Avagy Etyek-Buda kevésbé ismert, mégis kiváló kis szegletének bemutatkozása egy helyen. A Bálint Borárium adott otthont az I. nagy velencei-tavi sétáló borkóstolónak. Remek lehetőség ez a környék borászatának felfedezésére. A Nyitnikék programon a helyi hegyközség minden tagja képviseltette magát a Bálint György vezette, pompás panorámájú, kellemes hangulatú borház és étterem pincéjében.
Néhány óra után egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy ötven bor csordult végig poharaink falán. Szerencsére ezek között jó néhány említésre méltó tétel akadt.
Kezdjük is mindjárt a pázmándi, 2 hektáron szorgoskodó ApróKertek spontán erjedt nedűivel! A két jó barát Schubert Ádám és Veliczky Zoltán természetközeli felfogása, gazdálkodása jól érezhető boraik teltségében, mélységében. A fél évet finomseprőn és fában szunnyadó, fajsúlyos Olasz rizling (2018) boruk már szépen bontogatja szárnyait. Az öt napig héjon erjesztett Cserszegi fűszeres narancsboruk (2018) a hazai nem túl széles mezőnyben talán nem a legkiemelkedőbb, de mégis egy nagyon korrekt kis bor. A két vörösboruk közül a könnyedebb LegyenVörös (2017) tetszett nekünk jobban. A Kékfrankos alapon Cabernet sauvignonnal és Néróval házasított nem szokványos kombináció vibráló savaival, medvecukros karakterével meggyőzött minket.
A sokak számára ismerősen csengő nevű, 35 hektáros Csóbor Borászat kínálatából számunkra az Újbor és Sajtfesztiválon aranyérmet nyert krémes struktúrájú, meglepően banánosan gyümölcsös karakterű Chardonnay (2018) és a szintén aranyérmes jó savakkal bíró, szamócás Kékfrankos Rosé (2018) tetszett a legjobban. A 2016-os évjáratú, lazább szerkezetű, de finoman csokoládés Cabernet franc-t pedig képzeletben már egy lágy, de intenzíven kakaós trüffel mellé kortyolgattuk.
Ezen az oldalon tovább haladva a kápolnásnyéki, közel 5 hektáros Dancsó Pince boraiból szemezgettünk. Náluk számunkra a legizgalmasabbnak az Ezerfürtű szőlőfajta kétféle olvasata bizonyult. Száraz változata a 2018-as Fürtike gyümölcsösen-édeskés jegyeivel, míg késői szüretelésű változata a kelleténél picit talán magasabb 95 grammnyi maradékcukra melletti, jóízű savaival keltette fel a figyelmünket.
A legnagyobb, 100 hektáros birtokkal bíró, agárdi L. Simon Borászat palettáját végigkóstolva a Sárgarigó fantázianévvel ellátott sokszólamú Chardonnay (2018) selymessége, a Zöldike névre keresztelt Zöld veltelíni (2018) alkoholédessége, a megszokottnál talán gazdagabb fehér húsú gyümölcsökre emlékeztető aromái győztek meg minket. Érdekes elképzelés itthon a piacra dobni Svájc nemzeti kincsét, a nálunk borszőlőként viszonylag ritka Chasselas fajta (Csúszka, 2018) borát, amely egyszerű karaktere ellenére egészen jó ivású borocska.
A pár éve indult sukorói, 12 hektáros Bella Pincétől az egyszerre fűszeres és gyümölcsös aromákkal bíró játékos Olasz rizling (2018) és a magas alkoholtartalmú, de mégis nagyon elegáns, intenzív illatú Cserszegi fűszeres (2018), illetve a kissé fedett illattal induló, de később fajtajellegesen,muskotályosan-virágosan kibontakozó Irsai Olivér (2018) érdemel említést.
A fiatal Köllő Zsolt vezette 1 hektáros kis pázmándi pincészet Irsai Olivérje (2018) nagyon jól balanszírozott, nem túláradó, parfümös bora bizonyára sok hölgyet levett a lábáról. Az enyhén vegetális-zöldborsos, lecsengésében édeskés zamatú, 2018-as Zenit bora szintén közel állt a szívünkhöz.
A Nagy Gábor vezette Családi Szőlőbirtok 9 hektáron készíti szinte egytől egyig jó arányú, harmonikus borait. Ebből a sorból talán csak egy, a Goodzilla névre keresztelt Cabernet sauvignon lóg ki kissé. Az elmúlt évjárat fiatal, hatalmas testű, magas, 17 %-os alkoholtartalmú, még nagyon húzós, de jó ízű tanninokkal bíró, már-már likőrborának még fejlődnie kell, de most is sokat ígérő. Vörösborai közül a 2018-as, friss, ropogós savú, de nagyon gyümölcsös Kékfrankos bora tetszett nekünk a legjobban. Fehérborai közül pedig a visszafogottan trópusi gyümölcsös, újvilági jellegű, példaértékű Sauvignon blanc (2018) volt a legsokrétűbb. Az érett gyümölcsök zamatát felvonultató, szinte lekváros, 2018-as rosé bora is a legjobbak közé tartozott.
A 16 hektár szőlőterülettel és nagy borászati tapasztalatokkal bíró Szentesi József sokak mentora itt a környéken és az országban egyaránt. 2016-os (!) Sauvignon blanc bora kora ellenére nem várt frissességével, filigrán szerkezetével, mandulás-marcipános, finoman herbás jegyeivel jól bevéste magát emlékezetünkbe. Fekete muskotály (2016) borát sokak kedvelik és szeretik, minket Menoirra emlékeztető muskotályos-rózsás-szamócás jellege kiemeli a vörösborok megszokott tanninos-fás-rusztikus halmazából.
A legkisebbek közé tartozó, 1 hektáros Csordás-Nagy Pince a nap legszebb roséja címét tőlünk kiérdemelte. Friss szamócás aromája hozza a tipikus Kékfankos rosék világát (2018), és a közel 13 %-os alkoholtartalma egyáltalán nem érződik, mert üdítő hatású savaival folyamatosan fenntartja ízlelőbimbóink figyelmét. 2018-as Zöld veltelíni bora cukorkás-mentás zamataival szintén az elsők közé került e fajták itteni sorát illetően.
Ezt követően egy újabb kis pince következett, a 1,5 hektáros Variszkusz Pince, Bácsi Zoltán személyében. Úgy éreztük a kóstolás során, hogy ő az egyik legkísérletezőbb szellemiségű borász a porondon. A 10 napig héjon tartott, zöldséges karakterű Rajnai rizling narancsbora igazi megosztó tétel. A 2016-os Rajnai rizling methode traditionell brut pezsgője viszont egyértelműen sokaknak tetszett, akárcsak a B-oldalas Csókaszőlő-Pinot noir házasítása (2017). Ez volt a nap legbársonyosabb vörösbora, édesgyökeres, fűszeres-kékbogyós aromákkal.
Egy új brand, a fiatalokat megcélzó Velence Borok is bemutatkozott a programon. A fehér borsos, kissé még élesztős 2018-as Zöld veltelíni és a szintén idei évjáratból származó, érett szamócás, piros bogyósokat felsorakoztató, élénk savú, szén-dioxiddal kellően megtámogatott Kékfrankos-Zweigelt Rosé is elnyerte szimpátiánkat.
A 35 hektáros, pákozdi Lics Pincészet sorából három bort emeltünk ki. Egy 1,5 évet fahordóban pihent, 2016-os, érlelt Juhfarkot, amely hozta a fa pörkölési jegyeit, a fajtára jellemző markáns savai pedig már szépen lenyugodtak. Félszáraz Cserszegi fűszeres (2017) boruk nem volt annyira intenzív, mint a fent említett, de fehér virágokat felvonultató illata és rózsás zamata simogatóan hatottak ránk, bár kicsit több sav a maradék cukor tartalmát talán jobban kiegyensúlyozná. Késői szüretelésű 2018-as Olasz rizling bora illatban és ízben eltért ugyan, de ez nem bizonyult hátrányosnak. A bor vegetális-mazsolás aromái, birses-érett körtés zamatai zárásképpen igazán jól estek.
Kellemes kis program volt, jó borokkal, nyitott borászokkal-kezdésként jobb nem is lehetett volna, várjuk a folytatást!