Horváth János Illa-sorozata olyan bonbonokat
foglal magába, amelyek bizony nem épp a gyermekeknek való finomságok, hiszen
mindegyike alkohollal készül. Borok és pálinkák különböző kompozíciója adja e
csokik vonzerejét.
János tudja, hogy én a rosés és a gönci barackos
bonbonjaiért rajongok, de azt is, hogy a fent megnevezett talán az egyetlen,
amit még nem kóstoltam. Rákérdezett hát, hogy volna-e kedvem a
Cabernet-chili-vadbors kombóhoz? Első hallásra bevallom, kicsit megijedtem.
Persze nem a jó öreg Cabernet-től, hanem a csipkelődő fűszerektől. Régen a
halászlét erős paprika nélkül el sem tudtam volna képzelni, de változok én is,
mint mindenki. Egyre kevésbé kedvelem az erős fűszereket. Ezért egy pillanatig
elgondolkodtam a kérdés megválaszolásakor, de a kíváncsiságom felülkerekedett a
bátortalanságomon.
Most itt vagyok a kezemben egy ilyen bonbonnal. Nem
teketóriázok, ahogy kiveszem a már jól ismert könnyeden elegáns csomagolásból
az első „példányt”, rögtön bele is harapok. Oh... és még egyszer oh...na, jó
azt hiszem, ezt még szoknom kell... addig is jellemzem kicsit a bonbon megjelenését,
amíg erőt gyűjtök az újbóli kóstoláshoz.
Az étcsokikéreg szép fénnyel, sima felülettel hozza a
kötelezőket, bár nem olyan élesen roppan, mint az várható lenne. A tejcsokicsíkocskák a felületén még szebbé
teszik az összbenyomást. Illata a 70 %-os Sao Thomé csokinak megfelelő jegyekkel
bír. Dohány, kis füst próbál az orromig eljutni, de a nagyon finom vörösboros
illatok mindinkább előre tódulnak belőle. Kellemes játékosság jellemzi az
illatát.
Ízben (na, akkor most újrakóstolom) viszont már korántsem a
játékos arcát mutatja a csoki. Kőkemény, mondhatni férfias verseny folyik itt
Gere Tamás Cabernet sauvignon bora, Szent Tamás (sziget) és a fűszerek között.
Elsőként a vörösbor érkezik meg a szájba, aztán egy
pillanatra elcsípem a csokit is, de utána könyörtelenül jönnek a fűszerek.
Érdekes, a bor időnként azért vissza-visszatér, miközben hagyom, hogy elolvadjon
a fogaim között a bonbon. Sőt, mi több azt veszem észre, hogy szinte végigkíséri
a fűszereket árnyékként, hogy azért nehogy eluralkodjanak a csokin.
A közepétől tehát jönnek a fűszerek. A habanero chili (alias
Capsicum chinense) elsőként. Az igazán csípős fűszer trópusi gyümölcsös aromái
miatt kedvelt szerte a világon. Ebben a bonbonban én leginkább az erejét érzem,
de azt határozottan!
A madagaszkári vadbors, (latinul Piper borbonense, malagasul
egyszerűen csak Voatsiperifery) nevéhez hűen, tényleg vadon terem az erdők
mélyén. Évente egyszer szüretelik, kézzel, nehéz munkával. Földes, fás,
citrusos ízei jól kiegészítik a Sao Thomé-i csokialapot. Számomra leginkább a
fás-savanykás érzet az a csokiban, amit e fűszernek tulajdonítok.
A krémes töltelék olyan jól olvad szét az ember szájában,
hogy lehetősége nyílik elnyújtva érezni a különböző aromákat, ízeket. A bonbon
hosszúsága ezt a hatást még inkább fokozza. Savak, pici szárító hatás és
kesernyésség marad hátra utána úgy, hogy a végén még egyszer felbukkan a
vörösbor is a lecsengésben.
Karakteres, markáns bonbon, nem hétköznapi az biztos, aki
szereti a chilit, annak szerintem tökéletes választás. Összetett és változatos
ízélményt ad percről percre. Ha jobban roppanna a kéreg és kevésbé érezném
savasnak, akkor annak ellenére, hogy nem az én ízlésem az ilyen bonbon, még
többre értékeltem volna.
Minősége: nagyon jó (+)
Megvásárolható: jocsoki.hu (Ráday úti Csokibolt)
66 g/ 1400 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése