2014. szeptember 22., hétfő

Szántó Tibor Cuba Baracoa

Szántó Tibort azt gondolom már nem kell ezen az oldalon bemutatni, hiszen sokszor írtam a csokoládéiról. Tibor egy újabb bean-to-bar gyöngyszeme (ismétlésképpen, ez annyit tesz, hogy ő kakaóbabból készíti a csokit és nem pasztillából) került az Édes Napokon a kezem ügyébe. Na, jó ez így nem teljesen igaz, mert nagyon is tudatosan kerestem nála ezt a csokit, azok után, hogy anno a Pralus kubai csokija mennyire ízlett. Arról nem is beszélve, hogy az idei Great Taste Award megmérettetésen kétcsillagos kitüntetésben részesült ez a tábla, ami meglehetősen nagy elismerés. E két információ tudatában voltam igencsak kíváncsi erre a csokira.

Kibontva a megszokott módon igényes csomagolást, egy kakaóhüvelyekkel és levelekkel díszített, vörösesbarnás táblácska jelent meg a szemeim előtt. A felszíne sima, fényes volt, a képen is látható néhány kis légbubival a felületén.

A gondosan és finoman feldolgozott kakaóbabokból egy kevésbé roppanó, kicsit talán szemcsésnek is ható csokoládé készült. Ez a nyers csokik általános sajátsága, így nem kell megijedni tőle. A cél ez esetben nem a tökéletes krémes, olvadó textúra, hanem a kedvező hatású vegyületek megőrzése és az elsődleges aromák átvitele a csokiba. Vagyis az, hogy ne a feldolgozás, hanem maga a kakaó érvényesüljön.

E csoki eredetéről is érdemes egy mondatot megjegyezni: a kubai Baracoa tartományból származik és Trinitario kakaófajta. Kakaótartalma: 70 %, ezen kívül finomítatlan nádcukor és kakaóvaj alkotja. Ennyit a háttérről, jöhet a csoki!

A csoki jellemzője egy szóval: karakteres. Igencsak határozott illat- és ízvilággal bír. Olivaolaj, fásság, dohány és avar jutnak róla eszembe. Lecsengésében egy édeskés íz játszik a finom, de enyhe savaival. Csersavassága sem intenzív, éppen csak a szárítóhatásában érvényesül. Sokrétű, nem éppen visszafogott csoki, nagyon is árulkodó aromákkal.

Összbenyomásként azt hiszem, nem érdemes semmi sok okosságot írni róla, annál jobb jellemzést úgysem mondhatok, mint, hogy egy szempillantás alatt elfogyasztottam!

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

2014. szeptember 21., vasárnap

Képzeld el!

Képzelj el egy újabb borbárt Budapesten! Van ennek értelme? Immár lassan egymást érik a borbárok a fővárosunkban és megint nyílt két hete egy. „Ki tudja minek?”-gondolhatnánk.

Gondoltam kicsit ezt én is. Elmentem hát, megnéztem, megkóstoltam...megértettem, sőt elhittem. Működni fog, szerintem. Miért? Nem akar konkurálni senkivel és semmivel. A koncepciója is egyszerű, jó borokat és jó hangulatot közvetíteni.
„Képzeld el”, vagyis képzelj el egy elképzelhetetlenül nagy belmagasságú helyet! A miliő fiatalos, a tulajok jó fejek. A borsor(t) nem egyszerű (végiginni, sem kóstolni). Már a magyar paletta is széles spektrumot ölel fel hazánk neves borvidékeinek kevésbé ismert, kézműves portékáival.
A szemezgetést a borlapról én Barcza (Somlói, Badacsonyi borvidék) Juhfarkkal és Bodnár (Tokaji borvidék) Furminttal kezdtem. Előbbi szép fahordós jegyeket, meglepően jó savakat és hosszú lecsengést tudhat magáénak. Utóbbi mézes-enyhén füstös-minerális illat-ízvilága, fajtajellege és jó gyümölcs-fa aránya tetszett leginkább.

A tulajok elkötelezett hívei Olaszország nedűinek. Így ezekből is igen nagy a választék. Hosszas kutatás, válogatás és jó néhány „gyötrelmes” itáliai bortúra során állt össze az a borkínálat, amely jelenleg a vendégek itáliai borok iránti vágyát hívatott kielégíteni.

Érdemes egy finom proseccoval indítani, ahogy tettem ezt én is, Il Colle (Veneto) millesimatójával. A 2012-es (valódi évjáratos!) prosecco könnyed, mégis krémes érzetű. Kellemesen gyöngyöző, friss, élénk és gyümölcsös. Most ezt választottam, de legközelebb a tulajok titkos favoritjával a bioproseccoval ismerkedek majd.

Akadnak persze igazi nagyágyúk is a felhozatalban, Barolók, Primitivók. Mivel azonban én a vörösborok közül a könnyűlovasságot kedvelem inkább, így egy igazán robusztus szőlőfajta, kevésbé fajsúlyos változatát kaptam poharamba. A Tareni del Duca (Szicília) Nero d’Avola bora erdei gyümölcsös, mondhatni elegáns bora meglepett, s közelebb hozta hozzám e fajtát (persze azért a kicsit bőrös-medvecukros felhangja mutatta e szőlő igazi arcát).
Vannak itt pálinkák is szép számmal, de ezek kóstolásától most eltekintettem, még ha az általam jól ismert, remek Gyulai Pálinka Manufaktúra és a kíváncsiságomat nagyon is felkeltő pilisi székhelyű Harmatrázó Pálinkaház is megért volna néhány szót. Nekik külön fejezetet szánok.

A végén említem, de akár elsőként is sort keríthettem volna a Franciacortából és Champagne-ból származó különleges pezsgőkre, amelyek szintén részét képezik a kínálatnak.

Ha csak töredékét fogyasztjuk el a borlapnak, akkor is biztosan megéhezünk. Az ajánlott lecsókrémes, tökmagkrémes falatkák, melegszendvicsek, sajt- és sonkaválogatások, vagy épp a kacsamáj enyhíthet ilyen jellegű panaszunkon.

Mindez elég jól hangzik, ugye?

A bor beszél belőlem, de most már én is értem és elhiszem...

Gondolatok, borok A Borfesztiválról

A fesztiválok országa lettünk! Ezt kijelenthetjük. Minden hétvégén legalább öt nagy jeles esemény várja az érdeklődőket. Nehéz így bevonzani a látogatókat. Talán A Borfesztivál az egyetlen a sok közül, aminek rendszeres és népes tábora van. Az eső minden évben megtréfálja a szervezőket és a borászokat. Az idei évben azonban még inkább, hiszen ahogy az egész évi munkát, úgy a fesztivált is aláásta a sok csapadék. Hömpölygött a víz nemcsak a macskaköves utcákon, de még a fabódékban is. Ilyenkor aztán nehéz érvényesülni átlagos borokkal. Nyilván csak a legjobbakhoz futnak oda az emberek, hogy aztán ott megvárva az eső elálltát, haladhassanak gyorsan tovább.

Legalább a tizedik év volt ez, amikor vagy egy bódéban állva és dolgozva, vagy szórakozva kóstolgatom végig a borokat a Várban. Idén már a „könnyebbik” oldalán álltam a faházikóknak. Sikerült egy olyan napot is kifognom, amikor kellemes napsütéses időben tudtam sétálgatni.

Sok bort kóstoltunk a barátokkal, de általános tapasztalatként kijelenthetem, hogy nem volt köztük egy hibás sem. Kifejezetten jó borok kerültek a poharunkba. Így a hangulat is jó volt. Arra gondoltam, hogy majd kiválasztom az öt legjobbat és írok róluk, de olyan sok finom tétel volt, hogy inkább írok többről is, mert megérdemlik a dicséretet.
Hol máshol kezdtük volna a kóstolást, mint a Tóth Ferenc Borászatnál (Egri borvidék)?  Végigkóstoltuk  a sort. A 2013-as Csillag kiemelkedően finom. Leányka, Királyleányka, Olasz rizling, Hárslevelű, Sauvignon blanc, Ottonel muskotály alkotja. Picit látott fát is, mint kiderült, de az szerencsére nem érződik rajta, talán csak a szárazpróbájában némi füst formájában. Jó arányok, finom savak, virágok, fűszerek, muskotályosság és egreses lecsengés jellemzi. Amolyan könnyeden gazdag bor.

A 2012-es Kékfrankosuk nem a szokványos nyomvonalat követi, lévén, hogy nekünk most inkább egy férfi parfüm jutott eszünkbe róla, mégis nagyon kellemes. Szegfűszeg, cédrus adja az aromáit. Lágyság, bársonyosság, de mégis frissesség érződik belőle.

A nagy kedvenc viszont egyértelműen a 2011-es Kadarka volt! Négy Kadarkát kóstoltunk a feszten, de azok közül ezt tettük az első helyre. Mind egyensúlyában, mind fajtajellegében verhetetlennek bizonyult. Likőrös, fűszeres, meggyes, ahogy és amennyire kell. Nem tobzódik, nem lehengerlő. Érdekes adalék, hogy négy magyar kádár hordójával kísérleteztek az elkészítés során és kiderült, hogy a legjobb bort a négy hordó borainak házasításával nyert Kadarka adja. 4 hordó és 4 fajta klón hozta ki a tökéletes nedűt. Megérte a sok kísérletezés!

Ahogy az előbb említettem, Kadarkából nem volt hiány idén. Mészáros Pál St. Grálja is megér egy misét. Merőben más, mint az előbbi, ha lehet ilyet írni, robosztusabb, textúrájában zömökebb. A Mészi Kadarka klón azonban eleve erre hivatott típus. A saját szelekciójú klón ugyanis egy sokkal teltebb, magasabb alkoholtartalmú bort képes „teremni”.  Erőteljesen fűszeres, cseresznyés. Szinte harapni lehet. Relatíve magas csersavak érződnek benne, de szerencsére ezek bársonyosak. A fahordós behatás (kb. két évig pihent fában) szintén megjelenik aromáiban. Hosszú utóíze mély nyomot hagy az emberben. Jó, sőt nagyon jó ez a bor is, de az én lelkemhez egy kicsit a könnyedebb Kadarka áll közelebb, így került az előző az első helyre.

Harmadikként említem, de valójában a következő Kadarka is kiváló tétel, csak még kicsit fiatalos, rakoncátlan. Pár hónap múlva szerintem az egyik legjobb Kadarka lesz az országban a Posta Borház 2012-es bora. Mély színek, illatok zamatok jellemzik. Kifejezetten fűszeres aromájú. A savai még vibrálnak. Jóízűek csersavai is. Elnyújtott, meggyes lecsengése és komplexitása adja legnagyobb erényét. Nem véletlen, hogy ott van a Kadarka Borbár palettáján.

S, ha már a Kadarka Borbárnál járunk, azért azt is meg kell említeni, hogy nagyon kitettek magukért a „kadarkások”, szép kis sort raktak össze a vendégeik számára. Nem is csoda, hogy amíg ott voltunk, alig tudtunk váltani pár szót, mert újra és újra kellett tölteni a poharakat.

Itt kóstoltuk a Nyolcas és Fia Borház 2009-es Merlot-ját is. 15 %-os alkoholja ugyan elég magas, de most inkább a belőle áradó melegség jött át, mint sem az égető alkohol. Még mindig fiatalos ízek jellemzik, finom tanninokkal. Meggylekvár, kis vegetalitás és még egy kis mineralitás is felbukkant a végén.

Tovább haladva Bősz Adrián standjánál álltunk meg néhány borra. A 2009-es Csóka-hegyi Rajnai rizlingje kései jegyei, finom vaníliás-licsis-vajas ízei, filigrán szerkezete és kevéske sóssága elbűvölt minket.

Még mindig rizling, de már olasz a Laposa Pince 4Hegy (Badacsony, Csobánc, Somló, Szent György) Olaszrizlingje, amely nem kirobbanó, de nagyon jóleső bor. Gyümölcsök-savak-sók-herbák kiegyensúlyozott aránya arra predesztinálja ezt a bort, hogy kiüljünk vele a teraszra és élvezzük a nyári napsütés melegét.

Szintén tőlük a Badacsonyból a 2013-as Kéknyelű is megérte az árát. Nem épp egy női bor magas savaival, de fajtajelleges, tiszta, virágos-citrusos íze megnyerő volt.

A Holdvölgy Pince szinte minden borát kedveltük, de a legjobban mégis a 2008-as hihetetlenül friss-rózsás-fűszeres Sárga muskotály és a rendkívül jól balanszírozott (cukor-sav, fa-gyümölcs-fűszer) Holdvölgy dűlő Zéta (Furmint x Bouvier) bora ejtett ámulatba minket.

Ha már Tokajban járunk, akkor az Oremus 2010-es Édes Szamorodni borát ki nem hagyhattuk. Feltétlen megkóstolandó mindenki számára. Nagyon fűszeres, mézes bor, amely teltsége mellett tökéletes cukor-sav aránnyal bír.

Ha már Olaszország volt a vendégország idén, kötelező feladatnak tartottuk, hogy eltöltsünk a neki szánt standoknál is egy órácskát. Kóstoltunk itt többek között Falanghinát, Vermentinot, Nero d’Avolát, stb. A legjobban mégis a fehérek közül egy világfajták házasítása, a calabriai Librandi 2013-as Critone nevű Chardonnay és Sauvignon blanc bora ízlett, gazdagsága miatt: őszibarack, herbák, zöld alma, kukorica aromái váltogatták benne egymást. Savai nagyon jól besimultak a bor szerkezetébe izgalmas összhatást adva a kortynak.

A vörösek közül a venetói Domini Veneti 2007-es Amarone-ját kóstoltuk. Meghökkentő volt, amikor megtudtuk az évjáratot. Jóval fiatalabbnak tippeltük. Markáns csersavak, meg még egy kis alkoholos kesernye (16,5 %), sőt szárító hatás is jellemezte, de mégis bejött ez a bor. Ennek oka pedig az volt, hogy mindez a erőteljes hatás igazodott a hatalmas testhez, a kökényes-csokis ízekhez. Az elmondottak ellenére is egyben volt.

A lista végén megemlítenék még egy tételt, ami ugyan nem bor, de jó, nagyon jó. A Kadarkánál kóstoltunk egy igazán könnyed, elegáns, parfümös-virágos Irsai Olviér Szőlő Pálinkát is a Nobilistől. Klasszis volt. Aperitivként remek, de egy ilyen este zárásaként is pompás, igazán „nobilis” ital.

2014. szeptember 18., csütörtök

Amedei Porcelana

A Tessieri-testvérek cége az egyetlen olyan olasz csokoládéműhely, amely a csokikészítés teljes vonalát magáénak tudhatja, a kakaóbabtól a tábláig.

Az igényességéről híres toszkán műhely igazi különlegességeket készít. Már rég óta szerettem volna megkóstolni tőlük ezt a csokit. A Csokoládia jóvoltából végre sort keríthettem most erre is.

Miért olyan érdekes ez a tábla? A kakaóalapanyaga a venezuelai Criollo még nemesebb Porcelana fajtája, amely egy igazi ritkaságnak számít a piacon. A halvány színű (leginkább csontfehérre hasonlító) kakaóbabokból halvány színű, de nagyon elegáns és komplex csokoládé készíthető. Limitált darabszámban „mindössze” 20.000 tábla készül belőle évente és sorszámozott minden egyes csokoládé. Az enyém a 3796-ik volt.

A csokoládé megjelenésének színvilága kétségkívül nagyon attraktív. Számomra azonban kicsit sok, de tény, hogy hűen tükrözi a kakaóhüvelyek színpalettáját.

Maga a tábla tényleg kevésbé mély, de szép barnás-vöröses színű. Tapintása elképesztően selymes! Illata diszkréten mézes-méhviaszos. Kicsit tompán roppan, de tökéletes törévonallal. Ízében a lágyság és bársonyosság jellemző. Könnyed, de mégis tartalmas. Jól olvadó. Finoman, alig érezhetően savas, amely leginkább csak a lecsengésében jelentkezik. A méhviaszosság végigkíséri a falatot, amit időnként egy kis mandulásság is kiegészít. A leírása szerint némi frissen préselt olivaolaj is felfedezhető benne. Nos, ezt én nem tapasztaltam, de hát egy igazi olasz, aki az oliván nevelkedik, bizonyára jobban meg tudja ezt állapítani, mint én, aki legfeljebb csak az import, valószínűleg kevésbé kiváló minőségű olivaolajokhoz vagyok szokva.

Nagyon sokat vártam ettől a csokitól, icipicit többet is tán, mint ami várható, de mindenképpen izgalmas és kifinomult az ízvilága. A visszafogott elegancia egyik legjobb példája.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Csokoládia
50 g/ 3700 Ft

2014. szeptember 10., szerda

Ombar Dark

A székesfehérvári Rieni Biobolt jóvoltából lehetőségem van végigkóstolni az Ombar csokik palettáját. Korábbi írásaimban már meséltem a csokiműhelyről, így most rögtön rá is térek a csokoládéra.

A „Dark” jelen esetben 72 %-os kakaótartalmat jelent. A szakemberek szerint nagyjából ez az érték az, amelyen érdemes a natúrcsokoládékat kóstolgatni és adott esetben akár egy termőhelykóstolón elemezgetni az alapanyagokból (értsd: kakaóbabokból) adódó különbségeket.

Az Ombar csokoládék ecuadori kakaóbabok felhasználásával készülnek, így ebben az esetben, főként, hogy nyerscsokoládéről van szó, egy intenzív fűszeresség és erdei gyümölcsök várhatók majd az aromáktól. Meglátjuk...

Előtte azonban érdemes a csomagolásra is vetni egy pillantást. Mélybarna színe utal a beltartalomra. Valóban elég mély, barna szín jellemzi a csokoládét. Nem olvadékony, sem kézben, sem majszolgatás közben. Tompán roppan a kis zömök tábla. Illata egyszerre fűszeres, herbás, édes és savas. Ízében, ahogy leharapunk egy darabot belőle szintén a savakat érezzük először, aztán a kesernyésséget, majd egy kis mentát, fahéjat. Gyümölcsössége csak nyomokban érződik.

Lecsengése közepesen hosszú, igazán étcsokis, kissé kesernyés. Ez már nem a nassolnivaló kategória, inkább az „elrágcsálok egy-két kockát belőle, mert egészséges az étcsoki”-típus. És ez olyannyira igaz, hogy ebben is található élőkultúra, ami az emésztést és szervezetünk immunrendszerének fenntartását segíti. Tehát nagyon is jó dolgot teszünk, amikor ezt a csokit választjuk, nem csak ízlelőbimbóinknak, hanem bélbolyhainknak egyaránt.

Ha kicsit lágyabb lenne és kevésbé kesernyés, akkor biztosan jobban belopta volna magát a szívembe, de így is ajánlom azoknak, akik a karakteres étcsokoládékat szeretik.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Rieni Biobolt
740 Ft/ 35 g

2014. szeptember 6., szombat

Mire elég egy kocka csoki?

Nagyon érdekes élményekben volt részem ezen a héten. Eddig úgy gondoltam, a bor a legjobb eszköz arra, hogy összehozzon embereket, közösséget formáljon. Most már látom, hogy a csokoládéban hasonló potenciál rejlik.

Valószínűleg keveseknek adatik meg, hogy egyazon héten két csokoládéműhelybe látogassanak el, ráadásul úgy, hogy az egyik egy valódi nagyüzem, a másik pedig egy éppen indulóban lévő pici kézműves műhely. Nekem ez is összejött, amiért hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez hozzásegített engem.
Mire elég egy kocka csoki? Ez a jövőben fog kiderülni, de annyi már bizonyos, hogy a tegnap megnyílt Kockacsoki Manufaktúra máris elért valamit. Közel két éves egyeztetés és tervezgetés után Dénes Ákos és Dénesné Spitzer Éva létrehozott egy olyan nonprofit kft-ét, amelynek keretében a csoki iránti elhivatottságukon túl még az autista fiatalok támogatására, segítésére is gondot tudnak fordítani.

Céljuk, hogy az autista fiataloknak munkát adjanak, megtanítsák őket a csokoládékészítés folyamataira és ezáltal lehetőséget teremtsenek nekik arra, hogy munkát vállalva teljes életet élhessenek, mint bárki más. Az elkövetkező két évben 15 autista spetkrumzavarral élő fiatalt terveznek gyakornoki programjukba bevonni.

Ehhez sok támogatást is kaptak, többek között a XI. kerületi önkormányzattól, a NESsT Magyarország csapatától, a Kortárs Építészeti Központtól és a Mozaik Egyesülettől.

A megnyitón az ünnepélyes köszöntők után csokoládékészítési bemutatón vehettünk részt, majd természetesen jöttek a mindenki által várva várt finom falatok. A program végén pezsgőkoccintással és Saláta Tamás, a műhelyben elsőként dolgozó autista fiatal gitárszólójával és énekével vált igazán kerekké az esemény.
Ízelítőül a finom falatokból, amiknek szem- és szájtanúi lehettünk a megnyitón: mogyorós csokicseppek,  kevésbé klasszikus macskanyelvek  (ízletes kardamomos fehércsokis-még nekem is tetszett, fahéjas tejcsokis és szegfűszeges étcsokis), krémes trüffelek és persze gusztusos csokoládékockák barackkal, áfonyával, mogyoróval és jó arányban adagolt fűszerekkel.
Köszönöm az élményt és sok sikert ahhoz a kellemes, de azért mégis kemény munkához, ami a csapatra vár!

2014. szeptember 5., péntek

Stühmer-nap, amin Te vagy a főszereplő!

Igen, nem tévedés. Gyakorlatilag hazánkban egyedülálló módon olyan kóstolókat szervez a Stühmer Kft., amelyen nem ők mondják meg, mit kell érezni a csokikban, hanem a vendégek, hogy ők mit gondolnak róluk. S mindezt olyan formában, amely példaértékű. Na, de miről is van szó?

Egy Kóstolói Klubról, amelynek keretében bárki, vagyis BÁRKI kifejtheti a véleményét a cég által kóstoltatott csokikról. Nem kell hozzá szaktudás, oklevél, vagy diploma, csak egy toll és a kóstolói jegyzetlap, mert még ezt is adnak hozzá. Korrekt, részletekre kiterjedő és nem utolsó sorban ízléses értékelő formulákon keresztül lépésről lépésre haladva lehet elemezgetni a csokikat, vagy mint kiderült az éppen aktuális szezonális termékeket is (pl. majd a szaloncukrokat).

A klubesemények sorozatát okosan és tudatosan elindítva, olyan szakmabelieket (vagy mint én is, önjelölt szakértő bloggereket) meginvitáló kóstolóval kezdték, amelynek keretében a rendszer és persze a legújabb csokik jól letesztelhetők. Naná, hogy örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak! Kíváncsi voltam, hogy miben más egy ilyen „nagyüzem”, mint a kézművesek aprócska, már-már romantikus (de sajnos sokszor éppen, hogy csak stagnáló) világa.

Az ünnepélyes köszöntések és a bemutatkozás után, mindenki legnagyobb sajnálatára, ki-ki "elronthatta" a szájízét holmi süteménykompozíciókkal, vagy kávékölteményekkel, s csak ezután vette kezdetét a csokigyár látogatása. (Én a magam részéről maradtam a víznél, hogy kellő szakmaisággal felvértezve fordulhassak majdan a csokik irányába).

Gyárlátogatás? Nem szeretem ezt a szót, valahogy nem passzol a képzeletemben a csoki és a gyár. Ennek ellenére megtaláltam ebben a „factoryban” is a maga varázsát. Sosem láttam a teljes Wonka-sztorit, csak pár filmkockát belőle, mert nem vagyok egy mesefilmrajongó (egyszer azért persze majd megnézem végig), de ahogy haladtunk az üzemben teljesen olyan érzés kerített hatalmába, mintha a mesébe csöppentem volna. (Ahogy láttam, a többiek is így éreztek.)

Csak egy kis adalék ehhez a feelinghez, hogy PONT a Melódia-szelet gyártásának fázisaiba nyertünk a szakmai vezetés során betekintést. Miért olyan érdekes ez? Csak azért, mert anyukám nagy kedvence ez a csoki (látni kellett volna, hogy felcsillant a szeme, amikor elmeséltem neki a látottakat...jönni akar legközelebb ő is!). Ennyi...ez a marketing!

Na, de mi a helyzet a kóstolással? Ki gondolná, hogy mennyire nehéz is ez? Pedig az! Egy borversenyen legalább 20 féle bort bírálunk, de mégsem fáradok úgy el, mint most, amikor 10 táblát kellett górcső alá venni. Miért? Egyrészt azért, mert a csokik kakaóvaj-tartalma egy idő után már elfedi az ember ízlelőbimbóit (ellene folyamatos vizes behatással lehet némileg védekezni, de akkor is nehézkessé válik a kóstolás). Másrészt a kóstolólap minden paraméterére figyelve, részletes tájékoztatást adni a csokikról, megint csak nagy feladat. Harmadrészt pedig a szubjektumtól amennyire csak lehet el kell vonatkoztatni (legalábbis én ezt tettem) egy ilyen szakmai kóstolón, ami szintén nem könnyű.

Sok-sok kézműves, területszelektált csokoládét kóstoltam már (és remélem, a jövőben is fogok), de most olyan csokikat kellett értékelni, amelyek nem egyedi pátyolgatással készülnek és mégis megállják a helyüket. Ezért a helyükön is kellett (szerintem) kezelni őket. Más világ a két terület, de mindkettőnek van létjogosultsága, így arra törekedtem, hogy az új táblákat a szerint értékeljem, hogy mennyiben jobbak, mint az általam eddig ismert korábbi Stühmer-termékek. Azt kerestem, ami kiemelkedik a sorból, amiben teljes a csokoládé és a töltelékek harmóniája.

Számomra a sorrend a képen látható módon alakult. A legjobban az előbbi kritériumot a bodzás és a mákos teljesítette. Az alábbiak kicsit már gyengébbek voltak, de jók. A harmadik sorban lévők viszont nekem már nagyon nem jöttek be.

A csokik jellemzésükről most (tőlem nem megszokott  módon) csak röviden ennyicskét osztanék meg.  (A többit mindenki  tapasztalja meg maga!)

Étcsokoládésok (53 % kakaótartalom):
Bodzás:  finom töltelék-jó arányú benne a bodzagyümölcs, a virág és a csokoládé. A tábla megjelenésén még lehet csiszolni, de egyébként ízlett nagyon.

Citromos lime-os: illata tetszett, de ízében a töltelék a csoki súlyát nem bírta el, így alig érezhető maradt, csupán a savak domináltak benne. (Másokkal is végigkóstoltattam a sort itthon és minden esetben ez a tábla végzett a végén.)

Banános:  a gyümölcs berobban, majd eltűnik, a csoki lesz az uralkodó. Külön-külön éreztem az ízeit. Más csokoládé alapanyaggal lehet, hogy jobb lenne.

Körtés: illata finoman virágos, a körte hat a csokira. A töltelék sajnos kifolyt harapás közben a csokikéregből, így amellett, hogy viccesen néztem ki, még a kóstolás is akadályba ütközött, amit azért leküzdöttem. Ízben kicsit nekem túlérett körtés volt, valahogy nem állt össze, talán a gyümölcs és a pálinka nem illett egymáshoz? Nem tudom. Kár érte, mert jól indult.

Málnás: ez a csoki elsőre nem ízlett, aztán itthon újra kóstolva már jobb volt. Amit elsőre éreztem, hogy túl édes az összhatás. Ez nem változott a későbbiekben sem, de, ha magában kóstoljuk és nem más csokik után, akkor a málna ízei jobban kijönnek, így javasolt tehát önállóan és nem tizedmagával majszolgatni e táblából.

Tejcsokoládésok (46 % ! kakaótartalom):
Mogyorós: nem rossz az alapanyag, de nekem ez a csoki is túl édes (lehet, hogy velem van a baj?). A tejcsoki tejessége nem annyira, mint inkább a mogyorósság érezhető ezen a csokin. (Mi mást is várnék egy mogyoróstól?...de azért mégis...)

Szilvás: ebben nekem sok a pálinka (vagy kevés a szilva?), egy kis fahéjjal közelebb lehetne hozni a szívemhez. A tejcsoki ízeit ebből is hiányoltam.

Mákos: kifejezetten jó a töltelék, még a tejcsoki is érvényesül, jó az összhatás. Nekem ez is kicsit édes, több narancshéjat (vagy esetleg egy kis mandarint) is el tudnék képzelni benne, de egyébként nagyon ínyemre volt. Különösen az állaga!

Kókuszos: az egyik kedvenc csokim az, amikor kókusz is van benne. Ez sajnos azonban nem ejtett rabul. A kókusz íze jól érezhető, de a nagyon édes összhatás és a rövidke lecsengés nem engedte, hogy sokáig tobzódjak a kókusz keltette finom ízekben.

Fehércsokoládé:
Capuccinós: a fehércsoki rész hozta a formáját (mármint a számomra általában túl gejl ízét), de szerencsére a csoki lecsengésében hosszan megmaradó kávés érzete felülírta azt, kellemes zárást adva a sornak.

Összefoglalva tehát így tudnám jellemezni e termék kül- és belbecsét. A csomagolás nem az én világom, mert én a visszafogott megjelenést szeretem, de az ötletet jónak tartom. Szerintem tetszeni fog az embereknek, mert ezek a képek könnyen, azonnal beazonosíthatóvá teszik a termékeket, ami fontos. Mellesleg a mogyorós, a körtés, a kávés és a mákos doboza és fotóját én is megkedveltem.
A csokikat illetően érdemes lenne az egyes ízekhez más és más csokoládé-alapot kipróbálni, hogy az ideális harmónia meglegyen. Most a tölteléken volt a hangsúly, ez egyértelmű és érthető is, de mint újabb fejlesztési irány, ez is megfontolandó.

A további kritikák helyett most egy pillanatra magamba nézek. Kész a cikkem és nem vagyok elégedett vele. Nem adja vissza mindazt az impressziót, amit a rendezvényen magunkba véstünk. Nem kell katarzisra gondolni, csak egy kis csomagra, amit kaptunk (nem, nem a 10 táblás ajándékra célzok most!). A csomagunk tartalma „csupán” három elemből állt: a tapasztalatszerzés, a kóstolás izgalmának öröme és az új emberek megismerésének élménye.

Engem meggyőzött a program, csak ajánlani tudom. Így az utolsó tanácsom Neked szól: menj el, kóstold végig a sort, próbáld ki magad, szippantsd be a csokigyár levegőjét, vedd magadhoz a csomagod és megérted, miről is próbáltam itt regélni!

További információk a Kóstoló Klubról:

2014. szeptember 2., kedd

Ombar Cranberry & Mandarin

Ombar-sorozatunk folytatásaként egy igazi csemege következik. Mielőtt azonban rátérnénk a csoki részletes jellemzésére, nem szabad figyelmen kívül hagyni mindazt a tényt, ami e csokoládét igazán különlegessé teszi. Csak gyorsan felsorolásszerűen arról, hogy mit tud: organikus kakaóbabokból készült, vagyis biocsoki, finomítatlan kakaó adja az alapját, vagyis nyerscsoki, alacsony glikémiás indexű kókuszvirágcukorral édesített, vagyis mondhatni diabetikus csoki, és persze gluténmentes, illetve vegán.

Ezek a tények, de beszéljen a csoki inkább magáért, illetve mi a csokiért!

A csomagolás egyre jobb (értsd, ahogy haladunk a sorban!). Itt a mandarin és a tőzegáfonya sárga és piros színei köszönnek vissza a misztikusnak tűnő jelképben, ami az első pillanatban felkelti az ember figyelmét. (Ha megvesszük az egész sorozatot és gyönyörködünk bennük, csupán a színek is elég jól eső érzéssel töltik el az embert!)

Kibontva a papírt, középmély barna (a 60 % kakaótartalomnak megfelelő), halvány fényű, sima felületű csokoládé tárul elénk, hat darab kis Ombar-feliratú sorocskával. Egyszerre le is törik egy sor, ép felülettel, tompa hanggal.

Illata édesen mandarinos (a mandarin nagyon kellemes csokoládékban!), nem zsibongó, inkább csak finoman szerteáradó.

Ízig-vérig gyümölcsös. A vörösáfonya csak a háttérben motoszkál, de azért ott van. A mandarin az úr a csokiban, ám az áfonya tökéletesen egészíti ki azt. A csokiból a csersavak csak alig domborodnak ki. Legjobban talán a végén érezhetőek. Az állag jó, bár egy kis szemcsésség is érezhető rajta, ami ugye nem róható fel a nyerscsokiknak.

Ne várjuk ettől a csokitól, hogy selymesen-krémesen szétolvad a szájban, picit még tán szárít is a vége, de ez a kakaó mellett a gyümölcsök enyhe kesernyésségének is köszönhető. Jó arányai és finom zamatai azok, amiért érdemes ezt választani.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Rieni Biobolt
740 Ft/ 35 g

Fabric Santo Domingo fügével és fenyőmaggal

A Fabric Csokoládéműhelytől már kóstoltunk Santo Domingo csokoládét, akkor a datolya és a kardamom kiváló társnak bizonyult ehhez a karakteres, kicsit talán földes-olivás jegyekkel is jellemezhető önállóan is rendkívül karakteres csokoládéhoz. Most egy szintén határozott ízvilágú kombinációval ismerkedtünk meg a manufaktúra palettájáról.

A külső-belső megjelenés ízlésessége nem is kérdés az eddigiek alapján. A tábla fénye szintén makulátlan. Színe mélybarna, a 70 %-os kakaótartalomnak megfelelő. Töréskor ezúttal csak rövid, halk hangot hallat.

Illata olajos, pörkölt magvas, fűszeres, de nem intenzív. Olvadékonysága közepesnek mondható. Ízében a fenyőmagvak markásan megjelennek, felerősítik a csoki zsíros érzetét és a kesernyésségét is. A füge azonban éppen időben belépve élét veszi a csoki és a fenyőmag keltette keserű ízhatásnak. Az aszalt füge édessége nagyon jól passzol ehhez a csokihoz, amiben néha-néha egy kis mézesség is felvillan. A fügét, ha elkülönítjük a fenyőmagtól és úgy harapunk a csokiba, akkor egy kellemes dohányos-füstös pillanatot is ad az íz közepén az összhatásnak.

A lecsengésben is hosszan érzehető a füge kellemes jó értelembe vett tömény íze. Persze a fenyőmag határozottsága révén szintén érvényre jut a finisben. A kesernyésség és az éppen csak érezhető savasság, valamint a robosztus ízvilág miatt ezt a csokit az étcsokikedvelőknek ajánljuk inkább. Nem az a fajta csemege, amiből az ember egyszerre sokat elmajszolgat. Apránként kell fogyasztani, akárcsak egy érlelt Syrah-t, amely hasonlóan karakán alkat, mint ez a finomság. Szívesen ki is próbálnám őket együtt...

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft