2017. augusztus 13., vasárnap

Palkó borok górcső alatt

Pár hete lehetőségem nyílt megismerni Palkó Gabriella és Palkó Norbert borait. Egy egész szép kis sort kóstoltam tőlük végig. Na, de kik is ők? A kicsinynek nem mondható, 6 hektárnyi birtokon, Abaújszántón gazdálkodó fiatal kertészmérnök házaspár néhány éve kezdett saját szőlőterületet gondozni. Előtte más vállalkozásokban, illetve más szőlészetekben dolgoztak.

Tokaj-hegyalján egy ekkora birtok már elég komolynak mondható, mégis nehéz dolog felvenni a versenyt a már évtizedek óta működő, nagynevű borászatokkal. Azt gondolom azonban, hogy nem is ez a céljuk. A föld, a szőlő, a hegy szeretete az, ami hajtja őket. Munkájukat mind a szőlőben, mind pedig a pincében, nagy precizitással végzik. Ugyan a pincében még nem jártam (eddig), de a boraik minősége mindenképpen erről tanúskodik.

A dűlőszelektált tételeik (Kassaváros, Báthori, Sulyom, Agyag) a hagyományos hegyaljai fajtákat rejtik magukban, a termőhelyek adta finom ásványossággal kiegészítve.
Kezdjük is a sort a 2015-ös Kassavárossal, amely egy reduktívan készült, száraz Furmint, igazi vulkanikus talajú, legendás dűlőről származik, ahol az északi erős szelek az aszúsodásnak kevés esélyt adnak, ámde az egészséges szőlőből származó, száraz boroknak annál inkább.

Halvány szalmasárga színnel nyit a pohárban. Illatában leheletnyi kén érződik, de ez talán a csavarzár számlája írandó zárkózottságra utal csupán, nem többre, mivel gyorsan ki is szellőzik. Hamarosan a gyümölcsösség érződik rajta inkább, citrusosságban kiteljesedve. Ízében ez párosul a furmintos almás-körtésséggel. Nem intenzív, nem nagy testű, 13 %-os alkohol tartalma ezzel arányban is áll. Számomra, és akikkel kóstoltam, velük is egyetértésben írhatom, hogy ez egy igazán jó nyári fröccsbor.

Ezután egy érdekes kis játék következett a Hárslevelű fajtával, amelynek két szintén csavarzáras, ámde különböző dűlőről és különböző évjáratából származó arcát lehet felfedezni.

A Báthori 2015-ös Hárslevelű nevét az egykori Báthori András birtokról kapta. A borvidék nyugati szélén található, szintén vulkanikus alapkőzettel bír ez a terület. Az előbbinél mélyebb szalmasárga színe már aranyba hajló. Pici bennszorult kén ebből is érződik az első másodpercekben, de aztán szépen kinyílik ez is és egy nem szokványos, ámde annál kellemesebb Hárslevelű tárulkozik fel előttünk. Illatában is már érződnek az ásványok, de ez a lecsengésben teljesedik ki igazán. A fajta édeskés illatát ez is sejteti, ízében azonban már egy jóval karakteresebb vonal jelenik meg. Finom, arányos, de mégis élénk savakkal. Pici maradékcukor villan be, ahogy kóstolgatom. Az ízét is átjárja az illat mézes-édeskés felhangja, de csak a háttérben lehet érezni. Ananászos-kukoricás-vajas ízek egymást váltogatva jelennek meg benne. Egészen hosszú, savas lecsengésében is érződik a mineralitás. Pompás kis borocska!

A Sulyom 2016-os Hárslevelű nekem egy egészen más kategória. Nem tudom, hogy a dűlő, az évjárat vagy a technológia mássága az oka, de egy kissé könnyedebb stílust képvisel, ezt az alkoholtartalombeli minimális, félszázalékos különbség, valamint a pohár falán való gyorsabb mozgás is alátámasztja. Nagyon friss még az illata, íze is. Illata enyhe szappanossággal nyit, de citrom-almahéjas aromák is érződnek belőle. A savai is üdítőek. Olyan az íze, mintha frissen harapnánk bele a szőlőbe, kiegészülve a körte, a pemetefűcukorka és az ásványos jegyekkel. Nagyon hosszú ez a bor is, bár inkább a savak és kis fanyarság maradnak meg belőle az emlékezetemben. Érdekes, hogy ez a fekete csavarzáras, az előbbi meg a citromsárga. Én megfordítanám, nekem valahogy az előbbi a testesebb, a tartalmasabb, de azért ez a bor sem leírandó ám, sőt!

Most pedig térjünk át kicsit egy édesebb világba! A Szent Erzsébet Furmint 9,5%-os alkoholja mellé 177 g/l cukor társul. Kifejezetten édes szájúaknak való ez a bor, és bár én nem vagyok az, nekem is nagyon tetszett. Aranyszíne, mély, mézédes-kései jelleggel igencsak megáldott illata, azonnali megkóstolásra csábít. Elsőre olyan varázsszavak jutnak eszembe, hogy „hű, de öblös, hű de édes, hű, de behízelgő”! Meg az, hogy „Fincsi”-ez mindenkinél az első reakciók között volt. Lágysága csalóka, a végén nagyon kellemesen jönnek azok a finom savak is belőle. Aszalt körtés, trópusi gyümölcsös, birses, szinte már-már muskotályos zamatok sziporkáznak a kortyokban, amiket nagy örömmel nyeldes, ki kóstolja! Szép bor! Érdemes ezt még fokozni? Hát, én megtettem, a Rózsavölgyi nicaraguai, 72 % -os Chuno csokijából majszolgattam pár kockával hozzá. A csokiról majd később írok még, most csak annyit, hogy a nagyon nemes tábla csodásan kiegészítette a bort!

Végül pedig, de nem utolsó sorban jöjjön az 5 puttonyos aszú, de még milyen aszú! A 2008-as áldásos évből egy igazi remekmunka. 145 g/l cukortartalma szinte „elenyésző” az előzőhöz képest, de azért ez sem csekély. Az előzőnél kicsit magasabb alkohol, (11 %) kicsivel magasabb savérzet jellemzi. Mély arany színe, rendkívül gazdag, kandírozott trópusi gyümölcsökkel, botritiszzel, mazsolával tobzódó illata már lendít is tovább a korty felé és meg sem állunk, amíg el nem fogy az üveg...Íze ugyanezen zamatok játékos tánca, a nagyon finom savakkal jól balanszírozott harmóniája. Hosszúság, mélység, komplexitás ez a bor. Nem is cifrázom tovább, mindenki kóstolja meg és kész!!!
Azért természetesen ehhez is kóstoltunk egy szintén nicaraguai, 72 %-os csokit, még hozzá a ChocoCard legújabb bean-to-bar tábláját, hát ez sem volt kis élmény, de erről is majd később beszámolok...addig is hajrá beszerezni az aszút (és persze a társait)!

2017. június 11., vasárnap

Hajós-Györköny egy menetben

Az elmúlt napon két pincefalut is meglátogattunk. Az 1250 présházas, gyönyörű pincesorokkal bíró Hajóson kezdtük a kis bortúránkat. Az aprócska Schön Pincében a tulajdonos a fiatal, lelkes Schön Gábor fogadott bennünket. Már régóta terveztem, hogy meglátogatom őt a kis szentélyében, most végre ez a pillanat is eljött. Nagy örömmel és várakozással kóstolgattam a borait. Szép sort állított össze nekünk, Gábor, így nem csalatkoztunk.
Egy alacsony hőfokon, hosszan erjedt diszkréten illatozó, elegáns, cukorkás-citrusos Cserszegi fűszeressel nyitottuk a sort, amelyhez Faltum István sajtkészítő fűszerekkel, olajokkal átítattott finoman olvadó Ricotta sajtját falatozgattuk. Könnyed, nyári hangulat kerített hatalmába a páros kapcsán.Ezt az érzést a már jól ismert Hel’ó Kitty rosé finoman málnás, enyhén szénsavas játékossága csak tovább fokozta. István mindeközben egy újabb olasz sajtkölteményt, a Burratát tálalta fel nekünk, amely gyakorlatilag egy tejszínes töltelékkel készült, friss gyúrt sajtbatyu, mozzarella kéreggel.
Ezután pedig el is érkeztünk a vörösborokhoz. Egy 2015-ös fajtajelleges, csokis ízekkel megáldott Cabernet franc-t kóstoltunk palackból, majd Gábor megmutatta a fahordós tételeit is, 2016-ból. Így a szilvás Merlot-t, a szintén csokis Cabernet franc-t, a meggyes-marcipános Kékfrankosát is, illetve e három házasítását, amelyben talán a Kékfrankos meggyessége és a Cabernet fűszeressége érződött a leginkább.

Közben, hogy ízlelő bimbóink kellően ki legyenek szolgálva, kóstoltunk még persze sajtokat is. A Cabernet-hez egy francia Chaource nevű markáns ízű sajtot, amely narancsosabb színű, lágy brie-hez hasonlítható leginkább (jól kihozta a bor csokisságát).

A kóstoló (és egyben talán a nap) fénypontja volt számomra, amikor zárásként egy francia recept alapján készült, egy hónapja érlelt Trappista sajtot kóstoltunk, sütőtökös-baracklekvárral. Ez valami fenomenális volt!!!
Gábor révén eljutottunk a jóval nagyobb léptékekben tevékenykedő (kb. 30 hektáros szőlészetbe) a Kovács Borházba is, ahol hatalmas (10-14 ezer literes), díszesen faragott hordókat rejt a szintén elég (hajósi viszonylatban mindenképp) gigantikus pince mélye. 
Itt egy olyan borral indítottuk a sort, amely az ország első Cserszegi fűszeres ültetvényéből származó szőlőből készült. A reduktív, nagyon illatos, egész kis zömök, körtés-virágos aromájú borocska tetszett mindenkinek. Majd egy felettébb macerás termék, a szalmabor következett, ami 75 napon át szalmán aszalt Pölöskei muskotály szőlőből készült. Ritkán találkozhatunk ilyen borral itthon, így ez egészen kuriózum volt, ahogy a 75-ös Rajnai rizling is, ami még máig sem esett szét, bár azért persze elérte az aggkort zamatában. A vörösboraik közül egy 2012-es még fában pihenő Cabernet sauvignon került poharunkba, konyakmeggyes, rumos-csokis karakterrel.
Ebéd után a szintén sváb gyökerekkel megáldott, egységes arculatú pincesorokkal bíró Györköny felé vettük az útirányt, ahol elsőként Braun Zoltán polgármester úr pincéjébe és Wein & Speiz Fogadójába látogattunk. Nos, itt is igen tartalmas borsorral találtuk magunkat szemben. A helyi borversenyen aranyérmet nyert Irsai Olivér továbbra is (mi is részt vettünk a bírálatában, így kíváncsian vártam a fejlődését) szép arcát mutatta. Az illatos, elegáns bor könnyed virágos-citrusos stílusával mindenütt megállná a helyét. A szamócás, szőlővirágos illatú Kékfrankos rosé finom savaival nyűgözött le. Zoli Kékfrankos-Cabernet franc és sauvignon házasítása 2015-ből kifejezetten tetszett, harmonikusságával, finom savaival, ászkolt jellegével egyaránt.
A 2015-ös Kékfrankos kellemesen bársonyos, elegáns, pirosbogyós (talán som?)lekváros-likőrös-vaníliás érzete nagyon izgalmas karaktert adott ennek a fajtának.

Szintén ebből az évjáratból kóstoltunk még egy Cabernet franc-t is, amely a többségnél elnyerte a legszebb vörösbor címet az eddigiek közül. Testes, fűszeres, aszalt szilvás, nagyon hosszú lecsengése miatt ez nem is csoda.

A 2012-es mély színű, nagyon vastag Pinot noir borának nekem az illata tetszett leginkább, puncsos-kókusztekercses aromái meglepőek, majd a bor tanninjai is, de emlékezetes élményt nyújtott ez is, az biztos.
Megkésve bár, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk meg utolsó előtti állomásunkra, Száraz Sándor pincéjébe. Sanyi bácsinál palackozott borokat és azok még hordóban lévő változatát is kóstoltuk, egyfajta játékként, hogy lássuk a különbséget. Kinek előbbi, kinek utóbbi ízlett jobban. Elsőként azonban egy fehérrel kezdtünk itt is. A kb. 8 fajta szőlő együtt szüretelésével készült vegyesfehér bor cserszegis-muskotályossága, pattogatott kukoricássága érdekes kombinációnak bizonyult ízérzetben.
Majd egy Kékfrankos-játékkal folytattuk a sort. Megkóstoltuk 2016-os, 2015-ös évjáratú vörös- és ’16-os siller, rosé borait is. Az október elején szüretelt Kékfrankos szőlőből készült rosé kellemesen gyümölcsös karaktere üdítőleg hatott. A siller pedig egy kifejezetten jó ivású már-már tanninos, testes borocska volt. Az idősebb vörösbor savai, csersavai már kerekedtek, bársonyos jelleget mutatnak, míg a fiatal rakoncátlan még kicsit, de nagy potenciált hordoz. Puncsossága különösen figyelemre méltó volt. Ezen tételek hordóban szunnyadó változatainak végigkóstolása inkább csak a hőfokokkal való játéknak bizonyultak, karakterben azért nagyon nem tértek el, lévén, hogy az öreg hordók már nem adnak sok pluszt a borokhoz, viszont egy igazi kincsre bukkantunk, amikor a 2016-os Merlot-Zweigelt-Portugieser házasítást kóstoltuk. A rubinvörös, nem testes, de lágy, bársonyos bor a nap legjobban iható, legkönnyebben lecsúszó, mégis zamat gazdag bora címet nyerte el.

Pámer Jánosnál zártuk a napot egy kis kötetlen beszélgetés keretében, amely már nem is inkább a borokról, hanem a jó hangulatról szólt. A Zweigelt-Kékfrankos zömökebb rosé után egy a györkönyi termőhelyre oly jellemző Kékfrankost kóstoltunk az előző évjáratból. A jóízű, hosszú lecsengésű, kissé talán „meszes” karakterű bor méltó lezárása volt ennek a sok tekintetben is izgalmas napnak. Köszönjük a vendéglátást és a sok törődést, amit kaptunk ma mind Hajóson, mind Györkönyben. Aki e falvak mellett jár, térjen be egy kortyintásra, nem fog csalódni!

2017. május 14., vasárnap

Rosalia gyorskör

Évek óta nem voltam Rosalián, gondoltam, itt az ideje, hogy ismét kilátogassak erre a fesztiválra. Néhány nagyobb és pár kisebb, vagy kevésbé ismert borászat boraiból válogattam egy-két érdekesebb tételt.
Szivek György és Péter boraihoz eddig még nem volt szerencsém, ezért is kezdtem náluk. A Neszmélyi borvidéken, azon belül Kesztölcön tevékenykedő borászat kínálatában -mint azt megtudtam- már organikus borok is szerepelnek, melyek közül én a 2016-os Zweigelt rosét kóstoltam. Ebből a fajtából nem feltétlen próbálkoznék rosé-t készíteni, de épp ezért voltam rá kíváncsi, hogy a tavalyi hektikus év után mit sikerült kihozni belőle. Halvány rózsaszín színe, gyors lefolyása is mutatta, hogy egy könnyedebb borocska várható. És valóban inkább az egyszerűbb, könnyű, élénk savú rosé kategória ez. Cukorkás illata tetszett. A 2015-ös Rizlingszilváni boruk a fajtához képest diszkrétebb oldalát mutatta. Nem egy hosszú ideig érlelendő fajta, de ennek savai még szépen tartják a bort. Valószínűleg finom seprőn is nyugodhatott, mert fel-fel sejlett benne némi vajasság, és főtt kukoricás zamat.

A közel 60 hektáron termelő szőlőskislaki Katona Borház Nálad vagy Nálam fantázia névre hallgató 2016-os bora, valójában egy Cabernet sauvginon-Portugieser rosé. Utóbbi fajta önállóan talán megint csak nem épp egy tipikus rosé fajta (én lehet, hogy a jó alapnak tűnő Cabernet-t nem is házasítottam volna, mert inkább elvett belőle a Kékoportó). A Portugieser adott ugyan némi gyümölcsöt a cuvée-hez, de azt a karakteres ízt is, amit sokszor magán hordoznak borai (ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tény, hogy a fajtajelleg része). A Cabernet fűszeressége viszont szépen hozta a fajtától elvárható ízeket ebben a relatíve hosszan héjjon tartott borban. Színe szinte sillerbe hajló, illata és lehelletnyi tanninja is a hosszabb kontaktidőre utal. 2016-os Flört boruk az Irsai Olivér és a Sárga muskotály jó arányú találkozásából született. Elképesztő illata után, talán kicsit kevesebb az íze, de így is nagyon finoman rózsaolajos, licsis (szinte már-már Tramini jellegűen). Hosszú lecsengésében pedig mindez még kiegészül egy kis körtés ízzel is. Könnyen értelmezhető, jó kis házasítás.

A hajós-bajai Koch Borászattól két rosét vettem górcső alá. Mimást, mint a Cannes-ban (Le Mondial du Rosé borversenyen) nemrég arany érmet nyert Néro és egy Cabernet sauvignon bort? Előbbi érthető módon lett arany érmes, gyönyörű színe levett a lábamról, illata, íze finoman gyümölcsös-fűszeres-tuttifruttis (ez a fajta szerintem igazából rosénak kiváló, vörösbornak talán kicsit kevésbé alkalmas, bár pont tegnap kóstoltam egy egész jó vörösborát is). A Cabernet sauvignon rosé is ott kullogott ám az előbbi nyomában! Természetesen ez is a 2016-os évjáratból származik (vagy nem is olyan természetes ez itt a Rosalia kapcsán, hiszen több borásznál láttam 2015-ös rosékat is!). Visszatérve a málnás-bodzás, egyszerre gyümölcsös és picit vegetális borra, összességében nem kiugróan zamatosan, de mégis finoman harmonikus volt.

Maczkó Róbert borait már régóta szerettem volna megkóstolni, de most jött el végre az a pillanat, amikor erre sort is kerítettem. Egy jóivású, kellemes Pinot noir és Merlot (80/20%), alias Medveálom Rosét kortyolgattam tőle először. Classicus rosé, mely a pompás kis málnás jegyein túl nem harsog más gyümölcsöktől, vagy fűszerektől, nem is teltebb az átlagnál, nem is hosszabb, de valahogy mégis nagyon jól eső bor. A 2015-ös Blauburgere mellett viszont kicsit hosszabban is elidőznék. Mint azt megtudtam, alig tíz hónapot pihent 225 literes fahordóban, de ennyi épp elég is volt neki. Mélyvörös színe, lomha lefolyása a pohár falán sokat sejtető. Illata finoman hordozza a fa jegyeit, kiegészülve egy maréknyi meggyességgel. Testes, lágy savakkal, bársonyos, de határozott tanninokkal megáldott, szinte már-már simogató jellege nagyon lenyűgözött. Hosszú meggyes, konyakos, diszkréten étcsokis íze egy „60-as” dominikai tábláért kiáltott (s én is, bár legnagyobb sajnálatomra éppen azt most nem vittem magammal).

Kamocsay Ákos Prémium boraiból négyet kóstoltam. A 2016-os év Irsai Olivérjével kezdtem (mi mással?), szép fajtajelleges illattal indult és ugyanez a muskotályosság folytatódott ízében is. Hosszú lecsengéssel bíró, üde, friss, könnyen-gyorsan a pohárból elfogyó, finom nedű. A szintén a tavalyi évből származó Sárga muskotály bor ugyan kiugrik a pohárból (biztosan sokan is szeretik emiatt), de valahogy nekem a fajta eleganciáját, jellegét nem mutatta meg igazán, ezúttal. A fehér vonalat folytatva, egy 2015-ös Pinot gris is bekerült a poharamba, immár a testesebb kategóriát képviselendő. Nos, igen, itt már azért szintet ugrottunk. Az érett szőlőjelleg aromái és a leheletnyi herbás-körtés vonulata tetszett leginkább e bornak. Majd persze egy rosét itt kóstoltam, a 2016-os Merlot formájában testet öltve. Szép színe, frissessége, gyümölcsössége üdítően hatott. Lecsengése pedig kiegészült némi vegetalitással.

Végül Dúzsi Tamás két friss évjáratú roséjával zártam a mai sort (megint csak mi mással egy Rosé-ünnepen?). A Pinot noir roséból lehet, hogy kellett volna egy másik palackot kérnem, mert ez kicsit ziláltnak tűnt, éles savai, nem tiszta illata kis űrt hagyott bennem, ámde a Cabernet sauvignon rosé kárpótolt az előbbiért. Narancsba hajló színe, olajos lecsorgása a pohár falán, finom savai, piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető zamata (nem saját érzet, de megvettem-csipkebogyós jellege) tetszett.

Az idő rövidsége okán most csupán ennyi fért poharamba, de úgy gondolom, ezzel az élménnyel is csak gazdagabb lettem...

2017. április 8., szombat

Bonbon Fesztivál, morzsák

Székesfehérvár belvárosában, a Szent István Művelődési Házban zajlik épp a BonBon Fesztivál, amelyre persze én is kilátogattam ma. A rendezvényt inkább bonbon napoknak nevezném, a kiállítók száma alapján, de ennek ellenére érdemes egy fél napot rászánni, mert sok újdonságot lehet kóstolni rajta.
Unokatestvéremmel vetettük be magunkat az akkor még igen csendes forgatagba. Láttunk szép tortákat, hallottunk előadást csokikészítésről, gyönyörködtünk mézeskalácsokban, de a legizgalmasabb persze a kóstolás volt. 
A Csokigurunál kezdtünk. A Roveli Liquiriza medvecukros desszertje ízlett itt a legjobban. Finoman érezhető csak benne az édesgyökér egyébként karakteres zamata, amely pont jól illik a benne lévő étcsokis töltelékhez.
A balatonlellei Csilli Choco Bons számomra eddig ismeretlen bonbonműhely volt, így ott kicsit többet is elidőztünk. A selymes gyümölcspüréi közül a kávést, a kókuszost és az áfonyást ízlelgettük. Utóbbi szenzációsan friss, gyümölcsös zamata tetszett a leginkább. Ugyanezt bonbonban is megkóstoltuk, dominikai étcsokival. Érdekes volt, hogy a kissé vegetális, de mégis gyümölcsös csokival mennyire más, savasabb ízei jelentek meg az előbbi üde pürének. A belga sörös ganache-ban a barna sör ízei nagyon jól visszajöttek a puha, olvadó töltelékben és csokiban. A kókuszpürés-fügezselés bonbon roppanós kérge tetszett, de a kókuszos töltelék már nekem kicsit édes volt.

A velencei Andi sütiszalon sóskaramellás bonbonja izgalmas összhatásával, 70 %-os étcsokijával jól folytatta az előbbi sort, de ami igazán meglepett az a paleo Sacher tortájuk. A zöldbanán liszt, házi kajszilekvár és paleo csoki kombó töménysége ellenére nagyon kellemes volt. A lágysága is elvarázsolt. Érdemes megkóstolni a rendezvényen, vagy akár egy velencei kirándulásunk során is, de hagyjuk ezt a desszertet a falatozgatás végére, mert utána már nehéz bármit is kóstolni.

Az EndorFine Csokoládéüzlet olajos magvas válogatásai igencsak felkeltették unokatesóm érdeklődését. Én sajnos nem élhetek ilyen finomságokkal, de neki nagyon ízlettek. A magam részéről a Rózsavölgyi Manufaktúra perui 71 %-os szenzációs csokit választottam e standnál, amit aztán az esti filmnél bocsájtottam ízlelőbimbóim rendelkezésére. „Akik” nem is tiltakoztak a feladat előtt, sőt alig akarták abbahagyni e csoki majszolgatását. Nem túlzás azt állítani, hogy minőségben ez a csokoládé vitte ma a prímet, de nem is vártam tőle mást. (Részletesen viszont majd később számolok be erről az élményről, egy külön fejezetben...)
A Rimóczi Art grillázsait már sokszor kóstoltam. Az ő standjukon aki nem talál Húsvétra ajándékot, az sehol sem. Nagyon szép, ízléses csokidesszertek várják, hogy kiválasszuk erre az ünnepre a megfelelőt. Mi ki is használtuk a lehetőséget, persze nem csak másoknak, magunknak is vettünk itt némi ajándékot. Ami itt a legkülönlegesebb csemegének tűnt, az a sült marcipán batyu volt, amely aszalt gyümölcsöket rejt belsejében. Az édes-savanykás-kesernyés nassolni való nem csak látványos, hanem finom is, izgalmas ízekkel bír. Csak ajánlani tudom ezt is!

Ennyit röviden a fesztivál-morzsákról, a többit kóstolja mindenki a helyszínen!