A Borklub október havi kóstolóján hazánk különleges szőlőfajtáiból szemezgettünk. A fajták rövid leírása után mutatjuk be az általunk kóstolt borok értékelését.
Bakator
A fajta pontuszi (azaz a Balkán régióból eredeztethető) származású. Hasonnevei közül talán a Bakar rózsa és a Piros járdovány ismertebbek. Fürtje közepes nagyságú, ágas szerkezetű, benne a bogyói kicsik, gömbölyűek, pirosas színűek, közepesen vastag héjúak. Késői érésű fajta, alacsony mustfokkal, közepes savval terem. Nem könnyű termeszteni. Nőjellegű virágok jellemzik, így rossz termékenyülésű, ráadásul fagyérzékeny is. Alacsony tőkeformákon jobb minőséget ad. Bora savas, finom illatú, zamatú.
Maurer Oszkár Bakator 2008
Aranysárga reszelt almaillatú, ízű, élénk savú, telt, de sajnos hibás bor. Mivel csak egyetlen palack állt rendelkezésünkre belőle, ezért nehéz helyzetben voltunk az értékelésénél. Dugós és kissé oxidált volt. Kár érte. Nem zártuk ki, de a fajta jellegzetességeit így most nem sikerült kitapasztalni. Azért írunk viszont róla, hogy aki még nem ismeri, annak mindenképp érdemes megkóstolni ennek a bornak egy jobb palackját mi is ezt fogjuk tenni. 64 pont
Cirfandli
Bizonytalan eredetű, vagy Ausztriából vagy a Comói-tó környékéről származó a nyugati változatcsoportba tartozó fajta. Piros cirfandli, Cirifai, Zierfandler, Zerjavina és még számtalan más néven is ismert. Fürtje közepes nagyságú, vállas, tömött, bogyói kicsik, gömbölyűek, rózsaszínűek, vékony héjúak. Szintén későn érő. Mustfoka erősen évjáratfüggő, savtartalma magas. A védett, meleg fekvést meghálálja. Alacsony művelésmódokra való. Rossz tulajdonsága, hogy rothadékony. Bora fajtajelleges, virágos illatú, fűszeres zamatú, komplex, magas savval. Száraz, félédes, édes bort is lehet készíteni belőle. További érdekességek a fajtáról itt olvashatók.
Szabó Zoltán Cirfandli 2009
Szalmás-aranyos szín. Illatból azonnal dől az alkohol (16 %os!). Emellett sajtosság, vajasság is megjelenik benne. Íze savas, almás-édeskés. Utóíze leheletnyi fűszerességével tetszetős. Ha nem lenne ilyen alkoholos az első helyre került volna. 79 pont
Juhfark
Magyar fajta, bár egyes irodalmakban stájerországi eredetről is lehet olvasni. A természetes rendszerezés szerint a keleti csoportba tartozik. Mohácsi, Tarpai és esetleg Lämmerschwanz nevekkel is illetik. Fürtje közepesen nagy, hengeres, hosszú, tömött, görbe végű (innen a neve). Bogyói közepesek, gömbölyűek, vékony héjúak, fehéreszöldek. Szeptember végén érik, bőtermő, a terhelésre figyelni kell. Mustfoka ennek megfelelően változó, nagyon magas savú, amin a meleg, védett fekvés sokat segít. Rothadékony, e tekintetben pedig a széljárta terület a kedvező számára. Alacsony, középmagas művelésre alkalmas. Bora kemény, karakteres, hosszan érlelhet-endő.
Kolonics Károly Pincészete Juhfark 2009
Az est legjobb bora cím az övé! Aranysárga színű, izgalmas aromájú bor. Pörköltmagvak, napraforgó árad az első szaglás során, aztán ahogy nyílik birsalma, alma jön elő. Telt, olajos, lassú lefolyású. Savérzete finom, jól integrált. Hosszú, zöldalmás és sós lecsengésű. Gratulálunk! 87 pont
Szabó Gyula Juhfark Hordóminta 2009
Ez a bor is a legjobbak között szerepelt. Szalmasárga, az előzőnél azonban mélyebb színű. Vulkanikus illata kiegészül kellemes mézességgel. Ízben egy cseppnyi kén érződik és magasabb sav, talán emiatt kapott egy kevéssel alacsonyabb pontot, mint a korábbi Juhfark. 84 pont
Kabar
Ez a fajta egy hazai keresztezés eredménye. Bouvier x Hárslevelű a szülei (Brezovcsik L., Szakolczay Gné, Marcinkó F., Éles S.). Tokaj-Hegyalja volt az első termőhelye, de ma már máshol pl. Egerben is foglalkoznak vele. Fürtje közepes, vállas, tömött, bogyói közepesek, gömbölyűek, sárgásak, vastag héjúak. Korai érésű, közepesen termő fajta. Magas mustfokkal, kedvező savval érik, jó évjáratban pedig aszúsodik is, ami Hegyalján kifejezetten perspektivikus tulajdonsága. Bora savas, gyümölcsös, sokszor borkülönlegesség.
Tóth és Tóth Pincészet Kabar 2009.
Zöldes szalmasárga színű. Illatában összetettség jellemző. Citrusok, méhviasz, medvecukor, fahéjas alma, körte, fás füstösség érződik. Ugyanezek dominálnak ízében is, édeskés lecsengéssel. Könnyed, elegáns, szép bor. 84 pont
Kéknyelű
Származása nem ismert, besorolása alapján pontuszi. Blaustängler néven ismert németajkúak körében. Fürtje közepes, vállas, laza, bogyói kicsik, gömbölyűek, zöldesfehér színűek, vastag héjúak. Késői érésű, de a legnagyobb gond a termesztésében az, hogy a Bakatorhoz hasonlóan ez is nővirágú, ezért általában a Budai( zölddel)val együtt ültetik. Régen együtt is szüretelték, de ma már önállóan készítenek belőle borokat. Mustfoka változó, savtartalma viszont jellemzően mindig magas. Nem rothad, ami kedvező. Legjobb minőséget alacsony művelésen ad. Bora kellemes illatú, testes, kemény, nagy potenciállal bír.
Matias Pincészet Kéknyelű 2008
Szalmasárga szín, illatában a fajtára jellemző furcsa májkrémes „palackbuké” érződik. Kénes gumisság is jön belőle sajnos. Íze almára, grapefruitra emlékeztet. Krémessége seprőn tartásra utal. 76 pont
Pintes
Származása bizonytalan, vélhetően rügymutációval jött létre. Fürtje nagy, vállas, tömött, bogyói közepesek, gömbölyűek, hamuszürkék, vékony héjúak. Késői érésű, rothadékony, bőtermő. Közepes mustfokkal és magas savval érik. Bora kemény, a Sauvignonblanc-ra emlékeztető, akár pezsgőgyártásra is alkalmas.
Vinum Veress Pintes 2009
Színe szalma és aranysárga határán mozog. Illata gazdag: pemetefű, menta (egyesek szerint After eight) bontakozik ki benne. Olajosan csordogál le a pohár falán. Magas beltartalmi értékű, de sajnos kesernyés utóíze sokaknak nem tetszett. 80 pont
Vinum Veress Pintes 2008
A színe már „aranyosabb”, de ez ugye a korkülönbségből adódik. Érdekes volt látni ennek a ritka fajtának két évjáratát. Ez a bor illatban kicsit visszafogottabb. A palackbuké és az alkohol jobban jön belőle, mint a 2009-esből. Lágyabb és talán még testesebb is. Vegetális (borsikafű, tárkony) íze, tuttifruttis utóíze és a maradékcukor érzete azonban valahogy nem állt összhangban. 76 pont
Rozália
Bakonyi Károly és fia László nemesítette Olasz rizling illetve Tramini keresztezésével. Fürtje közepes, ágas, rövid, tömött, bogyói kicsik, gömbölyűek, rózsaszínűek, vastag héjúak. Közepes érési idejű, jól terem, mustfoka kedvező, savtartalma közepes. Rothadékony. Bora harmonikus, testes, illatos, zamatos, elegáns.
Koczor Pincészet Rozália 2010
Szalmasárga szín jellemzi aranyos csillogással. Illata petrolos, rózsaolajos, kukoricás, kénes kicsit. Ízben élénk savak dominálnak, amit a szénsavérzet tovább erősít. 79 pont
Turán
Bikavér 8 és Gárdonyi Géza (Csizmazia J., Bereznai L.) e fajta szülei. Agria néven is futott egy ideig, de mára ez feledésbe merült. Fürtje közepes, tömött, hengeres, bogyói kicsik, gömbölyűek, kékesfeketék, hamvasak, vékony héjúak, festőlevűek, csersavasak. Igen korai, kedvező mustfokkal érik. Savai nem túl magasak, ellenben csersavai. Védett, meleg fekvést szeret, fagyérzékeny. Kevés zöldmunkája kedvező. Bora csersavban gazdag, mélyvörös, finom savú, fűszeres utóízű.
Luka Enikő Turán 2009
Mély vörös (bíboros) színű. Cédrusos, bőrös, borsos illatok közepes test, intenzitás, savak és nagyon magas csersavak jellemzik. Ízében és utóízében fekete szeder, ribiszke érezhető. 77 pont
Zefír
Király Ferenc és munkatársai nemesítették Hárslevelű és Leányka fajták keresztezésével. Fürtje kicsi (vállas, tömött) akárcsak bogyói, egyenlőtlenül érnek, gömbölyűek, sárgák, vékony héjúak, muskotályos ízűek. Igen korán érik, ezért a darazsak, madarak is szeretik. Nehéz metszeni, mert kemény a fája. Keveset terem, közepes mustfokkal és alacsony savval. Fagyérzékeny és rothad is. Nem tartozik a könnyen termeszthető fajták közé. Bora viszont zamatos, muskotályos, lágy, hölgyek körében kedvelt.
Vaszary Pincészet Zefír 2010
Halvány szalmasárga. A parfümösségen túl sajnos kevés kén is érződik rajta. Íze traubis, élénk, de nem túl magas savakkal. Utóízben némi kesernyésség jelentkezik. 75 pont
A bírálati pontok az alábbi besorolásokat tükrözik:
95-100 pont: Máshoz nem hasonlítható csúcsbor
90-94 pont: Kivételes bor, egyedi karakterrel
80-89 pont: Nagyon jó minőségű bor
70-79 pont: Átlagos minőségű, jól iható bor
60-69 pont: Átlag alatti, de még iható bor
50-59 pont: Jellegtelen, gyenge minőségű bor
A magyar fajták között úgy tűnik, hogy jelen esetben a Juhfark szerepelt a legjobban. Természetesen ebből az egy bírálatból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de az tény, hogy ennek a fajtának helye van hazánk szőlőtermesztésében és az igazi kuriózumok között.