2012. július 30., hétfő

AMEDEI Tuscany, Toscano Brown Cioccolato Al Latte

Cecilia Tessieri azon kevesek egyike, aki elmondhatja magáról, hogy hölgy létére a Maitre Chocolatier cím tulajdonosa. Az a Cecilia Tessieri, aki testvérével az olasz AMEDEI alapítója, mely egy sikeres, egyedi és innovatív családi vállalkozás. A cég gyakorolja a teljes termelési folyamat irányítását és felügyeletét, a kakaóbab szüretelésétől a késztermékig.

Nagy figyelmet fordítanak a részletekre, és e kiválóság iránti vágyuk elismeréseként az Amedei megkapta a Londoni Csokoládé Akadémia tekintélyes "Golden Bean" díját a "bean to bar" kategóriában négy egymást követő évben.

A most kóstolt 32 %-os tejcsokoládé pedig elnyerte a World Chocolate Awards Ezüst Érmét.

Ezek után már tényleg kíváncsi lettem, hogy ez tényleg ennyire finom?

Nézzük a csomagolást! Elegáns, világos-acél kék, belső oldalán a teljes portfólió. Ez tetszik, legalább meg tudom nézni, mit szeretnék legközelebb megkóstolni!

Sajnos én tejcsokoládé kedvelő vagyok, illetve a jó csokoládét szeretem, de ha választanom kell, akkor marad a tej, és most nem is akármilyen! Olvasom az összetételt és van itt sok minden, nádcukor, zsíros tejpor, vanília, 15% mogyoró. Na, de nyitom is már gyorsan. Ami rögtön megcsapja az orrom, az az intenzív tejes illat, pontosabban a tej illata. De nem az a „dobozostartós” fajta, hanem az igazi, frissen fejt tejé, de nem animális, hanem kellemes!

Színe matt, világos barna, kicsit tapad a kezemhez, ahogy eltöröm, mert elég olvadékony. Némi levegőzés után kicsit füstös illat jön elő.  Ideje megkóstolni. Első gondolatom, hogy jé, ez nem édes! Amennyire nem édes, annyira selymes, nem tapad a szájpadlásra, ahogy szépen elolvad a szájban. Kellemes, vanília íze van, de nem túl hosszú és intenzív. Viszont annyira kellemes és könnyed, hogy bátran állíthatom, én még ilyen finom tejcsokoládét nem is emlékszem, hogy ettem volna. Az a furcsa, hogy semmi különös vagy kiemelkedő dolgot nem tudok megemlíteni, de annyira harmonikus az íze, semmi nem lóg ki belőle, hogy egyszerűen így finom. Úgy jó, ahogy van! Aki szereti a tejcsokit, annak mindenképpen meg kell kóstolnia.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládénet
50 g/ 1500 Ft

A terméket jellemezte: Noémi

2012. július 26., csütörtök

Coppeneur Cru de Cao Koriander & Kokoschips

Oliver Coppeneur 1993 óta készíti díjnyertes területszelektált, töltött csokoládéit, trüffeljeit és pralinéit, Németoerszágban. A területszelektált csokoládéik kétféle formában készülnek: Cru de Cao-Puristique és Cru de Cao-Libertée. Előbbiek „egyszerű” területszelektált csokoládék az Egyenlítő környékéről, utóbbiak ugyanezek különleges összetevőkkel kombinált változatai.

Ez a csokoládé is a Cru de Cao-Libertée kategóriába tartozik. A 72 %-os ghánai Forastero kakaóbabból készült csokoládét kis korianderrel és kókusszal „fűszerezték” meg.

A csomagolás csak látszólag egyszerű, ügyes kis praktikával megoldott a rózsaszín keresztező szalag rögzítése. A doboz pedig hajtogatott, nem ragasztott. A letisztult külsőt egy informatív belső követi. Jók. Nagyon jók, hiszen a vásárlót nem terhelik le azonnal a sok-sok ismertetővel, hanem, ha kibontotta a csomagolást (vagyis megvette a csokit), akkor lehetősége nyílik olvasgatni, okosodni. Szó szerint okosodni, mert a minőségre törekvő filozófia mellett angolul és németül is leírják, hogyan kell csokoládét kóstolni.

Íme:„Élje át a csokoládét az összes érzékszervével!

Szakítson időt arra, hogy a csokoládé aromáinak sokszínűségét felfedezze! A szobahőmérséklet a legideálisabb ehhez. A legalacsonyabb kakaótartalommal kezdje a kóstolót!

Látvány: az első benyomás a szín, a textúra és a fényesség megállapítására vonatkozik.

Tapintás: érintse meg a csokoládét! A szájban is figyeljen az első „érintkezésre”!

A kitűnően elkészített csokoládé bársonyos felülettel, kellően szilárd állaggal és kellemes olvadékonysággal jellemezhető, ami finom lecsengést hagy maga után a szájban.

Hallás: a magas kakaótartalmú, nagy odafigyeléssel készült csokoládé élesen roppan és törésvonala egyenletes.

Szaglás: Csukja be a szemét! Fedezze fel az első benyomásait az aromákról!

Ízlelés: Erősítse meg a tapasztalatait! Milyen aromákat és apró nüanszokat vél felismerni a csokoládé ízében?”

A kicsit hatásvadász szöveg azért mégiscsak lényeges, hiszen rávezeti a fogyasztót arra, hogy a jó minőségű csokoládék micsoda árnyalatnyi különbségeket hordoznak magukban, mennyire sokrétűek és mennyire „igénylik” az odafigyelést.

A csokoládé megjelenése a csomagolással azonos mintázatú, lent kakaóhüvely, fent Coppeneur logó, ez is ötletes megoldás. Felülete matt (nyáron ezen nem is csodálkozom), viszont nagyon selymes tapintású, közepesen mély barna. A hátulján sorakoznak a jól elosztott barnás kókuszforgácsok. Nem roppan úgy, ahogy a nagykönyvben írva vagyon, de legalább nem is olvad el a kezemben (szerencsére).

Illata virágos és korianderes (nemcsak aromaként van benne), magával ragadó. Én speciel imádom a koriandert, tehát engem magával is ragad. A szájban lassan olvad. Íze „éteres”, ahogy a koriander is, amikor szétrágjuk. Bársonyos a textúrája. Kis sav és gyengéd kesernye övezi a kakaó leheletnyi jelenlétét.

Amikor úgy érezzük, hogy kezdene zavarni a sav, akkor olvad le a csokoládé a kókuszról és rágjuk azt szét, amivel az édesség a lehető legtökéletesebb időpontban lép be a szánkba, egy új dimenziót nyitva ezzel. Lassan előbújnak rejtekükből a méz és a vanília zamatai, az ízlelőbimbóink legnagyobb örömére. Egy hosszú, és a fentieknek megfelelően finom emléket hagyva maguk után.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Chocoland
50 g/ 1190 Ft

2012. július 25., szerda

Divine Dark Chocolate with Ginger & Orange

1879-ben Tetteh Quarshie először vitt Ghánába kakaót Egyenlítő-Guineából. Ezzel kezdődött el Ghána kakaótermelése, amely mára meghatározóvá vált a világpiacon.

1993-ban egy termelői összefogás eredményeként létrejött a Kuapa Kokoo szövetkezet, amely 1997-ben egy saját fairtrade csokoládé társaságot hozott létre az Egyesült Királyságban. Így született meg a Divine, ami nemcsak egy üzleti vállalkozás, hanem egy jótékonysági kezdeményezés is. A Divine jóvoltából több ghánai falu indult fejlődésnek, iskolákat hoztak létre a gyerekeknek, oktatják a termelőket, tiszta ivóvízet biztosítanak a falvak számára.

Ezek az információk a csokoládé csomagolásán is olvashatók. Továbbá az is, hogy a fekete alapon díszlő arany és narancsszínű figurák valójában hagyományos nyugat-afrikai adinkra szimbólumok. Ezek mindegyike valamilyen jelentéstartalommal bír, például erő, nagyság, bátorság, egység, szeretet, harmónia, stb.

A csomagolásról még annyit, hogy én nem szeretem a nagyon kaotikus design-t, ami sok-sok információval ellátott, vagy nagyon csicsás, de valahogy ez most mégis megfogott engem. Lehet, hogy éreztem a jelek mögöttes tartalmát? Amikor a Divine csokik közül választottam, nem a beltartalom (úgy értem, nem az ízesítés, vagy a típus), hanem sokkal inkább a megjelenés hatott rám. E csomagolás belsejében kiemelt szimbólum az „owia kokroko”. Nem szeretnék messzemenő következtetést levonni a választásomból, de ez annyit jelent, hogy vitalitás, megújulás, kozmikus energia, felvilágosodás.

Még egy kis info: lassan fermentált, napon szárított kakaóbabból készült a csokoládé.

Most pedig következzen végre maga a termék! Megjelenése a nagy meleg miatt is lehet, de kissé matt, felülete selymes, kicsit morzsás. Roppanása tompa, törésvonala egyenlőtlen. Illata finoman gyömbéres és csak diszkréten narancsos. A 70 %-os kakaótartalom itt még nem jut érvényre. Érdekes, hogy a gyömbért csak aromaként tartalmazza, mégis jóval intenzívebb, mint a narancs, illatban és ízben egyaránt.

Elrágcsálva az első kockát, a narancsdarabok kissé kemények, ragadósak és kevésbé érezhetőek, inkább csak a csokoládé lecsengésében érvényesül az ízük. A csokoládé finom, nem intenzív, igazi kakaós, de nem kesernyés, nem savas. Egyetlen hibája, hogy nem is olvadékony. Utóíze közepesen hosszú. Eleinte a narancs, majd a vanília és legvégül a fahéj jön felszínre benne.

Összességében az gondolom, hogy ez a csokoládé nagyon jó minőség még elérhető áron.

Minősége: Nagyon jó

Megvásárolható: Chocoland
100 g/ 990 Ft

Sherry vs. szamorodni?

A CsokiLaBorKlub júniusi borkóstolójának a Gepárd és Űrhajó Borbisztro adott otthont. A téma sherry vs. száraz szamorodni volt. A kérdés adott, lehet-e, érdemes-e egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni? Az alábbiakból kiderül.

A kóstolás ezúttal kicsit más, inkább informálódó és tapasztalatszerző, semmint bíráló formában zajlott, Petzold Attila, borász, sherry-szakértő segítségével, lévén, hogy kis csapatunk tagjai szinte „szűzkézzel” nyúltak a sherry-s poharakhoz.

A sherry neve az andalúziai Jerez város nevéből alakult ki. A spanyolok nagy becsben tartott italát ma egy külön szervezet „védelmezi”, ez a Consejo Regulador, amely nemcsak szabályozza, hanem szigorúan ellenőrzi is a minőségi követelmények betartását.

A sherry-készítés „fellegvárai” Jerez de la Frontera, El Puerto de Santa María, Sanlúcar de Barrameda települések.

Tokaj-Hegyalja titka a talaj (vulkanikus talajképző kőzet, többnyire riolit, helyenként lösz), a folyók által is befolyásolt különleges (a kellő időben párás, a kellő időben száraz) mikroklíma, az aszúsodó szőlőfajták (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály), a Botrytis cinerea (azaz a nemespenész) és a borászati hagyományok.

Jerez és környékének titka az albariza talaj (amely porozitása révén még a forró, aszályos nyarakon is képes a szőlő számára elegendő vizet biztosítani és a savakat „megőrizni” a szőlőben), a szőlőfajták (Palomino, Pedro Ximenez, Moscatel) és természetesen itt is a borászati hagyományok.

A száraz szamorodni készítése gyakorlatilag egy oxidatív fehérbor-készítési technológia, melynek alapja a normál és aszúsodott szemek együtt szüretelése, feldolgozása és a kierjedt bor legalább 2 éves (egy év fahordóban, egy év palackban) esetlegesen élesztőhártya alatti érlelése, de ez nem minden esetben jellemző. És, ami még fontos különbség a sherry-khez képest, hogy alkohollal nem erősített bortípus!

A sherry-k egy alapbor avinálásával (brandy és bor keverékével történő erősítéssel) kezdik meg pályafutásukat. A Fino és a Manzanilla típusúakat körülbelül14-15, az Amontilladot 17 v/v% alkoholtartalmúra erősítik. Az előbbiek közti különbség még abból is adódik, hogy az első kettő esetében van élesztőhártya alatt érlelés, a harmadiknál csak részben.

A flor, vagy élesztőhártya úgy alakul ki, hogy nem töltik tele a hordót és a szabad borfelszínen egy vastag, fehér bevonat képződik, amely alatt érlelődik a bor és jellegzetes élesztős, zöld diós aromái alakulnak ki.

A sherry-ket nagy bodegákban, borházakban érlelik ún. Solera-rendszerben, amelynek lényege, hogy az öt szinten sorba rakott hordókban (botában) érlelt borokat egymással házasítva érik el az évről évre azonos, megbízható minőséget. A felső sor rejti a legfiatalabbakat, legalul pedig a legidősebbeket találjuk.

Az alábbiakban csak röviden áttekintjük az egyes sherry-típusokat.

Fino: végig élesztőhártya alatt érlelt, szalmasárga, könnyed, száraz, élesztős, mandulazamatú, kb. 15 %-os, „Jerez”-ben készülő sherry.

Pale Cream: egy Fino sherry, amit édesítenek.

Manzanilla: végig (a klímából adódóan tömörebb) élesztőhártya alatt érlelt, szalmasárga, könnyed, száraz, még élesztősebb, gyakran almás és sós ízű, elegáns, kb. 15 %-os, „Sanlúcar”-ban készülő sherry.

Amontillado: részlegesen élesztőhártya alatt, majd normál oxidatív módon érlelt, borostyán sárga, telt, száraz, mogyoró, dió ízű, kb.17 %-os sherry.

Oloroso: hosszú ideig (legalább 5 évig) oxidatívan érlelt, barnás színű, testes, likőrös, diós, karamelles, kakaós ízű, 18-20 %-os sherry.

Cream Sherry: egy vörösesbarna színű, bársonyos Oloroso Sherry, amit Pedro Ximenezzel édesítenek.

Palo Cortado: 7-12 évig (vagy még tovább érlelt), borostyán színű, telt, diós aromájú sherry.

Pedro Ximenez (avagy „közismertebb” nevén PX): már az igazi természetes desszertbor kategória. Napon szárított szőlőből készül. Sötétbarna színű. Mazsolás, aszalt fügés, datolyás ízjegyekkel bír. Állítólag vaníliafagyira öntve mennyei ízeket ad!

Még két kategória, ami a hordós érlelés idejére utal:
VOS (Vinum Optimum Signatum vagy Very Old Sherry): legalább 20 évig érlelődött sherry.
VORS (Vinum Optimum Rare Signatum vagy Very Old Rare Sherry): legalább 30 évig érlelődött sherry.

A hosszú bevezető után jöjjenek a kóstolt borok!

Hidalgo La Gitana Manzanilla
Közepesen mély szalmasárga színnel indul. Illata intenzív, alma, olajos magvak, zöld dió és egy kis élesztő jegyeit hordozza. Ugyanez köszön vissza ízben is az élénk savakon túl. A lecsengése keserű mandulás, sós és herbás. Közepesen hosszú.

Barbadillo Amontillado Medium dry
A Pedro Ximenezzel házasított bor az előbbivel ellentétben már félszáraz. Színe közepesen mély, borostyán. Illata diszkrét eleinte, majd fokozatosan nyílik. Kicsit whisky-sen füstös. A biológiai érlelés jegyei: zöld dió, mandula mellett már a mazsola is érezhető benne. Ízében a fa talán kicsit hangsúlyosabb a kelleténél. Olajos lefolyású és érzetű, telt. Kesernyés kicsit, ugyanakkor van egy kis puncsos „finomság” is mellette. Savai kellemesek, a cukorral megpróbálják felvenni a versenyt, több-kevesebb sikerrel. Lecsengése emlékezetes, hosszú.

Barbadillo Oloroso
Mélybarna szín óarany reflexekkel. Illata visszafogottan indul, de aztán kitárulkozik a bor. Gesztenye, fa, hársméz, kakaó, karamell váltogatja egymást. Ízében élénk savak, kis tejsavasság érződik. Olajosan folydogál ez is a pohár falán. Ennek már 18 %-os az alkoholtartalma, ami érződik is. A fenti aromák ízben is jelentkeznek kiegészülve egy kis csípősséggel, gyógynövényes ízekkel, talán a fahordóból eredendően. Szárazpróbája nagyon kellemesen csokoládés.

Barbadillo Pedro Ximenez
Ennek a desszertbornak a színe a legmélyebb, mahagónis-borostyános. Illata gazdag, komplex a baracklekvártól a fügén át a szilváig mindenféle, főként gyümölcsös jegyek jellemzik. Ízben méz, aszalt füge, karamella, lecsengésében pedig csokoládé, édesgyökér érződik. A szárazpróbáját is érdemes elemezgetni, mert finoman lekváros, viaszos, kicsit talán még füstös is. A savai harmonikusak, a cukrok mellett is érvényesülnek. Testes és hosszú, nagyon hosszú!

Ezek után kóstoltuk a száraz szamorodnikat, amelyek egy teljesen más világot tártak elénk. Összehasonlíthatatlanul más világot!

Hétszőlő Száraz szamorodni 2006
Közepesen intenzív aranysárga szín. Finom illatok, mézes-krémes, dió, birs, citrusok, aszalt kajszi. Micsoda kavalkád! Ízben már jóval egyszerűbb, citrusos. Magas savak és vegetalitás jellemzi. Nincs összhangban az illat és íz. Szárazpróbája nem túl kellemes. Kár érte.

Sajgó Pincészet Száraz szamorodni 2002
Az előbbihez hasonló szín, de teljesen más illat, inkább a bródigosság jellemzi. Szerencsére idővel azért nyílik. Olajos lefolyású. Ízében karamell, oxidáltság, alma és magas savak dominálnak. Szárazpróbája meglepően aszalt kajszis.

Máté Zoltán Száraz szamorodni 1999
Mély arany színű. Illatában kicsit fás, de azért érződik egy kis avaros-gombásság, illetve kajszi is. Íze sokrétű a citrusokkal nyit, majd édesebb zamatok csillanak fel, kis méz a lecsengésben mézes zserbó. Helyenként florjelleget is lehet benne érezni (élesztő, dió). Testes és hosszú. Valahogy ilyennek képzeljük el ezt a bortípust! Kitűnő.

Tokaj Kereskedőház Száraz szamorodni 1996
Közepesen mély, barnába hajló szín jellemzik a fiatalnak már kevésbé mondható bort. Illata alkoholos, búzasörös. Ahogy szellőzik, egyre gazdagabb: kandírozott narancs, gomba-botrytiszesség és gesztenye is felsejlik halványan. Ízben inkább a vegetális oldalát mutatja, tejsavassággal és kevés aszalt kajszival. Vékony és rövid. Már meg kell inni nem érdemes vele tovább várni!

Két ország, két bortípus, két technológia, két stílus, két külön világ. Ennek megfelelően kóstoljuk is külön őket, mindegyiket a megfelelő időben és helyen!

2012. július 19., csütörtök

Csokoládia Rózsaszirmos Vanuatu

A Csokoládia területszelektált csokijai közül nekem ez az egyik kedvenc termőhelyem. A tejcsokoládét ezúttal egy kiskristályosított rózsaszirommal spékelték meg.

Manapság már egyre több ehető virágot használ fel a gasztronómia, elég, ha csak az ibolyára, az árvácskára, tulipánra, vagy az akác- és bodzavirágra gondolunk. A rózsa, amellett, hogy szépen díszlik a kertünkben élelmiszerként is fogyasztható. Kíváncsi voltam, hogy kijönnek-e a jellegzetes illatai, ízei egy ilyen karakteres csokoládéban.

A csomagolás a már jól ismert méltóságteljes, „betekintő ablakos”, barna dobozka, belül pedig egy záró fólia, amelyeken keresztül is jól látszik a szirmok egyenletes elszórása a csoki felületén. A tapintása sima, színe közepesen mély barna, a 44 %-os kakaótartalomnak megfelelő. Picit forgácsolódik, törve, nem roppan úgy, mint egy étcsoki, természetesen.

Illata inkább a csokoládé jegyeit mutatja, a rózsa alig, vagy szinte egyáltalán nem érződik. Inkább tejszínes, vaníliás, kissé sajtos illatok fedezhetők fel benne.
A csokoládé olvadékony a szájban, a rózsaszirom pedig ropogós. A rózsa önállóan kóstolva igazán rózsaolajas, intenzív. A csokiban viszont kevésbé jut érvényre. Jók együtt, de a csoki füstös-krémessége a döntő. Talán kicsit tömény is az összhatás.

A lecsengés édes, krémes és rózsás (itt érvényesül a virágunk a leginkább). A vége kifejezetten finom vaníliás-rózsás, üdítő hatású.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csokoládia
100 g/ 1200 Ft

2012. július 17., kedd

Cavalier Extra Dark

Az 1996-ban Flandria szívében alapított belga családi vállalkozás csak cukormentes termékeket (csokoládétáblákat, pralinéket) készít.

A diabetikus csokoládék általában maltitolt tartalmaznak cukor helyett, ahogy ez a tábla is. A maltitol kukoricakeményítő alapú természetes édesítőszer, közel azonos hatással, mint a cukor. Viszont jóval kevesebb a kalóriaértéke. A kedvező glikémiás indexe révén a cukorbetegek is fogyaszthatják.

A kakaómassza, kakaópor, természetes vanília és a fent említett maltitol mellett még inulint is tartalmaz ez a csokoládé. Az inulin egy szintén édes ízű, összetett szénhidrátvegyület. Érdekesség, hogy nincs a szervezetünkben olyan enzim, amely képes lenne megemészteni az inulint, viszont tápanyagul szolgál a hasznos bélbaktériumoknak, kvázi probiotikus módon. Ezen kívül fogyasztása laxatív hatású, megszünteti a székrekedést. Ahogy a csokoládé hátoldalán is olvasható, túlzott fogyasztása hashajtó lehet . Az inulinról több infó olvasható itt.

Ennyit az összetevőkről, most következzen maga a csokoládé!

A csomagolás ízléses, diszkrét, hajtogatott doboz, belül alufólia. A tábla felülete sima, közepesen mély barna, egyszerű csíkozású „szabványkockákkal”. Fénye jó, roppanása tompa, nem forgácsolódik, de törésvonala kicsit morzsás.

Illata visszafogottan füstös, de tiszta. Még kevés herba és faforgács is jön belőle. Íze elsőre savanykás (nem ízlik), aztán ahogy forgatom a számban és, ahogy lassacskán felolvad, egyre jobb. Poros, füstös, kakaós ízek, finom kesernyésség érződik benne. A 72 % kakaótartalom pont ideális választás volt a csoki alkotóitól.

A maltitolos csokik általában (az én eddigi tapasztalataim alapján) kicsit műanyagízűek, de ez szerencsére nem az! Lecsengése először édes, majd ismét kissé savanykás, nem túl hosszú, de kellemes.

Nem olcsó csokoládé, de megérheti egy cukorbetegnek, mert legalább jó ízű.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csokoládia
85 g/ 990 Ft

2012. július 12., csütörtök

Alnatura Feine Bitter Schokolade

A több mint 1000 különböző bio óélelmiszert forgalmazó német céget Dr. Götz E. Rehn alapította 1984-ben.

A 70 %-os szintén ökológiai gazdálkodásból származó csokoládé csomagolása puritán, nem hivalkodó. A barna papíron kakaóhüvelyek és csokoládékockák adják az egyetlen „díszítő” motívumot.

A csokoládé összetevői sem tobzódnak (szerencsére) a különböző kiegészítő anyagokban: kakaómassza, nádcukor és kakaóvaj mindössze, amiből áll.

Sajnos kibontva a kakaóvaj kiválása nagyon is szembetűnő (ez persze nem csupán a csokoládéra, hanem akár az esetleges rossz tárolásra is visszavezethető). Tapintása kifejezetten selymes. Színe közepesen mély barna (már amennyire ezt meg lehet így ítélni).

Jól roppan. A szájban nem olvad, kemény marad sokáig. Illata visszafogott, mézes talán. Az ízében is van egy halvány mézes vonal, aztán jön a kakaó maga, egy kis fásság, finom füstösség és végül a fahéj kellemes, de rövid lecsengése. A csersavak és savak szinte nem is érezhetők ebben a csokiban. Jó, hogy ez nem a túl sok cukor miatt van. A cukor aránya és súlya nem lehengerlő. Az összbenyomáshoz még hozzátartozik, hogy picit szárít a csoki a legvégén (ennyi a csersavak hatása).

Tiszta, jó ízű, egyszerű csokoládé.

Minősége: jó

Megvásárolható: Drogerie Markt
100 g/ 500 Ft

2012. július 3., kedd

Lindt Passion Caramel & Fleur de Sel

A Lindt cég csokoládéit különböző kategóriákba soroltan mutatja be a fogyasztóinak, a svájci klasszikusoktól az Excellence-ig. A Passion Chocolat, amibe ez a tábla is tartozik a gourmet-kat igyekszik megcélozni. Két típus tartozik egyelőre ide, a fent említett caramelles-sós és a narancsos-pisztáciás.

A csomagolás kétségkívül szemet gyönyörködtető. Nagyon jól összeválogatott meleg színkombinációk (narancsos rézvörös-barna) teszik letisztulttá a külcsínt. A „betekintő” ablak pedig igazán vonzóvá teszi a csokoládét.

Kibontva sima felületű a tábla, kicsit matt a megjelenése, világos barna színű. Illata vaníliás, pedig elvileg nincs benne hozzáadott vanília. Emellett még kakaó és némi vegetalitás is felsejlik benne.

Ízében is vegetális kicsit, aztán jön a tejkaramella is. Látszólag kétféle karamellel bír, bár a leírásban ez nincs feltűntetve. Pedig ízben is átjön ez, mert az egyik inkább tejes, a másik meg kesernyés ízű. A lecsengés kicsit szirupos. A tengeri só íze folyamatosan jön elő, szépen finoman adagolja a szánkba a csokoládé. Időnként pedig az „instant” forró csokoládé íze érezhető benne. Savasság és a csokiból eredő kesernyésség nem tapasztalható.

Az összetevőket illetően a cukor áll az élen. 49 % kakaótartalom mellett kakaóvajat, fölözött tejet, soya és repcelecitint tartalmaz (ez utóbbit elég ritkán lehet látni csokoládékban) még az előbbieken túl.
Érdekes ötlet, én nem rajongok annyira a karamellért, de ez a recept egész jónak bizonyul.

Minősége: nagyon jó (ár-érték arányban mindenképp)

Megvásárolható: Ázsia Center
97 g/ 510 Ft

2012. július 2., hétfő

Zotter Bergkäse Walnüsse Trauben

Ausztria csokoládé „manufaktura-gyára”. Ez elsőre ellentmondásnak tűnik, de a Zotterra jellemző léptékek (elég csak arra gondolni, hogy kb. 150 féle csokoládét készítenek) inkább a gyárra emlékeztetnek, ugyanakkor egy kézműves műhely igényességével válogatják meg az alapanyagokat, legyen szó a kakaóbabról, vagy a töltelékekről. Termékeik jórészt bio és faitrade összetevőkből állnak.

A marketingjük is abszolút tudatosságra vall, az Andreas H. Gratze által tervezett néha egészen meglepő csomagolásaik pedig kellően figyelemfelkeltők ahhoz, hogy legalább egyszer megkóstoljuk a paletta egy-egy termékét.

A Bergkäse Walnüsse Trauben csokoládé, egyike a kézzel készültek sorozatának. A szintén Gratze által tervezett és monogramjával is fémjelzett csomagolás egyszerű, zöldes színe és kislányos rajza viszont pont nem a legfeltűnőbb példa. A papírborítás belső részén is olvashatunk néhány információt a csokoládéról és magáról a cégről.

Ez a bean-to-bar (babtól a tábláig) csokoládé 60 % kakaótartalommal bír, emellett pedig olyan összetevői vannak a nevében is szereplő hegyisajt, dió és mazsola mellett, mint a Mascobado nádcukor (a Fülöp-szigetekről), az almabalzsamecet, a grappa, a „Bird’s eye” chili (egy délkelet-ázsiai chiliféleség, amit többnyire madarak terjesztenek, innen kapta a nevét), a só és a vaníliadarabok. Felsorolni is nehéz, nemhogy detektálni a csokoládéban, azért persze én megpróbáltam.

Kibontva a csokoládét egy hullámos felszínű, „masszív” csokoládétábla kerül elő, ami inkább hasonlít valami giganagy bonbonra, mint csokira. Közepesen intenzív szín, selymes, de nagyon olvadékony tapintás jellemzi. Eltörve nem roppan élesen, de egy szép vékony kéreg veszi körül a tölteléket.

Illata leginkább a sajtosságot mutatja, kissé animális, de nekem tetszik ez. Később előkerült a mazsola illata is (nem hiába, hiszen egészben bújik meg a töltelékben). Ahogy tördelem a darabokat, a kéreg eléggé gyorsan hullik szét, illetve le a töltelékről.

Ízben a csokoládé finom, de a tömény töltelék mellett nehezen érvényesül. Hogy mit lehet benne érezni? Foltokban jönnek az ízek és az összetevők is, hol a sajt, hol a mazsola, néha sportszeletes rumosság, néhol a dió, helyenként a chili (bár én ezt csak halványan véltem felfedezni benne). Kicsit az összbenyomásba egy savanykás vonal is be-bevillan, talán a balzsamecet révén?! A lecsengésben pedig egyértelműen diós, ez a rész a legjobb.

Kavalkádos, exhibicionista csokoládé, amely nem rejti véka alá, amit tud. Lehet, hogy ez sokaknál kiüti a biztosítékot, nekem mégis ízlett. Szerencsére az édessége nem dominál, pont jó.

Minőség: nagyon jó

Megvásárolható: Csokoládénet
70 g/ 1210 Ft

2012. július 1., vasárnap

Pacari Raw 100 %

Az organikus kakaóbab-termesztő és csokoládékészítő, ecuadori Pacari cég területszelektált csokijai után most a „csúcsminőségű”, édesítetlen, 100 %-os Raw, azaz nyers csokoládé akadt a kezem, illetve a szám ügyébe. Az ecuadori (tree-to-bar, azaz saját termesztésű és készítésű) Arriba kakaóbabból készült laktóz és szójamentes csokoládé feldolgozása olyan kíméletesen, alacsony hőmérsékleten történt, amivel a lehető legmagasabb antioxidáns tartalmat tudják megőrizni a csokoládéban.

Külső csomagolásán a fekete szín dominál, férfias megjelenést kölcsönözve a praktikus, szinte a zsebünkben is elférő dobozkán. Belül az acélos színű fólián mindenféle leírás látható a csokoládéról, ötletes megoldás és egyedi.

A csokoládé felülete kicsit mintha poros lenne, selymes, de inkább matt, mint fényes. A színmélysége pedig inkább egy 70 %-os csokoládéra emlékeztetően sötétbarna.

Illata vegetális, pörkölt magvas, zöldteás, dohányos a legvégén pedig fűszerpaprikás. Ahogy nyílik, úgy finomodik. Szépen törik, de nem roppan élesen.

Ízében kesernyésség és savanykás ízek dominálnak. Napraforgómagra emlékeztető vegetalitás és ismételt fűszeresség érződik benne. Eléggé feltapad a szájpadlásra. Lecsengésében a csersavak és savak maradnak meg.

Ezt a csokit nem lehet egyszerre elfogyasztani, várni kell vele. Mindig csak egy-két kockát szabad ízlelgetni. Ahogy az ember hozzászokik a magas kakaótartalomhoz, úgy tanulja meg értékelni ezt a csokoládét.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Csokoládénet
50 g/ 1730 Ft

Heidi Summer Venture Cote D’Azur

A romániai Heidi ismét egy újdonsággal rukkolt elő. Summer Venture sorozata a frissítők ízeinek jegyében, fiatalos lendülettel veszi fel a harcot a nyári „pangó” csokoládé-szezonnal.

A sorozat egyik tagját én is megkóstoltam, mégpedig a francia Riviéra után egyszerűen csak Cote D’Azurnek kereszteltet. Ebben a könnyű kis koktélban ötvözték a citrom, a vérnarancs és mandula ízét a 30 %-os tejcsokoládéval.

A csomagolás narancssárgás színei a szintén a dobozon látható napnyugtás képhez igazodnak. A reklámkampányban olvasható festett, idillikus kép romantikája köszön vissza a designban is. A citrom és a vérnarancs színeivel nekem már kicsit sok ez a kavalkád. Egyébként általában tetszeni szokott a Heidi csokik megjelenése, de ez most nem fogott meg. Lehet, hogy öregszem? A fiatalos harsány színek már nem nekem valók…

Őzbarna, kissé matt színnel és nagyfokú olvadékonysággal indult útjára a csokoládé az érzékek világa felé. Látványra talán lehetne kicsit szebb is. Tapintása is ennek megfelelően kissé ragadós.
Ha a hallásunkra hagyatkozunk, akkor egy tejcsokihoz méltóan tompán roppan. E tekintetben nem is vártam katartikus élményt.

Illatában a kandírozott narancshéj jelenik meg, elég erősen.

Lassan el is jutunk az ötödik érzékünkhöz, nevezetesen az ízleléshez. Ízeiben már többet mutat: a vérnarancs, méz és vanília szalad át a számon, hogy aztán lecsengésében a kandírozott citromnak átadhassa a helyet. A mandula és a csokoládé íze kevésbé jön át, ellenben sajnos a cukoré igen. Nagyon édes.

Mindent összevetve az ötlet jó, csak egy kicsit lehetne „finomítani”.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ázsia Center
100 g/ 320 Ft (!!!)