A madagaszkári Madécasse bean-to-bar (babtól a tábláig) csokoládékat készítő cég számos díjat nyert már el. A különböző magazinoktól kezdve (pl. Food & Wine, The New York Times, stb.) az élelmiszereket minősítő kezdeményezésekig (pl. Good Food Award) mindenfele a világban.
Felépíteni egy kiváló minőségű csokoládékat készítő üzemet a világ egyik legszegényebb országában óriási feladat. Ha valaki belevág, akkor csak úgy érdemes, ahogy ők teszik.
A magas minőség elérése csupán egy céljaik közül. A Madécasse vezetői törekszenek arra, hogy a helyi kakaótermelőknek megbízható megélhetést biztosítsanak és oktassák, segítsék őket.
A csokoládék alapanyagai a helyi termékekre építenek a kakaóbabtól a vanílián át a különböző más fűszerekig.
Az alkalmazott termesztéstechnológiai módszereik a helyi érzékeny, ámde annál változatosabb növény- és állatvilág, vagyis a biodiverzitás fenntartását célozzák. Lásd például az ő beszállítóik nem használnak herbicideket (gyomirtókat), peszticideket (növényvédő szereket).
A csokoládék megjelenése is tudatosságot tükröz. Vidám, színes csomagolóanyagaik garantáltan felhívják magukra a figyelmet.
Ennél a táblánál is, ami azonnal szembetötlő, az a „Premium chocolate” bíztató felirata. A „Madagascar’s hottest secret” szövegre én balga módon kevésbé figyeltem oda, pedig elég nagy betűkkel szerepel rajta. (Gondoltam, most megtudom a madagaszkári csokik tuti titkát.) Hát, igen ez részben be is jött. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az országban van egy bizonyos chili fajta, amit egyszerűen csak sakay-nak neveznek. Csípőssége ellenére minden konyhában, étteremben előforduló, a helyiek által előszeretettel használt chili-féleség. (Ezt kifogtam.)
A csomagoláson ezentúlmenőleg még arról is kap tájékoztatást a kedves fogyasztó, hogy négypöttyös rendszerben ez a csoki 3 ponttal bír, azaz 3-as erősséggel robban az ember szájában.
Még annyit a csomagolásról, hogy a vagány külső mellé nekem kicsit fura a rafiaszalagos átkötési megoldás, ami inkább a tradicionalitást sugározza számomra, sem mint a fiatalos lednületet.
Kibontom. A fényes, sima felületű, közepesen mély barna színű tábla (pici vöröses árnyalat is be-bevillan) kockáin kakaóhüvelyek díszlenek.
Illata savanykás-kesernyés, vagyis grépfruitos. Török belőle. Nem roppan, de mintha vonalzóval vágtam volna, olyan egyenes a törése.
Megkóstolom. Hm, finoman jön a fahéj, aztán robban a chili. Nekem legalábbis olyan élmény ez! Elszoktam az elmúlt években a csípős ízektől, úgyhogy kicsit sokkol a dolog. (Na, ekkor újraelolvastam mit is vettem és rájöttem...)
Erőt veszek magamon és elmajszolok még egy kockát. Ezúttal már érzek más ízeket is. Rájövök, hogy ez a csoki nagyon jó harmóniában van. A fahéj klasszul visszafogja a csípősséget és csak annyira hagyja érvényesülni, amennyire kell.
A csokoládéból, amit tetten érek az, hogy kellemesen olvad, nem gyorsan, de jól, picit kesernyés és picit savas. Hossza a chilinek köszönhető.
Minősége: nagyon jó (annak, aki szereti a chilis csokit)
Megvásárolható: Noir Chocobar
75 g/ 1100 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése