A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sokkoládé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sokkoládé. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 31., kedd

Sokkoládé

Pénzes Kata már régóta készít kézműves bonbonokat. Munkája során nyitott az újdonságokra is, így igyekszik palettáját folyamatosan bővíteni, új ízekkel szélesíteni.

Egy kóstoló során szemezgettem kicsit a népes bonbonjainak táborából.

Gyömbérkosár: a négyszögletes tejcsokoládé kéreg, vagy kosárka belsejében kandírozott gyömbérdarabokkal ízesített fehércsokoládé töltelék található. Kellemes, jó arányú bonbon, intenzív, illatos és nem túl édes.

Málnás bonbon: az étcsokoládéburok belsejében egy málnás gyümölcspép rejlik, liofilizált málnával megbolondítva. Édes-savanykás és egyszerre picit kesernyés érzetű. A málna szeretők kedvéért kellően határozott benne a málna íze (én sajnos kevésbé rajongok e gyümölcs csokoládés verziójáért.)
Lime-os mentás bonbon: a roppanós étcsokoládé lágy krémet rejt. A menta a domináns benne, de a lime frissítő íze is jól érződik a krémben, egészen hosszú lecsengésű.

Étcsokis bonbon: A 80 %-os étcsokoládé bonbon kakaóbab törettel készült. Jól esik szétrágni a töretet, jó ízű, jól roppanó. Állagok játéka ez a bonbon, hiszen a ropanósság váltakozik a lágy krém olvadós jellegével. Hosszan, mélyen kakaós.

Vörösboros bonbon: a saját ajánlásuk szerint a „meghitt pillanatokra” szánt desszert ez. Jó arányú a vörösbor használata. Szép a vöröses színe, a csoki kérge. Jó ízű az étcsoki a „titkos” vörösbor alkotóval.

Yuzu bonbon: A végére hagytam a japáncitromos csemegét, amely az egyik kedvencem volt a kóstolgatás során. Az olvadó töltelék kakaós ízét gyorsan felváltja ennek a Kelet-Ázsiából származó különleges citrusfélének a vegetális-citromfüves, citrusos-gyümölcsös, aromás íze, amely sokáig kényezteti e bonbon kóstolóját. Izgalmas újdonság, melynek íze sokáig megmarad az ember emlékezetében.

Most ennyire jutott időm, de, ha legközelebb találkozom Katával, folytatom tovább a kóstolgatást, hiszen azt sosem lehet megunni...