2020. április 18., szombat

Moser Roth-újdonságok


Húsvét előtt az Aldiban véletlenül pillantottam meg ezeket a színes csomagolású, új csokikat. Legalábbis számomra újak voltak, mert korábban nem láttam a bolt polcain. Alapvetően nem rajongok az ilyen tarka csomagolásokért, de valahogy ez az egységes, színes megjelenés most megfogott. Rögtön vettem is háromféle csokit a sorozatból. Az egyik a Caramel & Seasalt, a másik a Pineapple & Coconut (ezt nem hagyhattam ki), a harmadik tábla pedig egy 85 %-os dark chocolate.

Közös jellemzőjük, hogy mindegyik organikus csokoládé, továbbá, hogy az esőerdők fenntartására törekvő kakaófarmokon termelt kakaóbabokból, Belgiumban készültek. Ezek idáig elég jól hangzó tulajdonságok.

A részletesebb jellemzést a három közül a kedvencemmel kezdem. A karamell és tengeri só felhasználásával készült tejcsokoládé (40 % kakaótartalmú) jól eltalált arányú, harmonikus, nem túl édes, finom ízű. Már az illata is biztatóan, kellemesen tejkaramelles. Némi természetes aromát is belecsempésztek a csokiba, de ez nem érezhető annyira, így engem nem is zavart. Jól olvadó, a karamelldarabkák jól hallhatóan roppannak fogaim alatt, amikor el-elmajszolgatom az elég nagy és nem túl spórolós kockáit. A sós ízvilág a végén hosszan elnyúlóvá teszi a csokoládé karamelles ízét egy árnyalatnyi füstösséggel is megdobva a már-már eltűnő aromákat. Ez jól sikerült csokoládé!

Ezt követően jöjjön az ananászos-kókuszos verzió (57 %-os étcsokoládé). Nos, természetesen, aki ismer, tudja, hogy én ezt vártam a legjobban. Kókuszmániám olyan fokú, hogy még a legrosszabb szaloncukrot is boldogan majszolom el, ha kék a csomagolása, mivel az általában a kókuszos ízesítésre utal (persze néha nagyot koppanok, mert valami más van benne, de ez most nem is olyan fontos...). Elkezdtem hát nagy reményekkel magamévá tenni ezt a csokit is, amely némi félelmet azért keltett bennem, amikor megláttam, hogy természetes ananászaromát és kókuszaromát tartalmaz, de hát, ha kellően kókuszos, üsse kő, ám legyen, elviselem!

Nos, már az illata is nagyon intenzíven ananászos és az íze is. Szeretem az ananászt, de ez konkrétan olyan, mintha 100%-os ananászlevet kortyolgatnék, némi csokival és kókusszal. Ebben a formában nekem már kicsit sok, a közepétől aztán elindul a kókusz is, majd a csokoládé is felvillan egy pillanatra, de csak mint valami igazi karácsonyi szaloncukros történet, s nem valami különlegesen finom íz formájában. Erre mondják, hogy a kevesebb néha több...ha csak az ananász darabkákra bízták volna, hogy adjon némi trópusi jelleget a csokinak, akkor szerintem nem ment volna el ebbe az üdítős irányba. Arra egyébként tényleg jó, mert valóban savanykásan üdítő hatásúak az ízei, de én többre számítottam...hiába a kókusz „varázsszó” számomra szent és „ananászíthatatlan”.

A végére hagyom a „fekete levest”... na, jó azért nem szó szerint, bár, ha jobban meggondolom, kicsit mégis, hiszen ez a tábla végül forró csokivá lényegült át számomra. Kissé szárító, kesernyés, intenzíven kakaós, amolyan egyszerű ízekkel bíró, nem túl karakteres, ha csak a kakaósságát nem nézzük. A 85 %-nak megfelelően intenzív, kicsit füstös, savas, élénk csoki, de akkora katarzist nem nyújt, hogy hosszabban kelljen az aromáit jellemeznem. Lehet, hogy ezt egy darkmilk kategóriába kellett volna összerakni, s akkor behízelgőbb lenne, így inkább csak a magas kakaótartalom szerelmeseinek javasolt a napi rutinba beépíteni, ünnepnapokra talán inkább mással próbálkoznék.

Ezek alapján kétségkívül az első a legjobban eltalált verzió a három közül. Azt szívesen javaslom, érdemes megkóstolni...gyorsan fogy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése