1858-ban alapította a torinói székhelyű cukrászdát Ferdinando és Eduardo Barratti, amely aztán csokoládé műhellyé, étteremmé is avanzsált. A cég marketingjében minden a Gianduja körül forog. Ez a háromszög, vagy egyesek szerint fordított csónak alakú pörkölt mogyoró krémet tartalmazó olasz édesség Torinó szimbóluma is lehetne. Először ehelyütt 1852-ben készült a szintén csokijairól híres Caffarel műhelyében. Az eredeti csomagolása arany sztaniolpapír, ami nemességet sugároz.
Ez a fajta elegancia tükröződik vissza ennek a csokinak a csomagolásán is. A 88 %-os csokoládé színe fekete, mint az éj. Felülete sima, de matt.
Illata izgalmas kávés-mentás. Jól roppan! Íze sajnos viszont már korántsem olyan lenyűgöző. Savas-kesernyés (ok, magas a kakaótartalom, de a csersavak nem finomak). Nem olvad el a szájban. Gyógyszeres, kellemetlen ízű. Csalódás volt kissé az illat után. Egy ismerősöm javasolta, hogy kóstoljam meg ezt a csokit. Ami fontos infó, hogy amint megtudtam hónapokat állt a kóstolás előtt egy nem túl ideális helyen, így lehet, hogy ez is befolyásolta e tábla ízét, megjelenését.
Minősége: átlagos
Megvásárolható: Baratti e Milano
100 g/ az árat nem tudom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése