Egy másik oldalukról ismertük meg tegnap a Képzeld el Borbár
borait. Kipróbáltuk, hogyan működnek csokoládékkal (na, jó azért nem a teljes
repertoárt, csak néhányat közülük). Az eredmény az lett, hogy az est végére
mindenkinek sikerült találnia kedvenc párost magának. Ez volt a célunk!
Borokat csokoládékkal összekóstolni nem is olyan könnyű,
mint amilyennek elsőre tűnik. Ha csak borokat, vagy csak csokikat kóstolunk,
akkor is előfordulhat, hogy lesz olyan a sorban, ami nem mindenkinek ízlik. Ha ezeket
még össze is kombináljuk egymással, akkor különösen nehéz eltalálni az emberek
ízlését. Kinek a fűszeres csokoládék/borok ízlenek, kinek a gyümölcsösek. Az
édesszájúak nem rajonganak az étcsokiért. A fehércsokit meg egyenesen kihagynák
az étcsoki rabjai. A borok kapcsán ugyanez a helyzet fehérre, vörösre, vagy épp
desszertre vetítve.
Majd jön egy ilyen este, amikor dől minden. A borral
együtt kóstolás teljesen felül is írhatja eddigi prioritásainkat, vagy épp megerősíti
korábbi preferenciánkat?
Az első párosnál gyakorlatilag rögtön elvek dőltek meg. A
fehércsokitól előre berzenkedők végül kénytelenek voltak bevallani, hogy az
ízlett nekik a legjobban. A mádi Bodnár Pincészet egész fürtös feldolgozással,
fahordós erjedéssel, finomseprőn tartással készült dűlőszelektál
(Szilvás) Hárslevelűjét kóstoltuk a Fabric Manufaktúra fahéjas
fehércsokoládéjához. A jól beérett szőlő (november eleji szüret) finom zamatai
-fűszeressége-, a termőhely riolitos jellege -ásványossága -, az eleganciája
úgy domborodott ki e csoki mellett, hogy közben mégis megmaradt a bor légiesen
könnyűnek. Pedig korántsem egy egyszerű tételről van szó. Ugyanakkor a
fehércsoki fahéjassága felerősödött, citrusossága pedig végigkísérte a bort
egészen a végső lecsengéséig.
Picit előreszaladtam, mert valójában nem ezzel kezdtük a
kóstolást, hanem azzal, hogy utánajártunk mi fán terem a kakaó. Ehhez egy kis
játékra invitáltam a résztvevőket. Szántó Tibor kétféle príma kakaóbabját
hasonlítottuk össze „vakon”. A hazai piacon egyedi újdonságát, a vietnámi és a
már talán ismertebb, venezuelai kakaóbabokat. A Mekong vidékéről származót
azonnal „beanalizálták” (persze nem a termőhelyet, csak az ízeket).
Citrusossága, savassága egyértelmű és markáns. A venezuelai ezzel szemben
diszkrétebb, simulékonyabb. Elemezni is több idő volt, mert összetettebb. Kinek a
banán, kinek a pirított magvak, a mogyoró, a mandula jutott róla eszébe. Akadt, aki a vietnámiért ujjongott, de a többség számára a venezuelai volt a
kedvesebb. Ennek okát is megfogalmazták a kóstolók: számukra a dél-amerikai
sokkal inkább hordozta a kakaó általuk jól ismert, kedvelt, megszokott és
elvárt ízjegyeit, mint a harsány, de kevésbé konformista vietnámi.
Mindezt az élményt továbbfokoztuk azzal, hogy a Fabric
Manufaktúra különleges madagaszkári kakaóbabokból készült „Csokoládécsipke”
névre hallgató remekét kóstoltuk, a szintén madagaszkári kakaóból készült
pirított rizses csokoládé mellett. Ezeket a finomságokat Szeleczky Takács
Viktória, a csokik készítője mutatta be nekünk.
A benyomások terén párhuzamot
lehetett vonni az előbbiekkel. A kissé füstös jellegű, karakán rizses csokinál
jött az „oh-érdekes”-élmény (akárcsak a vietnámi kakaóbabnál), ellenben a Csipke
ínycsiklandó fahéjas-karamelles jellegéből adódóan úgy tűnt, sokkal közelebb
állt a kóstolókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aztán borokhoz,
kávéhoz vagy önmagában, de egész este a csipkét rágcsálták a kóstolók (persze csak a
készlet erejéig).
Visszakanyarodva a második borcsoki pároshoz, a KockaCsoki
Manufaktúra kellemesen olvadó,
karamelles tejcsokoládéját kifejezetten kedvelték. A társát, a Terre del
Principato 2013-as, mézes-gyógycukorkás-őszibarackos Greco di Tufoját viszont
csak kevesen méltatták, pedig elég összetett bor ez is (én speciel nagyon
szeretem).
A Heumann Pincészet házasítását, a 2011-es élénken
gyümölcsös Lagonáját (Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon,
Syrah) szintén szerették. Itt azonban néhányan megjegyezték, hogy a KockaCsoki
biokókuszos étcsokijánál úgy érezték, hogy csak a csoki érvényesül e borral, a
kókusz kevésbé. Valóban, a kókusz csak a lecsengésben jött ki igazán, de ez is
volt a „terv”!
A Linnbrunn Pincészet 2011-es Cabernet sauvignon bora most
egy kicsit rigorózusabb arcát mutatta nekünk, az acélos tanninjai és savai
révén. Így a szegény meggymákos tejcsokinak (ismét Fabric Műhely) meggyűlt
vele a baja, de végül is a csoki összbenyomásban jól megzabolázta a rakoncátlan
bort, egy érdekes vegetális összecsengést adva.
A vörösek közül Németh János telt, gazdag, nagyívű, kitűnő
hordóhasználattal megáldott, egyszerre fűszeres és gyümölcsös Merlot-Cabernet
franc házasítása, a 2012-es Porkoláb bizonyult a legjobbnak. Egyben ez és a KockaCsoki chilis-vörösáfonyás étcsokija lett -holtversenyben
az elsővel- a legtöbbeknek tetsző páros.
A csoki hihetetlenül jól eltalált aránya a bor határozott, de mégis szívet-lelket
melengető ízvilágával tökéletes duót alkotott.
A záró párosnál a bor ugyan kicsit felülmúlta az ezúttal
kevésbé markánsan gyömbéres tejcsokoládét (KockaCsoki), de a Borbély Pincészet
sokrétű, minerális-zöldalmás-herbás és nem utolsó sorban édes (több mint 70 g/l
cukortartalmú) desszertjével csoki legyen a talpán, ami versenyezni tud. Ennek
ellenére az édesszájúaknak kifejezetten tetszett ez a kettős is.
Kakaótartalomban, alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt.
Remélem, mindenki jól érezte magát, folyt.köv...!