Kis kihagyás után újra jelentkezem. Az utóbbi időben munka után már nem maradt energiám az írásra. Az Édes Napok azonban ismét „mozgásba lendített”.
Az elején kicsit nyögvenyelősen indultam el a standok között, valahogy nagy volt a kavalkád. Itt egy salátás, ott egy sajtos, újabbnál újabb csokisok, ismeretlen arcok...aztán végre megtaláltam a megfelelő ”koncepciót” az esthez.
Kezdetnek a Csokoládénetnél kóstoltam egy kis újdonságot, Menakao kakaóbabot csokiburokban. Érdekes volt így töményen a bab csokiban, még szoknom kell.
Pelle-Molnáréknál a mákos tejcsoki és a merlot-s bonbon fogott meg igazán, de sok időm nem maradt kibontakozni, mert Szántó Tibor előadására „kellett” sietnem, ami kifejezetten érdekelt. Hosszas keresgélés és kóválygás után a szokásos negyedórás késéssel beestem a tudás szigetére, ahol már javában zajlott az előadás. A téma: tea- és csokoládékóstolás, avagy hogyan s miként érdemes ezt tenni. Már kacérkodtam én is azzal, hogy összekóstoljam a két dolgot, de teakultúrám valahol ott tart, ahol a borkultúrám egyetemista koromban. Akkor ugyanis a félédes Merlot-nál nem terjedt tovább a boros látóköröm. A teákat illetően most pont ennyire vagyok jártas. (Szerencse, hogy mind a borok, mind a csokik terén sikerült továbblendülnöm és a helyes irányt megtalálnom, talán egyszer a teák világában is otthonosabban mozgok majd...).
Háromféle teát kóstoltunk dél-amerikai csokikkal. Sencha, oolong és assam volt a sorrend. Nekem a sencha és az oolong ízlett a leginkább. A fekete túl erős- épp ezért nem is szoktam „feketézni”. Csokival az oolong kifejezetten jól harmonizált. Ez volt számomra a nyerő páros.
A második kurzuson raw, azaz ”nyers”, vagyis kontrolláltan alacsony hőmérsékleten fermentált kakaóbabokból készült csokikat kóstoltunk. Az egyik közülük pörköletlen kakaóbabok felhasználásával készült! Ez volt a sor legkülönlegesebb tagja. Nagyon- a legjobban- ízlett.
Tibor megszokottan visszafogott, nem terjengős, jól felépített, informatív előadása után ismét belevetettem magam a forgatagba.
Illa bonbonokkal nyitottunk. A Bestillo Göncibarackos behízelgő karaktere (és itt most a pálinkát is kiemelném!) a Kékfrankos rosé-s málnás finomság tökéletes harmóniája meglepett minket. Jók. Ahhoz képest, hogy még útkeresésben vannak pedig nagyon jók!
Svájc lévén a vendégország, nem hagyhattuk ki a svájci csokikat sem. Beschle matchateás zöldcsokija kifejezetten ízlett, pedig eddig nem rajongtam az ilyen csokikért. A csomagolása pedig gyönyörű! Kár, hogy arról nincs fotóm.
A Prémium Choco bonbonok szépek, tetszetősek, a feketeribizlipálinkás kellemes volt. Zangiónál karamellizált sonkahagymás és tabasco-s bonbont (illetve utóbbiból inkább csokikrémet) kóstoltam. Hm az ötlet kicsit talán merész, de a megvalósítás kiváló.
Sikerült jól elbeszélgetnem és kóstolgatnom az időt. Szinte rohanva gyűjtöttem be a nap zsákmányait, hiszen üres kézzel már csak nem térhetek haza. Feltöltöttem az éléskamrámat Bobojka (kecskesajtos, mézes-fahéjas, stb.) és Lady Lavander (fenyőmagvas, dohányos, stb.) bonbonokkal.
Feltöltődtem azonban magam is. Jókedvem a kocsiban sem hagyott alább. Még Kiss Tibor érfelvágató és Eminem kemény szavai sem tudták kiverni belőlem azt a bizsergést, amit a fesztiválon magamba szippantottam. Néhány dal a rádióban viszont kifejezetten jóleső nosztalgiával töltött el, lásd pl. a K-bulik (aki járt oda, tudja) hangulatát idéző, nagysikerű Blue-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése