Soproni kalandunk második napján kis kitérővel érkeztünk első állomásunkra. A kitérő keretében rábukkantunk Dr. Tóka József haszonállat bemutató udvarára, ahol a rackajuhoktól a mangalicáig sokféle állatot nézhettünk meg közelről, bátrabbjaink még meg is simogatták a szelíd jószágokat. A gondosan felépített és rendezett kis bemutató hely nagyon tetszett nekünk.
A nem várt élmények után Wetzer Péter pincéjébe látogattunk el. Nyílt, őszinte úriembert ismertünk meg Péter személyében. A főállásban Ausztriában, egy vinotékában dolgozó borász elkötelezett híve a természetes borok készítésének. A borokba nem akar varázslatot vinni, inkább a termőhely varázsát szeretné visszaadni a fogyasztók számára. Apropó termőhely, a talaj egészséges biológiai állapotának megteremtése, fenntartása véleménye szerint az alapja a minőségi szőlőtermesztésnek.
Fehér borai a Somlói borvidék vulkanikus talajú Sághegyén termett öreg szőlőkből, Olasz rizlingől, Furmintból (ezt a fajtát egyébként a Soproni borvidéken korábban nagyobb felületen is termesztették) készülnek, minerálisak, gyümölcsösek, teltek. Érett szőlőre utaló jegyekkel gazdagon bírnak.
Vörösborai a a Kohlenberg, Silberberg, Harmler, illetve a Spern Steiner dűlőkben teremnek. Péter többször is kiemelte, hogy mennyire fontosak neki ezek a termőhelyek, amelyek többnyire csillámpalás alapkőzeten képződött talajokkal bírnak. A 2 hektárnyi szőlőterület többségét a Kékfrankos szőlőfajta teszi ki. Nem véletlen ez, hiszen a borvidék legnagyobb arányú, mondhatni tradícionális fajtája, amelyre Péter szerint még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, nemcsak a termesztés, hanem a bormarketing terén is.
A másik fajta, amivel dolgozik a Pinot noir, ami a szintén csillámpalás Kogl dűlőben terem, mintegy fél hektáron. Az ültetvények kora több mint 30-35 év. A borász célja elsősorban mélyen gyökerező, megfelelő korú tőkéken termeszteni, ezért most is épp néhány parlagon lévő, vagy elhanyagolt szőlőskertek rokonstrukcióján dolgozik, vagy tervezi, hogy dolgozni fog, ha ideje engedi.
A 150 éves, saját élesztőflórával bíró kis pincében érlelődnek a spontán módon erjedt, seprőn érlelt borai. Kóstolónk során többnyire hordós borokat értékeltünk, méghozzá nem is akárhogyan.
A fent említett fehérek után egy 2011-es Kékfrankos következett a sorban, a Hamler dűlőből. Elegáns, meggyes, florális karaktere mindenkit lenyűgözött. A többi Kékfrankosa is hasonlóan elegáns, határozott savszerkezetű, de mégis telt volt.
Pinot noirjai fajtajellegesek, élénkek, földes-ibolyás karakterűek. Nekem a kedvencem az összes kóstolt bor közül a Silberberg Kékfrankos volt, 2009-ből, vettem is belőle, mert nagyon különleges. A gyümölcsökön túl, mélyen struktúrált, kicsit tán csokoládés karaktere és bársonyossága (annak ellenére, hogy érződöttek benne a csersavak bőven) ejtett rabul.
A kellemes kortyok után természetesen jól meg is éheztünk, hiszen időben messze volt már a reggelink. Nyomban el is indultunk a Soproni Ízutazás helyszínére.
Ahogy beléptünk a Liszt Ferenc Kultúrális Központba, ahol a program zajlott, kissé megijedtem, alig lézengtek néhányan és csak kevés kiállítót láttam az aulában. Aztán, amint felsétáltunk az emeletre, rájöttem, hogy jóval több kiállító és látogató van -a rossz idő ellenére is- mint azt gondoltam.
A bőség zavarában hirtelen nem is tudtuk, hogy melyik standhoz menjünk oda először. Aztán meghallottuk, hogy a Sterlik Pince boraiból lesz bemutató (eredeti célunk pont az volt, hogy ezen a programon felkeressük és megkóstoljuk a borászat termékeit). Nyomban fel is sorakoztunk a kóstoló helyiségben. (Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a program keretében folyamatos, hasznos előadások és kóstolók voltak bor, kávé, grillázs, stb. témakörökben.)
Sterlik Dávid, a fiatalabb borász mutatatta be apja és saját munkájának gyümölcseit. Eközben édesapja kinn tartotta a frontot az utcán lévő standjuknál. Nem irigyeltük őt, hogy ott a hidegben kellett kóstoltatnia a borokat. Na, de kanyarodjunk vissza a mi kényelmes, kis ültetett kóstolónkhoz!
A sort egy ereje teljében illatozó, fajtajelleges, az átlagosnál kicsit talán teltebb Irsai Olivér nyitotta. Majd két rosé következett. Mint azt Dávidtól megtudtuk, ez a szíve csücske, így nem véletlen, hogy négyféle rosét is készítenek: Zweigeltet, Merlot-t, Kékfrankost és egy Cuvée-t, a Pirkadatot, amely az előbbieken túl még Cabernet sauvignont is tartalmaz. Nekünk, mivel végülis mind a négyet megkóstoltuk, összességeben a Zweigelt ízlett a legjobban.
Ezt követően egy korrekt, gyümölcsös Portugieser kortyolgattunk. Végezetül pedig egy közepes testű, fűszeres Cabernet sauvignon zárta a kóstolót. Mi azért ennyivel nem elégedtünk meg, folytattuk a borok kóstolgatását utána is, így Traminitől kezdve, Zeniten át volt szerencsénk a pincészet Zöld veltelíni, Zweigelt boraihoz is.
Amint kijöttünk a teremből belevetettük magunkat a forgatagba. Kóstoltunk parlagfű tinktúrát, különböző módon készült kolbászokat, perecet, fagyit, sütőtök és málna pálinkát (a Szicsek Pálinkafőzdétől), kecskesajtokat, kölespogácsát, kukorica (ez egy kellemes, édeskés sör, ami mindegyikünknél nagy tetszést váltott ki) és konyakmeggy söröket (a Rizmájer Főzdétől)... még sorolhatnám ezt így tovább, de belegondolni is rossz, hogy mi mindent ettük-ittuk végig.
Ismét egy olyan zamatokban, különleges ízekben gazdag élményben volt részünk, amit egy hamar nem felejtünk el, ha más nem a két nap alatt felszedett kilóink biztosan emlékeztetnek majd rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése