2017. február 21., kedd

GasztroKlub a Terrace-ban

Február elején került sor a GasztroKlub második szeánszára, a velencei Terrace kávézóban.

Az est meghívott vendége Dr. Donkó Ádám, az ország talán egyetlen doktori végzettséggel bíró hentese. Na jó, viccet félre téve, Ádám tényleg ledoktorált a Kertészeti Egyetem Szőlészeti Tanszékén. Hobbija viszont a vadászat, illetve az elejtett vadakból és mangalica alapanyagokból készült kolbászok, szalámik, májkrémek és még sorolhatnánk, hogy mi minden készítése.
Az ő termékei mellett finom borokat, fűszeres sajtokat is kóstoltunk. A borokat szerény személyem válogatta össze, de ebben segítségemre volt Ádám is, hiszen ő szintén hozott nekünk pár tételt a balatonfüredi pincéjéből.

Az est végén pedig a Kockacsoki nassolni valóival zártuk a sort, persze azokat is borok kíséretében tettük magunkévá.

A Furmint Február jegyében, a nyitó borunk a Zsirai Pincészet Középhegy Furmintja volt 2015-ből. A mádi Középhegy dűlő bora két alkalommal szüretelt szőlőből született. Spontán erjedt és 136 literes hordóban pihent, várva, hogy aztán eljusson a fogyasztókhoz, azaz hozzánk. Illatában, ízében mézes-cukorkás jegyek kavarognak nüansznyi vegetalitással és mineralitással. Kellően hosszú, finom. Ehhez a borhoz zsíros kenyeret kóstoltunk, kétféle verzióban. Bolti, „kommersz” és Ádám szabadon tartott mangalicából készült zsírjával megkent kenyerét. A kenyér egy gárdonyi pékségből származó, erdélyi receptúra alapján kovászolt, helyi termék volt. A játék során mindenki számára egyértelmű volt a különbség. Ádám terméke selymes, lágy, nem kiugró, de finom zsíros ízű, a bor gyümölcsösségét jól alátámasztotta. A bolti zsír keménynek, alig kenhetőnek tűnt, sőt kissé mintha avas lett volna és a bor savait is kihozta, durván!

Ezután újabb játék keretében két Olasz rizlinget kóstoltunk Ádám friss (3 hetes) tölgyfaforgácsos füstölésű mangalicából készült, kellemes kolbászához. A balatonfüredi Zelna Pince Farkó-kő 2015-ös évjáratát és Ádám tavalyi borát. Az előbbi  -irányított erjesztéssel készült, 6 hónapos fahordós, és finomseprős érlelést kapott- borával, Ádám irányított erjesztésű, reduktív bora jól felvette a versenyt, sőt a kolbásszal kifejezetten gyümölcsösnek bizonyult ez utóbbi. A Zelna-bor inkább önmagában hozta a gyümölcsösséget, finom fűszerességet.

Ádám Pinot noir roséja és vörösbora következett ezután. Előző évjárat borai, egri szőlőből. A rosé narancsba hajló színe jól mutatta a fajta sajátosságát. A szűretlen mivolta ellenére is tükrösen csillogó nedű halvány gyümölcsösséggel, sóssággal és hosszúsággal jónak, de talán kevésbé terebélyesnek bizonyult. Kellett hozzá az a hosszabb idejű, 3 hetes héjon áztatás, amelytől mély színt, teltséget és rengeteg gyümölcs aromát kapott ugyanannak a szőlőnek a „termése”. Málnásság, minimális bőrösség, édeskés felhang, kis mineralitás és hosszú gyümölcsös zárás jellemzi.

A szekszárdi Pastor Pince 2015-öa Siller borát is megkóstoltuk. Miért? Csak úgy. S milyen jól tettük! Hihetetlen hosszúsággal és szélességgel párosult ez a Kadarka, Kékfrankos bor. 2 napig volt héjon, de így is nagyon gyümölcsös (eper, málna, meggy ízekkel) és hosszú; nem utolsó sorban szép színnel megáldva.

A siller után ismét áttértünk a vörösborokra. Finoman fűszeres és füstölt, 60-70 %-ban szarvashúsból, illetve részben sertésből készült kolbászt kóstoltunk két vörössel. Tóth Ferenc, egri Kékfrankos Válogatás 2012-es bora virág, puncs, meggylikőr illataival, ízeivel, teltségével, jó savaival, bársonyosságával nagyon jól illett ehhez a kolbászhoz.

Kis szünet után újabb vakteszt keretében hasonlítottuk össze Ádám zöldfűszeres-majorannás májkrém készítményét egy bolti termékkel. A különbség ránézésre is azonnal kiderült, de a végső bizonyíték a minőségbeli ugrásra az volt, hogy a boltit rendre eltolták a vendégek, mondván, hogy egy falatnyi elég volt belőle, egye meg, aki megkente vele a kenyeret (vagyis mi).

Bősz Adrián szekszárdi, Merlot Reserve 2011-es fűszeres, vaníliás, csokis bora édeskés, ám kissé zárkózott jegyei ellenére is nagyon jól passzolt a Kockacsoki kalocsai fűszerpaprikás-meggyes étcsokijához. Pikáns, szinte csípős fűszeresség lett úrrá a pároson, de nem bántóan.

Az est utolsó kettőse a szintén mádi Kardos Szőlőbirtok 2015-ös Tündérmeséje (Furmint és Sárga muskotály) volt egy falatnyi cukorba és rózsaborsba forgatott, törkölypálinkás-fehércsokis Kockacsoki trüffellel. A bor talán kicsit édesnek bizonyult önmagában, de a desszerttel aranymazsolássá, birsessé váló páros már jól működött együtt. A bor kiemelte a törkölypálinkát a trüffelből, ami ugyanakkor egy leheletnyi botritiszességet is megmutatott a borból.

Jó kis este volt, várjuk a folytatást, amely hasonlóan jónak ígérkezik, spanyol borokkal és finomságokkal...