A 2010-ben, Bárány Brigitta vezetésével alakult budapesti csokimanufaktúra táblás csokoládéi mellett szép számmal készít bonbonokat is. Az Édes Napok forgatagában néhányat megkóstoltam én is, a kecskesajtos nagyon finom volt.
Megtudtam, hogy a cég immár nemcsak belga, hanem francia, magyar (!) és olasz csoki alapanyagokat is használ. Maga a csokoládékészítő hívta fel a figyelmemet erre a 70 %-os könnyednek első ránézésre korántsem mondható csokoládéra.
A megjelenés ízléses, egyedi, különösen a manufaktúra logóját is hordozó információs kis fülecske révén. A csomagolás kibontása mindig izgalommal tölt el. Az első benyomás egy csokoládéról nekem a legfontosabb. Ahogy nyílik a fólia, úgy libbenek ki az első aromák, amik elviszik az embert vagy a jó, vagy a rossz irányba.
Érdekes, jelen esetben először a csokoládé (picit füstös, édeskés-talán karamelles) illata csapta meg az orrom, de ahogy tovább bontottam a fóliát, máris a fűszerek vették át az uralmat. Miután kivettem a csokit, még próbáltam előcsalogatni az elsődleges aromáit, hogy pontosan be tudjam őket azonosítani, de egy gyenge, ámde igencsak helytálló közhellyel élve, „ez a vonat már elment”.
A csoki ekkor inkább az éteres-korianderes illatával nyűgöz le (nagyon szeretem!), de természetesen időnként a kömény is teret kap. A fűszerek őrölt formában vannak jelen a csokiban. Durva is lenne szétrágcsálni az egész köményt korianderrel!
A csokoládé külseje közép mély barna, selymes tapintású, nem szemcsés, nem ragadós. A hosszú, inkább téglalap alakú „kockákból” álló csokoládét eltörve, halkan roppan, egyenletes törésvonallal. Kicsit szégyenlősen olvad a szájban, de ahogy felbátorodik, utána megfelelő az olvadékonysága.
Szinte tudatosan „adagolja” a fűszereket. Kíváncsi lennék az arányokra! Amit én tapasztalok, az fifti-fifti. Hol az egyik fűszer, hol a másik kerül előtérbe. Bár ahogy a második falatot is elmajszolom, az az érzésem, hogy először a koriander mutatkozik meg, majd utána jön csak a kömény. A lecsengésben viszont pont fordítva, markánsan érződik a kömény és a legeslegvégén a koriander tesz pontot az i-re.
Hol a csoki? Mindenhol, de csak kellően diszkréten. Mintha engedné, hogy érvényesüljenek a fűszerek, „ő” pedig majd a háttérből irányítja a dolgokat. Valóban, jól visszafogja a két fűszer határozott egyéniségét a könnyebb „emészthetőség” érdekében. Selymessége, finom kesernyéje szinte simogatja az ember ízlelőbimbóit. Helyenként pedig fel-felsejlik az a kellemes füstössége, ami már az illatban is megcsillant, és egy kis kávé.
Kicsit talán többet is mutathatna magából a csokoládé, de persze értem én, hogy ez a történet most nem (csak) róla szól…
Minősége: nagyon jó (+)
Megvásárolható: Bobojka (nemsokára a szaküzletükben is) http://bobojka.hu/
100 g/ ajjaj, nem emlékszem a csoki árára…
Megtudtam, hogy a cég immár nemcsak belga, hanem francia, magyar (!) és olasz csoki alapanyagokat is használ. Maga a csokoládékészítő hívta fel a figyelmemet erre a 70 %-os könnyednek első ránézésre korántsem mondható csokoládéra.
A megjelenés ízléses, egyedi, különösen a manufaktúra logóját is hordozó információs kis fülecske révén. A csomagolás kibontása mindig izgalommal tölt el. Az első benyomás egy csokoládéról nekem a legfontosabb. Ahogy nyílik a fólia, úgy libbenek ki az első aromák, amik elviszik az embert vagy a jó, vagy a rossz irányba.
Érdekes, jelen esetben először a csokoládé (picit füstös, édeskés-talán karamelles) illata csapta meg az orrom, de ahogy tovább bontottam a fóliát, máris a fűszerek vették át az uralmat. Miután kivettem a csokit, még próbáltam előcsalogatni az elsődleges aromáit, hogy pontosan be tudjam őket azonosítani, de egy gyenge, ámde igencsak helytálló közhellyel élve, „ez a vonat már elment”.
A csoki ekkor inkább az éteres-korianderes illatával nyűgöz le (nagyon szeretem!), de természetesen időnként a kömény is teret kap. A fűszerek őrölt formában vannak jelen a csokiban. Durva is lenne szétrágcsálni az egész köményt korianderrel!
A csokoládé külseje közép mély barna, selymes tapintású, nem szemcsés, nem ragadós. A hosszú, inkább téglalap alakú „kockákból” álló csokoládét eltörve, halkan roppan, egyenletes törésvonallal. Kicsit szégyenlősen olvad a szájban, de ahogy felbátorodik, utána megfelelő az olvadékonysága.
Szinte tudatosan „adagolja” a fűszereket. Kíváncsi lennék az arányokra! Amit én tapasztalok, az fifti-fifti. Hol az egyik fűszer, hol a másik kerül előtérbe. Bár ahogy a második falatot is elmajszolom, az az érzésem, hogy először a koriander mutatkozik meg, majd utána jön csak a kömény. A lecsengésben viszont pont fordítva, markánsan érződik a kömény és a legeslegvégén a koriander tesz pontot az i-re.
Hol a csoki? Mindenhol, de csak kellően diszkréten. Mintha engedné, hogy érvényesüljenek a fűszerek, „ő” pedig majd a háttérből irányítja a dolgokat. Valóban, jól visszafogja a két fűszer határozott egyéniségét a könnyebb „emészthetőség” érdekében. Selymessége, finom kesernyéje szinte simogatja az ember ízlelőbimbóit. Helyenként pedig fel-felsejlik az a kellemes füstössége, ami már az illatban is megcsillant, és egy kis kávé.
Kicsit talán többet is mutathatna magából a csokoládé, de persze értem én, hogy ez a történet most nem (csak) róla szól…
Minősége: nagyon jó (+)
Megvásárolható: Bobojka (nemsokára a szaküzletükben is) http://bobojka.hu/
100 g/ ajjaj, nem emlékszem a csoki árára…