2013. november 29., péntek

Mikuláslesen I.

Egy szempillantás múlva itt van december. Aztán még alszunk párat és már jön is a Télapó. Bár nem egészen profilunkba vágó a Mikulások tesztelése, de egy kedves kérésnek ki tudna ellentmondani. A feladat lényege, hogy kóstoljunk Mikulásokat. Lehet erre nemet mondani?

Már be is gyűjtöttem jó néhányat. Közülük most három ritkaságszámba menő tejcsokis példánnyal kezdem. A ritkaságon persze nem azt értem, hogy relikvia, hanem, hogy ezek a csokik bizony nem kaphatók lépten nyomon. Leginkább csak a kézműves portékákat forgalmazó helyeken találkozhatunk velük.

Kezdődjön hát a csokoládé Mikulások meséje!

Egyszer volt, hol nem volt a Dunán innen létezett (és létezik még mai is) egy nagy-nagy birodalom, a neve Csokoládia. Járt oda a város apraja-nagyja, de senki onnan el nem jöhetett anélkül, hogy a híres neves forró csokijukból egy kóstolót el ne fogyasztott volna. Megitták az emberek, majd boldogan indultak hazafelé, de nem ám üres kézzel, nem bizony. Akadt ott minden mi szem-szájnak ingere, csinos kis bonbonok, díszes csokoládék, de még a nemesebb fajtákból származó igazi különlegességek is.

Egyszer csak gondolt egyet Csokoládia ura és elhatározta, hogy ő bizony meglepi a gyerekeket. Készített hát sokféle figurát, s köztük magát a Mikulást is. Sokáig töprengett, hogy milyen kakaó lenne hozzá jó, míg végül meglelte a csöppnyi államot, Vanuatut valahol Melanéziában. Az innen származó kakaó csak a kiváltságosoknak adatik meg. Így nem gondolkodott tovább, választott egy 44 %-os kakaótartalmú (csokifigurák között igen ritka az ilyen kakaómagasság!) alapanyagot és azzal kezdte el formázgatni a Mikulást.

Szép, piros masnis ruhába öltöztette, majd a Csokiboltba bevitte, ahol mindjárt kértek is belőle. Szemet gyönyörködtető kis Mikulás ez, az már biztos! Fényes és kakaóbarna. Sapkája, szakálla, szeme, szája, orra, de még a puttonya is jól látszik. Kibontva a csomagolást, orromat a friss, meleg tejecske, kávé, karácsonyi sütemények illata csiklandozza.

Csizmácskáját éles hanggal veti le. Majd ahogy elmajszolgatom, újra érzem az illatban felsejlő aromákat egy leheletnyi füstösséggel a végén. Jól elolvad, a kakaós kesernyésség csak nyomokban érződik. Savakról meg nincs is értelme beszélni.

Ahogy a szavakat formálom a jellemzéshez, azon veszem észre magam, hogy nemhogy elmajszolgatom ezt a csokit, de szinte teljesen magamévá is teszem. Ajjaj, és még hátra van kettő!

Összességében e Mikulás kapcsán „csak” annyit írhatok, hogy ennek a birodalomnak jó a tagjává válni!

Na, nem is szaporítom a szót, hanem inkább gombolyítom mesém fonalát tovább...

A Csokibolt, mely Csokoládia csokiját megvette, arra gondolt, hogy sajnos nem minden kisgyerek tudja megenni a hagyományos csokifigurákat. Nekik -cukorbetegségük miatt- olyan Mikulás jár, ami legfeljebb alacsony glikémiás indexszel bíró édesítőt tartalmaz (ez a kifejezés rendkívül mesébe illő).

Így kerülhetett sor hát arra, hogy nem is egy, hanem mindjárt kettő ilyen Mikulás is bekerült a bolt választékába. A Keserédes tán nem is annyira keser, mint édes világában a csokoládé számos formában van jelen. Akad itt csokiszerszám, csokivirág, pillenyalóka és persze táblás csoki is. Tőlük egy 34 %-os maltitollal édesített figura ugrott a Csokibolt zsákjába.

Öltözete díszes ennek is. A figura vonásainak kidolgozottsága talán kevésbé kifinomult, mint az előzőnél, ugyanakkor pocakossága inkább télapós, mint az előző jóképű, szinte daliás formája. Kicsit el is vált szegénykém két fele. Ennek oka lehet, hogy inkább bennem keresendő, talán megsínylette a hazaút viszontagságait. Igen-igen a figurák épségben leszállítása külön nehézség. Nem irigylem a Mikulást!

Jól roppan ez is, de illata visszafogott, egy pohár tej és a mellé elrágcsált finom kekszek jutnak róla eszembe. Eleinte nehézkesen olvad, de aztán alakul. Ízében vanília, mézesség jellemző. Érdekes, hogy érezni az édességét, de nem olyan intenzíven, mint ahogy azt vártam volna. A legvégén még egy kicsi savasságot is felfedezek benne. Közepesen hosszan marad meg a szájban. Diszkréten finoman és lassan árad szét.

Mesénk utolsó alakja egy szó szerint pompázatos Mikulás. Nem elég, hogy a doboza mesébe illő ennek a Cavalier csokinak, a figura ruhája is igen szépen kidolgozott, fehércsokoládéval cizellált. Ami fura, hogy fejnehéz. A lábainál vékonyabb a csoki.

Fairtrade Mikulást ritkán találni a boltokban, hát ez azt is tudja. Emellett pedig még az édesítést is egy jótékony hatású növény kivonatával oldották meg. Így esett, hogy a számos jótékony hatásáról ismert, dél-amerikai jázminpakócának, vagyis köznapiasan csak steviának becézett édesítőnek is köze lett ehhez a csokihoz. A Cavalier csokoládéműhely nagy hangsúlyt fektet ezen édes növény használatára.

Az összetevők közt böngészve, azért látható, hogy elég sok minden került bele. A kakaóvajon és masszán (összesen 36 %), illetve tejporon (14 %) kívül növényi rostokat (dextrin, inulin, oligofruktóz), tejsavófehérjét, és a stevia mellett egy másik gyakran használt édesítőt az eritritet is felhasználták.

Fényes, őzbarna színét a fehércsoki még inkább kiemeli. Illata meglepően vegetális, vajas és természetesen tejes. Jól roppan, íze pedig még vegetálisabb, enyhén füstös-pörkölt kávés. Hozzátapad egy pillanatra a szájpadlásomhoz, de utána szerencsére leválik és lassan el is olvadozik. A fehércsokis rész vajas hatású. Lecsengése rövid, kevésbé jellegzetes. Egy kis szárító jelleget érezni lehet a legvégén. Sajnos ez a belga csoda, bár nagyon sok cicomával bír, mondhatni igen látványos is, azért az első kettőhöz képest, elmarad ízélményben.

Ha választhatnék, én azt kérném a Mikulástól, hogy nekem Csokoládiából hozza az ajándékomat! Lehet, hogy elfogult vagyok, de tény, hogy nagyon szeretem a Vanuatu tejcsokit!

A mai Mikulás-mesébe ennyi fért bele. Remélem, hogy a többi Mikulás kóstolgatására is minél előbb, lehetőség szerint még a Télapó megérkezése előtt sor kerül, hiszen bizonyára segítségül szolgálhatnak majd számára ezek a sorok a megfelelő csokoládé kiválasztásához.

A csokoládék megvásárolhatók: jócsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

Csokoládia Mikulás: 40 g/ 990 Ft
Keserédes Mikulás: 50 g/ 790 Ft
Cavalier Mikulás: 125 g/ 1800 Ft 

2013. november 26., kedd

Ypsilon Chocolate Barocco

Már többször láttam az Ypsilon Chocolate termékeit fesztiválokon, de valahogy nem került rá sor, hogy meg is kóstoljam őket. Most egy olyan válogatást kaptam, amelyen keresztül, ha nem is a teljes palettát, de legalább annak egy szeletét megismerhetem a sorozatból.

Mi a koncepció? 70 %-os, Santo Domingó-ból származó kakaóbabok felhasználásával készült „Barocco” névre keresztelt csokoládépohárkába töltenek gyümölcspürét ganache nélkül, majd zárásként lefedik szintén csokoládéval az egészet, a tetején az adott gyümölcsnek megfelelő egész szem aszalt, vagy liofilizált változata díszlik. A teljesebb ízharmónia elérése érdekében pedig mindezt még a pohár alján lévő vékony legendás lübecki marcipánréteggel is alátámasztják.

Mi a szortiment? Havanna Meggy, Indiai Mangó-Gyömbér, Málna, Áfonya-vodka, Vilmoskörte, Ribiszke-legalábbis, amiről én tudok. A bonbonok jól csengő angol fantázianeveken kerülnek forgalomba.

Kik készítik? Ésik Zsanett és Kéninger Csaba az Ypsilon bonbonok „elkövetői”. A kelyhecskék budapesti műhelyükben készülnek.

Hogy ízlettek? Erre a kérdésre, ha egy mondattal szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy finomak. Ha kicsit a poharak mélyére nézünk, akkor bizony sokkal többet is elmondhatunk róluk.

A csomagolás rendkívül egyedi. Amikor kézbe vettem a dobozt, rögtön egy kisebb csapat gyűlt körém! Mindenki kíváncsi volt a tartalmára, mert a szemnek biztosan csábító a négyszögletes, különös alakú, tetszetős színű és kivitelezésű dobozka.

Kibontva egy szép kis bonboncsokor tárult elénk. A látvány ismét önmagáért beszélt. Látván, hogy két-két bonbon van fajtánként, tehát összesen hat darab, gondoltam megosztom másokkal is. Majd elfelezzük és együtt megkóstoljuk.

Az első, ribiszkés bonbon, amit ki szerettem volna venni, sajnos darabokra tört az ujjaim között, ahogy húztam ki a helyéről. Na, de se baj, azért így is meg tudtuk kóstolni. A pohár és a zárócsokoládé illata, íze mondhatni sallangmentesen, igazán kakaós, talán kis gyümölcsösséget lehet rajta érezni, de nem egyszerű külön analizálgatni, hiszen a belsejében lévő gyümölcs szinte eggyé válik a csokival. A püré íze egyszerű, nem kifejező, édes-savanykás.

A második próbálkozás a kivételre már jobban sikerült, de okosan azt gondoltuk, hogy esetleg megfelezhetjük a bonbont és késsel próbáltuk elvágni, na ez sem volt épp a legjobb ötlet, mert a fedőcsokiréteg túl vastag, kemény ehhez a próbálkozáshoz. Ezek után már hagytuk a csudába és haraptuk, törtük, ahogy bírtuk, néha kicsit vicces látványt nyújtva.

A Havana Cherry névre keresztelt, valójában meggyes bonbont a marcipánon kívül egy cseppnyi Havana Club rummal is ízesítették és egy szem aszalt meggyel öltöztették fel teljes pompába. Sajnos a vékony pohárfalán már átbuggyant egy kis püré, ami az amúgy mutatós megjelenésen egy pici csorbát ejtett. A jól roppanó étcsokoládé kellemes aláfestést adott az intenzíven meggyes és bizony jól, de nem zavaróan érezhető rumos tölteléknek. Ebben az esetben a meggy íze már sokkal jobban érezhető volt, mint az előző bonbon gyümölcsössége.

Végül jött az a málnás bonbon, amely nekem a legjobban ízlett! Őszintén szólva irtózom a csokoládé bármely málnás kivitelétől, lásd szórt csoki, bonbon, stb. Eddig sok műanyagízű, hát fogalmazzunk úgy, hogy cuccot kóstoltam, amik elvették a kedvem és a bizalmam a málnától csokiban. Most mégis a friss gyümölcsöt idéző málnaíz a csokival nagyon jó harmóniát alkotva belopta magát a szívembe. Nem túl intenzív -szerencsére- a gyümölcs, ebben az esetben a legjobb az ízhatás. Jó elmajszolni belőle egy, kettő...szemet, vagy akár többet is. A marcipán nekem ennél és a meggyes bonbonnál jelent meg úgy ízben, hogy az éppen csak érezhetően, de mégis kifejezőnek bizonyult. Segítette az összhatást.

Összességében azt mondhatom el, hogy érdekes és mindenképpen egyedi az ötlet. Nem olcsó bonbonok ezek, de finomak, leginkább különleges alkalmakra, ajándékként tudom elképzelni. 

Az ár és a megcélzott minőség viszont megköveteli, hogy a bonbonok külsője makulátlan legyen. A pohár jól roppan, de vékony ahhoz, hogy állja a töltelék miatti megpróbáltatásokat, a zárócsoki réteg, meg egy kicsit talán túl robosztus. Persze tudom, hogy nehéz megtalálni a tökéletes vastagságot egy ilyen könnyűnek tűnő, de korántsem az a kategórájú termék esetében, mégis úgy tűnik, hogy valahol a kettő között lenne az ideális állapot.

Minőség: nagyon jó  

Megvásárolható: Ypsilon Chocolate

6 db bonbon/ 2480 Ft

2013. november 24., vasárnap

Illa Kékfrankos rosé bonbon

Horváth János nevét már a Csillagó csokoládék kapcsán ismerhetjük. János most alkoholos csokoládéival veszi le lábáról a csokoládérajongókat. Az útkeresés első lépései igazán jól sikerültek. Az Illa csokik hazai nedűk és belga csokoládék kompozíciójával jelennek meg immár szerte az országban a különböző fesztiválokon, csokoládéboltokban.

A hétféle íz hétféle élményt és talán ugyanennyi ízlésvilágot is magában rejt. Hiszen van, akinek a fehércsokoládé a kedvence, az bizonyára nem csalódik az Irsai Olivér borral kombinált bonbonban. Aki a markánsabb ízeket keresi, annak a Sao Thomé csoki Cabernet sauvignon, chili és vadbors együttese nyújthat különleges pillanatokat. Az aszús, a szilvapálinkás és a meggypálinkás bonbonok vélhetően a hagyományos ízek kedvelőihez találják meg gyorsabban az utat.

Miután végigkóstolgattam a sort, természetesen nekem is lett kedvencem. A gönci barackos-gyömbéres és a most újrakóstolt Kékfrankos rosés bonbon vitte el a pálmát.  
Ez a bonbon egy Kékfrankos rosé borkrémmel készült finomság, amelyet még málnával és kandírozott rózsaszirommal is megbolondított a készítő. A felhasznált bor a kötcsei (Balatonboglári borvidék) Gutman Pince Kékfrankos roséja volt, amelynek jellemzői a korábbi kóstolóim során az élénk savak és a hangsúlyos piros bogyós ízek voltak. A készítő ezeket a liofilizált málnával tette még hangsúlyosabbá. Ha mindez pedig még nem lenne elegendő, akkor a kandírozott rózsa teszi fel szó szerint a koronát a bonbonra, úgy, hogy az látványban se legyen utolsó.

A csomagolás ötletes, bár talán kevésbé praktikus. Mi az, ami tetszik benne? A színvilága a rosé borokat idéző barackvirágos pöttyökkel tarkított. Egy része viszont átlátszó, amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk a csomag tartalmába. Nagyon kifinomult érzékkel oldották meg, hogy látszódjon is, mi rejlik odabent, ugyanakkor ne azt a jól ismert (és kicsit talán már elcsépelt) módszert alkalmazza, ami a teleszórt (én csak így hívom ezt a trükköt) csokik látványvilágára hajaz. Éppen csak mutat magából valamit a sejtelmes külcsín.

Mi az, amivel gondom volt? A dobozt kibontani nem volt túl egyszerű, ami lássuk be egy csokira éhes és minden tekintetben kíváncsi egyén számára igazi kihívást jelentett. Eltartott egy darabig, amíg hozzájutottam a jól elbújtatott falatkákig, de megérte. 6 darab bonbon sorakozik az elválasztó rekeszekkel jól lehatárolt belső dobozkában arra várva, hogy valakinek legalább hat boldog pillanatot okozhasson.

Közepesen fényes, őzbarna Arriba csokoládé alkotja a kérget. Illata ezúttal kicsit a nugátra emlékeztető. Selymes tapintású, jól roppan, kellően vékony a csokiréteg. Belsejében habkönnyű borkrém lakozik. Nem intenzív az íze, inkább könnyedsége az, ami jól esik benne. Kiegyensúlyozott a savassága és az édessége. A liofilizált málna a falat közepén diszkréten beköszön. Majd, ahogy szétrágom az egészet és persze a rózsaszirmokat is, azok szinte berobbannak a szájba, de szerencsére nem túl agresszíven.

A végén közepesen hosszú lecsengéssel búcsúzik az ízlelőbimbóinktól a málna, a rózsa zamata ami egy pillantra még elegyedik finom vajassággal is, mielőtt végleg elcsendesedne.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
66 g/ 1400 Ft

2013. november 23., szombat

Újborok kóstolója

Novembert mindig nagy várakozás előzi meg a borászok körében. Ilyenkor kezdik el az újborok bontogatni szárnyaikat. Vannak olyan borok, amelyek már rég a seprőn pihennek és olyanok is, amik készre kezelten, palackban várják, hogy bemutatkozhassanak a nagyközönség előtt.

A vinoWonka Csokoládé és Borbárba frissen érkezett primőröket kóstolgattuk a legutóbbi CsokiLaBorKlub keretében. A borokat ezúttal nem százpontos bírálattal, hanem egy 1-5-ig terjedő egyszerű skálán értékeltük. Ennek oka részben az volt, hogy az újboroktól nem vártunk mélységeket, hosszúságokat, komplexitást, egyszerűen csak harmóniát, frissességet. Másrészt pedig arra is gondoltuk, hogy az újborokban azért lehetnek még kisebb hibák (élesztős, kénes jegyek, esetleg nyers savak, stb.) ezért jobb, ha inkább csak egy tájékoztató jellegű pontszámmal méltatjuk őket. 

A 10 borból 1 pontot egyik sem kapott a kóstolóktól. 2 pontot ugyan már kiosztott a csoport, de átlagban a többség elérte a 3-as értéket. (Kerekítve adjuk meg a pontszámokat.)

A legjobb bornak bizonyult Tóth Ferenc Ottonel muskotálya, amely mögött nem sokall maradt le a Lantos Pince roséja. Érdekesség, hogy a borok nagy része csavarzáras volt, ami már abszolút ennek a technológiának a térhódítását jelzi a rosé és a friss, aromás borok körében itthon is. Ez persze nem csoda, hiszen nagyon jól megőrzi a primer jegyeket a borokban. Egy hátránya azért ennek is van, ami épp az előnye is egyben, az, hogy teljesen zár. A kén-dioxid nem tud úgy elillanni a borból, mint a parafadugó esetében, ezért a borkénezésre érdemes mindenképp odafigyelni palackozás előtt. 

Az alábbi borok alkották a sort. Mindegyik 2013-as újbor volt, így az évjáratot többször nem írjuk ki.

Balatonfüred-Csopak, Dörgicsei Borház Sauvignon blanc
Elég mély szalmasárga színnel indít a pohárban. (Lehet, hogy kicsit héjon áztatták, onnan ez a mélység?) Illata inkább visszafogott, talán e fajtától kevésbé megszokottan nehezen nyílik. Érzünk benne virágosságot és fűszereket is, de csak halványan. Nem a fajta, hanem inkább a dörgicsei medence meszes-vulkanikus kőzeteinek hatása érződik belőle. Nagyon finomak a savai és egészen hosszú ez a bor. 13 %-os az alkoholja -volt, aki meg is jegyezte, hogy- szokatlan egy könnyed újbortól. Érdemes lenne még várni vele. Fog ez újabb dimenziókat is feltárni. Mostani értéke 3 pont.

Egri borvidék, Tarjányi Pince Libabor
Nehéz ezt a bort elemezni. Kicsit talán nem is tudtuk hova tenni. Volt, aki szerint olyan, mintha nem is újbor lenne, míg más szerint meg inkább túl nyers még. Az biztos, hogy sokat lehet beszélgetni róla. Ez talán adódik a házasításból is. Sokféle fajta egyszerre akar érvényre jutni benne. Nem tisztult le igazán, hogy a Chardonnay, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres vagy netalán a Bianca fogja uralni. Ami biztos, hogy, ha eljön az ideje ebből a borból egy kis ékszer, a Brill lesz majd. Vagyis a pincészet egyik gyöngyöző bora. Vélhetően ezért is az alacsony, 10 %-os alkoholtartalma. Pici szénsavasságot már most is éreztünk benne. Emellett virágokat, egrest, jó savakat, mineralitást és egyfajta „száraz édességet”. Vagyis érezzük, hogy száraz, de mégis édeskés a korty közepe. Lecsengése inkább csak közepesen hosszú.  Ez is 3 pontot kapott végül, bár összességében az előzőnél valamivel jobb volt a megítélése. Lehet, hogy az extra szénsavval helyreáll majd a bor identitása és könnyebb lesz megérteni.

Mátrai borvidék, Bárdos Pince Irsai Olivér
Újabb útkereső bor került általa a poharunkba. Lassan-lassan kialakul bennünk egy kép, hogy jó dolog ez az újborozás, de még jobb, ha várunk legalább egy hónapot és utána újrakóstoljuk ezeket az újonnan „feltűnő” jelenségeket. Az Irsai általában egy igazi kuriózum, biztosan mindenkor és mindenhol feltűnést kelt. Most a hatalmas csinadratta azonban elmaradt. Azt érezte mindenki, hogy valami illatos szőlő bora ez, de nem volt egyértelmű a fajtakarakter. Édeskés illatok-ízek, de mellette még élénk savak jellemzik. Ami tetszett nekünk a trópusi gyümölcsök zamata. Egy picit az élesztő is még felsejlett és megint csak finoman a termőhely is megvillant. Érdekes módon szárító hatását is sokan említették a jellemzéskor.  3 pontot kapott ez is, de megosztónak bizonyult, mert a kettestől a négyesig terjedt a skálája, míg az előzőeket sokkal egyöntetűbben tettük a hármasok klubjába.

Kunsági borvidék, Lantos Pincészet Gólya Rosé
Az új élet, a jó szerencse hírnöke ez a bor, ahogy olvasható a pincészet jellemzésében. Igazán találó a szlogen is, hogy „Kirepültek a gólyáink”, amivel hirdeti a pince e bor életpályájának kezdetét. Bár cégér nem nagyon kell hozzá, hiszen középmély, lazacos színe azonnal mindenki figyelmét felkelti. Olajos csordogálása is a mostanában divatossá váló testesebb rosét sejtet a pohárban. Gyümölcsössége, vagy ha úgy tetszik igazi rosés szamócássága abszolút egyértelmű. Közepesen telt (egy roséhoz képest legalábbis midenképp ez igaz rá). Élénk, friss savak, egy kevés kesernyésség és szárító lecsengés érződik benne. Jó kis bor ez, kétségtelen. Az első öt pontost is felírtuk már esetében de összességében a 4 pont alsó határán mozgott csak. Viszont ez előre lépés volt az előzőekhez képest. Figyelembe véve, hogy ez egy egyszerű Portugieser rosé, semmi „nagyágyú” nincs mellette, még inkább felértékelődik.

Mátrai borvidék, Bárdos Rosé
Ismételten egy megosztó borhoz értünk a Kékfrankos és a Pinot noir házasságából született nedű kapcsán. Volt akinek nagyon tetszett és volt aki lehúzta. Mi is a probléma vele? Illata és színe talán a leginkább rosés a sorból. Gyönyörűen rószaszín. Igazán tiszta aromák jönnek belőle. Kellemesen friss az illata! Meglepően összetett, méz, vegetalitás, alma, narancs egyszerre jellemzi. És akkor itt most álljunk meg egy szóra! A vegetalitás ízében olyan „kesernyersséggel” párosul, ami többeknek nem tetszett. Zöld ízt és éles savat éreztünk egyszerre. Nem élénk, hanem kifejezetten vágós savat. Jaj, de kár érte. Ha ez a nyersesség nem lenne benne (almasav?), akkor mindenkit levett volna a lábáról. Így történhetett, hogy kapott kettő és négy pontokat is bőven. Várjunk ezzel a borral is! Most 3-as, később lehet, hogy a négyes magasságba ér. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy a szünetben elmajszolt libarilettes kanapékhoz kifejezetten jól passzolt, úgy látszik csak megfelelő környezetbe kell helyezni és máris feltalálja magát!)

Szekszárdi borvidék, Tüske Pince Rosé
Halvány lazacos szín. Furfangos illatok: cukorka, bodza, élesztő. Sokat ígérnek és ennek megfelelőek is az elvárásaink, de aztán ahogy kóstolgatjuk, rá kell jönnünk, hogy sokkal kevesebbet ad ekkor már. Ez volt az a bor, aminél az illat és az íz nagyon elvált egymástól. Sajnos a csavarzáras kis fülledtség is rányomta bélyegét az ízekre. A legnagyobb hátránya mégsem ez, hanem inkább a rövidsége. Így végül sajnos inkább a 2 pont felé hajlott az értékelése. Reméljük idővel az ízeiben is megjelenik az a sokrétűség, ami az illatában jellemezte! 

Ménesi borvidék, Balla Pincészet Rosé
Alkotói Merlot, Kékfrankos és Kadarka. Sillerbehajlóan piros színe sokak számára meglepő volt. Aztán szaglóidegünket is megdolgoztattuk és éreztük, hogy némi alkoholédesség is kibontakozik a pohárban, meg méz és piros bogyósok. Idáig még nem is volt gond, de jött a lenyelés pillanata és akkor valami eltörött a borban és bennünk is. Sokat vitatkoztunk, dilemmáztunk, hogy mi is, amit érzünk. Röviden idézve az egyik kóstolót: „Ennek a bornak a vége odavág!”. Bizony-bizony az idill gyorsan szertefoszlott. Talán a termőhelyből is jött egy kis tűzkövesség, de inkább a kén rovására írtuk azt a gyufás ízt (nem lehet máshogy leírni), ami ott maradt a szánkban utána. Ez lett így a leggyengébb bor a határozott, de mégis csak alacsony 2 pontjával.

Balatonfüred-Csopaki borvidék, Figula Pincészet, Zenit, félszáraz
Szép szalmasárga színe, teltsége, jóleső savai, elegáns illata, aszalt körtés, almás aromái, zamatai tetszetős borrá álltak össze már most. A Zenit fajta még mindig nem ért el arra a presztizsre, amire hivatott, de egyre kedveltebbé válik. Ezerjó és Bouvier szülei adnak elegendő savat és aromát neki ahhoz, hogy kiemelkedjen a szürke eminenciások köréből. A Figula Pince tesz is érte évről évre. A bor lehelletnyi kénessége ellenére, ideális sav-cukor aránya és nem túláradó, de mégis jól kivehető aromái miatt kedveltnek bizonyult az est folyamán. Éppen, hogy csak lemaradt a négy pontról. Erős 3 pontjával a legjobbak között zárta a „versenyt”.

Egri borvidék, Tóth Ferenc Borászat Ottonel muskotály, félédes
Az est legjobb választása!!! Egy Ottonel muskotály, ami iskolapélda lehetne. Igen, ilyet is tud! Közepes intenzitás, inkább már szalmasárga szín jellemzi. Újborhoz képest olajosnak mondható cseppjeivel rögtön felhívja magára a figyelmet. Illata tiszta, őszinte, muskotályos. Szőlővirág és körte dacol az édeskés aromákkal. Édes a korty is, de friss savai úgy körbebástyázzák a cukrot, hogy szinte eltűnik a szájban. Jó arány, test és ízgazdagság jellemzi. Továbbá pont annyi kesernyésség, ami még nem bántó. Éppen csak belibben a szájba és már illan is tova. Gyümölcsök, virágok és ásványok tobzódnak benne. Ami kifejezetten tetszetős a rózsa és licsi bevillanása. Könnyű, nem kirobbanó, de mégis hangsúlyos bor. Játékos, de egyben igazi egyéniség is. Hosszú és finom még a legvégén is. Ilyen egyszerű ez a bor. Finom és kész! Szigorú volt a csapat, így nem érte el végül az öt pontot, de toronymagasan a legtöbb ötös került e bor sorába. Nagyon magabiztos 4 pont lett a végeredménye.

Villányi borvidék, Vylyan Pincészet Bogyólé
Igazi beaujolais technológia az, ahogy a nevében is újbor, Bogyólé megszületett. Az egész fürtök szénsavatmoszférában tartása olyan belső folyamatokat indukál a bogyóban, amely nem a normál alkoholos erjedés útjára tereli a gyümölcsöt, hanem az almasav átalakulásának és sok egyéb olyan mellékfolyamatnak izgalmas mondhatni kalandjába, amely koncentráltságot ugyan nem ad a bornak, de vidám gazdagságot igen. Ennek eredményeként észterekben bővelkedő illatok, gyümölcsösség, frissesség jelenik meg a vörösborokban. Bíbor és mély színében talán kevésbé a Portugieser, mint inkább a Zweigelt az, ami meghatározó. E két fajta érdekes kombinációja ez a primőr borocska. Most már szinte tradicionális terméke lesz ez az a pincészetnek, de valahogy idén elmaradt a megszokott intenzitású gyümölcsösségétől  ez a bor. Kellemes savasság, cseppnyi csersavasság is érződik benne. Igazi jóivású bor kevés erdei gyümölcszamattal. Érdekes, hogy bár nem számítottunk rá, de libatepertős, nem magas (!) kakaótartalmú étcsokival kifejezetten gazdagabbnak hatott. Ennek ellenére kerek 3 ponttal jutalmaztuk.

A borok sorrendjét csak a fajtáktól és termőhelytől várható karakterek alapján alakítottuk ki, se a színüket, se alkoholtartalmukat nem néztük meg előtte, hogy még a sort összeállítókat se befolyásolják ezek előre. Utólag azért elmondható, hogy a rozék tekintetében lehetett volna jobb sorrendet is kialakítani, de most, hogy már ismerjük e borok karakterét, legközelebb könnyebben el tudjuk őket helyezni a sorban. 

Jó kis este volt, könnyedség jellemezte a borokat és a hangulatot is. Most készülünk a pezsgő életre, avagy a Buborékok a borban ez évi, decemberi programjára. Addig is kóstoljunk minél több újbort, hogy aztán később újrakóstolva őket láthassuk, hogyan fejlődnek tovább a palackban!

2013. november 17., vasárnap

Pelle-Molnár Diabetikus jázminos tejcsoki

Korábban már kóstoltuk a Pelle-Molnár kézműves csokik közül a jázminos tejcsokoládét, de most ennek diabetikus párjára került sor.

Ha valaki olyan csokoládékat keres széles választékban, amelyeket cukorbetegek is fogyaszthatnak, akkor érdemes ennél a manufaktúránál kutakodni, mert sokféle csoki közül válogathat.

A maltitollal édesített 34 %-os tejcsokoládé csomagolása melegséget árasztató, egyszerű, de szép.

Felülete kicsit ragadós, de fényes. Színe világosbarna. Jól, egyenletesen roppan és törik. Illata intenzív, jázminos és édes. Nem annyira olvadékony. Ahogy kóstolgatom, ezt is édesnek érzem, mint az alapjázminos csokit. Ebben a csokiban is intenzív a jázmin íze, de talán kicsit jobban besimul a tejcsokiba. Finoman virágos-parfümös jegyei a tejes ízekkel szépen harmonizálnak.

A lecsengésében a tejesség és egy kellemes karamellás jelleg jut érvényre. Közepesen hosszú, kifejezetten élvezetes az utóíze ennek a csokinak. Számunkra ugyan csak egy picivel, de azért megelőzte a „sima” változatát.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
80 g/ 1270 Ft

Heidi Sicilia

Egyre hidegebb napok köszöntenek ránk. Bizony-bizony megérkezett a tél, de ma még a napocska üdítő fényét élvezhettük kicsit az elmúlt hét szürkesége után. A Heidi csokik idei Summer Venture sorozatával idéztem kicsit a nyár melegét a lakásba. Elsőként ezt a táblát kóstoltam.

A csomagolás toszkán ciprusaival a háttérben különösen kellemes emlékeket hoz fel bennem. Ugyan Szicíliában még nem voltam, de Toszkánában már annál inkább. Csodálatos minden kis zegzuga, dimbes-dombos tája és az ódonhangulatú városkái, mint például a személyes kedvencem San Gimignano.

A csokoládé összetétele igazi olaszhonban is kedvelt alapanyagokra épül, (nem tudom, hogy honnan származnak pontosan az összetevői, így ehelyütt csak arra utalok, hogy) a pisztácia, a vérnarancs, a bazsalikom Itália földjén is megterem. A 30 % kakaótartalom mellett pedig 18 % tejet is tartalmaz és persze cukrot.

Fénye nem a régi már, kissé ragadós is a felülete és persze nem roppan úgy a töréskor, mint az étcsokik, de nem is elvárás ez.

Illata bazsalikomos és kicsit a tejcsoki is érezhető rajta. Olvadékony. Ízében is a bazsalikom dominál, igazán kellemesen! A vérnarancs jön utána, a tejcsoki íze és a pisztácia viszont csak éppen, hogy fel-felvillan. Kicsit több pisztácia és kakaó, kevesebb cukor még tökéletesebb harmóniát adott volna, de így is ízlett.

Lecsengésében a bazsalikom sokáig megmarad. Nagyon szeretem, így ez nem zavar, sőt! Jónak tartom az ötletet, csak kicsit kéne még csiszolgatni, de ár-érték arányban mindenképp igen kedvező választás ez a csoki.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Ázsia Center
80g / 450 Ft

2013. november 3., vasárnap

Rózsavölgyi Olajbogyó és kenyér

A Rózsavölgyi Csokoládéműhelyt korábbi írásainkban már bemutattuk. Ahogy 2011-ben, úgy idén is elindult az Academy of Chocolate versenyén, amelynek keretében a legjobb ízesített étcsokoládék kategóriában szépen szerepelt ez a csokoládé. A szakavatott zsűri bronzéremmel díjazta a manufaktúra igyekezetét.

A csomagolás a megszokott szépségével figyelemfelkeltő. Tájékoztató jellegű, de mégis lényegretörő leírás olvasható a dobozkát átívelő szalagon. Azonnal látszik, hogy egy 77 %-os étcsokoládéval van dolgunk, amelynek összetevői közül az olajbogyó és a kenyér is kiemelt szerepet kap. 

A venezuelai alapanyagból (kakaóbabból) kakaóvaj, bionádcukor, pirított olajbogyó, kenyér és olivaolaj hozzáadásával készített tábla igazán intuitív továbbgondolása a „hagyományos” étcsokoládénak.

A magas kakaótartalom ellenére színe inkább középmély barna, impozáns vöröses árnyalattal, mintsem sötétbarna, vagy fekete. Nagyon elegáns. Illata fűszeres-talán feketebors érződik benne és persze az olivaolaj is.

Kézben alig olvad (nem is várhatunk mást). Kicsit tompán roppan. Ízében az olivaolaj- tartalma ráül az ember nyelvére, de ettől nem lesz rossz, hanem bizony azt érezzük, hogy ennek a csokinak „súlya” van. Testes, mint egy villányi Cabernet. Nem hétköznapi az biztos. Az olivabogyó pirítottan is vegetális jegyeket kölcsönöz a csokinak. A kenyérnek köszönhetően rusztikus a textúra. Savassága alig-alig jut érvényre. Kesernyéssége sem érezhető olyannyira, mint általában az ilyen magaslatokban (értsd kakaótartalom) jellemző szokott lenni. Harmonikus.

Lecsengése hosszú, kicsit engem a libatepertős csokikra emlékeztet, zsírossága révén. Savai is talán itt jobban érvényesülnek, mint a kóstolás közepette. Igazi nagyágyú. Bár a csoki leírásában olasz uzsonnához hasonlítják a készítők, nekem inkább kivételes alkalmakra kívánkozik ez a csoki az asztalra, mintsem a rutin estebéd idejére.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Culinaris 
70 g/ 1450 Ft

2013. november 2., szombat

Szántó Tibor Peru Raw

Szántó Tibor immár messze földön híres területszelektált csokijairól. Ezúttal egy olyan ország kakaóbabjának gyümölcsét kóstoltam Tibor repertoárjából, amelyet a kakaó egyik, hanem az őshazájának tekinthetünk. „Nyers” változatával különösen érdemes megismerkednie mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi a kakaóbabok eredendő ízjegyeire. A csoki nyerssessége nem a durva csersavasságban, hanem inkább abban nyilvánul meg, hogy a visszafogott hőmérsékleten történő fermentálása révén diszkréten ugyan, de jól tetten érhetően, felesleges „adalékok” nélkül adja vissza a gyümölcs ízjegyeit.

A csoki minőségéről az, hogy első osztályú ültetvényről származó nemes Criollo kakaóbabok felhasználásával készült sokat elárul. Összetevői alapján is látható, hogy nincs benne semmi más, csupán a kakaóbabok jelentik az alapját a csokinak. A kakaómassza és a kakaóvaj 70 %-át teszi ki, amihez csak egy kis finomítatlan nádcukorot adtak.

A csomagolás és a tábla a megszokott formavilággal, puritánsággal jellemezhető. A csokoládé színe gesztenyevörösbehajló. Felülete sima, nem morzsás, kissé matt. Kézben csak kicsit olvadékony. Egész jól roppan, egyenletes törésvonallal, de ennek nyomán is látszik már, hogy kissé szemcsés lesz az állaga.

Illata paprikát, fahéjat, kis dohányos füstösséget juttat eszembe. Egyszerre érzem markánsnak és puhának az aromáit. Ahogy nyílik, az illata egyre finomodik.

Mikor harapok belőle, érzem, hogy kissé szemcsés, ami a finomítatlan nádcukornak is köszönhető. Ahogy forgatom a fogaim között, azt érzem, hogy csak lassan olvad el, de nem marad egy csomóban, ahogy a gyengébb minőségű csokik esetében tapasztalható, hanem inkább arról van szó, hogy hagy időt a zamatok kiteljesedésének. Savassága, csersavassága elenyésző. Az illatok teljes egészében összhangban vannak az ízekkel. Kicsit továbbgondoltam a csokit és egy kis vörösborral is gazdagítottam az ízélményt. Bár a bor, amivel párosítottam, ászkolt volt, mégis az összbenyomásban hihetetlenül barrique-os ízek alakultak ki. Meglepő volt, hogy kihozta a fahordót a borból.

Közepes hosszúságú, nem nehézkes, kellemes, jó csokoládé a maga tiszta, őszinte ízeivel.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
60 g/ 1450 Ft