2013. december 30., hétfő

Recchiuti Semisweet

Az amerikai  Recchiuti manufaktúra egy igazi kuriózum a piacon, nevükhöz különleges bonbonok, csokoládék, sütemények, sajátos hangulatú kis kávézó fűződik. Michael Recchiuti és felesége San Francisco-ban követi el csokis vétségeit.

Közülük most egy nevében nem túl sokat mondó, de legalább a leírásában sem túl kifejező „bűneset” kerül felderítésre. A titokzatosság az USÁ-ban engedélyezett. Az hogy nincs feltüntetve rajta a kakaószárazanyag-tartalom, teljesen normális. A semisweet kategória gyakorlatilag nincs teljesen leszabályozva. A lényeg, hogy kevesebb a kakaótartalma az ilyen csokinak, mint a bittersweetnek. Ugyanakkor ez sem tartalmaz tejet. Általában 50 % körül mozog a kakaó mennyisége az ilyen csokikban, de ez nem törvényszerű.

Mindettől függetlenül, azért sikerült kinyomozni, hogy ebben a táblában, kb. 64 % a kakaótartalom.

A csomagolása modern, érdekes ötlet, hogy a tetején-vagyis a tábla alsó harmadában nyílik. A csoki felszínén olvasható és látható feliratok, mintázat szép, ízléses. A tábla színe enyhén vöröses középmély barna. Jól roppan, egyenletes törésvonallal. Felülete sima.

Illata komplex, pipadohányos, méhviaszos és enyhén földes. Ízében ezek az aromák keverednek a kakaó kesernyésségével, ami szerencsére nemhogy nem bántó, hanem egyenesen kellemes, bársonyos.

Lecsengése közepesen hosszú, kakaós ízekkel. A cukortartalma sem a végén, sem közben nem lóg ki. A savak nem jellemzők rá. Sokrétű, de nem lehengerlő csoki.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Recchiuti
85 g/ 7,50 $

2013. december 28., szombat

Cailler Sublim Lait & Caramel

Pointe de Sel, egész pontosan ezzel lesz teljes a csoki neve. Voltaképpen tehát sóskaramellel ízesített tejcsokoládéról van itt kérem szó. Svájc egyik, ha nem a legnagyobb történelmi múlttal bíró csokoládüzeméből származik ez a csinos tábla. Az 1800-as évek elején Francois-Louis Cailler által alapított cég és márkanév kis kitérővel (néhány évtizedig a Nestlé csoport égisze alatt futott, majd visszavásárolták) máig megőrizte függetlenségét a svájci igencsak telített piacon.

A csoki egy manapság divatos ízesítéssel operál, a svájci krémes tejcsoki sóskaramell-darabokkal sokak kedvence. A csomagolás is ehhez mérten igényes. A meleg narancsos színek arany dombornyomásos betűkkel igazán telitalálatot jelentenek. Ízléses, mondhatni vásárlásösztönző külső.

Belsőleg elemezgetve, a csoki formavilága nagyon tetszik. Lévén, hogy soha nem láttam még ilyen megoldást, tetszetős és ötletes (ettől persze lehet, hogy más csokiknál is van ilyen). Lényeg, a szépen hullámzó „kockák”, ahogy megfogom és török belőlük, szinte idomulnak újjaimhoz. Felülete fényes és sima, de amikor végighúzom a kezem rajta, kissé ragadósnak érzem. Nem roppan, viszont cserébe nagyon olvadékony. Világosbarna színű. Mindösszesen 28 % kakaótartalmú, ezért adódik a világosság.

Illatában semmi flikk-flakk nincs, tejes és karamelles. Jó tejcsokiízek jönnek ezután, meg a karamell (ahogy szétrágcsálom, közben eléggé ragadóssá válik az egész), a legvégén érkezik meg egy finom sós érzet. Szerencsére nem estek túlzásba a só tekintetében, így nem uralkodik el mindenen. Olvadékonysága most is jellemző. Közepesen hosszú lecsengésű.

A tejcsoki része egyszerű, de jó. A karamell ragadós, de jó. A só pont annyi, ami kell. Így azt mondhatjuk, egész jó ez a csoki.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Cailler

100 g/ ??? (ajándék volt)

2013. december 27., péntek

Fabric Arriba levendulával és kajszival

A Fabric csokik nálunk visszatérő vendégek. Lassan talán eljutunk a sor végéig is, de mire ez megtörténne, addigra Viki, a csokikészítő bizonyára kitalál majd valami újat...A manufakturát épp ezért nem mutatjuk most ismét be, hanem inkább in medias res kezdjük is a csoki jellemzésével.

Ez a csomagolás nem árul zsákbamacskát. Az átlátszó fóliának köszönhetően látjuk, „mi vár ránk.” A rózsaszín szalag, a csipkés hátsó lap, a szivecskés csipkeminta mind-mind kedvességet sugároz. Ha ezzel lepjük meg szerettünket, biztosan örül neki. Ha megkóstolja, akkor pedig tutira kér is még belőle. Miért? Lásd: alább!

Az alapcsoki egy sokak által kedvelt és használt Arriba. Virágossága, kellemes tejcsokis érzete és a 39 % kakaótartalom melletti viszonylag sok cukor keltette édessége gyorsan belopja magát az emberek szívébe. Nem csoda a népszerűsége.

Jól olvad, szép fényű, sima felületű. A kellően vékony tábla hátoldalán csücsülő kajszidarabkák igazán dekoratívak. Ahogy törünk belőle, annak hangja is egész jó. Mindent tud, ami obligát.

Illata azonban a levendulakivonat és a liofilizált sárgabarack, alias kajszi által teljesedik ki igazán. Ha kicsit odafigyelünk, érezzük, hogy először a levendula, majd a kajszi és végül a tejcsoki tejessége férkőzik szaglóidegünk közelébe.

Bár tudjuk, hogy valójában az ízeket retronazálisan, vagyis az orrunkon keresztül érezzük (kivéve az alapízeket), azért mi most mégis azzal a képzavarral élnénk, ha az ízlelőbimbóink táncolni tudnának, akkor e csoki elmajszolásakor bizonyára meg is tennék örömükben.

Jól eltalált a levendula kesernyés-édessége, a csoki édessége, a kajszi édes-savas aránya. A telt, de nem tömzsi zamatok hosszan megmaradnak az ember szájában. Nagyon finom, annyira, hogy egy tábla gyakorlatilag egy szempillantás alatt szublimál, csak az üres fólia marad nyomában.

Az Arribának már sokféle olvasatával találkoztunk, és a levendula is be-bejátszik egy-egy csokinál, de ez a kombináció talán az egyik, ha nem a legjobb!

Minősége: kiemelkedő (a harmóniát nagyra értékeltük!)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
80 g/ 1380 Ft

Zotter Fröhliche Weihnachten

Az osztrák Zotter csokoládéüzem kézműves csokoládé-sorozatából Karácsonyra mi mást is kaphattam volna, mint egy karácsonyi táblát.

A csomagolást, mint minden kézműves csokijuknak a megjelenését, Andreas h. Gratze rajza díszíti. Ezúttal azonban kevésbé elvonatkoztattott, sőt, nagyon is stílusos, szép. A betlehemi Jézus születését ábrázolja a pásztorokat vezérlő csillaggal.

Emellett persze a szokott módon sokféle információt találunk a kiváló alapanyagokról is a külső borításon, amelyek ökológiai és fairtrade gazdálkodásból származnak.

A papír belsején a szokásos leíráshoz képest most egy kis karácsonyi verset is olvashatunk, Ferdinand von Saar tollából. Ettől válik igazán egyedivé ez a csokoládé és meghitté az ember hangulata, miközben elfogyasztja.

A tábla színe középmély barna az 50 % (!)-os tejcsokinak megfelelő. Kevésbé fényes, de sima felületű. Gusztusos a téglalapalakú, hullámos felületű felszín. Ahogy törünk belőle, egyértelműen kirajzolódnak a töltelék rétegei. Felül egy fűszeres marcipánréteg gazdagon, a narancslikőrtől a szagfűszegen át a kardamomig sok minden rejlik benne, mint általában a karácsonyi sütikben is.

Utána következik a fahéjas mogyorónugátkrém, amely nem kemény, de talán kissé szilárdabb, mint máskor, finom benne a mogyoró.

A csokikéreg jól roppan, vékony, pont annyira, amennyire kell. A csoki illata mézes-fűszeres-likőrös (ez annak a narancslikőrnek köszönhető, amivel még megbolondították az előbbi sokadalmat).

Ízében szintén a likőrösség, az édes fűszerek, pici savasság érződik. A tejcsoki csak nyomokban fedezhető fel az ízkavalkád közepette.

A mézes puszedlire és a likőrre emlékeztető íze hosszan megmarad. Likőr nélkül talán jobban érvényesültek volna a fűszerek, így viszont nem tudtak eléggé elvarázsolni.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Zotter
70 g/ 3,35 €

Szántó Tibor House Blend Superior

Tibor azon kevés hazai csokoládémesterek egyike, akik csokijaikkal nemzetközi versenyekre is bátran neveznek. Na, nem mintha mások csokijai között ne lennének nagyon finomak, de azért egy komoly versenyen csak olyan csokival érdemes indulni, ami különösen kiemelkedő.

Ez a csoki nemcsak az Academy of Chocolate bronzérmét, hanem a brit Great Taste Award egy csillagos minősítését is kiérdemelte. Előbbiről már sokat zengtünk korábban, utóbbi díjazásról csak annyit, hogy több száz szakértő zsűritag méregeti, vakteszt keretében a szerte a világból benevezett élelmiszerek kül-és belbecsét. Vannak olyanok (a többség), amelyek egyáltalán nem kerülnek értékelés alá, vagyis a második körbe sem és vannak olyanok, amelyeket pedig kiemelnek, mint az év legjobb termékei. Ez a csoki most egy csillaggal díjaztattatott.

A csomagolás utal a nevében is olvasható a „ház blendje” kifejezésre. Vagyis arra, hogy Tibor maga válogatta hozzá az alapanyagot, Criollo típusú kakaóbabokból, Venezuela Grand Cru területeiről, vagyis a legjobb termőhelyeiről.

A 70 %-os étcsokoládé mélybarna színében pici vörösességet vélek felfedezni. Vékony, nagyon sima felületű tábla, kellő fénnyel, jó roppanással.

Illata telt, finoman kakaós, ásványos, édes és lehelletnyit savas is. Ízében a kakaóíz még intenzívebb, mélyebb. Pörkölt magvak, avaros, egyszerre vegetatív és gyümölcsös (engem a kökényre emlékeztető) ízek tobzódnak benne. Cseranyagai alig érezhetőek, savai enyhék. Olvadékony, de nem folyós. Utóíze sokáig megmarad, kellemes cserességgel és fűszerekkel búcsúzik.

Az igazi, sallangoktól mentes, tiszta kakaóíz különösen tetszik benne.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Csokoládék
60 g/ 1490 Ft

2013. december 22., vasárnap

Illa Villányi Cabernet bonbon

Horváth János Illa-sorozata olyan bonbonokat foglal magába, amelyek bizony nem épp a gyermekeknek való finomságok, hiszen mindegyike alkohollal készül. Borok és pálinkák különböző kompozíciója adja e csokik vonzerejét.

János tudja, hogy én a rosés és a gönci barackos bonbonjaiért rajongok, de azt is, hogy a fent megnevezett talán az egyetlen, amit még nem kóstoltam. Rákérdezett hát, hogy volna-e kedvem a Cabernet-chili-vadbors kombóhoz? Első hallásra bevallom, kicsit megijedtem. Persze nem a jó öreg Cabernet-től, hanem a csipkelődő fűszerektől. Régen a halászlét erős paprika nélkül el sem tudtam volna képzelni, de változok én is, mint mindenki. Egyre kevésbé kedvelem az erős fűszereket. Ezért egy pillanatig elgondolkodtam a kérdés megválaszolásakor, de a kíváncsiságom felülkerekedett a bátortalanságomon.

Most itt vagyok a kezemben egy ilyen bonbonnal. Nem teketóriázok, ahogy kiveszem a már jól ismert könnyeden elegáns csomagolásból az első „példányt”, rögtön bele is harapok. Oh... és még egyszer oh...na, jó azt hiszem, ezt még szoknom kell... addig is jellemzem kicsit a bonbon megjelenését, amíg erőt gyűjtök az újbóli kóstoláshoz.

Az étcsokikéreg szép fénnyel, sima felülettel hozza a kötelezőket, bár nem olyan élesen roppan, mint az várható lenne. A tejcsokicsíkocskák a felületén még szebbé teszik az összbenyomást. Illata a 70 %-os Sao Thomé csokinak megfelelő jegyekkel bír. Dohány, kis füst próbál az orromig eljutni, de a nagyon finom vörösboros illatok mindinkább előre tódulnak belőle. Kellemes játékosság jellemzi az illatát.

Ízben (na, akkor most újrakóstolom) viszont már korántsem a játékos arcát mutatja a csoki. Kőkemény, mondhatni férfias verseny folyik itt Gere Tamás Cabernet sauvignon bora, Szent Tamás (sziget) és a fűszerek között.

Elsőként a vörösbor érkezik meg a szájba, aztán egy pillanatra elcsípem a csokit is, de utána könyörtelenül jönnek a fűszerek. Érdekes, a bor időnként azért vissza-visszatér, miközben hagyom, hogy elolvadjon a fogaim között a bonbon. Sőt, mi több azt veszem észre, hogy szinte végigkíséri a fűszereket árnyékként, hogy azért nehogy eluralkodjanak a csokin.

A közepétől tehát jönnek a fűszerek. A habanero chili (alias Capsicum chinense) elsőként. Az igazán csípős fűszer trópusi gyümölcsös aromái miatt kedvelt szerte a világon. Ebben a bonbonban én leginkább az erejét érzem, de azt határozottan!  

A madagaszkári vadbors, (latinul Piper borbonense, malagasul egyszerűen csak Voatsiperifery) nevéhez hűen, tényleg vadon terem az erdők mélyén. Évente egyszer szüretelik, kézzel, nehéz munkával. Földes, fás, citrusos ízei jól kiegészítik a Sao Thomé-i csokialapot. Számomra leginkább a fás-savanykás érzet az a csokiban, amit e fűszernek tulajdonítok.

A krémes töltelék olyan jól olvad szét az ember szájában, hogy lehetősége nyílik elnyújtva érezni a különböző aromákat, ízeket. A bonbon hosszúsága ezt a hatást még inkább fokozza. Savak, pici szárító hatás és kesernyésség marad hátra utána úgy, hogy a végén még egyszer felbukkan a vörösbor is a lecsengésben.

Karakteres, markáns bonbon, nem hétköznapi az biztos, aki szereti a chilit, annak szerintem tökéletes választás. Összetett és változatos ízélményt ad percről percre. Ha jobban roppanna a kéreg és kevésbé érezném savasnak, akkor annak ellenére, hogy nem az én ízlésem az ilyen bonbon, még többre értékeltem volna.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
66 g/ 1400 Ft

Jetty Choco Válogatás

Egy kis karácsonyi csomag érkezett hozzánk a Jetty-től. Ezúton is köszönjük neki ezt a különleges válogatást.

Csokirajongók biztosan azonnal rávetették volna magukat. Mi ehelyett aprólékosan bontogattuk ki a csomag tartalmát, egyenként elmajszolgatva, kóstolgatva a csemegéket.

Kezdtük egy tradícionális magyar termékkel, a macskanyelvvel. Gerbaud Emil találmányát újragondolták a Jetty-nél. Az Arriba-típusú 39 %-os tejcsokit megspékelték egy kis narancskivonattal. Így a szép fényes cicás lenyomatú macskanyelvek tejcsokijának vanílás, virágos illata jól kiegészült a narancsolaj kellemes aromáival. Ízében a vajasság és a vaníliásság mellett természetesen a narancs aromái is érezhetőek. Finom savai tökéletesen csillapítják a tejcsoki amúgy intenzív édes érzetét. Jó ötlet ez a fajta macskanyelv, ráadásul gusztusosan tálalva a Jetty feliratos kakaóhüvelyekkel mintázott dobozban. Ízlett!

Már az első Jetty termék elemezgetésén is túl, talán ideje lenne bemutatni őt magát. Személyesen nem ismerem Jetty-t, csak a csokijait. 

Na, jó most már leleplezhetjük, hogy ki is valójában a Jetty! Bármíly meglepő, ő bizony egy hölgy, Balogh Henriette. A beceneve „ihlette” a csokoládékészítőt a kicsit talán nem szokványos csokoládés név választására. Henriette Békéscsabán készíti csokoládés termékeit minőségi alapanyagokból, ecuadori tej- illetve madagaszkári étcsokoládékból. 

Széles a repertoárja a táblás csokiktól a marcipános bonbonokon át a grillázsokig, sok mindent válogathat nála a csokikedvelő. Sőt, mindezek mellett még jut ideje a drazsékra is. Ez utóbbi elég bátor vállalkozás. Több csokikészítővel is beszélgettünk már arról, hogy szeretnének kiváló drazsét készíteni, de még dolgoznak azon, hogy a legjobbat kihozzá e termékből. Kíváncsian vártuk hát, hogy sikerült ez Jetty-nek.

A tejcsokis-ribiszkés drazsé törökmogyoróval készült. Érdekes elképzelés a savanykás gyümölcsöt társítani a törökmogyoró ízeivel, de nem lehetetlen a dolog. Egész jó ez a drazsé, de valami hiányérzetünk van vele kapcsolatban. Ahogy kóstolgatjuk, rájövünk, hogy talán csak egy kicsit több csoki kéne rá! Így valószínűleg jobban harmonizálnának a drazsé ízei. A csoki finom édessége éppencsak megbújik a ribiszke és a mogyoró ízei mögött.

A táblás csokik sorából ezúttal egy fehércsokival és egy étcsokival ismerkedhettünk meg. A 110 grammos nagy dobozban két kisebb tábla rejlik.

A fehércsokoládé pekándióval, liofilizált meggydarabokkal és fekete ribiszkével készült. Fényes felületén jól mutatnak a gyümölcsök és a pekándiók. A táblácska három részre osztott és a felszínét szépen cizellált kakaólevél díszíti. 

Ahogy kézbevesszük a táblát, érezzük vaskosságát. Illatában meggy és a ribiszke dominál. Törünk belőle, érezzük, hogy tényleg túl vastag a tábla. Ez az ízek együttes detektálását is megnehezíti. Először érezzük a fehércsokoládé édességét aztán, ahogy elérjük a gyümölcsöket, azok savasságát. Amikor viszont eljutunk a pekándióhoz és egyszerre majszoljuk el azt a gyümölcsökkel meg a fehércsokival, na akkor kiteljesednek a zamatok. Ez a fehércsoki nagyon jól harmonizál a pekándióval. Érdemes lenne még több pekándiót hozzáadni, ha pedig vékonyabb lenne a tábla, akkor szinte tökéletes lenne a csoki!

A végére hagytuk a kóstolásnak az étcsokit, amely egy madagaszkári 67 %-os csokoládé kandírozott ibolyával és vörös áfonyával. Jó a fénye, sima a felülete, ahogy az kell. Mintázata ugyanaz, mint a fehércsokié. 

Illata meglepően intenzív, mármint a csokinak. Ha azt az oldalát szimatolgatjuk, amin nincsen semmi „feltét”, akkor fás-chilis-áfonyás-kökényes és még kissé füstös is az illata. Komplex, az biztos! Ízében ugyanezek kiegészülnek a madagaszkári sajátossággal, vagyis az élénk savakkal, jó kesernyésséggel. Ha együttkóstoljuk a csoki megálmodójának feltéteivel, akkor megint csak az az érzésünk támad, hogy a túl vastag csoki miatt nem igazán sikerül együtt érezni az ízeket, hanem kicsit ismét külön válnak a csoki vegetális jegyei és az ibolya intenzív virágossága. Az áfonya csak akkor jut mellette érvényre, ha nem az ibolyás résszel együtt kóstoljuk. Akkor viszont azt mondhatjuk, hogy jól passzol az áfonya a csokihoz! Megint csak azt gondoljuk, hogy vékonyabb csokival jobban besimulnának az alkotók a kakaó adta ízjegyekbe.

Összességében jók ezek az ötletek, csak finomítani kellene még picit az ízek kompozícióját.

A fenti termékek megvásárolhatók: Jetty Choco, Békéscsaba

2013. december 18., szerda

Zwack Openen jártunk

Kicsit beleszippantottunk a Zwack Múzeum ódon hangulatú levegőjébe, az ott terjengő fűszeres, mondhatni unicumgőzös illatfelhőjébe, majd mindjárt hozzá is láttunk a kóstoláshoz.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre! Tisztázzuk inkább, hogy mi is az a Zwack Open? Egy olyan rendezvény, ezúttal decemberben, aminek keretében lelkes borszakik és kedvelők elmerülhetnek a Zwack-világ különböző dimenzióiban, leginkább pedig ZIB, azaz a Zwack Izabella Borkereskedés szortimentjébe kaphatnak egy kis betekintést.

A rendezvény vendégei a következő borászok, borászatok voltak:
  • Balogh Zoltán, Somlói Apátsági Pince, Somlói borvidék
  • Domokos Attila, Dobogó Pincészet, Tokaji borvidék
  • Figula Mihály, Figula Pince, Balatonfüred-Csopaki borvidék
  • Gere Andrea, Gere Pincészet,  Villányi borvidék 
  • Horváth József, Ráspi Borászat, Soproni borvidék
  • Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra, Balatonboglári borvidék
  • Pfneiszl lányok, Pfneiszl Pince,  Soproni borvidék
  • Rókusfalvy Pál, Rókosfalvy Pincészet, Etyeki borvidék
A borászok nyitottságának köszönhetően sok mindent megtudtunk a boraikról. Az információáradattól azonban e helyütt most eltekintenénk, s csak lényegre törően közöljük benyomásainkat a legjobb, vagy épp a legmeglepőbb borokról, amelyeket itt kóstoltunk.

A fehérborok közül elsőként a Figula Pincészet nedűivel ismerkedtünk.  Az Olasz rizlingek két arca jelent meg előttünk. A 2012-es Arácsi rizling gyümölcsös-ananászos, élénk, de mégis kerekded savai frissességet, játékosságot hordoztak. Ugyanakkor a Sóskúti rizling 2011-ből egy mélyebb, komplexebb bor képét mutatta. Illatában éppen csak annyi füst, vagyis fa érződött, ami még kellemes, ízében az ászkolás már inkább a vaníliában nyilvánult meg, lecsengésében pedig gazdag mineralitás bontakozott ki.

Ezzel a mineralitással csak Somló vehette fel a versenyt. Az Apátsági Pince 2012-es Furmintja hozta is a termőhely ilyetén ráhatásának jegyeit, finoman diszkrét, de mégis fajtajelleges aromáival.

Ha pedig továbbra is a mineralitás nyomvonalán haladunk tovább, akkor Rókusfalvy Pál 2011-es Pinot blanc-ját mindenképp ki kell emelni, hiszen amellett, hogy nagyon gyümölcsös volt, s szinte már-már cukorkás illatokkal-ízekkel megáldott, a szőlőfajta férfias karakterét azért savai és ércessége révén csak-csak megőrizte. Ritka a jó Pinot blanc, meg is jegyeztük ezt magunknak!

A Kislaki Bormanufaktúra itt kínált széles palettájából a fehérek mindegyike különlegesnek bizonyult. A Sauvignon blanc fahordós, testes, vegetális mivoltja hazai borpiacon bizonyosan nem túl gyakori ízvilágot tükrözött. Szoknunk kellett, de végül is beleszerettünk.

Az est (vagy délután) legjobb fehérbora pedig egyértelműen a Jánoshegyi rizling volt. A rajnaik világát hűen reprezentáló olajos-vajas-petrolos-seprőntartásos jelleg levett minket a lábunkról. Ezzel a borral egy jó darabig elidőztünk, gyönyörködtünk minden kortyában. Akárcsak a szintén Légli Géza keze munkáját dicsérő 2011-es Cabernet franc Válogatásban is. Az Open legjobb vörösborát ebben a franc-ban éreztük megnyilvánulni!  Teltsége a robosztus borokhoz szokottak számára biztosan hagy némi kívánnivalót, de nekünk pont azért tetszett, mert úgy volt sokrétű, hogy közben megmaradt egyenesháttal a szőlő a borban és nem roskadozott a sok ráaggatott tannintól meg cicomától. Kerek-lágy savai, dél-balatoni bársonyos csersavai, fűszeres, de mégis talán inkább gyümölcsös zamatai által kiváló élményt nyújtott a vendégeknek.

Persze azért Ráspi 2007-es Gneisz boráról sem szabad elfeledkeznünk, mert a benne rejlő Kékfrankos olyan oldala tárulkozott a kóstolók elé, amiről sok borász csak álmodik. Egyszerre fűszeres volt és ásványos. A fahordó csak nyomokban mutatkozott rajta. Savai, csersavai már lefinomodtak, mondhatni beértek (volt is rá idejük bőven és mégis tartja magát a bor!). Nomen est omen gneisz ez a javából!

Továbbra is a soproni képzeletbeli szőlősorok mentén haladva jutottunk el a Pfneiszl Pincészet 2012-es Merlot-jához, amelynek könnyedsége gyökeres ellentéte a fent nevezett vöröseknek. Mégis azt kell, hogy mondjuk a szőlőfajta talán egyik legtisztább megnyilvánulása ebben a borban volt tetten érhető a vörösek közül.

A villányi nagyágyúk ezúttal inkább a meglepetést jelentették. Hatalmas testük, de még intenzívebb tanninjuk kicsit kilógott a többi vörös közül. A Gere Pincészet boraiból a sima (vagyis nem barrique-olt) 2008-as Cabernet sauvignon tetszett nekünk leginkább, mert fűszeressége, karaktere igazán érett szőlőre utalt, a fahordó dominanciájától kevésbé terhelt formában.  

A desszertbor kategóriában is több remek tételt kóstoltunk, amelyek közül számunkra a Dobogó Pincészet késői szüretelésű Furmint szőlőszemekből válogatott, aranyló őszibarackos, vaníliás ízvilágú Mylitta 2010-es és a 3 puttonyos aszúja 2007-ből ízlett a legjobban.

Az 5 puttonyos is lehengerlő volt az biztos, de a 3-as eleganciája, sav-cukor aránya, gyümölcsössége sokkal inkább kiegyensúlyozottnak tűnt, mint a „nagytestvéré”. Azt pedig, hogy 2007-ből való nem is nagyon lehetett sejteni, amíg meg nem tudtuk, mert annyira fiatalos még a bor.

A tartalmas kóstoló végén szummáztuk tapasztalatainkat: a Karácsonynak tokaji vagy balatoni borokkal felvértezve futunk majd neki. 

2013. december 15., vasárnap

CsoKiss tejcsokoládé mogyoróval, áfonyával

Amikor megláttam ezt a csoki manufaktúrát a VeszprémiCsokifesztiválon, bevallom arra gondoltam, „íme egy újabb tudjuk, milyen utánzat”. Az elején gyorsan tova is siklottam mellettük, aztán mégis elcsábultam, mert megláttam, hogy van egy fairtrade csoki is a tarsolyukban. Nálam ez volt a vonzerő. Ha már abból vettem, akkor gondoltam, legyen a „szórtból” is egy. Most ezt jellemzem először, aztán jön majd a fairtrade is.

Amit megtudtam a CsoKissről (figyelem, nem keverendő a Chokiss márkával!), hogy Dunaújvárosban készítik prémium táblás csokijaikat és különleges megjelenésű bonbonjaikat, amelyekért egyébként már a Magyar Kézműves Remek-díjat is elnyerték. Ezutóbbiakat még nem kóstoltam, de ami késik, nem múlik.

A csoki csomagolása lila színben és picit engem a Bobojka megjelenésére emlékeztető mintázatban pompázik. Nyilván nagyon dekoratív és vonzó a sok-sok gyümölcs látványa, ami a kis tábla „ablakán” kacsingat ránk. A 35 %-os tejcsokoládé hátoldalát 7 % törökmogyoró, 4 % törtmogyoró és szintén ugyanennyi szárított vörösáfonya díszíti és gazdagítja. A tábla színén látható kakaóhüvely és levelek formája szintén nagyon tetszetős.

A csokoládé egész fényes, kicsit ragadós felületű. A csoki nem morzsás, csak a sok gyümölcs hullik le a tábláról. Nem érdemes nagyon telehinteni velük, mert a felesleg úgyis lepereg.

Jól olvadó a csoki és ízében arányos az összetevők karaktere a tejcsokiéval. Pörkölési jegyek érezhetők, elsősorban a magvaknak köszönhetően. Szerencsére kevésbé édes, az áfonya savassága nagyon jól kiegyenlíti a többi alkotó édeskés jegyeit. A törökmogyoró finom, a tört kevésbé tűnik jól pörköltnek. A tejesség jól érezhető, de nem túl intenzív a csokiban.

Édes csemege, jó arányokkal.

Minőség: jó (+)

Megvásárolható: CsoKiss

30 g (a doboz elején 50 g látható!)/ 750 Ft

2013. december 6., péntek

Mikuláslesen II.

A mai napon megérkezett hozzánk is a Mikulás. Kaptunk csokit bőven. Néhánnyal viszont mi leptük meg magunkat. Az előző teszt példányain felbuzdulva, kicsit bekukkantottunk a kereskedelmi láncok Mikulás-kínálatába. A Lidl, az Aldi és a Spar csokijai közül szemezgettünk.

Lássuk kivételesen először a számokat!

Spar:
Tibi 30 % kakaótartalom, 40 g/ 150 Ft, adalékként is egy szám E 476 (ricinusból nyert emulgeálószer, állítólag veszélytelen az emberi szervezetre)
Hauswirth 34 % kakaótartalom, 160 g/ 300 Ft

Aldi:
Hauswirth 30 % kakaótartalom, 200 g/ 400 Ft (E 476)
Hauswirth 30 % kakaótartalom, 100 g/ 270 Ft

Lidl:
Favorina 30 % kakaótartalom, 150 g/ 300 Ft (UTZ-Certified, ami egyfajta fairtrade-jellegű tanúsítvány, részletesen lásd itt és csak így zárójelben, de azért megjegyzendő, hogy mogyoróvelőt is tartalmaz)
Boci 25 % (!!!) kakaótartalom, 100 g/ 450 Ft (E 476 és egy kis növényi zsír is „gazdagítja”)
Milka 30 % kakaótartalom, 60 g/ 370 Ft (mogyorómasszával ez is tuningolt kissé)

Örömmel vettük tudomásul, hogy egyik termékben sem volt a leírások szerint hozzáadott mesterséges aroma, maximum természetes vaníliát tartalmaztak. Vajzsír viszont szinte mindegyikben volt.

A csokik részletes jellemzésétől most eltekintünk, inkább csak néhány jó, vagy sajnos kevésbé kellemes tapasztalatra hívjuk fel a figyelmet velük kapcsolatban.

A vakkóstolón gyorsan kiderült, hogy három alapanyag nagy valószínűséggel teljesen azonos volt, csak a csomagolás és a csokoládék megjelenése különbözik csupán az egyes esetekben.

A Hauswirth termékekről van szó. A sparos egész jó megjelenésű volt, de műanyag illata, íze, porossága már kevésbé vett le minket a lábunkról.

Az Aldi 200 grammos kiszerelése hasonló ízekkel bírt csak kicsit még avas zsírra is emlékeztetett.

A 100 grammos változat ugyanezt az ízélményt hozta, de legalább megnevettetett minket. Azt hiszem a képen látható „Mikulás-arculat” láttán más is mosolyra fakad.

Azért mielőtt a Hauswirth osztrák cukrászatot teljesen leírnánk, annyit megjegyeznénk, hogy merővéletlenségből pont a héten kóstoltunk tőlük két tábláscsokit is és azok nagyságrendekkel jobbnak bizonyultak. Tehát tudnak ők magasabb minőséget is! Későbbi leírásainkban kitérünk majd ezekre is.

Nézzünk akkor egy hazait is! A Tibi csokija külsőre csinos, nem túlzottan fényes, de nem is ez a bajunk a megjelenéssel. Inkább az az érdekes, hogy kibontva a színes csomagolást, egyszerre egy angyalka jelenik meg előttünk. Nekünk legalábbis ez jutott eszünkbe a képen látható formavilágról. Eléggé letisztult egy figura, az biztos. Illata vajas-mogyorós, egész jó. Kissé zsíros a tapintása. Íze hasonló, kár, hogy inkább ragadós, mintsem olvadékony.

A Favorina csokija bizonyult a legjobbnak a teszten. Mellesleg ár tekintetében is igen kedvező. Árérték arányban mindenképp veri ezt a csapatot. Sokszor és sokan szidják a Lidl-t, de lehet azért ott is találni olyan termékeket, ami felveszi a versenyt a kevésbé csépelt láncok termékeivel. Szép a külső és a belső is. Öröm kibontani. Illata kicsit narancsos és vegetális. Jól olvad, egész jól roppan, íze diszkrét, de legalább kakaós! Emellett a tej, pici sav és cukor egész jó aránya érződik benne. Ha nagyobb lenne a kakaótartalma és nem lenne ilyen édes, még versenyképes is lenne a kézművescsokikkal.

Ha már Lidl, akkor említést kell tenni a két jól ismert márkáról, aminek szintén megtalálhatók a csokimikulásai itt. Ezek a Boci és a Milka.

A Bocit sztanioljától megszabadítva, egy igencsak magyaros megjelenésű, hetyke bajszú dalia terem az ember előtt. Kicsit más, mint a csomagolás, de annyi baj legyen! Legalább nem egy azonosítatlan lény. Illata visszafogottan kakaós-vajas és vaníliás, mondhatni finom. Íze viszont már csalódás. Odakozmált ízek és a torokkaparó édesség érzete gyengíti az összbenyomást.

A Milka 100 grammra vetítve a legdrágább ebből a sorból (600 Ft lenne), de ez a minőségben annyira azért nem nyilvánult meg. Szép színű, egész fényes. Szép a megjelenése kívül-belül tökéletesen azonos. Ez tetszik nekünk! Illata mogyorós. Nem roppan, de ez nem gond, inkább az, hogy nagyon tapad a szájpadlásra. Alig bírtuk „lekaparni”. Íze is mogyis és tejes. Nincs savasság, csak a sok cukor. Megintcsak kaparóan sok.


Ezek alapján levonhatjuk a tanulságot, miszerint, ha már csokifigurákat vásárolunk, akkor is érdemes a magasabb minőséget keresni. A Favorina egész jó volt, de azért a Mikláslesen I. alanyai sokkal kellemesebb élményt nyújtanak –különösen a harmóniát tekintve- ennél. Hozzátehetjük viszont, ha egy kicsit utánaszámolunk, akkor 100 grammra vetítve, amíg ezek csokik néhány száz forintba kerülnek és bárhol kaphatók, addig a kézműves „numberone”-jaink csak néhol és ugyanekkora egységre vetítve jóval 1000 forintot meghaladó árral bírnak.  Így lehet csak teljes e csokikról alkott képünk. Tény viszont, hogy az igazán jó minőséget meg kell fizetni!