2013. szeptember 30., hétfő

Fabric Madagaszkári csokoládé pirított barna rizzsel

Igen, egy újabb gyönyörűség a Fabric Csokiműhelytől! A kövirózsás, papírszalaggal átkötött csomagoláson csupán a manufaktúra és a csokoládé megnevezése látható. Semmi flinc-flanc, semmi figyelemfelkeltő és egyben felesleges szöveg. Jobb is, hogy nincs, ami megzavarja a látványban gyönyörködő (leendő) vásárlót. Természetesen a hasznos és lényeges információk azért a hátoldalon megtalálhatók az érdeklődők számára.

Madagaszkár az egyik kedvenc csokoládétermőhelyem. Aromákban nagyon gazdag csokikat adnak az ott termett kakaóbabok: a citrusoktól, a pörkölt magvas ízeken át, a cédrus, a mazsola, stb. -mind-mind megjelenhetnek benne. Jól lehet társítani a különböző ízesítőkhöz, de azért érdemes figyelni a vezető ízjegyeire. Ezek alapján a pirított barna rizs jó ötletnek tűnik...meglátjuk. 

Ahogy kibontom a csokit, nyílik a kövirózsa. Pozsgás levelén túl, a csokitáblán ugyanis a kövirózsa jellegzetes virága is kidomborodik a tábla felszínéből. Megint csak azt mondhatom, hogy nagyon profi a design. 

Fénye, sima tapintása és mintázata is azt az eleganciát sugározza, amit a külsőben tapasztaltunk. Tapogatom-tapogatom (bár nem kéne). Szerencsére a 70 %-os kakaótartalomnak megfelelően nem nagyon olvadékony.

Illatában a pirított rizs aromái összefonódnak és szinte eggyé válnak a kakaóbaboktól eredeztethető pörkölési és tölgyfás jegyekkel. Elegancia, tartás és kitartás jellemzi az illatokat.

Török egy darabkát a csokiból. Szinte harsányan roppan. Öröm ezt hallgatni! Kóstolom. Az első másodperc a csokié, aztán felerősödnek a pörkölési ízek, egy pillanatig el is bizonytalanodok. Erőteljes íz (nehez)ül nyelvemre. Hirtelen az az érzésem támad, sok ez nekem. A „finom” pufirizses csokikhoz szokott (gyermekkorom kedvenc importcsokijai között sokszor volt rizses csoki is) ízérzékelőim nem nagyon tudják hova tenni, amit most éreznek. Na, jó török egy újabb darabot, s ezúttal lassabban majszolom el. Hagyom, hogy tovább olvadozzon fogaim között a csoki. Akkor végre jön az „aha-érzés”. Azt hiszem, most sikerült megértenem ezt a csokit. Persze ehhez az is kellett, hogy felfedezzem a már említett gyerekkori élményeket benne, még, ha csak egy pillanatra is.

Az biztos, hogy időt kell rá szánni. Amikor besimul a pirított rizs a csoki finom ízébe, amikor karöltve jelennek meg egymás mellett, kifejezetten kellemes lesz az összhatás. Bársonyos cseranyagaival a kakaótartalom nagyon jól aláfesti a rizs ilyen formában talán kissé markáns ízeit. A rizs picit füstös zamatai a csokit nekem dohányossá teszik (s ezt igazán szeretem!). Izgalmas, ahogy átalakul a csoki ízvilága a rizs hatására. Egy-egy gondolat erejéig még natúr pattogatott kukoricát is felfedezni véltem benne, ami megint csak elég különös. Savassága nem annyira érződik, cseranyagai finomak-szinte bársonyosak. Hosszú, jó lecsengésű.

Jó „anyag”, csak hagyni kell, hogy ezt bizonyítsa is!

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
80 g/ ??? Ft

2013. szeptember 29., vasárnap

Fabric Lenka tejcsokoládé

Egy mesés tejcsokoládéval áldott meg ezúttal a sors, vagyis inkább maga a csokoládé készítője. A Fabric Manufaktúra egyébként is különleges díszítésű termékeinek sora most egy újabb taggal bővült. Szegedi Katalin Lenka című meséje a fő motívuma a csomagolásnak és táblának egyaránt.

Az „egyszerű” tejcsokoládéból így lett egyedi, gyermeket, felnőttet egyaránt vonzó külsővel bíró finomság. Ha ránézek erre a csomagolásra az első, ami eszembe jut róla, hogy, de szép ajándék lenne...Az is lett. Mielőtt megkóstoltam volna, már ajándékoztam is belőle, vagyis olyan ajándék ez így, amit kaptam és adtam is. Az is érdekes, hogy ezt a mesét előbb kóstoltam, mint olvastam volna. Izgi tehát kibontani. Kíváncsian vártam, hogy tényleg olyan mesés-e a csoki íze is...?

Szép, selymes tapintású, nem morzsás, nem ragadós, nem olvadós, meglepően jól roppanó táblája hozta a „kötelezőket”. Most nem is erre, hanem inkább Lenka arcára fókuszáltam. A táblán formálódó kislány orcája ugyanis olyannyira visszaadja az eredeti figurát, hogy még a piros pozsgásság is kivehető, persze nem a pirosságban, hanem a mintázatban. Ez aztán a precizitás!

Mikor végre sikerült elszakadnom a külsőtől, s eljutottam a kóstolásig, újabb másodpercek teltek el azzal, hogy csak szagolgattam a csokit. „Hu, de jó az illata!” Tejszínes-tejkaramelles, tiszta, mély, igazi! Szeretem, ha a tejcsoki tejes illatú és nem füstös, nem műanyag, nem gejl.

Elmajszolva a fájó szívvel letört falatot (vicces, mert ahogy tördeltem a csokiból, egyszer csak azt vettem észre, hogy körbetördeltem a kis Lenkát, valahogy nem akarózott széttördelni őt), az első benyomásom az volt, hogy kicsit édes. Aztán, ahogy haladt tovább a nyelvemen a csoki, és fokozatosan szétolvadt, egyre inkább megkedveltem. Ha az lenne a csomagoláson, hogy karamelles tejcsoki, simán elhinném, még, ha nincs is benne. Egyszerre zsíros-édeskés-krémes, de nem nehézkes, nem tömény. Kíváncsi lennék a kakaóvaj-tartalomra, az összkakaó 35 %. Ennek megfelelően is alakulnak az ízei. Közepes hosszúság jellemzi, de mégsem marad hiányérzet nyomában.

Az édességen próbáltam kicsit faragni. Azt gondoltam, hogy egy kis sav jól állna neki. Persze nem direkt savakra gondolok, hanem olyasmit kerestem mellé, ami édes és savanykás egyszerre. Összekóstoltam hát különféle aszalt gyümölcsökkel. Az aszalás koncentrálja a cukrokat és savakat egyaránt. Aszalt körtével tökéletes volt a harmóniája. Hm, nagyon finom lett így. Érdemes lenne kicsit megbolondítani a táblát ezzel a gyümölccsel. Vagy akár egy jó kis Vilmos pálinkával?

Na, ezt a mesét most nem írom tovább, hanem javaslom kóstoljunk és olvassunk Lenkát!

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
80 g/ ??? Ft

2013. szeptember 23., hétfő

Zaabär Chocolate noir Citronelle

A belga Zaabär manufaktúra egy viszonylag új „jelenség” a csokoládépiacon, 2007-ben alapította François-Jean Decarpentrie. Igényesség, szépérzék és a minőség iránti elhivatottság egyaránt jellemzi a műhely termékeit, amelyek igen széles palettán mozognak: készítenek különböző nápolyikat, pralinékat, területszelektált és izgalmasan ízesített csokoládékat is.

A „Duo”-sorozat ázsiai és dél-amerikai fűszerekkel gazdagított csokijai közül elsőként a „citromfüves”-t választottam.

Ez a citromfű azonban nem az Ajakosok növénycsaládjából származó, nálunk elterjedten használt és jól ismert Melissa officinalis, hanem a Cympopogon citratus, azaz a citronella, (angolul lemongrass innen a keveredés) amely inkább fűféle, mint a „mi” citromfűvünk. A csokoládé teljes neve Chocolat noir Citronelle du Sri Lanka. Tehát olyan citronellával készült, amely Ázsiából, egész pontosan Srí Lankából származik.

A Duo név pedig a dupla táblára utal. Ebben az esetben ugyanis 2 dobozban és két teljesen aromazáró, vákuumcsomagolásban két 35 grammos tábla várja, hogy az igazán gurmék elfogyasszák.

A megjelenés kicsit cirádás, de ízléses (olyan akár egy esküvői meghívó), praktikus és egyben profizmusról árulkodó.

Ha felnyitjuk az aromazáró tasakot, a csokoládé fényes, közepesen mély színe (56 % kakaótartalomnak megfelelő) és rajta a „Z-márkajelzés” kifejezetten tetszetős. Hozzáteszem, helyenként a felületén olyan nyomok látszanak, amelyek a vákuumozás miatt a csomagolóanyag csokoládéhoz tapadására utalnak. Ez kevésbé mutat jól.

Tompán roppan, egyenletes törésvonallal. Illata keleti fűszereket, dohányt, zöld teát és természetesen citrusos illóolajakat idéző. 

Kevésbé olvadékony a csoki. Íze kicsit savas, finoman kesernyés. Eleinte a csokoládé kellemes kakaóssága érződik, majd a falat rágcsálása közben egyre több citronella darabkát rágunk szét, amivel párhuzamosan felszabadulnak a citromos-éteres zamatok. Lágy ízek veszik körbe nyelvünket, szájpadlásunkat. Kicsit még tapadós is a citronellától a csoki, de mondjuk ez nem annyira zavaró. Íze közepesen hosszú és természetesen a legvégéig citrusos.

Íze kevésbé tűnik gazdagnak, mint illata, mégis nagyon kellemes csokoládé, csak ajánlani tudom!

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Endorfine Csokoládébolt
2x35 g/ 1390 Ft

2013. szeptember 20., péntek

Édes Napok, ami felpezsdít

Kis kihagyás után újra jelentkezem. Az utóbbi időben munka után már nem maradt energiám az írásra. Az Édes Napok azonban ismét „mozgásba lendített”.

Az elején kicsit nyögvenyelősen indultam el a standok között, valahogy nagy volt a kavalkád. Itt egy salátás, ott egy sajtos, újabbnál újabb csokisok, ismeretlen arcok...aztán végre megtaláltam a megfelelő ”koncepciót” az esthez.

Kezdetnek a Csokoládénetnél kóstoltam egy kis újdonságot, Menakao kakaóbabot csokiburokban. Érdekes volt így töményen a bab csokiban, még szoknom kell.

Pelle-Molnáréknál a mákos tejcsoki és a merlot-s bonbon fogott meg igazán, de sok időm nem maradt kibontakozni, mert Szántó Tibor előadására „kellett” sietnem, ami kifejezetten érdekelt. Hosszas keresgélés és kóválygás után a szokásos negyedórás késéssel beestem a tudás szigetére, ahol már javában zajlott az előadás. A téma: tea- és csokoládékóstolás, avagy hogyan s miként érdemes ezt tenni. Már kacérkodtam én is azzal, hogy összekóstoljam a két dolgot, de teakultúrám valahol ott tart, ahol a borkultúrám egyetemista koromban. Akkor ugyanis a félédes Merlot-nál nem terjedt tovább a boros látóköröm. A teákat illetően most pont ennyire vagyok jártas. (Szerencse, hogy mind a borok, mind a csokik terén sikerült továbblendülnöm és a helyes irányt megtalálnom, talán egyszer a teák világában is otthonosabban mozgok majd...). 

Háromféle teát kóstoltunk dél-amerikai csokikkal. Sencha, oolong és assam volt a sorrend. Nekem a sencha és az oolong ízlett a leginkább.  A fekete túl erős- épp ezért nem is szoktam „feketézni”.  Csokival az oolong kifejezetten jól harmonizált. Ez volt számomra a nyerő páros.

A második kurzuson raw, azaz ”nyers”, vagyis kontrolláltan alacsony hőmérsékleten fermentált kakaóbabokból készült csokikat kóstoltunk. Az egyik közülük pörköletlen kakaóbabok felhasználásával készült! Ez volt a sor legkülönlegesebb tagja. Nagyon- a legjobban- ízlett. 

Tibor megszokottan visszafogott, nem terjengős, jól felépített, informatív előadása után ismét belevetettem magam a forgatagba.

Illa bonbonokkal nyitottunk. A Bestillo Göncibarackos behízelgő karaktere (és itt most a pálinkát is kiemelném!) a Kékfrankos rosé-s málnás finomság tökéletes harmóniája meglepett minket. Jók. Ahhoz képest, hogy még útkeresésben vannak pedig nagyon jók! 

Svájc lévén a vendégország, nem hagyhattuk ki a svájci csokikat sem. Beschle matchateás zöldcsokija kifejezetten ízlett, pedig eddig nem rajongtam az ilyen csokikért. A csomagolása pedig gyönyörű! Kár, hogy arról nincs fotóm.

A Prémium Choco bonbonok szépek, tetszetősek, a feketeribizlipálinkás kellemes volt. Zangiónál karamellizált sonkahagymás és tabasco-s bonbont (illetve utóbbiból inkább csokikrémet) kóstoltam. Hm az ötlet kicsit talán merész, de a megvalósítás kiváló.

A Stelázsi szamóca lekvárja és padlizsánkrémje lenyűgözött. Oh, de régen ettem ilyen finom padlizsánkrémet! A Szilágyságban 1999-ben. Ez a hazai már-már majdnem olyan remek volt, mint az eddigi etalonom . Azt a padlizsánkrémet azonban, amit kinn ettem,  soha semelyik nem fogja überelni, mert a szilágyságihoz rengeteg érzelem és emlékem is fűződik.

Sikerült jól elbeszélgetnem és kóstolgatnom az időt. Szinte rohanva gyűjtöttem be a nap zsákmányait, hiszen üres kézzel már csak nem térhetek haza. Feltöltöttem az éléskamrámat Bobojka  (kecskesajtos, mézes-fahéjas, stb.) és Lady Lavander (fenyőmagvas, dohányos, stb.) bonbonokkal.


Feltöltődtem azonban magam is. Jókedvem a kocsiban sem hagyott alább. Még Kiss Tibor érfelvágató és Eminem kemény szavai sem tudták kiverni belőlem azt a bizsergést, amit a fesztiválon magamba szippantottam. Néhány dal a rádióban viszont kifejezetten jóleső nosztalgiával töltött el, lásd pl. a K-bulik (aki járt oda, tudja) hangulatát idéző, nagysikerű Blue-t.

Hazaértem. A padlizsánkrémes piritósok után az útravalóként kapott Harrer körtés és gesztenyés poharakat egy kellemes, birses fordítással párosítva majszolgattam el. Zizegésem kezd alábbhagyni, helyébe örömteli fáradtság érzése lép...ma végre éreztem...illatokat, ízeket újra, ahogy azt kell-kellett már nagyon.