Képzeld el!

Képzelj el egy újabb borbárt Budapesten! Van ennek értelme? Immár lassan egymást érik a borbárok a fővárosunkban és megint nyílt két hete egy. „Ki tudja minek?”-gondolhatnánk.

Gondoltam kicsit ezt én is. Elmentem hát, megnéztem, megkóstoltam...megértettem, sőt elhittem. Működni fog, szerintem. Miért? Nem akar konkurálni senkivel és semmivel. A koncepciója is egyszerű, jó borokat és jó hangulatot közvetíteni.

„Képzeld el”, vagyis képzelj el egy elképzelhetetlenül nagy belmagasságú helyet! A miliő fiatalos, a tulajok jó fejek. A borsor(t) nem egyszerű (végiginni, sem kóstolni). Már a magyar paletta is széles spektrumot ölel fel hazánk neves borvidékeinek kevésbé ismert, kézműves portékáival.

A szemezgetést a borlapról én Barcza (Somlói, Badacsonyi borvidék) Juhfarkkal és Bodnár (Tokaji borvidék) Furminttal kezdtem. Előbbi szép fahordós jegyeket, meglepően jó savakat és hosszú lecsengést tudhat magáénak. Utóbbi mézes-enyhén füstös-minerális illat-ízvilága, fajtajellege és jó gyümölcs-fa aránya tetszett leginkább.

A tulajok elkötelezett hívei Olaszország nedűinek. Így ezekből is igen nagy a választék. Hosszas kutatás, válogatás és jó néhány „gyötrelmes” itáliai bortúra során állt össze az a borkínálat, amely jelenleg a vendégek itáliai borok iránti vágyát hívatott kielégíteni.

Érdemes egy finom proseccoval indítani, ahogy tettem ezt én is, Il Colle (Veneto) millesimatójával. A 2012-es (valódi évjáratos!) prosecco könnyed, mégis krémes érzetű. Kellemesen gyöngyöző, friss, élénk és gyümölcsös. Most ezt választottam, de legközelebb a tulajok titkos favoritjával a bioproseccoval ismerkedek majd.

Akadnak persze igazi nagyágyúk is a felhozatalban, Barolók, Primitivók. Mivel azonban én a vörösborok közül a könnyűlovasságot kedvelem inkább, így egy igazán robusztus szőlőfajta, kevésbé fajsúlyos változatát kaptam poharamba. A Tareni del Duca (Szicília) Nero d’Avola bora erdei gyümölcsös, mondhatni elegáns bora meglepett, s közelebb hozta hozzám e fajtát (persze azért a kicsit bőrös-medvecukros felhangja mutatta e szőlő igazi arcát).

Vannak itt pálinkák is szép számmal, de ezek kóstolásától most eltekintettem, még ha az általam jól ismert, remek Gyulai Pálinka Manufaktúra és a kíváncsiságomat nagyon is felkeltő pilisi székhelyű Harmatrázó Pálinkaház is megért volna néhány szót. Nekik külön fejezetet szánok.

A végén említem, de akár elsőként is sort keríthettem volna a Franciacortából és Champagne-ból származó különleges pezsgőkre, amelyek szintén részét képezik a kínálatnak.

Ha csak töredékét fogyasztjuk el a borlapnak, akkor is biztosan megéhezünk. Az ajánlott lecsókrémes, tökmagkrémes falatkák, melegszendvicsek, sajt- és sonkaválogatások, vagy épp a kacsamáj enyhíthet ilyen jellegű panaszunkon.

Mindez elég jól hangzik, ugye?

A bor beszél belőlem, de most már én is értem és elhiszem...