Elindult a Csokikóstoló Klubunk, avagy kezdetét vette a LittleBeetle Chocolates és a CsokiLaBor koprodukciója. Ezúton is köszönjük a
vinoWonka Csokoládé és Borbárnak, hogy vendégül látta tanulni vágyó, lelkes kis
csapatunkat.
Első kóstolónk keretében hat prémium csokoládét vettünk górcső
alá. A csokik kiválasztása most még random történt, de a későbbiekben
szeretnénk meghatározott témák mentén kóstolgatni.
Willie’s Cacao Milk of the Stars Indonesian Surabaya, 54
%-os táblájával kezdtük a sort. Willie Harcourt-Cooze egy ír úriember, aki
először Londonban, majd Venezuelában próbált szerencsét, ahol meg is találta
álmai munkáját. Vett egy kis birtokot, amelyet Criollo kakaófákkal ültetett be. A csokifeldolgozás fázisaiban
elmerülve, -ahogy csokibibliájában erről részletesen beszámol-, maga fejlesztgette
az eszközeit, csokijait, receptjeit, sőt 2009-ben még egy sorozatot is vezetett
a televízióban a kakaótermesztésről, csokikészítésről. Ez a magas kakaótartalmú tejcsoki táblája már
túllép Venezuela határain és Jáva szigetére kalauzol bennünket. Leírása szerint
mélyen karamellás, kávés, magvas pörkölési jegyeket kellene felfedeznünk benne.
A sima, fényes megjelenésű, tompán roppanó, textúrájában enyhén ragadós tábla
számunkra kissé talán visszafogottabban indul, mint azt vártuk, de a magvakat
és némi vajkaramellát már lehet érezni az illatában is. Ízében pedig kis füstösség,
pirított napraforgó jelenik meg. Ha hosszabb lenne a lecsengése és jobb az
állaga, akkor előkelőbb helyen is végezhetett volna, így végülis a 4. lett a
sorban. (720 Ft/50 g)
A füstösség nyomvonalán továbbhaladva következett Duffy’s Chocolate 65
%-os Dominikai Köztársaságból származó, Taino (bennszülött lakosok) nevű, a
meglehetősen ritka Hispaniola fajtájú kakaóbabból készült táblája. Az angliai
Lincolnshire-ben alapított, bean-to-bar csokikat felsorakoztató műhely a
termőhelyek közötti különbségeket hivatott megmutatni évről évre. A
saját kezűleg válogatott, pörkölt panamai, hondurasi, ecuadori, nicaraguai, guatemalai
fine flavour kakaóbabokat hagyományos gránit hengerek segítségével dolgozzák
fel, épp úgy, ahogy e tábla esetében is. A középmély színű, közepes fényű, lassan
olvadó, szemcsés tábla ananászos-füstös jegyeit mi is éreztük, akárcsak a
készítők, de számunkra most kevésbé tetszetős arcát mutatták az illatjegyek.
Sajt, durián és istállószag jutott eszünkbe róla (boros nyelven szólva „brettysnek”
tűnt). Ízében mindehhez a kesudió
markánssága is csatlakozott. Enyhén kesernyés, de a végén kaparós. Mintha
a fermentáció ezúttal nem sikerült volna a legjobban. Nem tudtuk jobb helyre, mint az utolsó
előttinek sorolni. (2520 Ft/60 g)
Az előbbi drasztikus ízeken túlverekedve magunkat enyhébb
vizekre eveztünk és egy kiemelkedően elegáns csokoládéval a Pump Street Bakery 72
%-os Madagaszkári táblájával ismerkedtünk. Az Ambanja régió, single farm,
vagyis egy ültetvény (nevezetesen az Akesson birtok) Trinitario típusú, a 2015-ös
évjáratú babjainak felhasználásával készült tábla ennek a pékségnek (ez nem
elírás) az egyik remeke. Anglia egy másik meghatározó műhelyének alapítója,
Chris Brennan egy francia útja során ismerkedett meg és szeretett bele a bagettek, péksütik világába. Orfordban aztán saját pékséget hozott létre, amely kis
idő múlva már a csokoládék irányába is nyitott. Gyakran kombinálva is egymással
a kenyereket és a csokoládékat, markáns ízvilágú táblákat létrehozva. Ez a
nemes kakaóbabokból készült csokoládé ugyan most önálló mivoltjában igyekezett
levenni minket a lábunkról, de bizony így is sikerült neki. Sima, fénylő
vörösbarna színű, jól roppanó kockái kezdetben lassan, majd fokozatosan olvadnak
szét. Selymes, légies állaga, tejeskávés, méhviaszos illata, a termőhelyet
visszaadó pörköltmagvas, élénken, de finoman savas, citrusos-gyantás jellege
meggyőző volt. Így utólag nem is értem, mért nem adtam neki maximumpontot?
Nekem köszönhetően hajszállal, de lemaradt a dobogóról. (2250 Ft/70 g)
Ezután emeltük a tétet és egy 85 %-os csokoládéval tettük
próbára ízlelőbimbóinkat. Szerencsére a Melt műhely Ecuador, single origin,
dark chocolate táblája kegyes volt hozzánk és a magas kakaótartalom ellenére egyáltalán
nem volt bántó. A londoni székhelyű Melt egy luxusmárka (abszolút
véletlen, vagy mégsem, hogy ismét Anglia csokigalaxisában járunk?). A Chantal
Coady által négycsillagosnak titulált notting hillbeli csokibutik exkluzív környezetben tárja kóstolói elé bonbonjait, csokijait. Ennek megfelelően
kerestük mi is az eleganciát a csokiban, s ezt az illatában találtuk meg. A
Manabí régió finom kakaóbabjainak virágos, zöldteás, rendkívül kellemesen kakaós
aromái vitték a pálmát a tegnapi sorban. A diszkréten kibontakozó csoki magvas,
vajas kenyérre emlékeztető ízjegyei mellett a kókusztekercses sütis vonal volt a
meghatározó benne, nagyon halvány savas felhanggal a háttérben. Kifejezetten szerettük...volna
a csokit, ha a látványos, nagy pöttyökkel díszített táblája nem lett volna
annyira vastag, masszív és tompa, hogy alig lehetett törni, a bubikról a
felületén és a ragadósságáról nem is szólva. Szigorúnak tűnhetünk, de így is
magas pontszámot kapott, ami a képzeletbeli dobogó harmadik fokára emelte. Íze
kitűnő, csak az állagon kellene még kicsit javítani, különösen az ára ismeretében lehetnek elvárásaink. (3222 Ft/90 g)
Taza Chocolate Wicked dark with toasted coconut, organikus
95 %-os csokijának elemzésébe nehéz belekezdeni, mert nem könnyű magát a csokit
értelmezni. Az Egyesült Államok egy lassan, de biztosan növekvő, Massachusetts
állambeli műhelye igazi kuriózum a piacon. Alex Whitmore és csapata az eredeti
mexikói technikákat követve gránit hengerek között, kíméletesen feldolgozott
kakaóbabokból készítik szinte már-már „kövecses” érzetű szemcsés tábláit,
korongjait, azért, hogy a kakaóbabok eredeti ízét a lehető legjobban átadhassák
a kóstolónak. Hm, ehhez még lehet, hogy fejlődnünk kell! Nem a 95 % sokkolt
minket, és még csak nem is a durván szemcsés állag (ezekhez nyitottan álltunk),
hanem a mindent átható, finoman fogalmazva ódon hangulatú, rendkívül robusztus
kakaós jelleg, amelyben a rejtőzködő pirított kókuszdarabkák csak annyiban tudtak
labdába rúgni, hogy tompították a kakaó markáns cserességét az édeskés ízükkel,
de az általam hőn áhított kókuszos zamat sajnos nem jött át. Ennek megfelelően
a sor végére kényszerült ez a csoki. (1739 Ft/70 g)
A kóstolást egy Academy of Chocolate díjas, hazai termékkel
zártuk. A Fabric Chocolate 80 %-os ecuadori csokoládéja kumquattal és ruandai
kávébabbal készült. Az immár nyolc éve működő manufaktúra egyelőre csak
kacérkodik a bean-to-bar csokoládékkal, de a hosszas keresgélés eredményeként,
kitűnő érzékkel kiválogatott alapanyagokból készült tábláik legalább akkora élményt
nyújtanak, mint az előbbi "kakaóbabtól a tábláig" készült tételek. Sőt, a
legharmonikusabb címet is elnyerte körünkben a csoki. Az Esmeraldas Hacienda Nacional
babjainak nemes gyümölcsösségét, földes, kakaóporos, kávés aromáit illatában,
ízében hordozta a fénylő, élesen roppanó tábla. A mézédes, alig savanykás, s
még kevésbé kesernyés törpemandarin, illetve az intenzív, de mégis behízelgően
gyümölcskarakterű kávébab pompás társai az ecuadori csokoládénak, amely a
háttérből irányítja, hogy melyik zamat táruljon éppen fel számunkra. Azt hiszem, azonban mindennél többet árul el minőségéről, hogy messze a legjobbnak
választottuk a hat tábla közül. Persze nem előnyös egy single origin csokoládét
egy ízesített táblával összehasonlítani, de, ha csak azt nézzük, hogy melyik
táblából maradt meg a legkevesebb, akkor az eredmény egyértelmű. (1590 Ft/70 g)
Jól éreztük magunkat, s jól éreztük a csokikat. A „kemény
munkánk” jutalmaként levezetésképpen pedig elmajszoltunk még a Sweetic Csokoládé
Manufaktúra bonbonjaiból is néhányat, csak mert csokiból sosem elég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése