2019. április 13., szombat

Nyitnikék a Bálint Boráriumban

Avagy Etyek-Buda kevésbé ismert, mégis kiváló kis szegletének bemutatkozása egy helyen. A Bálint Borárium adott otthont az I. nagy velencei-tavi sétáló borkóstolónak. Remek lehetőség ez a környék borászatának felfedezésére. A Nyitnikék programon a helyi hegyközség minden tagja képviseltette magát a Bálint György vezette, pompás panorámájú, kellemes hangulatú borház és étterem pincéjében.

Néhány óra után egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy ötven bor csordult végig poharaink falán. Szerencsére ezek között jó néhány említésre méltó tétel akadt.

Kezdjük is mindjárt a pázmándi, 2 hektáron szorgoskodó ApróKertek spontán erjedt nedűivel! A két jó barát Schubert Ádám és Veliczky Zoltán természetközeli felfogása, gazdálkodása jól érezhető boraik teltségében, mélységében. A fél évet finomseprőn és fában szunnyadó, fajsúlyos Olasz rizling (2018) boruk már szépen bontogatja szárnyait. Az öt napig héjon erjesztett Cserszegi fűszeres narancsboruk (2018) a hazai nem túl széles mezőnyben talán nem a legkiemelkedőbb, de mégis egy nagyon korrekt kis bor. A két vörösboruk közül a könnyedebb LegyenVörös (2017) tetszett nekünk jobban. A Kékfrankos alapon Cabernet sauvignonnal és Néróval házasított nem szokványos kombináció vibráló savaival, medvecukros karakterével meggyőzött minket.

A sokak számára ismerősen csengő nevű, 35 hektáros Csóbor Borászat kínálatából számunkra az Újbor és Sajtfesztiválon aranyérmet nyert krémes struktúrájú, meglepően banánosan gyümölcsös karakterű Chardonnay (2018) és a szintén aranyérmes jó savakkal bíró, szamócás Kékfrankos Rosé (2018) tetszett a legjobban. A 2016-os évjáratú, lazább szerkezetű, de finoman csokoládés Cabernet franc-t pedig képzeletben már egy lágy, de intenzíven kakaós trüffel mellé kortyolgattuk.

Ezen az oldalon tovább haladva a kápolnásnyéki, közel 5 hektáros Dancsó Pince boraiból szemezgettünk. Náluk számunkra a legizgalmasabbnak az Ezerfürtű szőlőfajta kétféle olvasata bizonyult. Száraz változata a 2018-as Fürtike gyümölcsösen-édeskés jegyeivel, míg késői szüretelésű változata a kelleténél picit talán magasabb 95 grammnyi maradékcukra melletti, jóízű savaival keltette fel a figyelmünket.

A legnagyobb, 100 hektáros birtokkal bíró, agárdi L. Simon Borászat palettáját végigkóstolva a Sárgarigó fantázianévvel ellátott sokszólamú Chardonnay (2018) selymessége, a Zöldike névre keresztelt Zöld veltelíni (2018) alkoholédessége, a megszokottnál talán gazdagabb fehér húsú gyümölcsökre emlékeztető aromái győztek meg minket. Érdekes elképzelés itthon a piacra dobni  Svájc nemzeti kincsét, a nálunk borszőlőként viszonylag ritka Chasselas fajta (Csúszka, 2018) borát, amely egyszerű karaktere ellenére egészen jó ivású borocska.

A pár éve indult sukorói, 12 hektáros Bella Pincétől az egyszerre fűszeres és gyümölcsös aromákkal bíró játékos Olasz rizling (2018) és a magas alkoholtartalmú, de mégis nagyon elegáns, intenzív illatú Cserszegi fűszeres (2018), illetve a kissé fedett illattal induló, de később fajtajellegesen,muskotályosan-virágosan kibontakozó Irsai Olivér (2018) érdemel említést.

A fiatal Köllő Zsolt vezette 1 hektáros kis pázmándi pincészet Irsai Olivérje (2018) nagyon jól balanszírozott, nem túláradó, parfümös bora bizonyára sok hölgyet levett a lábáról. Az enyhén vegetális-zöldborsos, lecsengésében édeskés zamatú, 2018-as Zenit bora szintén közel állt a szívünkhöz.

A Nagy Gábor vezette Családi Szőlőbirtok 9 hektáron készíti szinte egytől egyig jó arányú, harmonikus borait. Ebből a sorból talán csak egy, a Goodzilla névre keresztelt Cabernet sauvignon lóg ki kissé. Az elmúlt évjárat fiatal, hatalmas testű, magas, 17 %-os alkoholtartalmú, még nagyon húzós, de jó ízű tanninokkal bíró, már-már likőrborának még fejlődnie kell, de most is sokat ígérő. Vörösborai közül a 2018-as, friss, ropogós savú, de nagyon gyümölcsös Kékfrankos bora tetszett nekünk a legjobban. Fehérborai közül pedig a visszafogottan trópusi gyümölcsös, újvilági jellegű, példaértékű Sauvignon blanc (2018) volt a legsokrétűbb. Az érett gyümölcsök zamatát felvonultató, szinte lekváros, 2018-as rosé bora is a legjobbak közé tartozott.

A 16 hektár szőlőterülettel és nagy borászati tapasztalatokkal bíró Szentesi József sokak mentora itt a környéken és az országban egyaránt. 2016-os (!) Sauvignon blanc bora kora ellenére nem várt frissességével, filigrán szerkezetével, mandulás-marcipános, finoman herbás jegyeivel jól bevéste magát emlékezetünkbe. Fekete muskotály (2016) borát sokak kedvelik és szeretik, minket Menoirra emlékeztető muskotályos-rózsás-szamócás jellege kiemeli a vörösborok megszokott tanninos-fás-rusztikus halmazából.

A legkisebbek közé tartozó, 1 hektáros Csordás-Nagy Pince a nap legszebb roséja címét tőlünk kiérdemelte. Friss szamócás aromája hozza a tipikus Kékfankos rosék világát (2018), és a közel 13 %-os alkoholtartalma egyáltalán nem érződik, mert üdítő hatású savaival folyamatosan fenntartja ízlelőbimbóink figyelmét. 2018-as Zöld veltelíni bora cukorkás-mentás zamataival szintén az elsők közé került e fajták itteni sorát illetően.

Ezt követően egy újabb kis pince következett, a 1,5 hektáros Variszkusz Pince, Bácsi Zoltán személyében. Úgy éreztük a kóstolás során, hogy ő az egyik legkísérletezőbb szellemiségű borász a porondon. A 10 napig héjon tartott, zöldséges karakterű Rajnai rizling narancsbora igazi megosztó tétel. A 2016-os Rajnai rizling methode traditionell brut pezsgője viszont egyértelműen sokaknak tetszett, akárcsak a B-oldalas Csókaszőlő-Pinot noir házasítása (2017). Ez volt a nap legbársonyosabb vörösbora, édesgyökeres, fűszeres-kékbogyós aromákkal.

Egy új brand, a fiatalokat megcélzó Velence Borok is bemutatkozott a programon. A fehér borsos, kissé még élesztős 2018-as Zöld veltelíni és a szintén idei évjáratból származó, érett szamócás, piros bogyósokat felsorakoztató, élénk savú, szén-dioxiddal kellően megtámogatott Kékfrankos-Zweigelt Rosé is elnyerte szimpátiánkat.

A 35 hektáros, pákozdi Lics Pincészet sorából három bort emeltünk ki. Egy 1,5 évet fahordóban pihent, 2016-os, érlelt Juhfarkot, amely hozta a fa pörkölési jegyeit, a fajtára jellemző markáns savai pedig már szépen lenyugodtak. Félszáraz Cserszegi fűszeres (2017) boruk nem volt annyira intenzív, mint a fent említett, de fehér virágokat felvonultató illata és rózsás zamata simogatóan hatottak ránk, bár kicsit több sav a maradék cukor tartalmát talán jobban kiegyensúlyozná. Késői szüretelésű 2018-as Olasz rizling bora illatban és ízben eltért ugyan, de ez nem bizonyult hátrányosnak. A bor vegetális-mazsolás aromái, birses-érett körtés zamatai zárásképpen igazán jól estek.

Kellemes kis program volt, jó borokkal, nyitott borászokkal-kezdésként jobb nem is lehetett volna, várjuk a folytatást!

2019. február 24., vasárnap

Fabric Csokoládé Salamon-szigetek


Ezzel a táblájával a Fabric Csokoládé manufaktúra is elindult a bean-to-bar csokoládék készítésének rögös útján. Rögös, mert ezen a területen nincsenek kitaposott ösvények, nincsenek kész receptúrák a kakaóbabok pörkölésére, az ideális kakaó-cukor-kakaóvaj arányra. Ezt a készítőnek kell éreznie. Próbálkozások, tapasztalatok sora előzi meg a kész tábla létrejöttét, és mindig van, lehet mit finomítani, így ez egy véget nem érő, de nagyon izgalmas kalandozás a kakaóbab kibontakozásának világában. S ezután egy újabb lépcsőfok, hogy a végletekig tökéletesített csokoládé ízlik-e a fogyasztóknak vagy sem, hiszen a személyes impulzusok még korántsem jelentik a teljes sikert. Kellenek a visszajelzések, hogy a készítő megbizonyosodhasson róla, hogy jó az irány, megfelelő az út, amit választott magának.

Büszke vagyok rá, hogy egyike lehetek, azon első személyeknek, aki a Salamon-szigetekről származó kakaóbab ilyen stílusú reprezentálásának tanúja és kóstolója is egyben. Stílus? Igen, az. Egy ilyen csokoládé már a készítője stílusáról is nagy mértékben árulkodik. Lehet, hogy túlmisztifikálom a dolgot, de számomra a valódi „csokoládé-mesterség” valahol itt kezdődik...

A trópusi éghajlatú Salamon-szigetek a Csendes-óceán déli részén, Melanéziában található. Több mint 900 vulkanikus talajú sziget alkotja. Ez az innen származó kakaóbabból készült csokoládék ízében is jól érezhetően visszaköszön. A szigeteken bármerre megy az ember mindenütt van kakaó, kisebb-nagyobb, néhány tízhektáros hektáros vegyes ültetvényeken termesztik a kakaófát és más trópusi gyümölcsöket. 4-5000 tonna az éves termelésük (forrás: PHAMA). Több mint 50 %-a a termelőknek és feldolgozóknak hölgy. Ugyanakkor érdekes, hogy a pörkölésben, szárításban már a férfiak dominálnak. Az egyik legnagyobb volumenű exporttermékük a kakaóbab. Amelonado, Trinitario s helyenként Criollo kakaófajtákkal dolgoznak. A Salamon-szigeteken termett kakaóbabok csokoládéiban némi füstösség, olajos magvak, zöld oliva, karamell, csonthéjasok jegyei és egy erőteljes mézesség érezhető.

Lássuk, hogy ebben a 72 %-os, egész pontosan Guadalcanalon termett, Trinitario típusú kakaóbabbal készült táblában mennyire sikerült ezt visszaadni! Szép fénye, színe megkapó látványt nyújt egy csokirajongó számára, a formavilágáról nem is beszélve. Jól roppan, szépen törik. Illata fokozatosan nyílik, időt hagyva a képzeletünknek, hogy mi mindent érzünk ki belőle. Először a méhviasz impozáns illata lengi be az egész teret. Nem túlzok, ahogy kibontottam, már egy méterről is lehetett ezt érezni. Majd egy savanykás, trópusi gyümölcsös illat (engem kissé a physalisra emlékeztetett) jutott róla eszembe. Majd következtek a pörkölési jegyek, dohánnyal-vaníliával megtámasztva.

Jól olvadó a textúrája, szemcsékkel nem találkoztam a szigorú, diagnosztikus majszolásom közepette. Ízében a mézesség és a mélyen kakaós jegyek egészülnek ki a fent említett, de már diszkrétebb gyümölcsösséggel, valamint egy étcsokoládétól nem megszokott vaníliás-tejes-mézes kávéssággal, amolyan melange-os jelleggel. Lágy savak és finom csersavak teszik teljessé az ízek palettáját. Vagyis a feladatot jól megoldotta a tábla, hiszen hozta a szigetekre jellemző aromák szinte mindegyikét.

Az elemzés során annyira belelkesültem, hogy bátorkodtam egy ötputtonyos aszúval is összekóstolni és nagy örömmel vettem tudomásul, hogy mennyire jól passzol hozzá, erőteljes karamellizált mandula ízét szabadította fel a csokiból a Palkó Pince 2008-as, borostyánba hajló, aszalt kajszis-mazsolás, finoman botrítiszes nedűje.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
70 g/2150 Ft

2019. január 14., hétfő

Funkcionális csokik-avagy a humusz „reinkarnációja”

Egy érdekes kis kóstolóra invitáltak meg ma engem, amelynek keretében igazán különleges csokikat kóstolhattam. A magyar tulajdonosokkal bíró HLBS cég higiéniai, bőrápoló készítményeket, táplék-kiegészítőket forgalmaz és emellett körülbelül két évvel ezelőtt egy olyan fejlesztésbe is kezdett, amelynek eredményeként a csokoládét, ha lehet mondani, még egészségesebbé tették.

Köztudott, hogy a magas minőségű és kakaótartalmú csokoládénak számos jótékony tulajdonsága van. Csak párat említve: élénkítő hatású (a kávéval ellentétben lassabban hat, de elnyújtott a hatása), kedélyállapot-javító, jótékony a szív- és érrendszerre, javítja az emlékezetet, csökkentheti a vérnyomást (amennyiben az nem extrém magas), sok hasznos ásványi anyagot tartalmaz (pl. réz, cink, mangán, magnézium, foszfor).

A HLBS cég kutató csoportja, Dr. Csicsor János (huminsav-szakértő, vegyészmérnök) vezetésével egy olyan terméket hozott létre, amely egyesíti a csokoládéban rejlő pozitív hatásokat a huminsav és más „kvázi superfood”alapanyagok kedvező hatásaival.

ChocoDream Premium Chocolate sorozat néven egy egész palettát állítottak össze a „funkcionális” csokoládékból. A kapocs e termékek között a csokoládén kívül a huminsav. Termékeik alapanyagául minőségi belga csokoládét és a világviszonylatban is kiváló minőségűnek számító, hazánkban bányászott természetes humusz ásványokat (leonardite, tőzeg) használnak fel.

Dr. Csicsor János ismeretei a huminsavak kapcsán rendkívül széleskörűek. A  vörös iszap katasztrófa után például bátor kísérletekkel igazolta, hogy a huminsav alkalmas a szennyezett területek semlegesítésére. S ezt követően az ő módszerét használták fel 800 hektárnyi károsodott terület „rehabilitására”.

A huminsavak (leegyszerűsítve a földben található szervesanyagok, humusz bomlástermékei) számomra leginkább az újkeletű növénykondícionálókból ismertek, amelyekben a növények tápanyag-felvételében, stressztűrésének fokozásában bizonyítottan jótékony szerepet játszanak.

 Az emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatásaival csak most ismerkedtem először: külsőleg például bőrregeneráló, gyulladáscsökkentő hatású; belsőleg antioxidáns, a felszívódást segítő, fájdalomcsillapító hatású és gazdag ásványi anyag-forrás lehet számunkra.

Kicsit utánanéztem tudományos berkekben, hogy mi mindent írnak a huminsav humán felhasználásáról, de úgy látom, hogy a növény-egészségügyi, talajtani hasznosítása az ami igazán kiforrott már, az emberi szervezetre gyakorolt tulajdonságai egyelőre még erősen kutatott terület.

Éppen ezért is kíváncsian vártam e csokoládék kóstolóját, amelyek egyébként alacsony glikémiás indexű maltitollal, steviával készültek. A hosszú bevezető után lássuk is, hogy mit tudnak ezek a szépen, kis kocka formájában csomagolt, igényes megjelenésű csokik!

A kóstolást a „Silhouette” (vélhetően ezzel a karcsúságunkra utaló) névre keresztelt termékkel kezdtem, mely 70 %-os, belga étcsokoládéba bujtatott útifűmaghéjat (étvágycsökkentő, bélfal-regeneráló hatású) és huminsavat tartalmaz. Kissé fehéres barna színű (ez adódhat az adalékanyagból is), olvadékony állagú csoki, amelyből számomra az útifűmaghéj porának köszönhetően leginkább csak a kis kesernyésség és vegetalitás jött elő. Ennek állítólag van egy málnás változata is, amely valószínűleg közelebb hozza a fogyasztó szívéhez ezt a csokit.

A Dark Ganoderma csokoládé következett. A huminsav mellett a Pecsétviaszgomba (reuma, asztma kezelésében hatékony) porát is tartalmazó csokoládé szebb színével, több fényével, enyhe savasságával, pici szárító érzetével különült el az előbbi csokitól, amelynek alapanyaga egyébként ugyanaz, mint az előző.

A Dark Red grape seed csoki már nevével is csábítónak bizonyult számomra. A kékszőlő mag, mint értékes (erősen antioxidáns, érfal-regeneráló) táplálékkiegészítő az elmúlt években eléggé felkapott termékké vált (egy időben jómagam is fogyasztottam).  Érdekes módon, bár a csokialapanyag megegyezik az előzőekkel, ez a csoki kissé ragadósnak bizonyult, talán a szőlőmag nem ugyanúgy  viselkedik a csokiban, mint az előbbi plusz adalékok, amit a csoki készítésekor érdemes lenne figyelembe venni. Ennek ellenére ez a csoki ízlett eddig a sorból a legjobban. A szőlőmag jól „állt” ennek a csokoládénak, kiemelte a kakaó pörkölési jegyeit.

A Dark Buckthorn, avagy a homoktövises (igen jó immunerősítő) változat is kifejezetten ízlett. Ilyen jó homotövises terméket még nem ettem (pedig nemrég még egy homoktövis pálinkával is bepróbálkoztam, de az sem hozta hozzám közel ezt a gyümölcsöt). Ennél a kockánál sikerült eltalálni az extra „feltét” és a csokoládé arányát, úgy, hogy az valóban kiegyensúlyozottan gyümölcsös és kakaós egyben.

A végére pedig két közel 34%-os kakaótartalmú tejcsokoládé maradt. Az egyik „csupán” huminsavval gazdagított (Milk Humic acid), illatában finoman gyümölcsös, rendkívül olvadékony, de ízében kissé egysíkú, szinte kaparóan édes ízhatású tejcsoki, a másik a már jobb arányú, közkedvelt (emésztést segítő tulajdonsággal bíró) liofilizált málnával „dúsított”, szörpikés zamatú, de a málna savai ellenére is még eléggé édes ízű Milk Raspberry csokoládé volt.

Összességében azt gondolom, hogy nagyon jó az elképzelés, jó az irány, de én a csokoládé tekintetében azért picit változtatnék. Két járható utat tudok elképzelni erre vonatkozólag. Az egyik, hogy abszolút raw, azaz "nyers" csokoládét alkalmazhatnának a készítők, hiszen, ha már az emberi egészségre szeretnének maximális pozitív hatást gyakorolni, akkor ez a csokoládétípus jóval magasabb arányban tartalmazza mindazt a kedvező hatású összetevőt, amelyek a fentiekben felsorolt előnyös hatást gyakorolják ránk, alacsony szintű, azaz inkább kíméletes feldolgozottságukból kifolyólag. Az ilyen csokikat azonban itthon nehéz elfogadtatni a fogyasztókkal, lévén, hogy ezek állaga, íze, megjelenése távol áll a magyar ízléstől és a megszokott csokoládé aromajegyektől.

A másik irány egy kiemelkedően magas minőségű, bean-to-bar, (netalán még termőhely szelektált is) csokoládé alapanyag lehetne, amellyel csak kevesen foglalkoznak hazánkban. Ezzel maga a termék is gazdagabb lenne (még, ha nem is a „raw magaslatokban járna” a tápértékeket illetőleg) és a csokoládé-gourmék is szívesebben nyúlnának ehhez a nem utolsó sorban igen fontos és hasznos adalékanyagokkkal kiegészített termékhez.

A ChocoDream csokik világába a HLBS cég képviseletében Nagy László (Tel: 30/182-8063) és munkatársa kalauzolt engem, amelyet ezúton is köszönök nekik.

2018. december 28., péntek

Max Chocolatier-sor

Nemrég az EndorFineCsokoládéboltban jártam, ahol egy klassz kis sort kóstolhattam meg ettől a remek csokoládé manufaktúrától.

A Max Chocolatier műhely Svájc szívében, Lucernben készíti különleges csokoládé termékeit, amelyek között a csokoládékrémektől, a táblás csokikon át, a csokis sütikig sok minden megtalálható. Itt és Zürichben, a saját kis látványboltjaikban pedig meg is kóstolhatjuk, illetve megvásárolhatjuk az impozáns megjelenésű csokoládéremekeket.

Max, valójában a csokoládé műhely tulajdonosának fia, aki imádja a csokoládét. A műhelyben pedig négy csokoládémester dolgozik azért és azon, hogy a legjobb minőségben tudják termékeiket elkészíteni. A csokoládé alapanyagok a szintén svájci, fair trade, Felchlin cég Grand Cru sorozatának tagjai.

Nekem most az Opus Blanc Sélection vérnarancsos változatát, a Rio Huimbi tökmagos változatát és a Bolivia Cru Sauvage tábláját volt szerencsém megkóstolni. Ez a sorrend egyben megegyezik azzal, hogy melyik tábla nyerte el leginkább a tetszésemet.

Opus Blanc Sélection mit Orange: A 35,1 %-os kakaóvaj tartalma sok mindent elárul magáról az alapcsokiról. A hozzá felhasznált kakaóvaj Dominikáról származik, s elsősorban virágos, vaníliás ízek jellemzik. Ez egyébként egy saját fejlesztésű alapanyag. Finom, de mégis nekem állagban kissé tapadós hatású. A vérnaranccsal jó sikerült ugyan ellensúlyozni a fehércsokoládékban alapból rejlő édességet, de helyenként a hozzáadott savaknak köszönhetően a vérnarancs savanykássága már-már túlzónak is bizonyult. A lecsengése talán a legjobb ennek a táblának, amikor a gyümölcs naturális íze a legjobban megjelenik a szájban, hosszan megmaradóan, picit kesernyésen vérnarancsos ízével, ami kiegészül vaníliás édességgel.

Rio Huimbi Kürbiskerne: Ez is saját fejlesztésű csokoládé alapanyaggal készült tábla. Rio Huimbi az ecuadori Esmeraldas régióban, a Huimbi folyó mentén található kakaótermőhely. Az itteni kakaóbabok csokijában karamell, maláta, magvak aromái érződnek. A 42 %-os kakaótartalmú, kiváló tejcsokoládéban a karamellizált tökmag pörkölési aránya tökéletesen eltalált. Tökmagolajra emlékeztető selymes íze úgy olvad egybe a csokoládé textúrájával, hogy szinte észre sem vesszük a határt a csokoládé és a tökmag között. Elegancia, pörkölési jegyek, karamellízek-zsenialitás. Nagyjából így lehetne összefoglalni a táblát. A csokoládéból egy árnyalattal, ha többet éreznénk, akkor már-már életem egyik legjobb csokijaként tartanám számon, de azért így is közel van e címhez.

Bolivia 68 Cru Sauvage: Az Amazonas bolíviai esőerdeinek, Beni régiójából származnak e csoki vadon termő, „Criollo Amazonico” kakaóbabjai, amelyeket mélyen kakaós, csonthéjasokra és citrusokra emlékeztető aromák jellemeznek a készítők szerint.

A 60 órán át konsírozott, selymes tapintású, fényes, jól roppanó, vékony táblájú csokoládé már viszont bekerült életem legjobbjai közé. Na, nem mintha ez akkora nagy szó lenne, de nekem mégis az! Illat-, ízjegyei annyira gazdagok, hogy szinte összefoglalni is nehéz, mi minden jut róla eszembe. Először az aszalt szilva és a dohány aromáival ismerkedhetünk meg általa, majd mézesség, virágosság jelenik meg benne. Aztán csendben átsétálunk a fűszerek világába, ahol ázsiai hangulat lengi be képzelő erőnk határtalan terét. Az utóízében pedig Bolívia finoman kakaós ízjegyekkel megáldott kakaóbab szemeinek lenyomata tükröződik vissza. Bár én a citrusosságot kevésbé fedeztem fel benne, nekem így is tökéletes volt a tábla.

Ezek alapján a csokik minőségről most csak ennyit írnék le: „élmény kóstolni őket”!