Camille Bloch Ragusa Noir

A svájci Camille Bloch a híres Tobler AG-nál kezdte csokoládés pályafutását, de rövid idő múlva rájött, hogy inkább a maga útját szeretné járni, így felépítette saját csokoládéüzemét, amely 1929-ben kezdte meg működését.

Kis idő múlva úgy érezte, hogy a vásárolt alapanyagnál ő sokkal jobbat tudna készíteni, így 1934-től saját kakaómasszával kezdte készíteni csokijait.

A második világháború az ő munkájukra is rányomta bélyegét, igaz csak a tekintetben, hogy nehézkessé vált a kakaóbeszerzés. Ezt kiküszöbölendő Bloch kitalált egy merőben új csokit, amiben a mogyorókrémes tölteléket csak kívülről fedte vékony csokival, majd hosszúkás csíkokra felszelve csomagolta. Így született meg a Ragusa márkája a cégnek, amely mára egészen az előző típusú csokival töltött croissant-ig fejlődött.

Ez a 60 %-os Noir, vagyis étcsokis változat is része e márkacsaládnak. Két kisebb „tábla” található az igényes csomagolás belsejében, műanyag tálcában.

Első ránézésre is látszik, hogy maga a csoki vastag a mogyistöltelék miatt, de rajta a „csokikéreg” tényleg elég vékony. Fényes a felülete. Kézben nagyon olvadékony.

Illata finoman pralinés. Megkóstolva is érezni lehet, hogy nagyon gyorsan olvad, mondjuk az eredeti terv is az volt, hogy jól olvadjon a belső mogyorós krém, így ezt a tulajdonságát a mai napig sikerült megőrizni. Valóban krémes tehát. Ízeiben érződik egy kis füst is a pralinés zamatok mellett. A mogyoró pörkölése nem a legkellemesebb, ha ez finomabb lenne, a csoki is jobban ízlene. Kesernyésség és savasság nem nagyon érződik rajta, inkább az édesség, de az meg nem vészesen.

Hossza közepes, de nem a csoki, hanem a törökmogyoró íze marad inkább meg. Amikor el kezdték készíteni ezt a csokiféleséget, akkor még eredeti törökországi mogyival dolgoztak, talán még most is így van ez, nem tudni, de az biztos, hogy a pörkölése túl intenzívre sikeredett, így elveszti a csoki a lágy, simulékony karakterét.

Minősége: jó (+)

Megvásárolható: Béva Csoki Kft.

100 g/ ??? (ajándék volt, így nem tudom)