2014. január 31., péntek

Das Exquisite Noir

A DM-ből már kóstoltam csokikat a Vivanik közül, gondoltam itt az ideje, hogy a Rossmann saját márkás termékeiből is szemezgessek. Elsőként a belga „kiváló” névre keresztelt csokoládémárka, vagyis az Exquisite Noir 78 %-os étcsokitáblája került a kezembe.

Tetszetős a csomagolása, bár kissé a „régi iskola” jegyei érződnek rajta. Mit értek régin? Fekete alapon arany prégelések. Egyedül a lilásrózsaszínes benyúló téglalap, ami egy kicsi frissességet hoz a színekbe.

A belső sztaniolt kibontva néhány morzsát elszórt a csoki, de ez nem veszélyes. Nem fehér, de nem is fényes, teljesen matt a felülete. Mélysötétbarna (szinte fekete) színébe a vörös egy nagyon halvány árnyalata hoz némi melegséget. Jól roppan, vékony a tábla, e tekintetben tehát rendben van.

Illata meglepően vegetális és savas (már-már savanyú), mintha meg sem pörkölték volna a kakaóbabot. Ízében hasonló, de ott kis füstös pörkölési jegyet, kakaósságot és a falat közepén előbújó szégyenlős fahéjas ízt is érezni. Jaj, ha ebből több lenne! Igazán kellemes az a pillanat, utána viszont sajnos jön a sav, a csersav (ezen nem kell csodálkozni, hiszen elég magas hozzá a kakaótartalma) és a vegetalitás. Mindezek ellenére édeskés ízek is vannak benne.

A lecsengése hosszú, nagyon. Kár, hogy a vegetalitás és a magas savak dominálnak benne. Az utóíz legvégén a fahéj újra megjelenik, az jól esik, de csak rövid ideig tart a hatás. Önmagában nagyon nehéz fogyasztani. Nincs benne semmi aroma, még vanília sem, ami dicséretes, de talán ez esetben egy kis vanília segíthetett volna feledtetni a markáns savakat. Nagyon határozott csokoládé, határozottan étcsokiszeretőknek, tejcsokisok ne ezzel kezdjék megváltoztatni ízlésüket!

Minősége: átlagos (+)

Megvásárolható: Rossmann
100 g/ 400 Ft

2014. január 30., csütörtök

Dolfin Menta leveles étcsokoládé

A Dolfin-család ízesített csokijai közül ezúttal a mentást elemezgettük kicsit barátokkal. Volt, akinek ízlett a kóstolók közül, volt, akinek nem. Nem egyszerű a helyzete egy ilyen csokoládénak, hiszen az After Eight után mindenki azt az ízt keresi benne, vagy épp attól igyekszik távoltartani magát, mint, amit a jól ismert márka terméke nyújt. A mentát kombinálni étcsokival ezért tehát merész ötlet. Legalábbis itthon nem biztos, hogy könnyű eladni. Pedig a menta nagyon egészséges, amellett, hogy fertőtlenítő, emésztést segítő, görcsoldó hatású és nem utolsó sorban frissít, élénkít. Ez utóbbi erre a csokira is jellemző. Na, de ne szaladjunk előre az ízekhez, inkább haladjunk csak szépen sorban!

A halvány zöldeskékes csomagolás talán kicsit diszkrétebb a kelleténél. Éppen csak egy mentaágacska jelzi, hogy mire számíthatunk, így a feliratok szerepe megnő. Mondjuk az, hogy „Noir aux Feuilles de Menthe” sem biztos, hogy feltétlen közelebb hozza az ember szívéhez a csokit. Ha még mindig nem teljesen biztos az ember a dolgában, akkor nem marad más hátra, mint, hogy elolvassa a magyar tájékoztatást a csoki hátoldalán.

Ha mindezek alapján felkeltette érdeklődésünket ez a tábla, mert szeretjük a mentás csokoládét, akkor az illatban biztosan nem fogunk csalódni. Intenzíven mentás. Szép fényes a felülete, sima, középmélybarna. Közepesen olvadékony kézben, egész jól roppan.

A csokoládé maga ízben is nehezen jut érvényre, csak a háttérben, egy ütemmel lemaradva tudja kísérni a mentát. A mentalevelek apró szemcsék formájában gazdagítják a csokit. Ilyen dózisban szétrágva nem is várhatunk mást, mint az élénk aromás ízeket. Ez a csoki nemcsak élénk, de ténylegesen élénkít is. Ha még egy kis citrussal kombinálták volna, akkor szó szerint olyan lenne, mint egy üdítő. Azért így sem rossz. Kicsit édeskés, annak ellenére, hogy étcsokiról van szó. 52 %-os a kakaótartalma, így jut azért hely benne a cukornak is bőven.

Lecsengése hosszan friss mentás, a csoki minimális kesernyéjével kiegészülve. Reggel munka előtt egy pár falat belőle nemcsak a lehelletünket, hanem a gondolkodásunkat is frissíti, serkenti.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
70 g/ 950 Ft

2014. január 29., szerda

Ismét reduktív vs. oxidatív

A CsokiLaBorKlub januári kóstolója keretében a reduktív, vagyis a levegőtől elzárt és az oxidatív, tehát a minimális oxidációt megengedő borkészítési módokat vettük górcső alá . A két technológia ilyetén jellegű összehasonlításában segítségünkre volt a pécsi Matias Pincészettől Csányi Norbert kereskedelmi képviselő, illetve Rácz Miklós Tamás pincemester.

A pincészet öt különböző borvidéken termel szőlőt (Pécsi, Villányi, Szekszárdi, Badacsonyi, Tokaji borvidékeken), igen széles fajtaválasztékkal. Így tehát volt miből meríteni. A végső sor összeállításában a vezérelv az volt, hogy mind reduktív, mind pedig fahordós érlelésű borok kerüljenek terítékre. Szemléltetve ezzel a két borstílus közti különbségeket. 

E tekintetben annyit érdemes talán itt megjegyezni, hogy a fő különbségek megnyilvánulhatnak színben, viszkozitásban, illatban és ízben is. A reduktív borok általában zöldes sárgás árnyalatokkal és inkább halványabb színnel bírnak, az oxidatív borok aranyba hajlóak, mély színűek.  Előbbiek gyors lefolyásúak a pohár falán, utóbbiak olajos teltséget mutatnak.

A reduktívak illata intenzív, de csak egy-két elemű, a fahordósak kevésbé kirobbanóak, de sokrétű aromakarakterisztikával jellemezhetőek. Ugyanez igaz az ízvilágra és a lecsengésre is. A teltség a fahordós borokat fémjelzi, míg a könnyedség, frissesség a reduktívakat. Ezekre a fő különbségekre próbáltunk rávilágítani az est folyamán. 

Lássuk mindezt a „gyakorlatban” is a Matias Pincészet borain keresztül!

Rajnai rizling 2013 reduktív (Pécsi borvidék)
Zöldes szalmasárga, halvány színű, a pohár falán könnyedén, gyorsan mozgó bor kerül általa a poharunkba. Illata intenzív, főként citrusos jegyekkel. A korty élénk, de kellemes savakkal bír. A citrusos jelleg végigvonul a zamatban és a lecsengésben is. Az utóíz azonban kiegészül egy csipetnyi ásvánnyal is. Igazi fiatalos életérzést nyújt ez a bor.

Olasz rizling 2008 oxidatív (Pécsi borvidék)
Ahogy azt fent említettük a fahordós érlelésből fakadóan középmély arany színe, olajos lefolyása árulkodik a technológiáról. A kisfahordóban érlelt bor illata gazdag, vaníliás a hordótól, érett szőlőjellegű a gyümölcstől és a palackban töltött évek is éreztetik hatásukat benne palackbuké formájában. Az ízben egy kis kései jellegű birsesség jelenik meg, majd mandula párosul a fahordó füstösségével.  Savai már lekerekedtek. Telt. Lecsengésében talán a fahordó dominál inkább és kicsit szárító a vége. Nagy öreg, ami még mindig jól tartja magát.

Zöld veltelíni 2013 reduktív (Pécsi borvidék)
Zöldes árnyalatokkal tarkított színe halványan sejlik fel a pohárban. Illatában az élesztő utolsó lehelete még visszaköszön. Zöld alma, finom kis vegetalitás és jó savak jellemzik. Meglepően hosszú a vége. Filigrán kis borocska, mely csikófogait nem hullatta még el. 

Zöld veltelíni 2008 oxidatív (Pécsi borvidék)
A fahordósak közül talán ezen érződik leginkább az idő vasfoga. Középmély arany színe még szépen pompázik a pohárban. Illatában azonban az oxidáció már megkezdte kevésbé áldásos tevékenységét. Nem veszélyes mértékű ez, de azért megemlítendő. Zöld diós sherry-jellege utal leginkább erre. Savai ma is jól kivehetőek (ezért tartja magát a bor). A fentieken túl zöld alma, menta is elő-előbukkan belőle, alátámasztva a fahordó kicsit füstös zamataival. A közepén van egy kis sütis édesség, ami nagyon kellemes. Nem érdemes azonban a gazdagsága ellenére sem takargatni, most kell meginni az utolsó palackokkal!

Hárslevelű 2013 reduktív (Pécsi borvidék)
A tartályból a kedvünkért kipattant borocska zöldes igazán. Illata zárkózott, visszafogott. Élesztő és virágok kelnek egyelőre versenyre benne. Ízében talán kicsit jobban kifejező a fajta karaktere. Méz mandula, savanyú cukorka váltják egymást. Jó lesz ez, csak még hagyni kell, hogy kibontakozzon!

Hárslevelű oxidatív 2008 (Pécsi borvidék)
Mély arany szín, olajos, lomhán folyó cseppek a pohár falán -jól indul. Bizony a folytatás is hasonlóan kedvező. Első pillanatban még a füst hatja át illatát, de ahogy párszor megperdül a bor a pohárban, máris kinyílik. Aszalt kajszi, hársméz, virágok tömény illata lengi körbe a pohár karimáját. Aztán a kortyok továbbrepítik képzeletünket. Vastag, olajos, szinte tapintható, ahogy telíti az ember száját. Ananász és más egyéb trópusi gyümölcsök jutnak róla eszünkbe. Tartalmas bor ünnepi pillanatokhoz.

Hárslevelű Jégbor 2011 (Pécsi borvidék) 
Ez a bortípus nem minden évben adatik meg. Ha nagy nehezen össze is jön, félő, hogy a cukor viszi a prímet a borban. Sokszor érezzük egy jégbor kapcsán hogy talán jobb lett volna a késői szüret mellett dönteni. Ebben az esetben azonban más a helyzet. A csillogó arany színnel és kifejezetten komótos tempójával nyit a pohárban. Ez a sűrűség persze nem meglepő, hiszen 230 grammnyi cukor gazdagítja minden egyes literét. Illata szintén kristálytiszta, akárcsak látványa. Remek aromáival leveszi az embert a lábáról. Méz, vanília, kandírozott citrusok, körte teszik teljessé az élményt. Zamatban az édesség  kissé meghatározó, de szerencsére nem túláradó. A trópusi gyümölcsök (talán leginkább datolya), az aszalt kajszi ízei, a finom kis savak és a megfoghatatlan selymessége együttesen érik el, hogy a cukor csupán egy eszköz legyen a bor tárházából és ne a legfőbb fegyvere.  A két technológia között elhelyezkedő kuriózum  megéri az árát. Kötelező megkóstolni! Le a kalappal előtte!

Kadarka reduktív 2011 (Szekszárdi borvidék)
Silleres színű vörösbor. Illata közepesen intenzív, piros bogyósokat felvonultató. A szamóca, málna mellett intenzív fűszeresség (paprika) egyaránt jellemzi. Grácilis szerkezetű. Alkoholtartalma egyáltalán nem érződik. A savak vibráló játéka a fűszerek és gyümölcsök társaságában üdítő hatásúak. Könnyed bor a hétköznapokra.

Merlot oxidatív 2008 (Szekszárdi borvidék)
Az előbbihez képest ez a bor minden tekintetben más dimenzió. Mély rubinvörös színét narancsos szegély övezi. Illata fekete cseresznyés, avaros. Ízében felülmúlja aromáit. A cseresznyés, szarvasgombás zamatok mellett konyakmeggy, fűszeresség és csokoládés lecsengés jellemzi. Savai még mindig lendületesek, de azért érezhetően csillapodófélben vannak. Csersavai jóízűek, nem bántóak és bársonyosodnak. Alkoholja jól integrált. Téli estékre ajánlott!

Mindezek alapján bizton állíthatjuk, hogy azok számára is világossá vált a két stílus közti különbség, akik eddig nem voltak tisztában a reduktív és az oxidatív technológiák mibenlétéről. Köszönjük a minden tekintetben tartalmas kóstolót a Matias Pincészetnek! 

2014. január 22., szerda

Hauswirth Schokolade mit ganzen Haselnüssen

Az osztrák Hauswirth Csokoládéműhely elődjét id. Franz Hauswirth alapította 1949-ben, Bécsben. Akkor még elsősorban cukrászdaként működött a hely, de rövid idő elteltével már csokoládéfigurákat is készítettek. Aztán pár év múlva megfordult a helyzet és kezdtek alábbhagyni a cukrásztermékek készítésével és inkább a csokoládéra álltak át.
Az 1960-as években már az eredeti műhely túl kicsinek bizonyult, így átrakták székhelyüket a id. Franz Hauswirth szülőfalujába, a burgenlandi Kittsee-be.

Miután fia, ifj. Franz Hauswirth átvette a cég irányítását a Hauswirth üzem Ausztria legnagyobb csokitermék előállítói közé nőtte ki magát. Ma már 120 alkalmazottja van és körülbelül 2.000 tonna kakaómasszából állítanak elő éves szinten csokoládét. Ez tehát nem egy kis kézműves volumen, annyi biztos!

Az egész mogyorós csokoládé vékony fóliás, egyszerű csomagolása is arról tanúskodik, hogy a hétköznapokra és nem ünnepi alkalmakra szánták. Nem akar senkit elbűvölni, így is van rendjén, tegye azt inkább a belső!

Akkor lássuk is, hogy mit tud egy ilyen jellegű csoki! Kicsit morzsás, de alapvetően szép fényes a felülete. Illatában finoman tejes. Nehéz eltörni. Nem ad éles hangot inkább tompán roppan.

A mogyoró nincs megpirítva, így jobban jön a vegetális jellege, de attól még finom. Kicsit lehetne azonban több is belőle, szó mi szó fukarkodtak vele.

A 30 %-os tejcsokinak megfelelően tejes az íze a csokoládénak. Lecsengése közepes hosszú, tejes és vaníliás.

Nem egy bonyolult csokoládé, de a tömegtermelésűek között megállja a helyét.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Hauswirth
80 g/ kb. 0,50 €

2014. január 19., vasárnap

Dolfin Sencha teás tejcsokoládé

Au Lait au Thé Vert Sencha du Japon Chocolat, csak, hogy pontosítsam a nevét e csokinak. A belga csokoládék közül a Dolfin az egyik kedvenc márkám. A csokik finomak, változatos ízesítésűek, a megjelenésük pedig tetszetős. Ez a tábla egy kevésbé szokványos ízvilággal próbál az ember lelkére hatni.

Ha csak a csomagolás alapján kellene választanom a Dolfin csokik közül, akkor ez biztosan a befutók között lenne. Zöld színeivel a teáskannával egy baráti teázgatás pillnatait idézi fel bennem. Mivel szeretek teázni -még, ha kevésbé vagyok is szakértője- a nyugodt, pár perces kikapcsolódásnak mindenképp híve vagyok. Így felkeltette hát e csoki az érdeklődésemet, amint megpillantottam.

A sencháról röviden csak annyit, hogy nagyon szeretem. (Valahol azt olvastam róla, hogy ideális teaféleség kezdőknek, na itt tartok én!) Na, jó ennél azért többet is érdemes róla tudni. A japán gőzölt és sodort zöld tea vitaminokban és polifenolokban gazdag, tisztító, méregtelenítő hatású. Érdemes tehát étkezések után fogyasztani. Tömören ennyi e tea titka, részletesebben pedig ezen az oldalon lehet olvasgatni róla.

Visszakanyarodván a kóstolásra várakozó csokoládéhoz, immár belekukkantok, a számomra csak „dohánytasakként” aposztrofált csomagolásba. Levetkőztetve a csokit, rögtön szétperegnek az apró morzsái. Mintázata megegyező a többi Dolfin-csokival. Felülete kissé tapadós. Nem roppan, nem fényes, de ezt egy 32 %-os tejcsokiról nem is nagyon feltételeztem.

Illata pompás. A zöld tea teljesen összeforr a tejcsoki illatával. Édeskés, virágos, teás és tejes egyszerre. Nem olvadékony, sőt, a fogaim között kicsit ragadósnak is tűnik. A teadarabkák révén pedig szemcsés az érzet, de ez nem okoz gondot. Ízében az illat jellegzetességeit még a nem durva, de érezhető kesernyésség (ami jelen esetben egyértelműen a teából és nem a csokiból jön) is kiegészíti. A sencha édes és kesernyés, lágy és mégis markáns ízeit jól visszaadja, helyenként bevillanó füstösséggel.

Jól esik falatozgatni belőle, csak egy kicsit lenne olvadékonyabb a csoki, akkor még inkább felmagasztalnám!

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
70 g/ 950 Ft

2014. január 15., szerda

Lindt Noir A la Vanille

A teljesség kedvéért pontos megnevezése: Lindt Excellence Noir A la Vanille de Madagascar. Ez igen, már a nevében is sokat ígér a csoki! A csomagolása is ehhez mérten csinos, melegséget árasztó, a vaníliavirágnak köszönhetően pedig mértéktartóan szépséges.

Nem árul zsákbamacskát, hiszen már a dobozán is látszik, hogy mit rejt a belseje. Egy 50 %-ot étcsokoládét vanília aromával és természetes Bourbon madagaszkári vaníliával fűszerezve. Sőt, még kis vaníliaismertető is olvasható a doboz hátoldalán, csak, hogy teljesen autentikus legyen a csokoládé.

A vaníliát sok esetben aromákkal helyettesítik, hiszen az egyike a legdrágább fűszereknek, aminek oka a rendkívül munkaigényes termesztése (elég csak a kézzel történő virágporzásra gondolni) és a feldolgozása (hónapokon keresztül pátyolgatják, mire elérik a kívánt aromákat).

Az Orchideafélék családjába tartozó dél-amerikai eredetű növénynek (Vanilla planifolia) a termése az egyetlen a növénycsaládból, amelyik ehető.

Bármily meglepő a vaníliafajták és termőhelyek között -akárcsak a kakaófajtáknál- nagy különbségek lehetnek.A madagaszkári változatait általában az egekbe magasztalják, mert az ottani hüvelyekben csodálatos, intenzív, kellemesen krémes és édeskés aromák lakoznak. Csak, hogy néhány helyet említsek még, ahol termesztik, Tahiti (virágok, karamell, csokoládé illatai jellemzik), Indonézia  (füstre és fára emlékeztető), Mexikó (kissé füstös ízű), Uganda (földes, tejcsokis aromájú), stb. Ha valakit a vaníliafajták jobban érdekelnek, akkor itt még több infót találhat róluk. 

Ezzel a rövid összefoglalóval szerintem kellően felkeltettem a vanília és egyben a csoki iránt mindenki érdeklődését, aki eddig már eljutott a leírásban. Őszintén szólva magam is így álltam ehhez a csokihoz. Vártam, hogy elbűvöljön a vanília édes zamata.

A fényes, sima felületű tábla kifogástalan mintázattal, vékony formájával igazi Lindt „mintapéldány”. Kevésbé éles azonban a roppanása, vékonysága ellenére.

Illata igazán intenzív. A vanília szinte dől belőle, de egyszerre édes és valamelyest savas is. Érdekes összhatású. Ahogy ráharap az ember, akkor egy fura gumis íz villan be, de szerencsére ez tovaszáll, és utána már tetszetős a csoki íze. Savak, kakaós jegyek, méhviasz jutnak róla eszembe. Persze a vanília és egy mézes zamat is jól érezhető még benne. Gazdagság jellemzi. Nem annyira olvadékony, de nem is kemény.

Az elején, ha nem lenne az a furcsa íz, akkor kifejezetten ízlene, kár, hogy az a hatás elviszi az ember figyelmét, még, ha csak rövid időre, akkor is. Nem vett le a lábamról, de azért el kell ismerni, egész jó.

Minősége: (szinte nagyon) jó (+)

Megvásárolható: Ázsia Center
100 g/ ???

2014. január 7., kedd

Café-Tasse Noir Amandes

A Café-Tasse egy belga csokoládémárka. Egy bruxelles-i hagyományos, mégis nagyon, ahogy ők maguk fogalmaznak „up-to-date” csokiműhely.

Bruxelles-nek számomra kivételes varázsa van. Ahogy ez a csokimanufaktúra, úgy a város is egyszerre modern és tradícionális. Amikor sétálgat az ember a főtéren, izgalmas pezsgés lengi körül. A régen a céhesmesterek főtereként szolgáló városrész ma is nyüzsög, bár inkább a turisták hadától.

Ugyanakkor, ha az EU Parlament épületére, vagy az Atomiumra gondolok, sokkalta inkább egy mai kor városképe jelenik meg előttem. Milyen büszkén is feszítettem egy fotó kedvéért az előbbi előtt 2003-ban, amikor még nem voltunk EU-tagok! Pedig azért a gótikus városnegyedek patinás épületei sokkal közelebb állnak a szívemhez.

Ami még érdekes emlék számomra, hogy ebben a városban láttam életemben először „kétdimenziós” fákat. Én csak így hívom a kilapított, a metszéssel egy síkba terelt furmányos kreációkat, amik az ottani parkokban feszítenek.
  
Miközben írom ezt a bejegyzést épp egy kis chillout zene szól a háttérben, nézegetem a Café Tasse weboldalát, amelyből ugyanaz a letisztult szépség árad, mint az általam kóstolt csoki csomagolásából és valahogy úgy érzem a zene és ez a csoki különös harmóniába kerül egymással. Nagyon szép a „ruhája” ennek a csokinak.

A táblán a márkanév szintén szépen díszlik a sorokon. Fényes, selymes tapintású, de csak alig roppan. Az apró manduladarabkák rögtön szembetűnnek, merthogy az 57 %-os étcsokialapot pirított mandulával ízesítették. Illatában is ez a meghatározó.

Ahogy várom, hogy elolvadjon az első falatka, azt érzem, inkább kicsit ragadós lesz az állaga, mintsem, hogy lágyan olvadozó. Az íze viszont finom, mézes, fahéjas benyomású és persze mandulás. Sokkal gazdagabb ízben, mint az illatban. Az édessége nem ül rá a csokoládé kakaós jegyeire. Kesernyéssége is csak cseppnyit érezhető.

Lecsengése meglepően hosszú, újra felvillan a fahéj, de a végére már határozottan csak a mandula marad meg.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Endorfine Csokoládébolt
85 g/ 1390 Ft 

2014. január 5., vasárnap

Csokoládia Uganda

Csokoládia prémium táblás csokoládéi közül most egy különleges, kevésbé ismert országból, Ugandából származó kakaóbabokból készült, dél-afrikai csokoládét választottam.

A csomagolása az ismert csokoládiás logóval ellátott, bekukkantásra lehetőséget adó, középmélybarna dobozka. A nélkül, hogy kibontanánk a csokit, már látszik, hogy elég mély színű. Ha megszabadítjuk „birodalmi” jelképeitől és szemügyre vesszük, szép fényes, sima felületű, mély, de nem fekete, inkább vöröses barna színű, törhető kockákra osztott tábla kerül szemünk látókörébe.

Kézben olvadékonyabb, mint a fogaink között. Jól roppan, de valahogy mégis kemény, talán kicsit vastag a tábla.

Illata finoman füstös, kellemesen dohányos. Íze is hasonló, de kiegészül a kávé, a föld, az avar zamataival. Savai, csersavai határozottak, markánsak.

Lecsengése hosszú, intenzíven kakaós. Nem egy könnyen emészthető, inkább azt mondhatjuk, hogy ütős csoki, ez persze a 80 %-os kakaótartalomnak is köszönhető. Azoknak ajánlanám, akik igazi étcsokirajongók. Én kifejezetten szeretem a karakterét, de az a veszély nem áll fenn, hogy egyszerre elpusztítok egy táblát belőle. Apránként adagolom, kis dózisokban és élvezem a jellegzetes ízeit.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokoládia
                         Ráday úti Csokibolt
100 g/ 990 Ft

2014. január 4., szombat

Poco Dolce Mayan Chile Bar

A Poco Dolce egy san francisco-i kézműves csokoládémanufaktúra, amelyről egy korábbi írásunkban már részletesebben meséltünk.

Hasonlóan az előző csokihoz, ez is egy bittersweet-kategóriás tábla. Tehát nem a cukron, hanem a kakaón van a hangsúly esetében. Ráadásul még kétféle chilivel és fahéjjal is megspékelték az igazán ínyencek kedvéért. A Madécasse fahéj-sakay chili csokija is hasonló elképzelésen alapul és micsoda remek ízek jöttek ki belőle a fűszerek által! Reménykedtünk, hogy ebben az esetben is hasonló véleményen leszünk a kóstoló után.

Szép fahéjbarna csomagolását kibontva, jó fénnyel, éles roppanással, mélybarna színnel indít a csoki. Kicsit a felülete viszont légbuborékos.

Illata lágy, visszafogottan kakaós. Érződik a fahéj és szinte parfümös, ha kicsit tovább szagolgatjuk. Ízben ugyanezt a lágyságot érezni a csoki részéről, persze a chili és a fahéj rövid idő múltán átveszik a terepet. Érdekes, hogy az édeskés-fűszeres ízek szinte melegséggel töltik el az embert. El tudnánk képzelni, mint egy jó forrócsokialapot ezt a csokit. Télen kortyolgatva, garantáltan boldogsággal telne meg tőle testünk-lelkünk.

A közepén egy pillanatra felvillan egy kis sósság és fás érzet is, de szerencsére ezek nem sokáig maradnak meg. Lecsengésében sokkal inkább az az édesség köszön vissza, amit korábban is említettünk, az utolsó pillanatban pedig úgy érezzük, mintha égetne a csoki chilissége.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Poco Dolce
50 g/ 6,5 $

2014. január 3., péntek

Camille Bloch Ragusa Noir

A svájci Camille Bloch a híres Tobler AG-nál kezdte csokoládés pályafutását, de rövid idő múlva rájött, hogy inkább a maga útját szeretné járni, így felépítette saját csokoládéüzemét, amely 1929-ben kezdte meg működését.

Kis idő múlva úgy érezte, hogy a vásárolt alapanyagnál ő sokkal jobbat tudna készíteni, így 1934-től saját kakaómasszával kezdte készíteni csokijait.

A második világháború az ő munkájukra is rányomta bélyegét, igaz csak a tekintetben, hogy nehézkessé vált a kakaóbeszerzés. Ezt kiküszöbölendő Bloch kitalált egy merőben új csokit, amiben a mogyorókrémes tölteléket csak kívülről fedte vékony csokival, majd hosszúkás csíkokra felszelve csomagolta. Így született meg a Ragusa márkája a cégnek, amely mára egészen az előző típusú csokival töltött croissant-ig fejlődött.

Ez a 60 %-os Noir, vagyis étcsokis változat is része e márkacsaládnak. Két kisebb „tábla” található az igényes csomagolás belsejében, műanyag tálcában.

Első ránézésre is látszik, hogy maga a csoki vastag a mogyistöltelék miatt, de rajta a „csokikéreg” tényleg elég vékony. Fényes a felülete. Kézben nagyon olvadékony.

Illata finoman pralinés. Megkóstolva is érezni lehet, hogy nagyon gyorsan olvad, mondjuk az eredeti terv is az volt, hogy jól olvadjon a belső mogyorós krém, így ezt a tulajdonságát a mai napig sikerült megőrizni. Valóban krémes tehát. Ízeiben érződik egy kis füst is a pralinés zamatok mellett. A mogyoró pörkölése nem a legkellemesebb, ha ez finomabb lenne, a csoki is jobban ízlene. Kesernyésség és savasság nem nagyon érződik rajta, inkább az édesség, de az meg nem vészesen.

Hossza közepes, de nem a csoki, hanem a törökmogyoró íze marad inkább meg. Amikor el kezdték készíteni ezt a csokiféleséget, akkor még eredeti törökországi mogyival dolgoztak, talán még most is így van ez, nem tudni, de az biztos, hogy a pörkölése túl intenzívre sikeredett, így elveszti a csoki a lágy, simulékony karakterét.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Béva Csoki Kft.
100 g/ ??? (ajándék volt, így nem tudom)

2014. január 1., szerda

Zotter Haselnuss

BUÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az új év első csokijaként illene valami hihetetlen nagy, valami eszméletlenül finom csemegével előrukkolnom. Mégis egy látszólag egyszerű mogyorós csokit választottam indításként. Látszólag egyszerű csak. Aki kóstolt már Zotter kézműveseket, az tudja, hogy e sorozatnak egyik tagja sem az a hétköznapi példány.

A csoki puritánsága a mókusos csomagolásig tart. Kibontva, már látszik is, hogy nem egy sima mogyoróval meghintett tejcsoki van a kezünkben.

S azért az sem el felejtendő tény, hogy egy bean-to-bar tábláról van szó, vagyis a kakaóbabot ők maguk dolgozzák fel és alakítják ennek az 50 %-os tejcsokinak az alapjává.

Mit látunk tehát-mit érzünk? Vastag táblát, de szép vöröses-világosbarna színt, kis fényt, sima felületet, intenzív alkoholos-mogyorós-vaníliás-fűszeres illatokat. Eltörve a megszokottnál vastagabb csokikérget, belül pedig a mogyorós tölteléket. Nincsenek egész mogyorók, vannak helyette apró grillázsszerű darabkák, van méz és fűszerek: csillagánizs, kardamom, szegfűszeg, fahéj, vanília.

Az ízben már kevésbé érződik a fent említett alkoholosság (inkább a mogyi, a csillagánizs és a fahéj), de azért még mindig jelen van. Elolvasom hát a csomagolást, hogy mi is lehet benne ez az íz, hiszen likőröket, párlatokat előszeretettel alkalmaznak osztrák szomszédaink. Kiderül, hogy egy kis Ottonel muskotály is belecsurrant-cseppent a töltelékbe. Innen hát ez a kissé savas-alkoholos hatás.

Úgy tömény és édes a csoki, hogy azért „mégsem fáj”. Édes a lecsengése is. Ha valaki különleges, a szokottól merőben eltérő mogyorós csokit szeretne kóstolni, érdemes ezzel próbálkoznia! Nekem még szoknom kell ezt az ízvilágot, de ahogy újra és újrakóstolgatom, egyre jobban ízlik. 

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Zotter
70 g/ 3,35 €