Húsvét előtt az Aldiban
véletlenül pillantottam meg ezeket a színes csomagolású, új csokikat.
Legalábbis számomra újak voltak, mert korábban nem láttam a bolt polcain.
Alapvetően nem rajongok az ilyen tarka csomagolásokért, de valahogy ez az egységes,
színes megjelenés most megfogott. Rögtön vettem is háromféle csokit a sorozatból.
Az egyik a Caramel & Seasalt, a másik a Pineapple & Coconut (ezt nem
hagyhattam ki), a harmadik tábla pedig egy 85 %-os dark chocolate.
Közös jellemzőjük, hogy mindegyik
organikus csokoládé, továbbá, hogy az esőerdők fenntartására törekvő kakaófarmokon
termelt kakaóbabokból, Belgiumban készültek. Ezek idáig elég jól hangzó
tulajdonságok.
A részletesebb jellemzést a
három közül a kedvencemmel kezdem. A karamell és tengeri só felhasználásával
készült tejcsokoládé (40 % kakaótartalmú) jól eltalált arányú, harmonikus, nem
túl édes, finom ízű. Már az illata is biztatóan, kellemesen tejkaramelles. Némi
természetes aromát is belecsempésztek a csokiba, de ez nem érezhető annyira,
így engem nem is zavart. Jól olvadó, a karamelldarabkák jól hallhatóan
roppannak fogaim alatt, amikor el-elmajszolgatom az elég nagy és nem túl
spórolós kockáit. A sós ízvilág a végén hosszan elnyúlóvá teszi a csokoládé
karamelles ízét egy árnyalatnyi füstösséggel is megdobva a már-már eltűnő
aromákat. Ez jól sikerült csokoládé!
Ezt követően jöjjön az
ananászos-kókuszos verzió (57 %-os étcsokoládé). Nos, természetesen, aki ismer,
tudja, hogy én ezt vártam a legjobban. Kókuszmániám olyan fokú, hogy még a
legrosszabb szaloncukrot is boldogan majszolom el, ha kék a csomagolása, mivel
az általában a kókuszos ízesítésre utal (persze néha nagyot koppanok, mert
valami más van benne, de ez most nem is olyan fontos...). Elkezdtem hát nagy
reményekkel magamévá tenni ezt a csokit is, amely némi félelmet azért keltett
bennem, amikor megláttam, hogy természetes ananászaromát és kókuszaromát
tartalmaz, de hát, ha kellően kókuszos, üsse kő, ám legyen, elviselem!
Nos, már az illata is nagyon
intenzíven ananászos és az íze is. Szeretem az ananászt, de ez konkrétan olyan,
mintha 100%-os ananászlevet kortyolgatnék, némi csokival és kókusszal. Ebben a
formában nekem már kicsit sok, a közepétől aztán elindul a kókusz is, majd a
csokoládé is felvillan egy pillanatra, de csak mint valami igazi karácsonyi
szaloncukros történet, s nem valami különlegesen finom íz formájában. Erre
mondják, hogy a kevesebb néha több...ha csak az ananász darabkákra bízták
volna, hogy adjon némi trópusi jelleget a csokinak, akkor szerintem nem ment
volna el ebbe az üdítős irányba. Arra egyébként tényleg jó, mert valóban
savanykásan üdítő hatásúak az ízei, de én többre számítottam...hiába a kókusz „varázsszó”
számomra szent és „ananászíthatatlan”.
A végére hagyom a „fekete
levest”... na, jó azért nem szó szerint, bár, ha jobban meggondolom, kicsit mégis,
hiszen ez a tábla végül forró csokivá lényegült át számomra. Kissé szárító,
kesernyés, intenzíven kakaós, amolyan egyszerű ízekkel bíró, nem túl
karakteres, ha csak a kakaósságát nem nézzük. A 85 %-nak megfelelően intenzív,
kicsit füstös, savas, élénk csoki, de akkora katarzist nem nyújt, hogy
hosszabban kelljen az aromáit jellemeznem. Lehet, hogy ezt egy darkmilk
kategóriába kellett volna összerakni, s akkor behízelgőbb lenne, így inkább
csak a magas kakaótartalom szerelmeseinek javasolt a napi rutinba beépíteni,
ünnepnapokra talán inkább mással próbálkoznék.
Ezek alapján kétségkívül az első
a legjobban eltalált verzió a három közül. Azt szívesen javaslom, érdemes
megkóstolni...gyorsan fogy!
