Újbor-kóstoló ilyenkor?
Hangzott el tőlem a kérdés, amikor meghívást kaptam október 8-ra az adonyi
Újbor Ünnep és Háladás programra.
Nos, tegnap megértettem,
hogy miről is van szó. Egyes borvidékeinken még javában szüretelnek, míg az
adonyi szőlőhegyen már egymás borait kóstolgatják, elemzik a szőlősgazdák.
Az évjárat bizony nem
könnyítette meg idén a termelők dolgát, akadt gond a peronoszpórával, a lisztharmattal
és helyenként a botrytisszel is, de a szorgos munka azért meghozta gyümölcsét az
adonyi pincék mélyén is.
Az Újbor Ünnep a Szent
Orbán Kápolnánál kezdődött egy rövid litániával, majd az idei évi Szent Orbán vándordíj
átadása után a Szent István Általános iskola tánctagozatos diákjainak előadása
következett. Ezután a Dunamenti Szent Orbán Borrend tagjainak pincéi várták a
vendégeiket tárt karokkal, terülj-terülj asztalkámmal és bizony-bizony már a kierjedt, néhol szinte készre kezelt újborokkal.
Elsőként, a Boldog Pince újborai
közül szemezgettünk. Vegyesfehér boruk lepett meg a legjobban, hiszen azt
gyakorlatilag már bármely asztalra oda lehetne tenni a vendégek elé, mivel az
erjedés nyomai alig észrevehetők benne. Tiszta az illata, íze és szinte
csillogó a megjelenése is. Roséjuk finoman sistergő gyümölcsössége, leheletnyi
fűszeressége sokat ígérő. Kékfrankosuk cserfes gyümölcsös-fűszeres felhangjai
szintén megnyerőek.
Králl István, a Szent Orbán Borrend nagymesterének pincéjében
egy igazi kuriózumot volt szerencsénk ízlelgetni. A bor hozta a Gyöngyrizling (Rajnai
rizlingxCsaba gyöngye) szépséges virágosságát, édeskés-muskotályos jellegét. E
feminim bor tökéletes ellenpontjaként pedig egy férfias határozott savgerincű,
karakteres Kékfrankos rosét is magunkévá tettünk itt.
A frissen felújított Szántó
Pincében két bort választottunk. Egy idei Olasz rizlinget és egy 2014-es bort.
Előbbiről később ejtünk még szót. A 2014-es Cabernet franc különlegessége, hogy
fahordót csak a szomszédja látott, ő ugyanis tartályban töltötte gyermek- és
felnőttkorát egyaránt. Ennek ellenére a borból áradó melegség, konyakosság,
csokoládésság, gyümölcsösség elképesztően jó termőhelyről tanúskodik, s ez nem
más, mint a Tihanyi-félsziget kiváló adottságú, különleges mikroklímájú
területe, ahonnan az alapanyag származik.
Ezt követően Schmidt Attila
pincéjénél vendégeskedtünk. Vegyesfehér, csemegékkel „tarkított” bora kissé
lehengerlő volt, de az ezt követő borok kifinomult ízei helyre állították
bennünk az egyensúlyt. Pinot noir roséja még érőfélben van, de íze nagyon
fajtajelleges. Attila borai közül talán a legjobban Kékfrankos roséja tetszett,
amely tökéletes színével, málnaszörpös illatával, szamócás ízeivel roséikonná
válhat. Kéthetes (!) Zweigelt bora fiatalsága ellenére mély színével öblösen
hömpölygött a pohárban. Illatában virágok, ízében fűszerek tobzódtak. A
borokhoz egy igazi kis gasztronómiai csemegével is megleptek e pincénél
bennünket. A sütőtöktócsni legalább olyan intenzitással fogyott az
asztalunknál, mint a kellemes borok. S, hogy teljes legyen az élmény, egy korty
Cigánymeggy pálinkával tettük tökéletessé az ízélményeket. Szinte harapni
lehetett benne a friss, ropogós gyümölcsöt.
A napot a Paulusz Pincénél
zártuk, ahol érdekes „játékokkal” ismerkedtünk meg. Először a Gyöngyrizling két
arcát, fahordóban és tartályban erjedt oldalát ismertük meg. Előbbi jobb illata
tetszett nekünk, utóbbinak pedig izgalmas zamatai. Szintén két Kékfrankos rosét
kóstoltunk, az egyik alapanyaga Bátáról, a másik Szekszárdról származik. Utóbbi
jelen állapotában tartalmasabbnak bizonyult számunkra. A pince legjobb
fehérbora a Chardonnay volt, ami hozta a fajta minden jegyét, szép savaival,
ananászos-vajasságával, teltségével. Két vörösboruk szintén kitűnő volt, mind a
Cabernet, mind pedig a stílszerűen Orbán vére névre keresztelt bor (amely egy
kísérleti hibridszőlőből készült, Turán és Eger 2 keresztezés). Komplexitás,
gazdagság, mély színek jellemezték mindegyik bort. Előbbi még kicsit finomodhat
csersavai tekintetében, utóbbi viszont palackban tölti már életét és ennek
megfelelően késznek is mondható, virágos illatú, ízű, bársonyos tanninnal, kerek
savakkal megáldott bor.
Végül még egy gondolat
erejéig érdemes kitérni az Olaszrizlingre is, ha már annak hónapját ünnepeljük.
Három pincénél, három különböző stílusú rizlinggel találkoztunk. A Boldog Pince
bora hozta talán a legjobban a fajta virágos, mandulás karakterét, a Szántó
Pincénél egy nagyon érett szőlő jegyei, édeskés karakterrel sejlettek fel már
az újborban is. Schmidt Attila bora pedig a jó értelemben vett, finoman
vegetális, éppen csak annyira élesztős érzetű, ami kifejezetten jól áll neki (egy
érlelt pezsgő selymessége jutott eszembe róla).
Köszönjük a lehetőséget a
kóstolgatásra, sok sikert kívánunk a további munkához, mert a pincében csak
most kezdődnek igazán a tennivalók! Egy élmény volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése