2012. december 10., hétfő

Askinosie Davao Philippines


Íme egy újabb bean to bar csoki az Askinosie csokoládémanufaktúra háza tájáról! (Korábban a 70% Cortés csokoládét kóstoltam). Trinitario babból készült, mely a Criollo, a legritkább és legfinomabb, illetve a Forastero, egy elterjedtebb és ellenállóbb fajta keresztezéséből született. Az alapanyag pedig Davaoból, a Fülöp-szigetek egyik kakaóbab termesztő régiójából származik, mely Mindanao szigetén található.

A csomagolás és a tábla a szokásos. A külső borítás zsírpapír-szerű, kissé kaotikus, de minden hasznos információt tartalmaz. A csokoládé díszítése is a korábban látott, ASKINOSIE betűi kockánként.

A 77 %-os tábla színe szép kávébarna, közepesen fényes és rendkívül selymes tapintású, már megfogni is egy élmény! Eltörésekor határozottan roppan, törési felszíne egyenletes. Illata kissé poros, de csak éppen hogy…egyáltalán nem zavaró, inkább úgy mondanám, hogy emlékeztet a darált kávé illatára, kissé savanykás, erősen füstös és pörkölt. Én nem kávézom rendszeresen, de mindig is imádtam a frissen darált és főtt minőségi kávé intenzív illatát. 

Az ízlelőbimbóimat ez már kellőképpen fel is csigázta, tehát gyorsan meg is kóstoltam és az illat alapján nem csalódtam, lényegében azt az íz élményt kaptam, amire számítottam. Kicsit csersavas, kesernyés, leheletnyit savanykás, pont jó ütemben és mesésen krémesen olvad a szájban. A citrusossága inkább fanyar, a grapefruit héjára hasonlít, de a vanília bársonyos aromáját is felfedezhetjük. A pörkölt illat az ízében is megjelenik, a pirított cukor vagyis karamell személyében. 

Azt mondanám, hogy ez egy férfias csoki, talán James Bond is ilyet enne, mert testes, elegáns és felettébb finom. Hölgyeknek is ajánlom, mert selymesen lágy és összetett, nekem nagyon ízlett a komplex ízvilága és illata. Ebben az esetben a rusztikus csomagolás kifinomult belsőt rejtett! 2011-ben elnyerte a London Academy of Chocolate díjat is!

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládénet
85 g/ 3080 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

2012. december 9., vasárnap

Cote D’or 86 %-os Noir Brut

A Cote D’or márka sokak számára a megbízható minőséget jelenti, azért vásárolják, mert eleganciát, ízlésességet hordoz a csomagolás és még ráadásul jó is (legalábbis ez a z általános felfogás). Ez persze nem véletlen az 1870-es alapítása óta a cégnek volt ideje felfuttatni ezt a márkát. Azért lássuk be, tényleg szinte mindenki ezzel a csokival kezdi el a minőség felé tartó rögös útját a csokoládé kóstolásában.

A csomagolás sötétbarna színe, az arannyal egyértelműen a prémium kategóriás csokoládé jellegét sugározza.

Kibontva, a tábla hasonló színvilága szembetűnő. Mély barna, kissé opálos megjelenés, tompa hangot hallató törés jellemzi. A jellegzetes „nagykockák” és rajtuk a logó elefántja egyediséget kölcsönöz a csokoládénak. A magam részéről, szeretem, ha egy táblán a készítő kézjegye, logója, felirata látszik.

Illatában a túlzott füstösség mellett egy gumira emlékeztető aroma is jelen van. Ha kicsit „szellőztetjük”, mint egy bort, azért más is érződik benne: fűszerek, vaníliás cukor.

Kézbe véve szinte szétfolyik az ujjaim között, meglepően olvadékony. Ízben szintén a füst, némi pörkölt mogyorós jegy van jelen. Mintha leperegne a nyelvünkről, nem fedi azt el. A magas kakaótartalom kesernyéssége nem zavaró.

Savanykás ízén túl viszont a lecsengésben valami gyógyszeres kesernyésség marad vissza (különösen a torkomban). Kár ezért az utóízért.

Minősége: átlagos (+)

Megvásárolható: Spar
100 g/ 700 Ft

2012. december 8., szombat

Fabric Sao Thomé étcsokoládé fekete szezámmaggal és málnával


A 70 %-os étcsokoládé a számomra egyik legkedvesebb termőhelyről származik. Sao Thomé & Principe, avagy Szent Tamás sziget egy kis szigetország Afrika nyugati partjainál a Guineai öbölben, az Egyenlítő mentén. Az innen származó csokoládék fő illat-, ízjegyei többek között a só, a fahéj, a dohány, a füst, a narancs, a jázmin. A gazdagsága mindig lenyűgöz, ezért nagy várakozással voltam e tábla iránt is.

A csomagolás színvilága, szinte megegyezik a csokoládéval. Amikor kézbe veszem, azonnal olvadni kezd a kezemben. Felülete fényes, selymes. Jól roppan, a törésvonal nem egyenletes, de csak a miatt, mert a magvak és a málna azt nem teszi lehetővé. Liofilizált, azaz fagyasztva szárított málna és málnás balzsameceten pirított fekete szezámmagot tartalmaz. A fekete szezám egy picit erőteljesebb ízvilágú, mint a normál szezám, magas a vas és kalcium tartalma.

Illata enyhén dohányos, füstös, a málnás oldalán pedig egyértelműen gyümölcsös.

Érdekes, hogy szájban már kevésbé olvad gyorsan. Ízében először a málna, majd a fekete szezámmag érződik és a végén pedig a csokoládé. Jó elgondolás ötvözni a gyümölcsösséget a vegetalitással. A málna és a szezám együtt a fekete ribiszkét idézi fel bennem. A csokoládé kesernyéssége csak finoman érződik, inkább egy kis savasság jellemzi. Az összhatásban viszont a cukor-sav-csersav egyensúly szépen megvan.

Lecsengése közepesen hosszú, ismét vegetális, fás, dohányos, és talán ekkor érződik a legjobban a kesernyéje. 

Ebben a csokiban az a jó, hogy sikerült felidézni az alapcsokoládé ízjegyeit, megőrizni és kiegészíteni olyan újdonságokkal, amik nem zavarták meg az összhangot.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft

Fabric Fehércsokoládé japán zöldteával és gyömbérrel


A Fabric Csokoládé szerintem legmerészebb kombinációja ez a csoki, hogy miért? Hamarosan kiderül…

A csomagolás konszolidált barna színe, a zöldes hátlappal és kerettel a logó körül teljesen „átlagos” megjelenésű. A hátoldalán látható „merész választás” kevésbé bíztató felirata már sejtet valamit. Az összetevőktől még nem ijed meg az ember, hiszen a megszokott fehércsoki-tartozékok mellett csak egy kis matcha por és gyömbér olvasható. A matcha tea egy különleges zöld színű tea, amely nem a tea levelekből, hanem nem kevés munka eredményeként „kinevelt” rügyekből finomra őrléssel készül. (Még több érdekes info a matcha teáról itt)

Óvatosan kinyitom a dobozt. Az első gondolatom a látvány kapcsán csak ennyi: „WOW”. Ez a zöld csoki szín fehérnek aztán egyáltalán nem mondható. Pontosan olyan olivazöld, mint a doboz, úgyhogy a design ezúttal is dicsérendő. Őszinte leszek, teszteltem a környezetemben a csoki hatását. „Kérsz ebből a zöld csokiból?”-jeligével ajánlgattam ismerőseimnek. Volt, aki bátran bevállalta, de volt, aki alapból elutasította még azt is, hogy megkóstolja. Nem egyszerű tehát a megítélése.

Ami viszont tény, hogy szép, fényes és sima felületű. Illata gyömbéres-tejes.

A szájban (fehércsokitól nem elvárható módon) jól roppan és jól is olvad. Íze elsőre szintén meghökkentő. A tea domináns. Nem tudom, miből ered, de kicsit fura ízeket is érzek benne (talán a tea miatt). Egyszer már éreztem ilyet egy bonbon kapcsán, de nem jöttem még rá, hogy pontosan milyen ízek kombinációja okozza ezt a benyomást, mert az teljesen más ízesítésű volt.

Jó viszont, hogy amikor a kezdeti „vegetális” ízeken túljutunk, jön a kifejezetten jó érzékkel adagolt gyömbér.

A fehércsokiban a cukor arányos, nem sok. A gyömbér pedig még inkább „visszaveszi” az édességét. A lecsengése nagyon finom, fűszeres-krémes összhatású. Ez tetszett benne a legjobban. Kár, hogy az elején van az a furcsa íz benne, ahogy a gyömbér átveszi a terepet, már sokkal jobb. 

Minősége: jó

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft

Fabric Madagascar étcsokoládé sóvirággal és piros ribizlivel


A Fabric csokoládék sorozatának egy újabb gyöngyszeméhez érkeztünk. Az egységes barna csomagolása a csokoládé ízesítőjének, a ribiszkének piros színével egészül ki.

Kibontva, ismét egy szép tábla jelenik meg a szemünk előtt, ezzel a formával csak annyi a baj, hogy nehéz egyforma darabokat törni belőle, hiszen nincsen felkockázva. Na, de annyi baj legyen, azért így is eloszthatjuk a család tagjai, vagy barátaink között.

A csokoládé felülete fényes, sima. Ahhoz képest, hogy 67 %-os, eléggé olvadékony. A törésvonala nem egyenletes, de jól roppan.

Látszik, hogy közeledik a karácsony, mert a liofilizált (fagyasztva szárított) ribizlis (vagyis ribiszkés) csokoládé, a sókristályokkal, annyira szép látványt nyújt, hogy azonnal a Karácsony jut róla eszembe. Mintha hókristályok borítanának egy fát, amin csupa-csupa mesebeli piros bogyó díszlik. Látványos.

A csokoládé alapja Madagaszkárról származik. Látszik, hogy az egyik kedvenc termőhelyem. Annyira finoman csokoládés az illata, hogy azonnal fogyasztásra sarkall. Ha a bogyós oldalon szippantok bele az illatába, ott már persze nemcsak a csokoládé, hanem a „piroskák” illata is érződik.

A szájban rögtön a savas összhatás jön át, amit a só még markánsabbá tesz. A sóval vigyázni kell, édesebb ízekkel könnyebb párosítani, mert akár egy jó fehérbornál a mineralitás, úgy a csokinál is a só felerősíti a savakat. A csoki finom, fa cédrus és „echte” kakaó ízek jellemzik.  

Ahogy majszolgattam a falatkáimat, néha ráharaptam a szárított ribiszkében olyan kemény magra, ami a sajnos gyenge „lábakon” álló fogaimnak már igencsak kemény kiképzést jelentett.

A lecsengés vegetális a ribiszkétől, a só kevésbé intenzív már (meglepő módon). A legvége kifejezetten a csokoládé kakaójáról szól.

Ez a csoki nem épp a legbehízelgőbb, inkább egész karakteres és érdekes ízvilággal bír. Szimplának tehát nem mondható, az biztos. Ennek ellenére nekem ízlik, pedig a ribiszkét egyébként semmilyen formában nem vagyok hajlandó fogyasztani, ti. nem szeretem.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft

Tibi trüffelkrémes tejcsokoládé

„Trüffelkrémmel töltött különleges tejcsokoládé” a meghatározása ennek a csokoládénak. Lássuk, hogy mit tud!

A csomagolása a már jól ismert „tibis” designnak megfelelő papír. Kibontva a 31%-os csokoládét színe matt, tapintása nem selymes, de nem is ragacsos.

Illata rumos, tejes, jó.

A szájban kevésbé roppan, de nem is kell. Jól olvad, bár a trüffeltől én több krémességet várnék. A csokoládé íze vegyes érzéseket kelt bennem. A jellemzése szerint málna és eper gyümölcspor is van benne, a színezékről ne is beszéljünk! Talán mindez a kavalkád eredményezi a gyümölcsdzsemes „szaloncukor-érzetet”, ami mellett egy kis „mű”-ízt is érzek.

A csomagoláson található egy hangzatos szlogen: „Lassan olvad, sokáig érezheted a csokoládé ízét”. Ami megmarad a szájban az a rumosság és valami savas-fémes íz. Talán nem egészen erre vágynánk, mint hosszan tartó íz.

Bizony kóstoltam már jobb Tibit is, ezt nem sorolnám azzal egy szintre.

Minősége: átlagos (szerintem)

Megvásárolható: Spar
100 g/ ára passz

J. D. Gross Arriba Superior

A Lidl saját márkás termékei közül már korábban kóstoltam egyet, de szeretnék minél jobb képet alkotni arról, hogy mit tudnak ezek a csokoládék.

A csokoládé doboza piros, fekete és arany színekben játszó papír külső és egy belső fóliából áll. Maga a csokoládé szerintem sokkal dekoratívabb, mint a csomagolás. Szép fekete színe, rajta a név és a logó lenyomata mutatós, bár lehetne fényesebb a felülete. A tapintása viszont nagyon selymes. Roppanása tompa, törésvonala viszonylag egyenletes.

Illata virágokat, vaníliát és pipadohányt juttat eszembe, ami az ecuadori Arriba kakaóra általában jellemző is.

Olvadékony. Ízében kissé vegetális, mákos, ami megint csak előfordul e kakaótípus aromái között. Kesernyéssége a 81 %-os kakaótartalomnak megfelelő. A szájpadláson kicsit feltapad, de mégis az összbenyomás olyan, mintha „száraz” lenne. Közepesen hosszú a lecsengése. Vörösborral kóstolva meglepően mentás lesz az íze.

Ár-érték arányban azt gondolom, hogy nagyon jó választás.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Lidl
125 g/ 450 Ft

Moser Roth Edel Vollmilch csokoládé

A Moser Roth nemes tejcsokoládéja a már megszokott ötdarabos kis táblás kiszereléssel bír. Valahogy most a kék és arany színeivel (érdekes, a legtöbb tejcsokoládé kék színű csomagolással bír) nem vett le a lábamról. A kis tábla sötétkék színe sokkal jobban tetszik, de ez persze csak az én véleményem. Ami viszont tetszik, hogy, ha a tetején bontom ki, akkor praktikusan visszazárható.

A csokoládé őzbarna, közepesen fényes, sima felületű. A hátoldalán egy kereszt található mindegyik táblának négy pöttyel. Ez biztosan a formától alakult így, de mindenesetre viccesen néz ki.

Halkan, tompán törik, törésvonala nem egyenletes. Illata tiszta, kellemesen tejszínes és kicsit mogyorós (pedig nincs benne).

A szájban először nehézkesen, tapadósan olvad, majd javul a helyzet és szépen fokozatosan elkezd folyékonnyá válni. Íze egyszerűen tejes, semmi sallang. A csoki kakaós ízei csak halványan, sav, csersav nem érződnek. A cukor a 32 %-os kakaótartalomhoz képest jóval nagyobb arányú, ezért egy tábla bőven elég, de azért nagyon gejlnek nem mondanám.

Lecsengése rövid, ismét „csak” tejes.

Minősége: jó

Megvásárolható: Aldi
125 g/ 400 Ft

Fabric Grenade étcsokoládé szilvapálinkás szilvalekvárral töltve


Szeleczky-Takács Viktória csupán néhány hónapja kezdte el saját készítésű csokoládéit forgalmazni, de az máris látszik, hogy maximálisan odafigyel a termékei megjelenésére.

A barna doboz bíboros mintázata és hátoldala szépen összhangban van a csomagolást ékesítő szalaggal. Az anyaga hajtogatott papír. Rajta az információk nem túláradóak. Lényegre törően mutatják be a 60 %-os étcsokoládét. A leírásból kiderül, hogy a szilvalekváron és a 45 %-os szilvapálinkán kívül még egy kis fahéj, illetve szegfűszeg is megmártózott a csokoládéban. Sőt, ahogy kibontom a csokoládé belső fóliáját, egyből látszik, hogy a hátoldalára is került a fahéjból.

A csipkemintázat kitűnő ötlet, kicsit talán már közhelyes az a megállapítás, hogy így lesz „igazi hungarikum” ez a csokoládé, mindazon túl, hogy itthon és hazai szilvalekvárral, pálinkával készült.

A mintán túllépve meglepő, hogy milyen vékony a tábla ahhoz képest, hogy töltött. Ami szintén furcsa, hogy a „fonákja” felé görbül. Felülete szép fényes, a frissen őrölt fahéj miatt a hátoldala érdes, de a „színén” látszik, hogy sima felületű.

Török belőle. Egész jól roppan. A törésvonal egyenletes, bár helyenként légbuborékos. És hoppá, itt jön a trükk! Valójában a csokoládé két táblából (kvázi lapokból) áll (ezt az oldalán nem látni). A két réteg között található a szilvalekvár.

Grenada csokijai vegetálisak és piros bogyókra emlékeztető ízűek. A készítő honlapjának tanulsága szerint gyógynövényesek illetve gyümölcsösek. Lévén, hogy nagyon szeretem a területszelektált csokikat, ezért először próbálom e szerint elemezgetni.

Illata (persze nem a fahéjas oldalon szagolva) nekem most inkább a gyümölcsösséget mutatja. Ízben pedig inkább a herbákat érzem, pici füsttel, vörösboros fanyarsággal. De jó lenne megkóstolni az alapcsokit egy kellemes vörösborral! Az biztos, hogy a szilvalekvár is jó választás hozzá. Ha külön lenyalogatom róla a lekvárt (na, most remélem, hogy senki nem lát), akkor jó ízű, savanykás, szegfűszeges (ez egyébként a töltelék illatában is dominál) és bizony pálinkás ízeket lehet felfedezni benne.

Ha végre a normális módon kóstolom, tehát töltelékestül a csokit, akkor először is tanítani valóan jól roppan a szájban. Időben megkezdi a z olvadást is. Kicsit szárító a csersav, de nem veszélyes. Élénken érződnek a savak (erre persze a cukor nélküli lekvár rá is tesz egy lapáttal). A szegfűszeg áttör a csokoládé ízein is. A lekvár szintén érvényesül, de valahogy különáll a pálinkától. Lehet, hogy ez volt a cél?

A lecsengésben kis füstösség, sav és halványan a csoki kakaós ízjegyei mutatkoznak meg. Jó a csoki, de még kicsit össze kellene fésülni az ízeit, hogy a tökéletes harmónia meglegyen.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
90 g/ 1380 Ft

2012. november 29., csütörtök

Moser Roth Tejcsokoládé vajkaramella darabokkal

Az Aldi Moser Roth márkás csokoládék mindig hozzák a megbízhatóan jó minőséget. Nem kiemelkedőek, de jók.

A csomagolás színvilága tökéletesen visszaadja a karamellizált cukor színét. A belső kis táblák csomagolása is szép. Az összetevők közül a legérdekesebb, hogy a 32 %-os tejcsokoládéban étkezési só is van. Mostanában elég divatos dolog a karamellás tejcsokit sóval „meghintve” készíteni.

Fényes a felülete. Nagyon olvad, ahogy tapogatom. Selymes felületű, csak a karamelladarabok dudorodnak ki a hátoldalán. Illata tiszta, tejes.

Ízben szintén tejes, ahogy ropog a számban a karamell, úgy árad szét a tejkaramell íze is. Kellemesen olvad, de nem roppan. A karamelldarabkák viszont annál inkább ropognak, keménysége kicsit igénybe veszi a fogaimat és elég sokáig tart, amíg feloldódnak a számban. A csoki cukortartalma nekem már túl sok. Jó, hogy a lecsengésben jól érezhető a só és érdekes módon pici sav is jelentkezik.

Ha a csokoládé alapanyaga kicsit több és komplexebb ízvilágú kakaót tartalmazna, akkor egész jó lehetne ez a csoki.

Minősége: jó

Megvásárolható: Aldi
125 g/ 500 Ft

2012. november 25., vasárnap

Heidi Winter Venture Apple and Cinnamon

A romániai Heidi téli „kollekciójának” almás fahéjas változatával kezdtem e sorozat tagjainak kóstolását. A csomagolás láttán a meghitt, karácsonyi este jut eszembe. A dobozt kibontva a csokoládé kockái a már „megszokott” mintázattal, felirattal, színvilággal és megjelenéssel tárulnak elém.

A 30 %-os tejcsokoládéval kapcsolatban kicsit olyan az érzésem, mintha egyetlenegy féle csokoládét készítenének és azt fűszereznék, illetve ízesítenék a szezonnak megfelelően.

A felülete sima, de kicsit morzsás. A „fonáka” pöttyös az aprócska puffasztott rizs golyók miatt. Tejcsokihoz mérten meglepően roppan.

A fahéjas-almás tejcsokoládé illata szintén a karácsony varázsát idézi fel. (Kár, hogy almaaromát is adtak hozzá.).

A szájban olvadékony. Íze savanykás a karamellizált almától és édes a rizstől, illetve a tejcsokitól. Sajnos a lecsengésben a savasság-édesség mellett egy kis kozmaíz is felsejlik, ami kevésbé tetszik.

Összességében azt kell, írjam, hogy volt már ennél jobb Heidi csoki is. A csomagolás szépségén túl a legjobb benne a rizs íze, ami talán jobban is érvényesülhetne.

Minősége: átlagos

Megvásárolható: Ázsia Center
90 g/ 400 Ft

2012. november 20., kedd

Santander Dark Chocolate Columbian Espresso Coffe

Avagy teljes nevén Santander Columbian Single Origin Dark Chocolate 100 % Columbian Espresso Coffee. A kissé hosszú név egy kolumbiai 70 %-os étcsokoládét takar, 100 %-ban kolumbiai eszpresszó kávéval ízesítve (hát, ez a leírás sem sokkal rövidebb). Halkan megjegyezném, hogy ennek a csokinak az alapja az előbbi Santander tábla.

A kolumbiai Santander cég a fair trade elveinek megfelelően kistermelőkkel együttműködve készíti csokoládéit helyi kakaóbabokból. A lokalitásra rendkívül büszke cég, nemcsak a kakaóbabot illetően, hanem a felvásárolt kávéval kapcsolatban is magas követelményeket támaszt.

Kicsit talán még a megjelenésen kellene változtatni, a nem túl kedves barna színű dobozt ugyan a piros kávészemek feldobják, de még így sem egy kiváló minőségű csokoládé érzetét keltik az emberben, inkább valami középszerűt sejtenénk ez alapján.

A csoki szürkésbarna színű, fényes felületű, nem roppan és szerencsére nem tapad a felszíne és nem is szemcsés. Törésvonala is jó, egyenletes.

Illatában az alap csokihoz képest természetesen felerősödik a kávés jelleg. Ízében virágot, gyümölcsöket, ahogy a csoki leírásában olvasható, én nem érzek. Tejeskávét viszont annál jobban. Valahogy az a benyomásom, hogy a kávétól savasabb, csersavasabb érzetet nyújt most. Egészen robosztus. Nem olvadékony és kicsit tapad is.

Ez igazi étcsokoládés élmény, amit nemcsak csokoládé, hanem kávékedvelőknek is javasolunk kipróbálni.

Minősége: jó

Megvásárolható: Csokoládénet
70 g/ ára passz, szintén ajándék volt

2012. november 19., hétfő

Santander Columbian Single Origin Dark Chocolate

A kolumbiai Santander cég nevét az ország keleti részén található Santander államról kapta. A tradicionális eljárásokkal készült termékeik az egyedüli területszelektált csokoládék Kolumbiában. Ahogy ebben az esetben is főként Criollo és Ttrinitario kakaóbabok „házasításával” készítik táblás csokoládéikat. Ez a 70 %-os kolumbiai étcsokoládé kóser és laktózmentes.

Csomagolása téglavörös papírdoboz, egyszerű feliratokkal és a kakaóhüvely illetve levél rajzolatával.

Felülete szürkésfekete, nem fényes, sima. Tompa roppanású, de szép, egyenletes törésvonalú. Illata a Katica tortabevonóra és nescaféra emlékeztet.

A szájban kicsit keménynek bizonyul, de azért lassacskán kibontakozik. Ízében halvány gyümölcsösség, pörkölt magvak és ismét kávé érződik. Savai, csersavai határozottak, de nem bántóak és nem is húzósak.

Érdekes, hogy a cég honlapján párosítási ajánlások is találhatók a csokoládék mellett. Ezt a csokit cognac, single malt Scotch whisky és érlelt borok társaságában javasolják elfogyasztani. Egyik tipp jobb, mint a másik!

Összességében jó minőségű, a magas kakaótartalomnak megfelelő karakterisztikájú, de nem túl hosszú csokoládé.

Minősége: jó (+)
Megvásárolható: Csokoládénet
70 g/ árat nem tudok, mert ajándék volt

2012. november 18., vasárnap

Fabric Arriba tejcsokoládé fahéjjal és puffasztott kölessel

A Fabric cég egy fiatal, kézműves csokoládé manufaktúra, amely 2010-ben jött létre. Táblás csokoládékat, bonbonokat és trüffeleket készítenek. A táblás csokoládéik termőhely szelektáltak, de nem önállóan, hanem egyéni ízesítéssel kerülnek forgalomba.

Erre a csokira merő véletlenségből bukkantam. Épp egy boros szaküzletet kerestem, amikor megpillantottam egy bolt kirakatában. A megjelenése azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

Ízléses és egyedi csomagolású. A hajtogatott doboz színvilága és a rajta lévő díszszalag látványa az „igazi ajándék érzetét” keltette bennem.

Kibontva a csomagolást még egy meglepetés ért. A négyzet alakú tábla egyik oldalán a köles golyócskák világítanak át, a másik oldalán viszont egy szép csipkemotívum kelt újszerű, ötletes és megnyerő látványt.

A csokoládé világosbarna színe a 39 %-os arriba csokoládénak tökéletesen megfelel. Az arriba kakaó Ecuador egyik meghatározó kakaóbabfajtája.

Felülete egész fényes és sima. Roppanásról nem nagyon beszélhetünk ez esetben. Illatában természetesen a fahéj meghatározó, de némi tejszínesség és vanília is felsejlik benne.

Ízben kicsit sok a cukor, de ez nem meglepő. A virágmézes köles erre az érzetre rá is erősít. Finoman olvad szét a szájban. A fahéj íze jól kiegészíti a csokoládé és a köles mézességét. Sav és csersav nem érződik benne, ami megint csak érthető. Az utóízben érezhető szép florális jegyek jól elnyújtják a csoki lecsengését.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Kézműves Csemegebolt
80 g/ 1380 Ft

2012. november 17., szombat

Menakao étcsokoládé combavával és rózsaborssal

Kezdjük az elején, fogalmam sem volt mi az a combava, így hát utána kellett néztem. Kiderült, hogy a kaffir lime másik neve. Na, így már igen! Végre tudom hová tenni, van pár recept, ahol olvastam a nevét…A kaffir lime egy nagyon intenzív ízű citrusféle, citromfűre emlékeztető aromával. Dél-Kelet Ázsiában őshonos, a gyümölcsét és a leveleit egyaránt felhasználják.

Ennyi információ után nézzük ezt a madagaszkári, 63 %-os csokit! A tábla kis kockákra osztott és elég vastag, közepesen fényes, de nagyon selymes tapintású. Kicsit kemény így nehezebben törik, mint általában. Erőteljesen roppan és törési felszíne szép egyenletes.

Kibontás után rögtön megcsap az intenzív rózsaborsos illat, pink pepper stimmel! A combava a kóstolás után jelentkezik, citrusos, inkább a héj kicsit fanyarabb ízvilágával. Ami legelőször az eszembe jut róla, az, hogy friss.

Kissé lassan olvad, de ahogy ezt teszi, szépen előbukkannak az aromák. Az erősen gyümölcsös íz, mint egy citrusbomba robban, a borssal kifejezett összhangban. Fűszeres, a rózsabors nagyon karakteres, domináns, ahogy olvad a csoki, egyre erősebb, és egyszer csak hopp.. mintha egy kis kardamomot és szegfűszeget is éreznék, kicsit keleties. A végén az édes íz és a bors marad, lecsengése kifejezetten hosszú. Kissé csersavas, de nem zavaróan.

Összességében egy ragyogóan aromás és nőiesen elragadó csokoládét kóstolhattam, ajánlom a frissességet kedvelő csokiimádóknak.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládénet
75 g/ 1150 Ft

A csokoládét jellemezte: Noémi.

2012. november 11., vasárnap

Csokoládia Libatepertős étcsokoládé


Országosan számtalan Márton-napi rendezvény zajlik a hétvégén. Ennek apropóján választottam ki ezt a csokoládét arra, hogy a saját ünnepségünkre elvigyem. Mondanom sem kell először nagy meglepetést váltott ki a résztvevőkből. Láttam rajtuk, hogy elég bizarrnak tartják az ötletet ahhoz, hogy ne kóstolják meg. A bátrabbak azonban mégiscsak elmajszoltak belőle néhány kockát. Majd egyik pillanatról a másikra elfogyott az egész és mindenki kereste, hogy hol melyik tányéron maradt még esetleg belőle valami csipegetnivaló. Elnyerte mindenki tetszését.

A csomagolás mély barna színe, arany felirata és Csokoládia „birodalmi” jelzései nagyon jól illenek ehhez a szintén mélybarna színű, fejedelmi étekhez. Az 55 %-os étcsokoládé libatepertővel, vagy, ahogy felénk mondják töpörtyűvel valóban nem egy hétköznapi étel. 

Selymes fényű és tapintású, kicsit morzsás felszínű. Törésvonala is morzsalékos, de jól roppan. Jól láthatók a felszínén a töpörtyűdarabkák.

Illata pörkölt magvas, „paprikás kacsazsíros kenyérre” hajazó (nem meglepő módon). Íze is töpörtyű, de a csokoládé kiválóan kíséri. Tökéletes párosítás, pont annyi cukor, annyi kesernyésség van benne, ami kell. Telt, de nem tömény, nem zsíros, nem émelygős. Jól olvadó a szájban. Savait nem érezni. A csokoládé nagyon jó minőségű. 

Lecsengésében ismét a pörkölt magvak jelennek meg és pici sav is. Közepesen hosszú, kellemes finissel búcsúzik.

A mangalicatöpörtyűs „extremitáshoz” képest (ami szintén nem rossz) ez a csokoládé nekem egy finomabb, elegánsabb változat, bár kétségkívül merész ötlet. 

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládia
100 g / 1300 Ft

2012. november 9., péntek

Milka Alpine Milk Chocolate

Lassan lejár az első éve a blognak és én csak most szembesültem azzal a ténnyel, hogy még egy Milka csokoládét sem elemeztem. Tömegtermelésű, de igen kedvelt, sőt, sokak szemében ez „A csokoládé”.

Ahogy ez a Milka honlapján olvasható, története az 1826-ban, Svájcban alapított Suchard cég múltjával szorosan összefonódik, bár a márka hivatalos bejegyzésére 1901-ben került csak sor, Berlinben. A név a tej és a kakaó német megfelelőjének kezdőbetűiből tevődött össze, és már ekkor lila színű csomagolás borította. A lila tehén azonban csak 1973-ban került a csomagolásra. Érdekes adat, hogy itthon csak 1991-ben kezdték el forgalmazni. Akkoriban tényleg ez volt „A csokoládé”.

Most a Kraft Foods égisze alá tartozó Milka márka termékei igen széles palettán mozognak. A Milka reklámjai többnyire az „igazi tejcsokoládé”-jelleget hangsúlyozzák, ezért is választottam ezt a tejcsokoládét.

Ez, ahogy a csomagoláson szerepel, egy alpesi tejcsokoládé 30 % kakaótartalommal és 45 % habos kakaókrém töltelékkel. A csomagolása a jól ismert megjelenési formát hordozza. A csoki színe őzbarna, egész fényes, de nem selymes tapintású. Nem roppan (nyilván), törésvonala sem egyenletes. Vékony kéreg, belül pedig a krém látható.

Illata nugátos, tejszínes. A szájban finoman olvad. Az ízek már érdekesebbek. A tejcsoki kicsit „műízű” (ezt nem tudom másként leírni). A krém rész jobb, pici kesernyésség is érződik benne, ami a tejcsoki édeskés ízeit jól ellensúlyozza. Ízben is nugátos. Ha ezt a krémet egy nápolyiba töltenénk, egész jó lenne.

Nem hosszú lecsengésű, ami marad, az egy kis füst, sok cukor és az a fura íz, amit a tejcsokikérgen is éreztem. Összességében nem rossz, a tejcsoki minőségén kéne változtatni.

Az elemzés után rápislantottam az összetevőkre, amiben a mogyorómassza és az aromák kevésbé illettek a képbe.

Minősége: átlagos (+)


Megvásárolható: Spar
100 g/ 265 Ft

2012. október 31., szerda

Moser-Roth Mousse au Chocolat Classic

Aldi márka. Eddig csak egy Moser-Roth termék került fel a blogra, de érdekes, hogy az a legnagyobb érdeklődésre számot tartó csoki az oldalon. Hozzáteszem ár-érték arányban tényleg egész jók az „Aldi-csokik”.

A Mousse au Chocolat Classic „arisztokratikus” név mögött egy 85 %-os étcsokoládé bújik meg, 46 %-os csokoládéhabos töltelékkel.

A csomagolás nagyon jól eltalált (én legalábbis szeretem a fekete-arany kombót), ízléseses. A középen lévő krém sárga négyzet kifejezetten emeli a csomagolás finomságát. A csokoládé mérete és tömege egy családi kiszerelésnek is felfogható. Ami kicsit rontja az összképet, az a belső egyedi csomagolás, mert annak a mintázatán teljesen pixeles a kép.

Kibontva az első táblácskát, szép, a márkanévvel ellátott, csíkos kis téglalapok jelennek meg előttem. A fénye viszont már „nem a régi”, sajnos. A tapintása selymes, helyenként viszont morzsás törmelékek állnak útjába simogató ujjaimnak.  (Ha valaki látna ilyenkor, valószínűleg hibbantnak gondolna, amiért simogatom a csokit…)

Eltöröm. Nem roppan. A törésvonala jó, már amennyire a habról ez elmondható.

Illata kávés és némileg vegetális.

A szájban a kéreg jobban roppan, persze a habtól nem várom, hogy a füleimnek tetsző hangot hallasson. Ízben a kéreg kesernyéje hirtelen megijeszt. Jó-jó, mégiscsak egy 85 %-os csokiról van szó. A töltelék viszont helyreállítja a rémületükben összerezzent ízlelőbimbóim lelkivilágát. Édessége önmagában talán kicsit túlzó is lenne, de kell az a kéreg kompenzálására. Együtt majszolgatva szó szerint simán csúszik a csoki.

A záró akkordok aztán újra felborzolják a kedélyeket a szájpadlásom táján. Lecsengése ugyanis szárító, füstös.

Összességében elmondható, hogy ebben a csokiban az aromák, zamatok nem mutatkoznak túl szövevényesnek. Igazi kakaós ízvilágú, vagyis csokis csoki. Jól olvad, csak halványan savas, kesernyésen édes, közepesen hosszú.

Ha krémesebb lenne és komplexebb, akkor még akár nagyon „sokra is vihetné”. Azért így is el kell ismernem, hogy meglepett.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Aldi
187,5 g / 500 Ft

2012. október 18., csütörtök

Choceur Noir 75

„Qualität aus Österreich”, azaz osztrák minőség a Choceurtől, amely nem más, mint az Aldi beszállítója. A Choceur palettáján fehér-, tej-, étcsokik, területszelektált csokik és tüffelek is találhatók.

Ez a 75 %-os étcsokoládé szép barna színű csomagolást kapott, egy zöld csíkkal és arany felirattal hangsúlyozva a termék minőségét. A márkaépítés nagyon is tudatos az Aldinál, hiszen például ennél a névnél is egy nemzetközi cég -az „equator”- segítségével folyik a termékfejlesztés.

A csokoládé azonos méretű kockáin a ferde csíkos mintázat mellett maga a név is szerepel. Felülete ugyan matt, de finoman selymes tapintású. Színe közepesen mély barna. Kicsit morzsás a hátoldala és a törésvonal mentén is.

Illatában és ízében is körbelengi az aromákat egy jól érezhető füstösség. E mellett azonban még pörkölt magvas jegyek is fel-felsejlenek benne. Íze, és különösen lecsengése kiegészül kellemes mézességgel.

Savai, csersavai közepesek, ahogy az olvadékonyság mértéke is. Utóíze nem hosszú, kár, hogy szárító hatású, illetve a savai is felerősödnek benne.

Egész jó kis csokoládé ez. Nem összetett, nem kiemelkedően különleges minőségű, inkább azt mondanám, hogy hozza a színvonalat.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Aldi
100 g/ 400 Ft

2012. október 17., szerda

Lindt Creation Coconut Milk

A Lindt név az emberek többségénél a különleges minőség tudatával párosul, annak ellenére, hogy azért akárhogy is nézzük inkább tekintendő tömegtermelésű csokoládénak, mint kézműves terméknek. Ennek ellenére természetesen minden csokoládét a maga értékei alapján értékelünk és nem a szerint, hogy kézműves, vagy tömegtermelésű.

A csomagolás egyszerű, ízléses, szép, ezt nagyon tudja a cég. A csokoládékockákon a Lindt felirat és logó lenyomata látható. A felülete ragadós kissé és csak alig fényes. Törése tompa, de egy 30 %-os tejcsokoládétól nem várhatunk éles roppanást. A törésvonal felülete egyenetlen.

Illata édeskés, halványan kókuszos, ha behunyom a szemem, a kókuszos naptejet juttatja eszembe. A szájban nagyon olvadékony. A csokoládénak van egy kis „műanyagíze”, a kókuszreszelékes töltelék viszont finom (mondjuk engem a kókusszal könnyű levenni a lábamról, mert sajnos nagyon szeretem, még ha oly egészségtelen is). A cukor sok benne, ettől nagyon tömény, már egy-két kocka is telít. Feltapad a szájpadlásra. A csokinak van némi savas érzete is, de persze kesernyésséget nem érezni benne.

Lecsengése finom, közepesen hosszú. A „kevesebb több lenne”-elv itt is érvényesül. Ami jelen esetben annyit tesz, hogy kevesebb cukorral és több kakaóval, máris tovább élvezhető lenne ez a csokoládé.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ázsia Center
150g/ 650 Ft

2012. október 4., csütörtök

Choklad Mörk Étcsokoládé

Ez egy IKEA saját márkás 70 %-os étcsokoládé. Érdemes egy pillantást vetni az árára. Ez alapján nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudhat ennyiért.

A csomagolás egyszerű barna papír, kakaóhüvelyekkel és egy tábla csokival díszítve. A feliratok között szerepel az is, hogy „UTZ Certified Good inside”.  Az UTZ-programot a 90-es évek elején indította el egy belga-guatemalai kávétermelő és egy holland kávéfeldolgozó. A céljuk az volt, hogy támogassák azokat a termelőket, akik a fenntarthatóság jegyében végzik tevékenységüket. Az UTZ elnevezés onnan ered, hogy „Utz Kapeh”, ami jó kávét jelent maya nyelven. Szlogenjük a „Jobb termelés, jobb jövő.” A programhoz csatlakozó cégek vállalják, hogy biztosítják az őket kiszolgáló farmerek termelési folyamatainak elősegítését, családjaik megélhetését, megfelelő munkakörülményeit és környezetük állapotának megőrzését. A certifikáció kávé, kakaó és tea termelésére szakosodott.

A Mars, az Ahold, az IKEA, a D.E Master Blenders 1753, a Migros, a Tchibo és a Nestlé is csatlakozott már a programhoz. Persze ezt nem elég névleg felvenni, szigorú követelményeknek is meg kell felelni, amit egy harmadik fél ellenőriz is. Például nézik azt, hogy a termelés a jó mezőgazdasági gyakorlatnak megfelelően zajlik-e, biztonságos-e, nem végzik-e gyermekek a munkát és azt, hogy a környezetre nem ártalmas-e a termelés és végül a teljes szállítási, kereskedelmi vonalat is nyomon követik.

A csokoládé sajnos kakaóvaj kiválásos, ami persze nem feltétlen írható a rovására, inkább a rossz tárolási körülményekre. Felülete mindenesetre sima, persze nem fényes és a színét sem egyszerű megállapítani, jelen állapotában szürkés barnának látszik.

Eltörve jól roppan, szép törési felülettel. A szájban inkább tűnik keménynek, száraznak, porosnak, mintsem olvadékonynak. 70 % kakaótartalom jellemzi, de kakaóvajat nem csak kakaómasszát, cukrot, lecitint és vanília aromát tartalmaz.

Illata virágos, nekem a szegfű jutott eszembe. Íze érdekes, a holland kakaóporra emlékeztet. Kesernyéssége nem számottevő, savasság nem jellemzi, a cukor mennyisége nem sok.  Lecsengése közepesen hosszú, kicsit kesernyés, kakaós.

Az illata megnyerőbb volt, de az íze sem rossz. Egyszerű kakaós-csokis. Ár-érték arányban nagyon jó.

Minősége: jó (+)       

Megvásárolható: IKEA
100g/ 190 Ft!!!

2012. október 3., szerda

Szántó Tibor Madagaszkár étcsokoládé

Szántó Tibor madagaszkári csokoládé-sorozatából (ha szabad így fogalmaznom) korábban a 67 %-os pisztáciás-narancsos változatot kóstoltam, ami nagyon finom volt. Kíváncsian vártam hát ezt a táblát is.

Mielőtt a kóstolás élményeire áttérnék, még néhány infot azért érdemes tudni róla. Területszelektált csoki ez a javából! Madagaszkár az csak egy dolog, de azon belül az Ambanja régióból, egész pontosan pedig a Millot ültetvényből származnak a kakaóbabok. Tibor „házasította” őket, azaz ez saját blendje. Főként Trinitario babokból áll, de Criollo szemeket is tartalmaz.

A csomagolást új megjelenés jellemzi (legalábbis nekem az újdonság erejével hatott). A színvilága és a formája változatlan, de most már kakaóhüvelyek is díszítik a külsejét.

Egyszerű kibontani a hajtogatott dobozt. A tábla tetszetős kakaóhüvelyes motívuma is maradt a régi. Ami még megjegyzendő a csomagolás kapcsán, hogy 100 %-ban újrahasznosított papírból készült.

Ezek után „csak” a csokoládé maradt hátra. Színe nagyon mély barna, ez persze a 80 % kakaótartalom mellett nem meglepő. Felülete sima, fényessége azonban nem tökéletes. Fényes és matt részek váltogatják egymást.

Lassan bontottam ki a belső fóliát, mert azonnal szagolgatom a csokit, ahogy nyílik. Illata először kandírozott narancsra emlékeztet, majd napraforgómagvas. Már az elején is savanykás. Később, miután már majszolgatom, még egyszer visszatérek az illathoz. Hu, ekkor olyan, mintha egy kandírozott trópusi gyümölcsöket tartalmazó csomagba szagolnék bele. Ez nagyon tetszik!

Kézben nem olvad, pedig forgatom eleget. Kellemes hanggal roppan. Törésvonala végig teljesen egyenletes. A szájban ismét jól roppan. Állaga érdekes, mintha szemcsés lenne. Nem olvadékony, de nem is olyan, mintha egy darab kavicsot forgatnék körbe a számban. Először feltapad a szájpadlásra, majd fokozatosan eloszlik a szájban. Ez bizony nem a megszokott módon viselkedik. Ahogy a kóstolás végén elolvasom a leírást róla, akkor értem meg a textúra sajátosságát. Ugyanis nincs benne szójalecitin, ami a krémességet elősegítené, de még csak hozzáadott kakaóvajat sem tartalmaz, csak kakaómassza és nádcukor alkotja.

A savairól még nem beszéltem. Savas, de a cukor pont jól kiegészíti ezt az érzetet. Olyannyira, hogy fura módon időnként még édesnek is érzem. Cseranyagai szárítóak, de nem bántóan kesernyések. A 80 %-os kakaótartalom érződik persze, de nem durván. Ízvilága egyébként az aromákkal megegyező. Kevés füst jelenik meg benne a lecsengés előtt egy pillanatra. Utóíze közepesen hosszú, ismét citrusos.

Jó ez a csoki, de még szoknom kell ezt az állagot, bár volt már hasonló élményem más csokikkal is, azért nem ez az általános. A kakaóbab szempontjából viszont így jobb, hiszen a kevésbé intenzív feldolgozás több elsődleges aromát hagy meg a csokoládéban.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Szántó Tibor
60 g/ kb. 1500 Ft (már nem emlékszem pontosan)

2012. október 2., kedd

Original Beans Beni Wild Harvest

Az Original Beans egy több nemzetet átívelő kezdeményezés, amelynek célja, megőrizni azokat az eredeti kakaó termőhelyeket, amelyeket az emberi kéz még nem tett tönkre. A bolíviai Beni régió az Amazonas délnyugati árterén helyezkedik el. Itt, gyakorlatilag a szavanna közepén 38, összesen kb. 20000 hektár kakaó-erdő található, amelyek vagy természetes úton, vagy pedig több évszázaddal ezelőtti telepítéssel jöttek létre. Máig kutatott az eredetük.

A kakaó-szigeteket a helyiek „Chocolatales”-nek nevezik. A kakaófák területe nem művelt. A helyiek csak az érés idején szállnak kenuikba, hogy begyűjtsék a vadkakaó terméseket a misztikus szigetekről.

Sajnos ez a térség nagy veszélynek van kitéve, hiszen az emberi kapzsiság nyomán évente jelentős részük pusztul ki. Az Original Beans ez ellen próbál fellépni tevékenysége során. Minden egyes megvásárolt Original Beans csokoládétábla után egy helyi lakos ültet egy kakaófát.

Céljaik között szerepel ennek az egyedüli genetikai állománnyal bíró kakaó termőhelynek a megőrzése, az itteni nagyfokú biodiverzitás fenntartása. A csokoládé-készítés folyamatát pedig úgy végzik, hogy annak ökológiai lábnyoma minimális legyen. Ezt többek között azzal érik el, hogy megújuló energiát használnak az üzemben, a csomagolás újrahasznosítható (sőt, külső-belső része akár komposztálható is).  Fő irányelveik itt olvashatók.

Készítenek csokoládét perui, kongói és ecuadori kakaóbabból is. Ez a bolíviai tábla a Csokoládé Akadémia International Chocolate Award nemzetközi csokoládé versenyén, 2012-ben ezüstérmet nyert (Michel Cluizelt követően és Bonnat, Domori csokoládéit megelőzve). A 2011-es Great Taste Awardon pedig aranyérmes lett.

A csomagolása rendkívül informatív, de nem túl zsúfolt. A lényeg a szürke és fehér háttérből jól kiemelkedik, narancssárga színével. Nevezetesen az, hogy "Beni Wild Harvest", 66 %, azaz a 66 %-nyi vadkakaó-tartalom. Látható még rajta természetesen a pontos termőhely, illetve hogy 24 óráig konsírozták (ami jó állagot sejtet), a díjak és a kezdeményezés célja is, hogy minden táblával egy új fát ültessenek. A papírdoboz belseje további tájékoztatót hordoz az Original Beans szemléletmódjáról és a kakaóbab eredetéről.

A csokit kibontva szép mély barna színnel, napsugaras motívummal jelenik meg előttünk. Érdekes, hogy felülete kissé törmelékes, de megtapintva nagyon selymes. Törésvonala egyenletes. Vékony, elegáns tábla, első ránézésre azt gondoltam, hogy jól roppan, de inkább tompa hangot hallat töréskor. Illata közepesen intnezív. Napraforgó, méhviasz, szantálolaj jut eszembe róla. Fura módon kicsit savanykás is.

A szájban már jól roppan, jól is olvad. Ismét savanykás kicsit. Kesernyéssége leginkább a szárító hatásban érvényesül. Hosszú a lecsengése és az is savas. Ízében az illat aromáin túl
piros bogyósok is felfedezhetőek

A vadkakaós jegyek talán a kicsit „fás” illatokban, ízekben érhetők tetten. Vakon kóstolva én valószínűleg a 66 % fölé lőttem volna a kakaó-tartalmat, valahova 70 és 75% közé.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Csokoládénet
70 g/ 1500 Ft (ha jól emlékszem)

2012. október 1., hétfő

Pralus Mélissa

A Franciaországban nagy elismertségnek örvendő, Auguste Pralus által alapított csokoládéműhelyt ma fia Francois Pralus irányítja, szintén igen eredményesen. Területszelektált csokoládéik száma a 20-at is eléri, többek között Pápua-Új Guinea, Indonézia, Sao Thomé, Venezuela, Tanzánia, Madagaszkár, Kolumbia és Ecuador is szerepel a termőhelyeik között. Ezek a csokoládék többnyire 75 % vagy a fölötti kakaótartalommal bírnak.

Ez az indonéziai eredetű kakaóbabból készült tábla viszont „csupán” 45 %-os, de, ha belegondolunk, hogy tejcsokoládé, akkor már magasnak mondható ez az arány. Még izgalmasabb az a tény, hogy csak Criollo kakaóbabból készült.

A csomagolás barna-fekete színei és rajta az arany felirat a csokoládé mester nevével fémjelezve, előkelőséget sugároz.

A nemesség köszön vissza a csokoládé megjelenésén is őzbarna színe, fényes felülete, selymes tapintása révén. Egyetlen apró hibát vélek felfedezni rajta néhány légbuborék formájában.

Eltörve a felülete kicsit morzsás maradt. Illata citromfüves, vaníliás. Elmajszolva pár kockát, a szokott módon kitűnően olvad. Ízben vaj, karamell és citrusosság, azon belül talán grépfruit és lime leheletnyi jelenléte érezhető.

Kesernyéssége minimálisan érezhető, cukorérzete kellemes, nem tömény és nem tulzó.

Hosszúsága kicsit elmarad az eddigi „pralus-inktől”, de azért még így is közepesen hosszúnak mondható. Vajasság és pörköletlen napraforgó marad vissza a szájban utána.

Kellemes, sokrétű tejcsokoládé.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Csokoládénet
50 g/ 1320 Ft

2012. szeptember 27., csütörtök

Bobojka Korianderes-köményes étcsokoládé

A 2010-ben, Bárány Brigitta vezetésével alakult budapesti csokimanufaktúra táblás csokoládéi mellett szép számmal készít bonbonokat is. Az Édes Napok forgatagában néhányat megkóstoltam én is, a kecskesajtos nagyon finom volt.

Megtudtam, hogy a cég immár nemcsak belga, hanem francia, magyar (!) és olasz csoki alapanyagokat is használ. Maga a csokoládékészítő hívta fel a figyelmemet erre a 70 %-os könnyednek első ránézésre korántsem mondható csokoládéra.

A megjelenés ízléses, egyedi, különösen a manufaktúra logóját is hordozó információs kis fülecske révén. A csomagolás kibontása mindig izgalommal tölt el. Az első benyomás egy csokoládéról nekem a legfontosabb. Ahogy nyílik a fólia, úgy libbenek ki az első aromák, amik elviszik az embert vagy a jó, vagy a rossz irányba.

Érdekes, jelen esetben először a csokoládé (picit füstös, édeskés-talán karamelles) illata csapta meg az orrom, de ahogy tovább bontottam a fóliát, máris a fűszerek vették át az uralmat. Miután kivettem a csokit, még próbáltam előcsalogatni az elsődleges aromáit, hogy pontosan be tudjam őket azonosítani, de egy gyenge, ámde igencsak helytálló közhellyel élve, „ez a vonat már elment”.

A csoki ekkor inkább az éteres-korianderes illatával nyűgöz le (nagyon szeretem!), de természetesen időnként a kömény is teret kap. A fűszerek őrölt formában vannak jelen a csokiban. Durva is lenne szétrágcsálni az egész köményt korianderrel!

A csokoládé külseje közép mély barna, selymes tapintású, nem szemcsés, nem ragadós. A hosszú, inkább téglalap alakú „kockákból” álló csokoládét eltörve, halkan roppan, egyenletes törésvonallal. Kicsit szégyenlősen olvad a szájban, de ahogy felbátorodik, utána megfelelő az olvadékonysága.

Szinte tudatosan „adagolja” a fűszereket. Kíváncsi lennék az arányokra! Amit én tapasztalok, az fifti-fifti. Hol az egyik fűszer, hol a másik kerül előtérbe. Bár ahogy a második falatot is elmajszolom, az az érzésem, hogy először a koriander mutatkozik meg, majd utána jön csak a kömény. A lecsengésben viszont pont fordítva, markánsan érződik a kömény és a legeslegvégén a koriander tesz pontot az i-re.

Hol a csoki? Mindenhol, de csak kellően diszkréten. Mintha engedné, hogy érvényesüljenek a fűszerek, „ő” pedig majd a háttérből irányítja a dolgokat. Valóban, jól visszafogja a két fűszer határozott egyéniségét a könnyebb „emészthetőség” érdekében. Selymessége, finom kesernyéje szinte simogatja az ember ízlelőbimbóit. Helyenként pedig fel-felsejlik az a kellemes füstössége, ami már az illatban is megcsillant, és egy kis kávé.

Kicsit talán többet is mutathatna magából a csokoládé, de persze értem én, hogy ez a történet most nem (csak) róla szól…

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Bobojka (nemsokára a szaküzletükben is) http://bobojka.hu/
100 g/ ajjaj, nem emlékszem a csoki árára…

2012. szeptember 4., kedd

Menakao Truly Madagascar Milk Chocolate with Madagascan Vanilla

A Madagaszkárról származó Criollo kakaóbabot a legjobbak között tartják számon világszerte, mert telt, virágos aromákkal rendelkezik, tökéletesek a savai és hosszú a lecsengése. „Fine Cocoa” minősítéssel rendelkezik, amit az ICCO, azaz a „The International Cocoa Organization” adott ki.

A márkanév beszédes. Malagas nyelven MENA azt jelenti piros és KAO, mint kakaó.Vörös, mint a föld színe, amely gazdag azokban az ásványi anyagokban, amiket a Sambirano-folyó üledéke tartalmaz. Vörös, mint a Vörös Sziget, vagyis Madagaszkár.

A 44 %-os tejcsoki minden összetevője bio, természetes alapanyagokból van és növényvédőszer-mentes, illetve természetesen Madagaszkárról származik (még a csomagolóanyag is!).

Ilyen információk tudatában kíváncsian vártam, milyen ízélményben lesz részem ennek a „bean to bar” („babtól a tábláig”) csokoládénak a kóstolása során. A csomagolás tanulmányozása csak fokozta a kíváncsiságomat, mivel olyan nem szokványos összetevők is megjelentek a felsorolásban, mint például tengeri só, madagaszkári vanília, nem is beszélve a GMO (génmódosított szervezet)-mentes szója lecitinről, és a nádcukorról! 

Kibontás után előtűnik a matt, melegbarna színű tábla, mely kisméretű kockákra van osztva, és kakaóhüvely mintákkal van díszítve.  Nem roppan, de törési felszíne szép egyenletes. Elég olvadékony és tapad, a kezemhez is és később a szájpadlásomhoz. A csomagolásból kivéve azonnal megcsapta az orrom egy jellegzetes, intenzív illat, amit leginkább a frissen köpült vaj illatához tudnék hasonlítani. Erőteljesen animális, nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de azt hiszem, erre bátran mondhatom, hogy „érdekes”. Az elnevezésben szereplő light nem tudom mire értendő, mert egy nehéz, tömör, tömény csokiról van szó, a könnyedséget nem igazán tudom hozzá kapcsolni. A fudgy inkább jellemző, kicsit karamellás, vajas-vaníliás ízzel.

A tengeri só intenzíven jelen van, amely leginkább a kissé kesernyés-citrusos aromák (melyek jellemzőek a madagaszkári kakaóbabra) után lopakodik elő, de némi porosságot is éreztem, majd egy édes hullám a végén, és marad a cukor. Összetett, és hosszú lecsengésű ízkavalkáddal randevúzhatunk falatozás közben.
Az tény, hogy egy nagyon eredeti csokoládéval állunk szemben, de ízlés dolga, hogy valaki szeretni fogja vagy sem. Nekem kicsit túl sok volt a jóból, de aki szereti a „vastag”, különleges és karakteres ízeket, annak tetszeni fog.

A termőhelyről itt további információk olvashatók.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csokoládénet
75 g/ 1150 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

2012. szeptember 3., hétfő

Lindt Excellence Crunchy Caramel

Nyitásként nézzünk körül a Lindt márka házatáján. Először is egy kérdés: miről híres Rodolphe Lindt, a cég alapítója? Segítek: egy találmány1879-ből…segítek még: konsírozás, azaz ‘conching’. A válasz illetve a találmánya konsírozógép és az azzal végzett folyamat. A konsírozás a kakaómassza hosszú órákon át tartó préselését és keverését jelenti, amelyet ez az úriember talált fel. (Hogy tudatosan vagy csak egy véletlen folytán, az egy másik történet.)

A csokoládé annak idején nehézkesen formázható, durva felületű és törékeny állagú volt, viszont ezzel az eljárással készítve, a három napig tartó folyamatos keverés mellett és kakaóvaj hozzáadásával, egy teljesen új, az eddigiektől eltérő csokoládé született, amit Lindt „lágyan olvadó csokoládénak” nevezett el.
Hát, lássuk milyen is ez! Miután kiszabadítottam a csokitáblát a csomagolásból, az első dolog, ami eszembe jutott, az a „teheneskaramellkocka” illat. Aki már túl van élete első 30-40 (?) évén, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Arról a porhanyós tejkaramella hasábról, aminek a csomagolásán boci volt! És nem csak az illat emlékeztet fiatalkorom édességére, hanem az íze is, klasszikus retró tejkaramella ízvilág. Na, de kanyarodjunk kicsit vissza, a repcelecitint is tartalmazó, 30 %-os csokihoz. Felülete matt és a színe nagyon világosbarna, kicsit talán már túlságosan is, de legalább harmonizál a karamell színével. A felülete nem morzsalékos, törési felszíne szép, de nemhogy nem roppan, hanem szinte finoman el lehet tépni.
Amit Lindt úr szeretett volna elérni, az már a felbontás után teljesült, gyorsan olvadó csokoládé született, és hogy nem csak gyorsan, hanem lágyan is olvad a számban az is kiderült hamar. Ezzel nincs is baj, de nekem túl sok a benne lévő karamelldarab. Mikor az ember el kezdi enni, még jól is esik a roppant ropogós karamelldarabkák elropogtatása, de a végén, a csoki gyors elolvadása után ott maradt a számban a sok kis apró kemény szemcse. Az ízük viszont kellemes, nem túlpirított, hanem pont jó, pikáns. A csokoládé önmagában nekem kicsit édes, szirupos. Az összbenyomásom vegyes, alapvetően egy jó minőségű csokoládét kóstoltam, de a részletek nem voltak harmóniában egymással.

Édesszájúaknak és karamellőrülteknek különösen ajánlott!

Minősége: jó

Megvásárolható: Ázsia Center
100g/ 420 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

2012. augusztus 31., péntek

Tibi Kakaóbab-töretes étcsokoládé

A Bonbonetti cégcsoport „tibi” márkája először 1941-ben került a boltokba (az egykori tulajdonos unokájáról kapta a nevét). Mára egy egész szép kis szortimenttel büszkélkedhet ez a márka.

A kakaóbabot és az inkább étcsokoládét  kedvelő fogyasztókat célozza meg ez az 50 %-os csoki. A csomagolása az új „tibis” designnak megfelelő kék színű papír közepesen mély színű csokoládékockákkal és keresztbe futó barna sávval.

A valóságban halvány fényű, és valóban csak közepesen mély barna színűek a „tibi”-logós kockák. Kissé ragadós tapintású.

Illata capuccinóra, kakaós kekszre, s talán chilire emlékeztet. Íze édes-kesernyés, füstös, konyakmeggyes. Nem roppanós, közepesen olvadékony állagú. Ami roppan benne az a kakaóbab-töret. Ez egy kevés mentás ízt is ad a csokinak. Utóízében szintén füstösség és méz érződik. Szép összetett aromák, de szinte émelyítően sok a cukor. Nagyon édes, ezt még a töret kesernyéje sem tudja feledtetni. De kár érte!

Minősége: jó

Megvásárolható: Interspar
90 g/ passz (nem emlékszem, hány forint volt)

Boci Tejcsokoládé

A Boci termékleírásában az szerepel, hogy idézem „Krémesen lágy tejcsokoládé eredeti recept alapján”. Az eredetivel nem tudom, hogy mire utalnak, de az biztos, hogy a Boci csoki már az 1920-as években megjelent és „ősének” számít a Szerencsi tejcsokoládé. Ha tovább megyünk a leírásban, akkor ezt olvashatjuk „Vigyázz, nehogy kísértésbe ess!” Miért? Nem az a cél, különben ki veszi meg a csokit?

„Boci. Csak a csoki számít.” Ez a jelige már sokkal inkább helyénvaló. Na, de, ha már a csokinál vagyunk, akkor nézzük is meg, hogy mit tud ez a 30 %-os tejcsokoládé!

Az „Új kakaós ízű” tejcsoki valóban finomabb, mint az előző változat volt. Világosbarna színű, tompán törő csokoládé.

Illata tejes, kakaós, karamelles, füstös, sőt még némi virág is felsejlik benne. Íze olvadó, krémes, tejszínes, mézes. Enyhén savanykás, de ez a túl sok cukor mellé kell is. A kakaóból származó, jó értelemben vett fanyarságot egyáltalán nem érezni. A tejesség dominál. Nem komplex ízvilágú, de azt gondolom, hogy szerethető.

Minősége: jó

Megvásárolható: G’ Roby
100 g/ 300 Ft

Riquet Vollmilch

Az 1745-ös alapítású Riquet cég ma az Aldi beszállítójaként működő Storck nagyvállalat része.

A 30 %-os tejcsokoládé kékszínű, egyszerű papír csomagolásán jól láthatóan szerepel a „Qualität aus Österreich” felirat, mintegy garanciát adva arra, hogy ez valóban jó minőségű csokoládé lesz. Tovább olvasgatva a feliratokat, jellemzéseket a termék -íz szempontjából meghatározó- hozzáadott anyagai között a kakaómasszán és a tejen kívül még mogyorókrém és vanília aroma is szerepel.

Ezek után jöhet a felbontás. A közepesen mély barna csokoládé kockákon -engem- a lonc virágára emlékeztető kis motívum látható. A lenyomatok fényesek, a többi része a csokinak inkább tompa. Tapintása ragadós. Felülete a törés előtt is már morzsalékos, aztán majd a törésvonala is.

Illata diszkrét. Füst, karamell jön belőle. A szájban közepesen gyorsan olvad. Nem savas, nem csersavas. A cukorérzet erős, de nem gejl. Ízben a tej, a vanília jelenléte igen erős. Ízben még jellemző „porosság” is megfigyelhető. Pár kocka elegendő egyszerre, mert azért tömény. Lecsengése közepesen hosszú -talán a legjobb benne- kis mézzel. A végén a fogakra tapadó „maradványérzet” annyira nem tetszik.

Összbenyomásként azt lehet mondani, hogy nem rossz, az árkategóriának megfelelő, talán annál kicsit jobb is.

Minősége: jó

Megvásárolható: Aldi
100 g/ 200 Ft

Milmex Finesse Milk

Az első csokoládégyár Bulgáriában 1914-ben jött létre Plovdivban. Azóta újabb és újabb cégek jelentek meg a bulgár piacon. 1994-ben jött létre az a Milmex cég, amelynek tejcsokoládéját legutóbb kóstoltam.

Ez a diabetikus csoki szép, nem túl cizellált, inkább elegáns csomagolásával hívja fel a figyelmet magára. A lényegi információ okosan, nagy betűkkel szerepel rajta, nevezetesen az, hogy „DIET”. (Bár más termékekkel ellentétben azt nem propagálják túl, hogy gluténmentes, de azért fontos tudni róla).

Kibontva, ahogy a dobozon is látszik egyszerű, világosbarna kockák jelennek meg a szemünk előtt. Illata intenzív, füstös-vaníliás és kicsit tejszínes. Fénye tompa, akárcsak roppanása. Törésvonala megfelelő.

Íze rumos, vanílás-mézes. Olvadékony, de nem tapad fel a szájpadlásra. Kevés sav és alig érezhető csersav jellemzik (ahogy ez egy tejcsokitól várható is). A kakaótartalma egyébként 41 %, viszonylag magas. Lecsengése közepesen sokáig tart. Kávé, vaj is fel-felsejlik benne.

Minősége: nagyon jó (különösen ár-érték arányban nézve)

Megvásárolható: Interspar
80 g/ 600 Ft

2012. augusztus 20., hétfő

CsokiLaBorKlub ürmösökkel

A CsokiLaBorKlub júliusban a Csokoládia Birodalomban kapott lehetőséget aktuális gyűlésére. Ezúton is köszönjük a lehetőséget és a vendégszeretetet, amellyel befogadták a rövid ideig „hajléktalanná” vált klubunkat.

A kiválasztott témakörrel -nevezetesen ürmös borok- nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint gondoltam, ugyanis nehéz volt ürmösöket találni a piacon, szárazat meg még inkább. Így esett a választásom az Orbán Pincére, amelynek fűszeres borai pont azon irányvonal mentén készülnek, amire én is kerestem a példákat a hazai borok tengerében.

Az Orbán Pincéről csak röviden annyit, hogy 2007-ben jött létre. Ugyanebben az évben egy 4,5 hektáros Chardonnay ültetvényt vásárolt meg a Balatonfelvidéki borvidék egy csodaszép kis települése (Szentbékkálla) melletti, délnyugati fekvésű helyen, a Farkastetőn, a Kőtenger mellett. 2008-ban még egy 2 hektáros Szürkebarát ültetvényt is felvásároltak a Badacsonyi borvidéken, Balatonrendesen a Kerekesdomb dűlőn. Ugyanitt már sorakoznak a saját telepítésű Furmint tőkéik is, alig kezdve meg remélhetőleg igen hosszú és tartalmas életüket.

A fajták tehát jelenleg Chardonnay, Szürkebarát. A technológia során két irányt céloznak meg, a gyors feldolgozású, hűtve, irányított erjesztéssel készült, acéltartályos, azaz reduktív borokat és a „késői” szüretelésű, igen érett szőlőből készült testes, magas alkoholtartalmú, héjon áztatott, hosszú ideig seprőn tartott, újfahordóban erjedt és vagy érlelt borokat.

A kóstolónkat néhány „alapbor ágyazta meg”. Utána „bátorkodott” csak Orbán Gergely, a borász előhozakodni a kóstolni korántsem egyszerű ürmösökkel. Igen, valóban kellett is egy kis alapozás.

A sort a Kőtenger Chardonnay 2011-es évjárata nyitotta. (Aki ismeri az elődjét, tudja, mit várjon ettől a tételtől.) Szalmasárga, fiatalos színnel nyit a bor. Olajosan csordogál a pohár falán, így egyre nagyobb bizalommal vagyunk iránta. Illata mandulás és minerális. A szánkban fokozatosan szabadul fel. Teltsége mindjárt „szájbatűnő”. Alkoholérzete szintén rendjén van. Az őszibarack és citrusok gyümölcsösségét lecsengésében némi kesernyésség követi. Többeket elvarázsolt ez a bor.

Szintén már az újabb évjárat képviseletében érkezett poharunkba a Pinot Grigio 2011. Bár reduktív bor, mégis mély arany színnel foglalja el biztos helyét a poharunkban (az enyémben a legbiztosabban, mert én a visszakóstoláskor is kértem belőle, annyira tetszett). Illatában kellemes kései jelleg dominál, a szőlő gyümölcsének illatával kiegészülve. Ha kicsit még várunk vele, akkor finom cukorkás aromák is érezhetők benne. Persze ez is telt, nagyon is! Savai jól passzolnak ahhoz a jelleghez, amit ez a bor képvisel. Talán a héjon áztatás miatt érződik egy kis vegetalitáz az ízben, de egyébként teljesen „szürkebarátos”. Lecsengésében érdekes módon dohányosságot véltünk többen is felfedezni.

Ezután következett a nevében is ütős Brutál 2009. Aranysárga színe árulkodik a bor késői jellegéről, a koráról és a nagyságáról. Illata szinte likőrös a magas alkohol révén, de finom gyümölcsösség is fel-fel sejlik benne, pl. az egres. A korty is éget kissé, de finom savai, mézes-viaszos-birses ízjegyei enyhítik a „fájdalmainkat”.

A bemelegítés nagyon jól sikerült. A malligand-szint révén Gergő elérte, hogy immár sokkal nyitottabban álltunk az addig kevésbé ismert és talán némi előítélettel várt borok világa felé.

A Szent Triofon, bolgár szőlővédő szentről elnevezett ürmösöket úgy készíti Gergő, hogy az erjedéskor oldja ki a gyógynövények drogjából nemcsak az aromákat, hanem az egyészség szempontjából is hasznos vegyületeket. A gyógynövények érdekes módon a borok élettartamát is megnövelik, sőt kevesebb kén kell a tartósításukhoz. A Chardonnay alapbort a következő gyógynövényekkel „házasította”.

Ginzenges: az életgyökér szárítmányából készült bor jótékony hatásaként biztosan növeli a koncentrálóképességünket, antioxidáns, antivirális és nem utolsó sorban afrodiziákum is. Illata kissé gyógyszeres, íze citrusos, kesernyés. A véleményeket a borról a következő gondolatok tükrözik a legjobban: „Nem rossz”. „Rosszabbra számítottam”.

Borókás: a tobozbogyó felhasználásával készült bor étvágyfokozó, jó köszvény ellen és izzasztó hatású, mi azonban mégsem izzadtunk meg attól, hogy megigyuk, mert egészen finom volt. Éteres illat és citrusos ízek jellemezték e bort.

Citromfüves: a nyugtató, emésztést és alvást segítő hatásairól ismert gyógynövénnyel „fűszerezett” bor megosztónak bizonyult. Volt, aki kedvelte, különösen azok, akik egyébként is fogyasztanak citromfű teát, és volt, akinek kifejezetten nem tetszett. Furcsa módon, mintha ez a növényi drog felerősítette volna a savak érzetét a borban.

Gyömbérgyökeres: a gyomorerősítő, étvágyjavító, vértisztító hatású gyökér zamatának intenzitása többeknél kiütötte a biztosítékot. Erősebb idegzetűek előnyben. Az biztos, hogy kellemesen melenget ez a bor csípőssége révén.

Keserűfüves: az édesgyökér, fehérüröm, benedekfű, ezerjófű keverékével készült bor garantáltan segíti az emésztést és az epeműködést. A szó szerint ürmös bor kesernyés ízei ellenére is jó.

Ne értsen senki félre, a fentiekben nem a borok értékeit kritizáltam, hanem inkább azt elemezgettem, hogy mennyire ihatóak ezek a borok azok számára is, akik nincsenek hozzászokva az ilyen típusú vegetalitás megnyilvánulásához borokban. A gyógyborokról alkotott összbenyomás kedvezőnek bizonyult, nemcsak az én (mondjuk én már ismertem is őket), hanem a többi kóstoló véleménye szerint is.

Aki nem szereti a gyógyteákat kortyolgatni, de rá van kényszerülve, hogy a fenti gyógynövényeket fogyassza, annak kifejezetten jó lehet az ilyen formában történő hatóanyagfelvétel!



2012. július 30., hétfő

AMEDEI Tuscany, Toscano Brown Cioccolato Al Latte

Cecilia Tessieri azon kevesek egyike, aki elmondhatja magáról, hogy hölgy létére a Maitre Chocolatier cím tulajdonosa. Az a Cecilia Tessieri, aki testvérével az olasz AMEDEI alapítója, mely egy sikeres, egyedi és innovatív családi vállalkozás. A cég gyakorolja a teljes termelési folyamat irányítását és felügyeletét, a kakaóbab szüretelésétől a késztermékig.

Nagy figyelmet fordítanak a részletekre, és e kiválóság iránti vágyuk elismeréseként az Amedei megkapta a Londoni Csokoládé Akadémia tekintélyes "Golden Bean" díját a "bean to bar" kategóriában négy egymást követő évben.

A most kóstolt 32 %-os tejcsokoládé pedig elnyerte a World Chocolate Awards Ezüst Érmét.

Ezek után már tényleg kíváncsi lettem, hogy ez tényleg ennyire finom?

Nézzük a csomagolást! Elegáns, világos-acél kék, belső oldalán a teljes portfólió. Ez tetszik, legalább meg tudom nézni, mit szeretnék legközelebb megkóstolni!

Sajnos én tejcsokoládé kedvelő vagyok, illetve a jó csokoládét szeretem, de ha választanom kell, akkor marad a tej, és most nem is akármilyen! Olvasom az összetételt és van itt sok minden, nádcukor, zsíros tejpor, vanília, 15% mogyoró. Na, de nyitom is már gyorsan. Ami rögtön megcsapja az orrom, az az intenzív tejes illat, pontosabban a tej illata. De nem az a „dobozostartós” fajta, hanem az igazi, frissen fejt tejé, de nem animális, hanem kellemes!

Színe matt, világos barna, kicsit tapad a kezemhez, ahogy eltöröm, mert elég olvadékony. Némi levegőzés után kicsit füstös illat jön elő.  Ideje megkóstolni. Első gondolatom, hogy jé, ez nem édes! Amennyire nem édes, annyira selymes, nem tapad a szájpadlásra, ahogy szépen elolvad a szájban. Kellemes, vanília íze van, de nem túl hosszú és intenzív. Viszont annyira kellemes és könnyed, hogy bátran állíthatom, én még ilyen finom tejcsokoládét nem is emlékszem, hogy ettem volna. Az a furcsa, hogy semmi különös vagy kiemelkedő dolgot nem tudok megemlíteni, de annyira harmonikus az íze, semmi nem lóg ki belőle, hogy egyszerűen így finom. Úgy jó, ahogy van! Aki szereti a tejcsokit, annak mindenképpen meg kell kóstolnia.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládénet
50 g/ 1500 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

2012. július 26., csütörtök

Coppeneur Cru de Cao Koriander & Kokoschips

Oliver Coppeneur 1993 óta készíti díjnyertes területszelektált, töltött csokoládéit, trüffeljeit és pralinéit, Németoerszágban. A területszelektált csokoládéik kétféle formában készülnek: Cru de Cao-Puristique és Cru de Cao-Libertée. Előbbiek „egyszerű” területszelektált csokoládék az Egyenlítő környékéről, utóbbiak ugyanezek különleges összetevőkkel kombinált változatai.

Ez a csokoládé is a Cru de Cao-Libertée kategóriába tartozik. A 72 %-os ghánai Forastero kakaóbabból készült csokoládét kis korianderrel és kókusszal „fűszerezték” meg.

A csomagolás csak látszólag egyszerű, ügyes kis praktikával megoldott a rózsaszín keresztező szalag rögzítése. A doboz pedig hajtogatott, nem ragasztott. A letisztult külsőt egy informatív belső követi. Jók. Nagyon jók, hiszen a vásárlót nem terhelik le azonnal a sok-sok ismertetővel, hanem, ha kibontotta a csomagolást (vagyis megvette a csokit), akkor lehetősége nyílik olvasgatni, okosodni. Szó szerint okosodni, mert a minőségre törekvő filozófia mellett angolul és németül is leírják, hogyan kell csokoládét kóstolni.

Íme:„Élje át a csokoládét az összes érzékszervével!

Szakítson időt arra, hogy a csokoládé aromáinak sokszínűségét felfedezze! A szobahőmérséklet a legideálisabb ehhez. A legalacsonyabb kakaótartalommal kezdje a kóstolót!

Látvány: az első benyomás a szín, a textúra és a fényesség megállapítására vonatkozik.

Tapintás: érintse meg a csokoládét! A szájban is figyeljen az első „érintkezésre”!

A kitűnően elkészített csokoládé bársonyos felülettel, kellően szilárd állaggal és kellemes olvadékonysággal jellemezhető, ami finom lecsengést hagy maga után a szájban.

Hallás: a magas kakaótartalmú, nagy odafigyeléssel készült csokoládé élesen roppan és törésvonala egyenletes.

Szaglás: Csukja be a szemét! Fedezze fel az első benyomásait az aromákról!

Ízlelés: Erősítse meg a tapasztalatait! Milyen aromákat és apró nüanszokat vél felismerni a csokoládé ízében?”

A kicsit hatásvadász szöveg azért mégiscsak lényeges, hiszen rávezeti a fogyasztót arra, hogy a jó minőségű csokoládék micsoda árnyalatnyi különbségeket hordoznak magukban, mennyire sokrétűek és mennyire „igénylik” az odafigyelést.

A csokoládé megjelenése a csomagolással azonos mintázatú, lent kakaóhüvely, fent Coppeneur logó, ez is ötletes megoldás. Felülete matt (nyáron ezen nem is csodálkozom), viszont nagyon selymes tapintású, közepesen mély barna. A hátulján sorakoznak a jól elosztott barnás kókuszforgácsok. Nem roppan úgy, ahogy a nagykönyvben írva vagyon, de legalább nem is olvad el a kezemben (szerencsére).

Illata virágos és korianderes (nemcsak aromaként van benne), magával ragadó. Én speciel imádom a koriandert, tehát engem magával is ragad. A szájban lassan olvad. Íze „éteres”, ahogy a koriander is, amikor szétrágjuk. Bársonyos a textúrája. Kis sav és gyengéd kesernye övezi a kakaó leheletnyi jelenlétét.

Amikor úgy érezzük, hogy kezdene zavarni a sav, akkor olvad le a csokoládé a kókuszról és rágjuk azt szét, amivel az édesség a lehető legtökéletesebb időpontban lép be a szánkba, egy új dimenziót nyitva ezzel. Lassan előbújnak rejtekükből a méz és a vanília zamatai, az ízlelőbimbóink legnagyobb örömére. Egy hosszú, és a fentieknek megfelelően finom emléket hagyva maguk után.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Chocoland
50 g/ 1190 Ft

2012. július 25., szerda

Divine Dark Chocolate with Ginger & Orange

1879-ben Tetteh Quarshie először vitt Ghánába kakaót Egyenlítő-Guineából. Ezzel kezdődött el Ghána kakaótermelése, amely mára meghatározóvá vált a világpiacon.

1993-ban egy termelői összefogás eredményeként létrejött a Kuapa Kokoo szövetkezet, amely 1997-ben egy saját fairtrade csokoládé társaságot hozott létre az Egyesült Királyságban. Így született meg a Divine, ami nemcsak egy üzleti vállalkozás, hanem egy jótékonysági kezdeményezés is. A Divine jóvoltából több ghánai falu indult fejlődésnek, iskolákat hoztak létre a gyerekeknek, oktatják a termelőket, tiszta ivóvízet biztosítanak a falvak számára.

Ezek az információk a csokoládé csomagolásán is olvashatók. Továbbá az is, hogy a fekete alapon díszlő arany és narancsszínű figurák valójában hagyományos nyugat-afrikai adinkra szimbólumok. Ezek mindegyike valamilyen jelentéstartalommal bír, például erő, nagyság, bátorság, egység, szeretet, harmónia, stb.

A csomagolásról még annyit, hogy én nem szeretem a nagyon kaotikus design-t, ami sok-sok információval ellátott, vagy nagyon csicsás, de valahogy ez most mégis megfogott engem. Lehet, hogy éreztem a jelek mögöttes tartalmát? Amikor a Divine csokik közül választottam, nem a beltartalom (úgy értem, nem az ízesítés, vagy a típus), hanem sokkal inkább a megjelenés hatott rám. E csomagolás belsejében kiemelt szimbólum az „owia kokroko”. Nem szeretnék messzemenő következtetést levonni a választásomból, de ez annyit jelent, hogy vitalitás, megújulás, kozmikus energia, felvilágosodás.

Még egy kis info: lassan fermentált, napon szárított kakaóbabból készült a csokoládé.

Most pedig következzen végre maga a termék! Megjelenése a nagy meleg miatt is lehet, de kissé matt, felülete selymes, kicsit morzsás. Roppanása tompa, törésvonala egyenlőtlen. Illata finoman gyömbéres és csak diszkréten narancsos. A 70 %-os kakaótartalom itt még nem jut érvényre. Érdekes, hogy a gyömbért csak aromaként tartalmazza, mégis jóval intenzívebb, mint a narancs, illatban és ízben egyaránt.

Elrágcsálva az első kockát, a narancsdarabok kissé kemények, ragadósak és kevésbé érezhetőek, inkább csak a csokoládé lecsengésében érvényesül az ízük. A csokoládé finom, nem intenzív, igazi kakaós, de nem kesernyés, nem savas. Egyetlen hibája, hogy nem is olvadékony. Utóíze közepesen hosszú. Eleinte a narancs, majd a vanília és legvégül a fahéj jön felszínre benne.

Összességében az gondolom, hogy ez a csokoládé nagyon jó minőség még elérhető áron.

Minősége: Nagyon jó

Megvásárolható: Chocoland
100 g/ 990 Ft

Sherry vs. szamorodni?

A CsokiLaBorKlub júniusi borkóstolójának a Gepárd és Űrhajó Borbisztro adott otthont. A téma sherry vs. száraz szamorodni volt. A kérdés adott, lehet-e, érdemes-e egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni? Az alábbiakból kiderül.

A kóstolás ezúttal kicsit más, inkább informálódó és tapasztalatszerző, semmint bíráló formában zajlott, Petzold Attila, borász, sherry-szakértő segítségével, lévén, hogy kis csapatunk tagjai szinte „szűzkézzel” nyúltak a sherry-s poharakhoz.

A sherry neve az andalúziai Jerez város nevéből alakult ki. A spanyolok nagy becsben tartott italát ma egy külön szervezet „védelmezi”, ez a Consejo Regulador, amely nemcsak szabályozza, hanem szigorúan ellenőrzi is a minőségi követelmények betartását.

A sherry-készítés „fellegvárai” Jerez de la Frontera, El Puerto de Santa María, Sanlúcar de Barrameda települések.

Tokaj-Hegyalja titka a talaj (vulkanikus talajképző kőzet, többnyire riolit, helyenként lösz), a folyók által is befolyásolt különleges (a kellő időben párás, a kellő időben száraz) mikroklíma, az aszúsodó szőlőfajták (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály), a Botrytis cinerea (azaz a nemespenész) és a borászati hagyományok.

Jerez és környékének titka az albariza talaj (amely porozitása révén még a forró, aszályos nyarakon is képes a szőlő számára elegendő vizet biztosítani és a savakat „megőrizni” a szőlőben), a szőlőfajták (Palomino, Pedro Ximenez, Moscatel) és természetesen itt is a borászati hagyományok.

A száraz szamorodni készítése gyakorlatilag egy oxidatív fehérbor-készítési technológia, melynek alapja a normál és aszúsodott szemek együtt szüretelése, feldolgozása és a kierjedt bor legalább 2 éves (egy év fahordóban, egy év palackban) esetlegesen élesztőhártya alatti érlelése, de ez nem minden esetben jellemző. És, ami még fontos különbség a sherry-khez képest, hogy alkohollal nem erősített bortípus!

A sherry-k egy alapbor avinálásával (brandy és bor keverékével történő erősítéssel) kezdik meg pályafutásukat. A Fino és a Manzanilla típusúakat körülbelül14-15, az Amontilladot 17 v/v% alkoholtartalmúra erősítik. Az előbbiek közti különbség még abból is adódik, hogy az első kettő esetében van élesztőhártya alatt érlelés, a harmadiknál csak részben.

A flor, vagy élesztőhártya úgy alakul ki, hogy nem töltik tele a hordót és a szabad borfelszínen egy vastag, fehér bevonat képződik, amely alatt érlelődik a bor és jellegzetes élesztős, zöld diós aromái alakulnak ki.

A sherry-ket nagy bodegákban, borházakban érlelik ún. Solera-rendszerben, amelynek lényege, hogy az öt szinten sorba rakott hordókban (botában) érlelt borokat egymással házasítva érik el az évről évre azonos, megbízható minőséget. A felső sor rejti a legfiatalabbakat, legalul pedig a legidősebbeket találjuk.

Az alábbiakban csak röviden áttekintjük az egyes sherry-típusokat.

Fino: végig élesztőhártya alatt érlelt, szalmasárga, könnyed, száraz, élesztős, mandulazamatú, kb. 15 %-os, „Jerez”-ben készülő sherry.

Pale Cream: egy Fino sherry, amit édesítenek.

Manzanilla: végig (a klímából adódóan tömörebb) élesztőhártya alatt érlelt, szalmasárga, könnyed, száraz, még élesztősebb, gyakran almás és sós ízű, elegáns, kb. 15 %-os, „Sanlúcar”-ban készülő sherry.

Amontillado: részlegesen élesztőhártya alatt, majd normál oxidatív módon érlelt, borostyán sárga, telt, száraz, mogyoró, dió ízű, kb.17 %-os sherry.

Oloroso: hosszú ideig (legalább 5 évig) oxidatívan érlelt, barnás színű, testes, likőrös, diós, karamelles, kakaós ízű, 18-20 %-os sherry.

Cream Sherry: egy vörösesbarna színű, bársonyos Oloroso Sherry, amit Pedro Ximenezzel édesítenek.

Palo Cortado: 7-12 évig (vagy még tovább érlelt), borostyán színű, telt, diós aromájú sherry.

Pedro Ximenez (avagy „közismertebb” nevén PX): már az igazi természetes desszertbor kategória. Napon szárított szőlőből készül. Sötétbarna színű. Mazsolás, aszalt fügés, datolyás ízjegyekkel bír. Állítólag vaníliafagyira öntve mennyei ízeket ad!

Még két kategória, ami a hordós érlelés idejére utal:
VOS (Vinum Optimum Signatum vagy Very Old Sherry): legalább 20 évig érlelődött sherry.
VORS (Vinum Optimum Rare Signatum vagy Very Old Rare Sherry): legalább 30 évig érlelődött sherry.

A hosszú bevezető után jöjjenek a kóstolt borok!

Hidalgo La Gitana Manzanilla
Közepesen mély szalmasárga színnel indul. Illata intenzív, alma, olajos magvak, zöld dió és egy kis élesztő jegyeit hordozza. Ugyanez köszön vissza ízben is az élénk savakon túl. A lecsengése keserű mandulás, sós és herbás. Közepesen hosszú.

Barbadillo Amontillado Medium dry
A Pedro Ximenezzel házasított bor az előbbivel ellentétben már félszáraz. Színe közepesen mély, borostyán. Illata diszkrét eleinte, majd fokozatosan nyílik. Kicsit whisky-sen füstös. A biológiai érlelés jegyei: zöld dió, mandula mellett már a mazsola is érezhető benne. Ízében a fa talán kicsit hangsúlyosabb a kelleténél. Olajos lefolyású és érzetű, telt. Kesernyés kicsit, ugyanakkor van egy kis puncsos „finomság” is mellette. Savai kellemesek, a cukorral megpróbálják felvenni a versenyt, több-kevesebb sikerrel. Lecsengése emlékezetes, hosszú.

Barbadillo Oloroso
Mélybarna szín óarany reflexekkel. Illata visszafogottan indul, de aztán kitárulkozik a bor. Gesztenye, fa, hársméz, kakaó, karamell váltogatja egymást. Ízében élénk savak, kis tejsavasság érződik. Olajosan folydogál ez is a pohár falán. Ennek már 18 %-os az alkoholtartalma, ami érződik is. A fenti aromák ízben is jelentkeznek kiegészülve egy kis csípősséggel, gyógynövényes ízekkel, talán a fahordóból eredendően. Szárazpróbája nagyon kellemesen csokoládés.

Barbadillo Pedro Ximenez
Ennek a desszertbornak a színe a legmélyebb, mahagónis-borostyános. Illata gazdag, komplex a baracklekvártól a fügén át a szilváig mindenféle, főként gyümölcsös jegyek jellemzik. Ízben méz, aszalt füge, karamella, lecsengésében pedig csokoládé, édesgyökér érződik. A szárazpróbáját is érdemes elemezgetni, mert finoman lekváros, viaszos, kicsit talán még füstös is. A savai harmonikusak, a cukrok mellett is érvényesülnek. Testes és hosszú, nagyon hosszú!

Ezek után kóstoltuk a száraz szamorodnikat, amelyek egy teljesen más világot tártak elénk. Összehasonlíthatatlanul más világot!

Hétszőlő Száraz szamorodni 2006
Közepesen intenzív aranysárga szín. Finom illatok, mézes-krémes, dió, birs, citrusok, aszalt kajszi. Micsoda kavalkád! Ízben már jóval egyszerűbb, citrusos. Magas savak és vegetalitás jellemzi. Nincs összhangban az illat és íz. Szárazpróbája nem túl kellemes. Kár érte.

Sajgó Pincészet Száraz szamorodni 2002
Az előbbihez hasonló szín, de teljesen más illat, inkább a bródigosság jellemzi. Szerencsére idővel azért nyílik. Olajos lefolyású. Ízében karamell, oxidáltság, alma és magas savak dominálnak. Szárazpróbája meglepően aszalt kajszis.

Máté Zoltán Száraz szamorodni 1999
Mély arany színű. Illatában kicsit fás, de azért érződik egy kis avaros-gombásság, illetve kajszi is. Íze sokrétű a citrusokkal nyit, majd édesebb zamatok csillanak fel, kis méz a lecsengésben mézes zserbó. Helyenként florjelleget is lehet benne érezni (élesztő, dió). Testes és hosszú. Valahogy ilyennek képzeljük el ezt a bortípust! Kitűnő.

Tokaj Kereskedőház Száraz szamorodni 1996
Közepesen mély, barnába hajló szín jellemzik a fiatalnak már kevésbé mondható bort. Illata alkoholos, búzasörös. Ahogy szellőzik, egyre gazdagabb: kandírozott narancs, gomba-botrytiszesség és gesztenye is felsejlik halványan. Ízben inkább a vegetális oldalát mutatja, tejsavassággal és kevés aszalt kajszival. Vékony és rövid. Már meg kell inni nem érdemes vele tovább várni!

Két ország, két bortípus, két technológia, két stílus, két külön világ. Ennek megfelelően kóstoljuk is külön őket, mindegyiket a megfelelő időben és helyen!