2013. február 24., vasárnap

Luker Cacao Noche tejcsokoládé

Ez a tejcsokoládé a Jancsi és Juliska Csokoládébolt saját márkás terméke. Az alapanyag Kolumbiából származik, az 1906-ban alakult CasaLuker, bogotai székhelyű cég kakaóbabjából. A csokoládét Bilák Imre csokoládémester készítette. Érdekes kis koprodukció.

A csomagolás letisztult, fekete hajtogatott papírdoboz, piros-fekete papírszalaggal átkötve. A tábla fényes, mintája pedig egy szép kakaófa kakaóhüvelyekkel, színe mélyebb barna, mint általában egy ilyen csokoládé. Sajnos kissé morzsás a felülete, a hátulján meg olyan bubik vannak rajta, mintha lenne bele keverve valami (magvak, vagy ilyesmi, pedig nincs). Mindez ront az összképen.

Illata nagyon izgalmas: capuccino, vanília, grapefruit, tölgyfa érződik rajta. Ahhoz képest, hogy 40 %-os tejcsokoládé, jól roppan, egyenletes felülettel törik. Kézben és szájban sem kifejezetten olvadékony.

Íze finoman kakaós, kesernyés, savas, viaszos, telt. Közepesen hosszú, kellemes tejes lecsengésű, pörkölési jegyekkel.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Jancsi és Juliska Csokoládébolt
60 g/ 970 Ft

Boci Túrós áfonyás

Egy csokiszakértő ismerősöm (akinek mellesleg adok a véleményére) meglepetten látta a blogomban, majd kérdezte tőlem, hogy „Te Boci csokikat is jellemzel?”. Igen, miért ne? Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy azt hirdetem az oldalon, én a hazánkban kapható magyar, külföldi csokikat igyekszem minél szélesebb palettán megismerni és megismertetni a kedves fogyasztókkal, közben pedig önkényesen szelektálom a csokikat és csak a legjobbakat, vagy a legjobbaknak tartottakat kóstolom. Apropó legjobb...mi is az? A legjobb alapanyagokból készült? Az általam legjobbnak tartott? A szakmai berkekben legjobbnak tartott? A fogyasztók körében ismert és legjobbnak tartott?...
Néhány borász már nem nagyon viszi borversenyekre a borait, vagy csak az általa leginkább elismert versenyekre nevez, mert úgy látja, hogy a szakma és a fogyasztó ízlése nem mindig esik egybe, így megvannak ők plecsni nélkül is. Ezzel én nem feltétlenül értek egyet, de azt gondolom, hogy van benne némi igazság. A szakmát az érdekli, hogy tökéletesen hibátlan legyen a bor, komplex, intenzív, fajtajelleges és nem utolsó sorban persze érződjön a terroir is! Ugyanakkor a fogyasztót mi érdekli? Jól essen az a pohár bor!

Nincs ez másképp a csokoládéknál sem. Épp ezért törekszem arra, hogy gépi és kézi, tömeg és egyedi, blend és single origine csokikat is kóstoljak, hiszen minél szélesebb látókörrel bírok, annál jobban tud az én ízlésvilágom is formálódni, változni. Lehet, hogy, amit én nagyon jónak tartok, az másnak nem ízlik (erre már volt is példa), így maradok annál, hogy mindenféle csokit kóstolok, jellemzek, aztán ki-ki döntse el, hogy melyiket kóstolja meg közülük, mivel ért egyet velem, mivel nem.

Az önvallomásról ennyit, most jöjjön végre a csoki! Jól ismert csomagolásának színén ezúttal az energiatartalmon túl csak annyi szerepel, hogy „Boci Túrós áfonyás” és „ízillusztráció”, ami utal a  csokiból kibuggyanó áfonyalekvár és a púpozott tányér túró nyálelválasztást megindító látványára. A hátoldalán már szerepel, hogy tejcsokoládé. Látszik az is, hogy ebben a sorozatban még további, Pisztáciás mogyorókrémes, Mogyorókrémes karamellás csokoládék is szerepelnek.

Aztán ahogy próbálom kibogozni az információk halmazát, látom, hogy ez a csokoládé a stabilizátorokon túl, még jó néhány növényi zsírt is tartalmaz: pálma, shea (az afrikai karitéfa terméséből nyerik), sal (az indiai shorea fa terméséből), illipé (a szintén indiai mahua fa magjából), kokum gurgi (az indiai kokum növény magjából), mangó magzsír. Ez a sor egy kicsit letaglóz...szerencsére azért került bele kakaóvaj is. A kakaószárazanyag-tartalom 25 %, ami lássuk be, nem túl sok!

Őzbarna, sima, fényes megjelenéssel bír. Illata túrós-vaníliás-savanykás. 

A szájban nehezen olvad, tapad. Íze citromos és túrós. A csoki csak halványan érződik benne. A vége felé pedig inkább áfonyás az íze. Édessége intenzív, de nem veszélyes, a túró és az áfonya savanykássága mérsékli a cukor hatását. Rövid a lecsengése.

Minősége: átlagos

Megvásárolható: Auchan
240 g/ ???

2013. február 21., csütörtök

Merci Edelbitter


A Merci a Storck termékek (Knoppers, nimm2, Toffifee, Riesen, stb.) részét képező márkanév. A Storck céget 1903-ban August Storck alapította Németországban, a Merci márka 1965-ben kelt életre, s azóta hatalmas karriert futott be. Mindenki által ismert jelmondata: „Köszönöm, hogy vagy nekem” szinte szállóigévé lett. A név nagyon találó, hányszor adtam én is ezt a szépen csomagolt csoki rudacskákból álló desszertet ajándékba, hálám jeléül...

Ennek a csokinak a csomagolása hasonlít a már jól ismert Merci desszertekéhez. A doboz fehér, arany és selymet idéző fekete színei kétségkívül méltó megjelenést köcsönöznek egy minőségi étcsokoládéhoz. 

A látszólag táblás csokoládé picit becsapós (bár a csomagoláson szerepel, hogy) valójában 4 minitáblából áll. A papírdoboz belső felületén egy minőségi garancia olvasható, ilyetén formában is bizonyítván, hogy egy valóban prémium, olvadékony és finom csokoládéról lesz itt kérem szó! A táblácskák szintén megnyerő, arany-fekete papírral csomagoltak. Kibontva pedig egy mély barna színű, kerettel és márkanévvel ellátott tábla jelenik meg előttünk.

A csokoládé egészen fényes, selymes tapintású és még jól is roppan. A törésvonala szép egyenletes, nem morzsálódik. Illata egészen összetett: kakaópor, vegetalitás, virágok, fahéj, vanília jut róla eszembe, bár nem túl intenzív (ez mondjuk engem nem is zavar).

A szájban is jól roppan. Kevésbé olvadékony, inkább kemény és tapad is kicsit. A kesernyéssége több, mint, ami egy 72 %-os csokoládétól várható lenne, de nem bántó. Íze mézes, méhviaszos. Kicsit szemcsés az állaga. A közepén és a végén a cukor eléggé érződik. 

A lecsengése nem túl hosszú, jön belőle egy kis fásság és a fahéj. Illata alapján többet vártam volna, de ettől függetlenül jó ízűen elmajszoltam és ez a lényeg!

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Ázsia Center
100g /???

2013. február 17., vasárnap

Az első csokim...


avagy első napom az iskolában...

Nem véltetlen választottam ezt az alcímet. Utoljára az általános iskola kapuján belépve izgultam ennyire, mint tegnap. Furcsa érzés kerített hatalmába Nagymaroson, amikor  az FG Csokoládé Manufaktúra tanfolyamára érkeztem (nagy sebbel-lobbal, természetesen az utolsó pillanatban, ahogy az általában tőlem megszokott). Kifejezetten izgatottan vártam az új élményeket. Csokoládéval eddig legfeljebb csak a rakott palacsinta specialitásom tetejének megformálásakor dolgoztam. Illetve, akkor, amikor kóstolom a csokikat, de ugye, ez a könnyebbik része a munkának.

Vendéglátóink -Konkoly Rita és Flamich Gábor az FG csokoládék megálmodói és készítői- először meséltek nekünk kakaótermesztésről, feldolgozásról, majd utána következett a gyakorlat. A szellemi táplálék mellé persze kaptunk bőven csokoládét is. Kóstoltunk különböző termőhelyekről (pl. Ghána, Venezuela), kölönböző típusokból (tej, fehér, ét) és kakaóbabokból. 

Ezután beavattak minket a csokoládé-készítés apró fortélyaiba a melegítéstől, a temperáláson át a késpróbáig. A trükköket meghallgattuk, de fél szemmel már a transzferfóliák varázslatos-díszes mintáit nézegettük. Ki-ki igyekezett kiválasztani a neki legjobban tetszőt, amellyel majd a párjának, a gyermekeinek, vagy épp az unokájának készülő táblát fogja díszíteni.

Vadul vetettük bele magunkat a fém dobozokat, jégkockatartókat és muffinpapírokat rejtő ládika mélyébe is. A tanfolyam az otthoni csokoládé-készítéshez ad tippeket, így eszközei is az átlagos konyhában fellelhető ibrikekre épülnek. Ki gondolná, hogy mi mindenben lehet csokoládét készíteni? (A kedvencem a tojástartó!)

Mikor már az összes fellelhető formát begyűjtöttük magunk elé (persze ennyihez a világ csokija sem lenne elég), elkezdtük körbevágni a fóliákat, kiválogatni a feltéteket (áfonya, narancs, mandula, stb.) a csokikra. Majd elérkezett a nagy pillanat, amikor a „folyékony arany” útjára kelt. A kis nyomózsákokokból lassacskán mély barna színű csillagok, holdacskák, zászlók és nyalókák formálódtak kezünk áldásos tevékenysége nyomán. 

Volt, aki igyekezett mindent mi szem-szájnak ingere, rászórni a csokikra, és volt, aki a diszkrétebb irányt képviselve (ez voltam én), csak konszolidáltan pakolta tele a csokikat mogyoróval, pisztáciával, cukorkával. A fényesen csillogó csokoládé massza egy szempillantás alatt  megtelt színekkel.

Amikor mindenki elkészült alkotásaival (kivéve engem), bekerültek a hűtőbe a csokik egy rövid időre, amíg megszilárdultak. Mondanom sem kell, hogy én annyira elmerültem a lázas munkában, illetve inkább másokéban (a kreatívabbak épp csokiegeret készítettek-amíg én óriási fantáziával megáldva molyoltam egy közel 2 centiméteres (!!!) szivecskén), hogy jól elfeledkeztem a saját csokijaimról. Szerencse, hogy Rita résen volt és gyorsan kisegített. Ennek megfelelően persze utolsóként láttam hozzá a csokik kiszedéséhez a formákból , illetve a csomagoláshoz.

Na, de sebaj, a lényeg, hogy, amikor kivettem az első csokit a formából, az eredmény kárpótolt a lemaradásomból fakadó hátrányos helyzetemért. Az érzés leírhatatlan volt. Gyönyörű lett az első táblám! Majd jött a második, az is, aztán a nyalókák...úgy szintén! Wow!!!

Mielőtt azonban teljesen elájultam volna magamtól, a jégkocka formába öntött csokijaim visszarántottak a valóságba. Finoman szólva nem épp a legdekoratívabbra sikerültek. Talán...hagyjuk is ezt most! Fókuszáljunk az utolsó munkafázisra, a csomagolásra! Igen! Eljött az én időm! Ez már sokkal gyorsabban ment. Csak csomagoltam és csomagoltam. Az utolsó tasaknál felnéztem és megállapítottam, hogy rekordot döntöttem. Csak egy baj volt, negatívat! Ennél sziszifuszibb munka azt hiszem, nem sok van, bár...egyszer 10 kg rizst válogattam ki szemenként egy fesztiválon (az is tanulságos volt, mivel akkor értettem meg Hamupipőke meséjét), szóval lehet ezt még fokozni...

Munkám gyümölcseit egy kosárba gyűjtvén, rezignáltam nyomtam le fényképezőm gombját, hogy megörökítsem felbecsülhetetlen kincseimet, amelyekkel nem titkolt szándékom, hogy a hozzám közelállókat elkápráztassam, akarom mondani megörvendeztessem.

Jelentem az első órán túlvagyok. Előzetes aggodalmaim hiábavalóanak bizonyultak. Sokan azt mondják, a csokikészítés az smafu. Én eddig nem így gondoltam, de most már bizton állíthatom, igazuk van, hiszen nem kell hozzá más, csak mérhetetlen nagy türelem, precizitás és egy nűansznyi tudás. Tehát, akik úgy gondolják, hogy ez a szakma csak egy játék, nekik üzenem, hogy menjenek el egy ilyen tanfolyamra és játszva tanulják meg, hogy az igazi csokoládékészítés bizony nem játék!

2013. február 16., szombat

Csillagó Fekete ribizlis, meggyes, törökmogyorós


A Csillagó csokoládék egy újabb tagja került a kezembe. Szép, vörös és fekete csomagolása és benne a fekete ribizli (avagy inkább ribiszke), a meggy és a mogyoró azt sejteti, hogy ezúttal a csokoládé vörösborhoz készült. Így is van. A 70 %-os sao thomé-i étcsokoládéba rejtett gyümölcsök a Gutman Borpince Koppányvére fantázia névvel ellátott Kékfrankos Cabernet sauvignon házasításához kerültek összeválogatásra.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen ízekkel bír a csokoládé, mert lassan köztudottá válik, hogy Sao Thomé az egyik kedvenc termőhelyem.

Még ki sem vettem a csokoládét a csomagolásból, csak éppen kinyitottam és máris árad ki belőle a sok-sok (szerencsére inkább csak) csokoládé aroma. A gyümölcsök még labdába sem rúgnak, a csoki úgy elnyomja őket. Egyedül talán a törökmogyoró segít rá a csokiból is érezhető magvassághoz. Egy kis füst, dohány, pirított magvak, vagyis pörkölési jegyek finom egyvelege mellett egy sejtelmes fásság és leheletnyi tejcsokoládés érzet jön belőle.

Sikerült elkalandoznom, így a megjelenésről el is feledkeztem. Fényesnek nem mondanám a felületét és tapad is, ahogy simogatom. Meglepően olvadékony. Tompán roppan, egyenes törésvonallal. 

Elég nehezen olvad viszont a szájban. dohány, kávé, egy csipetnyi só próbál érvényesülni a gyümölcsök mellett. A magam részéről nem vagyok híve a lifilizált gyümölcsöknek. Tudom, hogy gyönyörűen mutatnak a csokoládékon, de nem tudnak integrálódni a csoki ízvilágába. Eddigi tapasztalataim szerint mindig külön érzem őket. Felerősödik a savasságuk, sokszor kemények, alig bírom elrágni őket. Az aszalványok e tekintetben nekem jobbnak tűnnek. persze értem én, hogy miért praktikusabb a hűtve szárított, de engem még nem győzött meg. Mondjuk, lehet, hogy a vörösborocskával kóstolgatva tényleg jobb lenne a harmónia. 

Atomjaira szedtem a csokoládét úgy próbálgattam minden gyümölccsel külön-különérdekes, ha csak a törökmogyoróval együtt ettem a natur csokirészt, akkor teljesen édes lett az összbenyomás. Ha a meggyel, akkor totál savanyú a lecsengés. Ha a ribiszkével, az volt a legjobb. Ha nem lenne olyan kemény a ribiszke, illetve a magja azt mondanám, hogy érdemes lenne abból tenni többet a csokira, pedig én nem is szeretem a ribiszkét. A ribiszkével felerősödik a dohányos jegy a lecsengésben.

Jól kiveséztem ezt a szerencsétlen csokoládét. Még egyszer megkóstolom azért az összhatást is. Nekem a meggy tűnik a leggyengébb láncszemnek ebben a csokoládé képletben. A lecsengés túl savanyú lesz általa. Az elképzelés jó, csak még csiszolni kell rajta.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csillagó Kft.
100 g/ ???

2013. február 14., csütörtök

Madécasse Cinnamon & Sakay


A madagaszkári Madécasse bean-to-bar (babtól a tábláig) csokoládékat készítő cég számos díjat nyert már el. A különböző magazinoktól kezdve (pl. Food & Wine, The New York Times, stb.) az élelmiszereket minősítő kezdeményezésekig (pl. Good Food Award) mindenfele a világban.

Felépíteni egy kiváló minőségű csokoládékat készítő üzemet a világ egyik legszegényebb országában óriási feladat. Ha valaki belevág, akkor csak úgy érdemes, ahogy ők teszik.

A magas minőség elérése csupán egy céljaik közül. A Madécasse vezetői törekszenek arra, hogy a helyi kakaótermelőknek megbízható megélhetést biztosítsanak és oktassák, segítsék őket. 

A csokoládék alapanyagai a helyi termékekre építenek a kakaóbabtól a vanílián át a különböző más fűszerekig.

Az alkalmazott termesztéstechnológiai módszereik a helyi érzékeny, ámde annál változatosabb növény- és állatvilág, vagyis a biodiverzitás fenntartását célozzák. Lásd például az ő beszállítóik nem használnak herbicideket (gyomirtókat), peszticideket (növényvédő szereket).

A csokoládék megjelenése is tudatosságot tükröz. Vidám, színes csomagolóanyagaik garantáltan felhívják magukra a figyelmet.

Ennél a táblánál is, ami azonnal szembetötlő, az a „Premium chocolate” bíztató felirata. A „Madagascar’s hottest secret” szövegre én balga módon kevésbé figyeltem oda, pedig elég nagy betűkkel szerepel rajta. (Gondoltam, most megtudom a madagaszkári csokik tuti titkát.) Hát, igen ez részben be is jött. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az országban van egy bizonyos chili fajta, amit egyszerűen csak sakay-nak neveznek. Csípőssége ellenére minden konyhában, étteremben előforduló, a helyiek által előszeretettel használt chili-féleség. (Ezt kifogtam.)

A csomagoláson ezentúlmenőleg még arról is kap tájékoztatást a kedves fogyasztó, hogy  négypöttyös rendszerben ez a csoki 3 ponttal bír, azaz 3-as erősséggel robban az ember szájában.

Még annyit a csomagolásról, hogy a vagány külső mellé nekem kicsit fura a rafiaszalagos átkötési megoldás, ami inkább a tradicionalitást sugározza számomra, sem mint a fiatalos lednületet.

Kibontom. A fényes, sima felületű, közepesen mély barna színű tábla (pici vöröses árnyalat is be-bevillan) kockáin kakaóhüvelyek díszlenek. 

Illata savanykás-kesernyés, vagyis grépfruitos. Török belőle. Nem roppan, de mintha vonalzóval vágtam volna, olyan egyenes a törése. 

Megkóstolom. Hm, finoman jön a fahéj, aztán robban a chili. Nekem legalábbis olyan élmény ez! Elszoktam az elmúlt években a csípős ízektől, úgyhogy kicsit sokkol a dolog. (Na, ekkor újraelolvastam mit is vettem és rájöttem...)

Erőt veszek magamon és elmajszolok még egy kockát. Ezúttal már érzek más ízeket is. Rájövök, hogy ez a csoki nagyon jó harmóniában van. A fahéj klasszul visszafogja a csípősséget és csak annyira hagyja érvényesülni, amennyire kell.

A csokoládéból, amit tetten érek az, hogy kellemesen olvad, nem gyorsan, de jól, picit kesernyés és picit savas. Hossza a chilinek köszönhető.

Minősége: nagyon jó (annak, aki szereti a chilis csokit)

Megvásárolható: Noir Chocobar
75 g/ 1100 Ft

2013. február 12., kedd

Harrer Centario Concha


Concha annyit tesz, hogy konsírozott. Vagyis ez a csokoládé az előző mintegy 40 órán át gyúrt változata. Az alapanyagok ebben az esetben is, mint a Crudo változatnál venezuelai, bolíviai, ecuadori termőhelyekről származó kakaóbabok.

A csomagolás szín-, formavilága az előzőekben jellemzettekhez hasonló, lásd tehát korábban. A tábla színe szép, meleg, mély barna, fényes, selymes tapintású. Elég keménynek tűnik, határozottan, de finoman roppan, egyenletes a törési felszíne. Enyhén olvadékony, a kezem melegétől hamar megolvadt.

Illata diszkrét, kicsit földes, kávés, de, ha várunk vele, akkor finom aszalt gyümölcsök is előjönnek benne, pl. szilva, meg egy kis törkölyösség, ami az ízében is megjelenik. Ezenkívül még finoman kesernyés, kakaós is az illata.

Íze nem túl édes, de keserűnek sem mondanám, harmonikus. Savai frissességet kölcsönöznek a csokoládénak. Leheletnyi bogyósgyümölcs talán ribizli, vagy áfonya savanykássága tűnik fel egy pillanatra.

A szájban krémesen, jó ütemben olvad szét, az állaga könnyed. Lecsengése közepesen hosszú, a végén kicsit csersavas, picit szárító.

Mint ahogy már korábbi kóstolóimból kiderül, én alapvetően a tejcsokikat kedvelem, de az ilyen finom, különleges étcsokoládék mindig megdobogtatják a szívemet, bátran ajánlom minden csokiimádónak, kezdő és haladó szinten egyaránt.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50 g/ 990 Ft

A csokit jellemezte: Noémi

Harrer Centenario Crudo


A csokoládékészítés egyik fontos művelete az 1870-es évek óta a konsírozás, amelyet Rudolph Lindt talált fel. Ezzel összeaprítják a kakaószemek részecskéit és a folyamatos keverés révén, mintegy bevonják őket a kakaó kakaóvajtartalmával. Elérve így egy krémes, olvadékony állagot.

A konsírozás hőtermeléssel jár, így ezidő alatt a hőre érzékeny anyagok tovább csökkennek a csokoládéban. Akik nyerscsokoládét készítenek, ők pont erre hivatkozva törekednek arra, hogy a lehető legkevésbé legyen intenzív a kakaószemek feldolgozása, hogy a csokoládéba is átvigyék a sok-sok az emberi egészség szempontjából is értékes vegyületet a babokból.

A Crudo, azt jelenti kvázi, hogy nyers. Így ennél a csokoládénál sem beszélhetünk hosszú idejű konsírozásról, csak az összetevők (kakaómassza, nádcukor, kakaóvaj) minimális összedolgozásáról.

Ez a 70 %-os csokoládé többféle termőhely kakaóbabjainak felhasználásával készült, így: Venezuela, Bolívia, Ecuador.

A csomagolás szín-, formavilága az előzőekben jellemzettekhez hasonló, lásd tehát korábban.

Nem fényes a csokoládé felülete, de ez nem zavar, mert a sokszor acélos hűvösséget árasztó pompázatos megjelenés helyett, most inkább melegséget sugároz a csokoládé -nyilván nem véletlenül matt- apró pöttyökkel tarkított felülete.

Illata összetett és intenzív. Egyszerre fás, alkoholosan (puncsos) édes és savas (egyszer kóstoltam, egy pörköletlen kakaóbabot, abból jött ugyanez az ecetsavas illat). Íze igazi mélyen kakaós, melaszosan édeskés. Persze szemcsés és kevésbé jól olvadó, köszönhetően a készítési módjának. Íze nem annyira savas és kesernyéssége sem olyan intenzív, mint azt vártam.

Közepesen hosszú finissel bír. Utóízében pörkölési jegyeket, pl. diót érzek. Izgalmas dolog nyers csokit kóstolni, de még szoknom kell ezt az állagot. Annyi biztos, hogy a korábbi ilyen élményeimhez képest ez a csoki kifejezetten jó.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50g/ 990 Ft

Harrer Luka Cabernet csokoládé

A Harrer cég Luka Enikő (Soproni borvidék) Kékfrankos borával ízesített csokoládéját már egy korábbi alkalommal jellemeztem, és az akkor nagyon tetszett. Hátra van még a Zweigelt és a Cabernet sauvignon. Most ez utóbbira került sor.
A csomagolás hasonló design-nal bír, mint az előzőek, azzal a különbséggel, hogy ennél nem térképet és kakaótartalmat (nem is találtam meg ezt a csomagoláson) láthatunk az elején, hanem a Luka Pincészet Cabernet boros címkéjét.

Annak ellenére, hogy ez egy kiváló csokoládé, viszonylag keveset tudok csak írni róla. Ennek pedig csupán egyetlen oka van, mire eljutottam volna oda, hogy aprólékosan kiértékeljem a táblát, szomorúan kellett megállapítanom, hogy akikkel együtt kóstolgattam, egy szempillantás alatt felfalták. Ez mindent elárul a csoki minőségéről...

Lássuk, mi maradt meg az emlékeimben! Felülete kicsit matt, színe közepesen mély barna. A Harrer felirat ennél nem a tábla elülső, hanem a hátsó oldalán látszik. Rendkívül olvadékony. Ahogy török belőle, rögtön kiderül, hogy nagyon krémes a vékony kéreg belsejében lévő töltelék.

Illata némi nosztalgiával töltött el bennünket. Gyermekkorunk régi jó Sport szeletének lehelletét idézi fel. Abszolút rumos.

Az íze is nagyon finom, rumos. Krémessége révén úgy olvad szét a szájban, hogy közben szinte simogat. Lágysága mellett azért érződik, hogy jó savak, csersavak köszönnek vissza borból és csokoládéból egyaránt. Pikáns fűszeressége pedig sejteti, hogy bizony egy nem akármilyen bor került bele. Kifejezetten tetszik, hogy nem a sokszor kellemetlen cabernet-s paprikás ízek, hanem inkább a fahéjas fűszeresség érződik benne.

Szerencsére nagyon hosszú lecsengésű, így sokáig boldogítja a kóstolót (már akinek jut belőle...).

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50g/ 1190 Ft

Harrer Chocolat Java


A Harrer cég területszelektált csokoládéi közül ezúttal a jávai következik. Jáva csokiládéízeiről eddig annyit tudtam, hogy van egy könnyedebb stílusú változata citrusos, mézes jegyekkel, és van egy telt, nehézkes, bőrös, füstös illatot, ízt hordozó típusa is. Kíváncsian vártam, hogy ez a 64 %-os Harrer csokoládé melyik irányt képviseli.
Dohánybarna felülete fényes, selymes, de hátoldala kicsit egyenetlen. Illata pipadohányos, füstös. Kézben olvadékony. Jól roppan, szép vékony, éles hanggal. Törésvonala egyenletes. Ahogy egymásra teszem a kétfelé tört csokoládé részeit, mintha két porcelán tányérkát raknék egymásra, olyan kellemes hangja van.

A szájban igazán testes, masszív, mégis jól olvad. Cseranyagai intenzívek. Nem is a kesernyésségben nyilvánul ez meg, hanem inkább abban, hogy nagyon szárít.

Ízében füst, ceyloni fermentált tealevél érződik. Sőt, fás is kissé. Robosztus. A savai mérsékeltek, finomak. A lecsengésében van egy kis gyümölcsjelleg, ami nagyon kellemes. Közepesen hosszú.

Igazán karakteres csokoládé...karakteres egyéniségeknek!

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50 g/ 990 Ft

Harrer Chocolat Bolívia


A Harrer cég csokijainak sorában az ízesítettek mellett a területszelektáltak is szép számmal megtalálhatók. Csak néhány példa: Vanuatu, Santo Domingó, Sao Thomé, Venezuela, Dominika, Tanzánia, Mexikó.

Eddig csupán egy bolíviai csokoládét kóstoltam, ami nagyon különleges vadkakaóból készült. Így az összehasonlítási alap adott.

A már ismert papírdobozt kibontva meglepődtem, mert kissé morzsás volt a fólia belseje és a csokoládé felülete. Ahogy kiveszem, azonban feltűnik impozáns barna színe, fénye, ami szó szerint már jobb színben tűnteti fel.

Illata visszafogott, de érdemes odafigyelni rá! Vegetális. Kicsit elrugaszkodott gondolat, de az ősz, a némán lehulló elöregedett falevelek illata jut róla eszembe. Majd, amikor később újrabeleszippantok az illatába, jön egy fűszeres, zöldborsos vonal is. Pici piros ribiszkét is érzek benne fel-felsejleni. Méltóságteljes ahogy nyílik, fokozatosan szabadul fel a kellemes kakaós illata. 

Kézben kevésbé olvadékony. A roppanása tökéletes, gyönyörű hangot hallat. Egyenletes a törésvonala. A szájban sem túl gyorsan, de még pont jól olvad. Méhviaszos íze nagyon tetszik (csak így zárójelben jegyzem meg, hogy a Beni csokiban is ezt éreztem). Kicsit szárító, de pont annyira csak, amennyire egy 68%-os kakaótartalmú csokoládétól ez várható. 

Lecsengése hosszú, fűszeres, dohányos és megint csak viaszos. Finom. Állaga masszív tartást, savai eleganciát hordoznak. Telt, de nem nehézkes csokoládé. Mellesleg ez a tábla sem vaníliát, sem lecitint nem tartalmaz, mégis jön belőle egy kis vaníliásság.

A szalag aromaprofilos diagramján sokféle jegy (gyümölcsösség, édesség, stb.) látható, de a fűszeresség nem. Érdemes lenne esetleg ezt is feltűntetni.

Ez a csokoládé nem akar kitárulkozni, nem akar lehengerelni. Titokzatossága arra sarkalja a fogyasztót, hogy fedezze fel ő maga, ha akarja, és akkor kiderül, hogy milyen kincs is valójában!

Minőség: kiemelkedő

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50 g/ 990 Ft

Harrer’s Special Dark


A Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda Sopron külvárosában működik Harrer-Abosi Beatrix és férje Karl Harrer irányításával. Az osztrák mestercukrász Karl Harrer 1995-ben nyitotta meg első magyarországi cukrászdáját Sopronban. 2009-ben pedig kibővült a cég egy látványos csokoládéműhellyel is.

Ma már csokoládék tömkelegét készítik, „nem középiskolás fokon”. Nehéz is lenne felsorolni az egész palettájukat, de Beának köszönhetően most alkalmam nyílt arra, hogy néhány igazi „nehézgyalogsági” csokoládét itt bemutassak.

Kezdjük is mindjárt a sort ezzel a saját blenddel! A blend annyit tesz, hogy a kakaóbabok meghatározott termőhelyekről származnak, de a készítők saját maguk választották ki, hogy honnan és milyen arányban kerüljenek bele az összetevők, tehát egy tudatos (boros kifejezéssel élve) házasításról van szó.

A Harrer csokoládék arculata egységes, ízléses. A csomagolás egy türkizzöld hajtogatott papírdobozból, belül a csokoládét védő aromazáró fóliából, és még egy kis védő betétlapból áll, amelyen Karl aláírásával kvázi hitelesíti a táblát. Ez a fogyasztók felé egy fajta magabiztosságot és egyben autentikusságot is sugároz.

A doboz külső részét a területszelektált Harrer csokikon egy fekete szalag fogja át, melyen a Föld vetülete segíti a kedves fogyasztót a tájékozódásban, hogy honnan is származik a kakaóbab. Ezúttal a szintén türkizzöld pöttyöcske hazánkra került, nyomatékosítva ezzel a saját válogatású alapanyag szerepét. 

Mit láthatunk még a szalagon? A kakaószárazanyag-tartalmat, jelen esetben ez 70 % (alatta a 7 pötty is erre utal). A túloldalon pedig a leírás mellett egy pókhálódiagram ad tájékoztatást a csokoládé aromaprofiljáról (nevezetesen: a kakaós ízek, a savak, az édesség, a keserűség, a pörkölési jegyek és az aromák arányáról). 

Kibontom végre...huh, aromák serege áramlik azonnal az orromba. Na, de haladjunk csak szépen sorba!

Látvány. Lenyűgözően szép csokoládé. Fényes, selymes tapintású, nem morzsás, nem szemcsés. A mintázat a csomagolás megjelenését idézi a stilizált virág motivummal és a Harrer Chocolat felirattal. Színe közepesen mély barna, minimális vöröses reflexekkel.

Intenzív aromái meglepő élénkséget, frissességet mutatnak. Érdemes újra és újra szagolgatni, mert folyamatosan változik az aromakarakterisztikája. Első benyomásra füstös, földes. Aztán rumos, karamelles, fahéjas. Majszolok belőle, de azért még időnként vissza-visszatérek az illathoz is. Piros bogyós jegyeket vélek felfedezni benne. Konkrétan málnás.

Most már rátérek a zamatokra, mert lassan elveszek az aromákban. Kézbe veszem, hogy törjek belőle (úgy roppan, ahogy kell, szép törésvonallal) és azt tapasztalom, hogy kézben kicsit olvadékony. Kíváncsian várom, hogy viselkedik, ha megkóstolom.

Hm, kicsit talán lassabban olvad, mint ahogy vártam, de trükkös. Időz egy kicsit, mielőtt elindulna feldezni a szájpadlásom rejtett zugait. Aztán egyszer csak szépen finoman eloszlik, anélkül, hogy feltűnne, már ott is van, szinte minden ízlelő bimbómon. Pici savat, több kesernyét érzek.

Ahogy sorbaveszem az ízeket, összeáll egy kép bennem. Ez a csoki, ha bor lenne, akkor egy barrique Pinot noir képében testesülne meg. Fás, vörösboros zamatokkal nyit, aztán a földes, avaros, gyantás jelleg erősödik fel. Egy pillanatra ismét előkerül a málna (Pinot noir fajtabélyeg). Pár óra múlva újrakóstolom. Ekkor megmutatja édes oldalát is. Pici vanília és kókusztekercs is hozzáadódik az összbenyomáshoz (lásd: jó barrique-jelleg!)

A lecsengése hosszú, ekkor több savat érzek (ahogy egy jó pinot-hoz illik is ez), mint a kóstolás közben. Füst, mák érzetével és minimális szárító hatással búcsúzik.

A komplexitás netovábbja ez a csokoládé. Szinte tökéletes. Biztosan többért adnám, mint amennyibe kerül (persze tudom, a piac diktál), mert nagyon jó, megéri. Mégis azt kell, hogy írjam, nekem ez a földes, avaros jelleg kicsit sok. Nehéz ezt megfogalmazni, de azt érzem, hogy valahogy a csoki eleganciáján ejt ez egy kis csorbát. (Már a maximalizmus beszél belőlem, egy gyönyörű gyöngyszemtől várom, hogy tökéletesen kerek legyen, ennyi.)

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Harrer Chocolat
50 g/ 990 Ft

2013. február 6., szerda

Csillagó epres, meggyes, mandulás fehér csokoládé


A Csillagó Csokoládé Kft. (Balatonszárszó) még csak most jelent meg a piacon, így túl sok információt nem tudtam róla kideríteni. Annyi biztos, hogy a csokoládékat a Gutman Pince boraihoz komponáltan készítik. A fent nevezettet épp a Kékfrankos Roséhoz ajánlják. Apropó név. A Csillagó név a kötcsei Csillagó dűlőre utal, amelyen Gutman Lászlónak is vannak területei. A mi pedig a csokoládé nevét illeti, talán szerencsésebb lett volna valamii fantázianevet választani, hiszen, úgy könnyebb megjegyezni és továbbadni az infot a barátainknak, hogy melyik csokit is kell megvenni.

A csomagolás, a design eladja magát, de ezt már korábbról is tudjuk. Ízléses, formatervezett, megnyerő, annak ellenére, hogy kicsit a „vörös óceán-effektust” érzem rajta érvényesülni (Aki olvasta a Kék óceánt, az tudja, mire gondolok).

A hajtogatott papír doboz fehér szegéllyel övezi a piros-bordó színekben pompázó fehércsokoládét. A fóliás ablakocska fölötti fekete nlgyzetbe írt logó pedig hangsúlyosan megmutatkozik. Tiszta, fényes ívek és vonalak is láttatják magukat, ezek a név lenyomatai a fehér kereten.

Kibontva gyümölcsök illata lengi körül orromat. A tábla tapintása sima, fénye jó, nem morzsás, nem túl olvadó, nem „bubis”, nem ragad. A csokoládé színén egy kakaófa bújik meg a bal oldalon, két kakaó hüvellyel, mint díszítés. (Azért írom, hogy bújik, mert először azt hittem, hogy rosszul lett öntve a csoki, de amikor jobban megnéztem, akkor már érzékeltem a díszítést.

A hátoldal „feltéte”gazdag, annyira, hogy a csokoládénak még a színén is intenzív gyümölcsös illata van. A lifilizált (vagyis hűtve szárított) gyümölcsök (meggy és eper, azaz szamóca, de ezt most hagyjuk!). kellemes látványa és illata jól eső érzéssel és nagy reményekkel tölt el.

Török belőle. Most szólok, óvatosan! Nekem ugyanis sikerült kiugrasztanom a mandulát a szamócásból. Talán az apróra tört mandula jobb szolgálatot tett volna. Nekem egyébként nagyon ízlik benne, csak (még többet is elbírt volna a fehércsoki).

A meggy és az eper váltogatják egymást, hogy az egyik, hol a másik kerül előtérbe. A nagy savaikkal a fehércsoki (33%-os, azaz elég magas kakaóvaj-tartalmú) édességét kiegyenlíti.

Lecsengése egész hosszú: sav-cukor és megint sav. Jó ez a kis desszert. A fehér csokoládé ugyan nem érződik annyira, de jól olvad és jól besimul a gyümölcsök uralta terepbe. Kezdésnek nem is rossz. Picit több selymesség a csokiban és már révbe is értünk.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csillagó Kft.
100 g/ ??? (ajándék volt :))

2013. február 4., hétfő

Stühmer Narancsos diabetikus étcsokoládé


A Stühmer egyenlő történelem. A Stühmer-csokoládék Stühmer Frigyes, németországi cukrászmester nevét őrzik. Ő alapította ugyanis az első nagy volumenben termelő hazai csokoládégyárat, 1868-ban.

A mai Stühmer Kft. célja a patinás név és a hozzá kapcsolódó minőség megőrzése. Most egy olyan csokoládét választottam a komoly tekintélyű névvel büszkékedő csokoládé műhelytől, amely diabetikus, azaz cukorbetegek is fogyaszthatják, mert cukor helyett maltitollal ízesített.

A papírdoboz csomagolás szigorúan illeszkedik a táblás csokoládéiktól megszokott patinás, de mégsem ódon hangulatú imidzséhez. A narancsszínek nemcsak egymással, hanem a töltelékkel is harmonizálnak. A belső fóliát kibontva, a csokoládé tábla szép fényes, „Stühmer” feliratú kockái szép látványt nyújtanak, de amikor megfordítom és a hátoldalára pillantok, ott bizony sok mindent találok, ami meglep. A narancsdarabkák kidudorodnak (ez nem gond), morzsák és kis kráterek tarkítják a hosszanti vályatokkal „felosztott” (na, ez már kevésbé jó) minden tekintetben furcsa felületet. (Próbáltam a fotón is átadni a „kettős látványt”.)

Török egy-két kockát, a felülete buborékos, ami nem baj, mert többnyire ezt a szárított narancshéj-darabkák (ugyanis azzal ízesített) okozzák. Az tetszik, hogy nemcsak megmutatták a csokinak, hanem valóban van is benne rendesen narancshéj. Bár nem vagyok egy narancsos étcsoki-fan, de, ha valami jó, akkor az jó.

A csoki nem roppan, ami viszont megintcsak meglepő, hogy étcsoki létére nagyon olvadékony. Jó lenne tudni a kakaóvaj arányát!

Illata lehelletnyit tud csak a csokoládé mély kakaós (70 %-os kakaószárazanyag tartalomhoz mért) illatából felmutatni, mert aztán rögtön átveszi a terepet a narancs. Szerencsére nem agresszívan, nem tolakodó intenzitással.

Az ízében szinte azt lehet mondani, hogy markáns (a narancsból) származó savak érződnek. A csokoládé megint diszkréten asszisztál csak. Leginkább az elején érződik, hogy jó alapanyagú. Pici kesernyéje pedig azért időnként oda-odateszi magát, amíg a falatot detektálom. Fura dolog ez a maltitol, elvileg nem kellene éreznem, de valahogy a maltitolos csokoládékban mindig érzek egy bizonyos ízt. (Ennek nevesítésével ezúttal is adós maradok, de rajta vagyok...)

A szájban is jól olvad, jó állagú, nem túl hosszú, illetve ez így ilyen formában nem igaz, mert a narancs sokáig presszionálja a nyelvem. Az összhatás ennek ellenére jó.

Minősége: jó

Megvásárolható: Spar
100 g/ 750 Ft (kb.)