2016. október 30., vasárnap

Mandulaforgács bonbonok

Nem is olyan rég alkalmam nyílt végigkóstolni egy kezdő bonbonkészítő termékeit. Forgács Klára székesfehérvári manufaktúrájában tej, liszt és hozzáadott cukor nélkül próbál szerencsét a cukrászat világában. Bizony ez egy elég rizikós történet, hiszen ezek nélkül süteményeket készíteni elég nagy kihívás. Sokat kell kíséretezgetni, mire minden olyan formájú, állagú lesz, amit a kedves, de valamely élelmiszer adalékanyagra érzékeny fogyasztó elvárna. Nyilvánvaló, hogy attól, ha valaki mondjuk gluténérzékeny, még szívesen fogyaszt süteményeket, sőt azoktól azt várja, hogy legalább annyira finomak legyenek, mint a liszttel készült változataik.
Nos, tehát ezzel a kihívással kell megküzdenie Klárának, aki magára vállalta a nemes feladatot, hogy nagyrészt saját kertjéből merítkezve úgy készít ínyencségeket, hogy azokból száműzi a tejet, lisztet és a kristálycukrot. Paleo, illetve vegán termékei közé kekszek, torták, bonbonok és más egyéb sütemények tartoznak.

Lássuk is sorban, hogy melyek voltak azok a bonbonok, amik nekem a legjobban tetszettek kínálatából!

Zserbó: ebben szabolcsi szilvalekvár, dió és egy kis datolya (az édes íz végett) található. Jó állagú, eléggé vékony kérgű ahhoz, hogy jól roppanjon, a talpa nem válik külön. Ízében jól jön a szilva savassága, kellemes a dió és a datolya összhatása. Tartalmas, nem nehézkes. Nem túl hosszú, de jó bonbon.

Erdei: összetevők tekintetében fekete ribiszke, málna rejlik a töltelékben (Klára saját kertjéből származnak) és egy kis lenmagliszt, amellyel a végső állagot kívánta kialakítani. Nos, a töltelék íze, állaga valóban megfelelő, kellően jön a málna, majd a háttérből pedig a fekete ribiszke. Egy pici hiányosságot éreztem azonban arra vonatkozólag, hogy a töltelék és a kéreg elvált egymástól elvágás után, vagyis még kissé nedves a töltelék és így mintegy levedli magáról a kérget. A friss gyümölcsízek kedvelőinek kifejezetten ajánlom az egyébként jó ízű bonbont.

Chilis: csokoládé, datolya, sütőtök, őrölt chili találkozása egy aprócska bonbonban. Először a csoki karakterei érezhetők benne, majd megérkezik a chili is egy érdekes fanyarkás csípősséggel. A végén pedig beköszön a datolya édeskés íze. Tüzes, tömény bonbon, de mégis kellően selymes (talán a sütőtök miatt is) a töltelék és a csoki együtt hatása.

Sósmogyorós: ez tartalmaz (nem meglepő módon) sósmogyorót, (meglepő módon) cukkinit és datolyát. Utóbbiak kevésbé jutnak az intenzív mogyoró mellett érvényre (talán csak az illatban érződik egy kis datolya). Érdekes módon a sósmogyoró is egy különleges mogyoróolajos érzet formájában nyilvánul meg inkább, sem mint a klasszikus sósmogyis ízként. Valahogy az alkotók olyan játéka ez, ami által a karakteres(nek vélt) ízek kicsit lekerekednek és finomodnak.

Komlós: ez jelen pillanatban a kedvencem a sorból. Az étcsokoládé és a komlókivonat olyan találkozása e bonbon, amely egy tökéletes harmóniát alkot. Nem beszélve a batáta (édesburgonya) édeskés ízéről, amely szintén jelen van benne. Kellemesen olvad szét a szájban. Nem kirobbanó a komló íze, de, ha kicsit odafigyelünk rá, akkor egy páratlan, már-már majdnem hogy sörös íz tárul elénk. Nagyon finom.

Kávés: ez egy markáns bonbon a frissen lefőzött kávé ízével. Igazán csak a kőkemény étcsoki rajongók számára ajánlott! A batáta ugyan közelebb hozza a szívünkhöz a falatot, de benne a 80 %-os étcsoki és a kávé együttese egy határozott, kesernyés, kicsit savas, kakaós-kávés ízképet mutat.

A bonbonok tehát összességében jól eltalált, kiegyensúlyozott ízvilágúak, többnyire jó állagúak, szép vékony, roppanós kérgűek. Alakjuk szinte mindegyiknek más és más, de ez a készítési módból adódik (kézzel formázott, mártott bonbonok), s általa válik igazán egyedivé minden egyes darab. Kicsit a fényükön még lehetne csiszolni, hogy szebben mutassanak, de jó az irány, tetszik a merész és nem megszokott alkotók használata, csak így tovább!

2016. október 23., vasárnap

Fabric Ecuadori étcsokoládé kumquattal és kávébabbal

Nagy örömömre szolgált, hogy elsők között kóstolhattam e csokoládét, ez különösen izgalmassá tette az élményt. Fabric csokoládék hosszú sorát jellemeztem már e helyütt, s így visszatekintve csupa „nagyon jó, kiemelkedő” értékelést kaptak termékeik. Mielőtt részrehajlónak tartana a kedves olvasó, elhatároztam, hogy ezt a csokit jó alaposan kivesézem majd, vagyis megpróbálok elveimmel ellentétes módon, hibakereső kóstolást folytatni e tábla kapcsán.
Na, akkor hajrá! Kezdjük is a megjelenéssel (a design-nal most nem foglalkozom, mert azon úgysem találok fogást). Simogatom-simogatom, de nem ragad, nem szemcsés, nem morzsás a felülete. Sőt, inkább nagyon is sima! Fénye...szintén megfelelő. Eltöröm, hátha tompán roppan...de nem. Ráadásul még a törésvonala is nagyon szép.

Jó, akkor megszagolom és keresek valami oda nem illőt az illatban...kérdés, hogy a finoman citromfüves-citrusos, mellette vegetális-kávés jellegében mi a kivetnivaló? Hát...semmi. Ráadásul pont annyira intenzívek az aromák, amennyire az elvárható, nem lehengerlőek.

Ok, akkor nézzük a textúráját! 80 %-os kakaótartalma ellenére, vagy mellett is kellően olvadó, jól strukturált, testes, épp ezért puhának nem mondanám, inkább fajsúlyosnak, ugyanakkor nehézkesnek sem.

Ezek után már csak az ízekben bízhatok, hogy a tekintetben találok majd hibát. És igen! Megfogtam! A magas kakaótartalomból és a kávé fanyarságából adódóan érezhető kesernyésség és pici szárító hatás az egyetlen gyenge pontja a csokinak, de! Az ízek olyan szintű sokrétűsége, ami érezhető benne egy szempillantás alatt el is feledteti ezt az emberrel.

Kóstoláskor egy másodperc erejéig bevillan a kakaó intenzív zamata, de aztán gyorsan átadja helyét a kávé pörkölési jegyeinek. Majd a kandírozott kumquat (vagy koktélnarancs, vagy törpe mandarin, vagy japánnarancs, vagy ahogy tetszik) édeskés-fanyarkás-savanykás határozott íze érkezik meg. De várjunk csak! Máris itt van újra a kávébab, aztán megint a kumquat zamata...

Közben pedig folyamatosan érezni lehet valamit, valami kis extra ízt a háttérben. Végig áthatja a falatot, érdemes egy kis figyelmet szánni erre. Ha nem megy elsőre, hogy mi is ez, akkor keresgéljünk a lecsengésben, mivel ott még erőteljesebben érvényre jut a...a mineralitás! Téglás-tufás zamatként, az ecuadori kakaó és a ruandai kávébab karakteréből mintegy összeadódva, igen kellemessé válik így az összbenyomás.

Ezek alapján aligha adhatnék rosszabb értékelést ennek a csokinak (is), mint a „nagyon jó”. Kis kiegészítésként még annyit azért hozzátennék az előbbiekhez, hogy ez a csoki egy igazi ENERGIABOMBA! Ha valaki fenn akar maradni egy éjszakán át és nem akarja szervezetét „egészséges” energiaitalokkal felspannolni, akkor egyen meg belőle egy nagyobb dózist és az erőnlét garantált!

Minősége: hmmm...mese nincs...kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
70 g/ 1480 Ft

2016. október 9., vasárnap

Adonyi újbor-körkép

Újbor-kóstoló ilyenkor? Hangzott el tőlem a kérdés, amikor meghívást kaptam október 8-ra az adonyi Újbor Ünnep és Háladás programra.

Nos, tegnap megértettem, hogy miről is van szó. Egyes borvidékeinken még javában szüretelnek, míg az adonyi szőlőhegyen már egymás borait kóstolgatják, elemzik a szőlősgazdák.

Az évjárat bizony nem könnyítette meg idén a termelők dolgát, akadt gond a peronoszpórával, a lisztharmattal és helyenként a botrytisszel is, de a szorgos munka azért meghozta gyümölcsét az adonyi pincék mélyén is.

Az Újbor Ünnep a Szent Orbán Kápolnánál kezdődött egy rövid litániával, majd az idei évi Szent Orbán vándordíj átadása után a Szent István Általános iskola tánctagozatos diákjainak előadása következett. Ezután a Dunamenti Szent Orbán Borrend tagjainak pincéi várták a vendégeiket tárt karokkal, terülj-terülj asztalkámmal és bizony-bizony már a kierjedt, néhol szinte készre kezelt újborokkal.

Elsőként, a Boldog Pince újborai közül szemezgettünk. Vegyesfehér boruk lepett meg a legjobban, hiszen azt gyakorlatilag már bármely asztalra oda lehetne tenni a vendégek elé, mivel az erjedés nyomai alig észrevehetők benne. Tiszta az illata, íze és szinte csillogó a megjelenése is. Roséjuk finoman sistergő gyümölcsössége, leheletnyi fűszeressége sokat ígérő. Kékfrankosuk cserfes gyümölcsös-fűszeres felhangjai szintén megnyerőek.

A Ráchegyről átsétálva a Kápolna sor pincéibe
Králl István, a Szent Orbán Borrend nagymesterének pincéjében egy igazi kuriózumot volt szerencsénk ízlelgetni. A bor hozta a Gyöngyrizling (Rajnai rizlingxCsaba gyöngye) szépséges virágosságát, édeskés-muskotályos jellegét. E feminim bor tökéletes ellenpontjaként pedig egy férfias határozott savgerincű, karakteres Kékfrankos rosét is magunkévá tettünk itt.

A frissen felújított Szántó Pincében két bort választottunk. Egy idei Olasz rizlinget és egy 2014-es bort. Előbbiről később ejtünk még szót. A 2014-es Cabernet franc különlegessége, hogy fahordót csak a szomszédja látott, ő ugyanis tartályban töltötte gyermek- és felnőttkorát egyaránt. Ennek ellenére a borból áradó melegség, konyakosság, csokoládésság, gyümölcsösség elképesztően jó termőhelyről tanúskodik, s ez nem más, mint a Tihanyi-félsziget kiváló adottságú, különleges mikroklímájú területe, ahonnan az alapanyag származik.

Ezt követően Schmidt Attila pincéjénél vendégeskedtünk. Vegyesfehér, csemegékkel „tarkított” bora kissé lehengerlő volt, de az ezt követő borok kifinomult ízei helyre állították bennünk az egyensúlyt. Pinot noir roséja még érőfélben van, de íze nagyon fajtajelleges. Attila borai közül talán a legjobban Kékfrankos roséja tetszett, amely tökéletes színével, málnaszörpös illatával, szamócás ízeivel roséikonná válhat. Kéthetes (!) Zweigelt bora fiatalsága ellenére mély színével öblösen hömpölygött a pohárban. Illatában virágok, ízében fűszerek tobzódtak. A borokhoz egy igazi kis gasztronómiai csemegével is megleptek e pincénél bennünket. A sütőtöktócsni legalább olyan intenzitással fogyott az asztalunknál, mint a kellemes borok. S, hogy teljes legyen az élmény, egy korty Cigánymeggy pálinkával tettük tökéletessé az ízélményeket. Szinte harapni lehetett benne a friss, ropogós gyümölcsöt.

A napot a Paulusz Pincénél zártuk, ahol érdekes „játékokkal” ismerkedtünk meg. Először a Gyöngyrizling két arcát, fahordóban és tartályban erjedt oldalát ismertük meg. Előbbi jobb illata tetszett nekünk, utóbbinak pedig izgalmas zamatai. Szintén két Kékfrankos rosét kóstoltunk, az egyik alapanyaga Bátáról, a másik Szekszárdról származik. Utóbbi jelen állapotában tartalmasabbnak bizonyult számunkra. A pince legjobb fehérbora a Chardonnay volt, ami hozta a fajta minden jegyét, szép savaival, ananászos-vajasságával, teltségével. Két vörösboruk szintén kitűnő volt, mind a Cabernet, mind pedig a stílszerűen Orbán vére névre keresztelt bor (amely egy kísérleti hibridszőlőből készült, Turán és Eger 2 keresztezés). Komplexitás, gazdagság, mély színek jellemezték mindegyik bort. Előbbi még kicsit finomodhat csersavai tekintetében, utóbbi viszont palackban tölti már életét és ennek megfelelően késznek is mondható, virágos illatú, ízű, bársonyos tanninnal, kerek savakkal megáldott bor.

Végül még egy gondolat erejéig érdemes kitérni az Olaszrizlingre is, ha már annak hónapját ünnepeljük. Három pincénél, három különböző stílusú rizlinggel találkoztunk. A Boldog Pince bora hozta talán a legjobban a fajta virágos, mandulás karakterét, a Szántó Pincénél egy nagyon érett szőlő jegyei, édeskés karakterrel sejlettek fel már az újborban is. Schmidt Attila bora pedig a jó értelemben vett, finoman vegetális, éppen csak annyira élesztős érzetű, ami kifejezetten jól áll neki (egy érlelt pezsgő selymessége jutott eszembe róla).

Köszönjük a lehetőséget a kóstolgatásra, sok sikert kívánunk a további munkához, mert a pincében csak most kezdődnek igazán a tennivalók! Egy élmény volt...