2013. december 30., hétfő

Recchiuti Semisweet

Az amerikai  Recchiuti manufaktúra egy igazi kuriózum a piacon, nevükhöz különleges bonbonok, csokoládék, sütemények, sajátos hangulatú kis kávézó fűződik. Michael Recchiuti és felesége San Francisco-ban követi el csokis vétségeit.

Közülük most egy nevében nem túl sokat mondó, de legalább a leírásában sem túl kifejező „bűneset” kerül felderítésre. A titokzatosság az USÁ-ban engedélyezett. Az hogy nincs feltüntetve rajta a kakaószárazanyag-tartalom, teljesen normális. A semisweet kategória gyakorlatilag nincs teljesen leszabályozva. A lényeg, hogy kevesebb a kakaótartalma az ilyen csokinak, mint a bittersweetnek. Ugyanakkor ez sem tartalmaz tejet. Általában 50 % körül mozog a kakaó mennyisége az ilyen csokikban, de ez nem törvényszerű.

Mindettől függetlenül, azért sikerült kinyomozni, hogy ebben a táblában, kb. 64 % a kakaótartalom.

A csomagolása modern, érdekes ötlet, hogy a tetején-vagyis a tábla alsó harmadában nyílik. A csoki felszínén olvasható és látható feliratok, mintázat szép, ízléses. A tábla színe enyhén vöröses középmély barna. Jól roppan, egyenletes törésvonallal. Felülete sima.

Illata komplex, pipadohányos, méhviaszos és enyhén földes. Ízében ezek az aromák keverednek a kakaó kesernyésségével, ami szerencsére nemhogy nem bántó, hanem egyenesen kellemes, bársonyos.

Lecsengése közepesen hosszú, kakaós ízekkel. A cukortartalma sem a végén, sem közben nem lóg ki. A savak nem jellemzők rá. Sokrétű, de nem lehengerlő csoki.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Recchiuti
85 g/ 7,50 $

2013. december 28., szombat

Cailler Sublim Lait & Caramel

Pointe de Sel, egész pontosan ezzel lesz teljes a csoki neve. Voltaképpen tehát sóskaramellel ízesített tejcsokoládéról van itt kérem szó. Svájc egyik, ha nem a legnagyobb történelmi múlttal bíró csokoládüzeméből származik ez a csinos tábla. Az 1800-as évek elején Francois-Louis Cailler által alapított cég és márkanév kis kitérővel (néhány évtizedig a Nestlé csoport égisze alatt futott, majd visszavásárolták) máig megőrizte függetlenségét a svájci igencsak telített piacon.

A csoki egy manapság divatos ízesítéssel operál, a svájci krémes tejcsoki sóskaramell-darabokkal sokak kedvence. A csomagolás is ehhez mérten igényes. A meleg narancsos színek arany dombornyomásos betűkkel igazán telitalálatot jelentenek. Ízléses, mondhatni vásárlásösztönző külső.

Belsőleg elemezgetve, a csoki formavilága nagyon tetszik. Lévén, hogy soha nem láttam még ilyen megoldást, tetszetős és ötletes (ettől persze lehet, hogy más csokiknál is van ilyen). Lényeg, a szépen hullámzó „kockák”, ahogy megfogom és török belőlük, szinte idomulnak újjaimhoz. Felülete fényes és sima, de amikor végighúzom a kezem rajta, kissé ragadósnak érzem. Nem roppan, viszont cserébe nagyon olvadékony. Világosbarna színű. Mindösszesen 28 % kakaótartalmú, ezért adódik a világosság.

Illatában semmi flikk-flakk nincs, tejes és karamelles. Jó tejcsokiízek jönnek ezután, meg a karamell (ahogy szétrágcsálom, közben eléggé ragadóssá válik az egész), a legvégén érkezik meg egy finom sós érzet. Szerencsére nem estek túlzásba a só tekintetében, így nem uralkodik el mindenen. Olvadékonysága most is jellemző. Közepesen hosszú lecsengésű.

A tejcsoki része egyszerű, de jó. A karamell ragadós, de jó. A só pont annyi, ami kell. Így azt mondhatjuk, egész jó ez a csoki.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Cailler

100 g/ ??? (ajándék volt)

2013. december 27., péntek

Fabric Arriba levendulával és kajszival

A Fabric csokik nálunk visszatérő vendégek. Lassan talán eljutunk a sor végéig is, de mire ez megtörténne, addigra Viki, a csokikészítő bizonyára kitalál majd valami újat...A manufakturát épp ezért nem mutatjuk most ismét be, hanem inkább in medias res kezdjük is a csoki jellemzésével.

Ez a csomagolás nem árul zsákbamacskát. Az átlátszó fóliának köszönhetően látjuk, „mi vár ránk.” A rózsaszín szalag, a csipkés hátsó lap, a szivecskés csipkeminta mind-mind kedvességet sugároz. Ha ezzel lepjük meg szerettünket, biztosan örül neki. Ha megkóstolja, akkor pedig tutira kér is még belőle. Miért? Lásd: alább!

Az alapcsoki egy sokak által kedvelt és használt Arriba. Virágossága, kellemes tejcsokis érzete és a 39 % kakaótartalom melletti viszonylag sok cukor keltette édessége gyorsan belopja magát az emberek szívébe. Nem csoda a népszerűsége.

Jól olvad, szép fényű, sima felületű. A kellően vékony tábla hátoldalán csücsülő kajszidarabkák igazán dekoratívak. Ahogy törünk belőle, annak hangja is egész jó. Mindent tud, ami obligát.

Illata azonban a levendulakivonat és a liofilizált sárgabarack, alias kajszi által teljesedik ki igazán. Ha kicsit odafigyelünk, érezzük, hogy először a levendula, majd a kajszi és végül a tejcsoki tejessége férkőzik szaglóidegünk közelébe.

Bár tudjuk, hogy valójában az ízeket retronazálisan, vagyis az orrunkon keresztül érezzük (kivéve az alapízeket), azért mi most mégis azzal a képzavarral élnénk, ha az ízlelőbimbóink táncolni tudnának, akkor e csoki elmajszolásakor bizonyára meg is tennék örömükben.

Jól eltalált a levendula kesernyés-édessége, a csoki édessége, a kajszi édes-savas aránya. A telt, de nem tömzsi zamatok hosszan megmaradnak az ember szájában. Nagyon finom, annyira, hogy egy tábla gyakorlatilag egy szempillantás alatt szublimál, csak az üres fólia marad nyomában.

Az Arribának már sokféle olvasatával találkoztunk, és a levendula is be-bejátszik egy-egy csokinál, de ez a kombináció talán az egyik, ha nem a legjobb!

Minősége: kiemelkedő (a harmóniát nagyra értékeltük!)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
80 g/ 1380 Ft

Zotter Fröhliche Weihnachten

Az osztrák Zotter csokoládéüzem kézműves csokoládé-sorozatából Karácsonyra mi mást is kaphattam volna, mint egy karácsonyi táblát.

A csomagolást, mint minden kézműves csokijuknak a megjelenését, Andreas h. Gratze rajza díszíti. Ezúttal azonban kevésbé elvonatkoztattott, sőt, nagyon is stílusos, szép. A betlehemi Jézus születését ábrázolja a pásztorokat vezérlő csillaggal.

Emellett persze a szokott módon sokféle információt találunk a kiváló alapanyagokról is a külső borításon, amelyek ökológiai és fairtrade gazdálkodásból származnak.

A papír belsején a szokásos leíráshoz képest most egy kis karácsonyi verset is olvashatunk, Ferdinand von Saar tollából. Ettől válik igazán egyedivé ez a csokoládé és meghitté az ember hangulata, miközben elfogyasztja.

A tábla színe középmély barna az 50 % (!)-os tejcsokinak megfelelő. Kevésbé fényes, de sima felületű. Gusztusos a téglalapalakú, hullámos felületű felszín. Ahogy törünk belőle, egyértelműen kirajzolódnak a töltelék rétegei. Felül egy fűszeres marcipánréteg gazdagon, a narancslikőrtől a szagfűszegen át a kardamomig sok minden rejlik benne, mint általában a karácsonyi sütikben is.

Utána következik a fahéjas mogyorónugátkrém, amely nem kemény, de talán kissé szilárdabb, mint máskor, finom benne a mogyoró.

A csokikéreg jól roppan, vékony, pont annyira, amennyire kell. A csoki illata mézes-fűszeres-likőrös (ez annak a narancslikőrnek köszönhető, amivel még megbolondították az előbbi sokadalmat).

Ízében szintén a likőrösség, az édes fűszerek, pici savasság érződik. A tejcsoki csak nyomokban fedezhető fel az ízkavalkád közepette.

A mézes puszedlire és a likőrre emlékeztető íze hosszan megmarad. Likőr nélkül talán jobban érvényesültek volna a fűszerek, így viszont nem tudtak eléggé elvarázsolni.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Zotter
70 g/ 3,35 €

Szántó Tibor House Blend Superior

Tibor azon kevés hazai csokoládémesterek egyike, akik csokijaikkal nemzetközi versenyekre is bátran neveznek. Na, nem mintha mások csokijai között ne lennének nagyon finomak, de azért egy komoly versenyen csak olyan csokival érdemes indulni, ami különösen kiemelkedő.

Ez a csoki nemcsak az Academy of Chocolate bronzérmét, hanem a brit Great Taste Award egy csillagos minősítését is kiérdemelte. Előbbiről már sokat zengtünk korábban, utóbbi díjazásról csak annyit, hogy több száz szakértő zsűritag méregeti, vakteszt keretében a szerte a világból benevezett élelmiszerek kül-és belbecsét. Vannak olyanok (a többség), amelyek egyáltalán nem kerülnek értékelés alá, vagyis a második körbe sem és vannak olyanok, amelyeket pedig kiemelnek, mint az év legjobb termékei. Ez a csoki most egy csillaggal díjaztattatott.

A csomagolás utal a nevében is olvasható a „ház blendje” kifejezésre. Vagyis arra, hogy Tibor maga válogatta hozzá az alapanyagot, Criollo típusú kakaóbabokból, Venezuela Grand Cru területeiről, vagyis a legjobb termőhelyeiről.

A 70 %-os étcsokoládé mélybarna színében pici vörösességet vélek felfedezni. Vékony, nagyon sima felületű tábla, kellő fénnyel, jó roppanással.

Illata telt, finoman kakaós, ásványos, édes és lehelletnyit savas is. Ízében a kakaóíz még intenzívebb, mélyebb. Pörkölt magvak, avaros, egyszerre vegetatív és gyümölcsös (engem a kökényre emlékeztető) ízek tobzódnak benne. Cseranyagai alig érezhetőek, savai enyhék. Olvadékony, de nem folyós. Utóíze sokáig megmarad, kellemes cserességgel és fűszerekkel búcsúzik.

Az igazi, sallangoktól mentes, tiszta kakaóíz különösen tetszik benne.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Csokoládék
60 g/ 1490 Ft

2013. december 22., vasárnap

Illa Villányi Cabernet bonbon

Horváth János Illa-sorozata olyan bonbonokat foglal magába, amelyek bizony nem épp a gyermekeknek való finomságok, hiszen mindegyike alkohollal készül. Borok és pálinkák különböző kompozíciója adja e csokik vonzerejét.

János tudja, hogy én a rosés és a gönci barackos bonbonjaiért rajongok, de azt is, hogy a fent megnevezett talán az egyetlen, amit még nem kóstoltam. Rákérdezett hát, hogy volna-e kedvem a Cabernet-chili-vadbors kombóhoz? Első hallásra bevallom, kicsit megijedtem. Persze nem a jó öreg Cabernet-től, hanem a csipkelődő fűszerektől. Régen a halászlét erős paprika nélkül el sem tudtam volna képzelni, de változok én is, mint mindenki. Egyre kevésbé kedvelem az erős fűszereket. Ezért egy pillanatig elgondolkodtam a kérdés megválaszolásakor, de a kíváncsiságom felülkerekedett a bátortalanságomon.

Most itt vagyok a kezemben egy ilyen bonbonnal. Nem teketóriázok, ahogy kiveszem a már jól ismert könnyeden elegáns csomagolásból az első „példányt”, rögtön bele is harapok. Oh... és még egyszer oh...na, jó azt hiszem, ezt még szoknom kell... addig is jellemzem kicsit a bonbon megjelenését, amíg erőt gyűjtök az újbóli kóstoláshoz.

Az étcsokikéreg szép fénnyel, sima felülettel hozza a kötelezőket, bár nem olyan élesen roppan, mint az várható lenne. A tejcsokicsíkocskák a felületén még szebbé teszik az összbenyomást. Illata a 70 %-os Sao Thomé csokinak megfelelő jegyekkel bír. Dohány, kis füst próbál az orromig eljutni, de a nagyon finom vörösboros illatok mindinkább előre tódulnak belőle. Kellemes játékosság jellemzi az illatát.

Ízben (na, akkor most újrakóstolom) viszont már korántsem a játékos arcát mutatja a csoki. Kőkemény, mondhatni férfias verseny folyik itt Gere Tamás Cabernet sauvignon bora, Szent Tamás (sziget) és a fűszerek között.

Elsőként a vörösbor érkezik meg a szájba, aztán egy pillanatra elcsípem a csokit is, de utána könyörtelenül jönnek a fűszerek. Érdekes, a bor időnként azért vissza-visszatér, miközben hagyom, hogy elolvadjon a fogaim között a bonbon. Sőt, mi több azt veszem észre, hogy szinte végigkíséri a fűszereket árnyékként, hogy azért nehogy eluralkodjanak a csokin.

A közepétől tehát jönnek a fűszerek. A habanero chili (alias Capsicum chinense) elsőként. Az igazán csípős fűszer trópusi gyümölcsös aromái miatt kedvelt szerte a világon. Ebben a bonbonban én leginkább az erejét érzem, de azt határozottan!  

A madagaszkári vadbors, (latinul Piper borbonense, malagasul egyszerűen csak Voatsiperifery) nevéhez hűen, tényleg vadon terem az erdők mélyén. Évente egyszer szüretelik, kézzel, nehéz munkával. Földes, fás, citrusos ízei jól kiegészítik a Sao Thomé-i csokialapot. Számomra leginkább a fás-savanykás érzet az a csokiban, amit e fűszernek tulajdonítok.

A krémes töltelék olyan jól olvad szét az ember szájában, hogy lehetősége nyílik elnyújtva érezni a különböző aromákat, ízeket. A bonbon hosszúsága ezt a hatást még inkább fokozza. Savak, pici szárító hatás és kesernyésség marad hátra utána úgy, hogy a végén még egyszer felbukkan a vörösbor is a lecsengésben.

Karakteres, markáns bonbon, nem hétköznapi az biztos, aki szereti a chilit, annak szerintem tökéletes választás. Összetett és változatos ízélményt ad percről percre. Ha jobban roppanna a kéreg és kevésbé érezném savasnak, akkor annak ellenére, hogy nem az én ízlésem az ilyen bonbon, még többre értékeltem volna.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
66 g/ 1400 Ft

Jetty Choco Válogatás

Egy kis karácsonyi csomag érkezett hozzánk a Jetty-től. Ezúton is köszönjük neki ezt a különleges válogatást.

Csokirajongók biztosan azonnal rávetették volna magukat. Mi ehelyett aprólékosan bontogattuk ki a csomag tartalmát, egyenként elmajszolgatva, kóstolgatva a csemegéket.

Kezdtük egy tradícionális magyar termékkel, a macskanyelvvel. Gerbaud Emil találmányát újragondolták a Jetty-nél. Az Arriba-típusú 39 %-os tejcsokit megspékelték egy kis narancskivonattal. Így a szép fényes cicás lenyomatú macskanyelvek tejcsokijának vanílás, virágos illata jól kiegészült a narancsolaj kellemes aromáival. Ízében a vajasság és a vaníliásság mellett természetesen a narancs aromái is érezhetőek. Finom savai tökéletesen csillapítják a tejcsoki amúgy intenzív édes érzetét. Jó ötlet ez a fajta macskanyelv, ráadásul gusztusosan tálalva a Jetty feliratos kakaóhüvelyekkel mintázott dobozban. Ízlett!

Már az első Jetty termék elemezgetésén is túl, talán ideje lenne bemutatni őt magát. Személyesen nem ismerem Jetty-t, csak a csokijait. 

Na, jó most már leleplezhetjük, hogy ki is valójában a Jetty! Bármíly meglepő, ő bizony egy hölgy, Balogh Henriette. A beceneve „ihlette” a csokoládékészítőt a kicsit talán nem szokványos csokoládés név választására. Henriette Békéscsabán készíti csokoládés termékeit minőségi alapanyagokból, ecuadori tej- illetve madagaszkári étcsokoládékból. 

Széles a repertoárja a táblás csokiktól a marcipános bonbonokon át a grillázsokig, sok mindent válogathat nála a csokikedvelő. Sőt, mindezek mellett még jut ideje a drazsékra is. Ez utóbbi elég bátor vállalkozás. Több csokikészítővel is beszélgettünk már arról, hogy szeretnének kiváló drazsét készíteni, de még dolgoznak azon, hogy a legjobbat kihozzá e termékből. Kíváncsian vártuk hát, hogy sikerült ez Jetty-nek.

A tejcsokis-ribiszkés drazsé törökmogyoróval készült. Érdekes elképzelés a savanykás gyümölcsöt társítani a törökmogyoró ízeivel, de nem lehetetlen a dolog. Egész jó ez a drazsé, de valami hiányérzetünk van vele kapcsolatban. Ahogy kóstolgatjuk, rájövünk, hogy talán csak egy kicsit több csoki kéne rá! Így valószínűleg jobban harmonizálnának a drazsé ízei. A csoki finom édessége éppencsak megbújik a ribiszke és a mogyoró ízei mögött.

A táblás csokik sorából ezúttal egy fehércsokival és egy étcsokival ismerkedhettünk meg. A 110 grammos nagy dobozban két kisebb tábla rejlik.

A fehércsokoládé pekándióval, liofilizált meggydarabokkal és fekete ribiszkével készült. Fényes felületén jól mutatnak a gyümölcsök és a pekándiók. A táblácska három részre osztott és a felszínét szépen cizellált kakaólevél díszíti. 

Ahogy kézbevesszük a táblát, érezzük vaskosságát. Illatában meggy és a ribiszke dominál. Törünk belőle, érezzük, hogy tényleg túl vastag a tábla. Ez az ízek együttes detektálását is megnehezíti. Először érezzük a fehércsokoládé édességét aztán, ahogy elérjük a gyümölcsöket, azok savasságát. Amikor viszont eljutunk a pekándióhoz és egyszerre majszoljuk el azt a gyümölcsökkel meg a fehércsokival, na akkor kiteljesednek a zamatok. Ez a fehércsoki nagyon jól harmonizál a pekándióval. Érdemes lenne még több pekándiót hozzáadni, ha pedig vékonyabb lenne a tábla, akkor szinte tökéletes lenne a csoki!

A végére hagytuk a kóstolásnak az étcsokit, amely egy madagaszkári 67 %-os csokoládé kandírozott ibolyával és vörös áfonyával. Jó a fénye, sima a felülete, ahogy az kell. Mintázata ugyanaz, mint a fehércsokié. 

Illata meglepően intenzív, mármint a csokinak. Ha azt az oldalát szimatolgatjuk, amin nincsen semmi „feltét”, akkor fás-chilis-áfonyás-kökényes és még kissé füstös is az illata. Komplex, az biztos! Ízében ugyanezek kiegészülnek a madagaszkári sajátossággal, vagyis az élénk savakkal, jó kesernyésséggel. Ha együttkóstoljuk a csoki megálmodójának feltéteivel, akkor megint csak az az érzésünk támad, hogy a túl vastag csoki miatt nem igazán sikerül együtt érezni az ízeket, hanem kicsit ismét külön válnak a csoki vegetális jegyei és az ibolya intenzív virágossága. Az áfonya csak akkor jut mellette érvényre, ha nem az ibolyás résszel együtt kóstoljuk. Akkor viszont azt mondhatjuk, hogy jól passzol az áfonya a csokihoz! Megint csak azt gondoljuk, hogy vékonyabb csokival jobban besimulnának az alkotók a kakaó adta ízjegyekbe.

Összességében jók ezek az ötletek, csak finomítani kellene még picit az ízek kompozícióját.

A fenti termékek megvásárolhatók: Jetty Choco, Békéscsaba

2013. december 18., szerda

Zwack Openen jártunk

Kicsit beleszippantottunk a Zwack Múzeum ódon hangulatú levegőjébe, az ott terjengő fűszeres, mondhatni unicumgőzös illatfelhőjébe, majd mindjárt hozzá is láttunk a kóstoláshoz.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre! Tisztázzuk inkább, hogy mi is az a Zwack Open? Egy olyan rendezvény, ezúttal decemberben, aminek keretében lelkes borszakik és kedvelők elmerülhetnek a Zwack-világ különböző dimenzióiban, leginkább pedig ZIB, azaz a Zwack Izabella Borkereskedés szortimentjébe kaphatnak egy kis betekintést.

A rendezvény vendégei a következő borászok, borászatok voltak:
  • Balogh Zoltán, Somlói Apátsági Pince, Somlói borvidék
  • Domokos Attila, Dobogó Pincészet, Tokaji borvidék
  • Figula Mihály, Figula Pince, Balatonfüred-Csopaki borvidék
  • Gere Andrea, Gere Pincészet,  Villányi borvidék 
  • Horváth József, Ráspi Borászat, Soproni borvidék
  • Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra, Balatonboglári borvidék
  • Pfneiszl lányok, Pfneiszl Pince,  Soproni borvidék
  • Rókusfalvy Pál, Rókosfalvy Pincészet, Etyeki borvidék
A borászok nyitottságának köszönhetően sok mindent megtudtunk a boraikról. Az információáradattól azonban e helyütt most eltekintenénk, s csak lényegre törően közöljük benyomásainkat a legjobb, vagy épp a legmeglepőbb borokról, amelyeket itt kóstoltunk.

A fehérborok közül elsőként a Figula Pincészet nedűivel ismerkedtünk.  Az Olasz rizlingek két arca jelent meg előttünk. A 2012-es Arácsi rizling gyümölcsös-ananászos, élénk, de mégis kerekded savai frissességet, játékosságot hordoztak. Ugyanakkor a Sóskúti rizling 2011-ből egy mélyebb, komplexebb bor képét mutatta. Illatában éppen csak annyi füst, vagyis fa érződött, ami még kellemes, ízében az ászkolás már inkább a vaníliában nyilvánult meg, lecsengésében pedig gazdag mineralitás bontakozott ki.

Ezzel a mineralitással csak Somló vehette fel a versenyt. Az Apátsági Pince 2012-es Furmintja hozta is a termőhely ilyetén ráhatásának jegyeit, finoman diszkrét, de mégis fajtajelleges aromáival.

Ha pedig továbbra is a mineralitás nyomvonalán haladunk tovább, akkor Rókusfalvy Pál 2011-es Pinot blanc-ját mindenképp ki kell emelni, hiszen amellett, hogy nagyon gyümölcsös volt, s szinte már-már cukorkás illatokkal-ízekkel megáldott, a szőlőfajta férfias karakterét azért savai és ércessége révén csak-csak megőrizte. Ritka a jó Pinot blanc, meg is jegyeztük ezt magunknak!

A Kislaki Bormanufaktúra itt kínált széles palettájából a fehérek mindegyike különlegesnek bizonyult. A Sauvignon blanc fahordós, testes, vegetális mivoltja hazai borpiacon bizonyosan nem túl gyakori ízvilágot tükrözött. Szoknunk kellett, de végül is beleszerettünk.

Az est (vagy délután) legjobb fehérbora pedig egyértelműen a Jánoshegyi rizling volt. A rajnaik világát hűen reprezentáló olajos-vajas-petrolos-seprőntartásos jelleg levett minket a lábunkról. Ezzel a borral egy jó darabig elidőztünk, gyönyörködtünk minden kortyában. Akárcsak a szintén Légli Géza keze munkáját dicsérő 2011-es Cabernet franc Válogatásban is. Az Open legjobb vörösborát ebben a franc-ban éreztük megnyilvánulni!  Teltsége a robosztus borokhoz szokottak számára biztosan hagy némi kívánnivalót, de nekünk pont azért tetszett, mert úgy volt sokrétű, hogy közben megmaradt egyenesháttal a szőlő a borban és nem roskadozott a sok ráaggatott tannintól meg cicomától. Kerek-lágy savai, dél-balatoni bársonyos csersavai, fűszeres, de mégis talán inkább gyümölcsös zamatai által kiváló élményt nyújtott a vendégeknek.

Persze azért Ráspi 2007-es Gneisz boráról sem szabad elfeledkeznünk, mert a benne rejlő Kékfrankos olyan oldala tárulkozott a kóstolók elé, amiről sok borász csak álmodik. Egyszerre fűszeres volt és ásványos. A fahordó csak nyomokban mutatkozott rajta. Savai, csersavai már lefinomodtak, mondhatni beértek (volt is rá idejük bőven és mégis tartja magát a bor!). Nomen est omen gneisz ez a javából!

Továbbra is a soproni képzeletbeli szőlősorok mentén haladva jutottunk el a Pfneiszl Pincészet 2012-es Merlot-jához, amelynek könnyedsége gyökeres ellentéte a fent nevezett vöröseknek. Mégis azt kell, hogy mondjuk a szőlőfajta talán egyik legtisztább megnyilvánulása ebben a borban volt tetten érhető a vörösek közül.

A villányi nagyágyúk ezúttal inkább a meglepetést jelentették. Hatalmas testük, de még intenzívebb tanninjuk kicsit kilógott a többi vörös közül. A Gere Pincészet boraiból a sima (vagyis nem barrique-olt) 2008-as Cabernet sauvignon tetszett nekünk leginkább, mert fűszeressége, karaktere igazán érett szőlőre utalt, a fahordó dominanciájától kevésbé terhelt formában.  

A desszertbor kategóriában is több remek tételt kóstoltunk, amelyek közül számunkra a Dobogó Pincészet késői szüretelésű Furmint szőlőszemekből válogatott, aranyló őszibarackos, vaníliás ízvilágú Mylitta 2010-es és a 3 puttonyos aszúja 2007-ből ízlett a legjobban.

Az 5 puttonyos is lehengerlő volt az biztos, de a 3-as eleganciája, sav-cukor aránya, gyümölcsössége sokkal inkább kiegyensúlyozottnak tűnt, mint a „nagytestvéré”. Azt pedig, hogy 2007-ből való nem is nagyon lehetett sejteni, amíg meg nem tudtuk, mert annyira fiatalos még a bor.

A tartalmas kóstoló végén szummáztuk tapasztalatainkat: a Karácsonynak tokaji vagy balatoni borokkal felvértezve futunk majd neki. 

2013. december 15., vasárnap

CsoKiss tejcsokoládé mogyoróval, áfonyával

Amikor megláttam ezt a csoki manufaktúrát a VeszprémiCsokifesztiválon, bevallom arra gondoltam, „íme egy újabb tudjuk, milyen utánzat”. Az elején gyorsan tova is siklottam mellettük, aztán mégis elcsábultam, mert megláttam, hogy van egy fairtrade csoki is a tarsolyukban. Nálam ez volt a vonzerő. Ha már abból vettem, akkor gondoltam, legyen a „szórtból” is egy. Most ezt jellemzem először, aztán jön majd a fairtrade is.

Amit megtudtam a CsoKissről (figyelem, nem keverendő a Chokiss márkával!), hogy Dunaújvárosban készítik prémium táblás csokijaikat és különleges megjelenésű bonbonjaikat, amelyekért egyébként már a Magyar Kézműves Remek-díjat is elnyerték. Ezutóbbiakat még nem kóstoltam, de ami késik, nem múlik.

A csoki csomagolása lila színben és picit engem a Bobojka megjelenésére emlékeztető mintázatban pompázik. Nyilván nagyon dekoratív és vonzó a sok-sok gyümölcs látványa, ami a kis tábla „ablakán” kacsingat ránk. A 35 %-os tejcsokoládé hátoldalát 7 % törökmogyoró, 4 % törtmogyoró és szintén ugyanennyi szárított vörösáfonya díszíti és gazdagítja. A tábla színén látható kakaóhüvely és levelek formája szintén nagyon tetszetős.

A csokoládé egész fényes, kicsit ragadós felületű. A csoki nem morzsás, csak a sok gyümölcs hullik le a tábláról. Nem érdemes nagyon telehinteni velük, mert a felesleg úgyis lepereg.

Jól olvadó a csoki és ízében arányos az összetevők karaktere a tejcsokiéval. Pörkölési jegyek érezhetők, elsősorban a magvaknak köszönhetően. Szerencsére kevésbé édes, az áfonya savassága nagyon jól kiegyenlíti a többi alkotó édeskés jegyeit. A törökmogyoró finom, a tört kevésbé tűnik jól pörköltnek. A tejesség jól érezhető, de nem túl intenzív a csokiban.

Édes csemege, jó arányokkal.

Minőség: jó (+)

Megvásárolható: CsoKiss

30 g (a doboz elején 50 g látható!)/ 750 Ft

2013. december 6., péntek

Mikuláslesen II.

A mai napon megérkezett hozzánk is a Mikulás. Kaptunk csokit bőven. Néhánnyal viszont mi leptük meg magunkat. Az előző teszt példányain felbuzdulva, kicsit bekukkantottunk a kereskedelmi láncok Mikulás-kínálatába. A Lidl, az Aldi és a Spar csokijai közül szemezgettünk.

Lássuk kivételesen először a számokat!

Spar:
Tibi 30 % kakaótartalom, 40 g/ 150 Ft, adalékként is egy szám E 476 (ricinusból nyert emulgeálószer, állítólag veszélytelen az emberi szervezetre)
Hauswirth 34 % kakaótartalom, 160 g/ 300 Ft

Aldi:
Hauswirth 30 % kakaótartalom, 200 g/ 400 Ft (E 476)
Hauswirth 30 % kakaótartalom, 100 g/ 270 Ft

Lidl:
Favorina 30 % kakaótartalom, 150 g/ 300 Ft (UTZ-Certified, ami egyfajta fairtrade-jellegű tanúsítvány, részletesen lásd itt és csak így zárójelben, de azért megjegyzendő, hogy mogyoróvelőt is tartalmaz)
Boci 25 % (!!!) kakaótartalom, 100 g/ 450 Ft (E 476 és egy kis növényi zsír is „gazdagítja”)
Milka 30 % kakaótartalom, 60 g/ 370 Ft (mogyorómasszával ez is tuningolt kissé)

Örömmel vettük tudomásul, hogy egyik termékben sem volt a leírások szerint hozzáadott mesterséges aroma, maximum természetes vaníliát tartalmaztak. Vajzsír viszont szinte mindegyikben volt.

A csokik részletes jellemzésétől most eltekintünk, inkább csak néhány jó, vagy sajnos kevésbé kellemes tapasztalatra hívjuk fel a figyelmet velük kapcsolatban.

A vakkóstolón gyorsan kiderült, hogy három alapanyag nagy valószínűséggel teljesen azonos volt, csak a csomagolás és a csokoládék megjelenése különbözik csupán az egyes esetekben.

A Hauswirth termékekről van szó. A sparos egész jó megjelenésű volt, de műanyag illata, íze, porossága már kevésbé vett le minket a lábunkról.

Az Aldi 200 grammos kiszerelése hasonló ízekkel bírt csak kicsit még avas zsírra is emlékeztetett.

A 100 grammos változat ugyanezt az ízélményt hozta, de legalább megnevettetett minket. Azt hiszem a képen látható „Mikulás-arculat” láttán más is mosolyra fakad.

Azért mielőtt a Hauswirth osztrák cukrászatot teljesen leírnánk, annyit megjegyeznénk, hogy merővéletlenségből pont a héten kóstoltunk tőlük két tábláscsokit is és azok nagyságrendekkel jobbnak bizonyultak. Tehát tudnak ők magasabb minőséget is! Későbbi leírásainkban kitérünk majd ezekre is.

Nézzünk akkor egy hazait is! A Tibi csokija külsőre csinos, nem túlzottan fényes, de nem is ez a bajunk a megjelenéssel. Inkább az az érdekes, hogy kibontva a színes csomagolást, egyszerre egy angyalka jelenik meg előttünk. Nekünk legalábbis ez jutott eszünkbe a képen látható formavilágról. Eléggé letisztult egy figura, az biztos. Illata vajas-mogyorós, egész jó. Kissé zsíros a tapintása. Íze hasonló, kár, hogy inkább ragadós, mintsem olvadékony.

A Favorina csokija bizonyult a legjobbnak a teszten. Mellesleg ár tekintetében is igen kedvező. Árérték arányban mindenképp veri ezt a csapatot. Sokszor és sokan szidják a Lidl-t, de lehet azért ott is találni olyan termékeket, ami felveszi a versenyt a kevésbé csépelt láncok termékeivel. Szép a külső és a belső is. Öröm kibontani. Illata kicsit narancsos és vegetális. Jól olvad, egész jól roppan, íze diszkrét, de legalább kakaós! Emellett a tej, pici sav és cukor egész jó aránya érződik benne. Ha nagyobb lenne a kakaótartalma és nem lenne ilyen édes, még versenyképes is lenne a kézművescsokikkal.

Ha már Lidl, akkor említést kell tenni a két jól ismert márkáról, aminek szintén megtalálhatók a csokimikulásai itt. Ezek a Boci és a Milka.

A Bocit sztanioljától megszabadítva, egy igencsak magyaros megjelenésű, hetyke bajszú dalia terem az ember előtt. Kicsit más, mint a csomagolás, de annyi baj legyen! Legalább nem egy azonosítatlan lény. Illata visszafogottan kakaós-vajas és vaníliás, mondhatni finom. Íze viszont már csalódás. Odakozmált ízek és a torokkaparó édesség érzete gyengíti az összbenyomást.

A Milka 100 grammra vetítve a legdrágább ebből a sorból (600 Ft lenne), de ez a minőségben annyira azért nem nyilvánult meg. Szép színű, egész fényes. Szép a megjelenése kívül-belül tökéletesen azonos. Ez tetszik nekünk! Illata mogyorós. Nem roppan, de ez nem gond, inkább az, hogy nagyon tapad a szájpadlásra. Alig bírtuk „lekaparni”. Íze is mogyis és tejes. Nincs savasság, csak a sok cukor. Megintcsak kaparóan sok.


Ezek alapján levonhatjuk a tanulságot, miszerint, ha már csokifigurákat vásárolunk, akkor is érdemes a magasabb minőséget keresni. A Favorina egész jó volt, de azért a Mikláslesen I. alanyai sokkal kellemesebb élményt nyújtanak –különösen a harmóniát tekintve- ennél. Hozzátehetjük viszont, ha egy kicsit utánaszámolunk, akkor 100 grammra vetítve, amíg ezek csokik néhány száz forintba kerülnek és bárhol kaphatók, addig a kézműves „numberone”-jaink csak néhol és ugyanekkora egységre vetítve jóval 1000 forintot meghaladó árral bírnak.  Így lehet csak teljes e csokikról alkott képünk. Tény viszont, hogy az igazán jó minőséget meg kell fizetni!

2013. november 29., péntek

Mikuláslesen I.

Egy szempillantás múlva itt van december. Aztán még alszunk párat és már jön is a Télapó. Bár nem egészen profilunkba vágó a Mikulások tesztelése, de egy kedves kérésnek ki tudna ellentmondani. A feladat lényege, hogy kóstoljunk Mikulásokat. Lehet erre nemet mondani?

Már be is gyűjtöttem jó néhányat. Közülük most három ritkaságszámba menő tejcsokis példánnyal kezdem. A ritkaságon persze nem azt értem, hogy relikvia, hanem, hogy ezek a csokik bizony nem kaphatók lépten nyomon. Leginkább csak a kézműves portékákat forgalmazó helyeken találkozhatunk velük.

Kezdődjön hát a csokoládé Mikulások meséje!

Egyszer volt, hol nem volt a Dunán innen létezett (és létezik még mai is) egy nagy-nagy birodalom, a neve Csokoládia. Járt oda a város apraja-nagyja, de senki onnan el nem jöhetett anélkül, hogy a híres neves forró csokijukból egy kóstolót el ne fogyasztott volna. Megitták az emberek, majd boldogan indultak hazafelé, de nem ám üres kézzel, nem bizony. Akadt ott minden mi szem-szájnak ingere, csinos kis bonbonok, díszes csokoládék, de még a nemesebb fajtákból származó igazi különlegességek is.

Egyszer csak gondolt egyet Csokoládia ura és elhatározta, hogy ő bizony meglepi a gyerekeket. Készített hát sokféle figurát, s köztük magát a Mikulást is. Sokáig töprengett, hogy milyen kakaó lenne hozzá jó, míg végül meglelte a csöppnyi államot, Vanuatut valahol Melanéziában. Az innen származó kakaó csak a kiváltságosoknak adatik meg. Így nem gondolkodott tovább, választott egy 44 %-os kakaótartalmú (csokifigurák között igen ritka az ilyen kakaómagasság!) alapanyagot és azzal kezdte el formázgatni a Mikulást.

Szép, piros masnis ruhába öltöztette, majd a Csokiboltba bevitte, ahol mindjárt kértek is belőle. Szemet gyönyörködtető kis Mikulás ez, az már biztos! Fényes és kakaóbarna. Sapkája, szakálla, szeme, szája, orra, de még a puttonya is jól látszik. Kibontva a csomagolást, orromat a friss, meleg tejecske, kávé, karácsonyi sütemények illata csiklandozza.

Csizmácskáját éles hanggal veti le. Majd ahogy elmajszolgatom, újra érzem az illatban felsejlő aromákat egy leheletnyi füstösséggel a végén. Jól elolvad, a kakaós kesernyésség csak nyomokban érződik. Savakról meg nincs is értelme beszélni.

Ahogy a szavakat formálom a jellemzéshez, azon veszem észre magam, hogy nemhogy elmajszolgatom ezt a csokit, de szinte teljesen magamévá is teszem. Ajjaj, és még hátra van kettő!

Összességében e Mikulás kapcsán „csak” annyit írhatok, hogy ennek a birodalomnak jó a tagjává válni!

Na, nem is szaporítom a szót, hanem inkább gombolyítom mesém fonalát tovább...

A Csokibolt, mely Csokoládia csokiját megvette, arra gondolt, hogy sajnos nem minden kisgyerek tudja megenni a hagyományos csokifigurákat. Nekik -cukorbetegségük miatt- olyan Mikulás jár, ami legfeljebb alacsony glikémiás indexszel bíró édesítőt tartalmaz (ez a kifejezés rendkívül mesébe illő).

Így kerülhetett sor hát arra, hogy nem is egy, hanem mindjárt kettő ilyen Mikulás is bekerült a bolt választékába. A Keserédes tán nem is annyira keser, mint édes világában a csokoládé számos formában van jelen. Akad itt csokiszerszám, csokivirág, pillenyalóka és persze táblás csoki is. Tőlük egy 34 %-os maltitollal édesített figura ugrott a Csokibolt zsákjába.

Öltözete díszes ennek is. A figura vonásainak kidolgozottsága talán kevésbé kifinomult, mint az előzőnél, ugyanakkor pocakossága inkább télapós, mint az előző jóképű, szinte daliás formája. Kicsit el is vált szegénykém két fele. Ennek oka lehet, hogy inkább bennem keresendő, talán megsínylette a hazaút viszontagságait. Igen-igen a figurák épségben leszállítása külön nehézség. Nem irigylem a Mikulást!

Jól roppan ez is, de illata visszafogott, egy pohár tej és a mellé elrágcsált finom kekszek jutnak róla eszembe. Eleinte nehézkesen olvad, de aztán alakul. Ízében vanília, mézesség jellemző. Érdekes, hogy érezni az édességét, de nem olyan intenzíven, mint ahogy azt vártam volna. A legvégén még egy kicsi savasságot is felfedezek benne. Közepesen hosszan marad meg a szájban. Diszkréten finoman és lassan árad szét.

Mesénk utolsó alakja egy szó szerint pompázatos Mikulás. Nem elég, hogy a doboza mesébe illő ennek a Cavalier csokinak, a figura ruhája is igen szépen kidolgozott, fehércsokoládéval cizellált. Ami fura, hogy fejnehéz. A lábainál vékonyabb a csoki.

Fairtrade Mikulást ritkán találni a boltokban, hát ez azt is tudja. Emellett pedig még az édesítést is egy jótékony hatású növény kivonatával oldották meg. Így esett, hogy a számos jótékony hatásáról ismert, dél-amerikai jázminpakócának, vagyis köznapiasan csak steviának becézett édesítőnek is köze lett ehhez a csokihoz. A Cavalier csokoládéműhely nagy hangsúlyt fektet ezen édes növény használatára.

Az összetevők közt böngészve, azért látható, hogy elég sok minden került bele. A kakaóvajon és masszán (összesen 36 %), illetve tejporon (14 %) kívül növényi rostokat (dextrin, inulin, oligofruktóz), tejsavófehérjét, és a stevia mellett egy másik gyakran használt édesítőt az eritritet is felhasználták.

Fényes, őzbarna színét a fehércsoki még inkább kiemeli. Illata meglepően vegetális, vajas és természetesen tejes. Jól roppan, íze pedig még vegetálisabb, enyhén füstös-pörkölt kávés. Hozzátapad egy pillanatra a szájpadlásomhoz, de utána szerencsére leválik és lassan el is olvadozik. A fehércsokis rész vajas hatású. Lecsengése rövid, kevésbé jellegzetes. Egy kis szárító jelleget érezni lehet a legvégén. Sajnos ez a belga csoda, bár nagyon sok cicomával bír, mondhatni igen látványos is, azért az első kettőhöz képest, elmarad ízélményben.

Ha választhatnék, én azt kérném a Mikulástól, hogy nekem Csokoládiából hozza az ajándékomat! Lehet, hogy elfogult vagyok, de tény, hogy nagyon szeretem a Vanuatu tejcsokit!

A mai Mikulás-mesébe ennyi fért bele. Remélem, hogy a többi Mikulás kóstolgatására is minél előbb, lehetőség szerint még a Télapó megérkezése előtt sor kerül, hiszen bizonyára segítségül szolgálhatnak majd számára ezek a sorok a megfelelő csokoládé kiválasztásához.

A csokoládék megvásárolhatók: jócsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)

Csokoládia Mikulás: 40 g/ 990 Ft
Keserédes Mikulás: 50 g/ 790 Ft
Cavalier Mikulás: 125 g/ 1800 Ft 

2013. november 26., kedd

Ypsilon Chocolate Barocco

Már többször láttam az Ypsilon Chocolate termékeit fesztiválokon, de valahogy nem került rá sor, hogy meg is kóstoljam őket. Most egy olyan válogatást kaptam, amelyen keresztül, ha nem is a teljes palettát, de legalább annak egy szeletét megismerhetem a sorozatból.

Mi a koncepció? 70 %-os, Santo Domingó-ból származó kakaóbabok felhasználásával készült „Barocco” névre keresztelt csokoládépohárkába töltenek gyümölcspürét ganache nélkül, majd zárásként lefedik szintén csokoládéval az egészet, a tetején az adott gyümölcsnek megfelelő egész szem aszalt, vagy liofilizált változata díszlik. A teljesebb ízharmónia elérése érdekében pedig mindezt még a pohár alján lévő vékony legendás lübecki marcipánréteggel is alátámasztják.

Mi a szortiment? Havanna Meggy, Indiai Mangó-Gyömbér, Málna, Áfonya-vodka, Vilmoskörte, Ribiszke-legalábbis, amiről én tudok. A bonbonok jól csengő angol fantázianeveken kerülnek forgalomba.

Kik készítik? Ésik Zsanett és Kéninger Csaba az Ypsilon bonbonok „elkövetői”. A kelyhecskék budapesti műhelyükben készülnek.

Hogy ízlettek? Erre a kérdésre, ha egy mondattal szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy finomak. Ha kicsit a poharak mélyére nézünk, akkor bizony sokkal többet is elmondhatunk róluk.

A csomagolás rendkívül egyedi. Amikor kézbe vettem a dobozt, rögtön egy kisebb csapat gyűlt körém! Mindenki kíváncsi volt a tartalmára, mert a szemnek biztosan csábító a négyszögletes, különös alakú, tetszetős színű és kivitelezésű dobozka.

Kibontva egy szép kis bonboncsokor tárult elénk. A látvány ismét önmagáért beszélt. Látván, hogy két-két bonbon van fajtánként, tehát összesen hat darab, gondoltam megosztom másokkal is. Majd elfelezzük és együtt megkóstoljuk.

Az első, ribiszkés bonbon, amit ki szerettem volna venni, sajnos darabokra tört az ujjaim között, ahogy húztam ki a helyéről. Na, de se baj, azért így is meg tudtuk kóstolni. A pohár és a zárócsokoládé illata, íze mondhatni sallangmentesen, igazán kakaós, talán kis gyümölcsösséget lehet rajta érezni, de nem egyszerű külön analizálgatni, hiszen a belsejében lévő gyümölcs szinte eggyé válik a csokival. A püré íze egyszerű, nem kifejező, édes-savanykás.

A második próbálkozás a kivételre már jobban sikerült, de okosan azt gondoltuk, hogy esetleg megfelezhetjük a bonbont és késsel próbáltuk elvágni, na ez sem volt épp a legjobb ötlet, mert a fedőcsokiréteg túl vastag, kemény ehhez a próbálkozáshoz. Ezek után már hagytuk a csudába és haraptuk, törtük, ahogy bírtuk, néha kicsit vicces látványt nyújtva.

A Havana Cherry névre keresztelt, valójában meggyes bonbont a marcipánon kívül egy cseppnyi Havana Club rummal is ízesítették és egy szem aszalt meggyel öltöztették fel teljes pompába. Sajnos a vékony pohárfalán már átbuggyant egy kis püré, ami az amúgy mutatós megjelenésen egy pici csorbát ejtett. A jól roppanó étcsokoládé kellemes aláfestést adott az intenzíven meggyes és bizony jól, de nem zavaróan érezhető rumos tölteléknek. Ebben az esetben a meggy íze már sokkal jobban érezhető volt, mint az előző bonbon gyümölcsössége.

Végül jött az a málnás bonbon, amely nekem a legjobban ízlett! Őszintén szólva irtózom a csokoládé bármely málnás kivitelétől, lásd szórt csoki, bonbon, stb. Eddig sok műanyagízű, hát fogalmazzunk úgy, hogy cuccot kóstoltam, amik elvették a kedvem és a bizalmam a málnától csokiban. Most mégis a friss gyümölcsöt idéző málnaíz a csokival nagyon jó harmóniát alkotva belopta magát a szívembe. Nem túl intenzív -szerencsére- a gyümölcs, ebben az esetben a legjobb az ízhatás. Jó elmajszolni belőle egy, kettő...szemet, vagy akár többet is. A marcipán nekem ennél és a meggyes bonbonnál jelent meg úgy ízben, hogy az éppen csak érezhetően, de mégis kifejezőnek bizonyult. Segítette az összhatást.

Összességében azt mondhatom el, hogy érdekes és mindenképpen egyedi az ötlet. Nem olcsó bonbonok ezek, de finomak, leginkább különleges alkalmakra, ajándékként tudom elképzelni. 

Az ár és a megcélzott minőség viszont megköveteli, hogy a bonbonok külsője makulátlan legyen. A pohár jól roppan, de vékony ahhoz, hogy állja a töltelék miatti megpróbáltatásokat, a zárócsoki réteg, meg egy kicsit talán túl robosztus. Persze tudom, hogy nehéz megtalálni a tökéletes vastagságot egy ilyen könnyűnek tűnő, de korántsem az a kategórájú termék esetében, mégis úgy tűnik, hogy valahol a kettő között lenne az ideális állapot.

Minőség: nagyon jó  

Megvásárolható: Ypsilon Chocolate

6 db bonbon/ 2480 Ft

2013. november 24., vasárnap

Illa Kékfrankos rosé bonbon

Horváth János nevét már a Csillagó csokoládék kapcsán ismerhetjük. János most alkoholos csokoládéival veszi le lábáról a csokoládérajongókat. Az útkeresés első lépései igazán jól sikerültek. Az Illa csokik hazai nedűk és belga csokoládék kompozíciójával jelennek meg immár szerte az országban a különböző fesztiválokon, csokoládéboltokban.

A hétféle íz hétféle élményt és talán ugyanennyi ízlésvilágot is magában rejt. Hiszen van, akinek a fehércsokoládé a kedvence, az bizonyára nem csalódik az Irsai Olivér borral kombinált bonbonban. Aki a markánsabb ízeket keresi, annak a Sao Thomé csoki Cabernet sauvignon, chili és vadbors együttese nyújthat különleges pillanatokat. Az aszús, a szilvapálinkás és a meggypálinkás bonbonok vélhetően a hagyományos ízek kedvelőihez találják meg gyorsabban az utat.

Miután végigkóstolgattam a sort, természetesen nekem is lett kedvencem. A gönci barackos-gyömbéres és a most újrakóstolt Kékfrankos rosés bonbon vitte el a pálmát.  
Ez a bonbon egy Kékfrankos rosé borkrémmel készült finomság, amelyet még málnával és kandírozott rózsaszirommal is megbolondított a készítő. A felhasznált bor a kötcsei (Balatonboglári borvidék) Gutman Pince Kékfrankos roséja volt, amelynek jellemzői a korábbi kóstolóim során az élénk savak és a hangsúlyos piros bogyós ízek voltak. A készítő ezeket a liofilizált málnával tette még hangsúlyosabbá. Ha mindez pedig még nem lenne elegendő, akkor a kandírozott rózsa teszi fel szó szerint a koronát a bonbonra, úgy, hogy az látványban se legyen utolsó.

A csomagolás ötletes, bár talán kevésbé praktikus. Mi az, ami tetszik benne? A színvilága a rosé borokat idéző barackvirágos pöttyökkel tarkított. Egy része viszont átlátszó, amelyen keresztül bepillantást nyerhetünk a csomag tartalmába. Nagyon kifinomult érzékkel oldották meg, hogy látszódjon is, mi rejlik odabent, ugyanakkor ne azt a jól ismert (és kicsit talán már elcsépelt) módszert alkalmazza, ami a teleszórt (én csak így hívom ezt a trükköt) csokik látványvilágára hajaz. Éppen csak mutat magából valamit a sejtelmes külcsín.

Mi az, amivel gondom volt? A dobozt kibontani nem volt túl egyszerű, ami lássuk be egy csokira éhes és minden tekintetben kíváncsi egyén számára igazi kihívást jelentett. Eltartott egy darabig, amíg hozzájutottam a jól elbújtatott falatkákig, de megérte. 6 darab bonbon sorakozik az elválasztó rekeszekkel jól lehatárolt belső dobozkában arra várva, hogy valakinek legalább hat boldog pillanatot okozhasson.

Közepesen fényes, őzbarna Arriba csokoládé alkotja a kérget. Illata ezúttal kicsit a nugátra emlékeztető. Selymes tapintású, jól roppan, kellően vékony a csokiréteg. Belsejében habkönnyű borkrém lakozik. Nem intenzív az íze, inkább könnyedsége az, ami jól esik benne. Kiegyensúlyozott a savassága és az édessége. A liofilizált málna a falat közepén diszkréten beköszön. Majd, ahogy szétrágom az egészet és persze a rózsaszirmokat is, azok szinte berobbannak a szájba, de szerencsére nem túl agresszíven.

A végén közepesen hosszú lecsengéssel búcsúzik az ízlelőbimbóinktól a málna, a rózsa zamata ami egy pillantra még elegyedik finom vajassággal is, mielőtt végleg elcsendesedne.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
66 g/ 1400 Ft

2013. november 23., szombat

Újborok kóstolója

Novembert mindig nagy várakozás előzi meg a borászok körében. Ilyenkor kezdik el az újborok bontogatni szárnyaikat. Vannak olyan borok, amelyek már rég a seprőn pihennek és olyanok is, amik készre kezelten, palackban várják, hogy bemutatkozhassanak a nagyközönség előtt.

A vinoWonka Csokoládé és Borbárba frissen érkezett primőröket kóstolgattuk a legutóbbi CsokiLaBorKlub keretében. A borokat ezúttal nem százpontos bírálattal, hanem egy 1-5-ig terjedő egyszerű skálán értékeltük. Ennek oka részben az volt, hogy az újboroktól nem vártunk mélységeket, hosszúságokat, komplexitást, egyszerűen csak harmóniát, frissességet. Másrészt pedig arra is gondoltuk, hogy az újborokban azért lehetnek még kisebb hibák (élesztős, kénes jegyek, esetleg nyers savak, stb.) ezért jobb, ha inkább csak egy tájékoztató jellegű pontszámmal méltatjuk őket. 

A 10 borból 1 pontot egyik sem kapott a kóstolóktól. 2 pontot ugyan már kiosztott a csoport, de átlagban a többség elérte a 3-as értéket. (Kerekítve adjuk meg a pontszámokat.)

A legjobb bornak bizonyult Tóth Ferenc Ottonel muskotálya, amely mögött nem sokall maradt le a Lantos Pince roséja. Érdekesség, hogy a borok nagy része csavarzáras volt, ami már abszolút ennek a technológiának a térhódítását jelzi a rosé és a friss, aromás borok körében itthon is. Ez persze nem csoda, hiszen nagyon jól megőrzi a primer jegyeket a borokban. Egy hátránya azért ennek is van, ami épp az előnye is egyben, az, hogy teljesen zár. A kén-dioxid nem tud úgy elillanni a borból, mint a parafadugó esetében, ezért a borkénezésre érdemes mindenképp odafigyelni palackozás előtt. 

Az alábbi borok alkották a sort. Mindegyik 2013-as újbor volt, így az évjáratot többször nem írjuk ki.

Balatonfüred-Csopak, Dörgicsei Borház Sauvignon blanc
Elég mély szalmasárga színnel indít a pohárban. (Lehet, hogy kicsit héjon áztatták, onnan ez a mélység?) Illata inkább visszafogott, talán e fajtától kevésbé megszokottan nehezen nyílik. Érzünk benne virágosságot és fűszereket is, de csak halványan. Nem a fajta, hanem inkább a dörgicsei medence meszes-vulkanikus kőzeteinek hatása érződik belőle. Nagyon finomak a savai és egészen hosszú ez a bor. 13 %-os az alkoholja -volt, aki meg is jegyezte, hogy- szokatlan egy könnyed újbortól. Érdemes lenne még várni vele. Fog ez újabb dimenziókat is feltárni. Mostani értéke 3 pont.

Egri borvidék, Tarjányi Pince Libabor
Nehéz ezt a bort elemezni. Kicsit talán nem is tudtuk hova tenni. Volt, aki szerint olyan, mintha nem is újbor lenne, míg más szerint meg inkább túl nyers még. Az biztos, hogy sokat lehet beszélgetni róla. Ez talán adódik a házasításból is. Sokféle fajta egyszerre akar érvényre jutni benne. Nem tisztult le igazán, hogy a Chardonnay, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres vagy netalán a Bianca fogja uralni. Ami biztos, hogy, ha eljön az ideje ebből a borból egy kis ékszer, a Brill lesz majd. Vagyis a pincészet egyik gyöngyöző bora. Vélhetően ezért is az alacsony, 10 %-os alkoholtartalma. Pici szénsavasságot már most is éreztünk benne. Emellett virágokat, egrest, jó savakat, mineralitást és egyfajta „száraz édességet”. Vagyis érezzük, hogy száraz, de mégis édeskés a korty közepe. Lecsengése inkább csak közepesen hosszú.  Ez is 3 pontot kapott végül, bár összességében az előzőnél valamivel jobb volt a megítélése. Lehet, hogy az extra szénsavval helyreáll majd a bor identitása és könnyebb lesz megérteni.

Mátrai borvidék, Bárdos Pince Irsai Olivér
Újabb útkereső bor került általa a poharunkba. Lassan-lassan kialakul bennünk egy kép, hogy jó dolog ez az újborozás, de még jobb, ha várunk legalább egy hónapot és utána újrakóstoljuk ezeket az újonnan „feltűnő” jelenségeket. Az Irsai általában egy igazi kuriózum, biztosan mindenkor és mindenhol feltűnést kelt. Most a hatalmas csinadratta azonban elmaradt. Azt érezte mindenki, hogy valami illatos szőlő bora ez, de nem volt egyértelmű a fajtakarakter. Édeskés illatok-ízek, de mellette még élénk savak jellemzik. Ami tetszett nekünk a trópusi gyümölcsök zamata. Egy picit az élesztő is még felsejlett és megint csak finoman a termőhely is megvillant. Érdekes módon szárító hatását is sokan említették a jellemzéskor.  3 pontot kapott ez is, de megosztónak bizonyult, mert a kettestől a négyesig terjedt a skálája, míg az előzőeket sokkal egyöntetűbben tettük a hármasok klubjába.

Kunsági borvidék, Lantos Pincészet Gólya Rosé
Az új élet, a jó szerencse hírnöke ez a bor, ahogy olvasható a pincészet jellemzésében. Igazán találó a szlogen is, hogy „Kirepültek a gólyáink”, amivel hirdeti a pince e bor életpályájának kezdetét. Bár cégér nem nagyon kell hozzá, hiszen középmély, lazacos színe azonnal mindenki figyelmét felkelti. Olajos csordogálása is a mostanában divatossá váló testesebb rosét sejtet a pohárban. Gyümölcsössége, vagy ha úgy tetszik igazi rosés szamócássága abszolút egyértelmű. Közepesen telt (egy roséhoz képest legalábbis midenképp ez igaz rá). Élénk, friss savak, egy kevés kesernyésség és szárító lecsengés érződik benne. Jó kis bor ez, kétségtelen. Az első öt pontost is felírtuk már esetében de összességében a 4 pont alsó határán mozgott csak. Viszont ez előre lépés volt az előzőekhez képest. Figyelembe véve, hogy ez egy egyszerű Portugieser rosé, semmi „nagyágyú” nincs mellette, még inkább felértékelődik.

Mátrai borvidék, Bárdos Rosé
Ismételten egy megosztó borhoz értünk a Kékfrankos és a Pinot noir házasságából született nedű kapcsán. Volt akinek nagyon tetszett és volt aki lehúzta. Mi is a probléma vele? Illata és színe talán a leginkább rosés a sorból. Gyönyörűen rószaszín. Igazán tiszta aromák jönnek belőle. Kellemesen friss az illata! Meglepően összetett, méz, vegetalitás, alma, narancs egyszerre jellemzi. És akkor itt most álljunk meg egy szóra! A vegetalitás ízében olyan „kesernyersséggel” párosul, ami többeknek nem tetszett. Zöld ízt és éles savat éreztünk egyszerre. Nem élénk, hanem kifejezetten vágós savat. Jaj, de kár érte. Ha ez a nyersesség nem lenne benne (almasav?), akkor mindenkit levett volna a lábáról. Így történhetett, hogy kapott kettő és négy pontokat is bőven. Várjunk ezzel a borral is! Most 3-as, később lehet, hogy a négyes magasságba ér. (Zárójelben jegyeznénk meg, hogy a szünetben elmajszolt libarilettes kanapékhoz kifejezetten jól passzolt, úgy látszik csak megfelelő környezetbe kell helyezni és máris feltalálja magát!)

Szekszárdi borvidék, Tüske Pince Rosé
Halvány lazacos szín. Furfangos illatok: cukorka, bodza, élesztő. Sokat ígérnek és ennek megfelelőek is az elvárásaink, de aztán ahogy kóstolgatjuk, rá kell jönnünk, hogy sokkal kevesebbet ad ekkor már. Ez volt az a bor, aminél az illat és az íz nagyon elvált egymástól. Sajnos a csavarzáras kis fülledtség is rányomta bélyegét az ízekre. A legnagyobb hátránya mégsem ez, hanem inkább a rövidsége. Így végül sajnos inkább a 2 pont felé hajlott az értékelése. Reméljük idővel az ízeiben is megjelenik az a sokrétűség, ami az illatában jellemezte! 

Ménesi borvidék, Balla Pincészet Rosé
Alkotói Merlot, Kékfrankos és Kadarka. Sillerbehajlóan piros színe sokak számára meglepő volt. Aztán szaglóidegünket is megdolgoztattuk és éreztük, hogy némi alkoholédesség is kibontakozik a pohárban, meg méz és piros bogyósok. Idáig még nem is volt gond, de jött a lenyelés pillanata és akkor valami eltörött a borban és bennünk is. Sokat vitatkoztunk, dilemmáztunk, hogy mi is, amit érzünk. Röviden idézve az egyik kóstolót: „Ennek a bornak a vége odavág!”. Bizony-bizony az idill gyorsan szertefoszlott. Talán a termőhelyből is jött egy kis tűzkövesség, de inkább a kén rovására írtuk azt a gyufás ízt (nem lehet máshogy leírni), ami ott maradt a szánkban utána. Ez lett így a leggyengébb bor a határozott, de mégis csak alacsony 2 pontjával.

Balatonfüred-Csopaki borvidék, Figula Pincészet, Zenit, félszáraz
Szép szalmasárga színe, teltsége, jóleső savai, elegáns illata, aszalt körtés, almás aromái, zamatai tetszetős borrá álltak össze már most. A Zenit fajta még mindig nem ért el arra a presztizsre, amire hivatott, de egyre kedveltebbé válik. Ezerjó és Bouvier szülei adnak elegendő savat és aromát neki ahhoz, hogy kiemelkedjen a szürke eminenciások köréből. A Figula Pince tesz is érte évről évre. A bor lehelletnyi kénessége ellenére, ideális sav-cukor aránya és nem túláradó, de mégis jól kivehető aromái miatt kedveltnek bizonyult az est folyamán. Éppen, hogy csak lemaradt a négy pontról. Erős 3 pontjával a legjobbak között zárta a „versenyt”.

Egri borvidék, Tóth Ferenc Borászat Ottonel muskotály, félédes
Az est legjobb választása!!! Egy Ottonel muskotály, ami iskolapélda lehetne. Igen, ilyet is tud! Közepes intenzitás, inkább már szalmasárga szín jellemzi. Újborhoz képest olajosnak mondható cseppjeivel rögtön felhívja magára a figyelmet. Illata tiszta, őszinte, muskotályos. Szőlővirág és körte dacol az édeskés aromákkal. Édes a korty is, de friss savai úgy körbebástyázzák a cukrot, hogy szinte eltűnik a szájban. Jó arány, test és ízgazdagság jellemzi. Továbbá pont annyi kesernyésség, ami még nem bántó. Éppen csak belibben a szájba és már illan is tova. Gyümölcsök, virágok és ásványok tobzódnak benne. Ami kifejezetten tetszetős a rózsa és licsi bevillanása. Könnyű, nem kirobbanó, de mégis hangsúlyos bor. Játékos, de egyben igazi egyéniség is. Hosszú és finom még a legvégén is. Ilyen egyszerű ez a bor. Finom és kész! Szigorú volt a csapat, így nem érte el végül az öt pontot, de toronymagasan a legtöbb ötös került e bor sorába. Nagyon magabiztos 4 pont lett a végeredménye.

Villányi borvidék, Vylyan Pincészet Bogyólé
Igazi beaujolais technológia az, ahogy a nevében is újbor, Bogyólé megszületett. Az egész fürtök szénsavatmoszférában tartása olyan belső folyamatokat indukál a bogyóban, amely nem a normál alkoholos erjedés útjára tereli a gyümölcsöt, hanem az almasav átalakulásának és sok egyéb olyan mellékfolyamatnak izgalmas mondhatni kalandjába, amely koncentráltságot ugyan nem ad a bornak, de vidám gazdagságot igen. Ennek eredményeként észterekben bővelkedő illatok, gyümölcsösség, frissesség jelenik meg a vörösborokban. Bíbor és mély színében talán kevésbé a Portugieser, mint inkább a Zweigelt az, ami meghatározó. E két fajta érdekes kombinációja ez a primőr borocska. Most már szinte tradicionális terméke lesz ez az a pincészetnek, de valahogy idén elmaradt a megszokott intenzitású gyümölcsösségétől  ez a bor. Kellemes savasság, cseppnyi csersavasság is érződik benne. Igazi jóivású bor kevés erdei gyümölcszamattal. Érdekes, hogy bár nem számítottunk rá, de libatepertős, nem magas (!) kakaótartalmú étcsokival kifejezetten gazdagabbnak hatott. Ennek ellenére kerek 3 ponttal jutalmaztuk.

A borok sorrendjét csak a fajtáktól és termőhelytől várható karakterek alapján alakítottuk ki, se a színüket, se alkoholtartalmukat nem néztük meg előtte, hogy még a sort összeállítókat se befolyásolják ezek előre. Utólag azért elmondható, hogy a rozék tekintetében lehetett volna jobb sorrendet is kialakítani, de most, hogy már ismerjük e borok karakterét, legközelebb könnyebben el tudjuk őket helyezni a sorban. 

Jó kis este volt, könnyedség jellemezte a borokat és a hangulatot is. Most készülünk a pezsgő életre, avagy a Buborékok a borban ez évi, decemberi programjára. Addig is kóstoljunk minél több újbort, hogy aztán később újrakóstolva őket láthassuk, hogyan fejlődnek tovább a palackban!

2013. november 17., vasárnap

Pelle-Molnár Diabetikus jázminos tejcsoki

Korábban már kóstoltuk a Pelle-Molnár kézműves csokik közül a jázminos tejcsokoládét, de most ennek diabetikus párjára került sor.

Ha valaki olyan csokoládékat keres széles választékban, amelyeket cukorbetegek is fogyaszthatnak, akkor érdemes ennél a manufaktúránál kutakodni, mert sokféle csoki közül válogathat.

A maltitollal édesített 34 %-os tejcsokoládé csomagolása melegséget árasztató, egyszerű, de szép.

Felülete kicsit ragadós, de fényes. Színe világosbarna. Jól, egyenletesen roppan és törik. Illata intenzív, jázminos és édes. Nem annyira olvadékony. Ahogy kóstolgatom, ezt is édesnek érzem, mint az alapjázminos csokit. Ebben a csokiban is intenzív a jázmin íze, de talán kicsit jobban besimul a tejcsokiba. Finoman virágos-parfümös jegyei a tejes ízekkel szépen harmonizálnak.

A lecsengésében a tejesség és egy kellemes karamellás jelleg jut érvényre. Közepesen hosszú, kifejezetten élvezetes az utóíze ennek a csokinak. Számunkra ugyan csak egy picivel, de azért megelőzte a „sima” változatát.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday utcai Csokibolt)
80 g/ 1270 Ft

Heidi Sicilia

Egyre hidegebb napok köszöntenek ránk. Bizony-bizony megérkezett a tél, de ma még a napocska üdítő fényét élvezhettük kicsit az elmúlt hét szürkesége után. A Heidi csokik idei Summer Venture sorozatával idéztem kicsit a nyár melegét a lakásba. Elsőként ezt a táblát kóstoltam.

A csomagolás toszkán ciprusaival a háttérben különösen kellemes emlékeket hoz fel bennem. Ugyan Szicíliában még nem voltam, de Toszkánában már annál inkább. Csodálatos minden kis zegzuga, dimbes-dombos tája és az ódonhangulatú városkái, mint például a személyes kedvencem San Gimignano.

A csokoládé összetétele igazi olaszhonban is kedvelt alapanyagokra épül, (nem tudom, hogy honnan származnak pontosan az összetevői, így ehelyütt csak arra utalok, hogy) a pisztácia, a vérnarancs, a bazsalikom Itália földjén is megterem. A 30 % kakaótartalom mellett pedig 18 % tejet is tartalmaz és persze cukrot.

Fénye nem a régi már, kissé ragadós is a felülete és persze nem roppan úgy a töréskor, mint az étcsokik, de nem is elvárás ez.

Illata bazsalikomos és kicsit a tejcsoki is érezhető rajta. Olvadékony. Ízében is a bazsalikom dominál, igazán kellemesen! A vérnarancs jön utána, a tejcsoki íze és a pisztácia viszont csak éppen, hogy fel-felvillan. Kicsit több pisztácia és kakaó, kevesebb cukor még tökéletesebb harmóniát adott volna, de így is ízlett.

Lecsengésében a bazsalikom sokáig megmarad. Nagyon szeretem, így ez nem zavar, sőt! Jónak tartom az ötletet, csak kicsit kéne még csiszolgatni, de ár-érték arányban mindenképp igen kedvező választás ez a csoki.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Ázsia Center
80g / 450 Ft

2013. november 3., vasárnap

Rózsavölgyi Olajbogyó és kenyér

A Rózsavölgyi Csokoládéműhelyt korábbi írásainkban már bemutattuk. Ahogy 2011-ben, úgy idén is elindult az Academy of Chocolate versenyén, amelynek keretében a legjobb ízesített étcsokoládék kategóriában szépen szerepelt ez a csokoládé. A szakavatott zsűri bronzéremmel díjazta a manufaktúra igyekezetét.

A csomagolás a megszokott szépségével figyelemfelkeltő. Tájékoztató jellegű, de mégis lényegretörő leírás olvasható a dobozkát átívelő szalagon. Azonnal látszik, hogy egy 77 %-os étcsokoládéval van dolgunk, amelynek összetevői közül az olajbogyó és a kenyér is kiemelt szerepet kap. 

A venezuelai alapanyagból (kakaóbabból) kakaóvaj, bionádcukor, pirított olajbogyó, kenyér és olivaolaj hozzáadásával készített tábla igazán intuitív továbbgondolása a „hagyományos” étcsokoládénak.

A magas kakaótartalom ellenére színe inkább középmély barna, impozáns vöröses árnyalattal, mintsem sötétbarna, vagy fekete. Nagyon elegáns. Illata fűszeres-talán feketebors érződik benne és persze az olivaolaj is.

Kézben alig olvad (nem is várhatunk mást). Kicsit tompán roppan. Ízében az olivaolaj- tartalma ráül az ember nyelvére, de ettől nem lesz rossz, hanem bizony azt érezzük, hogy ennek a csokinak „súlya” van. Testes, mint egy villányi Cabernet. Nem hétköznapi az biztos. Az olivabogyó pirítottan is vegetális jegyeket kölcsönöz a csokinak. A kenyérnek köszönhetően rusztikus a textúra. Savassága alig-alig jut érvényre. Kesernyéssége sem érezhető olyannyira, mint általában az ilyen magaslatokban (értsd kakaótartalom) jellemző szokott lenni. Harmonikus.

Lecsengése hosszú, kicsit engem a libatepertős csokikra emlékeztet, zsírossága révén. Savai is talán itt jobban érvényesülnek, mint a kóstolás közepette. Igazi nagyágyú. Bár a csoki leírásában olasz uzsonnához hasonlítják a készítők, nekem inkább kivételes alkalmakra kívánkozik ez a csoki az asztalra, mintsem a rutin estebéd idejére.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Culinaris 
70 g/ 1450 Ft

2013. november 2., szombat

Szántó Tibor Peru Raw

Szántó Tibor immár messze földön híres területszelektált csokijairól. Ezúttal egy olyan ország kakaóbabjának gyümölcsét kóstoltam Tibor repertoárjából, amelyet a kakaó egyik, hanem az őshazájának tekinthetünk. „Nyers” változatával különösen érdemes megismerkednie mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi a kakaóbabok eredendő ízjegyeire. A csoki nyerssessége nem a durva csersavasságban, hanem inkább abban nyilvánul meg, hogy a visszafogott hőmérsékleten történő fermentálása révén diszkréten ugyan, de jól tetten érhetően, felesleges „adalékok” nélkül adja vissza a gyümölcs ízjegyeit.

A csoki minőségéről az, hogy első osztályú ültetvényről származó nemes Criollo kakaóbabok felhasználásával készült sokat elárul. Összetevői alapján is látható, hogy nincs benne semmi más, csupán a kakaóbabok jelentik az alapját a csokinak. A kakaómassza és a kakaóvaj 70 %-át teszi ki, amihez csak egy kis finomítatlan nádcukorot adtak.

A csomagolás és a tábla a megszokott formavilággal, puritánsággal jellemezhető. A csokoládé színe gesztenyevörösbehajló. Felülete sima, nem morzsás, kissé matt. Kézben csak kicsit olvadékony. Egész jól roppan, egyenletes törésvonallal, de ennek nyomán is látszik már, hogy kissé szemcsés lesz az állaga.

Illata paprikát, fahéjat, kis dohányos füstösséget juttat eszembe. Egyszerre érzem markánsnak és puhának az aromáit. Ahogy nyílik, az illata egyre finomodik.

Mikor harapok belőle, érzem, hogy kissé szemcsés, ami a finomítatlan nádcukornak is köszönhető. Ahogy forgatom a fogaim között, azt érzem, hogy csak lassan olvad el, de nem marad egy csomóban, ahogy a gyengébb minőségű csokik esetében tapasztalható, hanem inkább arról van szó, hogy hagy időt a zamatok kiteljesedésének. Savassága, csersavassága elenyésző. Az illatok teljes egészében összhangban vannak az ízekkel. Kicsit továbbgondoltam a csokit és egy kis vörösborral is gazdagítottam az ízélményt. Bár a bor, amivel párosítottam, ászkolt volt, mégis az összbenyomásban hihetetlenül barrique-os ízek alakultak ki. Meglepő volt, hogy kihozta a fahordót a borból.

Közepes hosszúságú, nem nehézkes, kellemes, jó csokoládé a maga tiszta, őszinte ízeivel.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
60 g/ 1450 Ft

2013. október 28., hétfő

Pelle-Molnár Inuit diabetikus tőzegáfonyás

Egy korábbi írásunkban már dicsértük Pelle-Molnárék Inuit sorozatának étcsokoládés változatát. Ezúttal úgy kóstoltuk ugyanezt, hogy mellé tettük a diabetikus párját. Nagyon izgalmas volt az összekóstolás, mert most először a diabetikust majszoltuk el, aztán a „normál” étcsokit. A kis kísérlet eredményét és tanulságait az alábbiakban vetjük virtuális valóságunk hasábjaira.

A csomagolás alapján első blikkre talán nem is esik le a különbség a két tábla között, csak, ha elolvassuk a feliratokat, akkor válik egyértelművé. Összetételében a tőzegáfonyás étcsokoládé kandírozott aszalt áfonyát is tartalmaz a tőzegáfonyapor, a naracsolaj és a gyömbérpor mellett. A diabetikus étcsokoládé csak tőzegáfonyaport, narancsolajat és gyömbért, illetve édesítőszerként maltitolt. A kakaótartalmuk sem azonos. Előbbi 60 %-os, utóbbi 54 %-os kakaótartalmú.

A beltartalom elemezgetése után következzen a külcsín! A táblák megjelenésében az a szembetűnő, hogy a diabetikus homogén felületű és világosabb, kissé vörösesebb barna színű, mint párja. Ez nyilván a kakaótartalomból is adódik. Jól törik, roppan, nem ragad, nem olvad el túl gyorsan.

A diabetikus illata inkább édeskés, közepesen intenzív, kakaós. Nagyon jó! Sokáig játszadozok az aromákkal, elbűvöl, ahogy előkúsznak a fűszeres-citrusos illatok belőle. 

Az étcsokoládé intenzívebb, inkább pörkölési jegyei és savanykássága dominál most a másikhoz képest.

A zamatok tekintetében is van jelentős különbség, ami persze nem meglepő. A diabetikus megint csak simulékonyabbnak tűnik. Nem olyan karakteres, de gyorsabban jut el az ember szívéhez. Savanykássága mérsékelten jelenik meg. Minden összetevője jól besimul a csoki ízvilágába. Ugyanakkor az alapétcsokinkban -ezek után- a gyömbért határozottabban éreztem és egyfajta füstösség is megjelent benne.

Érdekes tapasztalat, hogy amíg önmagában nagyon tetszett a sima étcsoki, összekóstolva egy kicsit lemaradt a diabetikus mögött. Nem gondoltam volna, hogy ez fog jobban ízleni, mert eddig nem sok jó diabetikus csokit kóstoltam. Borbírálatoknál tipikus történet, hogy az első bort „belövőként” adott ponttal bíráljuk, majd egy olyan sor közepén vakon újrakóstolva, ami gyengébb volt, hajlamosak vagyunk felértékelni a belövőbort. Ha viszont erősebb sorba kerül, akkor gyengébb pontot kap, mint, amikor csak önmagában kóstolgattuk. Ez is bizonyítja, hogy mennyire befolyásoló lehet a közeg, a kedvünk, az, hogy mit ettünk a bírálat előtt, stb. a borok vagy épp a csokik elemzésekor.

Jó ötlet ez az Inuit-sor, hiszen tagjai által mindenki megtalálhatja a maga kedvenc „egészségkockáját”. Vagy épp az is lehet, hogy a kedvünktől függően választunk a három közül.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jócsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
80g/ 1460 Ft

Venchi Chocolight Mogyorós étcsokoládé

A Venchi csokoládékra egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki.

A minőség iránt (1878-as!) alapításuk óta elkötelezett olasz manufaktúra palettája a különböző táblás csokiktól, a giandujákon és pralinéken át egészen a fagylaltkülönlegességekig terjed.

Az elmúlt években pedig el kezdett a cég együttműködni olyan ecuadori kakaóbabtermesztőkkel, akik organikus módon, a fenntarthatóság jegyében termesztik pl. a Kallari alapanyagait is.

Chocolight termékcsaládjuk diabetikus csokoládékat foglal magába. Ennek megfelelően ez a tábla is hozzáadott cukor nélkül, csupán maltitolos édesítéssel készült, 54%-os étcsokoládé.

Az összetevők közül a híres, magas minőségű, eredetvédett, piemonti mogyorót emelhetjük még ki. Ahogy a csomagoláson is látszik, nem sajnálták a táblából a mogyorót. A gazdagon megszórt tábla felszíne nagyon tetszetős; elegáns mintázatú, fényes és közepesen mély, igazi csokoládés-vörösesbarna színű. Ahogy tapogatom, az érződik rajta, hogy kézben nagyon olvadékony. A vastag tábla nem roppan, elég masszív töréskor.

Illata nagyon mogyorós (milyen is lehetne ekkora dózis mellett?). Azért a csokiból is átjön egy édeskés-karamelles-vaníliás összhatás. Nagyon behízelgő (engem le is vett a lábamról!).

Török belőle (ez kicsit nehézkes, mert elég kemény). A mogyorók íze szintén meghatározó a zamatok tekintetében. Érdekes, hogy kevésbé olvadékony szájban, mint azt a „kézpróba” alapján vártam volna. Édeskés-füstös ízei eleinte tetszenek, de, ahogy megjelenik benne a savasság érzete, valahogy teljesen más irányba terelődik a csokoládé. Nem kesernyés, a kakatartalomból elvárhatónak éppen megfelelő a cseranyagtartalma.

Lecsengésében is a savasság van jelen, de nem túl intenzíven, szerencsére. Nem tömény, nem testes, közepes hosszúságú csoki. Az étcsokirajongóknak, akik a mogyoró keltette minimális édességet szeretik a csokiban kifejezetten ajánlandó!

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Culinaris

100 g/ 1390 Ft