Közeledik az év utolsó hónapja. Mikulás, Karácsony és
Szilveszter időszaka. Ez utóbbira kevésbé, előbbi kettőre viszont mindenképp
jellemző, hogy ilyenkor eljön a szaloncukrok ideje. Eddig jómagam nem
tulajdonítottam ennek olyan nagy jelentőséget. Lévén, hogy ez a hónap nem épp a
fogyókúráról szól, hanem sokkal inkább a finom falatokról, így a rengeteg
édesség között a szaloncukrok hordereje elenyészőnek számított eddig. Eddig!
Ezen a héten részt vettem a Stühmer Kóstolói Klub második
etapján. Először el sem akartam menni, mondván, hogy mi olyan érdekes a
szaloncukrokban, de végül mégis csak részt vettem a programon. Jól tettem.
Izgalmas volt kóstolgatni az újabb és újabb ízeket. Látni, hogy micsoda
különbségek lehetnek még akár egy gyártó palettáján belül is, mindenképp meglepő
volt.
A múltkori csokikóstolón 10 táblát kóstoltunk végig, most
pedig 12 féle szaloncukrot. Bármily furcsa mindkettő megterhelő volt. A
szaloncukroknak úgy ugrottam neki, hogy én bizony mindegyiket megeszem, hiszen
csak egy falatka az egész. Az utolsó négy azonban már kifogott rajtam, így
azoknak csak a felét faltam fel.
Akárcsak az előző alkalommal, most is számított látvány és
íz egyaránt, és számot is kellett adni a külcsínről és a belbecsről. Mindegyik
fontos, hiszen ahogy mondani szokás, a külcsín megfog, a belbecs megtart.
A szaloncukrok csomagolása megnyerő, letisztult. Tetszik,
hogy nem fényes a külső sztaniol papír, hanem matt. A Stühmer logó mindegyiken látható,
de az epresen a leghangsúlyosabb, legfeltűnőbb. Nekem ez volt a favoritom, bár akadt
olyan is, aki szerint jobb, ha a csomagolás egyöntetű, egyszerű, mert úgy
jobban mutat a fán. Vagyis ennek értelmében neki azok tetszettek jobban, amelyeken
a logó éppen hogy csak kitűnt a csomagolásból. Van ebben valami, így nem is tudok
ezzel vitatkozni.
A 12 íz:
Aranydesszert (mandulamarcipán étcsokoládékrémmel,
étcsokoládébevonattal): tetszett a kéreg roppanása és a belső felület
megjelenése (a csokoládékrémet egy marcipán hüvely vette körül és azt pedig
maga a csokikéreg). Jó arányú szaloncukor, nem intenzív, de finom ízekkel. (étcsokoládés,
mártott szaloncukor)
Étcsokoládés trüffel: ennél ugyan a kéreg szétesett, de az
íze kárpótolt a látványért. Jó a rumossága! Bár sava és szárító érzete kicsit
hátrébb vetette a rangsorban, azonban így is egyértelműen a jobbak között volt
a helye. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)
Gertrúd (Étcsokiba töltött mandulás csokoládékrém): szép a
csokoládéburok, tetszik a logó is rajta. A csoki kevésbé érződött, de állítólag
ez folyton változik hol a marcipán, hol a csoki javára. Mély nyomot azonban nem
hagyott bennem. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)
Korfu (Mézes tojásfehérje frappé étcsoki bevonattal): bevallom
ezt a szaloncukrot nem nagyon tudtam, hova tenni. Éreztem én a
tojásfehérjés-cukros történetet, de a csokit kevésbé, az édességet viszont
annál inkább, meg egy kicsit ragadós is volt az állaga, így ez nem tudott a
kedvencek közé galoppozni. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)
Narancs-fahéjas: új íz a porondon! Tetszetős külső, finom belső.
Bár az arányok még nem tökéletesek (gondolok itt arra, hogy a savassága elég intenzív),
de a zamatok kellemesen és hosszan boldogították ízérzékelőimet. (étcsokoládés,
öntött szaloncukor)
Diós-szilvás (szilvakrémmel töltött diómarcipán): ez is az
új ízek, új „fejlesztések” eredménye. Abszolút jó az ötlet és az irány, pláne,
hogy még egy kis fahéjjal is megbolondították az előbb megnevezett kombót. Egy kis
kivetnivalót tudok csupán felhozni vele kapcsolatban, nekem túl édes volt az összhatás.
Ami azonban nagyon bejött, az a kicsit „idomtalan”, tömzsi, mégis szeretni való,
retrós külseje. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)
Nugátos (mogyoró-mandulakrémmel töltött csokoládé): lehengerlő szaloncukor, egyértelmű, intenzív
illatokkal, aromákkal. Nekem ez már túl direkt, de ez legyen a legkisebb gondom!
Lehet, hogy sokak kedvence lesz intenzitása révén. Zavart azonban az is, hogy
olyan érzetem volt, mintha a mogyorót túlpirították volna. (tejcsokoládés,
öntött szaloncukor)
Tejcsokoládés trüffel: a töltelék kifejezetten ízletesnek
bizonyult (barackpálinkával tették izgalmassá), viszont a tejcsokikéreg
túláradó édessége visszahúzta ezt a klassz alapanyagot az egyszerűségbe. Kár. (tejcsokoládés,
öntött szaloncukor)
Tojáslikőrös: szép külső és talán a legtökéletesebb belső
jellemezte ezt a szaloncukrot. Harmonikus, igen jól eltalált ízek, finom
likőrösség és az étcsoki megfelelő, de nem domináns aránya igazán ínyemre volt.
(étcsokoládés, öntött szaloncukor)
Meggyes-marcipános: újdonság ez is. Cigánymeggyvelővel töltött
marcipán adta a gerincét. Nekem inkább meggymag zamatra emlékeztető íze volt,
mint a friss gyümölcsé, de azt gondolom, hogy jó az irány itt is. (étcsokoládés,
mártott szaloncukor)
Kókuszos: a kókuszos csokik minden formája hátrányból indul,
amikor velem kóstoltatják. Ti. nagyon szeretem a kókuszt és teljesen oda tudok
lenni egy-egy szuper kókuszos csokiért. Magas tehát a mérce, amit sajnos ennek
a nem rossz, de valahogy mégsem „kerek” szaloncukornak most még nem sikerült
megugrania. Ahogy a cég kis kiadványában olvasható, nagyon igyekeznek
megtalálni az ideális kókuszos receptúrát. Csak így tovább! Talán megint a
tejcsoki miatt bomlott meg az egyensúly.(tejcsokoládés, öntött szaloncukor)
Epres: annál az eperkrémnél, ami ebben a szaloncukorban van,
nehéz jobbat találni, de tényleg! Az nagyon ízlett! A fehércsokoládé köpeny viszont
nem állt jól neki. Tudom, egy klasszikus párosról van szó, de mégis pont e
miatt nem kerülhetett az élbolyba. (fehércsokoládés, öntött szaloncukor)
A 12 féle íz közül nekem a tojáslikőrös ízlett a leginkább (pedig
amúgy nem mondanám, hogy annyira szeretném ezt az italt). Utána az
Aranydesszert (a marcipánt kifejezetten kedvelem), a narancs-fahéjas, a
diósszilvás, az étcsokistrüffel és a meggyesmarcipános következtek. Ezt a hatot
emelném ki és ajánlanám szívesen bárkinek.
A kókuszos, az epres, a Korfu, a Gertrúd, a tejcsokis
trüffel és a nugátos összességében kevésbé az én szájízemnek valók.
(Csak így zárójelben, még annyi infó a termékekről, hogy az
étcsokisok 55 %-os, a tejcsokisok 33 %-os kakaótartalmúak.)
A kóstolólapon kértek tőlünk árakat is (mármint, hogy szerintünk
mennyibe kerülhetnek ezek a szaloncukrok). Na, én igencsak alálőttem őket, mint
ez utólag számomra kiderült. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem szoktam
szaloncukrot vásárolni, persze csak eddig, a hogy ezt már fent is említettem.
Ezután másképp lesz.
Köszönet azért, hogy rávilágított a kóstoló arra, ami igenis
minden élelmiszernél, így e terméknél is fontos, ez pedig a minőség. Ennek
szellemében igyekszem majd eztán terelgetni családtagjaimat és egyben saját
magam a jobb szaloncukrok vásárlása irányába.
Remélem, mások számára is hasznos ez a kis beszámoló, mert
ahogy látom, egyelőre nem olyan kardinális kérdés, hogy milyen szaloncukor
kerül a fára, mint amilyennek lennie kéne. Ráadásul eléggé szűk a kínálati
oldal is, nehéz a jobbakhoz hozzájutni. Mégis -egy közhellyel élve- aki keres,
talál. Vagyis, ha már az igény felmerül bennünk a jó termékek iránt, akkor nagy
eséllyel találunk is. A Stühmert Kóstolói Klub pont ezért jött létre, ebben
nyújt segítséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése