Borcsoki fiesta a Képzeldelben

Egy másik oldalukról ismertük meg tegnap a Képzeld el Borbár borait. Kipróbáltuk, hogyan működnek csokoládékkal (na, jó azért nem a teljes repertoárt, csak néhányat közülük). Az eredmény az lett, hogy az est végére mindenkinek sikerült találnia kedvenc párost magának. Ez volt a célunk!

Borokat csokoládékkal összekóstolni nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha csak borokat, vagy csak csokikat kóstolunk, akkor is előfordulhat, hogy lesz olyan a sorban, ami nem mindenkinek ízlik. Ha ezeket még össze is kombináljuk egymással, akkor különösen nehéz eltalálni az emberek ízlését. Kinek a fűszeres csokoládék/borok ízlenek, kinek a gyümölcsösek. Az édesszájúak nem rajonganak az étcsokiért. A fehércsokit meg egyenesen kihagynák az étcsoki rabjai. A borok kapcsán ugyanez a helyzet fehérre, vörösre, vagy épp desszertre vetítve.

Majd jön egy ilyen este, amikor dől minden. A borral együtt kóstolás teljesen felül is írhatja eddigi prioritásainkat, vagy épp megerősíti korábbi preferenciánkat?

Az első párosnál gyakorlatilag rögtön elvek dőltek meg. A fehércsokitól előre berzenkedők végül kénytelenek voltak bevallani, hogy az ízlett nekik a legjobban. A mádi Bodnár Pincészet egész fürtös feldolgozással, fahordós erjedéssel, finomseprőn tartással készült dűlőszelektál (Szilvás) Hárslevelűjét kóstoltuk a Fabric Manufaktúra fahéjas fehércsokoládéjához. A jól beérett szőlő (november eleji szüret) finom zamatai -fűszeressége-, a termőhely riolitos jellege -ásványossága -, az eleganciája úgy domborodott ki e csoki mellett, hogy közben mégis megmaradt a bor légiesen könnyűnek. Pedig korántsem egy egyszerű tételről van szó. Ugyanakkor a fehércsoki fahéjassága felerősödött, citrusossága pedig végigkísérte a bort egészen a végső lecsengéséig.

Picit előreszaladtam, mert valójában nem ezzel kezdtük a kóstolást, hanem azzal, hogy utánajártunk mi fán terem a kakaó. Ehhez egy kis játékra invitáltam a résztvevőket. Szántó Tibor kétféle príma kakaóbabját hasonlítottuk össze „vakon”. A hazai piacon egyedi újdonságát, a vietnámi és a már talán ismertebb, venezuelai kakaóbabokat. A Mekong vidékéről származót azonnal „beanalizálták” (persze nem a termőhelyet, csak az ízeket). Citrusossága, savassága egyértelmű és markáns. A venezuelai ezzel szemben diszkrétebb, simulékonyabb. Elemezni is több idő volt, mert összetettebb. Kinek a banán, kinek a pirított magvak, a mogyoró, a mandula jutott róla eszébe. Akadt, aki a vietnámiért ujjongott, de a többség számára a venezuelai volt a kedvesebb. Ennek okát is megfogalmazták a kóstolók: számukra a dél-amerikai sokkal inkább hordozta a kakaó általuk jól ismert, kedvelt, megszokott és elvárt ízjegyeit, mint a harsány, de kevésbé konformista vietnámi.

Mindezt az élményt továbbfokoztuk azzal, hogy a Fabric Manufaktúra különleges madagaszkári kakaóbabokból készült „Csokoládécsipke” névre hallgató remekét kóstoltuk, a szintén madagaszkári kakaóból készült pirított rizses csokoládé mellett. Ezeket a finomságokat Szeleczky Takács Viktória, a csokik készítője mutatta be nekünk. 

A benyomások terén párhuzamot lehetett vonni az előbbiekkel. A kissé füstös jellegű, karakán rizses csokinál jött az „oh-érdekes”-élmény (akárcsak a vietnámi kakaóbabnál), ellenben a Csipke ínycsiklandó fahéjas-karamelles jellegéből adódóan úgy tűnt, sokkal közelebb állt a kóstolókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aztán borokhoz, kávéhoz vagy önmagában, de egész este a csipkét rágcsálták a kóstolók (persze csak a készlet erejéig).

Visszakanyarodva a második borcsoki pároshoz, a KockaCsoki Manufaktúra kellemesen olvadó,  karamelles tejcsokoládéját kifejezetten kedvelték. A társát, a Terre del Principato 2013-as, mézes-gyógycukorkás-őszibarackos Greco di Tufoját viszont csak kevesen méltatták, pedig elég összetett bor ez is (én speciel nagyon szeretem).

A Heumann Pincészet házasítását, a 2011-es élénken gyümölcsös Lagonáját (Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Syrah) szintén szerették. Itt azonban néhányan megjegyezték, hogy a KockaCsoki biokókuszos étcsokijánál úgy érezték, hogy csak a csoki érvényesül e borral, a kókusz kevésbé. Valóban, a kókusz csak a lecsengésben jött ki igazán, de ez is volt a „terv”!

A Linnbrunn Pincészet 2011-es Cabernet sauvignon bora most egy kicsit rigorózusabb arcát mutatta nekünk, az acélos tanninjai és savai révén. Így a szegény meggymákos tejcsokinak (ismét Fabric Műhely) meggyűlt vele a baja, de végül is a csoki összbenyomásban jól megzabolázta a rakoncátlan bort, egy érdekes vegetális összecsengést adva.

A vörösek közül Németh János telt, gazdag, nagyívű, kitűnő hordóhasználattal megáldott, egyszerre fűszeres és gyümölcsös Merlot-Cabernet franc házasítása, a 2012-es Porkoláb bizonyult a legjobbnak. Egyben ez és a KockaCsoki chilis-vörösáfonyás étcsokija lett -holtversenyben az elsővel- a legtöbbeknek tetsző  páros. A csoki hihetetlenül jól eltalált aránya a bor határozott, de mégis szívet-lelket melengető ízvilágával tökéletes duót alkotott.

A záró párosnál a bor ugyan kicsit felülmúlta az ezúttal kevésbé markánsan gyömbéres tejcsokoládét (KockaCsoki), de a Borbély Pincészet sokrétű, minerális-zöldalmás-herbás és nem utolsó sorban édes (több mint 70 g/l cukortartalmú) desszertjével csoki legyen a talpán, ami versenyezni tud. Ennek ellenére az édesszájúaknak kifejezetten tetszett ez a kettős is.

Kakaótartalomban, alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt. Remélem, mindenki jól érezte magát, folyt.köv...!

Képzeld el!

Képzelj el egy újabb borbárt Budapesten! Van ennek értelme? Immár lassan egymást érik a borbárok a fővárosunkban és megint nyílt két hete egy. „Ki tudja minek?”-gondolhatnánk.

Gondoltam kicsit ezt én is. Elmentem hát, megnéztem, megkóstoltam...megértettem, sőt elhittem. Működni fog, szerintem. Miért? Nem akar konkurálni senkivel és semmivel. A koncepciója is egyszerű, jó borokat és jó hangulatot közvetíteni.

„Képzeld el”, vagyis képzelj el egy elképzelhetetlenül nagy belmagasságú helyet! A miliő fiatalos, a tulajok jó fejek. A borsor(t) nem egyszerű (végiginni, sem kóstolni). Már a magyar paletta is széles spektrumot ölel fel hazánk neves borvidékeinek kevésbé ismert, kézműves portékáival.

A szemezgetést a borlapról én Barcza (Somlói, Badacsonyi borvidék) Juhfarkkal és Bodnár (Tokaji borvidék) Furminttal kezdtem. Előbbi szép fahordós jegyeket, meglepően jó savakat és hosszú lecsengést tudhat magáénak. Utóbbi mézes-enyhén füstös-minerális illat-ízvilága, fajtajellege és jó gyümölcs-fa aránya tetszett leginkább.

A tulajok elkötelezett hívei Olaszország nedűinek. Így ezekből is igen nagy a választék. Hosszas kutatás, válogatás és jó néhány „gyötrelmes” itáliai bortúra során állt össze az a borkínálat, amely jelenleg a vendégek itáliai borok iránti vágyát hívatott kielégíteni.

Érdemes egy finom proseccoval indítani, ahogy tettem ezt én is, Il Colle (Veneto) millesimatójával. A 2012-es (valódi évjáratos!) prosecco könnyed, mégis krémes érzetű. Kellemesen gyöngyöző, friss, élénk és gyümölcsös. Most ezt választottam, de legközelebb a tulajok titkos favoritjával a bioproseccoval ismerkedek majd.

Akadnak persze igazi nagyágyúk is a felhozatalban, Barolók, Primitivók. Mivel azonban én a vörösborok közül a könnyűlovasságot kedvelem inkább, így egy igazán robusztus szőlőfajta, kevésbé fajsúlyos változatát kaptam poharamba. A Tareni del Duca (Szicília) Nero d’Avola bora erdei gyümölcsös, mondhatni elegáns bora meglepett, s közelebb hozta hozzám e fajtát (persze azért a kicsit bőrös-medvecukros felhangja mutatta e szőlő igazi arcát).

Vannak itt pálinkák is szép számmal, de ezek kóstolásától most eltekintettem, még ha az általam jól ismert, remek Gyulai Pálinka Manufaktúra és a kíváncsiságomat nagyon is felkeltő pilisi székhelyű Harmatrázó Pálinkaház is megért volna néhány szót. Nekik külön fejezetet szánok.

A végén említem, de akár elsőként is sort keríthettem volna a Franciacortából és Champagne-ból származó különleges pezsgőkre, amelyek szintén részét képezik a kínálatnak.

Ha csak töredékét fogyasztjuk el a borlapnak, akkor is biztosan megéhezünk. Az ajánlott lecsókrémes, tökmagkrémes falatkák, melegszendvicsek, sajt- és sonkaválogatások, vagy épp a kacsamáj enyhíthet ilyen jellegű panaszunkon.

Mindez elég jól hangzik, ugye?

A bor beszél belőlem, de most már én is értem és elhiszem...