2018. február 21., szerda

Valentin-napi leltár

Ezt a sokak által vitatott létjogosultságú eseményt mi ezúttal egy nagy dózis csokoládéval és némi borral „vészeltük át”. Összesen tizenkilencféle csokival és két borral ünnepeltünk.
Az EndorFine Csokoládébolt adott otthont és kóstolandó tételeket a közös kis szeánszunkhoz. Már a beléptünkkor a saját fűszerezésű forró csokijukkal vártak bennünket az üzlet tulajdonosai. Az összetevőkre lehetett tippelgetni (a fahéj és a Cayenne ki is derült), de a teljes receptúrát azért nem árulták el, hiszen a titkos faktor mindenkinek a sajátja.

Ezt követően az én vezetésemmel belevetettük magunkat a fűszeres csokoládék ízkavalkádjába. Először az ősi azték xocolatl italhoz szervesen kapcsolódó, Közép-Amerikában szintén őshonos Vanilla planifolia termésének, aromákban gazdag, sokak által közkedvelt édes fűszerét, a vaníliát jelenítettük meg a Rózsavölgyi Manufaktúra 77 %-os, venezuelai étcsokoládés olvasatában, illetve a madagaszkári Menakao 45 %-os tejcsokoládés változatában. Itt igazából az derült ki rögtön a kóstoló elején, hogy ki húz inkább az étcsokik és ki a tejcsokik irányába. Nekem mindkettő azonosan, de persze azért máshogy tetszett. (Csak így jegyezném meg, hogy ez az egyetlen étcsoki, amihez Csiszár Katalin a kínálatában direktbe vaníliát ad, a többi táblánál hagyja érvényesülni a termőhely adottságait, illetve az egyéb összetevőket.)

A könnyed táblák után egy megosztó „fűszerezés” következett a Fleur de Sel, azaz tengeri sóvirágos táblák formájában. Talán kevesen tudják, hogy mennyiféle sótípus létezik a világban. Csak én otthon a saját konyhámban összeszedtem vagy 4-5 félét. A teljesség igénye nélkül létezik algavre-i, camergue-i, maldon, füstölt, hawaii tengeri só, himaláji, parajdi, perzsa kősó, föld alatti források szalinasója, stb. Ezek nemcsak a kitermelés módjában, helyében, hanem az őket alkotó ásványokban és ízükben is eltérnek. Érdemes tehát próbálkozni velük.

Párosunkból a Dolfin 70 %-os étcsokoládéja aratott nagyob sikert, mert abból a só kifejezetten finom füstösséget hozott ki, míg a többszörös díjnyertes pl. Great Taste Award 3 csillagos, Akesson’s 45 %-os sós csokoládéja nagyon finom volt, de a kókuszvirágcukor által dominált karamelles ízvilága mellett a só ezúttal alulmaradt.

S hogy egy mediterrán fűszer is előtérbe kerülhessen, kicsit ismerkedtünk a szerelmesek hűségének jelképével, a rozmaringgal (Rosmarinus officinalis) is. Az olasz Vanini család igen jól összerakott, arányos, karamellizált rozmaringgal készült perui eredetű (Bagua kakaóbab) 62 %-os csokija abszolút a legnagyobb meglepetés volt számomra. Mindenkinek ízlett, aki szereti ezt a fűszert.

A fűszerektől megfáradtan, ekkor tartottunk egy rövid szünetet, amely során a mádi Holdvölgy Borászat Hold and Holló könnyed, gyümölcsös-herbás házasítását (Furmint, Sárga muskotály, Hárslevelű, Zéta) kortyolgattuk aszalt paris és olivás ropogtatnivaló kíséretében, hogy az édes-csokis ízeket némileg semlegesítsük.

Az újabb Menakao-Rózsavölgyi párosból ezúttal az előbbi, a madagaszkári madárszem (avagy Bird’s Eye) chilivel készült 63 %-os étcsokoládé jött ki győztesen. A chili (Capsicum spp.) szintén kiemelt alapanyaga volt az azték csokoládéitaloknak, ezért esett rá a választásunk. A Rózsavölgyi 77 %-os tábla is ízlett amúgy mindenkinek, de mint magyar fűszerpaprikás tábla került a sorba, viszont ahogy végül a leírásból megtudtuk más fűszerek is kerültek bele, így jelen formájában a paprikát kevésbé éreztük.

A borsfélék két kevésbé csípős, de kifejezetten kellemes változatával ismerkedtünk ezután. A Piper borbonese, a Madagaszkáron a természetben előforduló virágos, picit fás vadborssal és az enyhe piperint nem tartalmazó Schinus molle, avagy Perui borsfa édeskés, borókás ízű termésével, a rózsaborssal, amely nem is a borsfélék, hanem valójában a szömörcefélék családjába tartozik. A Voatsiperifery-t, avagy madagaszkári vadborsot Bertill Akesson kiválóan integrálta a 75 %-os Trinitario táblájába. Az 52 % -os Dolfin csokoládé ezúttal kevésbé hozta az előbbiek alapján tőle várt karakterességet.

A keleti fűszerikon, avagy a több ezer éve használt gyömbér (Zingiber officinale) hazai és belga felfogásban tálalt változatait is kóstoltuk. Előbbi a biatorbágyi Theobroma Manufaktúra 72 %-os kiegyensúlyozott ízvilágú venezuelai csokoládéja, míg utóbbi a Kim’s Chocolate étcsokiba mártott kandírozott gyömbér rudacskája, mely a fűszert erősen visszaadta, de a csokijából semmit sem éreztünk.

A fűszerek egyik királynője, s az én egyik kedvencem az intenzíven aromás, kámforos, citrusos kardamom (Elattaria cardamomum) finomra őrölt és karamellizált arcát mutattuk be a Rózsavölgyi Csokoládé 77 %-os venezuelai és a Harrer Cukrászda 52 %-os szintén nemzetközi díjnyertes tejcsokoládéjában. Megint éles a különbség a két csokoládé között, így ki-ki a maga ízlésére hagyatkozva döntött inkább mellettük. Nekem mindkettő ízlett.

Legnagyob szerencsénkre a hazai csokoládé piac meghatározó manufaktúrája, a Rózsavölgyi Csokoládé sok-sok fűszeres táblát készít, így általa be tudtuk mutatni a masala és a matcha ízesítést is, amelyek mindegyike egyedi ízvilágot kölcsönöz a csokoládé alapanyagnak. Előbbi Csiszár Katalin által sajátkezűleg összeállított receptúrájú fűszerkeverék (egyébként eredeti hazájában, Indiában a masaláknak családonként más-más az összetétele) 73 %-os venezuelai csokoládéval, utóbbi pedig a igen finomra porított, élénk színű, kifejezetten egészséges, különleges japán zöld teával készült fehér csokoládé. Számomra az előbbi jobb arányúnak bizonyult, mint a fehér csokoládé
.    
Az édesebb irányvonal mentén haladva tovább a Fabric Manufaktúra mangóeceten karamellizált pekándióját rejtő, 44 %-os madagaszkári tejcsokoládé drazséját majszolta el mindenki igen nagy lendülettel, mivel a ritkaságszámba menő fahéjvirággal meghintett csokikülönlegesség mindenkit levett a lábáról.

Ezek után már nem is hittük, hogy tudjuk még fokozni a hangulatot és az élményeket. A tonkabab azonban megtette hatását. Mind a magas kakaótartalmú Harrer tejcsokoládé, mind pedig a Fabric 75 %-os kubai csokoládéja kivágta magát a sorból. Az amúgy nem túl tetszetős, ráncos, fekete Tonkafa-(Dipteryx odorata) termés, illetve magvacska elképesztő aromáival (mandula, dohány, vanília, fahéj, stb.) jól összefoglalja és egyben keretbe fogja ezt a kóstolót. S, hogy igazán teljes legyen az élmény a Fabric csokoládét -amely egyébként a tonkás fűszerezés mellett még némi málnás balzsamecettel is gazdagított- párjával a Tóth Ferenc Borászat 2013-as Bikavér Superiorral mutattuk be. Az egymásra hangolt bor és csokoládéban nem titkolt, hogy nekem is volt egy csipetnyi részem, így különösen nagy örömmel fogadtam, amikor ezt a fűszeres-gyümölcsös párost boldogan és az estével teljesen megelégedetten kortyolgatták vendégeink.