Az elmúlt napon két pincefalut is meglátogattunk. Az 1250
présházas, gyönyörű pincesorokkal bíró Hajóson kezdtük a kis bortúránkat. Az
aprócska Schön Pincében a tulajdonos a fiatal, lelkes Schön Gábor fogadott
bennünket. Már régóta terveztem, hogy meglátogatom őt a kis szentélyében, most
végre ez a pillanat is eljött. Nagy örömmel és várakozással kóstolgattam a
borait. Szép sort állított össze nekünk, Gábor, így nem csalatkoztunk.
Egy alacsony hőfokon, hosszan erjedt diszkréten illatozó,
elegáns, cukorkás-citrusos Cserszegi fűszeressel nyitottuk a sort, amelyhez
Faltum István sajtkészítő fűszerekkel, olajokkal átítattott finoman olvadó Ricotta
sajtját falatozgattuk. Könnyed, nyári hangulat kerített hatalmába a páros
kapcsán.Ezt az érzést a már jól ismert Hel’ó Kitty rosé finoman málnás, enyhén
szénsavas játékossága csak tovább fokozta. István mindeközben egy újabb olasz
sajtkölteményt, a Burratát tálalta fel nekünk, amely gyakorlatilag egy tejszínes
töltelékkel készült, friss gyúrt sajtbatyu, mozzarella kéreggel.
Ezután pedig el is érkeztünk a vörösborokhoz. Egy 2015-ös
fajtajelleges, csokis ízekkel megáldott Cabernet franc-t kóstoltunk palackból,
majd Gábor megmutatta a fahordós tételeit is, 2016-ból. Így a szilvás Merlot-t,
a szintén csokis Cabernet franc-t, a meggyes-marcipános Kékfrankosát is,
illetve e három házasítását, amelyben talán a Kékfrankos meggyessége és a
Cabernet fűszeressége érződött a leginkább.
Közben, hogy ízlelő bimbóink kellően ki legyenek szolgálva,
kóstoltunk még persze sajtokat is. A Cabernet-hez egy francia Chaource nevű
markáns ízű sajtot, amely narancsosabb színű, lágy brie-hez hasonlítható
leginkább (jól kihozta a bor csokisságát).
A kóstoló (és egyben talán a nap) fénypontja volt számomra,
amikor zárásként egy francia recept alapján készült, egy hónapja érlelt Trappista
sajtot kóstoltunk, sütőtökös-baracklekvárral. Ez valami fenomenális volt!!!
Gábor révén eljutottunk a jóval nagyobb léptékekben tevékenykedő
(kb. 30 hektáros szőlészetbe) a Kovács Borházba is, ahol hatalmas (10-14 ezer
literes), díszesen faragott hordókat rejt a szintén elég (hajósi viszonylatban
mindenképp) gigantikus pince mélye.
Itt egy olyan borral indítottuk a sort,
amely az ország első Cserszegi fűszeres ültetvényéből származó szőlőből készült.
A reduktív, nagyon illatos, egész kis zömök, körtés-virágos aromájú borocska
tetszett mindenkinek. Majd egy felettébb macerás termék, a szalmabor
következett, ami 75 napon át szalmán aszalt Pölöskei muskotály szőlőből
készült. Ritkán találkozhatunk ilyen borral itthon, így ez egészen kuriózum
volt, ahogy a 75-ös Rajnai rizling is, ami még máig sem esett szét, bár azért
persze elérte az aggkort zamatában. A vörösboraik közül egy 2012-es még fában
pihenő Cabernet sauvignon került poharunkba, konyakmeggyes, rumos-csokis
karakterrel.
Ebéd után a szintén sváb gyökerekkel megáldott, egységes arculatú pincesorokkal bíró Györköny felé vettük az útirányt, ahol elsőként
Braun Zoltán polgármester úr pincéjébe és Wein & Speiz Fogadójába
látogattunk. Nos, itt is igen tartalmas borsorral találtuk magunkat szemben. A
helyi borversenyen aranyérmet nyert Irsai Olivér továbbra is (mi is részt
vettünk a bírálatában, így kíváncsian vártam a fejlődését) szép arcát mutatta.
Az illatos, elegáns bor könnyed virágos-citrusos stílusával mindenütt megállná
a helyét. A szamócás, szőlővirágos illatú Kékfrankos rosé finom savaival
nyűgözött le. Zoli Kékfrankos-Cabernet franc és sauvignon házasítása 2015-ből
kifejezetten tetszett, harmonikusságával, finom savaival, ászkolt jellegével
egyaránt.
A 2015-ös Kékfrankos kellemesen bársonyos, elegáns, pirosbogyós
(talán som?)lekváros-likőrös-vaníliás érzete nagyon izgalmas karaktert adott
ennek a fajtának.
Szintén ebből az évjáratból kóstoltunk még egy Cabernet
franc-t is, amely a többségnél elnyerte a legszebb vörösbor címet az eddigiek
közül. Testes, fűszeres, aszalt szilvás, nagyon hosszú lecsengése miatt ez nem
is csoda.
A 2012-es mély színű, nagyon vastag Pinot noir borának nekem
az illata tetszett leginkább, puncsos-kókusztekercses aromái meglepőek, majd a
bor tanninjai is, de emlékezetes élményt nyújtott ez is, az biztos.
Megkésve bár, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg utolsó
előtti állomásunkra, Száraz Sándor pincéjébe. Sanyi bácsinál palackozott
borokat és azok még hordóban lévő változatát is kóstoltuk, egyfajta játékként,
hogy lássuk a különbséget. Kinek előbbi, kinek utóbbi ízlett jobban. Elsőként azonban egy fehérrel kezdtünk itt is. A kb. 8 fajta
szőlő együtt szüretelésével készült vegyesfehér bor cserszegis-muskotályossága,
pattogatott kukoricássága érdekes kombinációnak bizonyult ízérzetben.
Majd egy Kékfrankos-játékkal folytattuk a sort. Megkóstoltuk
2016-os, 2015-ös évjáratú vörös- és ’16-os siller, rosé borait is. Az október
elején szüretelt Kékfrankos szőlőből készült rosé kellemesen gyümölcsös
karaktere üdítőleg hatott. A siller pedig egy kifejezetten jó ivású már-már
tanninos, testes borocska volt. Az idősebb vörösbor savai, csersavai már
kerekedtek, bársonyos jelleget mutatnak, míg a fiatal rakoncátlan még kicsit,
de nagy potenciált hordoz. Puncsossága különösen figyelemre méltó volt. Ezen
tételek hordóban szunnyadó változatainak végigkóstolása inkább csak a hőfokokkal
való játéknak bizonyultak, karakterben azért nagyon nem tértek el, lévén, hogy
az öreg hordók már nem adnak sok pluszt a borokhoz, viszont egy igazi kincsre
bukkantunk, amikor a 2016-os Merlot-Zweigelt-Portugieser házasítást kóstoltuk. A
rubinvörös, nem testes, de lágy, bársonyos bor a nap legjobban iható,
legkönnyebben lecsúszó, mégis zamat gazdag bora címet nyerte el.
Pámer Jánosnál zártuk a napot egy kis kötetlen beszélgetés
keretében, amely már nem is inkább a borokról, hanem a jó hangulatról szólt. A
Zweigelt-Kékfrankos zömökebb rosé után egy a györkönyi termőhelyre oly jellemző
Kékfrankost kóstoltunk az előző évjáratból. A jóízű, hosszú lecsengésű, kissé
talán „meszes” karakterű bor méltó lezárása volt ennek a sok tekintetben is
izgalmas napnak. Köszönjük a vendéglátást és a sok törődést, amit kaptunk ma mind
Hajóson, mind Györkönyben. Aki e falvak mellett jár, térjen be egy kortyintásra, nem fog csalódni!
