Évek óta nem voltam Rosalián, gondoltam, itt az ideje, hogy
ismét kilátogassak erre a fesztiválra. Néhány nagyobb és pár kisebb, vagy
kevésbé ismert borászat boraiból válogattam egy-két érdekesebb tételt.
Szivek György és Péter boraihoz eddig még nem volt
szerencsém, ezért is kezdtem náluk. A Neszmélyi borvidéken, azon belül
Kesztölcön tevékenykedő borászat kínálatában -mint azt megtudtam- már organikus
borok is szerepelnek, melyek közül én a 2016-os Zweigelt rosét kóstoltam. Ebből
a fajtából nem feltétlen próbálkoznék rosé-t készíteni, de épp ezért voltam rá
kíváncsi, hogy a tavalyi hektikus év után mit sikerült kihozni belőle. Halvány
rózsaszín színe, gyors lefolyása is mutatta, hogy egy könnyedebb borocska
várható. És valóban inkább az egyszerűbb, könnyű, élénk savú rosé kategória ez.
Cukorkás illata tetszett. A 2015-ös Rizlingszilváni boruk a fajtához képest
diszkrétebb oldalát mutatta. Nem egy hosszú ideig érlelendő fajta, de ennek
savai még szépen tartják a bort. Valószínűleg finom seprőn is nyugodhatott,
mert fel-fel sejlett benne némi vajasság, és főtt kukoricás zamat.
A közel 60 hektáron termelő szőlőskislaki Katona Borház
Nálad vagy Nálam fantázia névre hallgató 2016-os bora, valójában egy Cabernet
sauvginon-Portugieser rosé. Utóbbi fajta önállóan talán megint csak nem épp egy
tipikus rosé fajta (én lehet, hogy a jó alapnak tűnő Cabernet-t nem is
házasítottam volna, mert inkább elvett belőle a Kékoportó). A Portugieser adott
ugyan némi gyümölcsöt a cuvée-hez, de azt a karakteres ízt is, amit sokszor magán
hordoznak borai (ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tény, hogy a
fajtajelleg része). A Cabernet fűszeressége viszont szépen hozta a fajtától
elvárható ízeket ebben a relatíve hosszan héjjon tartott borban. Színe szinte
sillerbe hajló, illata és lehelletnyi tanninja is a hosszabb kontaktidőre utal.
2016-os Flört boruk az Irsai Olivér és a Sárga muskotály jó arányú
találkozásából született. Elképesztő illata után, talán kicsit kevesebb az íze,
de így is nagyon finoman rózsaolajos, licsis (szinte már-már Tramini jellegűen).
Hosszú lecsengésében pedig mindez még kiegészül egy kis körtés ízzel is. Könnyen
értelmezhető, jó kis házasítás.
A hajós-bajai Koch Borászattól két rosét vettem górcső alá.
Mimást, mint a Cannes-ban (Le Mondial du Rosé borversenyen) nemrég arany érmet
nyert Néro és egy Cabernet sauvignon bort? Előbbi érthető módon lett arany
érmes, gyönyörű színe levett a lábamról, illata, íze finoman
gyümölcsös-fűszeres-tuttifruttis (ez a fajta szerintem igazából rosénak kiváló,
vörösbornak talán kicsit kevésbé alkalmas, bár pont tegnap kóstoltam egy egész
jó vörösborát is). A Cabernet sauvignon rosé is ott kullogott ám az előbbi
nyomában! Természetesen ez is a 2016-os évjáratból származik (vagy nem is olyan
természetes ez itt a Rosalia kapcsán, hiszen több borásznál láttam 2015-ös
rosékat is!). Visszatérve a málnás-bodzás, egyszerre gyümölcsös és picit
vegetális borra, összességében nem kiugróan zamatosan, de mégis finoman harmonikus
volt.
Maczkó Róbert borait már régóta szerettem volna megkóstolni,
de most jött el végre az a pillanat, amikor erre sort is kerítettem. Egy
jóivású, kellemes Pinot noir és Merlot (80/20%), alias Medveálom Rosét
kortyolgattam tőle először. Classicus rosé, mely a pompás kis málnás jegyein
túl nem harsog más gyümölcsöktől, vagy fűszerektől, nem is teltebb az átlagnál,
nem is hosszabb, de valahogy mégis nagyon jól eső bor. A 2015-ös Blauburgere
mellett viszont kicsit hosszabban is elidőznék. Mint azt megtudtam, alig tíz
hónapot pihent 225 literes fahordóban, de ennyi épp elég is volt neki. Mélyvörös
színe, lomha lefolyása a pohár falán sokat sejtető. Illata finoman hordozza a
fa jegyeit, kiegészülve egy maréknyi meggyességgel. Testes, lágy savakkal,
bársonyos, de határozott tanninokkal megáldott, szinte már-már simogató jellege
nagyon lenyűgözött. Hosszú meggyes, konyakos, diszkréten étcsokis íze egy „60-as”
dominikai tábláért kiáltott (s én is, bár legnagyobb sajnálatomra éppen azt
most nem vittem magammal).
Kamocsay Ákos Prémium boraiból négyet kóstoltam. A 2016-os
év Irsai Olivérjével kezdtem (mi mással?), szép fajtajelleges illattal indult
és ugyanez a muskotályosság folytatódott ízében is. Hosszú lecsengéssel bíró, üde,
friss, könnyen-gyorsan a pohárból elfogyó, finom nedű. A szintén a tavalyi
évből származó Sárga muskotály bor ugyan kiugrik a pohárból (biztosan sokan is
szeretik emiatt), de valahogy nekem a fajta eleganciáját, jellegét nem mutatta
meg igazán, ezúttal. A fehér vonalat folytatva, egy 2015-ös Pinot gris is
bekerült a poharamba, immár a testesebb kategóriát képviselendő. Nos, igen, itt
már azért szintet ugrottunk. Az érett szőlőjelleg aromái és a leheletnyi herbás-körtés
vonulata tetszett leginkább e bornak. Majd persze egy rosét itt kóstoltam, a
2016-os Merlot formájában testet öltve. Szép színe, frissessége, gyümölcsössége
üdítően hatott. Lecsengése pedig kiegészült némi vegetalitással.
Végül Dúzsi Tamás két friss évjáratú roséjával zártam a mai
sort (megint csak mi mással egy Rosé-ünnepen?). A Pinot noir roséból lehet,
hogy kellett volna egy másik palackot kérnem, mert ez kicsit ziláltnak tűnt,
éles savai, nem tiszta illata kis űrt hagyott bennem, ámde a Cabernet sauvignon
rosé kárpótolt az előbbiért. Narancsba hajló színe, olajos lecsorgása a pohár
falán, finom savai, piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető zamata (nem saját
érzet, de megvettem-csipkebogyós jellege) tetszett.
Az idő rövidsége okán most csupán ennyi fért poharamba, de
úgy gondolom, ezzel az élménnyel is csak gazdagabb lettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése