Lindt Excellence Strawberry Intense

Excellence a Lindt olvasatában annyit tesz: válogatott, kiváló ún. „aromakakaóbabok” felhasználásával, a csokoládémestereik nagy odafigyelésével készített csokoládék. A pörkölés, a feldolgozás minden fázisa azt a célt szolgálja, hogy a csokoládé keserű ne legyen, annál inkább bársonyos állagú. Természetesen mindehhez hozzátartozik az elegáns megjelenés és csomagolás.

A sorozat tagjai: mentás, fekete ribiszkés, kókuszos, karamellás, vörösáfonyás, maracujás, pörkölt mandulás, sima manduladarabkás, natur étcsokoládék, karamelles, sima tej-, illetve kókuszos fehércsokoládék és ki tudja még, milyen variációk készülnek... A sor olyan hosszú, hogy nem tudom, mikor fogok a kóstolásban a végére érni, de lassacskán haladok velük.

Legutóbb a wasabisat kóstoltam, az nagyon jó volt. Lássuk, hogy ez az epres (ez a mániám, valójában szamócás) csokoládé, hogyan muzsikál!

A csomagolás hordozza mindazt a szépséget, amit az „Excellence”-sorozattól várni lehet. A tábla kockái nagyok, Lindt felirattal ellátottak. A fóliát kibontva a kockák fénye szinte világít. Kézbe véve meglehetősen olvadékony. A hátoldala is sima, csak a kis strawberry-darabkák dudorodnak rajta, sokat ígérően.

Illata intenzíven szamócás, mögötte, ha van időnk kivárni, akkor jön egy kicsi a csoki illatából is, pörkölési jegyek formájában. Íze érdekesen alakul, először savas, aztán keserű, végül édes. A kakaótartalom 47 %, mégis kesernyés, túlzottan is. A savak inkább a lifolilizált gyümölcsből jönnek (sajnos én nem nagyon vagyok híve ennek a puritán és rendkívül hasznos módszernek). Az állaga elfogadható.

Mi marad meg a végén? A hossza megvan, de csak a savak és a gyümölcs marad vissza. Ez a csoki nem ad nekem (!) sajnos katarzist sem az elején, sem a közepén, sem a végén. Ellentétben a fent említettel.

Minősége: átlagos (+)

Megvásárolható: Ázsia Center

100 g/ 520 Ft

Heidi Winter Venture Orange & Cinnamon

Újabb Heidi és újabb téli csemege a szűnni nem akaró tél végén. Remélem, hogy most már ez az utolsó csoki, amit a télhez kapcsolódóan teszek fel. Hajrá tavasz, hajrá nyár!

A csomagolás romantikus, kicsit talán nosztalgikus, de, ha úgy tetszik akkor mesebeli hangulatot árasztó. Fahéj, csillagánizs, keksz, narancs, fenyőtoboz mind-mind a jó meleg szobát juttatja eszünkbe. (Kár, hogy én már inkább a jó meleg kertbe vágyom...)

Az őzbarna színű, kissé matt, de azért egészen sima felületű tejcsokoládé kandírozott narancshéjjal, kekszdarabokkal és fahéj ízesítéssel készült. 30 % kakaót és 18 % tejet használtak fel a csokoládé alapanyagaként. Meglepően kellemesen roppan („tejtől” nem várt módon).

Illata finoman narancsos. Íze kicsit poros, talán a keksz miatt tűnik így. A narancshéj savas, de egész jó az egyensúly sav és cukor között. Ízében a csoki kevésbé érvényesül, inkább csak a narancs és a keksz érződik.

A lecsengésben egy kis fahéjasság is megjelenik, kellemes ízt hagyva hátra a szájban. Egész jó ez a csemege. Azért e szóhasználat, mert a csokoládé csupán csak halványan sejlik fel benne, úgyhogy szerintem inkább egy jó kis nasi ez.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Ázsia Center

100 g/ kb. 400 Ft

Moser Roth Winter Edition Pflaume Zimt

Az Aldi saját terméke ez a dél-amerikai eredetű, válogatott kakaóbabok felhasználásával készült csokoládé. A márkanév 1902 óta védett.

A csomagolást boncolgatva, rábukkanok a hátoldalán arra, hogy a pontos megnevezése ennek a csokinak az, hogy „Tejcsokoládé habos tejkrémmel és fahéjas-szilvás töltelékkel”. Igazán ínycsiklandozóan hangzik és látványra is megnyerő, színes, fiatalos a külseje.

Kibontva a szokásos kis táblákkal találkozik az ember. A csoki felülete matt, de sima és kézben elég olvadékony, ez nem is csoda, hiszen csupán 32%-os tejcsokoládéról van szó. Töréskor tompán roppan. Törésvonala egyenletes, nem morzsás. A belső fehér töltelék és a szilvasűrítmény rögtön szembeötlik, hiszen ki is folyik belőle.

Illata kókuszos, rumos. Ízében jó a cukor és a savanykásság aránya, szerencsére az alacsony kakaószárazanyag-tartalom ellenére sem túl édes. A szájban is jól olvad. A fahéj ls a szilva csak gyengén érződik benne, de jó ízű. Lecsengése is savas és kissé tapadós, de nem hosszú.

Érdekes, hogy szilván, tejen, kakaón és fahéjon kívül még tartalmaz olyan adalékokat is, mint kurkuma, bodza, citrom és karragén (térfogatnövelő, stabilizáló szer, amit a vörösmoszatok termelnek-E407 néven is fut).

Minősége: jó (+)  

Megvásárolható: Aldi

187,5 g/ 700 Ft

Soproni ízutazásunk II.

Soproni kalandunk második napján kis kitérővel érkeztünk első állomásunkra. A kitérő keretében rábukkantunk Dr. Tóka József haszonállat bemutató udvarára, ahol a rackajuhoktól a mangalicáig sokféle állatot nézhettünk meg közelről, bátrabbjaink még meg is simogatták a szelíd jószágokat. A gondosan felépített és rendezett kis bemutató hely nagyon tetszett nekünk.

A nem várt élmények után Wetzer Péter pincéjébe látogattunk el. Nyílt, őszinte úriembert ismertünk meg Péter személyében. A főállásban Ausztriában, egy vinotékában dolgozó borász elkötelezett híve a természetes borok készítésének. A borokba nem akar varázslatot vinni, inkább a termőhely varázsát szeretné visszaadni a fogyasztók számára. Apropó termőhely, a talaj egészséges biológiai állapotának megteremtése, fenntartása véleménye szerint az alapja a minőségi szőlőtermesztésnek.

Fehér borai a Somlói borvidék vulkanikus talajú Sághegyén termett öreg szőlőkből, Olasz rizlingől, Furmintból (ezt a fajtát egyébként a Soproni borvidéken korábban nagyobb felületen is termesztették) készülnek, minerálisak, gyümölcsösek, teltek. Érett szőlőre utaló jegyekkel gazdagon bírnak.

Vörösborai a a Kohlenberg, Silberberg, Harmler, illetve a Spern Steiner dűlőkben teremnek. Péter többször is kiemelte, hogy mennyire fontosak neki ezek a termőhelyek, amelyek többnyire csillámpalás alapkőzeten képződött talajokkal bírnak. A 2 hektárnyi szőlőterület többségét a Kékfrankos szőlőfajta teszi ki. Nem véletlen ez, hiszen a borvidék legnagyobb arányú, mondhatni tradícionális fajtája, amelyre Péter szerint még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, nemcsak a termesztés, hanem a bormarketing terén is. 

A másik fajta, amivel dolgozik a Pinot noir, ami a szintén csillámpalás Kogl dűlőben terem, mintegy fél hektáron. Az ültetvények kora több mint 30-35 év. A borász célja elsősorban mélyen gyökerező, megfelelő korú tőkéken termeszteni, ezért most is épp néhány parlagon lévő, vagy elhanyagolt szőlőskertek rokonstrukcióján dolgozik, vagy tervezi, hogy dolgozni fog, ha ideje engedi.

A 150 éves, saját élesztőflórával bíró kis pincében érlelődnek a spontán módon erjedt, seprőn érlelt borai. Kóstolónk során többnyire hordós borokat értékeltünk, méghozzá nem is akárhogyan.

A fent említett fehérek után egy 2011-es Kékfrankos következett a sorban, a Hamler dűlőből. Elegáns, meggyes, florális karaktere mindenkit lenyűgözött. A többi Kékfrankosa is hasonlóan elegáns, határozott savszerkezetű, de mégis telt volt.

Pinot noirjai fajtajellegesek, élénkek, földes-ibolyás karakterűek. Nekem a kedvencem az összes kóstolt bor közül a Silberberg Kékfrankos volt, 2009-ből, vettem is belőle, mert nagyon különleges. A gyümölcsökön túl, mélyen struktúrált, kicsit tán csokoládés karaktere és bársonyossága (annak ellenére, hogy érződöttek benne a csersavak bőven) ejtett rabul.

A kellemes kortyok után természetesen jól meg is éheztünk, hiszen időben messze volt már a reggelink. Nyomban el is indultunk a Soproni Ízutazás helyszínére.

Ahogy beléptünk a Liszt Ferenc Kultúrális Központba, ahol a program zajlott, kissé megijedtem, alig lézengtek néhányan és csak kevés kiállítót láttam az aulában. Aztán, amint felsétáltunk az emeletre, rájöttem, hogy jóval több kiállító és látogató van -a rossz idő ellenére is- mint azt gondoltam.

A bőség zavarában hirtelen nem is tudtuk, hogy melyik standhoz menjünk oda először. Aztán meghallottuk, hogy a Sterlik Pince boraiból lesz bemutató (eredeti célunk pont az volt, hogy ezen a programon felkeressük és megkóstoljuk a borászat termékeit). Nyomban fel is sorakoztunk a kóstoló helyiségben. (Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a program keretében folyamatos, hasznos előadások és kóstolók voltak bor, kávé, grillázs, stb. témakörökben.)

Sterlik Dávid, a fiatalabb borász mutatatta be apja és saját munkájának gyümölcseit. Eközben édesapja kinn tartotta a frontot az utcán lévő standjuknál. Nem irigyeltük őt, hogy ott a hidegben kellett kóstoltatnia a borokat. Na, de kanyarodjunk vissza a mi kényelmes, kis ültetett kóstolónkhoz!

A sort egy ereje teljében illatozó, fajtajelleges, az átlagosnál kicsit talán teltebb Irsai Olivér nyitotta. Majd két rosé következett. Mint azt Dávidtól megtudtuk, ez a szíve csücske, így nem véletlen, hogy négyféle rosét is készítenek: Zweigeltet, Merlot-t, Kékfrankost és egy Cuvée-t, a Pirkadatot, amely az előbbieken túl még Cabernet sauvignont is tartalmaz. Nekünk, mivel végülis mind a négyet megkóstoltuk, összességeben a Zweigelt ízlett a legjobban.

Ezt követően egy korrekt, gyümölcsös Portugieser kortyolgattunk. Végezetül pedig egy közepes testű, fűszeres Cabernet sauvignon zárta a kóstolót. Mi azért ennyivel nem elégedtünk meg, folytattuk a borok kóstolgatását utána is, így Traminitől kezdve, Zeniten át volt szerencsénk a pincészet Zöld veltelíni, Zweigelt boraihoz is.

Amint kijöttünk a teremből belevetettük magunkat a forgatagba. Kóstoltunk parlagfű tinktúrát, különböző módon készült kolbászokat, perecet, fagyit, sütőtök és málna pálinkát (a Szicsek Pálinkafőzdétől), kecskesajtokat, kölespogácsát, kukorica (ez egy kellemes, édeskés sör, ami mindegyikünknél nagy tetszést váltott ki) és konyakmeggy söröket (a Rizmájer Főzdétől)... még sorolhatnám ezt így tovább, de belegondolni is rossz, hogy mi mindent ettük-ittuk végig.

Ismét egy olyan zamatokban, különleges ízekben gazdag élményben volt részünk, amit egy hamar nem felejtünk el, ha más nem a két nap alatt felszedett kilóink biztosan emlékeztetnek majd rá.