2014. november 30., vasárnap

Simón Coll 50% cacao

Sant Sadurní település Spanyolországban, a történelmi Penédes borrégióban, Barcelonától 40 kilométerre található. A nagy múltú cava-pezsgő készítő hely, egyben csokoládéjáról is híres. Az 1840 óta működő egykori csokoládé manufaktúra, mára igazán jól menő vállalkozássá nőtte ki magát (több mint 20 országba exportálnak). Nem véletlen, hogy sok magyar csokiboltban is megtalálható a boltok polcain.

A Simón Coll cég saját alapanyaggal, vagyis nem másoktól vásárolt kakaópasztával dolgozik, hanem maga válogatja, pörköli a kakaóbabokat. Ghánai, venezuelai és ecuadori kakaószemeket használva készül el a saját blendcsokialap.

Ennek tükrében talán nem is meglepő az a fajta letisztult és tudatos csomagolás-arculat, amely az Amerika felfedezésére és az onnan Spanyolhonba kakaószemeket szállító első hajókra utal. A hagyományok tiszteletére emellett az is felhívja figyelmünket, hogy a „tradícionális” kifejezést több ízben is megtalálhatjuk a vastag papírborításon.

A csokoládé maga tetszetős feliratozású „kockákból” áll, szép, mély vörösesbarna színnel bír (talán kicsit intenzívebb is, mint ahogy egy 50 %-os kakaótartalmú csokitól elvárnánk). Kicsit érdes tapintású és tompán roppan.

Illata édeskés-fahéjas, kevés savval. Szájban ugyanez kiegészül a kakaó intenzívebb megnyilvánulásával és a vaníliával. A savasság és a kesernye alig érződik, a cukor nyelvet elfedő hatása miatt. A kakaós kesernyésség talán leginkább csak a legvégén jelenik meg.

Illata többet ígért. 50 %-os kakaótartalma és összetétele alapján olyan, mint, ha nem tudták volna eldönteni a készítők, hogy legyen a késztermék tejcsoki, vagy inkább maradjon ét. Ezutóbbinál döntöttek, de talán jobb lett volna, ha az előbbi verziót választják, mert nincs benne annyi gazdagság, hogy önállóan megállja a helyét a „nagyok között”. Félreértések elkerülése végett ez egy jó csoki, de nem hagy mély nyomot a kóstolójában.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt
800 Ft/ 85 g

2014. november 17., hétfő

Fabric Fehércsokoládé citrommal fahéjjal

Nem szeretem a fehércsokit. Ennek ellenére azért persze mindig megkóstolom a „fehéreket” is, mert ki tudja, milyen kincset rejt éppen az adott dobozka. Már több ízben (mindkét értelemben) is sikerült rátalálnom olyanokra, amik kifejezetten finomnak bizonyultak. Ami az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fahéj nagyon jól passzol a fehércsokihoz, de persze önmagában ez nem elég, kell, hogy az alapanyag is jó minőségű legyen.

Ez a termék a relatíve magas tejtartalmú ún. Velvet White fehércsokoládé alappal készült. A különlegessége pedig az, hogy az ünnepi fűszerünk, a fahéj mellett még citrommal is megbolondították a Fabric műhely szorgos kezei. Hm, és milyen jól tették!

A fahéjtól halvány barna külsőt öltött „csipketábla”, ahogy előbújik az (új küllemű) csomagolásából azonnal levesz a lábamról. A citrom illata szinte láthatóan hömpölyög kifelé a tasakból. A fahéj és a tejesség csak ezután próbál teret nyerni magának.

Nem olyan olvadékony, mint egy átlagos fehércsoki, ami ezúttal előnyt jelent. Érdekes, hogy a szájban először az előbbi másodhegedűst a tejességet lehet érezni, aztán jön a citrus és csak harmadsorban a fahéj.

A legvége viszont kimondottan jól esően és nagyon hosszan fahéjas. A fehércsokikra jellemző émelygős édességnek nyoma sincs. Persze azért érződik egy kis töménység ennél a csokinál is, de, ha például egy illatos fehér bort kortyolgatunk hozzá, akkor egy szempillantás alatt elfogy az egész tábla, anélkül, hogy úgy érzenénk eltelített bennünket. Borokkal, pezsgőkkel nagyon kellemes összhatást mutat, de önmagában is az egyik legjobb fehércsoki, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft

2014. november 16., vasárnap

Szántó Tibor Porcelana Venezuela

Porcelana...már a név is sokat sejtető, a csomagoláson megjelenő „Great Taste” csillag pedig tovább fokozza a csokirajongók érdeklődését.

Venezuela emblematikus kakaófajtája, a Porcelana, egyike a legnagyobb tiszteletnek örvendő nemes kakaóbaboknak. A Criollo leszármazottja tiszta illatával, tetszetős (de a megszokottnál halványabb) színével, mandulás, mézes, vajas aromáival kecsegteti azt, aki egy ilyen táblát megvásárol.

Kibonta a csomagolást, valóban azonnal szembetűnő, hogy a 70 % kakaótartalom ellenére is inkább 50-60 % közöttire tippelnénk színe alapján. A szép fényes tábla barnás árnyalatában egy kis vöröses reflex is felfedezhető. Bár törése tompa, tapintása ugyanakkor tökéletesen selymes. 

Illatában érezhetők a méz, a mandula és a kakaó (vegetális) jegyei is. Ízében a pirított magvak mellett nüansznyi fűszer (nem tudnám megmondan, hogy mi) és gyümölcsösség (nekem az aszalt szilva és a meggy jutott róla eszembe) is felfedezhető. Savassága, csersavassága mértéktartó. Aromái diszkrétek, de mégis tartósak lenyelés után. A legtovább egy pirított napraforgós-mandulás zamat marad meg belőle.

Kiegyensúlyozottsága, eleganciája páratlan, mégis marad egy csepp hiányérzetem a csoki elfogyasztása után. Nem tudok hozzá kötni egy jól felismerhető, megjegyezhető karaktert. Következhet ez a visszafogottságából is, illetve abból, hogy nincs egy vezető ízjegy, mindenből éppen csak egy keveset adagol a kóstoláskor. Persze erre a kakaófajtára köztudottan jellemző, hogy nem egy túláradó aromabomba. Így ez nem is meglepő. Az általam korábban kóstolt Porcelana csoki kapcsán szintén hasonló megállapításra jutottam.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

2014. november 5., szerda

Sok Kocka Csoki

A két hónappal ezelőtt indult KockaCsoki Manufaktúránál zajlik az élet. Rengeteg megrendelésük van és az eddigi egy fő autista alkalmazottuk után hamarosan csatlakozik még két autista „tanonc” is a csapathoz.

A kezdeti lépések nehézségei után (divatos dolog manapság csokit készíteni, de javaslom, aki csokikészítésre adja a fejét, kérdezze meg előtte őket, hogy mennyi akadállyal kell megküzdeni, míg az ember eljut a céljához!), mára egy egész szép kis repertoárt sikerült kialakítaniuk. Számos ízben kaphatók termékeik. A jelenlegi kínálaton „gyorsan végigszaladtam” én is.

A következő ízeket kóstoltam (a csokik nevét a könnyebbség kedvéért kicsit leegyszerűsítettem, de a lényegen nem változtattam).


Fehércsokoládé alappal: (elég édes, 33 %-os kakaóvajtartalmú fehércsoki)

Aszalt szilva-fahéj: A Nyírségben készült szilva aszalványt önállóan kóstolva, igencsak száraznak és keménynek bizonyult, de csokiban kiváló. Sőt, ebben a fehércsokiban még inkább az. Jó arányú a savasság, a fahéj kesernyés-édeskés íze és a fehércsoki édessége. Hmmm!

Kardamomos: jól érződik már illatában is a kardamom. Azt gondolom, hogy jól illik ehhez a fehércsokihoz, de nem elég átütő benne a fűszer, így hamar átveszi helyét a számban a fehércsoki édes-tömény jellege.

Bourbon vaníliás: őszintén szólva, ez talán a leggyengébb kombináció, mert a fehércsoki egyébként is vaníliás ízeit, a Bourbon tovább fokozza, ami viszont az összhatását még inkább az édesség felé tolja.

Hello Kitty: azaz valódi nevén Ribiszkés fehércsokoládé. Vegetális-vajas illata intenzív. Ízében a ribiszke a dominánsabb. Nem rossz, de nem olyan emlékezetes, mint az első.

Kandírozott narancsos: ez mindenképpen jó ötlet, mert a narancs savassága felülírja a fehércsoki édességét, ezáltal egy hosszú, kellemes érzet marad e csoki után az ízlelőkéimen.


Tejcsokoládé alappal: (édes, de jó arányú, 34 %-os tejcsokoládé)

Gyömbéres: illatában kicsit pirított magvas és persze gyömbéres. Ízében a gyömbér pompás, jól eltalált mennyiségben került bele. Talán egy kis kandírozott citrussal még izgalmasabb lett volna az összkép, de így is finom.

Aszalt kajszis: barackpálinkás (jó!) illata van. Ehhez a tejcsokihoz igazán passzol a kajszi. A készítők alig akarták ezt megkóstoltatni velem, mondván, hogy annyira triviális, egyszerű ez a csoki, pedig közben nagyon is jó.

Fahéjas: ezt az igazán édesszájúaknak javasolnám. Amíg a fehércsoki mellett még érvényre tud jutni a fahéj, itt már kevésbé, ettől persze jó ízű, de nem ejt rabul.

Karamelles: intenzív illat és íz, benne a karamell a meghatározó (minő meglepő). Aki a régi karamellkockát szerette, az imádni fogja ezt. A csoki már a színében sem jut olyan szinten érvényre, mint a többinél, lévén, hogy kicsit a karamell miatt halványabb. Illatban-ízben pedig csak éppen, hogy hozzá adja a kakaósságot a karamellhez, létrehozva a megfelelő és kívánt ízvilágot.

Pisztáciás: a karamellizált pisztácia darabok intenzíven pirítottak, kicsit talán el is veszik maga a pisztácia zamata, pláne a csokoládéval egy kalap alatt. A csokit viszont ki-avagy felemeli a pisztácia.

Indiai fekete sós: eddig a látványról nem beszéltem, mert alapnak vettem, hogy mindegyik „kocka” megfelelő felülettel és megjelenéssel bírt. Ennél a csokinál viszont nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy a fekete szénszerű darabkákkal megszórt csokoládé talán egyesek számára meglepően néz ki. Nekem tetszik ez a feketés színvilág. A láva só magas széntartalmának köszönheti ezt a sötét színt. A csokiban érdekesen működik. Amikor sikerül egyenlő arányba hozni vele, akkor kitűnőek együtt, de amint a sós rész kerül a nyelvünkre, azonnal az lesz a meghatározó és a mégoly lágy karakterű só is übereli az utána jövő tejcsokit.


Étcsokoládé alappal: (kicsit vegetális, 53 %-os csokoládé)

Bio kókuszos: ahogy már többször írtam, a kókusz a gyengém. A biokókuszforgácsot marékszámra szoktam majszolni. Ilyen „chips” került e csoki fonákjára is. A mennyiséggel nem volt baj, de még így sem tudta felülmúlni az étcsoki vegetális, kissé kesernyés ízét. Fura ezt írni, de e csokinak a vége a legjobb, amikor a csoki már alig, de a kókusz még erősen érződik!

Szegfűszeges: hűha, ez aztán az intenzitás! Dől a szegfűszeg, illatban és ízben egyaránt. Még e határozott karakterű csokit is sikerült két vállra fektetnie ennek a fűszernek. A középkorban szokás volt a szegfűszeggel illatosítani az emberek száját (pár szemet elrágcsálva meg is volt a szájfertőtlenítés). Na, amikor el kezdtem szétrágni ezt a csokit, rögtön ez jutott eszembe...A készítők becsületére legyen mondva, hogy e terméket most futtatják ki, mert ők is érzik, hogy ilyen formában eléggé merész. Próbálnak rajta finomítani (nem lesz könnyű.)

Tökmagos: illata vegetális, akárcsak a falat zamata. Egész jó együtt a tökmag és ez a csoki. Én még többet és aprítva tennék bele a tökmagból, mert az egész magvak csak pillanatnyi hatást tudnak kifejteni, aztán már illannak is tova.

Áfonya-chili: ez a páros nem jutott volna eszembe, de azt kell mondjam, hogy a bátorság meghozta gyümölcsét, mert bár én nem szeretem, ha csíp a csoki, de a vörös áfonya révén még azt is sikerült elérni ezzel az étcsokival, hogy azt mondjam „ízlik”. Ez az eddigi chilisekre (amikkel meggyűlt a bajom) kevésbé volt elmondható.

Kakaóbabtöretes: jól álcázott a beltartalom (bár a matt szín kicsit árulkodik arról, hogy valamiben más ez, mint egy sima étcsoki). Alig látszanak a kis darabkák. Szétharapva a kockát viszont annál inkább! Kiegyenlített a párharc. A csoki és a kakaóbabszemcsék együtt, felváltva jelennek meg, hogy aztán hosszan boldogítsák a kóstolót.

Santo Domingo kandírozott citrommal, naranccsal: szándékosan hagytam e csokit a végére. A Santo Domingo csokik gyümölcsössége ihlette ezt a „házasítást”. Valóban jó az irány. Klassz a citrusok jelenléte e csokiban, de néha kicsit az az érzésem, miközben a falatkákat rágcsálom, hogy a citrusok önálló életet élnek és a csoki is. Megint csak a lecsengésben teljesedik ki igazán az összetevők egységes egésze.


A kínálat, láthatjuk, bőséges. Az útkeresés kellős közepén csöppentem bele a Kocka-világba, ez is látszik. Amin talán még tudnak fejlődni, az a csokoládék komplexitása. Ez persze nem jelenti azt, hogy millió dolgot kéne egy csokiba pakolni, hanem inkább azt, hogy az alapanyagok változatosak legyenek, úgy, hogy az alkotók elemek viszont jól passzoljanak a csokialaphoz és fordítva.
A harmónia megtalálása a legnehezebb, pláne, hogy, ami nekem harmonikus, az lehet, hogy a másik embernek már nem az. Ez a szépsége e szakmának, amelynek szerves része a folyamatos kóstolgatás, fejlesztgetés még a haladók esetében is!

Legnagyobb örömömre kicsit én is részese lehettem ennek a munkának és remélem, hogy tudtam is néhány gondolattal segíteni!

2014. november 1., szombat

Szaloncukrok, avagy a Stühmer-paletta

Közeledik az év utolsó hónapja. Mikulás, Karácsony és Szilveszter időszaka. Ez utóbbira kevésbé, előbbi kettőre viszont mindenképp jellemző, hogy ilyenkor eljön a szaloncukrok ideje. Eddig jómagam nem tulajdonítottam ennek olyan nagy jelentőséget. Lévén, hogy ez a hónap nem épp a fogyókúráról szól, hanem sokkal inkább a finom falatokról, így a rengeteg édesség között a szaloncukrok hordereje elenyészőnek számított eddig. Eddig!

Ezen a héten részt vettem a Stühmer Kóstolói Klub második etapján. Először el sem akartam menni, mondván, hogy mi olyan érdekes a szaloncukrokban, de végül mégis csak részt vettem a programon. Jól tettem. Izgalmas volt kóstolgatni az újabb és újabb ízeket. Látni, hogy micsoda különbségek lehetnek még akár egy gyártó palettáján belül is, mindenképp meglepő volt.
A múltkori csokikóstolón 10 táblát kóstoltunk végig, most pedig 12 féle szaloncukrot. Bármily furcsa mindkettő megterhelő volt. A szaloncukroknak úgy ugrottam neki, hogy én bizony mindegyiket megeszem, hiszen csak egy falatka az egész. Az utolsó négy azonban már kifogott rajtam, így azoknak csak a felét faltam fel.

Akárcsak az előző alkalommal, most is számított látvány és íz egyaránt, és számot is kellett adni a külcsínről és a belbecsről. Mindegyik fontos, hiszen ahogy mondani szokás, a külcsín megfog, a belbecs megtart.

A szaloncukrok csomagolása megnyerő, letisztult. Tetszik, hogy nem fényes a külső sztaniol papír, hanem matt. A Stühmer logó mindegyiken látható, de az epresen a leghangsúlyosabb, legfeltűnőbb. Nekem ez volt a favoritom, bár akadt olyan is, aki szerint jobb, ha a csomagolás egyöntetű, egyszerű, mert úgy jobban mutat a fán. Vagyis ennek értelmében neki azok tetszettek jobban, amelyeken a logó éppen hogy csak kitűnt a csomagolásból. Van ebben valami, így nem is tudok ezzel vitatkozni.

A 12 íz:

Aranydesszert (mandulamarcipán étcsokoládékrémmel, étcsokoládébevonattal): tetszett a kéreg roppanása és a belső felület megjelenése (a csokoládékrémet egy marcipán hüvely vette körül és azt pedig maga a csokikéreg). Jó arányú szaloncukor, nem intenzív, de finom ízekkel. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Étcsokoládés trüffel: ennél ugyan a kéreg szétesett, de az íze kárpótolt a látványért. Jó a rumossága! Bár sava és szárító érzete kicsit hátrébb vetette a rangsorban, azonban így is egyértelműen a jobbak között volt a helye. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Gertrúd (Étcsokiba töltött mandulás csokoládékrém): szép a csokoládéburok, tetszik a logó is rajta. A csoki kevésbé érződött, de állítólag ez folyton változik hol a marcipán, hol a csoki javára. Mély nyomot azonban nem hagyott bennem. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Korfu (Mézes tojásfehérje frappé étcsoki bevonattal): bevallom ezt a szaloncukrot nem nagyon tudtam, hova tenni. Éreztem én a tojásfehérjés-cukros történetet, de a csokit kevésbé, az édességet viszont annál inkább, meg egy kicsit ragadós is volt az állaga, így ez nem tudott a kedvencek közé galoppozni. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Narancs-fahéjas: új íz a porondon! Tetszetős külső, finom belső. Bár az arányok még nem tökéletesek (gondolok itt arra, hogy a savassága elég intenzív), de a zamatok kellemesen és hosszan boldogították ízérzékelőimet. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Diós-szilvás (szilvakrémmel töltött diómarcipán): ez is az új ízek, új „fejlesztések” eredménye. Abszolút jó az ötlet és az irány, pláne, hogy még egy kis fahéjjal is megbolondították az előbb megnevezett kombót. Egy kis kivetnivalót tudok csupán felhozni vele kapcsolatban, nekem túl édes volt az összhatás. Ami azonban nagyon bejött, az a kicsit „idomtalan”, tömzsi, mégis szeretni való, retrós külseje. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Nugátos (mogyoró-mandulakrémmel töltött csokoládé):  lehengerlő szaloncukor, egyértelmű, intenzív illatokkal, aromákkal. Nekem ez már túl direkt, de ez legyen a legkisebb gondom! Lehet, hogy sokak kedvence lesz intenzitása révén. Zavart azonban az is, hogy olyan érzetem volt, mintha a mogyorót túlpirították volna. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tejcsokoládés trüffel: a töltelék kifejezetten ízletesnek bizonyult (barackpálinkával tették izgalmassá), viszont a tejcsokikéreg túláradó édessége visszahúzta ezt a klassz alapanyagot az egyszerűségbe. Kár. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tojáslikőrös: szép külső és talán a legtökéletesebb belső jellemezte ezt a szaloncukrot. Harmonikus, igen jól eltalált ízek, finom likőrösség és az étcsoki megfelelő, de nem domináns aránya igazán ínyemre volt. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Meggyes-marcipános: újdonság ez is. Cigánymeggyvelővel töltött marcipán adta a gerincét. Nekem inkább meggymag zamatra emlékeztető íze volt, mint a friss gyümölcsé, de azt gondolom, hogy jó az irány itt is. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Kókuszos: a kókuszos csokik minden formája hátrányból indul, amikor velem kóstoltatják. Ti. nagyon szeretem a kókuszt és teljesen oda tudok lenni egy-egy szuper kókuszos csokiért. Magas tehát a mérce, amit sajnos ennek a nem rossz, de valahogy mégsem „kerek” szaloncukornak most még nem sikerült megugrania. Ahogy a cég kis kiadványában olvasható, nagyon igyekeznek megtalálni az ideális kókuszos receptúrát. Csak így tovább! Talán megint a tejcsoki miatt bomlott meg az egyensúly.(tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Epres: annál az eperkrémnél, ami ebben a szaloncukorban van, nehéz jobbat találni, de tényleg! Az nagyon ízlett! A fehércsokoládé köpeny viszont nem állt jól neki. Tudom, egy klasszikus párosról van szó, de mégis pont e miatt nem kerülhetett az élbolyba. (fehércsokoládés, öntött szaloncukor)

A 12 féle íz közül nekem a tojáslikőrös ízlett a leginkább (pedig amúgy nem mondanám, hogy annyira szeretném ezt az italt). Utána az Aranydesszert (a marcipánt kifejezetten kedvelem), a narancs-fahéjas, a diósszilvás, az étcsokistrüffel és a meggyesmarcipános következtek. Ezt a hatot emelném ki és ajánlanám szívesen bárkinek.

A kókuszos, az epres, a Korfu, a Gertrúd, a tejcsokis trüffel és a nugátos összességében kevésbé az én szájízemnek valók.

(Csak így zárójelben, még annyi infó a termékekről, hogy az étcsokisok 55 %-os, a tejcsokisok 33 %-os kakaótartalmúak.)

A kóstolólapon kértek tőlünk árakat is (mármint, hogy szerintünk mennyibe kerülhetnek ezek a szaloncukrok). Na, én igencsak alálőttem őket, mint ez utólag számomra kiderült. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem szoktam szaloncukrot vásárolni, persze csak eddig, a hogy ezt már fent is említettem. Ezután másképp lesz.

Köszönet azért, hogy rávilágított a kóstoló arra, ami igenis minden élelmiszernél, így e terméknél is fontos, ez pedig a minőség. Ennek szellemében igyekszem majd eztán terelgetni családtagjaimat és egyben saját magam a jobb szaloncukrok vásárlása irányába.

Remélem, mások számára is hasznos ez a kis beszámoló, mert ahogy látom, egyelőre nem olyan kardinális kérdés, hogy milyen szaloncukor kerül a fára, mint amilyennek lennie kéne. Ráadásul eléggé szűk a kínálati oldal is, nehéz a jobbakhoz hozzájutni. Mégis -egy közhellyel élve- aki keres, talál. Vagyis, ha már az igény felmerül bennünk a jó termékek iránt, akkor nagy eséllyel találunk is. A Stühmert Kóstolói Klub pont ezért jött létre, ebben nyújt segítséget.

Szántó Tibor Caranero Superior

Szántó Tibor „csillagosai” közül most egy újabb finomsággal, a venezuelai, azon belül is a Barlovento-tartománybeli Caraneroból származó ültetvényszelektált csokoládéval ismerkedünk meg.

A csillagos, annyit tesz, hogy ez a 70 %-os csokoládé is szerepelt már a legjobbak versenyén, vagyis az idei Great Taste Awardon, ahol 2 csillaggal jutalmazták.

A kíméletes pörkölés és feldolgozás eredményeként egy ízig vérig csokoládéval állunk szemben! Miért részesült ilyen nagy elismerésben? Arról árulkodjon maga a csoki!

Szép vékony, fényes tábla, állagából adódóan kevésbé roppanó és olvadékony, de így is jól esik belőle majszolgatni. Illata kellemes, pont annyira intenzív, amennyire az szükséges. A kakaó sajátos jegyei mellé -ahogy a leírásban is olvashatjuk- valóban pirosbogyósok sorakoznak fel. Tiszta, őszinte, semmitől el nem ferdített aromák szabadulnak fel mindenegyes „kockájából”.

Az ízében ugyanez érződik (és egy kis konyakmeggyesség), de, ha „összetevőkre” bontjuk, megfigyelhetjük azt is, hogy milyen elegáns savasság jelenik meg benne. A cseranyagai szintén bársonyosak. A cukor csak másodlagosnak tűnik ebben a táblában. Mintha ott sem lenne, csak rásegít az ízek kidomborodására. A textúra lassan olvadó, nem szétfolyó. Lecsengése bár nem a leghosszabb, de mégis finoman gyümölcsös.

Összefoglalva csak ennyit tudok mondani róla: összhang és egyensúly.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

Lindt Strawberry Cheesecake

Sok csokit kóstoltam már a svájci Lindttől, de ebből az új csokiszortimentből még egyet sem. A fiatalos külső ugyanilyen belsőt rejt. A csomagoláson lévő vagány mondatok (Lásd pl. „Nice to sweet you”), a hosszúkás táblaforma egyértelműen újgenerációs vonalat képviselnek. Ha kibontjuk a papírdobozt, belül egy élénk piros sztaniol védi a táblát, amelynek kockáin szintén kamaszos, szívecskés, szájat formáló és a fenti mondattal bíró lenyomatok találhatók.

A doboz belső felületén pedig ennek az új palettának az elemeit mutatják be, abszolút tudatosan, frappáns kifejezésekkel élve, pl. „csokirudacskák az útra, táblák csak nekem, pralinék, kis köszönetajándékok, szívecskék, az apró figyelmességek”.

Nagyon menő, de lássuk, hogy az epres sajttortás csoki íze is az-e!

Világosbarna, kissé matt felületű, nagyon olvadékony kockák jellemzik. Illata igazán epressajtkrémes. (Eper, azaz szamóca az ízesítés, csak, hogy hű legyek önmagamhoz).

A szájban kevésbé gyorsan olvad és egy kicsit ragadós is lesz a csokirész. A sajttorta és az eper azonnal érződik. Vannak benne még süteménydarabkák is, amik kellemesen roppanak szét a fogaim alatt és engem egyszerű kekszre emlékeztetnek.

A csokiból elég keveset lehet érezni, ellenben az édességből annál többet. Nem tömény, mert a csoki savait jól „beállították”, de mégis édes, nagyon. A „Take me. Taste me. Love me.” hangzatos szlogennek hosszú távon azt hiszem, hogy számomra csak az első két harmada tűnik igaznak. Vagyis egy-két kockát meg lehet enni belőle, anélkül, hogy eltelítene, de utána már inkább fordulnék egy étcsoki felé. A nagyon édesszájúak viszont bizonyára jobban is rájárnak egy ilyen táblára.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt
990 Ft/ 100 g

2014. október 19., vasárnap

Letícia Cuvée a palackban

Hazánk számtalan jeles borászattal büszkélkedhet. Sok-sok borstílus, borfajta van jelen a piacon. Minden borásznak megvan a sajátos elképzelése arról, hogy egy adott bortípust hogyan kell, érdemes elkészíteni. Nehéz azonban eligazodni az egyes stílusok, felfogások között. Mindenki az egyediség elérésére törekszik. Ki így, ki úgy készíti például a Kadarkát. Roséként, sillerként, vörösborként, netalán fehérként. Ez csak egy példa a sok közül, de ebből is jól látszik, hogy más és más karakterű bort lehet akár egy adott szőlőfajtából is kihozni.

Épp ezért gondoltunk arra, hogy az egyéniségek bemutatására egy újfajta sorozatot indítunk. A célunk, hogy az egyes borászatok új termékeit, vagy a régi, de új évjáratú, vagy épp azokat a borait mutassuk be, amelyek az eddigiektől eltérő felfogásban készültek.

Kezdjük is mindjárt ezzel a vörösborral!

Fekete Borpince Letícia Cuvée 2009 (14 v/v %)


A borászat bemutatása: Fekete Mihály, a Fekete Borpince tulajdonosa a családi hagyományokat követve kezdett el borokat készíteni. A pincészet a 90-es évek elejétől családi vállalkozás lett. Mostanra a szekszárdi Iván-völgyben található présház körzetében megvásárolt területekkel együtt közel 9 hektárra nőtt a birtok mérete, az éves kibocsátás pedig 50.000 palack körül alakul. Jelenleg az erjesztő, tároló és palackozó pince összterülete meghaladja a 800 m2-t, a tároló kapacitás 700 hl. Az ültetvények az Iván-völgyben, Kerék-hegyen, Decsi-hegyen és a Nagy Mihály-völgyben találhatók. A vörös- és fehér szőlőt termő területek aránya 85-15%.

Letícia Cuvée bemutatása (a pincészet ajánlása): A bor ászokhordóban 1 évig érlelt Cabernet sauvignon, Cabernet franc és Merlot borok nagyjából azonos arányú házasítása. Neve a család legidősebb unokájára utal. A bort fogyaszthatjuk önállóan vagy akár a hozzá hangolt Kakas Manufaktúra bonbonja társaságában is. A kézműves desszert Java-szigeti alapanyagból készült 39%-os kakaótartalmú tejcsokoládé, feketeszedres-szilvás krémmel töltve.

Amiben más, mint az eddigiek: Korábban a pincénél hasonló házasítás csak 2006-ban készült, akkor még Misztérium cuvée néven.

Ahogy tetszik (a mi ajánlásunk): Mély rubinvörös színe tetszetős és, az is, ahogy a pohár falán csordogál lefelé. Illata közepesen intenzív, de gazdag. A fahordó finoman, integráltan jelenik meg -kevéske vanília, kakaó formájában- a gyümölcsök között. Ízében nagyon meggyes-likőrös. Savai kellemesek, nem tunyultak el az évek során. Csersavai bársonyosak, simogatóak. Közepes test, melengető alkohol jellemzi, ami a végén talán kicsit intenzívebb is a többi alkotónál. A lecsengésében emellett még pici füstösség, meggymag és csokoládé (ez utóbbiak különösen tetszettek) is felsejlik.

A mai szürke, borongós időben kifejezetten jól esik kortyolgatni belőle.

2014. október 17., péntek

Olaszok a Képzeld el-ben

Ezúttal nem az olasz borokkal bűvölte el vendégeit a Képzeld el, hanem igazi magyar olaszokkal. Az Olaszrizling Október programsorozathoz csatlakozván igyekeztek ők is bemutatni a tarsolyukban rejlő hazai Olaszrizlingeket (vagy, ha úgy tetszik Olasz rizlingeket).
Az est házigazdája Borbély Tamás (Borbély Családi Pincészet, Badacsonyi borvidék) volt, akitől lehetett kérdezni a borokról. Bár, ahogy láttam a kötetlen hangulatú kóstolón mindenki inkább magukkal a borokkal, semmint a komoly szakmázgatással volt elfoglalva. Ez talán érthető is, hiszen, amikor tíz kiváló bor kerül a pohárba, akkor nem azon gondolkozunk, hogy melyik honnan jött, vagy miért épp úgy született meg, ahogy, hanem inkább azon elmélkedünk, hogy melyik milyen hatást tesz ránk. A technológia pedig már csak alátámaszthatja az elképzelésünket (vagy épp megcáfolhatja az érzetünket) a borról.

Sorrendben ezek a tételek versengtek a kegyeinkért:

Borbély Pince Fröccsnekisjó 2013 12,5 v/v %
Szeretem, amikor egy bort a helyén tud értékelni a borász és megfelelően pozicionálja Nem kell minden bort fejedelmiként feltüntetni (sokszor teszik ezt még akkor is, ha valójában egy elég gyengécske borról van szó-és most nem a borhibára gondolok). Ez a bor mindent tud, amit a neve alapján elvárnánk tőle. A tudatos, reduktív technológia révén jól megőrzött, frissítő hatású savak, almás-körtés ízek, enyhe mineralitás, a fajtára jellemző kesernyés-keserűmandulás lecsengés példaértékű. Csavarzáras bor, így nem volt meglepő, hogy illatában egy pillanatra a kénesség is megjelent, de gyorsan tovaszállt, ezért nem róható fel hibaként. Könnyed, tényleg igazi fröccsbor. 5-ös skálán 4 pont (kategóriájában nagyon jó, kezdésként kiváló, így megérdemli).

Szent Donát Csopaki olaszrizling 2013 12,5 v/v %
A csavarzár hatása sajnos ennél a bornál is érvényesül, illatában a redukton jegyek azonban csak nehezebben szellőznek ki, mint az előző bornál. Ha ettől eltekintünk, akkor szépen jön a fajtajelleges virágossága. Közepes test, kevésbé intenzív savak, almahéjra emlékeztető ízek és csipetnyi mineralitás jellemzi. A lecsengése bár rövid, de meglepően selymes (fura ezt írni róla, mégis így éreztem). Kár az illatáért! 2,5 pont

Ruppert Ákos Olaszrizling 2013 12 v/v %
Ez a classicus kategóriába sorolt bor egy szép példája a déli stílusú Olaszrizlingnek, de valahogy mégsem fogott meg. Visszagondolva a sor végén, ez volt az egyetlen, amire nem emlékeztem, hogy milyen karakterében. Illata édeskés-vaníliás-virágos. Jó savakkal bír, közepes testű, még egy kicsit kesernyés is, de nehéz megfogni a vezető ízjegyét. 3,5 pont

Szatmári Pincészet Olasz rizling 2012 12 v/v %
Az előbbekkel ellentétben itt már nem a szalmasárga szín, hanem az arany a jellemző. Ezt a pincét nagyon szeretem, de ez a bor csalódást okozott. A fajtajelleget az egyik leginkább hordozó tételként megérdemelné, hogy dicshimnuszokat zengjek róla, de sajnos a virágos illatok és a keserűmandulás utóíze mellett Damoklész kardja is ott lebeg a boron. A reszelt almás-sajtos illatok-ízek már az oxidáltság előjeleiként foghatók fel. Még jóivású, mert a zamatok kitartanak benne, de most azonnal elfogyasztandó! 2,5 pont

Ezután két Sabar-bor jött, a köztük lévő különbség a dűlő és az érlelés.

Sabar Pince Olaszrizling 2013 12 v/v %
Avagy a „feketecímkés” Olaszrizling a Csobánc-hegy Palotavölgy dűlőjéből származik, 500 literes Trust és Ézsiás hordókban érlelődött 6 hónapot. Erre is inkább már az arany szín jellemző. Olajos lefolyású. Illata kellemes, mély, de diszkrét. Közepes teltségű. Élénk savak (talán kissé túlzott határozottságúak), citrusos-almás jegyek érezhetők benne. Rövid a vége. Hibátlan bor, de ez sem ejtett rabul. 3 pont

Sabar Pince „Mórocz” Olaszrizling 2013 12,5 v/v %
A „fehércímkés” bor nevét a Sabar Pince oldalának tanúsága szerint így kapta: „Nagy László borászunk gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsonyi-hegyi szőlőskertjében töltötte a köbölkúti dűlőben. Itt szerette meg a szőlőt és itt kapott életre szóló útravalót. A Mórocz Olaszrizling tisztelgés az ősök és a borvidéki hagyományok előtt.” Az előzőtől emellett még abban is különbözik, hogy ez a Sabar-hegyről származó szőlőkből készült és 225 literes francia Boutes, illetve 500 literes Stockinger hordókban érlelődött. Illat-, és ízvilága egyaránt telt és komplex. Citrusok-alma-körte és kajszi képezi a gyümölcsös vonalat, de a vaníliás fűszeresség sem hiányzik. Nagyon jó a „fahasználat”. Egyensúly, harmonikus savak, hosszú lecsengés adja a legnagyobb erényét. A száraz próbájában is kifejezetten sokáig illatoznak a gyümölcsök aromái. Ha a fajta virágos, mandulás jegyei jobban jöttek volna, akkor számomra ez lett volna a tökéletes példa, de azért így is a legjobbak között volt. 4,5 pont

Barcza Bálint Olaszrizling 2012 13,5 v/v %
Ez a bor egy igazi különlegesség. Eddig nem rajongtam különösebben Bálint boraiért („jók-jók”-gondoltam, de nem ragadtak magukkal), ez a tétel viszont abszolút meggyőzött. Bár a fajta egy merőben más arcát mutatja, mégis az érett szőlőből származó aromái olyan egyediséget kölcsönöznek a bornak, amire sokáig emlékezni fogok. Mézes-cukorkás illatokkal indít a pohárban, ugyanezt a vonalat folytatja a kortyban és a mérhetetlenül hosszú lecsengésében is. Az almát -amit eddig éreztem az előző borokban- kiegészíti az aszalt kajszis (!) zamat. Az alkohol kissé intenzív. 4,5 pont

2 HA Szőlőbirtok Olaszrizling 2012 13,5 v/v %
Ez például egy nagy testű, robosztus „sokatadniakaróbor”, ami tipikus ellenpontja az elsőnek. Részben új fahordóban érlelődött és szűretlen(!). Mély arany színe és sűrű textúrája is azt mutatja, hogy nem egy könnyed borocska elé néz az ember. Vanília és más édes fűszerek sorakoznak illatában. Lágy karakterű, zamataiban piritós-seprős jellegű pezsgőket idéző ízek is felvillannak. Ennek megfelelően hosszú a vége is. Tényleg sokrétű, de az ilyen intenzív fahasználat a fajtát háttérbe szorítja. 3 pont

Borbély Pince Olaszrizling 2012 14 v/v %
A Bácsi-dűlő szelektált bora kétségkívül (ahogy a címkén is áll) az egyik legásványosabb bor volt. Talán pont ez adta azt a szokatlanul szikár (máshogyan nem tudom megfogalmazni) érzetét, ami miatt nem igazán tudtam befogadni. Lehet, hogy ebben az eszméletlenül keserűmandulás íze is szerepet játszott? Karakteres, fajtajelleges, „terroir-os” bor, de valahogy annyira katonás, hogy még a finom savai ellenére sem tudott lenyűgözni. 3,5 pont

Borbély Pince Késői szüretelésű Olaszrizling 2011 14,5 v/v %
November eleji szüret, 77 g/l cukor és a fenti alkohol sok mindent elárul róla, csak azt nem, hogy milyen egyensúlyban van. Jó arányú a gyümölcsök, a fűszerek és a vegetalitás megjelenése. Savai bár nehezen, de még felveszik a versenyt a cukorral (valószínűleg az alkohol is inkább a cukrokat támogatja). A friss zöld almás jegy, ami az előző borok közül többen is tetten érhető volt, még ebben a késői borban is jelen van. Picit talán a kelleténél zömökebb, ennek ellenére -és nem az édesszájúság, hanem inkább a lágyszívűség miatt- azért megadom neki a maximumot. Nagy munka az Olaszrizlingből ilyen jó késői szüretelésű bort készíteni! 5 pont

Természetesen azért az est folyamán összevetettük néhányan a véleményünket a borokról és jól el is vált az ízlésünk, de persze a különbségeket baráti hangon beszéltük meg, nem ölre menő viták közepette. Ez a kóstolás legizgalmasabb része, hiszen ilyenkor derül ki, hogy kinek mit jelent, kiben milyen gondolatokat ébreszt az adott pohár bor. Ezért jók az ilyen kóstolóestek! Mikor is lesz a következő...?

2014. október 6., hétfő

Ombar Açai & Blueberry

Mielőtt a csokira térnék, kezdjük egy kis nevezéktannal! Açai, avagy magyarul „acai bogyó” fontos összetevője a csokinak. Ez a gyümölcs az egyik legjobb antioxidáns forrás a világon. Tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, aminosavakkal, omega zsírsavakkal és még teobromin is van benne, akárcsak a kakaóban. (Az ún. szuperfoodnak számító termésről itt többet is lehet olvasni: ).

Blueberry, azaz a fekete (vagy másnéven kék) áfonya alkotja a másik meghatározó alkotóelemét a csokinak. Azt hiszem, az áfonya antioxidáns hatását nem kell részletezni, de az talán kevésbé ismert tény, hogy állítólag a memóriánkat is serkenti, ha gyakran fogyasztjuk.

Ez a csoki tehát nem szól másról, mint a MI egészségünkről és akkor még a kakaó jótékony hatásairól nem is szóltunk, pedig ebben a termékben az is izgalmas, hogy az eleve finomítatlan csokoládé alacsony glikémiás indexű kókuszvirágcukorral készült.

Már a csomagolása is szívet melengető látványt nyújt. Rózsaszínes-lilás árnyalatai a kékes mintázattal összhangban vannak.

Színe középmély barna, a 60 %-nak megfelelő. Nem roppan túlzottan élénk hanggal, de nem is várjuk el egy nyerscsokitól, sokkal inkább a finom aromákat.

Illata kellemesen gyümölcsös, picit fűszeres is. Ízében az acai az elsődleges az áfonya csak másodhegedűsként érvényesül. Savai élénkek, de szelídek. Kifejezetten jól eső, üdítő érzést, hatást keltenek. A fűszeresség továbbgyűrűzik a hosszú lecsengésbe is. Nem tudom, miért a feketeerdő torta zamata ugrott be ezekről a csokis-bogyós ízekről.

Amikor először kóstoltam a csokit, kicsit direktek voltak a gyümölcsök, de, ha hagyjuk, hogy pár napot pihenjen a már nyitott csomagolásában, akkor a csokoládé kellemes selymessége és kakaós jegyei sokkal jobban tudják kísérni a gyümölcsöket ízlelőbimbóinkon, vagyis ekkor válik tökéletessé az egyes ízek aránya.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Rieni Biobolt 
740 Ft/ 35 g

2014. szeptember 22., hétfő

Szántó Tibor Cuba Baracoa

Szántó Tibort azt gondolom már nem kell ezen az oldalon bemutatni, hiszen sokszor írtam a csokoládéiról. Tibor egy újabb bean-to-bar gyöngyszeme (ismétlésképpen, ez annyit tesz, hogy ő kakaóbabból készíti a csokit és nem pasztillából) került az Édes Napokon a kezem ügyébe. Na, jó ez így nem teljesen igaz, mert nagyon is tudatosan kerestem nála ezt a csokit, azok után, hogy anno a Pralus kubai csokija mennyire ízlett. Arról nem is beszélve, hogy az idei Great Taste Award megmérettetésen kétcsillagos kitüntetésben részesült ez a tábla, ami meglehetősen nagy elismerés. E két információ tudatában voltam igencsak kíváncsi erre a csokira.

Kibontva a megszokott módon igényes csomagolást, egy kakaóhüvelyekkel és levelekkel díszített, vörösesbarnás táblácska jelent meg a szemeim előtt. A felszíne sima, fényes volt, a képen is látható néhány kis légbubival a felületén.

A gondosan és finoman feldolgozott kakaóbabokból egy kevésbé roppanó, kicsit talán szemcsésnek is ható csokoládé készült. Ez a nyers csokik általános sajátsága, így nem kell megijedni tőle. A cél ez esetben nem a tökéletes krémes, olvadó textúra, hanem a kedvező hatású vegyületek megőrzése és az elsődleges aromák átvitele a csokiba. Vagyis az, hogy ne a feldolgozás, hanem maga a kakaó érvényesüljön.

E csoki eredetéről is érdemes egy mondatot megjegyezni: a kubai Baracoa tartományból származik és Trinitario kakaófajta. Kakaótartalma: 70 %, ezen kívül finomítatlan nádcukor és kakaóvaj alkotja. Ennyit a háttérről, jöhet a csoki!

A csoki jellemzője egy szóval: karakteres. Igencsak határozott illat- és ízvilággal bír. Olivaolaj, fásság, dohány és avar jutnak róla eszembe. Lecsengésében egy édeskés íz játszik a finom, de enyhe savaival. Csersavassága sem intenzív, éppen csak a szárítóhatásában érvényesül. Sokrétű, nem éppen visszafogott csoki, nagyon is árulkodó aromákkal.

Összbenyomásként azt hiszem, nem érdemes semmi sok okosságot írni róla, annál jobb jellemzést úgysem mondhatok, mint, hogy egy szempillantás alatt elfogyasztottam!

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

2014. szeptember 21., vasárnap

Képzeld el!

Képzelj el egy újabb borbárt Budapesten! Van ennek értelme? Immár lassan egymást érik a borbárok a fővárosunkban és megint nyílt két hete egy. „Ki tudja minek?”-gondolhatnánk.

Gondoltam kicsit ezt én is. Elmentem hát, megnéztem, megkóstoltam...megértettem, sőt elhittem. Működni fog, szerintem. Miért? Nem akar konkurálni senkivel és semmivel. A koncepciója is egyszerű, jó borokat és jó hangulatot közvetíteni.
„Képzeld el”, vagyis képzelj el egy elképzelhetetlenül nagy belmagasságú helyet! A miliő fiatalos, a tulajok jó fejek. A borsor(t) nem egyszerű (végiginni, sem kóstolni). Már a magyar paletta is széles spektrumot ölel fel hazánk neves borvidékeinek kevésbé ismert, kézműves portékáival.
A szemezgetést a borlapról én Barcza (Somlói, Badacsonyi borvidék) Juhfarkkal és Bodnár (Tokaji borvidék) Furminttal kezdtem. Előbbi szép fahordós jegyeket, meglepően jó savakat és hosszú lecsengést tudhat magáénak. Utóbbi mézes-enyhén füstös-minerális illat-ízvilága, fajtajellege és jó gyümölcs-fa aránya tetszett leginkább.

A tulajok elkötelezett hívei Olaszország nedűinek. Így ezekből is igen nagy a választék. Hosszas kutatás, válogatás és jó néhány „gyötrelmes” itáliai bortúra során állt össze az a borkínálat, amely jelenleg a vendégek itáliai borok iránti vágyát hívatott kielégíteni.

Érdemes egy finom proseccoval indítani, ahogy tettem ezt én is, Il Colle (Veneto) millesimatójával. A 2012-es (valódi évjáratos!) prosecco könnyed, mégis krémes érzetű. Kellemesen gyöngyöző, friss, élénk és gyümölcsös. Most ezt választottam, de legközelebb a tulajok titkos favoritjával a bioproseccoval ismerkedek majd.

Akadnak persze igazi nagyágyúk is a felhozatalban, Barolók, Primitivók. Mivel azonban én a vörösborok közül a könnyűlovasságot kedvelem inkább, így egy igazán robusztus szőlőfajta, kevésbé fajsúlyos változatát kaptam poharamba. A Tareni del Duca (Szicília) Nero d’Avola bora erdei gyümölcsös, mondhatni elegáns bora meglepett, s közelebb hozta hozzám e fajtát (persze azért a kicsit bőrös-medvecukros felhangja mutatta e szőlő igazi arcát).
Vannak itt pálinkák is szép számmal, de ezek kóstolásától most eltekintettem, még ha az általam jól ismert, remek Gyulai Pálinka Manufaktúra és a kíváncsiságomat nagyon is felkeltő pilisi székhelyű Harmatrázó Pálinkaház is megért volna néhány szót. Nekik külön fejezetet szánok.

A végén említem, de akár elsőként is sort keríthettem volna a Franciacortából és Champagne-ból származó különleges pezsgőkre, amelyek szintén részét képezik a kínálatnak.

Ha csak töredékét fogyasztjuk el a borlapnak, akkor is biztosan megéhezünk. Az ajánlott lecsókrémes, tökmagkrémes falatkák, melegszendvicsek, sajt- és sonkaválogatások, vagy épp a kacsamáj enyhíthet ilyen jellegű panaszunkon.

Mindez elég jól hangzik, ugye?

A bor beszél belőlem, de most már én is értem és elhiszem...

Gondolatok, borok A Borfesztiválról

A fesztiválok országa lettünk! Ezt kijelenthetjük. Minden hétvégén legalább öt nagy jeles esemény várja az érdeklődőket. Nehéz így bevonzani a látogatókat. Talán A Borfesztivál az egyetlen a sok közül, aminek rendszeres és népes tábora van. Az eső minden évben megtréfálja a szervezőket és a borászokat. Az idei évben azonban még inkább, hiszen ahogy az egész évi munkát, úgy a fesztivált is aláásta a sok csapadék. Hömpölygött a víz nemcsak a macskaköves utcákon, de még a fabódékban is. Ilyenkor aztán nehéz érvényesülni átlagos borokkal. Nyilván csak a legjobbakhoz futnak oda az emberek, hogy aztán ott megvárva az eső elálltát, haladhassanak gyorsan tovább.

Legalább a tizedik év volt ez, amikor vagy egy bódéban állva és dolgozva, vagy szórakozva kóstolgatom végig a borokat a Várban. Idén már a „könnyebbik” oldalán álltam a faházikóknak. Sikerült egy olyan napot is kifognom, amikor kellemes napsütéses időben tudtam sétálgatni.

Sok bort kóstoltunk a barátokkal, de általános tapasztalatként kijelenthetem, hogy nem volt köztük egy hibás sem. Kifejezetten jó borok kerültek a poharunkba. Így a hangulat is jó volt. Arra gondoltam, hogy majd kiválasztom az öt legjobbat és írok róluk, de olyan sok finom tétel volt, hogy inkább írok többről is, mert megérdemlik a dicséretet.
Hol máshol kezdtük volna a kóstolást, mint a Tóth Ferenc Borászatnál (Egri borvidék)?  Végigkóstoltuk  a sort. A 2013-as Csillag kiemelkedően finom. Leányka, Királyleányka, Olasz rizling, Hárslevelű, Sauvignon blanc, Ottonel muskotály alkotja. Picit látott fát is, mint kiderült, de az szerencsére nem érződik rajta, talán csak a szárazpróbájában némi füst formájában. Jó arányok, finom savak, virágok, fűszerek, muskotályosság és egreses lecsengés jellemzi. Amolyan könnyeden gazdag bor.

A 2012-es Kékfrankosuk nem a szokványos nyomvonalat követi, lévén, hogy nekünk most inkább egy férfi parfüm jutott eszünkbe róla, mégis nagyon kellemes. Szegfűszeg, cédrus adja az aromáit. Lágyság, bársonyosság, de mégis frissesség érződik belőle.

A nagy kedvenc viszont egyértelműen a 2011-es Kadarka volt! Négy Kadarkát kóstoltunk a feszten, de azok közül ezt tettük az első helyre. Mind egyensúlyában, mind fajtajellegében verhetetlennek bizonyult. Likőrös, fűszeres, meggyes, ahogy és amennyire kell. Nem tobzódik, nem lehengerlő. Érdekes adalék, hogy négy magyar kádár hordójával kísérleteztek az elkészítés során és kiderült, hogy a legjobb bort a négy hordó borainak házasításával nyert Kadarka adja. 4 hordó és 4 fajta klón hozta ki a tökéletes nedűt. Megérte a sok kísérletezés!

Ahogy az előbb említettem, Kadarkából nem volt hiány idén. Mészáros Pál St. Grálja is megér egy misét. Merőben más, mint az előbbi, ha lehet ilyet írni, robosztusabb, textúrájában zömökebb. A Mészi Kadarka klón azonban eleve erre hivatott típus. A saját szelekciójú klón ugyanis egy sokkal teltebb, magasabb alkoholtartalmú bort képes „teremni”.  Erőteljesen fűszeres, cseresznyés. Szinte harapni lehet. Relatíve magas csersavak érződnek benne, de szerencsére ezek bársonyosak. A fahordós behatás (kb. két évig pihent fában) szintén megjelenik aromáiban. Hosszú utóíze mély nyomot hagy az emberben. Jó, sőt nagyon jó ez a bor is, de az én lelkemhez egy kicsit a könnyedebb Kadarka áll közelebb, így került az előző az első helyre.

Harmadikként említem, de valójában a következő Kadarka is kiváló tétel, csak még kicsit fiatalos, rakoncátlan. Pár hónap múlva szerintem az egyik legjobb Kadarka lesz az országban a Posta Borház 2012-es bora. Mély színek, illatok zamatok jellemzik. Kifejezetten fűszeres aromájú. A savai még vibrálnak. Jóízűek csersavai is. Elnyújtott, meggyes lecsengése és komplexitása adja legnagyobb erényét. Nem véletlen, hogy ott van a Kadarka Borbár palettáján.

S, ha már a Kadarka Borbárnál járunk, azért azt is meg kell említeni, hogy nagyon kitettek magukért a „kadarkások”, szép kis sort raktak össze a vendégeik számára. Nem is csoda, hogy amíg ott voltunk, alig tudtunk váltani pár szót, mert újra és újra kellett tölteni a poharakat.

Itt kóstoltuk a Nyolcas és Fia Borház 2009-es Merlot-ját is. 15 %-os alkoholja ugyan elég magas, de most inkább a belőle áradó melegség jött át, mint sem az égető alkohol. Még mindig fiatalos ízek jellemzik, finom tanninokkal. Meggylekvár, kis vegetalitás és még egy kis mineralitás is felbukkant a végén.

Tovább haladva Bősz Adrián standjánál álltunk meg néhány borra. A 2009-es Csóka-hegyi Rajnai rizlingje kései jegyei, finom vaníliás-licsis-vajas ízei, filigrán szerkezete és kevéske sóssága elbűvölt minket.

Még mindig rizling, de már olasz a Laposa Pince 4Hegy (Badacsony, Csobánc, Somló, Szent György) Olaszrizlingje, amely nem kirobbanó, de nagyon jóleső bor. Gyümölcsök-savak-sók-herbák kiegyensúlyozott aránya arra predesztinálja ezt a bort, hogy kiüljünk vele a teraszra és élvezzük a nyári napsütés melegét.

Szintén tőlük a Badacsonyból a 2013-as Kéknyelű is megérte az árát. Nem épp egy női bor magas savaival, de fajtajelleges, tiszta, virágos-citrusos íze megnyerő volt.

A Holdvölgy Pince szinte minden borát kedveltük, de a legjobban mégis a 2008-as hihetetlenül friss-rózsás-fűszeres Sárga muskotály és a rendkívül jól balanszírozott (cukor-sav, fa-gyümölcs-fűszer) Holdvölgy dűlő Zéta (Furmint x Bouvier) bora ejtett ámulatba minket.

Ha már Tokajban járunk, akkor az Oremus 2010-es Édes Szamorodni borát ki nem hagyhattuk. Feltétlen megkóstolandó mindenki számára. Nagyon fűszeres, mézes bor, amely teltsége mellett tökéletes cukor-sav aránnyal bír.

Ha már Olaszország volt a vendégország idén, kötelező feladatnak tartottuk, hogy eltöltsünk a neki szánt standoknál is egy órácskát. Kóstoltunk itt többek között Falanghinát, Vermentinot, Nero d’Avolát, stb. A legjobban mégis a fehérek közül egy világfajták házasítása, a calabriai Librandi 2013-as Critone nevű Chardonnay és Sauvignon blanc bora ízlett, gazdagsága miatt: őszibarack, herbák, zöld alma, kukorica aromái váltogatták benne egymást. Savai nagyon jól besimultak a bor szerkezetébe izgalmas összhatást adva a kortynak.

A vörösek közül a venetói Domini Veneti 2007-es Amarone-ját kóstoltuk. Meghökkentő volt, amikor megtudtuk az évjáratot. Jóval fiatalabbnak tippeltük. Markáns csersavak, meg még egy kis alkoholos kesernye (16,5 %), sőt szárító hatás is jellemezte, de mégis bejött ez a bor. Ennek oka pedig az volt, hogy mindez a erőteljes hatás igazodott a hatalmas testhez, a kökényes-csokis ízekhez. Az elmondottak ellenére is egyben volt.

A lista végén megemlítenék még egy tételt, ami ugyan nem bor, de jó, nagyon jó. A Kadarkánál kóstoltunk egy igazán könnyed, elegáns, parfümös-virágos Irsai Olviér Szőlő Pálinkát is a Nobilistől. Klasszis volt. Aperitivként remek, de egy ilyen este zárásaként is pompás, igazán „nobilis” ital.

2014. szeptember 18., csütörtök

Amedei Porcelana

A Tessieri-testvérek cége az egyetlen olyan olasz csokoládéműhely, amely a csokikészítés teljes vonalát magáénak tudhatja, a kakaóbabtól a tábláig.

Az igényességéről híres toszkán műhely igazi különlegességeket készít. Már rég óta szerettem volna megkóstolni tőlük ezt a csokit. A Csokoládia jóvoltából végre sort keríthettem most erre is.

Miért olyan érdekes ez a tábla? A kakaóalapanyaga a venezuelai Criollo még nemesebb Porcelana fajtája, amely egy igazi ritkaságnak számít a piacon. A halvány színű (leginkább csontfehérre hasonlító) kakaóbabokból halvány színű, de nagyon elegáns és komplex csokoládé készíthető. Limitált darabszámban „mindössze” 20.000 tábla készül belőle évente és sorszámozott minden egyes csokoládé. Az enyém a 3796-ik volt.

A csokoládé megjelenésének színvilága kétségkívül nagyon attraktív. Számomra azonban kicsit sok, de tény, hogy hűen tükrözi a kakaóhüvelyek színpalettáját.

Maga a tábla tényleg kevésbé mély, de szép barnás-vöröses színű. Tapintása elképesztően selymes! Illata diszkréten mézes-méhviaszos. Kicsit tompán roppan, de tökéletes törévonallal. Ízében a lágyság és bársonyosság jellemző. Könnyed, de mégis tartalmas. Jól olvadó. Finoman, alig érezhetően savas, amely leginkább csak a lecsengésében jelentkezik. A méhviaszosság végigkíséri a falatot, amit időnként egy kis mandulásság is kiegészít. A leírása szerint némi frissen préselt olivaolaj is felfedezhető benne. Nos, ezt én nem tapasztaltam, de hát egy igazi olasz, aki az oliván nevelkedik, bizonyára jobban meg tudja ezt állapítani, mint én, aki legfeljebb csak az import, valószínűleg kevésbé kiváló minőségű olivaolajokhoz vagyok szokva.

Nagyon sokat vártam ettől a csokitól, icipicit többet is tán, mint ami várható, de mindenképpen izgalmas és kifinomult az ízvilága. A visszafogott elegancia egyik legjobb példája.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Csokoládia
50 g/ 3700 Ft

2014. szeptember 10., szerda

Ombar Dark

A székesfehérvári Rieni Biobolt jóvoltából lehetőségem van végigkóstolni az Ombar csokik palettáját. Korábbi írásaimban már meséltem a csokiműhelyről, így most rögtön rá is térek a csokoládéra.

A „Dark” jelen esetben 72 %-os kakaótartalmat jelent. A szakemberek szerint nagyjából ez az érték az, amelyen érdemes a natúrcsokoládékat kóstolgatni és adott esetben akár egy termőhelykóstolón elemezgetni az alapanyagokból (értsd: kakaóbabokból) adódó különbségeket.

Az Ombar csokoládék ecuadori kakaóbabok felhasználásával készülnek, így ebben az esetben, főként, hogy nyerscsokoládéről van szó, egy intenzív fűszeresség és erdei gyümölcsök várhatók majd az aromáktól. Meglátjuk...

Előtte azonban érdemes a csomagolásra is vetni egy pillantást. Mélybarna színe utal a beltartalomra. Valóban elég mély, barna szín jellemzi a csokoládét. Nem olvadékony, sem kézben, sem majszolgatás közben. Tompán roppan a kis zömök tábla. Illata egyszerre fűszeres, herbás, édes és savas. Ízében, ahogy leharapunk egy darabot belőle szintén a savakat érezzük először, aztán a kesernyésséget, majd egy kis mentát, fahéjat. Gyümölcsössége csak nyomokban érződik.

Lecsengése közepesen hosszú, igazán étcsokis, kissé kesernyés. Ez már nem a nassolnivaló kategória, inkább az „elrágcsálok egy-két kockát belőle, mert egészséges az étcsoki”-típus. És ez olyannyira igaz, hogy ebben is található élőkultúra, ami az emésztést és szervezetünk immunrendszerének fenntartását segíti. Tehát nagyon is jó dolgot teszünk, amikor ezt a csokit választjuk, nem csak ízlelőbimbóinknak, hanem bélbolyhainknak egyaránt.

Ha kicsit lágyabb lenne és kevésbé kesernyés, akkor biztosan jobban belopta volna magát a szívembe, de így is ajánlom azoknak, akik a karakteres étcsokoládékat szeretik.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Rieni Biobolt
740 Ft/ 35 g

2014. szeptember 6., szombat

Mire elég egy kocka csoki?

Nagyon érdekes élményekben volt részem ezen a héten. Eddig úgy gondoltam, a bor a legjobb eszköz arra, hogy összehozzon embereket, közösséget formáljon. Most már látom, hogy a csokoládéban hasonló potenciál rejlik.

Valószínűleg keveseknek adatik meg, hogy egyazon héten két csokoládéműhelybe látogassanak el, ráadásul úgy, hogy az egyik egy valódi nagyüzem, a másik pedig egy éppen indulóban lévő pici kézműves műhely. Nekem ez is összejött, amiért hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez hozzásegített engem.
Mire elég egy kocka csoki? Ez a jövőben fog kiderülni, de annyi már bizonyos, hogy a tegnap megnyílt Kockacsoki Manufaktúra máris elért valamit. Közel két éves egyeztetés és tervezgetés után Dénes Ákos és Dénesné Spitzer Éva létrehozott egy olyan nonprofit kft-ét, amelynek keretében a csoki iránti elhivatottságukon túl még az autista fiatalok támogatására, segítésére is gondot tudnak fordítani.

Céljuk, hogy az autista fiataloknak munkát adjanak, megtanítsák őket a csokoládékészítés folyamataira és ezáltal lehetőséget teremtsenek nekik arra, hogy munkát vállalva teljes életet élhessenek, mint bárki más. Az elkövetkező két évben 15 autista spetkrumzavarral élő fiatalt terveznek gyakornoki programjukba bevonni.

Ehhez sok támogatást is kaptak, többek között a XI. kerületi önkormányzattól, a NESsT Magyarország csapatától, a Kortárs Építészeti Központtól és a Mozaik Egyesülettől.

A megnyitón az ünnepélyes köszöntők után csokoládékészítési bemutatón vehettünk részt, majd természetesen jöttek a mindenki által várva várt finom falatok. A program végén pezsgőkoccintással és Saláta Tamás, a műhelyben elsőként dolgozó autista fiatal gitárszólójával és énekével vált igazán kerekké az esemény.
Ízelítőül a finom falatokból, amiknek szem- és szájtanúi lehettünk a megnyitón: mogyorós csokicseppek,  kevésbé klasszikus macskanyelvek  (ízletes kardamomos fehércsokis-még nekem is tetszett, fahéjas tejcsokis és szegfűszeges étcsokis), krémes trüffelek és persze gusztusos csokoládékockák barackkal, áfonyával, mogyoróval és jó arányban adagolt fűszerekkel.
Köszönöm az élményt és sok sikert ahhoz a kellemes, de azért mégis kemény munkához, ami a csapatra vár!

2014. szeptember 5., péntek

Stühmer-nap, amin Te vagy a főszereplő!

Igen, nem tévedés. Gyakorlatilag hazánkban egyedülálló módon olyan kóstolókat szervez a Stühmer Kft., amelyen nem ők mondják meg, mit kell érezni a csokikban, hanem a vendégek, hogy ők mit gondolnak róluk. S mindezt olyan formában, amely példaértékű. Na, de miről is van szó?

Egy Kóstolói Klubról, amelynek keretében bárki, vagyis BÁRKI kifejtheti a véleményét a cég által kóstoltatott csokikról. Nem kell hozzá szaktudás, oklevél, vagy diploma, csak egy toll és a kóstolói jegyzetlap, mert még ezt is adnak hozzá. Korrekt, részletekre kiterjedő és nem utolsó sorban ízléses értékelő formulákon keresztül lépésről lépésre haladva lehet elemezgetni a csokikat, vagy mint kiderült az éppen aktuális szezonális termékeket is (pl. majd a szaloncukrokat).

A klubesemények sorozatát okosan és tudatosan elindítva, olyan szakmabelieket (vagy mint én is, önjelölt szakértő bloggereket) meginvitáló kóstolóval kezdték, amelynek keretében a rendszer és persze a legújabb csokik jól letesztelhetők. Naná, hogy örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak! Kíváncsi voltam, hogy miben más egy ilyen „nagyüzem”, mint a kézművesek aprócska, már-már romantikus (de sajnos sokszor éppen, hogy csak stagnáló) világa.

Az ünnepélyes köszöntések és a bemutatkozás után, mindenki legnagyobb sajnálatára, ki-ki "elronthatta" a szájízét holmi süteménykompozíciókkal, vagy kávékölteményekkel, s csak ezután vette kezdetét a csokigyár látogatása. (Én a magam részéről maradtam a víznél, hogy kellő szakmaisággal felvértezve fordulhassak majdan a csokik irányába).

Gyárlátogatás? Nem szeretem ezt a szót, valahogy nem passzol a képzeletemben a csoki és a gyár. Ennek ellenére megtaláltam ebben a „factoryban” is a maga varázsát. Sosem láttam a teljes Wonka-sztorit, csak pár filmkockát belőle, mert nem vagyok egy mesefilmrajongó (egyszer azért persze majd megnézem végig), de ahogy haladtunk az üzemben teljesen olyan érzés kerített hatalmába, mintha a mesébe csöppentem volna. (Ahogy láttam, a többiek is így éreztek.)

Csak egy kis adalék ehhez a feelinghez, hogy PONT a Melódia-szelet gyártásának fázisaiba nyertünk a szakmai vezetés során betekintést. Miért olyan érdekes ez? Csak azért, mert anyukám nagy kedvence ez a csoki (látni kellett volna, hogy felcsillant a szeme, amikor elmeséltem neki a látottakat...jönni akar legközelebb ő is!). Ennyi...ez a marketing!

Na, de mi a helyzet a kóstolással? Ki gondolná, hogy mennyire nehéz is ez? Pedig az! Egy borversenyen legalább 20 féle bort bírálunk, de mégsem fáradok úgy el, mint most, amikor 10 táblát kellett górcső alá venni. Miért? Egyrészt azért, mert a csokik kakaóvaj-tartalma egy idő után már elfedi az ember ízlelőbimbóit (ellene folyamatos vizes behatással lehet némileg védekezni, de akkor is nehézkessé válik a kóstolás). Másrészt a kóstolólap minden paraméterére figyelve, részletes tájékoztatást adni a csokikról, megint csak nagy feladat. Harmadrészt pedig a szubjektumtól amennyire csak lehet el kell vonatkoztatni (legalábbis én ezt tettem) egy ilyen szakmai kóstolón, ami szintén nem könnyű.

Sok-sok kézműves, területszelektált csokoládét kóstoltam már (és remélem, a jövőben is fogok), de most olyan csokikat kellett értékelni, amelyek nem egyedi pátyolgatással készülnek és mégis megállják a helyüket. Ezért a helyükön is kellett (szerintem) kezelni őket. Más világ a két terület, de mindkettőnek van létjogosultsága, így arra törekedtem, hogy az új táblákat a szerint értékeljem, hogy mennyiben jobbak, mint az általam eddig ismert korábbi Stühmer-termékek. Azt kerestem, ami kiemelkedik a sorból, amiben teljes a csokoládé és a töltelékek harmóniája.

Számomra a sorrend a képen látható módon alakult. A legjobban az előbbi kritériumot a bodzás és a mákos teljesítette. Az alábbiak kicsit már gyengébbek voltak, de jók. A harmadik sorban lévők viszont nekem már nagyon nem jöttek be.

A csokik jellemzésükről most (tőlem nem megszokott  módon) csak röviden ennyicskét osztanék meg.  (A többit mindenki  tapasztalja meg maga!)

Étcsokoládésok (53 % kakaótartalom):
Bodzás:  finom töltelék-jó arányú benne a bodzagyümölcs, a virág és a csokoládé. A tábla megjelenésén még lehet csiszolni, de egyébként ízlett nagyon.

Citromos lime-os: illata tetszett, de ízében a töltelék a csoki súlyát nem bírta el, így alig érezhető maradt, csupán a savak domináltak benne. (Másokkal is végigkóstoltattam a sort itthon és minden esetben ez a tábla végzett a végén.)

Banános:  a gyümölcs berobban, majd eltűnik, a csoki lesz az uralkodó. Külön-külön éreztem az ízeit. Más csokoládé alapanyaggal lehet, hogy jobb lenne.

Körtés: illata finoman virágos, a körte hat a csokira. A töltelék sajnos kifolyt harapás közben a csokikéregből, így amellett, hogy viccesen néztem ki, még a kóstolás is akadályba ütközött, amit azért leküzdöttem. Ízben kicsit nekem túlérett körtés volt, valahogy nem állt össze, talán a gyümölcs és a pálinka nem illett egymáshoz? Nem tudom. Kár érte, mert jól indult.

Málnás: ez a csoki elsőre nem ízlett, aztán itthon újra kóstolva már jobb volt. Amit elsőre éreztem, hogy túl édes az összhatás. Ez nem változott a későbbiekben sem, de, ha magában kóstoljuk és nem más csokik után, akkor a málna ízei jobban kijönnek, így javasolt tehát önállóan és nem tizedmagával majszolgatni e táblából.

Tejcsokoládésok (46 % ! kakaótartalom):
Mogyorós: nem rossz az alapanyag, de nekem ez a csoki is túl édes (lehet, hogy velem van a baj?). A tejcsoki tejessége nem annyira, mint inkább a mogyorósság érezhető ezen a csokin. (Mi mást is várnék egy mogyoróstól?...de azért mégis...)

Szilvás: ebben nekem sok a pálinka (vagy kevés a szilva?), egy kis fahéjjal közelebb lehetne hozni a szívemhez. A tejcsoki ízeit ebből is hiányoltam.

Mákos: kifejezetten jó a töltelék, még a tejcsoki is érvényesül, jó az összhatás. Nekem ez is kicsit édes, több narancshéjat (vagy esetleg egy kis mandarint) is el tudnék képzelni benne, de egyébként nagyon ínyemre volt. Különösen az állaga!

Kókuszos: az egyik kedvenc csokim az, amikor kókusz is van benne. Ez sajnos azonban nem ejtett rabul. A kókusz íze jól érezhető, de a nagyon édes összhatás és a rövidke lecsengés nem engedte, hogy sokáig tobzódjak a kókusz keltette finom ízekben.

Fehércsokoládé:
Capuccinós: a fehércsoki rész hozta a formáját (mármint a számomra általában túl gejl ízét), de szerencsére a csoki lecsengésében hosszan megmaradó kávés érzete felülírta azt, kellemes zárást adva a sornak.

Összefoglalva tehát így tudnám jellemezni e termék kül- és belbecsét. A csomagolás nem az én világom, mert én a visszafogott megjelenést szeretem, de az ötletet jónak tartom. Szerintem tetszeni fog az embereknek, mert ezek a képek könnyen, azonnal beazonosíthatóvá teszik a termékeket, ami fontos. Mellesleg a mogyorós, a körtés, a kávés és a mákos doboza és fotóját én is megkedveltem.
A csokikat illetően érdemes lenne az egyes ízekhez más és más csokoládé-alapot kipróbálni, hogy az ideális harmónia meglegyen. Most a tölteléken volt a hangsúly, ez egyértelmű és érthető is, de mint újabb fejlesztési irány, ez is megfontolandó.

A további kritikák helyett most egy pillanatra magamba nézek. Kész a cikkem és nem vagyok elégedett vele. Nem adja vissza mindazt az impressziót, amit a rendezvényen magunkba véstünk. Nem kell katarzisra gondolni, csak egy kis csomagra, amit kaptunk (nem, nem a 10 táblás ajándékra célzok most!). A csomagunk tartalma „csupán” három elemből állt: a tapasztalatszerzés, a kóstolás izgalmának öröme és az új emberek megismerésének élménye.

Engem meggyőzött a program, csak ajánlani tudom. Így az utolsó tanácsom Neked szól: menj el, kóstold végig a sort, próbáld ki magad, szippantsd be a csokigyár levegőjét, vedd magadhoz a csomagod és megérted, miről is próbáltam itt regélni!

További információk a Kóstoló Klubról: