Rimóczi-Art Szalon Csókja

Grillázs és csokoládé újszerű találkozása e termék. Ezúttal nem bonbon,  nem díszes torta, hanem egy táblás csokoládé formájában jelenik meg a sokak által kedvelt ropogós karamelles csemege. Rimóczi László nagymestere a grillázstorták készítésének. A Magyar Grillázs Szövetség elnökeként jól tudja, milyen csodálatos dolog az, amikor a krokantnak is nevezett olajos magvas karamell-lapocskák végül valami szépséges szoborkölteménnyé állnak össze. Ezúttal kevésbé látványos módon, de reményeink szerint a tőle eddig megszokott remek ízekkel kápráztatja el a Rimóczi-Art kóstolóközönségét.

E csokoládé kapcsán említést kell tennünk még a Gabriel Bonbon Maufaktúráról is, hiszen velük koprodukcióban készült el ez az 53%-os kakaótartalmú tábla, törökmogyorós grillázslencsével ízesítve.

A csomagolás arculata és leírásai klasszikus elemekkel tarkítottak. Megjelenik rajtuk a történetiség, a szalonokból ismert báj és némi tudományos információ is a törökmogyoró, illetve a csokoládé jótékony hatásairól. Nekem sok a ciráda a dobozkán, de a csokoládé egyszerűsége (ami különösen tetszik, azok a kockákon ellentétes irányba futó csíkocskák)  megjelenése közelebb áll hozzám.

A két táblából álló csokoládé színe szép barna, kevés vörösárnyalattal. Fénye megfelelő. Néhol légbuburékok nyomai láthatók, de ez nem zavaró mértékű.

Olvadékony kézben, szájban egyaránt, bár itt valamelyest ragadósnak is tűnik. Roppanása kevésbé figyelemfelkeltő. Illata enyhén füstös, intenzíven mogyorós. Megkóstolva ugyanez érződik. A csoki egy pillanat erejéig a közepén jut érvényre, egyébként inkább csak aláfestő szerepet tölt be a pirított törökmogyoró határozott, karakteres íze mellett. Édeskés-kesernyés jegyek váltogatják egymást.

Összességében jó az ötlet, de a harmóniát nem érzem tökéletesnek a páros kapcsán, mert a csokoládé csak keveset tud hozzáadni az amúgy kellemes krokanthoz.

Minősége: jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
80 g/ 1390 Ft

The Tea Room Green Earl Grey

A kaliforniai The Tea Room csokoládé kézműves manufaktúra megálmodója a svájci Heinz Riemann. 2007-ben jött létre a vállalkozása és azóta rengeteg díjat zsebeltek be a különböző termékei. Sőt, 2014-ben az International Chocolate Salon az USA legjobb csokiműhelyének választotta.

Különlegessége az újfajta termékekben rejlik. A tea és a csokoládé ilyenjellegű és szintű elegyítése merőben másnak számít, mint a legtöbb hasonló termék. Szándékosan használom az elegyítés szót, mivel ellentétben sok más teás csokival, ezesetben nem érezzük a tealevelek keltette szemcsés érzetet a csokikban. Állítólag egy spéci ún. infúziós technikával kerül a tea csokoládékba.

Néhány példa ebből az izgalmas, 13 darabos csokoládékollekcióból: fehércsokoládé mézzel és kamillával, jázminteás tejcsokoládé, málnás rooibos teás tejcsokoládé, lapsang souchong teás étcsoki, stb.

Ezek közül én most a Green Earl Grey, vagyis a zöldteás, bergamottos, 60 %-os étcsokoládét kóstoltam.

Szeretem, ha egy csomagolás ilyen kompakt, mint ennek a doboza, jó kézbe venni. A zöld szín utal a teára. A betűk dombornyomottak. A feliratok árulkodnak arról, hogy ennél a műhelynél igyekeznek mindenféle elvárásnak megfelelni. Az USDA (U.S. Department of Agriculture) által is organikusként besorolt termékről van ugyanis szó. Emellett, amit még „tud”:glutén-, GMO-mentes és kosher is egyben. 2009-ben ez a csoki Gear Award díjat nyert.

Sok mindent tudunk már róla, csak azt nem, hogy milyen az íze. Kibontom hát az aromazáró tasakot. Egyből egy citrusos fuvallat árad szét belőle. A csokoládé diszkrét kakaós jegyei csak ezután és csak rövid időre képesek áthatolni a bergamott (amely egy citrusféle) keltette gyümölcsösségen.

A tábla kinézete relatíve egyszerűnek mondható, nincs a kockákon logó, sem egyéb minta. Amolyan hagyományos tábláscsoki látszatát kelti (persze ez nem baj, csak tény). Pici fény, középmély barna szín jellemzi. Érzetre pedig sima, és azonnal szembetűnik, hogy milyen vékony. Ennek megfelelően szinte csengő hanggal roppan. Nagyon jól törik.

Közepesen gyorsan olvad. Finoman kesernyés a csokoládé, savai nem, inkább a bergamott citrusos jegyei érződnek benne. A zöldtea valahol a falatka közepén villan fel. Nagyon hosszú a lecsengése, amiben a bergamott és a csokoládé kel versenyre egymással. Kellemesen selymes az érzete.

Nem szeretem a teás csokikat, pláne nem a bergamottot. Teát csokival, az igen, de teát csokiban, az eddig nem annyira jött be. Most viszont ízlett ez a kombináció. Ha kicsit teltebb lenne a csoki, akkor akár teljesen le vett volna a lábamról. Így is azt gondolom, azonban, hogy nagyon jó.

A cég ajánlása szerint érdemes ezt a táblát egy pohárka Pinot noirral, esetleg Tempranilloval együttkóstolgatni, még nem tettem meg, de ami késik, nem múlik...

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

51 g/ 1300 Ft

Cadeau Bonbonválogatás

Egy szép kis gyűjtemény kóstolgatásával töltöttem a Valentin-nap egy részét. Micsoda megterhelő feladat, ugye?

A gyulai Cadeau Manufaktúra gyökerei 1840-ig nyúlnak vissza. Bonbonjaik kiműveltek, gazdag választékban állnak rendelkezésére az édesszájú vendégeiknek. Ebbe a palettába nyertem most én is némi betekintést, a következő bonbonok révén.

Konyakmeggy

Leírása szerint: Pándy meggy cherry brandyvel, étcsokoládéburokban. A csomagolása és formája a hagyományos konyakmeggyes külsőről árulkodik. Megkóstolva, az ízére is ez jellemző. Kicsit talán jobban is érvényesülhetne a meggy íze, mert nekem inkább a brandy érzete volt intenzívebb.

Rózsaborsos bonbon

Étcsokoládé krémbonbon rózsabors ízesítéssel. Itt a csoki jól roppan, de eléggé morzsálódott vágáskor. A borsosság nekem tetsző módon csak enyhén érződött, de még így is sok a csoki kesernyéssége és a rózsabors együtt.

Rumtrüffel

Morgan kapitány csokoládékrémje, borzas étcsokoládéban. Sir Henry Morgan bonbonja igazán jól sikerült. Szerencsére nem dőlt bele túl sok rum, ahogy a kalózkapitány valószínűleg szorgalmazta volna a nagyobb mennyiséget. A „Sportszeletet” idéző ízű desszert jól sikerült. Finom a ganache, finom, kellően roppanó a borzas kéreg. Ez volt az egyik kedvencem.

Mojito bonbon

Lime és menta frissítő íze Bacardi rummal párosítva. Igazán izgalmasan hangzik ez a jellemzés. Szép zöld virágos, csepp alakú étcsoki bonbon. Nekem azonban inkább az After Eight jutott az ízeiről eszembe, semmint a koktél. Igaz, ezt a klasszikus csokit jobban is szeretem, mint a Mojito koktélt.

Maya bonbon

Karamellizált mézes tejcsokoládékrém, mogyorúnugát alapon, étcsokoládébevonattal. Miért éppen maya, azt nem tudom, de tény, hogy mind külsőleg, mind belsőleg megnyerő ez a csemege. Ami pedig a lényeg, hogy megkóstolva úgyszintén!

Libagége bonbon

Mandulagrillázs mandulanugátba töltve, tejcsokoládéval burkolva. Ennél értem a nevet (lásd: alakja, biztosan az előzőnél is arra utaltak), de talán nem ez a legtalálóbb, legcsábítóbb megnevezés. Erőteljesen grillázsos, a mandula pörkölése intenzív. Emellett még a karamell és a tejcsoki íze is jól tetten érhető. Kicsit talán édesebb a kelleténél.

Kávés tallér

Csokoládétallér tejszínes kávékrémmel töltve. Ötletes, hogy az étcsokis tallér tetején tejcsoki kávészem a dísz. Elrágcsálva, valami kvarcogott a fogaim alatt. Íze amolyan igazi „feketés”, mint, amikor reggel valaki munka előtt megiszik egy jó erőset, úgy „hat”.

Ír kávé bonbon

Whisky krémmel és kávé krémmel töltött tejcsokoládé desszert. Az alkohol kicsit erőteljes, de nem tud azért dominálni a kávé felett. Édeskés, de hosszú, jól eső íze van, az előzőnél jobb harmóniával.

Jamaica bonbon

Jamaica rumos csokoládéval töltött csokoládédesszert. Az elegáns vonalvezetésű, tömzsi bonbon ízeivel kevésbé varázsolt el. A rum érződik rajta, de még valami olyan füstös kesernyésség is, ami nagyon eltolta az arányokat.

Kalamajka bonbon

Citrusgyümölcs karamellkrém tonkababbal fűszerezve, étcsokoládébevonattal. A „csomagolása” egyszerre retrós és modern. Jó illatú, amin a tonka miatt nem is csodálkozhatunk. Felismerhető ízek. A közepén kifejezetten tetszett, de a lecsengése valahogy már kevésbé.

Extra pisztácia bonbon

Pisztáciamarcipán rétegen fehércsokoládés pisztáciakrém étcsokoládéban. Ízében marcipános-olajos, kicsit tömény, de jó ízű. Intenzív, de nem túláradó.

Erkel szelet

Diómarcipán, triple-seckel ízesített fehércsokoládékrémmel rétegelt desszert. Szép hangjegyekkel diszített négyzet alakú forma. Furcsa törkölyös íze van. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor viszont jön egy diós-rumos íz, ami már kellemesebb.

Citromfüves bonbon

A citromfű üde íze rejlik ebben az étcsokolédkockában. Sokszínű, csíkos tetejű bonbon. Jólesű citromfüves aromák lengik körül illatban. Ízében a csokoládé jól kiegészíti a citrusos jegyeket.

Csipkerózsika bonbon

Csipkebogyólekvárral ízesített, fehércsokoládékrémmel töltött krémdesszert. A fehér rózsa valójában rózsaszínes belsőt takar. Kevésbé érződik a csipkebogyó. Az édességén túl nem sok intenzitást mutat.

Balzsamos mangóbonbon

Mangókrém egy csepp balzsamecetredukcióval étcsokoládé burokban. Tetszetős, fényes csokoládékéreg jellemzi. Illata diszkrét, zamataiban viszont jól felismerhető a trópusi gyümölcsjelleg. Kiegyensúlyozott sav-cukor és kesernyésség arány.

Amaretto bonbon

Tejcsokoládéba töltött keserűmandulalikőrrel puhított marcipántöltelék. Enyhe illatok, ízek. A tejcsoki édességét a mandulalikőr jól ellensúlyozza, de rövid a vége és kevésbé hagy mély nyomot a kóstolóban.

A válogatásban szereplő étcsokoládés bonbonok 64 %-os kakaótartalmúak, a tejcsokoládék 33 %-osak, a fehércsokoládé 30 %-os kakaóvajtartalmú.

Az általam legjobbnak ítélt bonbonokat kiemeltem, szívesen ajánlom őket.

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

200 g/ 3400 Ft

Borcsoki fiesta a Képzeldelben

Egy másik oldalukról ismertük meg tegnap a Képzeld el Borbár borait. Kipróbáltuk, hogyan működnek csokoládékkal (na, jó azért nem a teljes repertoárt, csak néhányat közülük). Az eredmény az lett, hogy az est végére mindenkinek sikerült találnia kedvenc párost magának. Ez volt a célunk!

Borokat csokoládékkal összekóstolni nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha csak borokat, vagy csak csokikat kóstolunk, akkor is előfordulhat, hogy lesz olyan a sorban, ami nem mindenkinek ízlik. Ha ezeket még össze is kombináljuk egymással, akkor különösen nehéz eltalálni az emberek ízlését. Kinek a fűszeres csokoládék/borok ízlenek, kinek a gyümölcsösek. Az édesszájúak nem rajonganak az étcsokiért. A fehércsokit meg egyenesen kihagynák az étcsoki rabjai. A borok kapcsán ugyanez a helyzet fehérre, vörösre, vagy épp desszertre vetítve.

Majd jön egy ilyen este, amikor dől minden. A borral együtt kóstolás teljesen felül is írhatja eddigi prioritásainkat, vagy épp megerősíti korábbi preferenciánkat?

Az első párosnál gyakorlatilag rögtön elvek dőltek meg. A fehércsokitól előre berzenkedők végül kénytelenek voltak bevallani, hogy az ízlett nekik a legjobban. A mádi Bodnár Pincészet egész fürtös feldolgozással, fahordós erjedéssel, finomseprőn tartással készült dűlőszelektál (Szilvás) Hárslevelűjét kóstoltuk a Fabric Manufaktúra fahéjas fehércsokoládéjához. A jól beérett szőlő (november eleji szüret) finom zamatai -fűszeressége-, a termőhely riolitos jellege -ásványossága -, az eleganciája úgy domborodott ki e csoki mellett, hogy közben mégis megmaradt a bor légiesen könnyűnek. Pedig korántsem egy egyszerű tételről van szó. Ugyanakkor a fehércsoki fahéjassága felerősödött, citrusossága pedig végigkísérte a bort egészen a végső lecsengéséig.

Picit előreszaladtam, mert valójában nem ezzel kezdtük a kóstolást, hanem azzal, hogy utánajártunk mi fán terem a kakaó. Ehhez egy kis játékra invitáltam a résztvevőket. Szántó Tibor kétféle príma kakaóbabját hasonlítottuk össze „vakon”. A hazai piacon egyedi újdonságát, a vietnámi és a már talán ismertebb, venezuelai kakaóbabokat. A Mekong vidékéről származót azonnal „beanalizálták” (persze nem a termőhelyet, csak az ízeket). Citrusossága, savassága egyértelmű és markáns. A venezuelai ezzel szemben diszkrétebb, simulékonyabb. Elemezni is több idő volt, mert összetettebb. Kinek a banán, kinek a pirított magvak, a mogyoró, a mandula jutott róla eszébe. Akadt, aki a vietnámiért ujjongott, de a többség számára a venezuelai volt a kedvesebb. Ennek okát is megfogalmazták a kóstolók: számukra a dél-amerikai sokkal inkább hordozta a kakaó általuk jól ismert, kedvelt, megszokott és elvárt ízjegyeit, mint a harsány, de kevésbé konformista vietnámi.

Mindezt az élményt továbbfokoztuk azzal, hogy a Fabric Manufaktúra különleges madagaszkári kakaóbabokból készült „Csokoládécsipke” névre hallgató remekét kóstoltuk, a szintén madagaszkári kakaóból készült pirított rizses csokoládé mellett. Ezeket a finomságokat Szeleczky Takács Viktória, a csokik készítője mutatta be nekünk. 

A benyomások terén párhuzamot lehetett vonni az előbbiekkel. A kissé füstös jellegű, karakán rizses csokinál jött az „oh-érdekes”-élmény (akárcsak a vietnámi kakaóbabnál), ellenben a Csipke ínycsiklandó fahéjas-karamelles jellegéből adódóan úgy tűnt, sokkal közelebb állt a kóstolókhoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy aztán borokhoz, kávéhoz vagy önmagában, de egész este a csipkét rágcsálták a kóstolók (persze csak a készlet erejéig).

Visszakanyarodva a második borcsoki pároshoz, a KockaCsoki Manufaktúra kellemesen olvadó,  karamelles tejcsokoládéját kifejezetten kedvelték. A társát, a Terre del Principato 2013-as, mézes-gyógycukorkás-őszibarackos Greco di Tufoját viszont csak kevesen méltatták, pedig elég összetett bor ez is (én speciel nagyon szeretem).

A Heumann Pincészet házasítását, a 2011-es élénken gyümölcsös Lagonáját (Cabernet franc, Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Syrah) szintén szerették. Itt azonban néhányan megjegyezték, hogy a KockaCsoki biokókuszos étcsokijánál úgy érezték, hogy csak a csoki érvényesül e borral, a kókusz kevésbé. Valóban, a kókusz csak a lecsengésben jött ki igazán, de ez is volt a „terv”!

A Linnbrunn Pincészet 2011-es Cabernet sauvignon bora most egy kicsit rigorózusabb arcát mutatta nekünk, az acélos tanninjai és savai révén. Így a szegény meggymákos tejcsokinak (ismét Fabric Műhely) meggyűlt vele a baja, de végül is a csoki összbenyomásban jól megzabolázta a rakoncátlan bort, egy érdekes vegetális összecsengést adva.

A vörösek közül Németh János telt, gazdag, nagyívű, kitűnő hordóhasználattal megáldott, egyszerre fűszeres és gyümölcsös Merlot-Cabernet franc házasítása, a 2012-es Porkoláb bizonyult a legjobbnak. Egyben ez és a KockaCsoki chilis-vörösáfonyás étcsokija lett -holtversenyben az elsővel- a legtöbbeknek tetsző  páros. A csoki hihetetlenül jól eltalált aránya a bor határozott, de mégis szívet-lelket melengető ízvilágával tökéletes duót alkotott.

A záró párosnál a bor ugyan kicsit felülmúlta az ezúttal kevésbé markánsan gyömbéres tejcsokoládét (KockaCsoki), de a Borbély Pincészet sokrétű, minerális-zöldalmás-herbás és nem utolsó sorban édes (több mint 70 g/l cukortartalmú) desszertjével csoki legyen a talpán, ami versenyezni tud. Ennek ellenére az édesszájúaknak kifejezetten tetszett ez a kettős is.

Kakaótartalomban, alkoholban gazdag estét töltöttünk együtt. Remélem, mindenki jól érezte magát, folyt.köv...!