2013. április 30., kedd

Csokoládia Cru Venezuela


Íme egy újabb birodalmi csokoládé. Csokoládia terület- és ültetvényszelektált (azaz cru-) sorozatából egy 66 %-os venezuelai csoki az, amivel próbálom magam ebben a fülledt melegben revitalizálni. 

Amikor a kezembe vettem az újabb kiszemelt áldozatot, azt kérdeztem magamtól: „Lássuk csak, mi jut eszembe a csomagolásról?” A válaszom csupán ennyi volt: „Fenséges.” Na, igen a sötét színű doboz ezüst vonalai, feliratai, a korona, mind-mind kellő tiszteletet követelnek. A piros kakaótartalmat jelző négyzet pedig harsányan teszi közhírré, hogy mire is számítsunk a csoki karakterét illetően. Fordítva egyet a dobozon, az összetevők kapcsán pedig, ami rögtön feltűnik, hogy lecitint nem tartalmaz, ellenben Bourbon vaníliát.

Lassan hámozom le a trükkös kis csomagolást (külső doboz, belső kis tálca és végül egy aromazáró fólia következik). Hiába, a cru-nek meg kell adni, ami jár! 

A csoki mintázata is a területszelektált mivoltát hangsúlyozza, azáltal, hogy a Földgömb sík vetülete rajzolódik a táblán.

Simogatom, tapogatom, forgatom. Felülete sima, a kézben már kissé olvadékony (ez is azt mutatja, hogy milyen meleg van). Szép, fényes, középmély barna színe a kakaótartalmának megfelelő. Jól roppan, egyenletesen törik, nem morzsálódik, nem szemcsés.

Illata mélyen kakaós, méhviaszos. Egyszerre herbás és gyümölcsös, talán a feper (avagy közismertebben szeder a fáról) illata az, amit érzek? A szájban jól, egyenletesen olvad szét. Zamatai nem bujkálnak, sőt szinte hadrendben sorakoznak fel. Amivel nyit, az a mézes puszedli, aztán kevés sav érződik benne, majd jönnek a gyümölcsök, pl. az aszalt szilva, a végén pedig a kakaós ízek.

Érdekes, hogy közepesen hosszú lecsengésében marad egy kis kesernyésség. Talán itt jön ez elő a leginkább, ugyanakkor szerencsére egyáltalán nem szárít.

Tartalmas csokoládé, tartalmas beszélgetésekhez, mint egy jó vörösbor...

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Csokoládia
100 g/ 1490 Ft 

2013. április 29., hétfő

Original Beans Cru Virunga


Az Original Beans elnevezés arra utal, hogy a csokoládé készítői szeretnék visszaadni a természetben előforduló kakaófákon termett babok ízvilágát, vagyis a lehető legkevésbé avatkoznak bele a termesztés során a kakaófák életébe.  

A korábbi Original Beans csoki, amit kóstoltunk egy igazi ritkaság volt a bolíviai Beni régióból, szenzációs ízekkel. így esett ismételten a választásom e márka újabb különlegességére.

A Virunga Nemzeti Park Kongó keleti részén található. Innen származnak a kakaóbabok, amikből ezt a csokit készítették. Az összetevők feliratai szerint organikus eredetű a kakaómassza, a kakaóvaj és a dél-afrikai nádcukor is, amit felhasználtak hozzá. Láthatjuk, mást nem is tartalmaz.

A csokoládét a „Great Taste Award” minősítő rendszer arany, a Csokoládé Akadémia pedig ezüst éremmel díjazta. Ezek után kíváncsian várom, hogy mit tud ez a csokoládé. A csomagolása elég sok mindent. Többek között az az érdekessége, hogy komposztálásra is alkalmas, mert 100 % fából és lebomló anyagból készült. Emellett kiderül, hogy minden egyes táblával egy újabb esőerdei fa telepítését támogatjuk a hegyi gorillák élőhelyein, vagyis ezáltal az állatok fennmaradását is segítjük. Az Original Beans adatai szerint mindössze 800 példányuk él a Virunga Nemzeti Parkban. Céljuk ezzel a kezdeményezéssel az állatok megmentése.

A csomagolás még elárulja azt is, hogy 20 órán át konsírozták. Ez nem túl hosszú idő, de annál azért több, hogy „nyers”csokiról beszéljünk.

A belső fóliát kibontva a csokoládé nagyon intenzíven érezteti aromáit. Leginkább dohány és füst árad belőle. Ahogy kihúzom a táblát, megjelennek előttem a csokoládé napocskás kockái és fényes felülete. Szinte árad belőle a melegség, annak ellenére is, hogy nagyon mély barna színű. Barna és nem fekete, a 70 %-os kakaótartalomnak maximálisan megfelelő színű. 

Selymes tapintású, jól roppanó, egyenletesen törhető. Meglepően olvadékony (igaz az idő is kellően meleg most már a csokikóstoláshoz).

A szájban kellemesen, jól olvad. Az íze, huú, az aztán markáns. Egyszerre földes és mézes. Kevés gyümölcsös savasság és csersav jellemzi. Szinte érzem a számban a föld, az avar ízét. A csoki krémessége által ezek az igazán karakteres aromák a végén egy nagyon finom összbenyomást és hosszú finist eredményeznek. 

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Csokoládénet
70 g/ 1450 Ft

2013. április 25., csütörtök

Harrer Garden of God Tonka bean


A soproni Harrer Csokoládéműhely általam és a környezetem által is igencsak kedvelt tonkababos csokoládéja valóban isteni, ahogy az a nevében is rejlik. Akivel eddig kóstoltattam, mindenki el volt tőle ájulva. A magam részéről a tapasztalat az, hogy egy tábla egyenlő egy falat.

Haladjunk azonban csak szépen sorban! Ha megnézzük a csomagolását, egyszerű türkiz dobozt tartunk a kezünkben, a csokoládé színének megfelelő képpel. Arról, hogy mit is rejt a doboz, igazándiból csak a „Garden of God” felirat tanúskodik. Sokat sejtető és találó az elnevezés.

A tábla fénye közepes intenzitású, színe mélyebb barna, mint egy átlagos tejcsokoládé esetében. Tapintása selymes, nem túl olvadékony. Jól roppan, egyenletes törésvonallal. Illata egyértelműen és intenzíven tonkababos.

Mi is az a tonkabab? Egy Dél-Amerikából származó fűszerféleség. A fája a pillangósvirágúak családjába tartozik (akárcsak a japánakác, vagy a lucerna). Legnagyobb arányban Venezuelában és Nigériában termesztik. Illatanyaga nagyrészt a kumarin (amelyet véralvadásgátlóként használnak terápiákban). 

Rendkívül gazdag aromákban. Ha frissen lereszeljük a csúnya, fekete, rücskös babokat, akkor szinte azonnal érezzük, ahogy felszabadulnak a fahéjra, dohányra, vaníliára hasonlatos illatai, és pillanatok alatt beterítik a konyhát. Nem véletlen, hogy mágikus erőt tulajdonítanak neki Amerikában. 

A parfümgyártás és a cukrászipar is előszeretettel használja. Itthon annyira még nem terjedt el, de szerintem rövid időn belül a mi konyhánkban is meg fog jelenni. Édeskés ízeivel kiválóan passzol azokhoz a süteményekhez, amikbe eddig vaníliás cukrot tettünk.

A jellemzéshez visszatérve, a csoki ízében is nagyon tonkás, de a tej krémes ízei és egy kis mézes édesség is jön belőle. Ha tovább boncolgatjuk, akkor egy minimális savasság is érződik, kesernyéssége viszont még kevésbé jelentkezik. Lágy, olvadékony és hosszú. Érdekes, hogy a legvége inkább dohányos, mint vaníliás. 

Nem akar ez a csoki összetett lenni, nem akar világokat meghódítani, egyszerűen csak jó akar lenni és ezt nagyon magabiztosan teszi. Az tetszik benne, hogy remek a harmónia a csoki és a fűszer között.

Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne fagyinak? Hm, nekem ízlene, az tuti. Nem szeretem a csokifagyikat. Eddig csak egyszer ettem jó csokifagyit. Egy hét múlva visszamentem ugyanarra a helyre és kértem újra a csokijukat, de már nem volt jó...Így még keresem az igazit, hátha ez lenne az?!

Minősége: kiemelkedő

50 g / 790 Ft 

2013. április 21., vasárnap

Fabric Santo Domingo datolyával és kardamommal


Íme a Fabric manufaktúra legújabb kombinációja. Santo Domingo, azaz Dominika fővárosa a „szülőhelye” azoknak a kakaóbabszemeknek, amelyek csokoládéba öntve különleges ízeket eredményeznek az istenek eledelének. Fűszer és bogyósok, föld és olajbogyó, méz és mazsola, kajszi és trópusi gyümölcsök. Ezekkel az aromákkal szokás illetni a Santo Domingo-ból származó csokoládékat.

Ha ez nem lenne elég, akkor kóstoljuk meg ezt a táblát! A datolyapálma aszalt gyümölcsének és az Indiában „A fűszerek királynőjeként” emlegetett, nálunk kevésbé elterjedt kardamom ízjegyei veszik fel a versenyt a fent említett aromákkal. Kíváncsian várom, hogy végülis mi kerül ki győztesen a küzdelemből.
Annyit még tudhatunk elöljáróban, hogy a Fabric saját, közkedvelt és tényleg nagyon finom kardamom-datolya bonbonjának reinkarnációja ez a csoki. A lecke tehát fel van adva, legalább azt a szintet kell hoznia a csokinak is.

Egyszerű, mély barna színű csomagolással indítunk. Kibontva, megjelenik szemünk előtt a „szokásos” szépséges tábla. Megjelenése azt hiszem már nem is érdemel külön említést, hiszen sokszor dícsértem a csipkelenyomatot, amit Viktória, a készítő használ. A 70 %-os csoki színe, akárcsak a csomagolása, csak még barnább. Felülete az aprócska datolyadarabkák és őrölt kardamom morzsáknak köszönhetően nem egyenletes. Roppanása viszont zene füleimnek.

Illata egyértelműen kardamomos. Illatban az a nyertes. A szájban kellemesen olvad szét. A csokoládé mézességével indul az összhatás, majd a datolya édeskés íze teszi ezt az élményt még hangsúlyosabbá. Aztán jön egy csepp lime és fűszeresség (talán szegfűszeg) a csokiból. Majd a közepén-végén a mindent elsöprő kámforos-éteres zamatú kardamom. A csokoládé kesernyéje kellemes, jóleső érzést kelt és egyáltalán nem zavaró. Savai is csak alig-alig, inkább csak a leheletnyi citrusosság formájában érződnek.

Érdekes ez a csoki, én csak „négyégtájnak” hívom magamban, észak és dél, hűvösség (citrusos érzetek) és melegség (bársonyos cseranyagok), keleti fűszeresség és nyugati gondolkodás (modern, bátor és kreativ ízházasítás) jellemzi.

Utolsó benyomásként azt mondhatjuk, hogy hosszan megmarad a kardamom a szájban. Egészen felfrissül tőle az ember. Nem vagyok datolya-rajongó, annál inkább kardamom-szerető ember, mégis most úgy érzem egy kicsit én több datolyát és kevesebb kardamomot csempésztem volna a csokiba. Nagyon jó, amikor a datolya ízei összefonódnak a csokoládé édeskés jegyeivel. A kardamom is kellemes, sőt kifejezetten kiemeli a csoki citrusosságát, de, ha picit később jelenne meg a szájban, akkor lenne talán igazán tökéletes a harmónia.

Ettől függetlenül szívesen ropogtatom el darabkáit, sőt, ha marad belőle, akkor egy kardamom-fan barátommal is megosztom majd. Én „csak” szimplán szeretem ezt a csokit, ő tudom, hogy imádni fogja.

Minősége: nagyon jó (+)

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g / 1450 Ft

2013. április 16., kedd

Szántó Tibor Venezuela Maracaibo Furmint


Teljes nevén Venezuela Maracaibo Classificado Nib 65 % „Furmint”. Vesézzük csak ki, hogy mit is jelent mindez!

Venezuela a világ egyik legnagyobb kakaótermelő országa -volt. Ma már Elefántcsontpart, Ghána és Indonézia rúg csak labdába, ha a legnagyobb termelőkről van szó. Az viszont még ma is megállja a helyét, hogy ebben az országban terem a világ egyik (ha, nem a leges-) legjobb kakaója. Az ország észak-nyugati csücskében lévő Maracaibo-tó környékén különösen jó minőségű kakaóbabok teremnek. A Classificado pedig annyit tesz, hogy önállóan elismert, elfogadott és kiemelt termőhely.

A csokoládé alapanyaga Criollo kakaóbabokból készült. Mitöbb, Tibor még egy kis kakaóbabtörettel is gazdagította. Ha még ez sem lenne elég, ráadásképpen a kakaóbab töretet Pelle Furmint pálinkával is „beitatta”. Igazán izgalmasan hangzik ez az összeállítás...

A Szántó-csokik csomagolását már oly sokszor méltattam (konszolidált, ízléses, recycling, stb.), hogy most rögtön rátérnék a lényegre.

A csoki. A lényeg. Szép fényes, sima felület, enyhén vöröses barna, középmély szín, bőségesen megszórt hátoldal és tetszetős roppanás jellemzi, egyenletes törésvonallal.

Illata a színén szagolgatva méhviaszos-mazsolás, a töretes hátoldalán pedig inkább a pörkölési jegyek érezhetők, napraforgómag, tölgyfa, illetve pici piros ribiszkés savanykásság.

A szájban először nehezen akar felolvadni, majd fokozatosan adja át magát a csoki az ízlelőbimbóknak. Érdekes, hogy az illatban általam érzett kis savanykásság, most kevésbé jellemző. A csoki magában -töret nélkül- fás kissé, de jó értelemben. A babtörettel lágyulnak az ízei. Érződik a töreten a pálinka is, de valószínűleg, ha nem tudnám, hogy abban volt áztatva, akkor nem ismerném fel, csak max. annyit éreznék, hogy finom ez a kakaóbab. Nagyon!

A viszonylag magas kakaótartalom és a töret ellenére sem kesernyés az összhatás. A cseranyagokat maximum, a legvégén érezni, amikor egy kis szárító hatás érvényesül, de szerencsére ez is minimális. Jól pörköltek a kakaóbabok, amik a töret alapanyagául szolgáltak.

Újra és újra megkóstolom a csokit, mert olyan összetett, hogy hol ezt, hol azt érzek benne. Amikor másodjára harapok belőle, akkor egy konyakmeggyes vonal adja a vezető ízt. Sajnos a mai konyakmeggyek sokszor köszönő viszonyban sincsenek az igazi kellemes, gyümölcsös étcsokis változattal. Tehát én most a jó ízű, finom bonbonra gondolok!

A lecsengése hosszan megmarad. Újra visszatér egy nagyon kellemes savanykásság és nekem a legvégén még búcsúzóul visszaköszön a pálinka is egy jó szivar társaságában. A töret a csokival nagyon bejött!

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
65 g/ 1450 Ft

2013. április 13., szombat

Tokaji másképp

Az elmúlt héten egy szívélyes invitálásnak tettem eleget. A Kadarka Bárban került sor a Lenkey Pincészet szakmai borbemutatójára.

Őszintén szólva örültem a meghívásnak, mert azt gondoltam, hogy eljött az ideje jobban megismerni a Lenkey-borokat. Korábban egyszer ráfutottam egy gyengébb borra tőlük és bevallom ez a negatív élmény maradt meg bennem a pincészettel kapcsolatban. Kíváncsiságom a borokat illetően ehhez mérten elég nagy volt ahhoz, hogy részt vegyek a kóstolón. Elvégre egy borból nem lehet megítélni senkit!

Miután Lenkey Géza mindenkit személyesen üdvözölt a belépéskor, próbáltam helyet találni az érdeklődőkkel megtelt bárban. Ahogy elfoglaltam a helyem, máris ott termett az első bor a poharamban. Láttam, mindenki vadul forgatja és kóstolgatja a bort, így tettem, hát én is.

A kvázi „welcome drink”-nek szánt borocska jó választásnak bizonyult, a program nyitányaként. Néhány nem tipikus tokaji, és talán nem is mindennapi szőlőfajták alkotják a Korai örömök névre keresztelt 2011-es bort. Zengő (Ezerjó x Bouvier), Zenit (Ezerjó x Bouvier), Cserszegi fűszeres (Irsai Olivér x Tramini), Ottonel muskotály (ennek a szülei bizonytalanok), Zalagyöngye (Eger 2 x Csaba gyöngye) és egy kis Furmint is jutott bele, hogy azért helyre álljon a rend. A névválasztás találó, utal e fajták zömének koraiságára, utal a bor sorban kivívott első helyére és ki tudja még mire...

A fajtákból adódik a könnyed virágos illatokkal, pemetefűcukorkás ízekkel megáldott jelleg és a Furmintnak köszönhető élénk savkészlet. Jelentem ezzel a kóstoló elindult!

Miközben mi minden szakmaiságunkkal felvértezve analizáltuk a borokat, Géza kitűnő érzékkel diszkréten (hagyott minket kibontakozni), de mégis határozottan (érthetően és céltudatosan) mesélt nekünk a pincészet múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban.

A Lenkey Család Szőlészete és Pincészete 1999-ben kezdte meg pályafutását. Az előbbi nem kifejezetten hegyaljai fajták csupán minimális mennyiséget képviselnek fajtaválasztékukban, természetesen ennek gerincét inkább a Furmint, Hárslevelű és a Sárga muskotály adja.

A szőlőterületek mintegy 10 hektárra rúgnak, ami azért valljuk be, nem kevés. Az ültetvények Mád és Bodrogkeresztúr környékén találhatók. Korposd, Holdvölgy, Úrágya-Köves, Kishegy, Vilmány, Bomboly és Hegyfarok dűlők nedűi kerülnek immár közel 15 éve hordóba. Méghozzá nem is akármilyenbe, zempléni tölgyfába.

A család 2001-ben elvesztette a legfőbb összetartót, az édesapát, aki ennek az egész pincészetnek a mozgató rugója volt. A három testvér ezt követően úgy döntött, hogy az apa nyomdokaiba lépve beteljesítik vágyát és felvirágoztatják a birtokot.

Ma céljuk, hogy a viszonylag nagy terület ellenére is megmaradjanak „kicsik”. Ez talán furcsán hangzik első hallásra, de miről is van szó? A szőlőket úgy művelik, hogy 20 mázsa, de még a legjobban terhelt szőlőről is csak maximum 40 mázsa termést szüretelnek. A zöldmunkákat időben, megfelelően elvégzik, gyomirtó, rovarölő és felszívódó szereket nem használnak. A pincében pedig a természetes élesztőflórára bízzák boraikat. Nem savaznak (egy ilyen kiváló termőhelyen minek is kellene), nem is bontanak direktbe almasavat. Vagyis inkább a kisüzemi, sok munkával és törődéssel járó utat választják.

Ahogy haladunk előre a borok kóstolgatása közepette, egyszercsak megpillantok egy gyönyörű pincét a kivetítőn (mert az előadás közben még az is volt!). Rá is kérdezek gyorsan, hogy mekkora ez a pince. Kiderül, hogy egy hétágúról van szó. Na, ezt be is véstem a memóriámba. Hosszú idő után újra szeretnék visszatérni Tokajba, ezúttal egy igazi nagy bor-, de talán még inkább pincetúrát szervezve. Úgyhogy a Lenkey-pincébe biztosan menni fogunk!

Nem volt korai az örömünk az első bor kapcsán, mert jött is mindjárt a második meglepetés, Korai örömök 2010 formájában. Ez összetételében hasonló az előzőhöz, kivéve a Furmintot, ebben az évben ugyanis nem volt szükség a savgerincre, az illatos fajták is hozták rendesen. Ennek ellenére már szép, érett savakat érezhettünk ebben a borban.  Nagyon izgalmas illatok, citromfű, kamilla és ízek jellemezték. Az érett alma íze jutott róla eszembe. Lesz még egy Korai öröm a sorban, de ennél a bornál meg kell jegyeznem, hogy az első három úgymond „mindennapok borából” (Géza nevezte így) nekem ez ízlett a legjobban.

A 2009-es Korai öröm már hordozott egy kis füstös palackos bukét, ami valahogy nem passzolt az ízéhez. A zamatai jobban meggyőztek, herbák és alma jellemezte ezt a bort is. Olajosan, de nem lustán mozgott a pohárban és még mindig karakteres savakkal bírt.

A következő két Furmint és Hárslevelű házasítás megint csak okozott egy kis meglepetést. A 2011-es Fecsegő egy pillanatra megrémített, mert jellemző volt rá a csavarzáras fülledtség, de aztán fokozatosan kinyílt és előbújtak a bor szép aromái is, egy kellemes hársmézes vonal vezette végig a bort a Furmint markáns savaival karöltve.

Az élet szép 2011 jött ezután. El is hittem az üzenetét, mert tényleg szép! Az előzőhöz hasonlóan 80 % Furmint 20 % Hárslevelű, de egy hónappal később szüretelve. Micsoda különbség! Nem intenzív a bor, nem akar meggyőzni, nem akar lehengerelni, egyszerűen csak szép. A fajták nagyon jól kijönnek belőle, harmónikus. A pici (10 g/l) cukor a savakkal oly mértékben összeforrt, hogy szinte nem is érezzük őket külön-külön. Zöldalma és virágok, finomság és elegancia. Ennyi és nem több ez a bor, de mégis ezt szívesen kortyolgatnám akár nap mint nap is. (Csak így jegyezném meg, hogy ez a bor egy magnumpalackban tengeti életét, bárcsak minden magnum ilyen lenne!)

Vettünk egy mély lélegzetet és a könnyedek után belevetettük magunkat az igazi „nagyágyúk” világába. Elsőként érkezett a 2007-es Sárga muskotály. Titka, még a szüret évében palackba bújtatták a borát és 5 évig szunnyadt az egyik pinceágban, mielőtt a fogyasztók elé került volna. Ebbe a borba csak elég beleszagolni és máris jön a WOW-érzés! Pompás illatok áradnak belőle, parfüm, rózsa, licsi. Kóstolótársamat itt vesztettem el. Annyira leragadt az illatnál, hogy alig jutott el a kóstolásig.

Bennem élt egy kép a Sárga muskotályról. Anno egy balatonfelvidéki bor annyira megtetszett, hogy azóta mindegyik muskotályt ahhoz mértem, és nem találtam eddig jobbat. Eddig. A bor ízei szintén nagyon gazdagok, az előbbiek mellett kerek savak, érett gyümölcsök pl. aszalt kajszi, teltség és hosszúság jellemzi. Na, most írtam felül a prekoncepcióimat! Ez a bor levett a lábamról, nem azért mert nő vagyok és a nők elájulnak az illatos boroktól. Ez a bor ugyanis szerencsére nem egyszerűen csak illatos, hanem komplex is. Én a komplexitás híve vagyok, így sikerült elbűvölnie.

Nehéz dolga volt az ezt követő boroknak. A 2009-es Tízhordó egy Furmint válogatás, amely 8 hónapot pihent fahordóban és másfél évet palackban. Meglepően tuttifruttis volt és egyszerre herbás, a lecsengése kicsit a kelleténél jobban szárított.

A 2008 viszontagságait Túlélő bor 60 % Furmint, 30 % Hárslevelű és 10 % Sárga muskotály házasságából született. A lisztharmat a termés nagy részét elvitte,  ilyen formában sikerült megmenteni még e bor összetevőit. A 3 éves palackos érlelésnek is köszönhető mély arany színnel indult a poharunkban. Halványan felsejlett az illatában egy kis oxidáltság, de aztán ismét előkerültek a fajták jellemző illatai és helyrekerültek a dolgok.

A 2005-ös (tehát 2005!) December szőlőjét mínusz 5 fokon szüretelték az év utolsó hónapjában, közel 23-as mustfokkal. 5 évig volt fahordóban ez a kvázi jégbor. Furmint fajtából készült. Illatában friss dohányosság, érett alma és picit a száraz szamorodnik jegyei érződtek (dió, olajos magvak). Ízében mindezek túl fura módon én egy kis hecsedlit is éreztem, a lecsengésében pedig nagyon jó arányú mineralitást. Általában bajban vagyok a száraz szamorodnikat illetően, nem tudom őket értelmezni, ez a bor ugyan korántsem szamorodni, de valahogy nekem mégis annak ízvilágát juttatta eszembe. Kóstolótársam imádta a bor gazdagságát. Én  azt nem is vitatom, hogy sokrétű, de valahogy nem az én ízlésem...(ez az én hibám és nem a boré!).

A tokaji borok kapcsán mindenkinek az édes, sok cukorral bíró, aszalt gyümölcsös borok jutnak eszébe. Végigkóstoltunk egy olyan sort, amiben csupán maximum néhány gram maradékcukorral és inkább frissességgel, fiatalossággal találkoztunk. Mielőtt azonban zárnám soraimat, azért az utolsó borról is érdemes néhány szót ejteni. Tokaji borászatról lévén szó, előkerült a tarsolyból egy igazi desszertbor is.

Dárius 2008. Nomen est omen, egy igazi méltóság került a poharunkba. 81 % Furmint 19 % Hárslevelű. Íme az ismert fajtaarányok egy újabb megnyilvánulása. Ahogy Gézától megtudtuk a bor nagyon rakoncátlanul indult el útján. Virgoncsága Gézát húga kisfiára emlékeztette, akit Dáriusnak hívnak, innen a névválasztás.

Mostanra szépen lecsendesedett, letisztult a bor. Illatában terrroir, pici jó értelembe vett füstösség, birs jelentkezett. Olajos teltségű, nem tolakodó, de mégis határozott karakterű. Az alkoholja átjárta az ember testét és lelkét. Kellemes melegséggel tölt el ez a bor. A savkészlete finom és jól integrált a bor struktúrájába. Édessége nem uralkodik el rajta. Íze pedig hosszan megmaradt a szájban. Általa egy újabb kedvenccel lettem gazdagabb.

Összekóstoltuk a zárásképpen felszolgált ételekkel is ezt a bort. Számomra meglepően a finom májpástétommal alkotta a legjobb harmóniát. Még édesebbnek (azonban továbbra sem túlzóan) éreztük a bort és az étel kihozott egy új, páratlan fügés ízt is belőle.

Tökéletes zárás. Jól felépített kóstoló. Engem megnyert!

2013. április 3., szerda

Stühmer Tejcsokoládé nugátkrémmel


Az egri Stühmer cég húsvéti különleges termékei közé tartozik ez a nugátkrémmel töltött tejcsokoládé kockákból álló desszert is. 

A nosztalgikus és kedves kis rajzokon, amelyek egyesével díszítik a kockákat, boldogan játszadozó gyermekek, nyulak, bárányok, kiscsibék vidámsága idézi fel bennünk boldog gyermekkorunkat. Az összesen hatféle mintával díszített kis kockák egyben áldott, békés Húsvétot is kívánnak. Persze ennek megfelelően én is ajándékba kaptam ezt a dobozkát.

Kibontva kiderül, hogy egy ilyen "kocka" csoki, valójában egy minitábla, amely 4 egyenlő kis négyzet alakú részre osztott.

Nagyon olvadékony. Felülete ragadós és matt. A kakaószárazanyag-tartalom nincs feltűntetve a csomagoláson, csak az, hogy 10 % mogyorót és 10 % mandulát tartalmaz.

Illata ennek megfelelően pörkölt magvas, mogyorós is viszonylag intenzíven. Megkóstolva is inkább a mogyoró érződik benne. Ahogy beveszem a számba, egy pillanatra még kifejezetten kellemesen sósnak érzem, aztán viszont gyorsan érkezik a cukor. A tejcsokoládé nagyon olvadékony, roppanásról így egyáltalán nem lehet beszélni. Lecsengésében finoman érződik egy kis füstösség és a mandula is. Közepesen hosszú.

Két nagy kockát megettem belőle, hogy jobban érezzem az ízeit, de nagyon telít. Hiba egyébként nincs benne, csak az, hogy nagyon tömény. Igazán édesszájúak csemegéje.

A kiszerelés, a forma és a minta nagyon tetszik.

Minősége: jó (a forma miatt)

Megvásárolható: Stühmer Kft.
180 g/ ajándék volt, így az árát nem tudom