Palkó borok górcső alatt

Pár hete lehetőségem nyílt megismerni Palkó Gabriella és Palkó Norbert borait. Egy egész szép kis sort kóstoltam tőlük végig. Na, de kik is ők? A kicsinynek nem mondható, 6 hektárnyi birtokon, Abaújszántón gazdálkodó fiatal kertészmérnök házaspár néhány éve kezdett saját szőlőterületet gondozni. Előtte más vállalkozásokban, illetve más szőlészetekben dolgoztak.

Tokaj-hegyalján egy ekkora birtok már elég komolynak mondható, mégis nehéz dolog felvenni a versenyt a már évtizedek óta működő, nagynevű borászatokkal. Azt gondolom azonban, hogy nem is ez a céljuk. A föld, a szőlő, a hegy szeretete az, ami hajtja őket. Munkájukat mind a szőlőben, mind pedig a pincében, nagy precizitással végzik. Ugyan a pincében még nem jártam (eddig), de a boraik minősége mindenképpen erről tanúskodik.

A dűlőszelektált tételeik (Kassaváros, Báthori, Sulyom, Agyag) a hagyományos hegyaljai fajtákat rejtik magukban, a termőhelyek adta finom ásványossággal kiegészítve.

Kezdjük is a sort a 2015-ös Kassavárossal, amely egy reduktívan készült, száraz Furmint, igazi vulkanikus talajú, legendás dűlőről származik, ahol az északi erős szelek az aszúsodásnak kevés esélyt adnak, ámde az egészséges szőlőből származó, száraz boroknak annál inkább.

Halvány szalmasárga színnel nyit a pohárban. Illatában leheletnyi kén érződik, de ez talán a csavarzár számlája írandó zárkózottságra utal csupán, nem többre, mivel gyorsan ki is szellőzik. Hamarosan a gyümölcsösség érződik rajta inkább, citrusosságban kiteljesedve. Ízében ez párosul a furmintos almás-körtésséggel. Nem intenzív, nem nagy testű, 13 %-os alkohol tartalma ezzel arányban is áll. Számomra, és akikkel kóstoltam, velük is egyetértésben írhatom, hogy ez egy igazán jó nyári fröccsbor.

Ezután egy érdekes kis játék következett a Hárslevelű fajtával, amelynek két szintén csavarzáras, ámde különböző dűlőről és különböző évjáratából származó arcát lehet felfedezni.

A Báthori 2015-ös Hárslevelű nevét az egykori Báthori András birtokról kapta. A borvidék nyugati szélén található, szintén vulkanikus alapkőzettel bír ez a terület. Az előbbinél mélyebb szalmasárga színe már aranyba hajló. Pici bennszorult kén ebből is érződik az első másodpercekben, de aztán szépen kinyílik ez is és egy nem szokványos, ámde annál kellemesebb Hárslevelű tárulkozik fel előttünk. Illatában is már érződnek az ásványok, de ez a lecsengésben teljesedik ki igazán. A fajta édeskés illatát ez is sejteti, ízében azonban már egy jóval karakteresebb vonal jelenik meg. Finom, arányos, de mégis élénk savakkal. Pici maradékcukor villan be, ahogy kóstolgatom. Az ízét is átjárja az illat mézes-édeskés felhangja, de csak a háttérben lehet érezni. Ananászos-kukoricás-vajas ízek egymást váltogatva jelennek meg benne. Egészen hosszú, savas lecsengésében is érződik a mineralitás. Pompás kis borocska!

A Sulyom 2016-os Hárslevelű nekem egy egészen más kategória. Nem tudom, hogy a dűlő, az évjárat vagy a technológia mássága az oka, de egy kissé könnyedebb stílust képvisel, ezt az alkoholtartalombeli minimális, félszázalékos különbség, valamint a pohár falán való gyorsabb mozgás is alátámasztja. Nagyon friss még az illata, íze is. Illata enyhe szappanossággal nyit, de citrom-almahéjas aromák is érződnek belőle. A savai is üdítőek. Olyan az íze, mintha frissen harapnánk bele a szőlőbe, kiegészülve a körte, a pemetefűcukorka és az ásványos jegyekkel. Nagyon hosszú ez a bor is, bár inkább a savak és kis fanyarság maradnak meg belőle az emlékezetemben. Érdekes, hogy ez a fekete csavarzáras, az előbbi meg a citromsárga. Én megfordítanám, nekem valahogy az előbbi a testesebb, a tartalmasabb, de azért ez a bor sem leírandó ám, sőt!

Most pedig térjünk át kicsit egy édesebb világba! A Szent Erzsébet Furmint 9,5%-os alkoholja mellé 177 g/l cukor társul. Kifejezetten édes szájúaknak való ez a bor, és bár én nem vagyok az, nekem is nagyon tetszett. Aranyszíne, mély, mézédes-kései jelleggel igencsak megáldott illata, azonnali megkóstolásra csábít. Elsőre olyan varázsszavak jutnak eszembe, hogy „hű, de öblös, hű de édes, hű, de behízelgő”! Meg az, hogy „Fincsi”-ez mindenkinél az első reakciók között volt. Lágysága csalóka, a végén nagyon kellemesen jönnek azok a finom savak is belőle. Aszalt körtés, trópusi gyümölcsös, birses, szinte már-már muskotályos zamatok sziporkáznak a kortyokban, amiket nagy örömmel nyeldes, ki kóstolja! Szép bor! Érdemes ezt még fokozni? Hát, én megtettem, a Rózsavölgyi nicaraguai, 72 % -os Chuno csokijából majszolgattam pár kockával hozzá. A csokiról majd később írok még, most csak annyit, hogy a nagyon nemes tábla csodásan kiegészítette a bort!

Végül pedig, de nem utolsó sorban jöjjön az 5 puttonyos aszú, de még milyen aszú! A 2008-as áldásos évből egy igazi remekmunka. 145 g/l cukortartalma szinte „elenyésző” az előzőhöz képest, de azért ez sem csekély. Az előzőnél kicsit magasabb alkohol, (11 %) kicsivel magasabb savérzet jellemzi. Mély arany színe, rendkívül gazdag, kandírozott trópusi gyümölcsökkel, botritiszzel, mazsolával tobzódó illata már lendít is tovább a korty felé és meg sem állunk, amíg el nem fogy az üveg...Íze ugyanezen zamatok játékos tánca, a nagyon finom savakkal jól balanszírozott harmóniája. Hosszúság, mélység, komplexitás ez a bor. Nem is cifrázom tovább, mindenki kóstolja meg és kész!!!

Azért természetesen ehhez is kóstoltunk egy szintén nicaraguai, 72 %-os csokit, még hozzá a ChocoCard legújabb bean-to-bar tábláját, hát ez sem volt kis élmény, de erről is majd később beszámolok...addig is hajrá beszerezni az aszút (és persze a társait)!