Stühmer-nap, amin Te vagy a főszereplő!

Igen, nem tévedés. Gyakorlatilag hazánkban egyedülálló módon olyan kóstolókat szervez a Stühmer Kft., amelyen nem ők mondják meg, mit kell érezni a csokikban, hanem a vendégek, hogy ők mit gondolnak róluk. S mindezt olyan formában, amely példaértékű. Na, de miről is van szó?

Egy Kóstolói Klubról, amelynek keretében bárki, vagyis BÁRKI kifejtheti a véleményét a cég által kóstoltatott csokikról. Nem kell hozzá szaktudás, oklevél, vagy diploma, csak egy toll és a kóstolói jegyzetlap, mert még ezt is adnak hozzá. Korrekt, részletekre kiterjedő és nem utolsó sorban ízléses értékelő formulákon keresztül lépésről lépésre haladva lehet elemezgetni a csokikat, vagy mint kiderült az éppen aktuális szezonális termékeket is (pl. majd a szaloncukrokat).

A klubesemények sorozatát okosan és tudatosan elindítva, olyan szakmabelieket (vagy mint én is, önjelölt szakértő bloggereket) meginvitáló kóstolóval kezdték, amelynek keretében a rendszer és persze a legújabb csokik jól letesztelhetők. Naná, hogy örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak! Kíváncsi voltam, hogy miben más egy ilyen „nagyüzem”, mint a kézművesek aprócska, már-már romantikus (de sajnos sokszor éppen, hogy csak stagnáló) világa.

Az ünnepélyes köszöntések és a bemutatkozás után, mindenki legnagyobb sajnálatára, ki-ki "elronthatta" a szájízét holmi süteménykompozíciókkal, vagy kávékölteményekkel, s csak ezután vette kezdetét a csokigyár látogatása. (Én a magam részéről maradtam a víznél, hogy kellő szakmaisággal felvértezve fordulhassak majdan a csokik irányába).

Gyárlátogatás? Nem szeretem ezt a szót, valahogy nem passzol a képzeletemben a csoki és a gyár. Ennek ellenére megtaláltam ebben a „factoryban” is a maga varázsát. Sosem láttam a teljes Wonka-sztorit, csak pár filmkockát belőle, mert nem vagyok egy mesefilmrajongó (egyszer azért persze majd megnézem végig), de ahogy haladtunk az üzemben teljesen olyan érzés kerített hatalmába, mintha a mesébe csöppentem volna. (Ahogy láttam, a többiek is így éreztek.)

Csak egy kis adalék ehhez a feelinghez, hogy PONT a Melódia-szelet gyártásának fázisaiba nyertünk a szakmai vezetés során betekintést. Miért olyan érdekes ez? Csak azért, mert anyukám nagy kedvence ez a csoki (látni kellett volna, hogy felcsillant a szeme, amikor elmeséltem neki a látottakat...jönni akar legközelebb ő is!). Ennyi...ez a marketing!

Na, de mi a helyzet a kóstolással? Ki gondolná, hogy mennyire nehéz is ez? Pedig az! Egy borversenyen legalább 20 féle bort bírálunk, de mégsem fáradok úgy el, mint most, amikor 10 táblát kellett górcső alá venni. Miért? Egyrészt azért, mert a csokik kakaóvaj-tartalma egy idő után már elfedi az ember ízlelőbimbóit (ellene folyamatos vizes behatással lehet némileg védekezni, de akkor is nehézkessé válik a kóstolás). Másrészt a kóstolólap minden paraméterére figyelve, részletes tájékoztatást adni a csokikról, megint csak nagy feladat. Harmadrészt pedig a szubjektumtól amennyire csak lehet el kell vonatkoztatni (legalábbis én ezt tettem) egy ilyen szakmai kóstolón, ami szintén nem könnyű.

Sok-sok kézműves, területszelektált csokoládét kóstoltam már (és remélem, a jövőben is fogok), de most olyan csokikat kellett értékelni, amelyek nem egyedi pátyolgatással készülnek és mégis megállják a helyüket. Ezért a helyükön is kellett (szerintem) kezelni őket. Más világ a két terület, de mindkettőnek van létjogosultsága, így arra törekedtem, hogy az új táblákat a szerint értékeljem, hogy mennyiben jobbak, mint az általam eddig ismert korábbi Stühmer-termékek. Azt kerestem, ami kiemelkedik a sorból, amiben teljes a csokoládé és a töltelékek harmóniája.

Számomra a sorrend a képen látható módon alakult. A legjobban az előbbi kritériumot a bodzás és a mákos teljesítette. Az alábbiak kicsit már gyengébbek voltak, de jók. A harmadik sorban lévők viszont nekem már nagyon nem jöttek be.

A csokik jellemzésükről most (tőlem nem megszokott  módon) csak röviden ennyicskét osztanék meg.  (A többit mindenki  tapasztalja meg maga!)

Étcsokoládésok (53 % kakaótartalom):

Bodzás:  finom töltelék-jó arányú benne a bodzagyümölcs, a virág és a csokoládé. A tábla megjelenésén még lehet csiszolni, de egyébként ízlett nagyon.

Citromos lime-os: illata tetszett, de ízében a töltelék a csoki súlyát nem bírta el, így alig érezhető maradt, csupán a savak domináltak benne. (Másokkal is végigkóstoltattam a sort itthon és minden esetben ez a tábla végzett a végén.)

Banános:  a gyümölcs berobban, majd eltűnik, a csoki lesz az uralkodó. Külön-külön éreztem az ízeit. Más csokoládé alapanyaggal lehet, hogy jobb lenne.

Körtés: illata finoman virágos, a körte hat a csokira. A töltelék sajnos kifolyt harapás közben a csokikéregből, így amellett, hogy viccesen néztem ki, még a kóstolás is akadályba ütközött, amit azért leküzdöttem. Ízben kicsit nekem túlérett körtés volt, valahogy nem állt össze, talán a gyümölcs és a pálinka nem illett egymáshoz? Nem tudom. Kár érte, mert jól indult.

Málnás: ez a csoki elsőre nem ízlett, aztán itthon újra kóstolva már jobb volt. Amit elsőre éreztem, hogy túl édes az összhatás. Ez nem változott a későbbiekben sem, de, ha magában kóstoljuk és nem más csokik után, akkor a málna ízei jobban kijönnek, így javasolt tehát önállóan és nem tizedmagával majszolgatni e táblából.

Tejcsokoládésok (46 % ! kakaótartalom):

Mogyorós: nem rossz az alapanyag, de nekem ez a csoki is túl édes (lehet, hogy velem van a baj?). A tejcsoki tejessége nem annyira, mint inkább a mogyorósság érezhető ezen a csokin. (Mi mást is várnék egy mogyoróstól?...de azért mégis...)

Szilvás: ebben nekem sok a pálinka (vagy kevés a szilva?), egy kis fahéjjal közelebb lehetne hozni a szívemhez. A tejcsoki ízeit ebből is hiányoltam.

Mákos: kifejezetten jó a töltelék, még a tejcsoki is érvényesül, jó az összhatás. Nekem ez is kicsit édes, több narancshéjat (vagy esetleg egy kis mandarint) is el tudnék képzelni benne, de egyébként nagyon ínyemre volt. Különösen az állaga!

Kókuszos: az egyik kedvenc csokim az, amikor kókusz is van benne. Ez sajnos azonban nem ejtett rabul. A kókusz íze jól érezhető, de a nagyon édes összhatás és a rövidke lecsengés nem engedte, hogy sokáig tobzódjak a kókusz keltette finom ízekben.

Fehércsokoládé:

Capuccinós: a fehércsoki rész hozta a formáját (mármint a számomra általában túl gejl ízét), de szerencsére a csoki lecsengésében hosszan megmaradó kávés érzete felülírta azt, kellemes zárást adva a sornak.

Összefoglalva tehát így tudnám jellemezni e termék kül- és belbecsét. A csomagolás nem az én világom, mert én a visszafogott megjelenést szeretem, de az ötletet jónak tartom. Szerintem tetszeni fog az embereknek, mert ezek a képek könnyen, azonnal beazonosíthatóvá teszik a termékeket, ami fontos. Mellesleg a mogyorós, a körtés, a kávés és a mákos doboza és fotóját én is megkedveltem.

A csokikat illetően érdemes lenne az egyes ízekhez más és más csokoládé-alapot kipróbálni, hogy az ideális harmónia meglegyen. Most a tölteléken volt a hangsúly, ez egyértelmű és érthető is, de mint újabb fejlesztési irány, ez is megfontolandó.

A további kritikák helyett most egy pillanatra magamba nézek. Kész a cikkem és nem vagyok elégedett vele. Nem adja vissza mindazt az impressziót, amit a rendezvényen magunkba véstünk. Nem kell katarzisra gondolni, csak egy kis csomagra, amit kaptunk (nem, nem a 10 táblás ajándékra célzok most!). A csomagunk tartalma „csupán” három elemből állt: a tapasztalatszerzés, a kóstolás izgalmának öröme és az új emberek megismerésének élménye.

Engem meggyőzött a program, csak ajánlani tudom. Így az utolsó tanácsom Neked szól: menj el, kóstold végig a sort, próbáld ki magad, szippantsd be a csokigyár levegőjét, vedd magadhoz a csomagod és megérted, miről is próbáltam itt regélni!

További információk a Kóstoló Klubról:

http://www.stuhmer.hu/kostoloi-klub/