A Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda Sopron külvárosában működik Harrer-Abosi Beatrix és férje Karl Harrer irányításával. Az osztrák mestercukrász Karl Harrer 1995-ben nyitotta meg első magyarországi cukrászdáját Sopronban. 2009-ben pedig kibővült a cég egy látványos csokoládéműhellyel is.
Ma már csokoládék tömkelegét készítik, „nem középiskolás fokon”. Nehéz is lenne felsorolni az egész palettájukat, de Beának köszönhetően most alkalmam nyílt arra, hogy néhány igazi „nehézgyalogsági” csokoládét itt bemutassak.
Kezdjük is mindjárt a sort ezzel a saját blenddel! A blend annyit tesz, hogy a kakaóbabok meghatározott termőhelyekről származnak, de a készítők saját maguk választották ki, hogy honnan és milyen arányban kerüljenek bele az összetevők, tehát egy tudatos (boros kifejezéssel élve) házasításról van szó.
A Harrer csokoládék arculata egységes, ízléses. A csomagolás egy türkizzöld hajtogatott papírdobozból, belül a csokoládét védő aromazáró fóliából, és még egy kis védő betétlapból áll, amelyen Karl aláírásával kvázi hitelesíti a táblát. Ez a fogyasztók felé egy fajta magabiztosságot és egyben autentikusságot is sugároz.
A doboz külső részét a területszelektált Harrer csokikon egy fekete szalag fogja át, melyen a Föld vetülete segíti a kedves fogyasztót a tájékozódásban, hogy honnan is származik a kakaóbab. Ezúttal a szintén türkizzöld pöttyöcske hazánkra került, nyomatékosítva ezzel a saját válogatású alapanyag szerepét.
Mit láthatunk még a szalagon? A kakaószárazanyag-tartalmat, jelen esetben ez 70 % (alatta a 7 pötty is erre utal). A túloldalon pedig a leírás mellett egy pókhálódiagram ad tájékoztatást a csokoládé aromaprofiljáról (nevezetesen: a kakaós ízek, a savak, az édesség, a keserűség, a pörkölési jegyek és az aromák arányáról).
Kibontom végre...huh, aromák serege áramlik azonnal az orromba. Na, de haladjunk csak szépen sorba!
Látvány. Lenyűgözően szép csokoládé. Fényes, selymes tapintású, nem morzsás, nem szemcsés. A mintázat a csomagolás megjelenését idézi a stilizált virág motivummal és a Harrer Chocolat felirattal. Színe közepesen mély barna, minimális vöröses reflexekkel.
Intenzív aromái meglepő élénkséget, frissességet mutatnak. Érdemes újra és újra szagolgatni, mert folyamatosan változik az aromakarakterisztikája. Első benyomásra füstös, földes. Aztán rumos, karamelles, fahéjas. Majszolok belőle, de azért még időnként vissza-visszatérek az illathoz is. Piros bogyós jegyeket vélek felfedezni benne. Konkrétan málnás.
Most már rátérek a zamatokra, mert lassan elveszek az aromákban. Kézbe veszem, hogy törjek belőle (úgy roppan, ahogy kell, szép törésvonallal) és azt tapasztalom, hogy kézben kicsit olvadékony. Kíváncsian várom, hogy viselkedik, ha megkóstolom.
Hm, kicsit talán lassabban olvad, mint ahogy vártam, de trükkös. Időz egy kicsit, mielőtt elindulna feldezni a szájpadlásom rejtett zugait. Aztán egyszer csak szépen finoman eloszlik, anélkül, hogy feltűnne, már ott is van, szinte minden ízlelő bimbómon. Pici savat, több kesernyét érzek.
Ahogy sorbaveszem az ízeket, összeáll egy kép bennem. Ez a csoki, ha bor lenne, akkor egy barrique Pinot noir képében testesülne meg. Fás, vörösboros zamatokkal nyit, aztán a földes, avaros, gyantás jelleg erősödik fel. Egy pillanatra ismét előkerül a málna (Pinot noir fajtabélyeg). Pár óra múlva újrakóstolom. Ekkor megmutatja édes oldalát is. Pici vanília és kókusztekercs is hozzáadódik az összbenyomáshoz (lásd: jó barrique-jelleg!)
A lecsengése hosszú, ekkor több savat érzek (ahogy egy jó pinot-hoz illik is ez), mint a kóstolás közben. Füst, mák érzetével és minimális szárító hatással búcsúzik.
A komplexitás netovábbja ez a csokoládé. Szinte tökéletes. Biztosan többért adnám, mint amennyibe kerül (persze tudom, a piac diktál), mert nagyon jó, megéri. Mégis azt kell, hogy írjam, nekem ez a földes, avaros jelleg kicsit sok. Nehéz ezt megfogalmazni, de azt érzem, hogy valahogy a csoki eleganciáján ejt ez egy kis csorbát. (Már a maximalizmus beszél belőlem, egy gyönyörű gyöngyszemtől várom, hogy tökéletesen kerek legyen, ennyi.)
Minősége: nagyon jó (+)
50 g/ 990 Ft