Igen, nem tévedés. Gyakorlatilag hazánkban egyedülálló módon olyan kóstolókat szervez a
Stühmer Kft., amelyen nem ők mondják meg, mit kell érezni a csokikban, hanem a
vendégek, hogy ők mit gondolnak róluk. S mindezt olyan formában, amely
példaértékű. Na, de miről is van szó?
Egy Kóstolói Klubról, amelynek keretében bárki, vagyis BÁRKI
kifejtheti a véleményét a cég által kóstoltatott csokikról. Nem kell hozzá
szaktudás, oklevél, vagy diploma, csak egy toll és a kóstolói jegyzetlap, mert
még ezt is adnak hozzá. Korrekt, részletekre kiterjedő és nem utolsó sorban
ízléses értékelő formulákon keresztül lépésről lépésre haladva lehet
elemezgetni a csokikat, vagy mint kiderült az éppen aktuális szezonális termékeket
is (pl. majd a szaloncukrokat).
A klubesemények sorozatát okosan és tudatosan elindítva,
olyan szakmabelieket (vagy mint én is, önjelölt szakértő bloggereket)
meginvitáló kóstolóval kezdték, amelynek keretében a rendszer és persze a
legújabb csokik jól letesztelhetők. Naná, hogy örömmel tettem eleget ennek a
meghívásnak! Kíváncsi voltam, hogy miben más egy ilyen „nagyüzem”, mint a
kézművesek aprócska, már-már romantikus (de sajnos sokszor éppen, hogy csak
stagnáló) világa.
Az ünnepélyes köszöntések és a bemutatkozás után, mindenki
legnagyobb sajnálatára, ki-ki "elronthatta" a szájízét holmi süteménykompozíciókkal,
vagy kávékölteményekkel, s csak ezután vette kezdetét a csokigyár látogatása.
(Én a magam részéről maradtam a víznél, hogy kellő szakmaisággal felvértezve fordulhassak
majdan a csokik irányába).
Gyárlátogatás? Nem szeretem ezt a szót, valahogy nem passzol
a képzeletemben a csoki és a gyár. Ennek ellenére megtaláltam ebben a „factoryban”
is a maga varázsát. Sosem láttam a teljes Wonka-sztorit, csak pár filmkockát
belőle, mert nem vagyok egy mesefilmrajongó (egyszer azért persze majd megnézem
végig), de ahogy haladtunk az üzemben teljesen olyan érzés kerített hatalmába,
mintha a mesébe csöppentem volna. (Ahogy láttam, a többiek is így éreztek.)
Csak egy kis adalék ehhez a feelinghez, hogy PONT a
Melódia-szelet gyártásának fázisaiba nyertünk a szakmai vezetés során
betekintést. Miért olyan érdekes ez? Csak azért, mert anyukám nagy kedvence ez a
csoki (látni kellett volna, hogy felcsillant a szeme, amikor elmeséltem neki a
látottakat...jönni akar legközelebb ő is!). Ennyi...ez a marketing!
Na, de mi a helyzet a kóstolással? Ki gondolná, hogy
mennyire nehéz is ez? Pedig az! Egy borversenyen legalább 20 féle bort
bírálunk, de mégsem fáradok úgy el, mint most, amikor 10 táblát kellett górcső
alá venni. Miért? Egyrészt azért, mert a csokik kakaóvaj-tartalma egy idő után
már elfedi az ember ízlelőbimbóit (ellene folyamatos vizes behatással lehet
némileg védekezni, de akkor is nehézkessé válik a kóstolás). Másrészt a
kóstolólap minden paraméterére figyelve, részletes tájékoztatást adni a
csokikról, megint csak nagy feladat. Harmadrészt pedig a szubjektumtól amennyire csak lehet el kell vonatkoztatni (legalábbis
én ezt tettem) egy ilyen szakmai kóstolón, ami szintén nem könnyű.
Sok-sok kézműves, területszelektált csokoládét kóstoltam már
(és remélem, a jövőben is fogok), de most olyan csokikat kellett értékelni,
amelyek nem egyedi pátyolgatással készülnek és mégis megállják a helyüket.
Ezért a helyükön is kellett (szerintem) kezelni őket. Más világ a két terület, de
mindkettőnek van létjogosultsága, így
arra törekedtem, hogy az új táblákat a szerint értékeljem, hogy mennyiben
jobbak, mint az általam eddig ismert korábbi Stühmer-termékek. Azt kerestem,
ami kiemelkedik a sorból, amiben teljes a csokoládé és a töltelékek harmóniája.
Számomra a sorrend a képen látható módon alakult. A
legjobban az előbbi kritériumot a bodzás és a mákos teljesítette. Az alábbiak kicsit már gyengébbek voltak, de jók. A harmadik sorban lévők viszont nekem már nagyon nem jöttek be.
A csokik jellemzésükről most (tőlem nem megszokott módon) csak röviden ennyicskét osztanék
meg. (A többit mindenki tapasztalja meg maga!)
Étcsokoládésok (53 % kakaótartalom):
Bodzás: finom
töltelék-jó arányú benne a bodzagyümölcs, a virág és a csokoládé. A tábla
megjelenésén még lehet csiszolni, de egyébként ízlett nagyon.
Citromos lime-os: illata tetszett, de ízében a töltelék a
csoki súlyát nem bírta el, így alig érezhető maradt, csupán a savak domináltak
benne. (Másokkal is végigkóstoltattam a sort itthon és minden esetben ez a
tábla végzett a végén.)
Banános: a gyümölcs
berobban, majd eltűnik, a csoki lesz az uralkodó. Külön-külön éreztem az ízeit.
Más csokoládé alapanyaggal lehet, hogy jobb lenne.
Körtés: illata finoman virágos, a körte hat a csokira. A
töltelék sajnos kifolyt harapás közben a csokikéregből, így amellett, hogy
viccesen néztem ki, még a kóstolás is akadályba ütközött, amit azért
leküzdöttem. Ízben kicsit nekem túlérett körtés volt, valahogy nem állt össze,
talán a gyümölcs és a pálinka nem illett egymáshoz? Nem tudom. Kár érte, mert
jól indult.
Málnás: ez a csoki elsőre nem ízlett, aztán itthon újra
kóstolva már jobb volt. Amit elsőre éreztem, hogy túl édes az összhatás. Ez nem
változott a későbbiekben sem, de, ha magában kóstoljuk és nem más csokik után,
akkor a málna ízei jobban kijönnek, így javasolt tehát önállóan és nem
tizedmagával majszolgatni e táblából.
Tejcsokoládésok (46 % ! kakaótartalom):
Mogyorós: nem rossz az alapanyag, de nekem ez a csoki is túl
édes (lehet, hogy velem van a baj?). A tejcsoki tejessége nem annyira, mint
inkább a mogyorósság érezhető ezen a csokin. (Mi mást is várnék egy
mogyoróstól?...de azért mégis...)
Szilvás: ebben nekem sok a pálinka (vagy kevés a szilva?),
egy kis fahéjjal közelebb lehetne hozni a szívemhez. A tejcsoki ízeit ebből is
hiányoltam.
Mákos: kifejezetten jó a töltelék, még a tejcsoki is
érvényesül, jó az összhatás. Nekem ez is kicsit édes, több narancshéjat (vagy
esetleg egy kis mandarint) is el tudnék képzelni benne, de egyébként nagyon
ínyemre volt. Különösen az állaga!
Kókuszos: az egyik kedvenc csokim az, amikor kókusz is van
benne. Ez sajnos azonban nem ejtett rabul. A kókusz íze jól érezhető, de a
nagyon édes összhatás és a rövidke lecsengés nem engedte, hogy sokáig tobzódjak
a kókusz keltette finom ízekben.
Fehércsokoládé:
Capuccinós: a fehércsoki rész hozta a formáját (mármint a
számomra általában túl gejl ízét), de szerencsére a csoki lecsengésében hosszan
megmaradó kávés érzete felülírta azt, kellemes zárást adva a sornak.
Összefoglalva tehát így tudnám jellemezni e termék kül- és
belbecsét. A csomagolás nem az én világom, mert én a visszafogott megjelenést
szeretem, de az ötletet jónak tartom. Szerintem tetszeni fog az embereknek, mert
ezek a képek könnyen, azonnal beazonosíthatóvá teszik a termékeket, ami fontos.
Mellesleg a mogyorós, a körtés, a kávés és a mákos doboza és fotóját én is
megkedveltem.
A csokikat illetően érdemes lenne az egyes ízekhez más és
más csokoládé-alapot kipróbálni, hogy az ideális harmónia meglegyen. Most a
tölteléken volt a hangsúly, ez egyértelmű és érthető is, de mint újabb fejlesztési
irány, ez is megfontolandó.
A további kritikák helyett most egy pillanatra magamba nézek.
Kész a cikkem és nem vagyok elégedett vele. Nem adja vissza mindazt az impressziót, amit a rendezvényen magunkba
véstünk. Nem kell katarzisra gondolni, csak egy kis csomagra, amit kaptunk
(nem, nem a 10 táblás ajándékra célzok most!). A csomagunk tartalma „csupán”
három elemből állt: a tapasztalatszerzés, a kóstolás izgalmának öröme és az új
emberek megismerésének élménye.
Engem meggyőzött a program, csak ajánlani tudom. Így az
utolsó tanácsom Neked szól: menj el, kóstold végig a sort, próbáld ki magad,
szippantsd be a csokigyár levegőjét, vedd magadhoz a csomagod és megérted, miről
is próbáltam itt regélni!
További információk a Kóstoló Klubról: