Két hete egy jeles eseménynek voltam magam is meghívottja.
Nyulasi Gábriel István az Ihatóbb Magyarországért atyja kezdeményezésére
lehetősége nyílt 3 tolnai borásznak bemutatkozásra a Vinorium Borházban.
 |
| Szinte isszuk a borászok szavait... (Fotó: Ihatóbb Magyarországért) |
A nagyérdemű számára talán kevésbé ismert Tolnai borvidék
három jeles képviselője, (Fabro Pincészet, Molnár Pince, Sarok Pince) kapott
lehetőséget, hogy borai révén népszerűsítse a korábban a Szekszárdi borvidékhez
tartozó, majd attól szétválló, önálló életre pályázó térséget.
Számomra a három pincészetből kettő borai ismerősek voltak,
de ettől még kíváncsian vártam, hogy mit választottak erre az alkalomra és
természetesen a harmadik pince is érdekelt. A borászatok minőség iránti
elkötelezettsége ismerősen csengett, nagy nevű „favorit” borászok igényessége
köszönt vissza az ő munkájukban is.
Na, de lássuk, hogy honnan is érkeztek ők hárman Budapestre!
A Tolnai borvidék településeinek nagy része Tolna megyében, kisebb része pedig
Baranya megyében (Hidas) és Fejér megyében (Igar), a Dunántúl délkeleti részén
a Tolna- Baranyai- dombság, a Külső-Somogy és a Mezőföld agroökológiai
körzeteiben található. Borvidéki rangra 1998-ban emelkedett. A borvidékről további információk olvashatók itt.
A borkóstolón résztvevő borászatok három nagy szőlészeti
hagyományokkal bíró településről érkeztek. A Fabro Pincészet Paksról, a Molnár
Pince Bölcskéről, a Sarok Pince pedig Györkönyből. Mindhárom borászatnak a
települések híres pincesorain van pincéjük, méghozzá nem is akármilyen, Igazi
oromfalas pincék ezek, gyönyörűen kialakított pinceágakkal.
A Fabro Pince érkezett a legszélesebb borválasztékkal. A
paksi Sárgödör téren található pincészet filozófiája: „Mi a Fabro pince
alapítóiként valljuk, hogy emberi életünk célja, a kiteljesedés. Számunkra a
pince és a présház ennek jele, melyben testet ölt a közös akarat, a robosztus
férfierő és a kifinomult női lélek harmóniája. Nekünk a pince érték, melynek
mély szíve megőrzi és kiérleli a legmagasabb minőségű munka gyümölcsét, és
kötelességként diktálja a vendég szeretetét. De a pince és a présház egyben
fórum is, ahol vendégeink szívükbe zárhatják egymást, borainkat, és étkeinket
is.”
A pincészet 2009 óta gazdálkodik. Jelenlegi szőlőterületük
3,5 hektár, de a környékről még ehhez vásárolnak is szőlőt. Boraik széles
választéka is bizonyítja, hogy sokféle szőlőfajtával dolgoznak. Így például
készítenek fehérborokat Chardonnay, Zenit, Cserszegi fűszeres, vörösborokat Kékfrankos,
Zweigelt, Cabernet sauvginon, rosé és siller borokat pedig szintén Kékfrankos
fajtákból.
2012-es Chardonnay boruk, vagy ahogy ők hívják Sár-Don-É
(Sár, azaz Sárgödör tér, Don, azaz a borászÉ) szép színével, olajos magvakra
emlékeztető ízeivel nyitotta a sort. A
szintén 2012-es roséban a Kékfrankos mellett egy kis Zweigelt is próbál
érvényre jutni. A bor édeskés illataival, szamócás ízeivel és finom savaival
bontakozik ki a pohárban.
A vörösek felé vezető úton még két siller is várt ránk ettől
a pincétől. Kékfrankos volt mindkettő, csak az egyik csendes, a másik pedig egy
habzó (Salut nevű) változata. Élénk savak, málnás-gyümölcsös jegyek jellemzik
ezeket a borokat. Nekem a szénsavval gazdagított borocska izgalmasabbnak
hatott, talán nem véletlen.
Három vörösbor következett ezután. A 2012-es Kadarka édeskés
íze, diszkrét fűszeressége hagyott bennem egy kis hiányérzetet. A 2011-es
Kékfrankos viszont már hozta azt a vibrálást, amit a Kadarkától is vártam
volna. Érdekesen fűszeres, szegfűszeges-narancsos jellege a fajta picit újszerű
értelmezését mutatta számomra. A fahordó meglepő ízekkel áldotta meg ezt a
bort.
A vörösborok sorát ennél a pincénél a 2009-es Merlot zárta.
Ez volt számomra a torta. Fűszeres, cédrusos illatai, zamatai, finom savai, kellemes
éppen, hogy csak szárító csersavai és végül a fahordó leheletnyi megjelenése
kiváló borról tanúskodnak.
A tortára pedig a habot szó szerint is a félédes Cserszegi
fűszeres habzó bor tette fel. Nem vagyok egy félédes bor párti, de ezt a kis
illatos, könnyed bort szívesen kortyolgatnám a lenyugvó nyári nap melegében.
Az egy hektáron termelő Molnár Pince három borával
mutatkozott be az est folyamán. A sort egy 2012-es Sauvignon blanc nyitotta.
Nyitó bornál azért kicsit több ez. 14 %-os alkoholja is már tekintélyt
parancsoló. Szerencsére a nagy test, jó struktúra miatt ez korántsem uralkodik
el a boron. Érett szőlő jellege köszön vissza benne. Aranyba hajló színe is
árulkodik róla, hogy bizony egy jó érett alapanyagból építkezhetett a borász.
Illata nem túláradó csalános-ribiszkeleveles, trópusi gyümölcsös, ízében kerek
savak, maracuja, alkoholédesség és lecsengésében pici alkoholos kesernyésség
jelenik meg. Nem a megszokott Sauvignon, de én nem is bánom ezt.
Újabb Sauvignonokkal áltunk ezután szemben, de már Cabernet
változatban. A 2009-es Cabernet sauvginon még fiatalos oldalát mutatta. Élénk
savak, fekete ribiszke, paprika, határozott csersavak mutatták, hogy még alig
indult el a fejlődés útján. Ugyanakkor a 2007-es koránál fogva is már egy
érettebb karaktert, mélyebb, összetettebb ízvilágot mutatott. A szőlőfajtából a
fűszer, a szeder érezteti magát, a hordó kicsit ugyan eluralkodik rajta, jön
belőle a füst, a vanília, de lágyabb mint az előző, és több melegséget hordoz.
Végül Sarok Róbert boraival ismerkedtünk meg. A Sarok
Pincészet 1999 óta tevékenykedik Györkönyben. Róbert ma már mintegy 4 hektárnyi
szőlőterülettel büszkélkedhet e sváb pincefalu (vagy ahogy a helyiek nevezik
„Pincehegy”) határában.
A paletta ennél a pincénél is igen széles: Kékfrankos,
Cabernet sauvginon, Rubintos, Zweigelt, Néró fajták adják a vörösgerincet és
mellettük még néhány fehérborszőlő is labdába rúg, így például a Chardonnay és
a Szürkebarát.
A rendezvény keretében e pincétől is három bort állt
módunkban megkóstolni: egy sillert, egy Cabernet sauvignont és egy házasítást.
A 2012-es Kékfrankos siller meggyes ízével, lágyságával,
könnyedségével hívta fel magára a figyelmet. A 2009-es Veterán Cuvée névra
hallgató házasítás egy kis animalitással indult útjára poharunkban, vélhetően a
Pinot noirnak köszönhetően. Aztán, ahogy átjárta kissé a levegő, megjelent a
Rubintos illatossága, fűszeressége is, majd pedig a Merlot kellemes vaníliás
ízvilága zárta a kortyot. A 2008-as Cabernet sauvignon fűszeres-csokis vonala,
még határozott csersav-, lágy sava hosszantartó, jól eső érzéssel töltött el
bennünket.
Vendéglátóink arról is gondoskodtak, hogy, ha netalán a
jóborok keltette éhség gyomrunkban hiányérzetet generált volna, akkor azt enyhítsük
egy kis házi kolbász és szalonna társaságában. Én személy szerint azzal a
fantasztikus mangalica szalonnával bizony tovább is társalogtam volna, de ekkor
már egy újabb kemény munkával kecsegtető kóstoló várt ránk egy másik helyen,
így néhány baráti szóval búcsút vettünk házigazdáinktól és bíztattuk őket a
további hasonló megjelenésekre.
Öröm volt számomra látni, hogy a három pince tulajdonosai
együttműködve, jókedvűen, bizakodva álltak egymás mellett, és nem
vetélytársakként tekintettek egymásra, hanem partnerként, akikkel jó érzés
együtt képviselni a borvidéket.
Sikereket és elismerést kívánok munkájukhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése