2017. április 8., szombat

Bonbon Fesztivál, morzsák

Székesfehérvár belvárosában, a Szent István Művelődési Házban zajlik épp a BonBon Fesztivál, amelyre persze én is kilátogattam ma. A rendezvényt inkább bonbon napoknak nevezném, a kiállítók száma alapján, de ennek ellenére érdemes egy fél napot rászánni, mert sok újdonságot lehet kóstolni rajta.
Unokatestvéremmel vetettük be magunkat az akkor még igen csendes forgatagba. Láttunk szép tortákat, hallottunk előadást csokikészítésről, gyönyörködtünk mézeskalácsokban, de a legizgalmasabb persze a kóstolás volt. 
A Csokigurunál kezdtünk. A Roveli Liquiriza medvecukros desszertje ízlett itt a legjobban. Finoman érezhető csak benne az édesgyökér egyébként karakteres zamata, amely pont jól illik a benne lévő étcsokis töltelékhez.
A balatonlellei Csilli Choco Bons számomra eddig ismeretlen bonbonműhely volt, így ott kicsit többet is elidőztünk. A selymes gyümölcspüréi közül a kávést, a kókuszost és az áfonyást ízlelgettük. Utóbbi szenzációsan friss, gyümölcsös zamata tetszett a leginkább. Ugyanezt bonbonban is megkóstoltuk, dominikai étcsokival. Érdekes volt, hogy a kissé vegetális, de mégis gyümölcsös csokival mennyire más, savasabb ízei jelentek meg az előbbi üde pürének. A belga sörös ganache-ban a barna sör ízei nagyon jól visszajöttek a puha, olvadó töltelékben és csokiban. A kókuszpürés-fügezselés bonbon roppanós kérge tetszett, de a kókuszos töltelék már nekem kicsit édes volt.

A velencei Andi sütiszalon sóskaramellás bonbonja izgalmas összhatásával, 70 %-os étcsokijával jól folytatta az előbbi sort, de ami igazán meglepett az a paleo Sacher tortájuk. A zöldbanán liszt, házi kajszilekvár és paleo csoki kombó töménysége ellenére nagyon kellemes volt. A lágysága is elvarázsolt. Érdemes megkóstolni a rendezvényen, vagy akár egy velencei kirándulásunk során is, de hagyjuk ezt a desszertet a falatozgatás végére, mert utána már nehéz bármit is kóstolni.

Az EndorFine Csokoládéüzlet olajos magvas válogatásai igencsak felkeltették unokatesóm érdeklődését. Én sajnos nem élhetek ilyen finomságokkal, de neki nagyon ízlettek. A magam részéről a Rózsavölgyi Manufaktúra perui 71 %-os szenzációs csokit választottam e standnál, amit aztán az esti filmnél bocsájtottam ízlelőbimbóim rendelkezésére. „Akik” nem is tiltakoztak a feladat előtt, sőt alig akarták abbahagyni e csoki majszolgatását. Nem túlzás azt állítani, hogy minőségben ez a csokoládé vitte ma a prímet, de nem is vártam tőle mást. (Részletesen viszont majd később számolok be erről az élményről, egy külön fejezetben...)
A Rimóczi Art grillázsait már sokszor kóstoltam. Az ő standjukon aki nem talál Húsvétra ajándékot, az sehol sem. Nagyon szép, ízléses csokidesszertek várják, hogy kiválasszuk erre az ünnepre a megfelelőt. Mi ki is használtuk a lehetőséget, persze nem csak másoknak, magunknak is vettünk itt némi ajándékot. Ami itt a legkülönlegesebb csemegének tűnt, az a sült marcipán batyu volt, amely aszalt gyümölcsöket rejt belsejében. Az édes-savanykás-kesernyés nassolni való nem csak látványos, hanem finom is, izgalmas ízekkel bír. Csak ajánlani tudom ezt is!

Ennyit röviden a fesztivál-morzsákról, a többit kóstolja mindenki a helyszínen!


2017. február 21., kedd

GasztroKlub a Terrace-ban

Február elején került sor a GasztroKlub második szeánszára, a velencei Terrace kávézóban.

Az est meghívott vendége Dr. Donkó Ádám, az ország talán egyetlen doktori végzettséggel bíró hentese. Na jó, viccet félre téve, Ádám tényleg ledoktorált a Kertészeti Egyetem Szőlészeti Tanszékén. Hobbija viszont a vadászat, illetve az elejtett vadakból és mangalica alapanyagokból készült kolbászok, szalámik, májkrémek és még sorolhatnánk, hogy mi minden készítése.
Az ő termékei mellett finom borokat, fűszeres sajtokat is kóstoltunk. A borokat szerény személyem válogatta össze, de ebben segítségemre volt Ádám is, hiszen ő szintén hozott nekünk pár tételt a balatonfüredi pincéjéből.

Az est végén pedig a Kockacsoki nassolni valóival zártuk a sort, persze azokat is borok kíséretében tettük magunkévá.

A Furmint Február jegyében, a nyitó borunk a Zsirai Pincészet Középhegy Furmintja volt 2015-ből. A mádi Középhegy dűlő bora két alkalommal szüretelt szőlőből született. Spontán erjedt és 136 literes hordóban pihent, várva, hogy aztán eljusson a fogyasztókhoz, azaz hozzánk. Illatában, ízében mézes-cukorkás jegyek kavarognak nüansznyi vegetalitással és mineralitással. Kellően hosszú, finom. Ehhez a borhoz zsíros kenyeret kóstoltunk, kétféle verzióban. Bolti, „kommersz” és Ádám szabadon tartott mangalicából készült zsírjával megkent kenyerét. A kenyér egy gárdonyi pékségből származó, erdélyi receptúra alapján kovászolt, helyi termék volt. A játék során mindenki számára egyértelmű volt a különbség. Ádám terméke selymes, lágy, nem kiugró, de finom zsíros ízű, a bor gyümölcsösségét jól alátámasztotta. A bolti zsír keménynek, alig kenhetőnek tűnt, sőt kissé mintha avas lett volna és a bor savait is kihozta, durván!

Ezután újabb játék keretében két Olasz rizlinget kóstoltunk Ádám friss (3 hetes) tölgyfaforgácsos füstölésű mangalicából készült, kellemes kolbászához. A balatonfüredi Zelna Pince Farkó-kő 2015-ös évjáratát és Ádám tavalyi borát. Az előbbi  -irányított erjesztéssel készült, 6 hónapos fahordós, és finomseprős érlelést kapott- borával, Ádám irányított erjesztésű, reduktív bora jól felvette a versenyt, sőt a kolbásszal kifejezetten gyümölcsösnek bizonyult ez utóbbi. A Zelna-bor inkább önmagában hozta a gyümölcsösséget, finom fűszerességet.

Ádám Pinot noir roséja és vörösbora következett ezután. Előző évjárat borai, egri szőlőből. A rosé narancsba hajló színe jól mutatta a fajta sajátosságát. A szűretlen mivolta ellenére is tükrösen csillogó nedű halvány gyümölcsösséggel, sóssággal és hosszúsággal jónak, de talán kevésbé terebélyesnek bizonyult. Kellett hozzá az a hosszabb idejű, 3 hetes héjon áztatás, amelytől mély színt, teltséget és rengeteg gyümölcs aromát kapott ugyanannak a szőlőnek a „termése”. Málnásság, minimális bőrösség, édeskés felhang, kis mineralitás és hosszú gyümölcsös zárás jellemzi.

A szekszárdi Pastor Pince 2015-öa Siller borát is megkóstoltuk. Miért? Csak úgy. S milyen jól tettük! Hihetetlen hosszúsággal és szélességgel párosult ez a Kadarka, Kékfrankos bor. 2 napig volt héjon, de így is nagyon gyümölcsös (eper, málna, meggy ízekkel) és hosszú; nem utolsó sorban szép színnel megáldva.

A siller után ismét áttértünk a vörösborokra. Finoman fűszeres és füstölt, 60-70 %-ban szarvashúsból, illetve részben sertésből készült kolbászt kóstoltunk két vörössel. Tóth Ferenc, egri Kékfrankos Válogatás 2012-es bora virág, puncs, meggylikőr illataival, ízeivel, teltségével, jó savaival, bársonyosságával nagyon jól illett ehhez a kolbászhoz.

Kis szünet után újabb vakteszt keretében hasonlítottuk össze Ádám zöldfűszeres-majorannás májkrém készítményét egy bolti termékkel. A különbség ránézésre is azonnal kiderült, de a végső bizonyíték a minőségbeli ugrásra az volt, hogy a boltit rendre eltolták a vendégek, mondván, hogy egy falatnyi elég volt belőle, egye meg, aki megkente vele a kenyeret (vagyis mi).

Bősz Adrián szekszárdi, Merlot Reserve 2011-es fűszeres, vaníliás, csokis bora édeskés, ám kissé zárkózott jegyei ellenére is nagyon jól passzolt a Kockacsoki kalocsai fűszerpaprikás-meggyes étcsokijához. Pikáns, szinte csípős fűszeresség lett úrrá a pároson, de nem bántóan.

Az est utolsó kettőse a szintén mádi Kardos Szőlőbirtok 2015-ös Tündérmeséje (Furmint és Sárga muskotály) volt egy falatnyi cukorba és rózsaborsba forgatott, törkölypálinkás-fehércsokis Kockacsoki trüffellel. A bor talán kicsit édesnek bizonyult önmagában, de a desszerttel aranymazsolássá, birsessé váló páros már jól működött együtt. A bor kiemelte a törkölypálinkát a trüffelből, ami ugyanakkor egy leheletnyi botritiszességet is megmutatott a borból.

Jó kis este volt, várjuk a folytatást, amely hasonlóan jónak ígérkezik, spanyol borokkal és finomságokkal...

2017. január 31., kedd

Sokkoládé

Pénzes Kata már régóta készít kézműves bonbonokat. Munkája során nyitott az újdonságokra is, így igyekszik palettáját folyamatosan bővíteni, új ízekkel szélesíteni.

Egy kóstoló során szemezgettem kicsit a népes bonbonjainak táborából.

Gyömbérkosár: a négyszögletes tejcsokoládé kéreg, vagy kosárka belsejében kandírozott gyömbérdarabokkal ízesített fehércsokoládé töltelék található. Kellemes, jó arányú bonbon, intenzív, illatos és nem túl édes.

Málnás bonbon: az étcsokoládéburok belsejében egy málnás gyümölcspép rejlik, liofilizált málnával megbolondítva. Édes-savanykás és egyszerre picit kesernyés érzetű. A málna szeretők kedvéért kellően határozott benne a málna íze (én sajnos kevésbé rajongok e gyümölcs csokoládés verziójáért.)
Lime-os mentás bonbon: a roppanós étcsokoládé lágy krémet rejt. A menta a domináns benne, de a lime frissítő íze is jól érződik a krémben, egészen hosszú lecsengésű.

Étcsokis bonbon: A 80 %-os étcsokoládé bonbon kakaóbab törettel készült. Jól esik szétrágni a töretet, jó ízű, jól roppanó. Állagok játéka ez a bonbon, hiszen a ropanósság váltakozik a lágy krém olvadós jellegével. Hosszan, mélyen kakaós.

Vörösboros bonbon: a saját ajánlásuk szerint a „meghitt pillanatokra” szánt desszert ez. Jó arányú a vörösbor használata. Szép a vöröses színe, a csoki kérge. Jó ízű az étcsoki a „titkos” vörösbor alkotóval.

Yuzu bonbon: A végére hagytam a japáncitromos csemegét, amely az egyik kedvencem volt a kóstolgatás során. Az olvadó töltelék kakaós ízét gyorsan felváltja ennek a Kelet-Ázsiából származó különleges citrusfélének a vegetális-citromfüves, citrusos-gyümölcsös, aromás íze, amely sokáig kényezteti e bonbon kóstolóját. Izgalmas újdonság, melynek íze sokáig megmarad az ember emlékezetében.

Most ennyire jutott időm, de, ha legközelebb találkozom Katával, folytatom tovább a kóstolgatást, hiszen azt sosem lehet megunni...

2017. január 30., hétfő

Egy borvidék két arca

Pannonhalmi borvidéken járunk (még, ha csak egy kóstoló erejéig is). E borvidék nevének hallatán általában az Apátsági Pincészet ugrik be mindenkinek. Úttörő szerepe elévülhetetlen, de az utóbbi időben egyre több „kisebb” pincészet is bontogatja szárnyait a régióban.

A borvidék aprócska, alig több mint 600 hektáros területével a legkisebbek közé tartozik. A Győr-Moson-Sopron megye 16 településének határában található szőlőskertek a Pannonhalmi-dombság 2-300 méter magas kis dombjainak lejtőin terülnek el.

Északi helyzetéből adódóan közepes hő-fényellátottságú termőhely, kellő mennyiségű csapadékkal. Talajadottságait tekintve az alapkőzet változatos, mészkő, lösz, amelyekre pannon üledékek, homok, homokkő, agyag rakódtak. A felső termékeny rétegeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek alakultak ki. Sok helyütt azonban az erózió munkájának köszönhetően a löszös alapkőzet már a felszínre került.

Szőlőfajtáik között a fehérborszőlők a dominánsak (Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Irsai Olivér, Királyleányka, Tramini, stb.), némi kékszőlővel tarkítva a kínálatot (Cabernet-k, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, stb.).

Még az előző évben kóstoltam az alábbi két pincészet borait egymás után és nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire más stílust képviselhet egy-egy borászat még ha azonos borvidékről is legyen szó.

Fotó: Pécsinger Borászat
A modern alapokon nyugvó, Győrújbaráton található Pécsinger Szőlőbirtok mintegy 55 hektáros gazdaság. Tőlük négy bort kóstoltam, mindegyiken a fiatalos stílust és lendületet éreztem.

Olasz rizling 2015: A reduktív technológiából adódó üdeség, frissesség jellemzi e szép szalmasárga színű bort. Élénk savak, gyümölcsös illatok, ízek villanak be a kortyban. Citrusok és körtés jegyek áradnak belőle. Az alkohol bár 13 %-os, nem lóg ki, jól besimul. Pont jó arányú, elég hosszú, igen kellemes borocska.

Csibész Cuvée 2015: Az előbbi Olasz rizling házasított verziója, méghozzá Pinot blanc, Cserszegi fűszeres, Királyleányka fajtákkal. Illatában a gyümölcsösség a meghatározó továbbra is, de mellette ízében már a fűszerek-virágok, sőt némi mineralitás is megjelenik. A végén enyhén szárít, de ez nem zavaró. Gazdagság jellemzi, de picit nagyobb testet is el tudnék képzelni ehhez a kombinációhoz, mert így kissé rövid a lecsengése. Az alkoholja az előzőhöz hasonlóan 13 %-os.

Pinot noir rosé 2015: Ugyan már az új évjárat roséit kellene kóstolgatni, de ezen az őszi kóstolón még  nehéz lett volna a 16-oshoz hozzájutni, hiszen vélhetően akkortájt szüretelték hozzá a szőlőt, amikor én még ezt a rosét kóstoltam. Na, de a bor. A fajtára jellemzően színében egy árnyalatnyi narancsosság figyelhető meg. Illata narancsos, egy kis rózsaillattal. Ízében szintén gyümölcsösség a jellemző, egy kis fajélesztős-édeskés felhanggal. 12,5 %-os alkoholja és „teste” egy jó roséhoz mérten megfelelő. Jóivású, fajtajelleges, de azért nem szokványos rosé.

Premiére Merlot 2015: Nagy meglepetés e bor, hiszen részben acéltartályban érlelődött ez is, akárcsak fehér társai. Részben pedig másodtöltésű fahordóban fejlődött. Illata cukorkásan édeskés, aszalt szilvás. Ízében még kicsit „zizgett”, amikor kóstoltam, de a hasonlóan szilvás jegyei sokat ígérőek voltak. Lágy savai finomak, csersavai még érőfélben voltak a kóstolgatáskor. Könnyedsége ellenére van még benne bőven potenciál. (Érdemes lenne most újrakóstolni.)

Fotó: Cseri Borászat
A másik pince, a nyúli Cseri Borászat volt, akinek a boraival szintén ismerkedhettem kicsit. A 10 hektáros gazdaság egy régi családi hagyományt hivatott újrateremteni és ehhez mérten, igyekszik is borait a legnagyobb gondossággal készíteni. Három elgondolkodtató borukat kóstoltam.

Rajnai rizling 2015: Az aranyos reflexekkel megáldott színű bor illatában a virágokon túl, az a citrusosság is megjelenik, amit a fajtától elvárunk. Lassan kortyolgatva, ahogy nyílik, hamar kiderül, hogy az „egyszerű” gyümölcsösség mellett azért más is elő-előbukkan a borból. A finom savai hagyják érvényesülni a leheletnyi mineralitását és a már idősebb Rajnaikra jellemző, de itt is tetten érhető petrolosságot. Tartalmas bor. A 13,5 %-os alkoholtartalma még inkább a teltség érzetét kelti a kóstolóban.

Tramini 2015: Ez a bor mindent tud, amit egy Traminitől elvárhatunk és még egy picit többet is. A fajtajelleg mellett nagy-nagy erénye, hogy a savait nem veszítette el, nem mentek az érettség rovására. A szüret ideje nagyon jól eltalált. Illata mélyen rózsaolajos, édeskés, mézes. A szájban apránként adagolódnak aromái. Fűszeressége és hosszú, licsis lecsengése nagyon jól szimbolizálja e fajta erényeit. 13,5 %-nyi alkoholja pedig szintén mutatja, hogy jó érett állapotban került a feldolgozóba a szőlő, nagy örömömre azért nem veszi át az uralmat a pohárban.

Chanson 2014: Nem egy szerencsés csillagzat alatt született ez a bor. A Merlot és Cabernet franc házasítás évjárata egyike az elmúlt évek legnehezebbjének. A fahordóban mintegy 8 hónapot pihenő bor megérdemelte, hogy sok időt áldozzanak rá. A még vibráló bor már most azt mutatja, hogy minden hátránya ellenére sokat fejlődött és egyre jobban kiteljesedik. Illatában a fahordó mellett finom fűszeresség, dohány és szilva érezhető. Nagyon hosszú, meglepően telt bor. A Cabernet játékos fűszeressége, a Merlot vaníliás édessége és a hordó fás jegyei mellett, az utóízben jól eső csokis benyomások is megfigyelhetőek.

Bár az összehasonlítgatás nem mindig célravezető, mégis e két pincészet esetében is jól látszik, hogy helye és célja van a könnyedebb és a teltebb boroknak is. Előbbi pincészetre az üde, tiszta, vibráló illatok, az utóbbira a lassabban bontakozó sokrétűség jellemző. A Pécsinger borászat borai kifejezetten üdítő hatásúak, fiataloknak, laza hangulatú, pörgős nyári esti beszélgetésekhez, programokhoz tudom őket elképzelni. A Cseri Pincészet borai időt igényelnek, hogy meg tudjuk őket fejteni, így inkább a ráérős, elmélyült társalgásokhoz, vagy a magányos óráink mélabújának feledtetésére ajánlom őket.