Mikuláslesen II.

A mai napon megérkezett hozzánk is a Mikulás. Kaptunk csokit bőven. Néhánnyal viszont mi leptük meg magunkat. Az előző teszt példányain felbuzdulva, kicsit bekukkantottunk a kereskedelmi láncok Mikulás-kínálatába. A Lidl, az Aldi és a Spar csokijai közül szemezgettünk.

Lássuk kivételesen először a számokat!

Spar:

Tibi 30 % kakaótartalom, 40 g/ 150 Ft, adalékként is egy szám E 476 (ricinusból nyert emulgeálószer, állítólag veszélytelen az emberi szervezetre)

Hauswirth 34 % kakaótartalom, 160 g/ 300 Ft

Aldi:

Hauswirth 30 % kakaótartalom, 200 g/ 400 Ft (E 476)

Hauswirth 30 % kakaótartalom, 100 g/ 270 Ft

Lidl:
Favorina 30 % kakaótartalom, 150 g/ 300 Ft (UTZ-Certified, ami egyfajta fairtrade-jellegű tanúsítvány, részletesen lásd itt és csak így zárójelben, de azért megjegyzendő, hogy mogyoróvelőt is tartalmaz)

Boci 25 % (!!!) kakaótartalom, 100 g/ 450 Ft (E 476 és egy kis növényi zsír is „gazdagítja”)

Milka 30 % kakaótartalom, 60 g/ 370 Ft (mogyorómasszával ez is tuningolt kissé)

Örömmel vettük tudomásul, hogy egyik termékben sem volt a leírások szerint hozzáadott mesterséges aroma, maximum természetes vaníliát tartalmaztak. Vajzsír viszont szinte mindegyikben volt.

A csokik részletes jellemzésétől most eltekintünk, inkább csak néhány jó, vagy sajnos kevésbé kellemes tapasztalatra hívjuk fel a figyelmet velük kapcsolatban.

A vakkóstolón gyorsan kiderült, hogy három alapanyag nagy valószínűséggel teljesen azonos volt, csak a csomagolás és a csokoládék megjelenése különbözik csupán az egyes esetekben.

A Hauswirth termékekről van szó. A sparos egész jó megjelenésű volt, de műanyag illata, íze, porossága már kevésbé vett le minket a lábunkról.

Az Aldi 200 grammos kiszerelése hasonló ízekkel bírt csak kicsit még avas zsírra is emlékeztetett.

A 100 grammos változat ugyanezt az ízélményt hozta, de legalább megnevettetett minket. Azt hiszem a képen látható „Mikulás-arculat” láttán más is mosolyra fakad.

Azért mielőtt a Hauswirth osztrák cukrászatot teljesen leírnánk, annyit megjegyeznénk, hogy merővéletlenségből pont a héten kóstoltunk tőlük két tábláscsokit is és azok nagyságrendekkel jobbnak bizonyultak. Tehát tudnak ők magasabb minőséget is! Későbbi leírásainkban kitérünk majd ezekre is.

Nézzünk akkor egy hazait is! A Tibi csokija külsőre csinos, nem túlzottan fényes, de nem is ez a bajunk a megjelenéssel. Inkább az az érdekes, hogy kibontva a színes csomagolást, egyszerre egy angyalka jelenik meg előttünk. Nekünk legalábbis ez jutott eszünkbe a képen látható formavilágról. Eléggé letisztult egy figura, az biztos. Illata vajas-mogyorós, egész jó. Kissé zsíros a tapintása. Íze hasonló, kár, hogy inkább ragadós, mintsem olvadékony.

A Favorina csokija bizonyult a legjobbnak a teszten. Mellesleg ár tekintetében is igen kedvező. Árérték arányban mindenképp veri ezt a csapatot. Sokszor és sokan szidják a Lidl-t, de lehet azért ott is találni olyan termékeket, ami felveszi a versenyt a kevésbé csépelt láncok termékeivel. Szép a külső és a belső is. Öröm kibontani. Illata kicsit narancsos és vegetális. Jól olvad, egész jól roppan, íze diszkrét, de legalább kakaós! Emellett a tej, pici sav és cukor egész jó aránya érződik benne. Ha nagyobb lenne a kakaótartalma és nem lenne ilyen édes, még versenyképes is lenne a kézművescsokikkal.

Ha már Lidl, akkor említést kell tenni a két jól ismert márkáról, aminek szintén megtalálhatók a csokimikulásai itt. Ezek a Boci és a Milka.

A Bocit sztanioljától megszabadítva, egy igencsak magyaros megjelenésű, hetyke bajszú dalia terem az ember előtt. Kicsit más, mint a csomagolás, de annyi baj legyen! Legalább nem egy azonosítatlan lény. Illata visszafogottan kakaós-vajas és vaníliás, mondhatni finom. Íze viszont már csalódás. Odakozmált ízek és a torokkaparó édesség érzete gyengíti az összbenyomást.

A Milka 100 grammra vetítve a legdrágább ebből a sorból (600 Ft lenne), de ez a minőségben annyira azért nem nyilvánult meg. Szép színű, egész fényes. Szép a megjelenése kívül-belül tökéletesen azonos. Ez tetszik nekünk! Illata mogyorós. Nem roppan, de ez nem gond, inkább az, hogy nagyon tapad a szájpadlásra. Alig bírtuk „lekaparni”. Íze is mogyis és tejes. Nincs savasság, csak a sok cukor. Megintcsak kaparóan sok.

Ezek alapján levonhatjuk a tanulságot, miszerint, ha már csokifigurákat vásárolunk, akkor is érdemes a magasabb minőséget keresni. A Favorina egész jó volt, de azért a Mikláslesen I. alanyai sokkal kellemesebb élményt nyújtanak –különösen a harmóniát tekintve- ennél. Hozzátehetjük viszont, ha egy kicsit utánaszámolunk, akkor 100 grammra vetítve, amíg ezek csokik néhány száz forintba kerülnek és bárhol kaphatók, addig a kézműves „numberone”-jaink csak néhol és ugyanekkora egységre vetítve jóval 1000 forintot meghaladó árral bírnak.  Így lehet csak teljes e csokikról alkott képünk. Tény viszont, hogy az igazán jó minőséget meg kell fizetni!