Szaloncukrok, avagy a Stühmer-paletta

Közeledik az év utolsó hónapja. Mikulás, Karácsony és Szilveszter időszaka. Ez utóbbira kevésbé, előbbi kettőre viszont mindenképp jellemző, hogy ilyenkor eljön a szaloncukrok ideje. Eddig jómagam nem tulajdonítottam ennek olyan nagy jelentőséget. Lévén, hogy ez a hónap nem épp a fogyókúráról szól, hanem sokkal inkább a finom falatokról, így a rengeteg édesség között a szaloncukrok hordereje elenyészőnek számított eddig. Eddig!

Ezen a héten részt vettem a Stühmer Kóstolói Klub második etapján. Először el sem akartam menni, mondván, hogy mi olyan érdekes a szaloncukrokban, de végül mégis csak részt vettem a programon. Jól tettem. Izgalmas volt kóstolgatni az újabb és újabb ízeket. Látni, hogy micsoda különbségek lehetnek még akár egy gyártó palettáján belül is, mindenképp meglepő volt.

A múltkori csokikóstolón 10 táblát kóstoltunk végig, most pedig 12 féle szaloncukrot. Bármily furcsa mindkettő megterhelő volt. A szaloncukroknak úgy ugrottam neki, hogy én bizony mindegyiket megeszem, hiszen csak egy falatka az egész. Az utolsó négy azonban már kifogott rajtam, így azoknak csak a felét faltam fel.

Akárcsak az előző alkalommal, most is számított látvány és íz egyaránt, és számot is kellett adni a külcsínről és a belbecsről. Mindegyik fontos, hiszen ahogy mondani szokás, a külcsín megfog, a belbecs megtart.

A szaloncukrok csomagolása megnyerő, letisztult. Tetszik, hogy nem fényes a külső sztaniol papír, hanem matt. A Stühmer logó mindegyiken látható, de az epresen a leghangsúlyosabb, legfeltűnőbb. Nekem ez volt a favoritom, bár akadt olyan is, aki szerint jobb, ha a csomagolás egyöntetű, egyszerű, mert úgy jobban mutat a fán. Vagyis ennek értelmében neki azok tetszettek jobban, amelyeken a logó éppen hogy csak kitűnt a csomagolásból. Van ebben valami, így nem is tudok ezzel vitatkozni.

A 12 íz:

Aranydesszert (mandulamarcipán étcsokoládékrémmel, étcsokoládébevonattal): tetszett a kéreg roppanása és a belső felület megjelenése (a csokoládékrémet egy marcipán hüvely vette körül és azt pedig maga a csokikéreg). Jó arányú szaloncukor, nem intenzív, de finom ízekkel. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Étcsokoládés trüffel: ennél ugyan a kéreg szétesett, de az íze kárpótolt a látványért. Jó a rumossága! Bár sava és szárító érzete kicsit hátrébb vetette a rangsorban, azonban így is egyértelműen a jobbak között volt a helye. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Gertrúd (Étcsokiba töltött mandulás csokoládékrém): szép a csokoládéburok, tetszik a logó is rajta. A csoki kevésbé érződött, de állítólag ez folyton változik hol a marcipán, hol a csoki javára. Mély nyomot azonban nem hagyott bennem. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Korfu (Mézes tojásfehérje frappé étcsoki bevonattal): bevallom ezt a szaloncukrot nem nagyon tudtam, hova tenni. Éreztem én a tojásfehérjés-cukros történetet, de a csokit kevésbé, az édességet viszont annál inkább, meg egy kicsit ragadós is volt az állaga, így ez nem tudott a kedvencek közé galoppozni. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Narancs-fahéjas: új íz a porondon! Tetszetős külső, finom belső. Bár az arányok még nem tökéletesek (gondolok itt arra, hogy a savassága elég intenzív), de a zamatok kellemesen és hosszan boldogították ízérzékelőimet. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Diós-szilvás (szilvakrémmel töltött diómarcipán): ez is az új ízek, új „fejlesztések” eredménye. Abszolút jó az ötlet és az irány, pláne, hogy még egy kis fahéjjal is megbolondították az előbb megnevezett kombót. Egy kis kivetnivalót tudok csupán felhozni vele kapcsolatban, nekem túl édes volt az összhatás. Ami azonban nagyon bejött, az a kicsit „idomtalan”, tömzsi, mégis szeretni való, retrós külseje. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Nugátos (mogyoró-mandulakrémmel töltött csokoládé):  lehengerlő szaloncukor, egyértelmű, intenzív illatokkal, aromákkal. Nekem ez már túl direkt, de ez legyen a legkisebb gondom! Lehet, hogy sokak kedvence lesz intenzitása révén. Zavart azonban az is, hogy olyan érzetem volt, mintha a mogyorót túlpirították volna. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tejcsokoládés trüffel: a töltelék kifejezetten ízletesnek bizonyult (barackpálinkával tették izgalmassá), viszont a tejcsokikéreg túláradó édessége visszahúzta ezt a klassz alapanyagot az egyszerűségbe. Kár. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tojáslikőrös: szép külső és talán a legtökéletesebb belső jellemezte ezt a szaloncukrot. Harmonikus, igen jól eltalált ízek, finom likőrösség és az étcsoki megfelelő, de nem domináns aránya igazán ínyemre volt. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Meggyes-marcipános: újdonság ez is. Cigánymeggyvelővel töltött marcipán adta a gerincét. Nekem inkább meggymag zamatra emlékeztető íze volt, mint a friss gyümölcsé, de azt gondolom, hogy jó az irány itt is. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Kókuszos: a kókuszos csokik minden formája hátrányból indul, amikor velem kóstoltatják. Ti. nagyon szeretem a kókuszt és teljesen oda tudok lenni egy-egy szuper kókuszos csokiért. Magas tehát a mérce, amit sajnos ennek a nem rossz, de valahogy mégsem „kerek” szaloncukornak most még nem sikerült megugrania. Ahogy a cég kis kiadványában olvasható, nagyon igyekeznek megtalálni az ideális kókuszos receptúrát. Csak így tovább! Talán megint a tejcsoki miatt bomlott meg az egyensúly.(tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Epres: annál az eperkrémnél, ami ebben a szaloncukorban van, nehéz jobbat találni, de tényleg! Az nagyon ízlett! A fehércsokoládé köpeny viszont nem állt jól neki. Tudom, egy klasszikus párosról van szó, de mégis pont e miatt nem kerülhetett az élbolyba. (fehércsokoládés, öntött szaloncukor)

A 12 féle íz közül nekem a tojáslikőrös ízlett a leginkább (pedig amúgy nem mondanám, hogy annyira szeretném ezt az italt). Utána az Aranydesszert (a marcipánt kifejezetten kedvelem), a narancs-fahéjas, a diósszilvás, az étcsokistrüffel és a meggyesmarcipános következtek. Ezt a hatot emelném ki és ajánlanám szívesen bárkinek.

A kókuszos, az epres, a Korfu, a Gertrúd, a tejcsokis trüffel és a nugátos összességében kevésbé az én szájízemnek valók.

(Csak így zárójelben, még annyi infó a termékekről, hogy az étcsokisok 55 %-os, a tejcsokisok 33 %-os kakaótartalmúak.)

A kóstolólapon kértek tőlünk árakat is (mármint, hogy szerintünk mennyibe kerülhetnek ezek a szaloncukrok). Na, én igencsak alálőttem őket, mint ez utólag számomra kiderült. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem szoktam szaloncukrot vásárolni, persze csak eddig, a hogy ezt már fent is említettem. Ezután másképp lesz.

Köszönet azért, hogy rávilágított a kóstoló arra, ami igenis minden élelmiszernél, így e terméknél is fontos, ez pedig a minőség. Ennek szellemében igyekszem majd eztán terelgetni családtagjaimat és egyben saját magam a jobb szaloncukrok vásárlása irányába.

Remélem, mások számára is hasznos ez a kis beszámoló, mert ahogy látom, egyelőre nem olyan kardinális kérdés, hogy milyen szaloncukor kerül a fára, mint amilyennek lennie kéne. Ráadásul eléggé szűk a kínálati oldal is, nehéz a jobbakhoz hozzájutni. Mégis -egy közhellyel élve- aki keres, talál. Vagyis, ha már az igény felmerül bennünk a jó termékek iránt, akkor nagy eséllyel találunk is. A Stühmert Kóstolói Klub pont ezért jött létre, ebben nyújt segítséget.

Stühmer-nap, amin Te vagy a főszereplő!

Igen, nem tévedés. Gyakorlatilag hazánkban egyedülálló módon olyan kóstolókat szervez a Stühmer Kft., amelyen nem ők mondják meg, mit kell érezni a csokikban, hanem a vendégek, hogy ők mit gondolnak róluk. S mindezt olyan formában, amely példaértékű. Na, de miről is van szó?

Egy Kóstolói Klubról, amelynek keretében bárki, vagyis BÁRKI kifejtheti a véleményét a cég által kóstoltatott csokikról. Nem kell hozzá szaktudás, oklevél, vagy diploma, csak egy toll és a kóstolói jegyzetlap, mert még ezt is adnak hozzá. Korrekt, részletekre kiterjedő és nem utolsó sorban ízléses értékelő formulákon keresztül lépésről lépésre haladva lehet elemezgetni a csokikat, vagy mint kiderült az éppen aktuális szezonális termékeket is (pl. majd a szaloncukrokat).

A klubesemények sorozatát okosan és tudatosan elindítva, olyan szakmabelieket (vagy mint én is, önjelölt szakértő bloggereket) meginvitáló kóstolóval kezdték, amelynek keretében a rendszer és persze a legújabb csokik jól letesztelhetők. Naná, hogy örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak! Kíváncsi voltam, hogy miben más egy ilyen „nagyüzem”, mint a kézművesek aprócska, már-már romantikus (de sajnos sokszor éppen, hogy csak stagnáló) világa.

Az ünnepélyes köszöntések és a bemutatkozás után, mindenki legnagyobb sajnálatára, ki-ki "elronthatta" a szájízét holmi süteménykompozíciókkal, vagy kávékölteményekkel, s csak ezután vette kezdetét a csokigyár látogatása. (Én a magam részéről maradtam a víznél, hogy kellő szakmaisággal felvértezve fordulhassak majdan a csokik irányába).

Gyárlátogatás? Nem szeretem ezt a szót, valahogy nem passzol a képzeletemben a csoki és a gyár. Ennek ellenére megtaláltam ebben a „factoryban” is a maga varázsát. Sosem láttam a teljes Wonka-sztorit, csak pár filmkockát belőle, mert nem vagyok egy mesefilmrajongó (egyszer azért persze majd megnézem végig), de ahogy haladtunk az üzemben teljesen olyan érzés kerített hatalmába, mintha a mesébe csöppentem volna. (Ahogy láttam, a többiek is így éreztek.)

Csak egy kis adalék ehhez a feelinghez, hogy PONT a Melódia-szelet gyártásának fázisaiba nyertünk a szakmai vezetés során betekintést. Miért olyan érdekes ez? Csak azért, mert anyukám nagy kedvence ez a csoki (látni kellett volna, hogy felcsillant a szeme, amikor elmeséltem neki a látottakat...jönni akar legközelebb ő is!). Ennyi...ez a marketing!

Na, de mi a helyzet a kóstolással? Ki gondolná, hogy mennyire nehéz is ez? Pedig az! Egy borversenyen legalább 20 féle bort bírálunk, de mégsem fáradok úgy el, mint most, amikor 10 táblát kellett górcső alá venni. Miért? Egyrészt azért, mert a csokik kakaóvaj-tartalma egy idő után már elfedi az ember ízlelőbimbóit (ellene folyamatos vizes behatással lehet némileg védekezni, de akkor is nehézkessé válik a kóstolás). Másrészt a kóstolólap minden paraméterére figyelve, részletes tájékoztatást adni a csokikról, megint csak nagy feladat. Harmadrészt pedig a szubjektumtól amennyire csak lehet el kell vonatkoztatni (legalábbis én ezt tettem) egy ilyen szakmai kóstolón, ami szintén nem könnyű.

Sok-sok kézműves, területszelektált csokoládét kóstoltam már (és remélem, a jövőben is fogok), de most olyan csokikat kellett értékelni, amelyek nem egyedi pátyolgatással készülnek és mégis megállják a helyüket. Ezért a helyükön is kellett (szerintem) kezelni őket. Más világ a két terület, de mindkettőnek van létjogosultsága, így arra törekedtem, hogy az új táblákat a szerint értékeljem, hogy mennyiben jobbak, mint az általam eddig ismert korábbi Stühmer-termékek. Azt kerestem, ami kiemelkedik a sorból, amiben teljes a csokoládé és a töltelékek harmóniája.

Számomra a sorrend a képen látható módon alakult. A legjobban az előbbi kritériumot a bodzás és a mákos teljesítette. Az alábbiak kicsit már gyengébbek voltak, de jók. A harmadik sorban lévők viszont nekem már nagyon nem jöttek be.

A csokik jellemzésükről most (tőlem nem megszokott  módon) csak röviden ennyicskét osztanék meg.  (A többit mindenki  tapasztalja meg maga!)

Étcsokoládésok (53 % kakaótartalom):

Bodzás:  finom töltelék-jó arányú benne a bodzagyümölcs, a virág és a csokoládé. A tábla megjelenésén még lehet csiszolni, de egyébként ízlett nagyon.

Citromos lime-os: illata tetszett, de ízében a töltelék a csoki súlyát nem bírta el, így alig érezhető maradt, csupán a savak domináltak benne. (Másokkal is végigkóstoltattam a sort itthon és minden esetben ez a tábla végzett a végén.)

Banános:  a gyümölcs berobban, majd eltűnik, a csoki lesz az uralkodó. Külön-külön éreztem az ízeit. Más csokoládé alapanyaggal lehet, hogy jobb lenne.

Körtés: illata finoman virágos, a körte hat a csokira. A töltelék sajnos kifolyt harapás közben a csokikéregből, így amellett, hogy viccesen néztem ki, még a kóstolás is akadályba ütközött, amit azért leküzdöttem. Ízben kicsit nekem túlérett körtés volt, valahogy nem állt össze, talán a gyümölcs és a pálinka nem illett egymáshoz? Nem tudom. Kár érte, mert jól indult.

Málnás: ez a csoki elsőre nem ízlett, aztán itthon újra kóstolva már jobb volt. Amit elsőre éreztem, hogy túl édes az összhatás. Ez nem változott a későbbiekben sem, de, ha magában kóstoljuk és nem más csokik után, akkor a málna ízei jobban kijönnek, így javasolt tehát önállóan és nem tizedmagával majszolgatni e táblából.

Tejcsokoládésok (46 % ! kakaótartalom):

Mogyorós: nem rossz az alapanyag, de nekem ez a csoki is túl édes (lehet, hogy velem van a baj?). A tejcsoki tejessége nem annyira, mint inkább a mogyorósság érezhető ezen a csokin. (Mi mást is várnék egy mogyoróstól?...de azért mégis...)

Szilvás: ebben nekem sok a pálinka (vagy kevés a szilva?), egy kis fahéjjal közelebb lehetne hozni a szívemhez. A tejcsoki ízeit ebből is hiányoltam.

Mákos: kifejezetten jó a töltelék, még a tejcsoki is érvényesül, jó az összhatás. Nekem ez is kicsit édes, több narancshéjat (vagy esetleg egy kis mandarint) is el tudnék képzelni benne, de egyébként nagyon ínyemre volt. Különösen az állaga!

Kókuszos: az egyik kedvenc csokim az, amikor kókusz is van benne. Ez sajnos azonban nem ejtett rabul. A kókusz íze jól érezhető, de a nagyon édes összhatás és a rövidke lecsengés nem engedte, hogy sokáig tobzódjak a kókusz keltette finom ízekben.

Fehércsokoládé:

Capuccinós: a fehércsoki rész hozta a formáját (mármint a számomra általában túl gejl ízét), de szerencsére a csoki lecsengésében hosszan megmaradó kávés érzete felülírta azt, kellemes zárást adva a sornak.

Összefoglalva tehát így tudnám jellemezni e termék kül- és belbecsét. A csomagolás nem az én világom, mert én a visszafogott megjelenést szeretem, de az ötletet jónak tartom. Szerintem tetszeni fog az embereknek, mert ezek a képek könnyen, azonnal beazonosíthatóvá teszik a termékeket, ami fontos. Mellesleg a mogyorós, a körtés, a kávés és a mákos doboza és fotóját én is megkedveltem.

A csokikat illetően érdemes lenne az egyes ízekhez más és más csokoládé-alapot kipróbálni, hogy az ideális harmónia meglegyen. Most a tölteléken volt a hangsúly, ez egyértelmű és érthető is, de mint újabb fejlesztési irány, ez is megfontolandó.

A további kritikák helyett most egy pillanatra magamba nézek. Kész a cikkem és nem vagyok elégedett vele. Nem adja vissza mindazt az impressziót, amit a rendezvényen magunkba véstünk. Nem kell katarzisra gondolni, csak egy kis csomagra, amit kaptunk (nem, nem a 10 táblás ajándékra célzok most!). A csomagunk tartalma „csupán” három elemből állt: a tapasztalatszerzés, a kóstolás izgalmának öröme és az új emberek megismerésének élménye.

Engem meggyőzött a program, csak ajánlani tudom. Így az utolsó tanácsom Neked szól: menj el, kóstold végig a sort, próbáld ki magad, szippantsd be a csokigyár levegőjét, vedd magadhoz a csomagod és megérted, miről is próbáltam itt regélni!

További információk a Kóstoló Klubról:

http://www.stuhmer.hu/kostoloi-klub/

Stühmer Diabetikus Mogyorós tejcsokoládé

Az egri Stühmer Kft. többféle diabetikus csokoládét készít, pl. narancsost, mogyorókrémest. A jelenlegi kóstoló tárgya egy olyan tejcsokoládé, ami 12 % mogyoró hozzáadásával készült, kakaótartalma 34 %. Az édesítőszer maltitol. A diabetikus termékek esetében olyan édesítőket kell használni, amelyek nem Ilyenek a xilit, az eritritol, a szorbitol, a tagatóz, a stevia és az előbbiekben említett maltitol. 

A xilit, vagy más néven nyírfacukor (korábban ebből nyerték, ma már kukoricarostból is származik) számos jótékony hatással bír, pl. a fogszuvasodás ellen jó, de Candida esetén is fogyasztható, mivel a gomba ezt nem hasznosítja. 

Az eritritol olyan édesítőszer, amely nincs hatással az inzulintermelésre, glikémiás indexe (amely röviden nem más, mint az élelmiszerek vércukoremelő képessége) 0-nak tekinthető és a xilit-hez hasonló jótékony tulajdonságokkal bír.

A szorbitol is kedvező a cukorbetegek számára, mivel viszonylag lassan bomlik le a szervezetben, alacsony energiatartalmú. Oda kell azonban figyelni a fogyasztására, mert nagy mennyiségben akár hashajtó hatású is lehet.

A tagatóz, amely egy tejcukorból kivont édesítő, szintén kevésbé emeli meg a vércukorszintet, de ennek nagyobb mennyiségű fogyasztása is okozhat bélproblémákat.

A stevia a jázminpakóca (Stevia rebaudiniana) leveléből készül. Kivonatai többszázszor édesebbek, mint a répacukor. Rendkívül egészséges, amellett, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják, gombaölő, gyulladáscsökkentő is.

Az ebben a csokiban lévő kukoricából nyert maltitol ugyan kisebb energiatartalmú, mint a répacukor, de azért nem a legjobb cukorbetegek számára, mert anyagcseréjéhez inzulinra van szükség. További információkat a cukorhelyettesítőkről itt talál.

Nehéz finom diabetikus csokoládékat találni. Bár a növekvő igény miatt egyre többen készítenek ilyen csokoládékat, mégis ezek többségére jellemző, hogy maga a csokoládéalapanyag kevésbé jó. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz ez a csokoládé.

A csomagolása nekem kicsit kaotikusnak tűnik, nem azért, mert sok az információ, hanem inkább a sokféle szín és a különböző logók miatt. A doboz kinyitása, a csokoládé fóliájának kibontása viszont praktikus.

A csokoládé felülete sima, de matt. Illata kicsit füstös és pörkölt magvas (ez persze a mogyoródarabkák miatt nem meglepő). Kézben nagyon olvadékony. Tompán, egyenletes felszínnel törik, nem szemcsés, nem morzsás.

Szájban kevésbé tűnik olvadékonynak, mint amit a kézben tapasztaltak alapján vártam volna. Íze picit fás, füstös, édes. A mogyoródarabkák finomak. Közepesen hosszú. Lecsengése karamelles. Nem rossz, de nem is különleges, inkább egyszerűnek mondanám ezt a csokit.

Minősége: jó

Megvásárolható: Stühmer Kft.

100 g/ 760 Ft

Stühmer Tejcsokoládé nugátkrémmel

Az egri Stühmer cég húsvéti különleges termékei közé tartozik ez a nugátkrémmel töltött tejcsokoládé kockákból álló desszert is. 

A nosztalgikus és kedves kis rajzokon, amelyek egyesével díszítik a kockákat, boldogan játszadozó gyermekek, nyulak, bárányok, kiscsibék vidámsága idézi fel bennünk boldog gyermekkorunkat. Az összesen hatféle mintával díszített kis kockák egyben áldott, békés Húsvétot is kívánnak. Persze ennek megfelelően én is ajándékba kaptam ezt a dobozkát.

Kibontva kiderül, hogy egy ilyen "kocka" csoki, valójában egy minitábla, amely 4 egyenlő kis négyzet alakú részre osztott.

Nagyon olvadékony. Felülete ragadós és matt. A kakaószárazanyag-tartalom nincs feltűntetve a csomagoláson, csak az, hogy 10 % mogyorót és 10 % mandulát tartalmaz.

Illata ennek megfelelően pörkölt magvas, mogyorós is viszonylag intenzíven. Megkóstolva is inkább a mogyoró érződik benne. Ahogy beveszem a számba, egy pillanatra még kifejezetten kellemesen sósnak érzem, aztán viszont gyorsan érkezik a cukor. A tejcsokoládé nagyon olvadékony, roppanásról így egyáltalán nem lehet beszélni. Lecsengésében finoman érződik egy kis füstösség és a mandula is. Közepesen hosszú.

Két nagy kockát megettem belőle, hogy jobban érezzem az ízeit, de nagyon telít. Hiba egyébként nincs benne, csak az, hogy nagyon tömény. Igazán édesszájúak csemegéje.

A kiszerelés, a forma és a minta nagyon tetszik.

Minősége: jó (a forma miatt)

Megvásárolható: Stühmer Kft.

180 g/ ajándék volt, így az árát nem tudom

Stühmer Narancsos diabetikus étcsokoládé

A Stühmer egyenlő történelem. A Stühmer-csokoládék Stühmer Frigyes, németországi cukrászmester nevét őrzik. Ő alapította ugyanis az első nagy volumenben termelő hazai csokoládégyárat, 1868-ban.

A mai Stühmer Kft. célja a patinás név és a hozzá kapcsolódó minőség megőrzése. Most egy olyan csokoládét választottam a komoly tekintélyű névvel büszkékedő csokoládé műhelytől, amely diabetikus, azaz cukorbetegek is fogyaszthatják, mert cukor helyett maltitollal ízesített.

A papírdoboz csomagolás szigorúan illeszkedik a táblás csokoládéiktól megszokott patinás, de mégsem ódon hangulatú imidzséhez. A narancsszínek nemcsak egymással, hanem a töltelékkel is harmonizálnak. A belső fóliát kibontva, a csokoládé tábla szép fényes, „Stühmer” feliratú kockái szép látványt nyújtanak, de amikor megfordítom és a hátoldalára pillantok, ott bizony sok mindent találok, ami meglep. A narancsdarabkák kidudorodnak (ez nem gond), morzsák és kis kráterek tarkítják a hosszanti vályatokkal „felosztott” (na, ez már kevésbé jó) minden tekintetben furcsa felületet. (Próbáltam a fotón is átadni a „kettős látványt”.)

Török egy-két kockát, a felülete buborékos, ami nem baj, mert többnyire ezt a szárított narancshéj-darabkák (ugyanis azzal ízesített) okozzák. Az tetszik, hogy nemcsak megmutatták a csokinak, hanem valóban van is benne rendesen narancshéj. Bár nem vagyok egy narancsos étcsoki-fan, de, ha valami jó, akkor az jó.

A csoki nem roppan, ami viszont megintcsak meglepő, hogy étcsoki létére nagyon olvadékony. Jó lenne tudni a kakaóvaj arányát!

Illata lehelletnyit tud csak a csokoládé mély kakaós (70 %-os kakaószárazanyag tartalomhoz mért) illatából felmutatni, mert aztán rögtön átveszi a terepet a narancs. Szerencsére nem agresszívan, nem tolakodó intenzitással.

Az ízében szinte azt lehet mondani, hogy markáns (a narancsból) származó savak érződnek. A csokoládé megint diszkréten asszisztál csak. Leginkább az elején érződik, hogy jó alapanyagú. Pici kesernyéje pedig azért időnként oda-odateszi magát, amíg a falatot detektálom. Fura dolog ez a maltitol, elvileg nem kellene éreznem, de valahogy a maltitolos csokoládékban mindig érzek egy bizonyos ízt. (Ennek nevesítésével ezúttal is adós maradok, de rajta vagyok...)

A szájban is jól olvad, jó állagú, nem túl hosszú, illetve ez így ilyen formában nem igaz, mert a narancs sokáig presszionálja a nyelvem. Az összhatás ennek ellenére jó.

Minősége: jó

Megvásárolható: Spar

100 g/ 750 Ft (kb.)

Stühmer 70 %-os étcsokoládé

Az egri Stühmer cég 2004-ben jött létre, de előtte már 40 évig, mint Stühmer Édességbolt működött. A Stühmer márkanév jelenleg többféle terméket foglal magába: trüffel kockák, különböző marcipános, mogyorós szeletek, étcsokoládék (citromos, körtés, mentás, stb.), desszertek, kakaó, kávé, ostya, stb.(Gombóc Artúrt is megirigyelné ezt a sort.)

A táblás csokoládék közül most a 70 %-os étcsokoládét választottam. Igényes, a régi idők hangulatát árasztó, hajtogatott duplacsomagolás jellemzi. A gesztenyebarnához közelítő, sötét színnel, inkább matt felülettel tárulkozik elénk ez a csoki.

Illata diszkrét, füstös. Idővel méhviaszossá válik. Íze töményen kakaós, vakon kóstolva biztosan többet mondanánk rá, mint 70 %. Ízben is füstös, hosszan fanyar, enyhén savanykás. Utóízben pörkölt magvak (elsősorban napraforgó) mutatkoznak meg, ha kellő ideig várunk vele.

Közepesen gyorsan olvadó állagú, halkan, tompán roppan. Kevésbé cizellált aromakarakterisztikájú csokoládé azok számára, akik az igazi, mély kakaós ízeket kedvelik.

Minősége: jó

Megvásárolható: Match

100 g/ 620 Ft