Valentin-nap margójára

Manapság február 14-ét a szerelmesek ünnepeként tartják számon. A nagy csinnadrattával ünnepelt Valentin-nap az elmúlt évtizedekben új értelemet nyert. Azt azonban kevesek tudják, hogy Szent Bálint, avagy Valentin nemcsak a szerelmesek, hanem a lelki betegek és az epilepsziások védőszentje is. Épp ezért kicsit mélyebbre szerettem volna ásni Szent Bálint életútjában, de leginkább kevésbé valós, legendaszerű, illetve ellentmondásos információkra bukkantam. Az egyház szentjei című, általam nagy becsben tartott szinte már évszázados korú könyvemben is utánanéztem, hátha okosabb lehetek általa. (Ezt a könyvet még nagyanyámtól kaptam, szerettem volna újraköttetni anno, de már nem kerülhetett rá sor, amíg élt, és sajnos azóta is adós vagyok ezzel neki és önmagamnak is. Na, de ez egy másik történet...)

Szent Bálintról e könyvrelikviából is csak annyit tudtam meg, hogy áldozópap és orvos volt, Rómában. Sok csodás gyógyulás fűződött nevéhez és mártírhalált halt keresztény tanainak hirdetésért.

Kicsit böngészve tovább a jeles napok leírásaiban, még az is kiderült, hogy hazánkban Szent Bálint korábban nagy tiszteletnek örvendett, számos hagyomány kapcsolódott hozzá, pl. időjóslások (azt tartották eleink, ha hideg idő van ezen a napon, akkor jó lesz a termés). Ilyenkor megetették a madarakat, mert úgy vélték, ebben az időszakban választanak párt maguknak. Ezek a szokások aztán kissé feledésbe merültek. Mígnem az 1990-es években begyűrűzött hozzánk is az angolszász országokban szokásos valentin-napi felhajtás, más irányban terelve szokásainkat.

Ahogy a Karácsony is már szinte csak arról szól, hogy vásárolj minél többet, költsd el a pénzed a boltokban, törd a fejed a sok felesleges ajándékon, úgy ez a nap is csak a vásárlásösztönzés egy szimpla eszközévé vált. A sok-sok rózsaszín, piros műanyag vagy épp plüss kacat révén az eredeti elképzelést sikerült teljesen felülírni.

Csak reménykedem benne, hogy az alapgondolat a „Valentine’s Day” kapcsán az volt, hogy egy pillanatra álljunk meg, gondoljunk szeretteinkre, küldjünk egy kedves üzenetet nekik, hívjuk fel őket, és nem több. Persze az igazi ellenzők erre is azt mondják, hogy felesleges nevesíteni egy napot erre a célra, hiszen bármikor amikor csak kedvünk tartja megtehetjük, hogy gondolunk barátainkra, rokonainkra. Van némi igazság ebben is, de például én személy szerint kifejezetten szeretek minden ünnepet, mert kiemel kicsit a szürke hétköznapok monotóniájából. Nagyon is hajlamosak vagyunk mi (és biztosan az ellendrukkerek is) belefeledkezni a kötelező feladatainkba, napi munkánkba. Ilyenkor jön jól egy névnap, szülinap, vagy akár egy Valentin-nap.

Ha a szavakon túl (bármikor is) szeretnénk egy kis meglepetéssel kifejezni abbéli örömünket szerettünknek, hogy van nekünk, akkor egy kis csokoládéval biztosra mehetünk. Csoki nélkül amúgy sem múlhat el nap, pláne egy ünnep!

A Fabric Manufaktúra madagaszkári narancsos-diós étcsokoládéját ajándékba kaptam, csak úgy, kifejezetten nem jellemzési célzattal, de hogy is mehetnék el szó nélkül egy ilyen csoki mellett? Sehogy. Így a készítő beleegyezése nélkül ragadtam billentyűzetet és kezdtem formálni a szavakat a csokiról, mígnem ez a bejegyzés lett az eredménye.

Valentin-napra készült csoki ez, de szerencsére a készítő nem esett abba a hibába, hogy a csomagolással túláradóan csöpögősen akarná közölni a csokin, hogy „Engem vegyél meg a nagy napra!”. Szó sincs erről. Első ránézésre talán fel sem tűnik róla, hogy a februári jeles nap ihlette. A kis szív alakú lakat az egyetlen árulkodó jel. A lakat, amely az örökké tartó szerelem jelképe. Sokfelé divat már az ilyen lakatok kihelyezése kapukra, hidakra. Először az olasz minicsodatájon a Cinque Terrén láttam egy ilyen „lakatemlékhelyet”, ahol a szerelmespárok ott hagyhatják összetartozásuk jelét. És bár éppen nászúton voltunk, lévén, hogy nem volt nálunk ilyen lakat, mi nem hagytuk ott szívünk zálogát, mégis nagyon emlékezetesre sikeredett ez a nyaralásunk. Sokat tudnék mesélni a toszkán táj szépségéről és ottani élményeinkről, de mielőtt végleg elveszíteném a csokoládé jellemzés objektív fonalát, ehelyütt az élménybeszámolótól most eltekintek. (Egy pohár bor és egy tábla csoki mellett viszont bármikor szívesen mesélek róla...)

Tehát a csoki...a jól ismert 70 %-os kiváló minőségű madagaszkári alapra épül, ezúttal nem pirított barna rizzsel, hanem narancskivonattal és dióval ékesítve. Ajándék gyanánt nem hangzik rosszul, ugye?

A csokoládét magába záró csomagolást felnyitva, azonnal árad belőle a narancs csábító, éteres illata. A fényes, sima, középmély barna tábla jó roppanása, kellemes tapintása keltette méltóságteljes érzettel folytatja tovább diadalútját. Aztán mintha átöltözne a színfalak mögött, ahogy megkóstolom, inkább egy táncoslábú fruskára emlékeztet, mintsem egy diadalittas tekintélyre. Folyamatosan cikáznak benne a zamatok előre-hátra, ki-be. A narancs gyümölcsössége, a csokoládé pörkölési jegyei a dió vegetalitása felváltva villannak be.

A rizses kivitelben markánssá, dohányossá vált az összhatás, ennél a kompozíciónál pedig édessé, meglepően édessé! Ha vakon kóstolnám, talán nem is tudnám megmondani, hogy ez egy ilyen magas kakaótartalmú csoki. Na, jó a finom kis kesernyéje azért emlékeztet a csoki határozott karakterére.

Nehéz helyzetbe került azonban maga a csokoládé. Alázattal viseltetik a két komponenssel szemben. Udvariasan előre engedi a narancs és a dió ízeit. Az utóízben egy pillanatra belibben az aromák porondjára és átveszi az uralmat, de ezt követően újra csak meghajolva élteti a diót, ami a legvégén a visszatapsoláskor utolsóként tűnik el a színpadon leomló függöny mögött.

Ahogy a bornál megvannak azok a fajták, amikkel érdemes kezdeni barátunk „átnevelését” az édes vörösekről a finom száraz borok irányába, úgy ez a csoki is kiválóan alkalmas lehet egy leendő étcsokifogyasztó számára kezdő lépésként.

Ha van még egy pici erőnk ezek után továbbszárnyalni a csoki kapcsán, akkor próbáljuk ki az alábbit is!

A narancs illatban nagyon erősen jön. Ízben is ott van, de én még többet is szívesen éreznék belőle. Picit az édességet kompenzálva narancshéjat is el tudnék képzelni benne a kivonat mellett, ami a savasabb ízeivel további dimenziókat adhat a csokinak.

Ezirányú elképzelésemet alátámasztandó friss narancshéjjal el is majszoltam egy (aztán kettő-három...) falatkát és fenomenális ízélményben volt részem. Kóstoljuk így is meg!

Akárhogy is fogyasztjuk, nem fogunk csalatkozni benne!

Minősége: nagyon jó   

Megvásárolható: Fabric Manufaktúra

80 g/ ???