2017. január 31., kedd

Sokkoládé

Pénzes Kata már régóta készít kézműves bonbonokat. Munkája során nyitott az újdonságokra is, így igyekszik palettáját folyamatosan bővíteni, új ízekkel szélesíteni.

Egy kóstoló során szemezgettem kicsit a népes bonbonjainak táborából.

Gyömbérkosár: a négyszögletes tejcsokoládé kéreg, vagy kosárka belsejében kandírozott gyömbérdarabokkal ízesített fehércsokoládé töltelék található. Kellemes, jó arányú bonbon, intenzív, illatos és nem túl édes.

Málnás bonbon: az étcsokoládéburok belsejében egy málnás gyümölcspép rejlik, liofilizált málnával megbolondítva. Édes-savanykás és egyszerre picit kesernyés érzetű. A málna szeretők kedvéért kellően határozott benne a málna íze (én sajnos kevésbé rajongok e gyümölcs csokoládés verziójáért.)
Lime-os mentás bonbon: a roppanós étcsokoládé lágy krémet rejt. A menta a domináns benne, de a lime frissítő íze is jól érződik a krémben, egészen hosszú lecsengésű.

Étcsokis bonbon: A 80 %-os étcsokoládé bonbon kakaóbab törettel készült. Jól esik szétrágni a töretet, jó ízű, jól roppanó. Állagok játéka ez a bonbon, hiszen a ropanósság váltakozik a lágy krém olvadós jellegével. Hosszan, mélyen kakaós.

Vörösboros bonbon: a saját ajánlásuk szerint a „meghitt pillanatokra” szánt desszert ez. Jó arányú a vörösbor használata. Szép a vöröses színe, a csoki kérge. Jó ízű az étcsoki a „titkos” vörösbor alkotóval.

Yuzu bonbon: A végére hagytam a japáncitromos csemegét, amely az egyik kedvencem volt a kóstolgatás során. Az olvadó töltelék kakaós ízét gyorsan felváltja ennek a Kelet-Ázsiából származó különleges citrusfélének a vegetális-citromfüves, citrusos-gyümölcsös, aromás íze, amely sokáig kényezteti e bonbon kóstolóját. Izgalmas újdonság, melynek íze sokáig megmarad az ember emlékezetében.

Most ennyire jutott időm, de, ha legközelebb találkozom Katával, folytatom tovább a kóstolgatást, hiszen azt sosem lehet megunni...

2017. január 30., hétfő

Egy borvidék két arca

Pannonhalmi borvidéken járunk (még, ha csak egy kóstoló erejéig is). E borvidék nevének hallatán általában az Apátsági Pincészet ugrik be mindenkinek. Úttörő szerepe elévülhetetlen, de az utóbbi időben egyre több „kisebb” pincészet is bontogatja szárnyait a régióban.

A borvidék aprócska, alig több mint 600 hektáros területével a legkisebbek közé tartozik. A Győr-Moson-Sopron megye 16 településének határában található szőlőskertek a Pannonhalmi-dombság 2-300 méter magas kis dombjainak lejtőin terülnek el.

Északi helyzetéből adódóan közepes hő-fényellátottságú termőhely, kellő mennyiségű csapadékkal. Talajadottságait tekintve az alapkőzet változatos, mészkő, lösz, amelyekre pannon üledékek, homok, homokkő, agyag rakódtak. A felső termékeny rétegeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek alakultak ki. Sok helyütt azonban az erózió munkájának köszönhetően a löszös alapkőzet már a felszínre került.

Szőlőfajtáik között a fehérborszőlők a dominánsak (Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Irsai Olivér, Királyleányka, Tramini, stb.), némi kékszőlővel tarkítva a kínálatot (Cabernet-k, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, stb.).

Még az előző évben kóstoltam az alábbi két pincészet borait egymás után és nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire más stílust képviselhet egy-egy borászat még ha azonos borvidékről is legyen szó.

Fotó: Pécsinger Borászat
A modern alapokon nyugvó, Győrújbaráton található Pécsinger Szőlőbirtok mintegy 55 hektáros gazdaság. Tőlük négy bort kóstoltam, mindegyiken a fiatalos stílust és lendületet éreztem.

Olasz rizling 2015: A reduktív technológiából adódó üdeség, frissesség jellemzi e szép szalmasárga színű bort. Élénk savak, gyümölcsös illatok, ízek villanak be a kortyban. Citrusok és körtés jegyek áradnak belőle. Az alkohol bár 13 %-os, nem lóg ki, jól besimul. Pont jó arányú, elég hosszú, igen kellemes borocska.

Csibész Cuvée 2015: Az előbbi Olasz rizling házasított verziója, méghozzá Pinot blanc, Cserszegi fűszeres, Királyleányka fajtákkal. Illatában a gyümölcsösség a meghatározó továbbra is, de mellette ízében már a fűszerek-virágok, sőt némi mineralitás is megjelenik. A végén enyhén szárít, de ez nem zavaró. Gazdagság jellemzi, de picit nagyobb testet is el tudnék képzelni ehhez a kombinációhoz, mert így kissé rövid a lecsengése. Az alkoholja az előzőhöz hasonlóan 13 %-os.

Pinot noir rosé 2015: Ugyan már az új évjárat roséit kellene kóstolgatni, de ezen az őszi kóstolón még  nehéz lett volna a 16-oshoz hozzájutni, hiszen vélhetően akkortájt szüretelték hozzá a szőlőt, amikor én még ezt a rosét kóstoltam. Na, de a bor. A fajtára jellemzően színében egy árnyalatnyi narancsosság figyelhető meg. Illata narancsos, egy kis rózsaillattal. Ízében szintén gyümölcsösség a jellemző, egy kis fajélesztős-édeskés felhanggal. 12,5 %-os alkoholja és „teste” egy jó roséhoz mérten megfelelő. Jóivású, fajtajelleges, de azért nem szokványos rosé.

Premiére Merlot 2015: Nagy meglepetés e bor, hiszen részben acéltartályban érlelődött ez is, akárcsak fehér társai. Részben pedig másodtöltésű fahordóban fejlődött. Illata cukorkásan édeskés, aszalt szilvás. Ízében még kicsit „zizgett”, amikor kóstoltam, de a hasonlóan szilvás jegyei sokat ígérőek voltak. Lágy savai finomak, csersavai még érőfélben voltak a kóstolgatáskor. Könnyedsége ellenére van még benne bőven potenciál. (Érdemes lenne most újrakóstolni.)

Fotó: Cseri Borászat
A másik pince, a nyúli Cseri Borászat volt, akinek a boraival szintén ismerkedhettem kicsit. A 10 hektáros gazdaság egy régi családi hagyományt hivatott újrateremteni és ehhez mérten, igyekszik is borait a legnagyobb gondossággal készíteni. Három elgondolkodtató borukat kóstoltam.

Rajnai rizling 2015: Az aranyos reflexekkel megáldott színű bor illatában a virágokon túl, az a citrusosság is megjelenik, amit a fajtától elvárunk. Lassan kortyolgatva, ahogy nyílik, hamar kiderül, hogy az „egyszerű” gyümölcsösség mellett azért más is elő-előbukkan a borból. A finom savai hagyják érvényesülni a leheletnyi mineralitását és a már idősebb Rajnaikra jellemző, de itt is tetten érhető petrolosságot. Tartalmas bor. A 13,5 %-os alkoholtartalma még inkább a teltség érzetét kelti a kóstolóban.

Tramini 2015: Ez a bor mindent tud, amit egy Traminitől elvárhatunk és még egy picit többet is. A fajtajelleg mellett nagy-nagy erénye, hogy a savait nem veszítette el, nem mentek az érettség rovására. A szüret ideje nagyon jól eltalált. Illata mélyen rózsaolajos, édeskés, mézes. A szájban apránként adagolódnak aromái. Fűszeressége és hosszú, licsis lecsengése nagyon jól szimbolizálja e fajta erényeit. 13,5 %-nyi alkoholja pedig szintén mutatja, hogy jó érett állapotban került a feldolgozóba a szőlő, nagy örömömre azért nem veszi át az uralmat a pohárban.

Chanson 2014: Nem egy szerencsés csillagzat alatt született ez a bor. A Merlot és Cabernet franc házasítás évjárata egyike az elmúlt évek legnehezebbjének. A fahordóban mintegy 8 hónapot pihenő bor megérdemelte, hogy sok időt áldozzanak rá. A még vibráló bor már most azt mutatja, hogy minden hátránya ellenére sokat fejlődött és egyre jobban kiteljesedik. Illatában a fahordó mellett finom fűszeresség, dohány és szilva érezhető. Nagyon hosszú, meglepően telt bor. A Cabernet játékos fűszeressége, a Merlot vaníliás édessége és a hordó fás jegyei mellett, az utóízben jól eső csokis benyomások is megfigyelhetőek.

Bár az összehasonlítgatás nem mindig célravezető, mégis e két pincészet esetében is jól látszik, hogy helye és célja van a könnyedebb és a teltebb boroknak is. Előbbi pincészetre az üde, tiszta, vibráló illatok, az utóbbira a lassabban bontakozó sokrétűség jellemző. A Pécsinger borászat borai kifejezetten üdítő hatásúak, fiataloknak, laza hangulatú, pörgős nyári esti beszélgetésekhez, programokhoz tudom őket elképzelni. A Cseri Pincészet borai időt igényelnek, hogy meg tudjuk őket fejteni, így inkább a ráérős, elmélyült társalgásokhoz, vagy a magányos óráink mélabújának feledtetésére ajánlom őket.