2012. április 24., kedd

Rózsavölgyi Csokoládé Sur del Lago

A Rózsavölgyi Csokoládé boltja előtt már többször elmentem, de sosem volt időm bemenni. Most éppen ezért határoztam el, hogy céltudatosan csak ide fogok elmenni. Gondoltam, megünnepeljük a szülinapomat, illetve a bátor kísérőm, Csilla névnapját. A bátorság azért kellett, mert bizony én elhatároztam, hogy, ha már ott vagyunk, akkor kóstoljunk csokikat és bonbonokat is. Leültünk a szomszéd kis kávézóba és elmajszoltuk az összes bonbont és belekóstoltunk a csokikba is.

A csokik közül mindjárt a legnagyobb kakaótartalmúval kezdtünk (csak, mert úgy emlékeztünk, hogy mindhárom azonos kakaóval bír). Ez a csokoládé pedig a Sur del Lago, azaz a „tótól délre” volt. Ez a név a termőhelyre utal, vagyis Venezuela Maracaibo tavára, illetve az attól délre eső neves kakaótermelő területekre. Ebből már világosan kitűnik, hogy ez egy termőhely szelektált csokoládé. A főként Criollo fajtából származó kakaóbabokat a csokoládé műhely saját maga pörköli, és belőle maga állítja elő azt a csokoládémasszát, ami végül az alapanyaga lesz az ilyen, vagy hasonló magas minőséget képviselő más csokijuknak. Divatos kifejezéssel élve mondhatjuk, hogy „bean-to-bar” (kakaóbabtól a tábláig) terméket tartunk a kezünkben.

A tábla négyzet alakú formáját egy fehéralapon aranymintázattal díszített külső és egy fehér belső papírcsomagolás rejti magában. Mindez még egy külső sötétszürke-arany színezésű szalaggal van átkötve, úgy, hogy ezen jól látsszanak a fontos információk. Hűvös elegancia árad belőle. A termőhely bemutatásán túl, a 84 %-os kakaótartalomra is fény derül a leírásból, természetesen. Továbbá látható, hogy a kakaóbab mellett, mindössesen bio nádcukor és kakaóvaj az alkotója e csokoládénak.

Kibontva, a képen látható gazdagon cirádázott, népi motívumokat idéző mintázat is a kifinomultságra utal. A csokoládé fénye nem épp a legcsillogóbb, de tapintása tökéletesen selymes.

Az illatánál érdemes elidőzni, ugyanis rendkívül gazdag. Vegetális. Majd piros bogyósok, viola (figyelem, nem ibolya, hanem a Sárga viola, azaz a Cheiranthus cheiri) illata köszön vissza. Várunk egy kicsit. Nyílik. Rózsabors jelenik meg benne, finoman, árnyaltan. (Nézzük csak meg az előbbi bejegyzés tartalmát a szintén Sur del Lago pörkölt kakaóbabról, jól kijön a hasonlóság még, ha más is a termék!)

Nem roppan élesen; törési felülete sem teljesen egyenletes. Érdekes, hogy szájban sokkal szebben roppan. Feltapad kissé a szájpadlásra.  A kézben viszonylag gyorsan olvad, ráharapva lassacskán folyik csak szét. Nem szemcsés. Az íze már kevésbé tűnik gazdagnak, mint az illata. A magas kakaótartalom elvisz a fanyar, kesernyés, kicsit savas irányba. A kóstolás után érdemes vizet inni, mert nagyon szárít. Tömény csokoládé. Egy-két „kocka” elfogyasztsását követően rá kellett pihennünk a következőkre.

Íze olajos, fűszeres, pörkölt magvas. Bár nem vagyok a cukor és a vanília híve, de lehet, hogy egy leheletnyi vanília közelebb hozta volna a magyar édes ízekhez szokott szánk ízvilágához ezt a csokoládét, de az is lehet, hogy ehhez még érni kell, mármint nekünk. Olyan ez, mint a vörösbor, amihez fel kell nőni!

Minősége: nagyon jó

Megvásárolható: Rózsavölgyi Csokoládé
70 g/ 1720 Ft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése