piac nem túl széles ilyen jellegű kínálatából.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Szerencsi Bonbon Kft.

100 g/ 990 Ft (ha jól emlékszem az árára)

BonBonBár Bonbonválogatás

Az Édes Napokon sétálgatva megismerkedtem egy fiatal, lelkes bonbonkészítővel. Bonbonokkal ugyan csak ritkán foglalkozom az oldalon, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket.

Kánya Nikoletta Miskolcon tevékenykedik, saját alapítású műhelyében. Főként bonbonokat, csokoládédekorációkat készít, de cukrász végzettsége révén látványos tortákkal is boldogítja barátait, megrendelőit. Bonbonjait nagy odafigyeléssel, igényességgel készíti.

Kínálatának sok szép apró csemegéje közül én a következőkkel ismerkedtem. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy mindegyik hozzáadott cukor nélkül készült, ami külön öröm egy folyton csokit majszolónak...)

Kávés: a klasszikus, kocka alakú bonbon tetején egy kávészem erősíti az étcsokis töltelék kevésbé intenzív kávés aromáját. A kéreg roppanása egész jó. Egyszerű, de jó ízvilágú.

Homoktövis alma: nagy reményekkel haraptam bele ebbe az egészséges, „zöldtetős” bonbonba. A csokoládékéreg picit keménynek, de finomnak bizonyult. A töltelék kellemes, de sajnos a csoki mellett csak rövid ideig rúghatnak labdába az egyébként sem túl intenzív jellegű gyümölcsök, így egy kis hiányérzetem maradt a végén.

Citromkókusz: a kókusz a gyengém, mint azt már sokszor írtam is. Nagyon szeretem, de nehéz nem műanyagízű kókusszal készült csokit találni. Kíváncsian vártam hát ezt a bonbont. A félgömb alakú, sárgás-barnás színekben pompázó tejcsoki eléggé édes, de nem gejl, amit a citrom savanykás ízének köszönhet a falat. A végén kedvemre valóan még jó hosszan meg is marad a finom kókuszos felhangja.

Meggymarcipán: a szintén félgömb alakú, szép fényű bonbon esetében úgy éreztem, hogy inkább a töltelék dominált és kevésbé a csoki, de ezt feledtette velem az igazán zamatos, friss meggyre emlékeztető beltartalma. A marcipán pedig csak fokozta az ízélményt.

Párizsi kocka: a tradíció ezen a terméken már csak a nevében érhető tetten. Mind megjelenése, mind állaga, mind pedig ízvilága újszerű. Nagyon tetszetős külső és rendkívül finom belső jellemzi. Az édeskés-kesernyés, csokis-trüffeles, kifejezetten lágy habként megnyilvánuló töltelék levett a lábamról. Az értékelése ennyi csupán: tökéletes.

Lehet, hogy elkezdek többet foglalkozni a bonbonokkal is...?

Akesson’s Vadborsos étcsokoládé

A svéd származású Bertil Akesson édesapjának köszönhetően ismerte meg Afrika csodálatos világát. Az 1970-es években le is telepedett a kontinensen, ám ekkor még nem kakaóval, hanem más termékekkel foglalkozott. Mára azonban családjával létrehozott itt egy aprócska, alig több mint 2000 hektárnyi birtokot, a kiejthetetlen nevű Ambolikapiky kakaóültetvényt. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy emellett már Brazíliában és Indonéziában is bír némi termőfelülettel a család.)

Ebben az ültetvényben termesztik e csoki alapanyagát is, a Trinitario fajtájú kakaóbabot (szakkifejezéssel élve ez a csokoládé így tehát egy single plantation, avagy ültetvényszelektált tábla). A csokoládé másik fontos alapanyaga a vadbors, vagy, -ahogy a csomagoláson is látható- a helyiek által„Voatsiperifery”-nek nevezett bors. (Ezt a nevet nem valószínű, hogy megjegyzem, annál inkább a csoki jellegezetes ízeit.)

A jól roppanó, elég fényes, kicsit morzsás, a 75 %-nak megfelelő színű tábla közepesen intenzív, nagyon kellemes borsos illattal nyit. Ízében egyaránt, de nem egyszerre jut érvényre a csokoládé és a bors. A csokoládé savanykás, citrusos íze leginkább a falat közepén jut érvényre, a végére pedig berobban a bors, de nem lehengerlően, inkább hosszan, finoman adagolva adja ki magából földes-fűszeres zamatát.

Helyenként ragadós a csokoládé érzete, és én a magam részéről tovább szerettem volna élvezni a csoki komplex ízeit, mint magát a borsot, de el kell ismerni, hogy azon kevés borsos csokik közé tartozik, amit még én is szívesen kóstolgatok.

Azzal pedig nem árulok el nagy titkot, hogy ez a csokoládé szinte mindent megnyert már a nemzetközi megmérettetéseken (a csomagoláson is „hangot” adnak ennek). Csak néhány a díjai közül: 2014-ben a Great Taste 2 csillaggal, szintén ebben az évben az International Chocolate Award aranyéremmel, 2013-ban pedig a Csokoládé Akadémia szintén arannyal méltatta a csoki sokrétű ízvilágát.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokoládénet

60 g / 1680 Ft

Ombar Goji Berry

Az Ombar csokik jótékony hatásáról már többször írtunk, de ez a superfooddal megáldott „példány” eddig még nem került sorra. Pedig, ha számbavesszük, hogy mennyi előnyös tulajdonsága van, akkor már jóval korábban kellett volna róla írni.

Amellett, hogy ez a tábla igencsak nyers, vagyis raw (kíméletesen feldolgozott) kakaóból készült, még azt is tudni kell róla, hogy 60 %-nyi, kiváló minőségű ecuadori kakaóbabokat használtak fel hozzá. Ám, ami ennél is izgalmasabb (lehet a kakaónál bármi is érdekesebb?) az a gyümölcs, amivel e táblát gazdagították. Ez pedig a goji bogyó, amit porított és aszalvány formájában is adagoltak hozzá.

A gojit egyre többen használják itthon is különböző egészségmegőrző programokban. Nem véletlenül, hiszen kiváló antioxidáns hatású. Farkasbogyónak is hívják a kínai eredetű, az Ördögcérnával (közismertebben líciummal) rokon faj termését. Gazdag flavonoidokban, C-, A-vitaminokban, így fontos szerepe lehet az immunrendszerünk, a szemünk védelmében. Emellett antibakteriális, gyulladáscsökkentő tulajdonságai is ismertek. Sok bioboltban kapható aszalványa, ami finom csemege lehet akár a tévé mellett is az édes nasik helyett. Persze, ha magas minőségű csokival karöltve majszoljuk (mértékkel...), akkor sem követünk el nagy hibát.

Ebben a táblácskában jól érvényesül a goji mazsolás-édes-savanykás íze. A csoki illatában inkább fásság érezhető, de az ízben a gyümölccsel kiegészülve jó vegetális-gyümölcsös jegyek válnak inkább meghatározóvá. A kókuszvaj pedig kifejezetten selymes ízt kölcsönöz a falatnak.

Megjelenésében harmónia tükröződik mind külsőleg, mind belsőleg (bár némileg morzsás a felülete).

Lecsengése közepesen hosszú, de inkább csak a goji bogyó és a kókuszvaj érződik benne. A legvégén pedig némi fura fémes-kesernyés íz is  megjelenik, ami már kevésbé kellemes.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Rieni Biobolt

740 Ft/ 35 g

Gabriel Cuba

A dombóvári Gabriel Bonbon manufaktúra különlegessége, hogy igen széles termékpalettával bír. Csokoládétermékeik közé tartoznak a Magyar Rapszódia, a Sisi bonbonok, a szerelmesek desszertje, az Amore, a különböző ízesítésű tábláscsokoládék, a termőhelyszelektált „Origin”-csokik és végül, de nem utolsó sorban említhetjük az Őrangyalt, amely egy magas antioxidáns tartalmú ún. Acticoa csokoládé.

E szortiment kakaótermőhelyeket bemutató sorozatából választottam most egyet, amely Kuba ízvilágát hivatott bemutatni.

A fekete-fehér csomagoláson különböző nyelveken szerepel a csokoládé neve, ami a kakaó sokszínűségére utal, hiszen nem mindegy honnan származik, ki termelte, ki készítette a csokoládét. Ezentúl jól látható rajta a kakaótartalom, ami az ideálisnak mondható 70 % (ekkora kakaótartalom mellett lehet a legjobban kóstolni az egyes kakaók közti különbséget). A termőhely zászlaja és neve pedig egyértelműsíti a vásárló számára, hogy honnan jött az alapanyag. A készítő neve azonban nem látszik, meglepő módon, csak a hátoldalon, illetve, ha a papírdobozt ölelő szalagot levesszük, akkor tűnik elő a „márkanév”.

A csokoládé középmély színű, eléggé fényes, kicsit morzsás felületű. Közepes az olvadékonysága, roppanása kevésbé intenzív. Illatában némi fűszeresség érződik, akárcsak ízében. Fahéj, bors és kis gyümölcsös savasság bizsergeti az ember nyelvét, amikor harap belőle egy falatot. Csersavai kevésbé érezhetők. Kevésbé hosszú. Édeskés, dohányos, kesernyés finissel búcsúzik.

Jó csoki, de lehetne kidolgozottabb, kifinomultabb az ízvilága...

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

40 g/ 670 Ft

Szántó Tibor Ben Tre Vietnám étcsokoládé

A csokoládé készítőjét nem kell bemutatnom, hiszen ezt megtettem már jó párszor. Vietnámot viszont annál inkább. Persze, most nem az országra gondolok, hanem sokkal inkább az országra, amely a kakaópiacon eddig kevésbé volt jelen. Mostanában azonban egyre többet hallani az ottani kakaótermelésről, amiben a francia Mourou műhelynek is nagy szerepe van, ők ugyanis nem bízták a véletlenre a vietnámi csokikészítést. Kakaóimport helyett létrehoztak ott (egész pontosan Ho Chi Minh városban) egy sikeres manufaktúrát.

Mikor is kezdődött Vietnám kakaótörténete? Valamikor az 1800-as években a franciák ültették az első kakaófákat ebben az országban, de aztán hamarosan más hasznosabbnak vélt növénykultúrákat telepítettek a helyükre. Az 1980-as években az oroszok is szorgalmazták itt a kakaótermesztést, de végül ez is kudarcba fulladt. Alig több mint egy évtizede újra fellángolt a kakaótelepítési kedv az országban, ami most már úgy tűnik tartósabbnak bizonyul, mint a korábbi kísérletek. Egy non-profit vállalkozás, az ACDI-VOCA a Mars céggel karöltve kezdeményezte a kakaó nagyobb ütemű telepítését, aminek eredményeként ma már 20 ezer ha fölött járnak. Főként Trinitarió fajtákkal dolgoznak, ami a minőségi, (azaz fine flavour) kakaó egyfajta zálogaként is felfogható.

Ennek tükrében lássuk, Tibor milyen „arcát” mutatja a köztudottan markáns, határozott karakterisztikával bíró vietnámi csokinak!

Bean-to-bar táblája a Mekong-delta vidékén lévő első osztályú ültetvény, Trinitario kakaóbabjainak felhasználásával készült. Érdekessége a táblának emellett, hogy indonéziai kókuszpálmacukorral egészítették ki a kitűnő alapanyagot.

Fénye, középmély barna színe, illatának friss füves, citrusos jellege nagyon jó hangulatot áraszt. Valami különleges csokoládé-élményt várunk ezek alapján. Nem csalódunk. Ízében rendkívüli egyéniség ez a csoki, máshoz aligha hasonlítható. Mézes-citromfüves, savas (!), hosszú lecsengésű. Csersavai a 70 % kakaótartalomnak megfelelőek. Nem kifejezetten olvadékony csoki, de a citrusos ízélmény annyira megdöbbentő, hogy az embernek eszébe sem jut a textúrával foglalkozni.

Egy kóstolón bemutattam ennek a csokinak az alapjául szolgáló kakaóbabokat és venezuelai kakaóbabokat egymás mellett „vakteszt” keretében. Mindenki el volt ájulva a vietnámi citrusosságától, de amikor megkérdeztem, hogy melyiket tartják igazán csokisnak, melyiket ennék rendszeresebben, akkor győzött a tradícionális venezuelai ízvilág (ez a kakaóbab is Tibor műhelyéből származott).

Nos, ez a csoki nekem nagyon ízlik, különleges, de elfogadtam és, ha őszintén a szívemre téve kell vallomást tennem, akkor (halkan jegyzem meg) egyet is értettem a többi kóstolóval. Kicsit olyan ez a csoki, mint a pezsgő a borok világában (tudom, azt is próbálják a „mindennapok” italává tenni, de azért nálunk ez  még mindig) klasszikus ünnepi ital. A vietnámi csoki számomra egy kuriózum, amit meg kell kóstolni, többször is akár, de nem szokványos, nem hétköznapi...

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates

30 g / 990 Ft

Lauenstein Latte Sal

Ezt a csokit már vagy egy évvel ezelőtt kóstoltam, de még mindig a számban érzem az ízét. A német Lauenstein Confiserie a minőség elkötelezettje, ami ezen a táblán keresztül is tökéletesen átjött. Termékeik (trüffelek, pralinék és táblás csokoládék) kitűnő alapanyagok felhasználásával készülnek. Nem csoda, hogy nekem anno annyira bejött ez a tábla.

A Latte Sal elnevezés egy csipetnyi sóval meghintett (45%-os) tejcsokoládéra utal. E csoki elkészítéséhez is válogatott összetevőket használtak fel. Az egyik leghíresebb tengeri sótípust, az angliai Essexből származó Maldon sót szórták a saját blendcsokijukba, amely Arriba, Trinitarió és Rio Caribe (ez utóbbi egy Criollo-fajta) „házasításából” született. Ígéretesen hangzik, ugye?

A fényes, selymes, hátoldalán apró kakaóbabtörettel díszített tábla impozáns külsőt hordoz. Illata finoman karamelles, pörkölési jegyekkel bír. Ízében egyszerre jelenik meg a tejcsokoládé lágy, karamelles, virágos-édeskés íze, a töret markáns, kesernyés-savas karaktere. Tökéletes a harmónia kettejük között, s ezt a só pompásan koronázza meg.

Annak ellenére, hogy a töret roppan a fogam alatt, a csoki textúrája nagyon krémes, puha. Jól esik majszolgatni, pláne, hogy nagyon hosszan megmarad a szájban az íze.

Nem rajongok a sós ízzel megáldott csokikért, mert sokszor túlzásba viszik a só adagolását, de ennél a csokoládénál sikerült nagyon jól megtalálni az arányokat a tejcsoki a töret és a só között. Megéri az árát, az biztos!

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: EndorFine Csokoládéüzlet
80 g/ 1770 Ft

Two-in-one Fabric módra

Avagy hogyan tegyünk rá még egy lapáttal, az egyébként is elég magas kakaótartalmú és elég jó 66 %-os mexikói csokoládénkra? A Fabric új táblás csokoládéja ötvözi a csokoládémassza értékeit a karamellizált kakaóbab intenzitásával.

A Chiapas régióból származó kakaóalapanyaggal készült (általunk is már kóstolt) igen finom csokoládét ezúttal néhány kakaótuille társaságában kínálja a manufaktúra.

Régi alapanyag újra gondolva? Nem, ennél itt többről van szó –új termék, új textúra, új ízek. A tudatos keresgélés után Viktória megtalálta az általa kakaócsipkének nevezett „műhelytitkának” méltó párját. Olyan csokit keresett, amely „elbírja” a fahéjas, karamellizált kakaóbabtöret határozott, édesen kesernyésen-nagyon kakaós ízeinek súlyát. Súly ez bizony a javából, ha módunk van megkóstolni a csipkét, megértjük, miért is írjuk ezt. Önmagában is egy lenyűgöző termékről van szó, hátha még ezt kombináljuk is egy kiváló csokoládéval...

Színek, fények, tapintás tekintetében korrekt. Roppanása zene füleimnek. Illatában (nem meglepő módon) újra érezni a friss faforgácsot, ám ezúttal a pörkölési jegyek kiegészültek a kakaóbabok karamellizált aromáival. Mondhatni a tuile-darabkák cizellálták kicsit a mexikói csoki szálegyenes illatát.

Rágcsálgatva jól esik hallani, ahogy ropognak a fogunk alatt a csipkedarabkák. A csoki bársonyos tanninjainak síkjából kiemelkedő édesen-savasan-fahéjas ropogtatnivalók folyamatosan változó ízképet mutatnak a kóstolás során. Igyekszünk is minél alaposabban elmerülni az egyes ízrétegek között. Az utolsó pillanatban észbe kapunk és el kezdünk foglalkozni a csoki lecsengésével is. Jaj, a vége a legtökéletesebb, no nem azért mert végre elfogyott, hanem mert annyira hosszan megmarad a selymesen-reggeli-fahéjas-habos-kakaóra emlékeztető, behízelgő zamata a szájban, hogy szívesen újrakezdenénk a kóstolást.

Ja, (nem) mellesleg a londoni Csokoládé Akadémián bronzéremmel méltatták ezt a csokit...nem véletlenül!

Minősége: egész jó (na, jó, nagyon jó!)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé

70 g/ 1380 Ft

Szuperintenzív csokikurzus

Szántó Tibor újabb csokoládéja nyerte el a londoni Csokoládé Akadémia zsűrijének tetszését! A Baracoa Cuba “Ocenta y ocho” csokiját a legjobb bean-to-bar csokoládék közé sorolták és bronzéremmel jutalmazták.

Nagyszerű hír ez, de erről a csokiról majd a későbbiekben, ennek az írásomnak ugyanis az apropója nem ez, hanem az a haladó csokoládékurzus, amin pár hete vettem részt Tibor vezetésével. Visszaadni egy ilyen „tömény” eseményt meglehetősen nehéz feladat, de megpróbálkozom vele.

Már régóta terveztem, hogy „benevezek” a haladó kurzusok egyikére, de arra nem számítottam, hogy nekem, a csokikon edződött embernek is megterhelő feladat lesz végigkóstolni a sort. Közel 30 csokoládét, illetve alapanyagot kóstoltunk meg két óra alatt, vagyis durván 3-5 percenként jött az újabb tétel. Elmélyült elemzéseket így nem is lehetett végezni, de a kurzus célja nem is ez volt. Olyan benyomásokra, tapasztalatokra tehet szert a résztvevő, amellyel termőhelyek, termelők, csokimesterek stílusának összevetésére nyílik lehetőség.

A koncepció alapja Dél-Amerika bemutatása volt, négy ország termőhelyein keresztül. Ecuador, Bolívia, Brazília, Peru került terítékre.

Tibortól megszokott módon egy forró csokoládé lágy ölelésében kezdtük felvenni a ritmust. A selymesen fűszeres, ecuadori nyers csokoládéval készült, tradicionálisan vizes alapú ital lomha kortyolgatásából az ereklyeként körbehordott (mi legalábbis így néztünk rá) ecuadori kakaóhüvely zökkentett csupán ki. Úgy pislogtunk rá, mintha egy szertartás közepén ülnénk és várnánk, hogy az áldozati bárányból nekünk is jusson pár falat. Persze én kétszer is megkóstoltam, hogy sokáig eltároljam az ízét a friss gyümölcs kakaóbabjainak. A fehér húsban megbúvó babok vegetális (engem a zöldborsóra emlékeztető) ízét a hús gyümölcsös-licsis jellege egészítette ki.

Az erjedésen átesett, acetonos illatú Arriba kakaóbab mustrálása után pedig szintén ecuadori, előbbinél jóval kellemesebb illatú, gyümölcsös, már pörkölt kakaóbab enyhítette az előző szúrós szagok keltette „bánatunkat”. Hosszú az út, babtól a tábláig, rovaros hasonlattal élve, ezidő alatt teljes átalakuláson megy keresztül a kakaó.

A finoman aromás kakaó legnagyobb arányát adó ország, Ecuador csokijait 11 példán keresztül veséztük ki. Tibor sajátjai közül kettőt mutatott be, elsőként a Guayaquil kakaóbabból készült 70 %-os (ennél lejjebb a későbbiekben sem adtuk a kakaótartalmat) finoman olvadó, zöld banánra emlékeztető raw, azaz nyers csokiját. Érdekessége, hogy 80 éves kakaófákról gyűjtötték a termést hozzá, ami az érzékeny kakaófák ismeretében jelentős kornak számít.

A másik a Los Rios régióbeli Rancho Grande farm Arriba kakaóbabjainak felhasználásával készült szintén nyers csokoládé volt, amelyben kirobbanó gyümölcsösséget és savakat lehetett felfedezni. Merőben más volt e birtok saját csokija, nem csípős, de mégis a csilit eszembe juttató, fűszeres, markáns ízek domináltak benne.

A stílusgyakorlatok jegyében prezentált többi ecuadori csoki készítői is ezt a karakán oldalát igyekeztek bemutatni az itteni kakaóbaboknak. A toszkán Slitti Arribáját intenzíven pörkölték, hasonlóan a Callari Forasterojához, az Askinosie már-már gumis ízűnek mondható táblájához.

A Callari ősi Arriba kakaóbabokból készült Sacha, a Mayta Esmeraldasa és a Lurdes Delgado Chchukululu (nem elírás ez a név, madarat jelent, mint megtudtuk) csokijaiban pedig a magas kakaóvaj keltette édeskés-vajas ízek egészítették ki a pörkölési jegyeket.

A többnyire tömegtermelésű, Forastero és Trinintario kakaóbabokat felhasználó Brazília Bahia régiójából 3 csokoládét, egy drazsét és három nem Theobroma cacao eredetű kakaóbabokat analizálgattuk. Utóbbiakat csak szemügyre vettük, illetve szagolgattuk, de így is különleges volt látni a különbséget az általunk ismert kakaóbabszemekhez képest.

A svéd tulajdonú Akesson’s 3 csillagos (Great Taste Award) Forasteroja nagyon lágynak bizonyult (Pralus-hatás erősen érződik rajta), fás-fűszeres vonalat képviselt, tetszett.

A Fazenda sempre firme kakaóbabjainak csokija savas, mediterrán gyümölcsös ízeivel emelkedett ki. Tibor helyi édeskés ízvilágú kávészemmel készült drazséjának alapja szintén ez a csoki volt. Nagyon izgalmas párosként hatott a kávé és kakaó az eddigi kakaómennyiségtől amúgy is felpörgetett szívünkre-lelkünkre.

Ezt követően szintén Tibor műhelyéből származó Una Bahia csokit kóstoltuk, ami finom fahéjassága miatt tetszett igazán.

Brazíliából Peruba haladva tovább megállapítottam, hogy nekem ez az ország jön be a legjobban az est sorából. Itt szinte mindegyik csoki felkeltette az érdeklődésem. Olyannyira, hogy a Tibor által készített vörösboros ízű Pangoa és a karamelles-fűszeres Chulucanas csokiknak külön bejegyzést szánok, mert annyira lehengereltek.

A „Peru aranyát” bemutató Willie’s Cacao fűszeressége, a Rainforest Organics kókuszossága, Tibor  Awahun indiánokra utaló nevű csokijának parfümössége és a szintén saját készítésű Moron Amazonas virágossága egyenként is Peru mellé állított volna, de így együtt meg aztán főleg.

A vadkakaók országa Bolívia (nincsenek ültetvények, hanem ún. kakaószigetekről, természetes lelőhelyekről gyűjtik a kakaót) zárta a sort. A korábban már itt is jellemzett Original Beans csokija vitte a prímet ebben az etapban. A gyümölcsössége és vadkakaós-jó fássága elbűvölő volt most is, mint eddig bármikor.

A texasi Tejas San José csokija és a bolíviai El Ceibo helyben (Alto Beniben) készült csokija kevésbé nyerte el a tetszésemet. Előbbi égetett gumis lecsengése, utóbbi szintén túl intenzív kávés-füstös stílusa volt az, ami miatt nem tudott nálam érvényesülni.

Összességében úgy jellemezném az estet, hogy hatalmas sor, karakteres csokikkal. Akit bővebben is érdekel a kóstoló, javaslom, menjen el rá és tapasztalja meg maga is azt az intenzitást, ami csokik tekintetében, Tiboron és a kóstolókon egyaránt látni lehet!

Buli előtt kiváló programnak tartom, de alvásban utána ne nagyon gondolkozzunk, úgy sem fog sikerülni...(nekem legalábbis nem ment.:))

Rimóczi-Art Szalon Csókja

Grillázs és csokoládé újszerű találkozása e termék. Ezúttal nem bonbon,  nem díszes torta, hanem egy táblás csokoládé formájában jelenik meg a sokak által kedvelt ropogós karamelles csemege. Rimóczi László nagymestere a grillázstorták készítésének. A Magyar Grillázs Szövetség elnökeként jól tudja, milyen csodálatos dolog az, amikor a krokantnak is nevezett olajos magvas karamell-lapocskák végül valami szépséges szoborkölteménnyé állnak össze. Ezúttal kevésbé látványos módon, de reményeink szerint a tőle eddig megszokott remek ízekkel kápráztatja el a Rimóczi-Art kóstolóközönségét.

E csokoládé kapcsán említést kell tennünk még a Gabriel Bonbon Maufaktúráról is, hiszen velük koprodukcióban készült el ez az 53%-os kakaótartalmú tábla, törökmogyorós grillázslencsével ízesítve.

A csomagolás arculata és leírásai klasszikus elemekkel tarkítottak. Megjelenik rajtuk a történetiség, a szalonokból ismert báj és némi tudományos információ is a törökmogyoró, illetve a csokoládé jótékony hatásairól. Nekem sok a ciráda a dobozkán, de a csokoládé egyszerűsége (ami különösen tetszik, azok a kockákon ellentétes irányba futó csíkocskák)  megjelenése közelebb áll hozzám.

A két táblából álló csokoládé színe szép barna, kevés vörösárnyalattal. Fénye megfelelő. Néhol légbuburékok nyomai láthatók, de ez nem zavaró mértékű.

Olvadékony kézben, szájban egyaránt, bár itt valamelyest ragadósnak is tűnik. Roppanása kevésbé figyelemfelkeltő. Illata enyhén füstös, intenzíven mogyorós. Megkóstolva ugyanez érződik. A csoki egy pillanat erejéig a közepén jut érvényre, egyébként inkább csak aláfestő szerepet tölt be a pirított törökmogyoró határozott, karakteres íze mellett. Édeskés-kesernyés jegyek váltogatják egymást.

Összességében jó az ötlet, de a harmóniát nem érzem tökéletesnek a páros kapcsán, mert a csokoládé csak keveset tud hozzáadni az amúgy kellemes krokanthoz.

Minősége: jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
80 g/ 1390 Ft

The Tea Room Green Earl Grey

A kaliforniai The Tea Room csokoládé kézműves manufaktúra megálmodója a svájci Heinz Riemann. 2007-ben jött létre a vállalkozása és azóta rengeteg díjat zsebeltek be a különböző termékei. Sőt, 2014-ben az International Chocolate Salon az USA legjobb csokiműhelyének választotta.

Különlegessége az újfajta termékekben rejlik. A tea és a csokoládé ilyenjellegű és szintű elegyítése merőben másnak számít, mint a legtöbb hasonló termék. Szándékosan használom az elegyítés szót, mivel ellentétben sok más teás csokival, ezesetben nem érezzük a tealevelek keltette szemcsés érzetet a csokikban. Állítólag egy spéci ún. infúziós technikával kerül a tea csokoládékba.

Néhány példa ebből az izgalmas, 13 darabos csokoládékollekcióból: fehércsokoládé mézzel és kamillával, jázminteás tejcsokoládé, málnás rooibos teás tejcsokoládé, lapsang souchong teás étcsoki, stb.

Ezek közül én most a Green Earl Grey, vagyis a zöldteás, bergamottos, 60 %-os étcsokoládét kóstoltam.

Szeretem, ha egy csomagolás ilyen kompakt, mint ennek a doboza, jó kézbe venni. A zöld szín utal a teára. A betűk dombornyomottak. A feliratok árulkodnak arról, hogy ennél a műhelynél igyekeznek mindenféle elvárásnak megfelelni. Az USDA (U.S. Department of Agriculture) által is organikusként besorolt termékről van ugyanis szó. Emellett, amit még „tud”:glutén-, GMO-mentes és kosher is egyben. 2009-ben ez a csoki Gear Award díjat nyert.

Sok mindent tudunk már róla, csak azt nem, hogy milyen az íze. Kibontom hát az aromazáró tasakot. Egyből egy citrusos fuvallat árad szét belőle. A csokoládé diszkrét kakaós jegyei csak ezután és csak rövid időre képesek áthatolni a bergamott (amely egy citrusféle) keltette gyümölcsösségen.

A tábla kinézete relatíve egyszerűnek mondható, nincs a kockákon logó, sem egyéb minta. Amolyan hagyományos tábláscsoki látszatát kelti (persze ez nem baj, csak tény). Pici fény, középmély barna szín jellemzi. Érzetre pedig sima, és azonnal szembetűnik, hogy milyen vékony. Ennek megfelelően szinte csengő hanggal roppan. Nagyon jól törik.

Közepesen gyorsan olvad. Finoman kesernyés a csokoládé, savai nem, inkább a bergamott citrusos jegyei érződnek benne. A zöldtea valahol a falatka közepén villan fel. Nagyon hosszú a lecsengése, amiben a bergamott és a csokoládé kel versenyre egymással. Kellemesen selymes az érzete.

Nem szeretem a teás csokikat, pláne nem a bergamottot. Teát csokival, az igen, de teát csokiban, az eddig nem annyira jött be. Most viszont ízlett ez a kombináció. Ha kicsit teltebb lenne a csoki, akkor akár teljesen le vett volna a lábamról. Így is azt gondolom, azonban, hogy nagyon jó.

A cég ajánlása szerint érdemes ezt a táblát egy pohárka Pinot noirral, esetleg Tempranilloval együttkóstolgatni, még nem tettem meg, de ami késik, nem múlik...

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

51 g/ 1300 Ft

Cadeau Bonbonválogatás

Egy szép kis gyűjtemény kóstolgatásával töltöttem a Valentin-nap egy részét. Micsoda megterhelő feladat, ugye?

A gyulai Cadeau Manufaktúra gyökerei 1840-ig nyúlnak vissza. Bonbonjaik kiműveltek, gazdag választékban állnak rendelkezésére az édesszájú vendégeiknek. Ebbe a palettába nyertem most én is némi betekintést, a következő bonbonok révén.

Konyakmeggy

Leírása szerint: Pándy meggy cherry brandyvel, étcsokoládéburokban. A csomagolása és formája a hagyományos konyakmeggyes külsőről árulkodik. Megkóstolva, az ízére is ez jellemző. Kicsit talán jobban is érvényesülhetne a meggy íze, mert nekem inkább a brandy érzete volt intenzívebb.

Rózsaborsos bonbon

Étcsokoládé krémbonbon rózsabors ízesítéssel. Itt a csoki jól roppan, de eléggé morzsálódott vágáskor. A borsosság nekem tetsző módon csak enyhén érződött, de még így is sok a csoki kesernyéssége és a rózsabors együtt.

Rumtrüffel

Morgan kapitány csokoládékrémje, borzas étcsokoládéban. Sir Henry Morgan bonbonja igazán jól sikerült. Szerencsére nem dőlt bele túl sok rum, ahogy a kalózkapitány valószínűleg szorgalmazta volna a nagyobb mennyiséget. A „Sportszeletet” idéző ízű desszert jól sikerült. Finom a ganache, finom, kellően roppanó a borzas kéreg. Ez volt az egyik kedvencem.

Mojito bonbon

Lime és menta frissítő íze Bacardi rummal párosítva. Igazán izgalmasan hangzik ez a jellemzés. Szép zöld virágos, csepp alakú étcsoki bonbon. Nekem azonban inkább az After Eight jutott az ízeiről eszembe, semmint a koktél. Igaz, ezt a klasszikus csokit jobban is szeretem, mint a Mojito koktélt.

Maya bonbon

Karamellizált mézes tejcsokoládékrém, mogyorúnugát alapon, étcsokoládébevonattal. Miért éppen maya, azt nem tudom, de tény, hogy mind külsőleg, mind belsőleg megnyerő ez a csemege. Ami pedig a lényeg, hogy megkóstolva úgyszintén!

Libagége bonbon

Mandulagrillázs mandulanugátba töltve, tejcsokoládéval burkolva. Ennél értem a nevet (lásd: alakja, biztosan az előzőnél is arra utaltak), de talán nem ez a legtalálóbb, legcsábítóbb megnevezés. Erőteljesen grillázsos, a mandula pörkölése intenzív. Emellett még a karamell és a tejcsoki íze is jól tetten érhető. Kicsit talán édesebb a kelleténél.

Kávés tallér

Csokoládétallér tejszínes kávékrémmel töltve. Ötletes, hogy az étcsokis tallér tetején tejcsoki kávészem a dísz. Elrágcsálva, valami kvarcogott a fogaim alatt. Íze amolyan igazi „feketés”, mint, amikor reggel valaki munka előtt megiszik egy jó erőset, úgy „hat”.

Ír kávé bonbon

Whisky krémmel és kávé krémmel töltött tejcsokoládé desszert. Az alkohol kicsit erőteljes, de nem tud azért dominálni a kávé felett. Édeskés, de hosszú, jól eső íze van, az előzőnél jobb harmóniával.

Jamaica bonbon

Jamaica rumos csokoládéval töltött csokoládédesszert. Az elegáns vonalvezetésű, tömzsi bonbon ízeivel kevésbé varázsolt el. A rum érződik rajta, de még valami olyan füstös kesernyésség is, ami nagyon eltolta az arányokat.

Kalamajka bonbon

Citrusgyümölcs karamellkrém tonkababbal fűszerezve, étcsokoládébevonattal. A „csomagolása” egyszerre retrós és modern. Jó illatú, amin a tonka miatt nem is csodálkozhatunk. Felismerhető ízek. A közepén kifejezetten tetszett, de a lecsengése valahogy már kevésbé.

Extra pisztácia bonbon

Pisztáciamarcipán rétegen fehércsokoládés pisztáciakrém étcsokoládéban. Ízében marcipános-olajos, kicsit tömény, de jó ízű. Intenzív, de nem túláradó.

Erkel szelet

Diómarcipán, triple-seckel ízesített fehércsokoládékrémmel rétegelt desszert. Szép hangjegyekkel diszített négyzet alakú forma. Furcsa törkölyös íze van. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor viszont jön egy diós-rumos íz, ami már kellemesebb.

Citromfüves bonbon

A citromfű üde íze rejlik ebben az étcsokolédkockában. Sokszínű, csíkos tetejű bonbon. Jólesű citromfüves aromák lengik körül illatban. Ízében a csokoládé jól kiegészíti a citrusos jegyeket.

Csipkerózsika bonbon

Csipkebogyólekvárral ízesített, fehércsokoládékrémmel töltött krémdesszert. A fehér rózsa valójában rózsaszínes belsőt takar. Kevésbé érződik a csipkebogyó. Az édességén túl nem sok intenzitást mutat.

Balzsamos mangóbonbon

Mangókrém egy csepp balzsamecetredukcióval étcsokoládé burokban. Tetszetős, fényes csokoládékéreg jellemzi. Illata diszkrét, zamataiban viszont jól felismerhető a trópusi gyümölcsjelleg. Kiegyensúlyozott sav-cukor és kesernyésség arány.

Amaretto bonbon

Tejcsokoládéba töltött keserűmandulalikőrrel puhított marcipántöltelék. Enyhe illatok, ízek. A tejcsoki édességét a mandulalikőr jól ellensúlyozza, de rövid a vége és kevésbé hagy mély nyomot a kóstolóban.

A válogatásban szereplő étcsokoládés bonbonok 64 %-os kakaótartalmúak, a tejcsokoládék 33 %-osak, a fehércsokoládé 30 %-os kakaóvajtartalmú.

Az általam legjobbnak ítélt bonbonokat kiemeltem, szívesen ajánlom őket.

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

200 g/ 3400 Ft

Borcsoki fiesta a Képzeldelben

Egy másik oldalukról ismertük meg tegnap a Képzeld el Borbár borait. Kipróbáltuk, hogyan működnek csokoládékkal (na, jó azért nem a teljes repertoárt, csak néhányat közülük). Az eredmény az lett, hogy az est végére mindenkinek sikerült találnia kedvenc párost magának. Ez volt a célunk!

Borokat csokoládékkal összekóstolni nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha csak borokat, vagy csak csokikat kóstolunk, akkor is előfordulhat, hogy lesz olyan a sorban, ami nem mindenkinek ízlik. Ha ezeket még össze is kombináljuk egymással, akkor különösen nehéz eltalálni az emberek ízlését. Kinek a fűszeres csokoládék/borok ízlenek, kinek a gyümölcsösek. Az édesszájúak nem rajonganak az étcsokiért. A fehércsokit meg egyenesen kihagynák az étcsoki rabjai. A borok kapcsán ugyanez a helyzet fehérre, vörösre, vagy épp desszertre vetítve.

Majd jön egy ilyen este, amikor dől minden. A borral együtt kóstolás teljesen felül is írhatja eddigi prioritásainkat, vagy épp megerősíti korábbi preferenciánkat?

Az első párosnál gyakorlatilag rögtön elvek dőltek meg. A fehércsokitól előre berzenkedők végül kénytelenek voltak bevallani, hogy az ízlett nekik a legjobban. A mádi Bodnár Pincészet egész fürtös feldolgozással, fahordós erjedéssel, finomseprőn tartással készült dűlőszelektál (Szilvás) Hárslevelűjét kóstoltuk a Fabric Manufaktúra fahéjas fehércsokoládéjához. A jól beérett szőlő (november eleji szüret) finom zamatai -fűszeressége-, a termőhely riolitos jellege -ásványossága -, az eleganciája úgy domborodott ki e csoki mellett, hogy közben mégis megmaradt a bor légiesen könnyűnek. Pedig korántsem egy egyszerű tételről van szó. Ugyanakkor a fehércsoki fahéjassága felerősödött, citrusossága pedig végigkísérte a bort egészen a végső lecsengéséig.

Picit előreszaladtam, mert valójában nem ezzel kezdtük a kóstolást, hanem azzal, hogy utánajártunk mi fán terem a kakaó. Ehhez egy kis játékra invitáltam a résztvevőket. Szántó Tibor kétféle príma kakaóbabját hasonlítottuk össze „vakon”. A hazai piacon egyedi újdonságát, a vietnámi és a már talán ismertebb, venezuelai kakaóbabokat. A Mekong vidékéről származót azonnal „beanalizálták” (persze nem a termőhelyet, csak az ízeket). Citrusossága, savassága egyértelmű és markáns. A venezuelai ezzel szemben diszkrétebb, simulékonyabb. Elemezni is több idő volt, mert összetettebb. Kinek a banán, kinek a pirított magvak, a mogyoró, a mandula jutott róla eszébe. Akadt, aki a vietnámiért ujjongott, de a többség számára a venezuelai volt a kedvesebb. Ennek okát is megfogalmazták a kóstolók: számukra a dél-amerikai sokkal inkább hordozta a kakaó általuk jól ismert, kedvelt, megszokott és elvárt ízjegyeit, mint a harsány, de kevésbé konformista vietnámi.

Mindezt az élményt továbbfokoztuk azzal, hogy a Fabric Manufaktúra különleges madagaszkári kakaóbabokból készült „Csokoládécsipke” névre hallgató remekét kóstoltuk, a szintén madagaszkári kakaóból készült pirított rizses csokoládé mellett. Ezeket a finomságokat Szeleczky Takács Viktória, a csokik készítője mutatta be nekünk. 

A benyomások terén párhuzamot lehetett vonni az előbbiekkel. A kissé füstös jellegű, karakán rizses csokinál jött az „oh-érdekes”-élmény (akárcsak a vietnámi kakaóbabnál), ellenben a Csipke ínycsiklandó fahéjas-karamelles jellegéből adódóan úgy tűnt, sokkal közelebb állt a kóstolókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aztán borokhoz, kávéhoz vagy önmagában, de egész este a csipkét rágcsálták a kóstolók (persze csak a készlet erejéig).

Visszakanyarodva a második borcsoki pároshoz, a KockaCsoki Manufaktúra kellemesen olvadó,  karamelles tejcsokoládéját kifejezetten kedvelték. A társát, a Terre del Principato 2013-as, mézes-gyógycukorkás-őszibarackos Greco di Tufoját viszont csak kevesen méltatták, pedig elég összetett bor ez is (én speciel nagyon szeretem).

A Heumann Pincészet házasítását, a 2011-es élénken gyümölcsös Lagonáját (Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Syrah) szintén szerették. Itt azonban néhányan megjegyezték, hogy a KockaCsoki biokókuszos étcsokijánál úgy érezték, hogy csak a csoki érvényesül e borral, a kókusz kevésbé. Valóban, a kókusz csak a lecsengésben jött ki igazán, de ez is volt a „terv”!

A Linnbrunn Pincészet 2011-es Cabernet sauvignon bora most egy kicsit rigorózusabb arcát mutatta nekünk, az acélos tanninjai és savai révén. Így a szegény meggymákos tejcsokinak (ismét Fabric Műhely) meggyűlt vele a baja, de végül is a csoki összbenyomásban jól megzabolázta a rakoncátlan bort, egy érdekes vegetális összecsengést adva.

A vörösek közül Németh János telt, gazdag, nagyívű, kitűnő hordóhasználattal megáldott, egyszerre fűszeres és gyümölcsös Merlot-Cabernet franc házasítása, a 2012-es Porkoláb bizonyult a legjobbnak. Egyben ez és a KockaCsoki chilis-vörösáfonyás étcsokija lett -holtversenyben az elsővel- a legtöbbeknek tetsző  páros. A csoki hihetetlenül jól eltalált aránya a bor határozott, de mégis szívet-lelket melengető ízvilágával tökéletes duót alkotott.

A záró párosnál a bor ugyan kicsit felülmúlta az ezúttal kevésbé markánsan gyömbéres tejcsokoládét (KockaCsoki), de a Borbély Pincészet sokrétű, minerális-zöldalmás-herbás és nem utolsó sorban édes (több mint 70 g/l cukortartalmú) desszertjével csoki legyen a talpán, ami versenyezni tud. Ennek ellenére az édesszájúaknak kifejezetten tetszett ez a kettős is.

Kakaótartalomban, alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt. Remélem, mindenki jól érezte magát, folyt.köv...!

Illa Meggypálinkás csokoládé kolbász

Avagy, ha úgy jobban tetszik csokoládé szalámi. Ki hogy ismeri, szereti, nevezze akképpen! A csokikolbász felfutásában nagy szerepe volt a Keserédesnek. Nem véletlen, hogy e terméken is Wagner Bea ajánlását látjuk. (Ha jók az információim, akkor Horváth János, vagyis az Illa Csokoládé hivatott továbbvinni a Keserédes eme termékét.)

A kolbászként felfüggeszthető nassolnivalót nem könnyű kibontani, de megéri a macera. A szép mintázatú csomagoláson belül még egy vékony kis fólia az igazából, amivel meggyűlhet a bajunk, de, ha ügyesek vagyunk hamar hozzáférünk a tömény desszerthez.

Illata intenzíven pálinkás és kakaós. Ízében jól lehet érezni szinte minden összetevőjét. A Sao Thomé-ból származó csokialapanyag pici füstössége mellé a meggypálinka is azonnal felsorakozik. Ezt a konstellációt már az Illa forrócsokik kapcsán is tesztelhettük. Most azonban még kiegészülnek az ízek a mazsola, az aszalt meggy és a keksz ízeivel is, masszív anyaggá válva.

Jó ízű, közepes intenzitású és hosszúságú ez a „csoki”. Igazi tévézéshezvaló csemege. Felszeljük, kitesszük tányérkára, majd seperc alatt befalatozzuk. Nem olvadozunk az ízeitől, nem áradozunk róla, hanem egyszerűen csak megesszük...

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

100 g/ 1000 Ft

Starbrook Extra dark

BUÉK mindenkinek! Mi mással kezdhetném az Új Évet, mint egy tábla finom csokoládéval? Remélem, tényleg kellemes lesz!

Hajnali hatkor még javában úton voltam hazafelé, így nemcsoda, hogy a kissé dezorientált reggeli ébresztőm után az első gondolatom az volt, hogy mielőtt bármibe is kezdenék ma, muszáj vagyok elfogyasztani egy kis csokit. A nélkül nem tudok megbirkózni az új esztendő pillanatok alatt elszálló, rövid, ámde annál izgalmasabb első napjával. Ilyenkor még tele van az ember bizakodással a holnapot illetően. Új év, új kezdet...újabb csokoládék!

A Karácsonykor ölembe hulló csokoládétáblák közül választottam hát egyet ehhez az új kezdethez. A Starbrookot korábban még nem kóstoltam, de amint megláttam a csomagolását, tudtam, hogy sokáig nem fog a karácsonyfa árnyékában pihenni.

A belga Patrick Gillis által 1998-ban alapított csokoládémanufaktúra mára igencsak kinőtte magát. Több mint 80 országba szállít termékeiből. A szárnyalásban valószínűleg nagy szerepe volt és van a Jaak De Koninck művész által „megtervezett”, illetve talán jobb szóval élve, megalkotott festői csomagolásoknak. A légi kisasszonyokat, repülőket ábrázoló képek merőben új arculatot jelentenek a piacon. A cég és a festő azonban nem ragadt le egy a remekül bevált témánál, az autóversenyzés, a hajózás és minden, ami a lendületről, a haladásról szól, szintén megjelenik a különböző termékeik külsőjében.

A küllem tehát rendívül igényes, bízom benne, hogy a vizuális élményt, rövidesen az ízek keltette öröm is követni fogja...

Maga a csokoládé is egyedi mintázattal, a „kockákon” repülőkkel és a „Starbrook Légitársaság” márkajelzésével ellátott. Mély sötétbarna, a 73 %-nak megfelelő színű. Tapintása selymes, kicsit olvadó kézben.

Illata igazán mélyen kakaós. Meghintve kevés fűszerrel és némi vegetalitással. Nem intenzív, de nem is visszafogott. A viszonylag nagy méretű tábla, tömzsi szerkezetéből adódóan (csak kicsinek látszik), nem roppan élénk hanggal, viszont, ahogy egymásra helyezem a letört és a  még ép darabkákat, különlegesen csengő hangot hallat. A törésvonala pedig mintha késsel vágtam volna olyan ép maradt.

Szájban már kevésbé olvadékony. Hamar jönnek azonban kakaós jegyei, amelyek jelen esetben egy különös ánizsos-mentás felhanggal egészülnek ki és kevésbé a fűszeressége dominál, mint aromáiban. A hosszú lecsengésében viszont már annál inkább visszaköszönnek az illatból ismert jegyei.

Lágy csokoládé, még akkor is, ha nem olyan gyorsan-könnyedén oszlik szét a szájban. Az érzete simogató, bársonyos, kevésbé markáns cseranyagokkal. Savassága a közepén és a végén érhető tetten. Közben el-elbújik a zamatok mögé.

Nagyon érdekes ízvilágú, tetszik ez az éteres-mentás jelleg. A legvégén megmaradó kesernyésség az egyetlen, ami némiképp visszavesz az egyébként finom csokoládé eleganciájából.          

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokisziget

??? Ft/ 100 g (ajándék volt, így az árát nem tudom)