Bonbon Fesztivál, morzsák

Székesfehérvár belvárosában, a Szent István Művelődési Házban zajlik épp a BonBon Fesztivál, amelyre persze én is kilátogattam ma. A rendezvényt inkább bonbon napoknak nevezném, a kiállítók száma alapján, de ennek ellenére érdemes egy fél napot rászánni, mert sok újdonságot lehet kóstolni rajta.

Unokatestvéremmel vetettük be magunkat az akkor még igen csendes forgatagba. Láttunk szép tortákat, hallottunk előadást csokikészítésről, gyönyörködtünk mézeskalácsokban, de a legizgalmasabb persze a kóstolás volt.

A Csokigurunál kezdtünk. A Roveli Liquiriza medvecukros desszertje ízlett itt a legjobban. Finoman érezhető csak benne az édesgyökér egyébként karakteres zamata, amely pont jól illik a benne lévő étcsokis töltelékhez.

A balatonlellei Csilli Choco Bons számomra eddig ismeretlen bonbonműhely volt, így ott kicsit többet is elidőztünk. A selymes gyümölcspüréi közül a kávést, a kókuszost és az áfonyást ízlelgettük. Utóbbi szenzációsan friss, gyümölcsös zamata tetszett a leginkább. Ugyanezt bonbonban is megkóstoltuk, dominikai étcsokival. Érdekes volt, hogy a kissé vegetális, de mégis gyümölcsös csokival mennyire más, savasabb ízei jelentek meg az előbbi üde pürének. A belga sörös ganache-ban a barna sör ízei nagyon jól visszajöttek a puha, olvadó töltelékben és csokiban. A kókuszpürés-fügezselés bonbon roppanós kérge tetszett, de a kókuszos töltelék már nekem kicsit édes volt.

A velencei Andi sütiszalon sóskaramellás bonbonja izgalmas összhatásával, 70 %-os étcsokijával jól folytatta az előbbi sort, de ami igazán meglepett az a paleo Sacher tortájuk. A zöldbanán liszt, házi kajszilekvár és paleo csoki kombó töménysége ellenére nagyon kellemes volt. A lágysága is elvarázsolt. Érdemes megkóstolni a rendezvényen, vagy akár egy velencei kirándulásunk során is, de hagyjuk ezt a desszertet a falatozgatás végére, mert utána már nehéz bármit is kóstolni.

Az EndorFine Csokoládéüzlet olajos magvas válogatásai igencsak felkeltették unokatesóm érdeklődését. Én sajnos nem élhetek ilyen finomságokkal, de neki nagyon ízlettek. A magam részéről a Rózsavölgyi Manufaktúra perui 71 %-os szenzációs csokit választottam e standnál, amit aztán az esti filmnél bocsájtottam ízlelőbimbóim rendelkezésére. „Akik” nem is tiltakoztak a feladat előtt, sőt alig akarták abbahagyni e csoki majszolgatását. Nem túlzás azt állítani, hogy minőségben ez a csokoládé vitte ma a prímet, de nem is vártam tőle mást. (Részletesen viszont majd később számolok be erről az élményről, egy külön fejezetben...)

A Rimóczi Art grillázsait már sokszor kóstoltam. Az ő standjukon aki nem talál Húsvétra ajándékot, az sehol sem. Nagyon szép, ízléses csokidesszertek várják, hogy kiválasszuk erre az ünnepre a megfelelőt. Mi ki is használtuk a lehetőséget, persze nem csak másoknak, magunknak is vettünk itt némi ajándékot. Ami itt a legkülönlegesebb csemegének tűnt, az a sült marcipán batyu volt, amely aszalt gyümölcsöket rejt belsejében. Az édes-savanykás-kesernyés nassolni való nem csak látványos, hanem finom is, izgalmas ízekkel bír. Csak ajánlani tudom ezt is!

Ennyit röviden a fesztivál-morzsákról, a többit kóstolja mindenki a helyszínen!