2014. november 30., vasárnap

Simón Coll 50% cacao

Sant Sadurní település Spanyolországban, a történelmi Penédes borrégióban, Barcelonától 40 kilométerre található. A nagy múltú cava-pezsgő készítő hely, egyben csokoládéjáról is híres. Az 1840 óta működő egykori csokoládé manufaktúra, mára igazán jól menő vállalkozássá nőtte ki magát (több mint 20 országba exportálnak). Nem véletlen, hogy sok magyar csokiboltban is megtalálható a boltok polcain.

A Simón Coll cég saját alapanyaggal, vagyis nem másoktól vásárolt kakaópasztával dolgozik, hanem maga válogatja, pörköli a kakaóbabokat. Ghánai, venezuelai és ecuadori kakaószemeket használva készül el a saját blendcsokialap.

Ennek tükrében talán nem is meglepő az a fajta letisztult és tudatos csomagolás-arculat, amely az Amerika felfedezésére és az onnan Spanyolhonba kakaószemeket szállító első hajókra utal. A hagyományok tiszteletére emellett az is felhívja figyelmünket, hogy a „tradícionális” kifejezést több ízben is megtalálhatjuk a vastag papírborításon.

A csokoládé maga tetszetős feliratozású „kockákból” áll, szép, mély vörösesbarna színnel bír (talán kicsit intenzívebb is, mint ahogy egy 50 %-os kakaótartalmú csokitól elvárnánk). Kicsit érdes tapintású és tompán roppan.

Illata édeskés-fahéjas, kevés savval. Szájban ugyanez kiegészül a kakaó intenzívebb megnyilvánulásával és a vaníliával. A savasság és a kesernye alig érződik, a cukor nyelvet elfedő hatása miatt. A kakaós kesernyésség talán leginkább csak a legvégén jelenik meg.

Illata többet ígért. 50 %-os kakaótartalma és összetétele alapján olyan, mint, ha nem tudták volna eldönteni a készítők, hogy legyen a késztermék tejcsoki, vagy inkább maradjon ét. Ezutóbbinál döntöttek, de talán jobb lett volna, ha az előbbi verziót választják, mert nincs benne annyi gazdagság, hogy önállóan megállja a helyét a „nagyok között”. Félreértések elkerülése végett ez egy jó csoki, de nem hagy mély nyomot a kóstolójában.

Minősége: jó

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt
800 Ft/ 85 g

2014. november 17., hétfő

Fabric Fehércsokoládé citrommal fahéjjal

Nem szeretem a fehércsokit. Ennek ellenére azért persze mindig megkóstolom a „fehéreket” is, mert ki tudja, milyen kincset rejt éppen az adott dobozka. Már több ízben (mindkét értelemben) is sikerült rátalálnom olyanokra, amik kifejezetten finomnak bizonyultak. Ami az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fahéj nagyon jól passzol a fehércsokihoz, de persze önmagában ez nem elég, kell, hogy az alapanyag is jó minőségű legyen.

Ez a termék a relatíve magas tejtartalmú ún. Velvet White fehércsokoládé alappal készült. A különlegessége pedig az, hogy az ünnepi fűszerünk, a fahéj mellett még citrommal is megbolondították a Fabric műhely szorgos kezei. Hm, és milyen jól tették!

A fahéjtól halvány barna külsőt öltött „csipketábla”, ahogy előbújik az (új küllemű) csomagolásából azonnal levesz a lábamról. A citrom illata szinte láthatóan hömpölyög kifelé a tasakból. A fahéj és a tejesség csak ezután próbál teret nyerni magának.

Nem olyan olvadékony, mint egy átlagos fehércsoki, ami ezúttal előnyt jelent. Érdekes, hogy a szájban először az előbbi másodhegedűst a tejességet lehet érezni, aztán jön a citrus és csak harmadsorban a fahéj.

A legvége viszont kimondottan jól esően és nagyon hosszan fahéjas. A fehércsokikra jellemző émelygős édességnek nyoma sincs. Persze azért érződik egy kis töménység ennél a csokinál is, de, ha például egy illatos fehér bort kortyolgatunk hozzá, akkor egy szempillantás alatt elfogy az egész tábla, anélkül, hogy úgy érzenénk eltelített bennünket. Borokkal, pezsgőkkel nagyon kellemes összhatást mutat, de önmagában is az egyik legjobb fehércsoki, amit az utóbbi időben kóstoltam.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Fabric Csokoládé
85 g/ 1380 Ft

2014. november 16., vasárnap

Szántó Tibor Porcelana Venezuela

Porcelana...már a név is sokat sejtető, a csomagoláson megjelenő „Great Taste” csillag pedig tovább fokozza a csokirajongók érdeklődését.

Venezuela emblematikus kakaófajtája, a Porcelana, egyike a legnagyobb tiszteletnek örvendő nemes kakaóbaboknak. A Criollo leszármazottja tiszta illatával, tetszetős (de a megszokottnál halványabb) színével, mandulás, mézes, vajas aromáival kecsegteti azt, aki egy ilyen táblát megvásárol.

Kibonta a csomagolást, valóban azonnal szembetűnő, hogy a 70 % kakaótartalom ellenére is inkább 50-60 % közöttire tippelnénk színe alapján. A szép fényes tábla barnás árnyalatában egy kis vöröses reflex is felfedezhető. Bár törése tompa, tapintása ugyanakkor tökéletesen selymes. 

Illatában érezhetők a méz, a mandula és a kakaó (vegetális) jegyei is. Ízében a pirított magvak mellett nüansznyi fűszer (nem tudnám megmondan, hogy mi) és gyümölcsösség (nekem az aszalt szilva és a meggy jutott róla eszembe) is felfedezhető. Savassága, csersavassága mértéktartó. Aromái diszkrétek, de mégis tartósak lenyelés után. A legtovább egy pirított napraforgós-mandulás zamat marad meg belőle.

Kiegyensúlyozottsága, eleganciája páratlan, mégis marad egy csepp hiányérzetem a csoki elfogyasztása után. Nem tudok hozzá kötni egy jól felismerhető, megjegyezhető karaktert. Következhet ez a visszafogottságából is, illetve abból, hogy nincs egy vezető ízjegy, mindenből éppen csak egy keveset adagol a kóstoláskor. Persze erre a kakaófajtára köztudottan jellemző, hogy nem egy túláradó aromabomba. Így ez nem is meglepő. Az általam korábban kóstolt Porcelana csoki kapcsán szintén hasonló megállapításra jutottam.

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

2014. november 5., szerda

Sok Kocka Csoki

A két hónappal ezelőtt indult KockaCsoki Manufaktúránál zajlik az élet. Rengeteg megrendelésük van és az eddigi egy fő autista alkalmazottuk után hamarosan csatlakozik még két autista „tanonc” is a csapathoz.

A kezdeti lépések nehézségei után (divatos dolog manapság csokit készíteni, de javaslom, aki csokikészítésre adja a fejét, kérdezze meg előtte őket, hogy mennyi akadállyal kell megküzdeni, míg az ember eljut a céljához!), mára egy egész szép kis repertoárt sikerült kialakítaniuk. Számos ízben kaphatók termékeik. A jelenlegi kínálaton „gyorsan végigszaladtam” én is.

A következő ízeket kóstoltam (a csokik nevét a könnyebbség kedvéért kicsit leegyszerűsítettem, de a lényegen nem változtattam).


Fehércsokoládé alappal: (elég édes, 33 %-os kakaóvajtartalmú fehércsoki)

Aszalt szilva-fahéj: A Nyírségben készült szilva aszalványt önállóan kóstolva, igencsak száraznak és keménynek bizonyult, de csokiban kiváló. Sőt, ebben a fehércsokiban még inkább az. Jó arányú a savasság, a fahéj kesernyés-édeskés íze és a fehércsoki édessége. Hmmm!

Kardamomos: jól érződik már illatában is a kardamom. Azt gondolom, hogy jól illik ehhez a fehércsokihoz, de nem elég átütő benne a fűszer, így hamar átveszi helyét a számban a fehércsoki édes-tömény jellege.

Bourbon vaníliás: őszintén szólva, ez talán a leggyengébb kombináció, mert a fehércsoki egyébként is vaníliás ízeit, a Bourbon tovább fokozza, ami viszont az összhatását még inkább az édesség felé tolja.

Hello Kitty: azaz valódi nevén Ribiszkés fehércsokoládé. Vegetális-vajas illata intenzív. Ízében a ribiszke a dominánsabb. Nem rossz, de nem olyan emlékezetes, mint az első.

Kandírozott narancsos: ez mindenképpen jó ötlet, mert a narancs savassága felülírja a fehércsoki édességét, ezáltal egy hosszú, kellemes érzet marad e csoki után az ízlelőkéimen.


Tejcsokoládé alappal: (édes, de jó arányú, 34 %-os tejcsokoládé)

Gyömbéres: illatában kicsit pirított magvas és persze gyömbéres. Ízében a gyömbér pompás, jól eltalált mennyiségben került bele. Talán egy kis kandírozott citrussal még izgalmasabb lett volna az összkép, de így is finom.

Aszalt kajszis: barackpálinkás (jó!) illata van. Ehhez a tejcsokihoz igazán passzol a kajszi. A készítők alig akarták ezt megkóstoltatni velem, mondván, hogy annyira triviális, egyszerű ez a csoki, pedig közben nagyon is jó.

Fahéjas: ezt az igazán édesszájúaknak javasolnám. Amíg a fehércsoki mellett még érvényre tud jutni a fahéj, itt már kevésbé, ettől persze jó ízű, de nem ejt rabul.

Karamelles: intenzív illat és íz, benne a karamell a meghatározó (minő meglepő). Aki a régi karamellkockát szerette, az imádni fogja ezt. A csoki már a színében sem jut olyan szinten érvényre, mint a többinél, lévén, hogy kicsit a karamell miatt halványabb. Illatban-ízben pedig csak éppen, hogy hozzá adja a kakaósságot a karamellhez, létrehozva a megfelelő és kívánt ízvilágot.

Pisztáciás: a karamellizált pisztácia darabok intenzíven pirítottak, kicsit talán el is veszik maga a pisztácia zamata, pláne a csokoládéval egy kalap alatt. A csokit viszont ki-avagy felemeli a pisztácia.

Indiai fekete sós: eddig a látványról nem beszéltem, mert alapnak vettem, hogy mindegyik „kocka” megfelelő felülettel és megjelenéssel bírt. Ennél a csokinál viszont nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy a fekete szénszerű darabkákkal megszórt csokoládé talán egyesek számára meglepően néz ki. Nekem tetszik ez a feketés színvilág. A láva só magas széntartalmának köszönheti ezt a sötét színt. A csokiban érdekesen működik. Amikor sikerül egyenlő arányba hozni vele, akkor kitűnőek együtt, de amint a sós rész kerül a nyelvünkre, azonnal az lesz a meghatározó és a mégoly lágy karakterű só is übereli az utána jövő tejcsokit.


Étcsokoládé alappal: (kicsit vegetális, 53 %-os csokoládé)

Bio kókuszos: ahogy már többször írtam, a kókusz a gyengém. A biokókuszforgácsot marékszámra szoktam majszolni. Ilyen „chips” került e csoki fonákjára is. A mennyiséggel nem volt baj, de még így sem tudta felülmúlni az étcsoki vegetális, kissé kesernyés ízét. Fura ezt írni, de e csokinak a vége a legjobb, amikor a csoki már alig, de a kókusz még erősen érződik!

Szegfűszeges: hűha, ez aztán az intenzitás! Dől a szegfűszeg, illatban és ízben egyaránt. Még e határozott karakterű csokit is sikerült két vállra fektetnie ennek a fűszernek. A középkorban szokás volt a szegfűszeggel illatosítani az emberek száját (pár szemet elrágcsálva meg is volt a szájfertőtlenítés). Na, amikor el kezdtem szétrágni ezt a csokit, rögtön ez jutott eszembe...A készítők becsületére legyen mondva, hogy e terméket most futtatják ki, mert ők is érzik, hogy ilyen formában eléggé merész. Próbálnak rajta finomítani (nem lesz könnyű.)

Tökmagos: illata vegetális, akárcsak a falat zamata. Egész jó együtt a tökmag és ez a csoki. Én még többet és aprítva tennék bele a tökmagból, mert az egész magvak csak pillanatnyi hatást tudnak kifejteni, aztán már illannak is tova.

Áfonya-chili: ez a páros nem jutott volna eszembe, de azt kell mondjam, hogy a bátorság meghozta gyümölcsét, mert bár én nem szeretem, ha csíp a csoki, de a vörös áfonya révén még azt is sikerült elérni ezzel az étcsokival, hogy azt mondjam „ízlik”. Ez az eddigi chilisekre (amikkel meggyűlt a bajom) kevésbé volt elmondható.

Kakaóbabtöretes: jól álcázott a beltartalom (bár a matt szín kicsit árulkodik arról, hogy valamiben más ez, mint egy sima étcsoki). Alig látszanak a kis darabkák. Szétharapva a kockát viszont annál inkább! Kiegyenlített a párharc. A csoki és a kakaóbabszemcsék együtt, felváltva jelennek meg, hogy aztán hosszan boldogítsák a kóstolót.

Santo Domingo kandírozott citrommal, naranccsal: szándékosan hagytam e csokit a végére. A Santo Domingo csokik gyümölcsössége ihlette ezt a „házasítást”. Valóban jó az irány. Klassz a citrusok jelenléte e csokiban, de néha kicsit az az érzésem, miközben a falatkákat rágcsálom, hogy a citrusok önálló életet élnek és a csoki is. Megint csak a lecsengésben teljesedik ki igazán az összetevők egységes egésze.


A kínálat, láthatjuk, bőséges. Az útkeresés kellős közepén csöppentem bele a Kocka-világba, ez is látszik. Amin talán még tudnak fejlődni, az a csokoládék komplexitása. Ez persze nem jelenti azt, hogy millió dolgot kéne egy csokiba pakolni, hanem inkább azt, hogy az alapanyagok változatosak legyenek, úgy, hogy az alkotók elemek viszont jól passzoljanak a csokialaphoz és fordítva.
A harmónia megtalálása a legnehezebb, pláne, hogy, ami nekem harmonikus, az lehet, hogy a másik embernek már nem az. Ez a szépsége e szakmának, amelynek szerves része a folyamatos kóstolgatás, fejlesztgetés még a haladók esetében is!

Legnagyobb örömömre kicsit én is részese lehettem ennek a munkának és remélem, hogy tudtam is néhány gondolattal segíteni!

2014. november 1., szombat

Szaloncukrok, avagy a Stühmer-paletta

Közeledik az év utolsó hónapja. Mikulás, Karácsony és Szilveszter időszaka. Ez utóbbira kevésbé, előbbi kettőre viszont mindenképp jellemző, hogy ilyenkor eljön a szaloncukrok ideje. Eddig jómagam nem tulajdonítottam ennek olyan nagy jelentőséget. Lévén, hogy ez a hónap nem épp a fogyókúráról szól, hanem sokkal inkább a finom falatokról, így a rengeteg édesség között a szaloncukrok hordereje elenyészőnek számított eddig. Eddig!

Ezen a héten részt vettem a Stühmer Kóstolói Klub második etapján. Először el sem akartam menni, mondván, hogy mi olyan érdekes a szaloncukrokban, de végül mégis csak részt vettem a programon. Jól tettem. Izgalmas volt kóstolgatni az újabb és újabb ízeket. Látni, hogy micsoda különbségek lehetnek még akár egy gyártó palettáján belül is, mindenképp meglepő volt.
A múltkori csokikóstolón 10 táblát kóstoltunk végig, most pedig 12 féle szaloncukrot. Bármily furcsa mindkettő megterhelő volt. A szaloncukroknak úgy ugrottam neki, hogy én bizony mindegyiket megeszem, hiszen csak egy falatka az egész. Az utolsó négy azonban már kifogott rajtam, így azoknak csak a felét faltam fel.

Akárcsak az előző alkalommal, most is számított látvány és íz egyaránt, és számot is kellett adni a külcsínről és a belbecsről. Mindegyik fontos, hiszen ahogy mondani szokás, a külcsín megfog, a belbecs megtart.

A szaloncukrok csomagolása megnyerő, letisztult. Tetszik, hogy nem fényes a külső sztaniol papír, hanem matt. A Stühmer logó mindegyiken látható, de az epresen a leghangsúlyosabb, legfeltűnőbb. Nekem ez volt a favoritom, bár akadt olyan is, aki szerint jobb, ha a csomagolás egyöntetű, egyszerű, mert úgy jobban mutat a fán. Vagyis ennek értelmében neki azok tetszettek jobban, amelyeken a logó éppen hogy csak kitűnt a csomagolásból. Van ebben valami, így nem is tudok ezzel vitatkozni.

A 12 íz:

Aranydesszert (mandulamarcipán étcsokoládékrémmel, étcsokoládébevonattal): tetszett a kéreg roppanása és a belső felület megjelenése (a csokoládékrémet egy marcipán hüvely vette körül és azt pedig maga a csokikéreg). Jó arányú szaloncukor, nem intenzív, de finom ízekkel. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Étcsokoládés trüffel: ennél ugyan a kéreg szétesett, de az íze kárpótolt a látványért. Jó a rumossága! Bár sava és szárító érzete kicsit hátrébb vetette a rangsorban, azonban így is egyértelműen a jobbak között volt a helye. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Gertrúd (Étcsokiba töltött mandulás csokoládékrém): szép a csokoládéburok, tetszik a logó is rajta. A csoki kevésbé érződött, de állítólag ez folyton változik hol a marcipán, hol a csoki javára. Mély nyomot azonban nem hagyott bennem. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Korfu (Mézes tojásfehérje frappé étcsoki bevonattal): bevallom ezt a szaloncukrot nem nagyon tudtam, hova tenni. Éreztem én a tojásfehérjés-cukros történetet, de a csokit kevésbé, az édességet viszont annál inkább, meg egy kicsit ragadós is volt az állaga, így ez nem tudott a kedvencek közé galoppozni. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Narancs-fahéjas: új íz a porondon! Tetszetős külső, finom belső. Bár az arányok még nem tökéletesek (gondolok itt arra, hogy a savassága elég intenzív), de a zamatok kellemesen és hosszan boldogították ízérzékelőimet. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Diós-szilvás (szilvakrémmel töltött diómarcipán): ez is az új ízek, új „fejlesztések” eredménye. Abszolút jó az ötlet és az irány, pláne, hogy még egy kis fahéjjal is megbolondították az előbb megnevezett kombót. Egy kis kivetnivalót tudok csupán felhozni vele kapcsolatban, nekem túl édes volt az összhatás. Ami azonban nagyon bejött, az a kicsit „idomtalan”, tömzsi, mégis szeretni való, retrós külseje. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Nugátos (mogyoró-mandulakrémmel töltött csokoládé):  lehengerlő szaloncukor, egyértelmű, intenzív illatokkal, aromákkal. Nekem ez már túl direkt, de ez legyen a legkisebb gondom! Lehet, hogy sokak kedvence lesz intenzitása révén. Zavart azonban az is, hogy olyan érzetem volt, mintha a mogyorót túlpirították volna. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tejcsokoládés trüffel: a töltelék kifejezetten ízletesnek bizonyult (barackpálinkával tették izgalmassá), viszont a tejcsokikéreg túláradó édessége visszahúzta ezt a klassz alapanyagot az egyszerűségbe. Kár. (tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Tojáslikőrös: szép külső és talán a legtökéletesebb belső jellemezte ezt a szaloncukrot. Harmonikus, igen jól eltalált ízek, finom likőrösség és az étcsoki megfelelő, de nem domináns aránya igazán ínyemre volt. (étcsokoládés, öntött szaloncukor)

Meggyes-marcipános: újdonság ez is. Cigánymeggyvelővel töltött marcipán adta a gerincét. Nekem inkább meggymag zamatra emlékeztető íze volt, mint a friss gyümölcsé, de azt gondolom, hogy jó az irány itt is. (étcsokoládés, mártott szaloncukor)

Kókuszos: a kókuszos csokik minden formája hátrányból indul, amikor velem kóstoltatják. Ti. nagyon szeretem a kókuszt és teljesen oda tudok lenni egy-egy szuper kókuszos csokiért. Magas tehát a mérce, amit sajnos ennek a nem rossz, de valahogy mégsem „kerek” szaloncukornak most még nem sikerült megugrania. Ahogy a cég kis kiadványában olvasható, nagyon igyekeznek megtalálni az ideális kókuszos receptúrát. Csak így tovább! Talán megint a tejcsoki miatt bomlott meg az egyensúly.(tejcsokoládés, öntött szaloncukor)

Epres: annál az eperkrémnél, ami ebben a szaloncukorban van, nehéz jobbat találni, de tényleg! Az nagyon ízlett! A fehércsokoládé köpeny viszont nem állt jól neki. Tudom, egy klasszikus párosról van szó, de mégis pont e miatt nem kerülhetett az élbolyba. (fehércsokoládés, öntött szaloncukor)

A 12 féle íz közül nekem a tojáslikőrös ízlett a leginkább (pedig amúgy nem mondanám, hogy annyira szeretném ezt az italt). Utána az Aranydesszert (a marcipánt kifejezetten kedvelem), a narancs-fahéjas, a diósszilvás, az étcsokistrüffel és a meggyesmarcipános következtek. Ezt a hatot emelném ki és ajánlanám szívesen bárkinek.

A kókuszos, az epres, a Korfu, a Gertrúd, a tejcsokis trüffel és a nugátos összességében kevésbé az én szájízemnek valók.

(Csak így zárójelben, még annyi infó a termékekről, hogy az étcsokisok 55 %-os, a tejcsokisok 33 %-os kakaótartalmúak.)

A kóstolólapon kértek tőlünk árakat is (mármint, hogy szerintünk mennyibe kerülhetnek ezek a szaloncukrok). Na, én igencsak alálőttem őket, mint ez utólag számomra kiderült. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem szoktam szaloncukrot vásárolni, persze csak eddig, a hogy ezt már fent is említettem. Ezután másképp lesz.

Köszönet azért, hogy rávilágított a kóstoló arra, ami igenis minden élelmiszernél, így e terméknél is fontos, ez pedig a minőség. Ennek szellemében igyekszem majd eztán terelgetni családtagjaimat és egyben saját magam a jobb szaloncukrok vásárlása irányába.

Remélem, mások számára is hasznos ez a kis beszámoló, mert ahogy látom, egyelőre nem olyan kardinális kérdés, hogy milyen szaloncukor kerül a fára, mint amilyennek lennie kéne. Ráadásul eléggé szűk a kínálati oldal is, nehéz a jobbakhoz hozzájutni. Mégis -egy közhellyel élve- aki keres, talál. Vagyis, ha már az igény felmerül bennünk a jó termékek iránt, akkor nagy eséllyel találunk is. A Stühmert Kóstolói Klub pont ezért jött létre, ebben nyújt segítséget.

Szántó Tibor Caranero Superior

Szántó Tibor „csillagosai” közül most egy újabb finomsággal, a venezuelai, azon belül is a Barlovento-tartománybeli Caraneroból származó ültetvényszelektált csokoládéval ismerkedünk meg.

A csillagos, annyit tesz, hogy ez a 70 %-os csokoládé is szerepelt már a legjobbak versenyén, vagyis az idei Great Taste Awardon, ahol 2 csillaggal jutalmazták.

A kíméletes pörkölés és feldolgozás eredményeként egy ízig vérig csokoládéval állunk szemben! Miért részesült ilyen nagy elismerésben? Arról árulkodjon maga a csoki!

Szép vékony, fényes tábla, állagából adódóan kevésbé roppanó és olvadékony, de így is jól esik belőle majszolgatni. Illata kellemes, pont annyira intenzív, amennyire az szükséges. A kakaó sajátos jegyei mellé -ahogy a leírásban is olvashatjuk- valóban pirosbogyósok sorakoznak fel. Tiszta, őszinte, semmitől el nem ferdített aromák szabadulnak fel mindenegyes „kockájából”.

Az ízében ugyanez érződik (és egy kis konyakmeggyesség), de, ha „összetevőkre” bontjuk, megfigyelhetjük azt is, hogy milyen elegáns savasság jelenik meg benne. A cseranyagai szintén bársonyosak. A cukor csak másodlagosnak tűnik ebben a táblában. Mintha ott sem lenne, csak rásegít az ízek kidomborodására. A textúra lassan olvadó, nem szétfolyó. Lecsengése bár nem a leghosszabb, de mégis finoman gyümölcsös.

Összefoglalva csak ennyit tudok mondani róla: összhang és egyensúly.

Minősége: kiemelkedő

Megvásárolható: Szántó Tibor Fine Chocolates
30 g/ 850 Ft

Lindt Strawberry Cheesecake

Sok csokit kóstoltam már a svájci Lindttől, de ebből az új csokiszortimentből még egyet sem. A fiatalos külső ugyanilyen belsőt rejt. A csomagoláson lévő vagány mondatok (Lásd pl. „Nice to sweet you”), a hosszúkás táblaforma egyértelműen újgenerációs vonalat képviselnek. Ha kibontjuk a papírdobozt, belül egy élénk piros sztaniol védi a táblát, amelynek kockáin szintén kamaszos, szívecskés, szájat formáló és a fenti mondattal bíró lenyomatok találhatók.

A doboz belső felületén pedig ennek az új palettának az elemeit mutatják be, abszolút tudatosan, frappáns kifejezésekkel élve, pl. „csokirudacskák az útra, táblák csak nekem, pralinék, kis köszönetajándékok, szívecskék, az apró figyelmességek”.

Nagyon menő, de lássuk, hogy az epres sajttortás csoki íze is az-e!

Világosbarna, kissé matt felületű, nagyon olvadékony kockák jellemzik. Illata igazán epressajtkrémes. (Eper, azaz szamóca az ízesítés, csak, hogy hű legyek önmagamhoz).

A szájban kevésbé gyorsan olvad és egy kicsit ragadós is lesz a csokirész. A sajttorta és az eper azonnal érződik. Vannak benne még süteménydarabkák is, amik kellemesen roppanak szét a fogaim alatt és engem egyszerű kekszre emlékeztetnek.

A csokiból elég keveset lehet érezni, ellenben az édességből annál többet. Nem tömény, mert a csoki savait jól „beállították”, de mégis édes, nagyon. A „Take me. Taste me. Love me.” hangzatos szlogennek hosszú távon azt hiszem, hogy számomra csak az első két harmada tűnik igaznak. Vagyis egy-két kockát meg lehet enni belőle, anélkül, hogy eltelítene, de utána már inkább fordulnék egy étcsoki felé. A nagyon édesszájúak viszont bizonyára jobban is rájárnak egy ilyen táblára.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Ráday úti Csokibolt
990 Ft/ 100 g