Zwack Openen jártunk

Kicsit beleszippantottunk a Zwack Múzeum ódon hangulatú levegőjébe, az ott terjengő fűszeres, mondhatni unicumgőzös illatfelhőjébe, majd mindjárt hozzá is láttunk a kóstoláshoz.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre! Tisztázzuk inkább, hogy mi is az a Zwack Open? Egy olyan rendezvény, ezúttal decemberben, aminek keretében lelkes borszakik és kedvelők elmerülhetnek a Zwack-világ különböző dimenzióiban, leginkább pedig ZIB, azaz a Zwack Izabella Borkereskedés szortimentjébe kaphatnak egy kis betekintést.

A rendezvény vendégei a következő borászok, borászatok voltak:

• Balogh Zoltán, Somlói Apátsági Pince, Somlói borvidék
• Domokos Attila, Dobogó Pincészet, Tokaji borvidék
• Figula Mihály, Figula Pince, Balatonfüred-Csopaki borvidék
• Gere Andrea, Gere Pincészet,  Villányi borvidék 
• Horváth József, Ráspi Borászat, Soproni borvidék
• Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra, Balatonboglári borvidék
• Pfneiszl lányok, Pfneiszl Pince,  Soproni borvidék
• Rókusfalvy Pál, Rókosfalvy Pincészet, Etyeki borvidék

A borászok nyitottságának köszönhetően sok mindent megtudtunk a boraikról. Az információáradattól azonban e helyütt most eltekintenénk, s csak lényegre törően közöljük benyomásainkat a legjobb, vagy épp a legmeglepőbb borokról, amelyeket itt kóstoltunk.

A fehérborok közül elsőként a Figula Pincészet nedűivel ismerkedtünk.  Az Olasz rizlingek két arca jelent meg előttünk. A 2012-es Arácsi rizling gyümölcsös-ananászos, élénk, de mégis kerekded savai frissességet, játékosságot hordoztak. Ugyanakkor a Sóskúti rizling 2011-ből egy mélyebb, komplexebb bor képét mutatta. Illatában éppen csak annyi füst, vagyis fa érződött, ami még kellemes, ízében az ászkolás már inkább a vaníliában nyilvánult meg, lecsengésében pedig gazdag mineralitás bontakozott ki.

Ezzel a mineralitással csak Somló vehette fel a versenyt. Az Apátsági Pince 2012-es Furmintja hozta is a termőhely ilyetén ráhatásának jegyeit, finoman diszkrét, de mégis fajtajelleges aromáival.

Ha pedig továbbra is a mineralitás nyomvonalán haladunk tovább, akkor Rókusfalvy Pál 2011-es Pinot blanc-ját mindenképp ki kell emelni, hiszen amellett, hogy nagyon gyümölcsös volt, s szinte már-már cukorkás illatokkal-ízekkel megáldott, a szőlőfajta férfias karakterét azért savai és ércessége révén csak-csak megőrizte. Ritka a jó Pinot blanc, meg is jegyeztük ezt magunknak!

A Kislaki Bormanufaktúra itt kínált széles palettájából a fehérek mindegyike különlegesnek bizonyult. A Sauvignon blanc fahordós, testes, vegetális mivoltja hazai borpiacon bizonyosan nem túl gyakori ízvilágot tükrözött. Szoknunk kellett, de végül is beleszerettünk.

Az est (vagy délután) legjobb fehérbora pedig egyértelműen a Jánoshegyi rizling volt. A rajnaik világát hűen reprezentáló olajos-vajas-petrolos-seprőntartásos jelleg levett minket a lábunkról. Ezzel a borral egy jó darabig elidőztünk, gyönyörködtünk minden kortyában. Akárcsak a szintén Légli Géza keze munkáját dicsérő 2011-es Cabernet franc Válogatásban is. Az Open legjobb vörösborát ebben a franc-ban éreztük megnyilvánulni!  Teltsége a robosztus borokhoz szokottak számára biztosan hagy némi kívánnivalót, de nekünk pont azért tetszett, mert úgy volt sokrétű, hogy közben megmaradt egyenesháttal a szőlő a borban és nem roskadozott a sok ráaggatott tannintól meg cicomától. Kerek-lágy savai, dél-balatoni bársonyos csersavai, fűszeres, de mégis talán inkább gyümölcsös zamatai által kiváló élményt nyújtott a vendégeknek.

Persze azért Ráspi 2007-es Gneisz boráról sem szabad elfeledkeznünk, mert a benne rejlő Kékfrankos olyan oldala tárulkozott a kóstolók elé, amiről sok borász csak álmodik. Egyszerre fűszeres volt és ásványos. A fahordó csak nyomokban mutatkozott rajta. Savai, csersavai már lefinomodtak, mondhatni beértek (volt is rá idejük bőven és mégis tartja magát a bor!). Nomen est omen gneisz ez a javából!

Továbbra is a soproni képzeletbeli szőlősorok mentén haladva jutottunk el a Pfneiszl Pincészet 2012-es Merlot-jához, amelynek könnyedsége gyökeres ellentéte a fent nevezett vöröseknek. Mégis azt kell, hogy mondjuk a szőlőfajta talán egyik legtisztább megnyilvánulása ebben a borban volt tetten érhető a vörösek közül.

A villányi nagyágyúk ezúttal inkább a meglepetést jelentették. Hatalmas testük, de még intenzívebb tanninjuk kicsit kilógott a többi vörös közül. A Gere Pincészet boraiból a sima (vagyis nem barrique-olt) 2008-as Cabernet sauvignon tetszett nekünk leginkább, mert fűszeressége, karaktere igazán érett szőlőre utalt, a fahordó dominanciájától kevésbé terhelt formában.  

A desszertbor kategóriában is több remek tételt kóstoltunk, amelyek közül számunkra a Dobogó Pincészet késői szüretelésű Furmint szőlőszemekből válogatott, aranyló őszibarackos, vaníliás ízvilágú Mylitta 2010-es és a 3 puttonyos aszúja 2007-ből ízlett a legjobban.

Az 5 puttonyos is lehengerlő volt az biztos, de a 3-as eleganciája, sav-cukor aránya, gyümölcsössége sokkal inkább kiegyensúlyozottnak tűnt, mint a „nagytestvéré”. Azt pedig, hogy 2007-ből való nem is nagyon lehetett sejteni, amíg meg nem tudtuk, mert annyira fiatalos még a bor.

A tartalmas kóstoló végén szummáztuk tapasztalatainkat: a Karácsonynak tokaji vagy balatoni borokkal felvértezve futunk majd neki.