Adonyi újbor-körkép

Újbor-kóstoló ilyenkor? Hangzott el tőlem a kérdés, amikor meghívást kaptam október 8-ra az adonyi Újbor Ünnep és Háladás programra.

Nos, tegnap megértettem, hogy miről is van szó. Egyes borvidékeinken még javában szüretelnek, míg az adonyi szőlőhegyen már egymás borait kóstolgatják, elemzik a szőlősgazdák.

Az évjárat bizony nem könnyítette meg idén a termelők dolgát, akadt gond a peronoszpórával, a lisztharmattal és helyenként a botrytisszel is, de a szorgos munka azért meghozta gyümölcsét az adonyi pincék mélyén is.

Az Újbor Ünnep a Szent Orbán Kápolnánál kezdődött egy rövid litániával, majd az idei évi Szent Orbán vándordíj átadása után a Szent István Általános iskola tánctagozatos diákjainak előadása következett. Ezután a Dunamenti Szent Orbán Borrend tagjainak pincéi várták a vendégeiket tárt karokkal, terülj-terülj asztalkámmal és bizony-bizony már a kierjedt, néhol szinte készre kezelt újborokkal.

Elsőként, a Boldog Pince újborai közül szemezgettünk. Vegyesfehér boruk lepett meg a legjobban, hiszen azt gyakorlatilag már bármely asztalra oda lehetne tenni a vendégek elé, mivel az erjedés nyomai alig észrevehetők benne. Tiszta az illata, íze és szinte csillogó a megjelenése is. Roséjuk finoman sistergő gyümölcsössége, leheletnyi fűszeressége sokat ígérő. Kékfrankosuk cserfes gyümölcsös-fűszeres felhangjai szintén megnyerőek.

A Ráchegyről átsétálva a Kápolna sor pincéibe

Králl István, a Szent Orbán Borrend nagymesterének pincéjében egy igazi kuriózumot volt szerencsénk ízlelgetni. A bor hozta a Gyöngyrizling (Rajnai rizlingxCsaba gyöngye) szépséges virágosságát, édeskés-muskotályos jellegét. E feminim bor tökéletes ellenpontjaként pedig egy férfias határozott savgerincű, karakteres Kékfrankos rosét is magunkévá tettünk itt.

A frissen felújított Szántó Pincében két bort választottunk. Egy idei Olasz rizlinget és egy 2014-es bort. Előbbiről később ejtünk még szót. A 2014-es Cabernet franc különlegessége, hogy fahordót csak a szomszédja látott, ő ugyanis tartályban töltötte gyermek- és felnőttkorát egyaránt. Ennek ellenére a borból áradó melegség, konyakosság, csokoládésság, gyümölcsösség elképesztően jó termőhelyről tanúskodik, s ez nem más, mint a Tihanyi-félsziget kiváló adottságú, különleges mikroklímájú területe, ahonnan az alapanyag származik.

Ezt követően Schmidt Attila pincéjénél vendégeskedtünk. Vegyesfehér, csemegékkel „tarkított” bora kissé lehengerlő volt, de az ezt követő borok kifinomult ízei helyre állították bennünk az egyensúlyt. Pinot noir roséja még érőfélben van, de íze nagyon fajtajelleges. Attila borai közül talán a legjobban Kékfrankos roséja tetszett, amely tökéletes színével, málnaszörpös illatával, szamócás ízeivel roséikonná válhat. Kéthetes (!) Zweigelt bora fiatalsága ellenére mély színével öblösen hömpölygött a pohárban. Illatában virágok, ízében fűszerek tobzódtak. A borokhoz egy igazi kis gasztronómiai csemegével is megleptek e pincénél bennünket. A sütőtöktócsni legalább olyan intenzitással fogyott az asztalunknál, mint a kellemes borok. S, hogy teljes legyen az élmény, egy korty Cigánymeggy pálinkával tettük tökéletessé az ízélményeket. Szinte harapni lehetett benne a friss, ropogós gyümölcsöt.

A napot a Paulusz Pincénél zártuk, ahol érdekes „játékokkal” ismerkedtünk meg. Először a Gyöngyrizling két arcát, fahordóban és tartályban erjedt oldalát ismertük meg. Előbbi jobb illata tetszett nekünk, utóbbinak pedig izgalmas zamatai. Szintén két Kékfrankos rosét kóstoltunk, az egyik alapanyaga Bátáról, a másik Szekszárdról származik. Utóbbi jelen állapotában tartalmasabbnak bizonyult számunkra. A pince legjobb fehérbora a Chardonnay volt, ami hozta a fajta minden jegyét, szép savaival, ananászos-vajasságával, teltségével. Két vörösboruk szintén kitűnő volt, mind a Cabernet, mind pedig a stílszerűen Orbán vére névre keresztelt bor (amely egy kísérleti hibridszőlőből készült, Turán és Eger 2 keresztezés). Komplexitás, gazdagság, mély színek jellemezték mindegyik bort. Előbbi még kicsit finomodhat csersavai tekintetében, utóbbi viszont palackban tölti már életét és ennek megfelelően késznek is mondható, virágos illatú, ízű, bársonyos tanninnal, kerek savakkal megáldott bor.

Végül még egy gondolat erejéig érdemes kitérni az Olaszrizlingre is, ha már annak hónapját ünnepeljük. Három pincénél, három különböző stílusú rizlinggel találkoztunk. A Boldog Pince bora hozta talán a legjobban a fajta virágos, mandulás karakterét, a Szántó Pincénél egy nagyon érett szőlő jegyei, édeskés karakterrel sejlettek fel már az újborban is. Schmidt Attila bora pedig a jó értelemben vett, finoman vegetális, éppen csak annyira élesztős érzetű, ami kifejezetten jól áll neki (egy érlelt pezsgő selymessége jutott eszembe róla).

Köszönjük a lehetőséget a kóstolgatásra, sok sikert kívánunk a további munkához, mert a pincében csak most kezdődnek igazán a tennivalók! Egy élmény volt...